Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-14 / 72. szám
1991. március 14., csütörtök aj Dunántúli napló 7 Az ízeltlábúaktól a bicikli reklámig A Művészeti Szakközépiskola alkalmazott grafika szakos hallgatóinak kiállítása kapcsán Egyetemisták gyakorlaton A legelső irodalomóra Aláírásgyűjtés az llku utcában Mikor is kezdtem tanulni a betűvetést? Lassan már negyven éve. De az első tanítónőmre — a ta- nítánénire - jól emlékszem ma 'is. Ő volt az első olyan felnőtt az életünkben, olyan idegen, akit nem családi kötelékek, nem a rokonság holdudvarában termő barátság választott ki és tett ismerőssé, hanem az iskola világa. Iskolába járni magától értetődő dolog volt, a tanítónénit szeretni nem volt kötelező. Engedelmeskedni néki, figvelni rá — annál inkább. Figyelni -igyekezetére, ahogyan elkerekedett ajakkal az o, az u hangokat formálja. Ahogyan a kréta csikorog, s már-már megbicsaklik, amint az összeadásjel keresztjét a fekete táblára vési. És érezni meleg, apró tenverét a feiünk búbján. Mert a kötelesség mellett n szeretetet még kevésbé lehetett elnapolni, Nem lehetett csak úgv Tálbíz-mi az év végi, vasalt ingektől és virágcsokroktól ünnepi ceremóniákra. Legfeljebb ezen a módon lehetett pontot tenni rá. A napokban meg azt tapasztalom, a virágcsokrokat, a ceremóniákat hogyan akarják megelőzni a szavak. Nem, nem akarnak a helyükbe lépni. Csak nyilvánosságot kérnek. A fékete, harminc év körüli férfi ezért kopogtat. Papírlap lobog a kezében. Kérlel és magyaráz, hogy ő ezeket a köszönő sorokat egyenesen ide, az újságba szánná. Kérdezem, ki a feladó, < ki a címzett és mi lenne egy újságból, ha minden levelet, köszönetét.. . A fiatal vasasi vájár. Orsós János vastag ujja már a levél hátoldalán sorakozó nevéken. Már a hatodik, nyolcadik nevet betűzzük. „Ennyien írták alá az llku utcából és máshonnan is. Tudja, Dexlerné Kapes Zsuzsanna és Plávics Éva tanítónőknek így tudjuk megköszönni, amit a gyerekekért tesznek. A sok törődést. A két kisebb gyerek — a fiam és a lányom — is az ő osztályukba, ide a II. C- be, az Apáczai Nevelési Központ I. Általános Iskolájába jár. Látja, ennyien szeretnénk a köszönetün- ket kifejezni.” Orsós János úgy méregeti az arcomról lassan leolvadó értetlenséget, mint valami különös, de az íróasztalok bürokratikus fedezékéhez nagyon is hozzátartozó körülményt. És ahogy ismét találkozik a tekintetünk, egyre elevenebb bennünk az emlék, amit így, utólag — gyerekeink nevében — mi, szülők próbálunk megköszönni. B. R. Emblémák, prospektusok, Mm inzertek, oklevelek, bélyegtervek, hirdetések, könyvborítók, plakátok, hanglemezbori- ták — mint terülj, terülj, asztalkám — sorakoznak előttem. A 'Pécsi Művészeti Szakközép- iskola alkalmazott grafikai műhelyében a ihaflgatók munkái között Erdős János grafikus, tanár kalauzol. Időnként teljesen megfeledkezem arról, hogy tulajdonképpen ez egy gimnázium, ahol, mint rendesen, 14-18 éves fiatalok sajátítják el a középiskolai ismereteket, melyek az érettségivel 'betetőzve vagy Véget érnek, vagy a felsőoktatás első megmérettetése, a felvételi felé tartanak. Talán a szokásos pontszáimokért folyó küzdelem mellett ez az iskola valami más perspektívát is feltár a diákok előtt, mégpedig nem más úton, mint az alkotó művészetek által. Erdős János elmondta, a