Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-09 / 67. szám

IO uj Dunántúlt napló 1991. március 9., szombat Spanyolország három év alatt négymiüiárd dollár bevételre tett szert földeladásbál Mi az ára a földnek? A háztáji gazdaságokban ismét egyre nagyobb szerephez jut­nak a lovak Fotó: Szundi György Dr. Raskó György közgaz­dász öt éven át a Világbank megbízásából mezőgazdasági nagyberuházásokat menedzselt Mexikóban, Kolumbiában, Bra­zíliában. Tavaly nyáron tért vissza Magyarországra. Ekkor kinevezték a Földművelésügyi Minisztérium privatizációs fő­osztályvezetőjének. A miniszté­rium napi ügyeiről kezdtünk beszélgetni, de hamar kiderült, hogy a világ mezőgazdaságá­ról szerzett közvetlen tapaszta­latairól érdemesebb szót vál­tani, mert hasznosítható in­formációval bőségesen szolgál: — Mi jellemzi Közép- és Dél-Amerika mezőgazdaságát? — Jóval fejlettebbek nálunk. Persze, nem egységes a kép: meg van a hagyományos pa­raszti gazdálkodás, az őster­melő, önellátó, a napi köz­szükségleti cikkeket termelő paraszt. De nem ez a jellem­ző, hanem az amerikai típusú farmergazdálkodás a maga fantasztikus profi mezőgazda- sági vállalkozásaival. Tehát nem tíz—húsz hektáros, hanem ezer-ötezer—tízezer hektáros gazdaságokról van szó. — Ekkora területet egy gaz­da müvei? — Igen. Egyedül csinálja és maga menedzseli. Persze, ezek a farmok nemcsak gépesítet­tek, hanem növényvédő szerből és minden egyéb ipari erede­tű mezőgazdasági anyagból a világ legjobb termékeit hasz­nálják. — ön Braziliából egyenesen a minisztériumba került. Mit tud hasznosítani az ott szer­zett ismeretekből? — Brazíliában láttam a köz­pontilag szervezett termelőszö­vetkezetek abszolút csődjét. Az állam felépített komplett infra­struktúrát, azaz biztosította iminden faluba a telefont, a kártyás tankot, az automata bankfiókot, az utat, a repülő­teret, kiépítette az öntözési rendszert. A Világbank finan­szírozásával mi is ilyen nagy- beruházásokat csináltunk, öt­ven—hatvan-százezer hektáros projecteket. A korábban mű­veletlen területekből intenzív zöldség-, gyümölcstermesztésre alkalmas területek jöttek létre. A termelést úgy kezdték, hogy kötelezően szerveztek egy szö­vetkezetét, mondván, hogy a brazil parasztember nem tudja mi az a termelés. A szövetke­zetek állami támogatással mű­ködtek. Amikor a diktatúrának vége lett és 1986-ban Brazilja rátért a szabad piacgazda­ságra, kiderült, hogy támoga­tás nélkül az infrastrukturális háttér ellenére befellegzett a szövetkezeteknek. Az importli­beralizáció nemcsak a tőkét, hanem az embereket is érin­tette, például japán telepesek legálisan földet vásárolhattak, meg olaszok, amerikaiak, fran­ciák. A külföldiek versengeni kezdtek a földterületért és magáért a termelésért. Ott lóidét vehettek a küllöl- diek, nálunk viszont a kor­mányzat kitart amellett, hogy tőidet ne adjunk el! — Ez elavult nézet! Rövid időn belül fel kell adnunk, ha komolyan gondoljuk a kö­zös piaci belépést, ugyanis az EGK-n belül alapfeltétel a szabad tőkeforgalom, ezen belül o szabad földforgalom. Ha ezt nem engedik a ma­gyar törvények, akkor nem tel­jesítettünk egy belépési felté­telt!- ön szerint mi ez a „föl­dünket nem adjuk" görcsös ragaszkodás? Földhöz ragadt gondolko­dásmód. Éppen ezért nagyon nagy a veszély. Érdekes Spa­nyolország példája. 