Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-13 / 71. szám
8 aj Dunantüli napló 1991. március 13., szerda Egy kábeltévé gordiuszi csomói A gyűdiek hosszú évtizedek óto a Tenkes-hegy lábánál és árnyékában nem élvezhetik a Magyar Televízió 1- es és 2-es adását. A Kis László Kft. múlt év júliusában olyan feladatot is magára vállalt, mely igazság szerint az állami műsorszóró feladata lett volna. Nevezetesen: nem csak a műholdas és a földi jugoszláv programok vételi lehetőségét biztosította, hanem kábelen kihozta Siklósról a magyar tévé adásait is. Persze, az is igaz, hogy Má- riagyűdön soha nem lett volna kábeltévé, ha nincs gond a magyar adással. Kettőszózhatvan család ösz- szefogott és a kft. minden szobába most már odavarázsolta a nagyvilágot és végre kitűnő minőségben a magyar tévé két csatornáját. A cég ezzel a gesztussal 300 ezer forintot bukott, mert hiányzik még 20—30 család bekötése ahhoz, hogy nullszaldós legyen az üzlet. Nem is ez a gond alapvetően, hanem az, hogy, akik nem kötöttek rá a rendszerre, és eddig is szabványalatti minőségben „élvezhették" a magyar adást, azoknál most a kábeltévé o 2-es adós jelszintjét tovább csökkentette, így végkép nem nézhetik a tévét. Háborognak, hogy mennek a frekvencia gazdálkodáshoz, a polgármesterhez és lekapcsoltatják a 2-es adást a kábelről. Ha ezt megtennék, és ez nekem eszemágába sincs, — mondja Kis László —, akkor ez azt jelentené, hogy sem Gyűdön, sem Siklóson nem lenne 2-es adás. Több mint tízezer ember nem nézhetné ezt a csatornát 20—30 család miatt, akik nyomda- festéket nem tűrő üzenetekkel traktálnak, egyelőre még csak telefonon keresztül. (Mert telefonjuk azért van 25 ezerért.) A jelenlegi 68- as postatörvény szerint a frekvencia-gazdálkodási felügyeletnek elvileg joga lenne a kisebbség kérését tízezer ellenében teljesíteni és kötelezhetne arra, hogy kapcsoljam ki az ominózus csatornát. De az, azt hiszem, országos botránnyá fajuló hosszú menetelés lenne. Ez ügyben megkérdeztem még a város polgármesterét, dr. Szepesvári Zsoltot. Ö egyértelműen a nagyközösség érdekét támogatja, és sajnálja azokat, akik annak idején, mikor részletfizetési könnyítés is volt, nem csatlakoztak a kábeltévé kiépítéséhez. Három, vagy harminc ember miatt nem engedi kikapcsoltatni a rendszert. És most felajónja, hogy a tényleg szegény családok kedvezményes kölcsönként kapják meg a 16 ezer forintos rákötési ösz- szeget. De irigyen, szociális helyzetre való hivatkozással senki sem kaphat ilyen ajándékot. Reichmesz Adóm „Titokzatos erők-csodás esetek" Dr. Kosutány István orvos (1880-1972) széles körű kutatásokat folytatott az okkult tudomány területén. Főleg az orvosi vonatkozások érdekelték, hogyan hasznosíthatók ezek az ősi tudományok a gyógyászatban. A „Titokzatos erők - csodás esetek" című könyvének témaköre a legváltozatosabb, az asztrológia iránt érdeklődőknek nyújt segítséget az asztrológia alapjainak ismertetésével és az emberek betegséghajlamainak megállapításával. A második és harmadik rész foglalkozik saját tapasztalataival, a médiumi Írással, a grafológiával végzett orvosi diagnosztikával, reinkarnációs élményekkel, prófétikus jövendöléssel, így a Nostradamus-jóslatokkal. A negyvenes években nagy sikert aratott könyv reprint kiadásában mindenki talál újat, érdekeset. Dr. Kosutány István szünideit Pécs városában töltötte, mert édesapja, dr. Kosutány Ignác jogtörténelmet tanított a pécsi egyetemen. Cs. J.