szakközépiskola fő feladatának nem a művészképzést, mint inkább a mesterségbeli tudás elsajátítását tartja, hiszen a gyerekek korából adódóan az önkifejezés megfelelő kulturális háttérismeret hiányában nehéz. Ezért nagyon fontosnak tartja növendékei, az alkalmazott grafika szakos hallgatók számára, 'ha a munkákat mintegy megrendelésiként végezzék el. A .tanár a megrendelő, aki bizonyos határidőre várja az általa elképzelt munkát, melyet aztán vagy elfogad, vagy nem. Nagyon fontos a gyerekek ízlésvilágának tudatos irányítása, hiszen egészen él'képesztő, hogy a legtöbbjük milyen hiányosságokkal, hátránnyal indul a felvételin, alhol a „Sorolj fel magyar zeneszerzőiket!" kérdésre a 'legjobb esetben Kodály és Bartók nevét még csak ismerik, aztán semmi több. Ami .tehát az otthoniról hozott kultúráira épülne, az a .nulla pontról indul szinte. Persze, az öröm annál nagyobb, amikor 3—4 év múlva megnézik saját műveiket visszamenőleg, hogy milyen óriási fejlődést fedeznek fel ők maguk is. Alapvetőnek tartja tehát a technika, a mesterség elsajátítását, mely az 1. osztály végére szinte profi szinten kialakul a gyerekeidben. Akinek nem megy, annak pedig alkalma van elmenni más iskolába, bár ez ritkán fordul elő, hiszen a sokszoros felvételi túljelentkezés lehetővé teszi, hogy a sok jelentkezőből valóban a legjobbakat, a legtehetségesebbeket válogassák ki. Egy város arculatát számtalan tényező alakíthatja. Van, amelyik iparára, van, amelyik mezőgazdaságára, van, amelyik történelmére, és van olyan, amelyik művészeti értékeire kell hogy büszke legyen. Ez utóbbiak közé tartozik Pécs városa is. Mert van majd' százesztendős színháza, szép számmal élnek a városban művészek, írók, színészek, zenészek egyaránt. Hogy ezek a művészek Pécsett letelepedve továbbra is a „mieink” maradjanak, hogy a sokkal több munkalehetőséget kínáló főváros vonzásával felvegyük a versenyt, ezért a helyi önkormányzat — úgymond — tűzoltó intézkedésként a katasztrofális lakáshelyzet megoldásán dolgozik. Mert hogy lakni kell. A művészek lakhatási gondjainak megoldását a kulturális A legnagyobb előny, s ami ehhez a munkához elengedhetetlen, hogy lói s csoportokban, megfelelő körülmények között tudják végezni munkájukat. Az alkalmazott grafika szakon végzett hallgatók nagy része az iparművészeti vagy a képzőművészeti főiskolán ta- .nu! tovább. Néhányon a tanárképzőre kerülnek, de vannak olyanok is, okik mindjárt munkába állnak. A ,mi szakmánk szerencsésnek mondható, mert eddig is volt rá igény, de ha elindul egy tisztességes, piacorientált kereskedelem, a reklám nak, ezzel a mi szakmánknak egyre na- gyább szerepe, jövője lesz — mondja Erdős János. Az Ifjúsági Házban március 4-től 31-ig látható o harmadévesek feladataként a lemez- borítótervekből készült kiállítás. Minden tanulónak kell egy klasszikus, egy jazz-, valamint egy népzenei és iköny- nyűzenei borítót tervezni megadott zenék alapján. így alkalmuk van a gyerekeknek megismerkedni olyan művekkel, mondjuk o kortá.rs zene köréből, .melynek hallatán a korosztályúik nagy része automatikusan kikapcsolja a rádiót. A re'klá mg ralik u sok szakmáját persze nagymértékben irányítja a divat is. S hát kik lennének a mindenkori divat legjobb ismerői, ha nem a tibizottság január 28-i előterjesztése