------ * — A detoxikálóban Az alkohol rabjai Nehezen találtam a kijózanítót, kérdezősködnöm kellett. A vacogtató 'kora ’reggelben álmos emberek sajnálkoztok. Három nő egy csoportban: Detoxikáló? Nem tudjuk — nyomták meg a szót. Gyanakvó pillantásuk, a „na, ez is korán kezdi" a sarokig elkísért. Pedig ide többnyire nem a maga lábán megy az ember. A város szélén, az Edison úti iporos-szürke barakkok egyikén alig észrevehető tábla: Kijózanító. Az éjjeli 'három vendéget, két férfit és egy nőt már elengedték. Átlag, csendes nap volt. Fizetésikor, ünnepekkor, vásárnapokon vagy nevezetes névnapokon nagyobb a forgalom. S a téli 'hidegben is több embert hoz 'be a mentő vagy rendőrautó, nehogy az árokban, út szélén megfagyjanak. Akut ellátásban részesítik és megfigyelés alatt tartják őket - tisztázta Varga lenö vezető ápoló. Sokszor komoly sérülésekkel hoznak be valakit, elesett, beverte, a fejét, belső vérzése van. Mindnyájan szakképzett ápolók, sokan mentősként dolgoztak előtte. A megfigyelés nem olcsó mulatság, ezer forintba kerül, a helyi beszállítás 700, a 'helyközi ezer forint. Hogy behajtani hogyan tudják, az más kérdés. Kitöltik a kórlapot, leltárba veszik a ruhát, értékeket. Az illető sokszor fürdetésre is rászorul, tiszta 'hálóinget kap, és alhat reggelig. Cukros tea és keksz a menü, majd rutinvizsgálatok után a csekkel elbocsátják. Kevesen tudják, hogy nemcsak a 'magával tehetetlen részeget hozzák be, hgnem az ittasan botrányt Okozót lis. 'A legfrissebb januári-februári statisztika szerint a 151 behozottnak 80 százaléka ifénfi volt, zömében '21—39 év közöttiek. A két véglet: közülük 60 foglalkozás nélküli, 4 értelmiségi. Sajnos, a nők is gyakran nyúlnak a pohárhoz, viszont ritkábban járnak kocsmába, ezért ritkábban jutnak ide is. A túlzott méretű alkohol- fogyasztásnak az esetek zömében lelki okai vannak. A gyógyításéval foglalkozó Alkoholbetegek Szocioterápiás Gondozója a napokban költözik 'új helyre, a Fekete gyémánt térről (tel.: 14-233) az Edison út 23-ba. Sz. Lelovics I. Vflffi, ki pipa ibafán ... A polgármester és a jegyző nem nyilatkozik Legjobb lenne, ha az. egész meg sem történt volna. S nem csak az újságíró szempontjából. Jobb lenne az ibafai polgármesternek, a jegyzőnek — és persze a legjobb a falunak lenne. Kár siránkozni. Megtörtént. Jobban mondva — igaz, nem annyira magyarul ... - a történés éppen folyamatban van. Az ügyet, úgy tűnik, egyelőre csak a polgármester zárta le- abból legalábbis, hogy Gyetvai József ottjártamkor nem kívánta előadni véleményét, mi több, azt mondta, „ha majd lesz, miről nyilatkozni, magam hívok újságírót" — erre következtetek. Csak nehogy a dolog idővel a polgármesterségébe kerüljön ... No, nem az újságcikk miatt - ennyire egyetlen tollforgató sem naiv. A hozzáállása az, ami a bukását okozhatja. S hogy az újságíró — aki pedig tényleg szerette volna leirni a falu első emberének véleményét — igy járt, valószínűleg csak ama folyamat egy (elhanyagolható) része, amit Ibafán kevesen értenek. Kevesen? Valószínű, hogy csak hárman. A két helyi képviselő és a polgármester. Meg esetleg egy negyedik. A volt tanácstitkár — akiről tulajdonképpen a történet szól. • Ami ellen a helyi „ellenzék" lázadozik, voltaképpen normális dolog. A volt tanácstitkárt jegyzővé nevezték ki. Az országban sok száz helyen ez történt, úgy, hogy a tényben nincs semmi kivetni való. Persze, az előzmények megérnek egy misét. - Ezért hívták az újságírót is Ibafára — utolsó lehetőségként, hiszen előtte írtak a polgár- mesternek, írtak a köztársasági megbízottnak, és írnának ők még máshová is, csak- hát már nemigen bíznak. A polgármesternél kezdeményezett falugyűlés kudarcba fúlt, a köztársasági megbízott eleddig nem válaszolt. Vágjunk a közepébe! Az ibafai óvoda irodájában vagyunk. A konyhában ugyan jobban elférnénk, de a polgármester - hivatkozva bizonyos KÖJÁL-előírásokra - a társasagot onnan kitiltotta. Heten vagyunk az alig hat négyzetméteren - hetünk közül azonban — ez ügyben legalábbis - csak Szőke Lajos, Bartalis Tibor és Baczúr Zoltánná a fontos. Ök vázolják fel az alaphelyzetet. Baczúr Zoltánná, képesítés nélküli óvónő: — Az egész a választásokkal kezdődött. Tavaly ősszel a szavazás előtt Ibafán még községi közös tanács működött, élén a tanácselnöknővel, akit a polgármester-választáskor újraválasztott a falu. Arnold Péternél jól ismertük: ha jól tudom, harminckét esztendeig dolgozott Ibafán, pedig- hát nem is itt él, a szomszédos Szentlászlón lakik. Baczúrné férje, a helyi kocsmáros szintén polgármesterjelölt volt, úgy, hogy a kívülálló — ha akarja — akár elfogultsággal is vádolhatja az óvónőt. Hogy a fiatalasz - szonyban mennyi a sértettség és mennyi a falu iránt érzett felelősségből fakadó indulat, nyilván csak a helyiek tudnák igazán megválaszolni, dehogy nem egyedüli, akinek nem tetszenek a dolgok, tény és való. E megjegyzés után adjuk vissza neki a szót: — Arnoldné, a polgármester kikötötte, hogy kizárólag főállásban vállalja a falu irányítását, holott tudomásunk szerint ilyen alacsony lélek- számnál, mint Ibafóé, a törvény is mellékállású polgár- mestert javasol. A faluban úgy kétszázötvenen élnek, az átlagkereset nagyon alacsony, a háromfős képviselő-testület mégis megszavazta a polgármesterasszonynak a 24 ezer forintos fizetést. A tanácstitkár, Tihanyi János időközben vett egy házat a környéken, s — tán gondolva, hogy állása megszűnik, ami annál is inkább elképzelhető volt, mivel a körjegyzőséghez való csatlakozás egy 250 fős település esetében még indokoltabb lett volna, mint mellékállású polgármestert tartani — szolgálati lakása feladásán morfondírozott. A polgármester viszont másként gondolkodott. Bartalis Tibor, ibafai postás: — Már a polgármester fizetése miatt is rossz volt a hangulat az emberek között, de amikor a jegyzőséget kitalálta és annak felállítását a testület leszavazta, kénytelen volt lemondani. Illetve hót, hogy kénytelen volt-e, azt nem tudom, mindenesetre lemondott, úgyhogy itt maradtunk polgármester nélkül. Sajnos, a Dunántúli Napló — szerintünk legalábbis — nem úgy állította be az ügyet, ahogyan kellett volna, mert az akkori cikkel ellentétben itt senki nem gyalázkodott. Mérgesek is voltunk, hogy bennünket nem hallgattak meg. No, mindegy, Arnoldné lemondása után új polgármester-választást kellett kiírni, de érdekes módon ugyanaz a képviselő-testület, amelyik Arnold- r.