kezdeményezte a városatyák előtt. Csordás Gábort, a pécsi önkormányzat kulturális bizottságának elnökét kérdeztük arról, miképp látja a kérdés megoldási lehetőségét. — A város jelenleg névlegesen 36 ideiglenesen kiutalt lakással rendelkezik. A 36 lakás közül 21 a magasházban volt. Az ott lakó színészek és zenészek közül néhányon OTP-la- kást vásároltak, a többiek ideiglenesen albérletekben, IBUSZ-szöbákban laknak. Ez a városnak 1,8 millió Ft-ba kerül. így nyilvánvalóan a legsürgetőbb ezt a 21 lakást mielőbb kiváltani. Szükség lenne továbbá 10 olyan művészlakásra, amely képzőművészekzenévesek. De hogy tudják, hogy 'megtanulják, a divat utcán heverő megnyilvánulásán kívül a szakmájukra vonatkozó részét, hogy kezelni tudják o formai elemeket, mindenképpen valami irányított kutatómunka, vagy esetleg a parázs vitákból kialakuló nézetütközések segíthetnek. így szinte észrevétlenül elsajátítanak egy .rakás úgynevezett tananyagon kívüli ismeretet. A szakma életközeliségét 'bizonyítandó, mindig adódik egy- egy pályázat, melyen díjakat nyernek a 'hallgatóik, de egyáltalán a részvétel, a .megmérettetés is mindig izgalmas feladat számukra. A négy esztendő, a kötött és a tanulók érdeklődésétől .függő sza'badon választott feladatokkal mindenképpen hatalmas eredménnyel, fejlődésvonallal zárul. A 14 éves gyerek tulajdonképpen itt találkozik először azokkal az eszközökkel, szerszáimókkal, melyekkel a 4. év végére profiként bánik. A különböző grafikai technikák elsajátítása után vaia'hogy így vezet az út a csomagolópapíron, a film- inzerten, a könyv- és ha.ng- lemezboritón, a kalendáriumon át o bélyeg- és plalkáttervig, vagy addig a reklámtáskáig, almit naponta cipelünk legalább az ABC-től hazáig. nek kiutalható. Mondanom sem kell, hogy ez a legminimálisabb mennyiség, az igény legalább kétszer ekkora. Persze, a művészlakásoknak csak egy része felett diszponál a város, a felelősség a színházzal, a Képzőművészeti Alappal megosztott. — A rendelkezésre álló csekély lakásmennyiség elosztását követően mi az önkormányzat távlati terve a helyzet orvoslására? — Nagyon fontos, hogy az itt megtelepedett művészek az egyre nehezedő életkörülmények miatt ne szivárogjanak el innen. Ezt a város nem engedheti meg magának. Évtizedes problémát kell megoldanunk, A padokra van vésve minden lényeges dolog. Egy kis puska, azt hiszem, épp fizikából, Nagyon Nagy Feró néhány dalszövege, a közönségesen csak a-cé villám dé-cének becézett kedvenc együttes, a parapszichológia jelzése a görög ábécéből, meg az olyan örökzöld idézet, hogy „mindenkinek van egy álma". Pécsett, az egyes számú gyakorlóiskola nyolcadik c-sei tehát nem sokban különböznek más diákoktól, s azt mondják, igen jó képességű ez az osztály. A Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának negyedéves hallgatója, Pál Andrea, élete első irodalomórájára készül hozzájuk. Angolóráit már letanitotta az iskolában, az első izgalmakon tehát mór túl van. Óravázlatát még a szünetben is át- meg átnézi, de mindenki tudja, hogy a legjobb vázlatot is ki lehet dobni, ha nem sikerül megszerezni a gyerekek figyelmét. Tanítani nem olyan egyszerű ... Ezért arra vagyok kíváncsi, milyen segítséget kapnak ahhoz, hogy fölkészülhessenek életpályájukra, milyen gyakorlati ismeretet szereznek az