é javaslata ellenében leszavazta a jegyzőség felállítását. a választások előtt aláírásgyűjtésbe kezdett annak érdekében, hogy mégiscsak legyen jegyzőség Ibafán. Hogy mi okozta a képviselők esetében a látványos fordulatot, nem sikerült megtudnunk. Minden igyekezetünk ellenére sem. Nem volt, aki megmondta volna - Szőke Lajos ex-képviselő viszont a következőkkel magyarázza, hogy a falu több, mint ötven százaléka egyetértett a testület kezdeményezésével. Szőke Lajos: — Én ugyan már azután lemondtam, hogy megszavaztuk az előző polgármesternek, Ar- noldnénak a 24 ezer forintot, de tudom, hogy karácsony előtt, amikor a nyugdíjasok között kiosztották a parlament által megszavazott egyszeri juttatást, elterjesztették, hogy mindezt a volt tanácstitkárnak, Tihanyinak köszönhetik az emberek. Erre, persze hogy aláírták a papírt az öregek. Mert ugye, ha a János pénzt adott, akkor legyen ő a jegyző .. . Bartalis Tibor veszi át a szót: — Megírtam a köztársasági megbízottnak, Bőgner úrnak is, hogy a jegyzőséggel kapcsolatos történet mögött a tanácstitkár áll, merthogy a jegyzőségek szervezésekor Tihanyi több helyre beadta pályázatát, de mindenütt elutasították. Ezek után persze két választása volt: vagy meggyőzi a képviselő-testületet, hogy kell Ibafán a jegyzőség, vagy elmegy munkanélkülinek. Ma ö a jegyző. A nagy kérdés tehát az, hogy a testület miért döntött a falu költségvetését jócskán (több százezer forinttal) terDélelőtt szinte mindig csendes az ibafai főutca Fotó: Läufer László helő jegyzői hivatal felállítása mellett? Vajon igaza von-e Bartalis Tibornak, amikor azt mondja, hogy a volt tanács- titkár érdeke mindez? Bartalis Tibor: — Mi más lenne az ok? Mi más lenne, mikor a pályázatot is úgy Írták ki, hogy arra egyedül Tihanyi jelentkezhessen? Tudni kell ugyanis, hogy Tihanyinak nincs meg a felsőfokú szakirányú végzettsége, a törvény szerint azonban erre csak január elseje után lett volna szükség. Ha valaki ezelőtt töltötte be a jegyzői állást, akkor a végzettségtől a munkaadó eltekinthetett. Mi történt erre? A testület pillanatok alatt kiírta a pályázatot, de mivel az idő szorította őket, sehol nem hirdették meg, csak itt, Ibafán, a buszmegállóban függesztették ki a felhívást. Ha jól emlékszem, december 27-én tették ki a papírt - a pályázat határideje december 30. volt . . . Szilveszterkor pedig - az egyetlen pályázó, a volt titkár — már be is tölthette az állást, vagyis maradhatott a helyén. Csak azt tudnánk, mivel érte ezt el? . . . Az új polgármester megválasztására január 6-án került sor. Mint a „helyi ellenzék" állítja, az eredményről — csakúgy, mint az őszi választáskor — a mai napig nincs hivatalos és részletes tájékoztatás, a szavazati arányokat sehol nem tették közzé. Az új polgármester egy képviselő, Gyetvai József lett, aki ráadásul — hiába kérik nap mint nap —, nem akarja ösz- szehívni a falugyűlést. Baczúr Zoltánná: — összegyűjtöttünk ötven aláírást. Gyetvai úrnak szerintem már eddig is erkölcsi kötelessége lett volna össze- hivni a lakosságot, de még nem tette meg. Most kénytelen lesz hatvan napon belül kiírni a falugyűlést... Fogadóórája még nem volt, a házához nem mehetünk, a problémák meg egyre gyűlnek. Koszos, csúnya o falu, a vezetés meg ahelyett, hogy ennek rendbetételén gondolkodna, százezreket fizet ki a jegyzői hivatal működtetésére. Kérdem én: miért nem jó Ibafának a körjegyzőség? Nincs itt annyi intézni való, hogy a heti egy alkalommal fogadóórát tartó körjegyző ne tudná megoldani őket. . . • Az ibafai óvoda irodájában tovább árad. a panasz. A lényeg viszont o fent leírtakban van, úgy hogy Barta- lis Tibornak és Baczúrnénak azt javaslom, menjünk el közösen Gyetvai Józsefhez, a polgármesterhez, hadd mondja el ő is a véleményét.- Nem lesz abból semmi, de azért menjünk csak — mondja a postás. — Meghívtuk ide, az óvodába is, de csupán annyit üzent, Írjon az újságíró, amit akar, őt az nem érdekli . . . S Bartalis Tibornak igaza lesz. Gyetvai József elhárítja az ajánlatot. ,,Ha majd lesz miről nyilatkozni, magam hívok újságírót" — mondja. Tihanyi János, a jegyző viszont beenged hivatalába. Beszélgetünk, elég hosszasan. Mikor arra kérem, járuljon hozzá véleményének közléséhez, azt mondja: inkább nem. Meg különben sem érdemes foglalkozni azzal, ami Ibafán történt. Javaslom neki, használjuk inkább a jelen időt Aztán elbúcsúzunk. Pauska Zsolt Hogy oi Ibafán történteket valóban nem szabad múlt időbe tenni, arra álljon itt bizonyítékként az a levél, melyet a riport megírása után, de szerencsére még lapzárta előtt kézbesített a posta: „Tisztelt Pauska Zsolti Nevem Szőke Lajos, Ibatán az óvodában találkoztunk, mikor többünk kérésére eljött meghallgatni panaszainkat, sérelmeinket. Feleségem 7 éve itt hivatalsegéd Ibafán. Mikor On elment tőlünk, közölte, hogy bármi atrocitás érne minket, úgy azt telefonon vagy írásban tudassuk. Nos, ez most megtörtént! Találkozásunk másnapján a polgármester úr felesége a polgármesteri hivatolban megkereste feleségem, és megfenyegette. ,Ne nagyon ugrálj, te se és a férjed se, mert könnyen repülheti!.* Ezt a fenyegetést ti polgármester úr most beváltotta. Ugyanis a feleségemet és az önnel való beszélgetés egyik résztvevőjét, a kultúr- vezetönöt e hó 15-i hatállyal átszervezés ürügyén elbocsátják. Tájékozódásul közlöm, hogy a kultúrosnö két kiskorú gyermekéi egyedül nevelő, szolgálati lakásban élő anyo. Miként mi is két kiskorú gyermeket nevelünk. Most egy eddig munkanélküli-segélyen lévő egyedülálló férfi kerül a helyükre, oki áMitólog mindkét munkát elvégzi. Hát» mi ez, ha nem bosszú? Még ha törvényileg jogszerű is, én úgy érzem, szörnyen etikádon a polgármester úr e döntése. Mivel feleségem munkaidejét egy hónappal ezelőtt felére, azoz 4 órára csökkentették, most o felmondólevélben 2800 forintot, azaz a minimálbér felét tüntették fel. Hát, el lehet képzelni, ha nem tud elhelyezkedni, ezen összeg után mennyi lest a munkanélküli-segélye, őnekik ott, o hivatalban persze, ez mindegy. Most aztán ért is kérdezhetem magamtól, hogy ,hol von ilyenkor a boldogság?’. Meg is válaszolom: a jó meleg polgármesteri hivatalban! Hát, látja, Zsolt, ez az ibafai demokrácia. Ibafo, 1991. március 5. Tisztelettel: Szőke Lajos” A fentiekhez — úgy vélem — nem kell kommentárt R. Zs.