elméleti tudás mellé. — A módszertani órák segítenek, bár eddig még csak angolból volt ilyen - mondja Andrea. — Az oktatástechnika és természetesen a pedagógia előadások, gyakorlatok használhatók, de igazából a hétköznapokban szedi össze az ember a tapasztalatokat. Nekem vannak magántanítványaim angolból, ez mindenesetre megkönnyíti a helyzetemet. — A szakmai, elméleti tudás hatalmas a lemaradásunk a város művészeti életének támogatásában. Nem csupán a lakhatást, de a műkereskedelmet illetően is. A végső megoldás nyilván egy művészház építése lenne, ahol meghatározott időre lakásokat utalhatnánk ki az igénylőknek, de erre a közeljövőben nincs remény. Amiben viszont tudunk segíteni, az a műkereskedelem megteremtése a városban. Elsősorban magánkereskedőkre gondolok, akiket mi azzal tudnánk támogatni, hogy kedvezményes bérért bocsátunk rendelkezésükre galériaként funkcionáló helyiségeket. Nagyon fontosnak tartom, hogy a helyi művészeti élet eseményei egy mellett milyen személyiségvonások szükségeltetnek egy pedagógusnak? — A jó tanár legyen érdekes ember, tartson közvetlen kapcsolatot a gyerekekkel, ne csak a tekintélyre alapozzon. Azt viszont tudni kell, hol a határ, meddig tart a bizalom. Andrea Zalaegerszegről jött, és tanítani akar. Azt mondja, a csoporttársai többsége is, bár vannak az ismerősei között olyanok, akik már most tudják, hogy nincsenek meg a pedagógusi pályához szükséges képességeik, vagy éppen azért lesznek pályaelhagyók, mert tainánnak 'lenni nem túl nagy presztízsű dolog. A nyolcadik cé türelemmel viselte látogatásunkat, de azért időről időre hátrapillantottak a tanárnőjükre, aki az óra közben oda-odasuttog nekem egy s mást, hogy tájékoztasson néhány szakmai kérdésről. Voltaképpen ezekről beszélgetünk vele Andrea első, izgalmas irodalomórája után is. — Amióta egyetemi képzés folyik a tudományegyetemen, azóta van hallgatóm — meséli Tóth Sándorné. — Korábban az volt a terv, hogy nemcsak gyakorlóiskolákban tanítanak majd a diákok. Most egy-egy szakvezetővel két-hórom egyetemista dolgozik, nem egy egész csoport, mint régebben. Kár, hogy magyarból most nem tanulnak módszertant, így a tanítási gyakorlat alatt kell megismerniük mindent. Szerencsére ezek a fiatalok nagyon nyitottak, hailandók kísérletezni, érdekli őket az új, ha egyelőre még nem is vállalkoznak az óra tartására. Hodnik I. jól működő városi televízión keresztül is eljussanok a polgárokhoz, ezért most a városi televízió korszerűsítésének tervén dolgozunk. A szándékunk tehát a művészeti élet maximális támogatása.- Ha szeptembertől megnyílik a nagyszínház, az nyilvánvalóan újabb művészek szerződtetését is jelenti. Elsősorban az erősen redukált opera- és -balett-társulatra gondolok. — Ez minden bizonnyal így van. A színház 21 millió Ft-ot kért a nagyszínház beüzemelésére szeptembertől decemberig. Mi minden erőnkkel azon leszünk, hogy ezt az összeget előteremtsük. A továbbiakban már a színházi vezetés dolga, hogy miképpen gazdálkodk ebből a pénzből. Feltétlenül ragaszkodom hozzá, hogy Pécs színháza nem működhet redukált balettel, illetve operával, s egyik tagozatot se fejlesszék a másik rovására. Z. M. Z. M. A vándorszínészet kora lejárt Lakni a művészeknek is kell Az l-es számú Gyakorló Iskola 8/c osztályosai Fotó: Läufer László