1975-ig ott is diktatúra volt. Franco halála után nemcsak vértelen forradalom, hanem gazdasági váltás is történt, áttértek a Nyugat-Európában ismert sza­badpiaci gazdálkodásra, és a spanyol kormány rögtön meg­engedte a föld szabad adás­vételét, nemcsak spanyolok, hanem külföldiek részére is. Érdekes módon a nyugatnéme­tek érdeklődtek a legjobban. Nem termelésre vásárolták a földet, hanem befektetési cél­ból. A spanyol földhivatalnál egyet kellett bizonyítani: száz százalékban a spanyol nemzeti banknál beváltott devizoigér- vény alapján történt a vásár­lás. A spanyol peseta akkor nem volt konvertibilis, iszonyú tőkehiányuk volt. Ahhoz, hogy Nyugat-Európához csatlakozni tudjanak, külső erő kellett. Spanyolország hórom év alatt mintegy négymilliárd dollár bevételre tett szert földeladás­ból. Magyarországon is ezt kellene csinálni!- Mi mennyi devizához, jut­hatnánk, ha Spanyolországhoz hasonlóan lépünk?- Vannak konkrét jelentke­zők, Így tudok számokat mon­dani. Érdekes módon Olaszor­szág is érdeklődő, mégpedig nem befektetési, hanem ter­melési céllal. Az olaszok a harmadik konkrét ajánlatot adják: durum'búza termelésére harminc aranykorona értékű vagy annál jobb minőségű földet keresnek, ahol durum- búzát lehet termelni, ilyen az Alföld jelentős része és Ba­ranya jórésze is ide tartozik. Megjegyzem, hogy az olaszok tésztagyórat is építenének. A földet meg akarják venni, mert igen olcsón a jó minősé- gűhöz lehet jutni, ugyanis mesterségesen nyomottak a termőföldárak ma Magyaror­szágon, hektáronként ötven- százezer forint. Az olaszok öt­hatszázezer forintnak megfele­lő devizát kapásból fizetnének. Egy amerikai befektetőtől most van nálam egy ajánlat, ő hét­ezer dollárt hajlandó hektá­ronként fizetni. — Más országban a löldárak milyenek? — Németországban százezer -márka körül van hektáronként. Ha hasonlítom a százezer fo­rinthoz, okkor negyvenszeres a különbség. Olaszországban fo­rintra átszámolva egymillió fö­lött van a jó minőségű termő­föld hektáronkénti ára. tehát itt Magyarországon még min­dig a feléért meg tudja venni az olasz vállalkozó. A távolság nem túl nagy, öt-hatszáz kilo­méter, megéri a szállítás is. Azonban az üzletek mind meg­hiúsulnak. Hogy miért? Az olasz vállalkozó azt mondja, hogy Magyarországon a föld­piac még nem létezik, de fel­tételezhetően előbb-utóbb be­indul, és lehet, hogy Magyar- országon három év múlva töb­be kerül egy hektár termőföld, mint Olaszországban. Ezért nem érdekli a bérlet. Én elis­merem, hogy a földpiacot a világon mindenhol igen szigo­rú feltételek között szabályoz­zák, de a feltételek ismereté­ben szabod adásvétel van mindenki számára. — Létezik olyan lejlett' or­szág, ahol tilalom van a löldre? — Nyugat-Európóban nincs. És ha már a földtörvényt mó­dosítjuk, akkor a külföldiek számára szabad utat kell en­gedni. — ön mennyire magányos ezzel a véleménnyel? — Nagyon. Töröm a falat, ahal csak tudom. És próbálom megmagyarázni, hogy mennyi­re elavult dolog ragaszkodni ahhoz, hogy itt csak magyar állampolgárok vegyenek föl­det. Természetesen olyan kor­látokat hoznék, hogy a Bala­ton, a főváros, a nagyobb városok, üdülőhelyek körzete e szempontból védett területté lenne nyilvánítva.- Hol lenne eladó löld Ma­gyarországon?- Rengeteg lesz, ahogy a kárpótlási törvényt elfogadja a parlament és a földtulajdon kérdése rendeződik. Történt felmérés Békésben és Bara­nyában. Az önök megyéjében nyolcvan falura terjedt ki a felmérés, s a volt tulajdono­soknak mindössze hat—hét szá­zaléka akar egyéni gazdálko­dóst folytatni. Békésben tíz százalék körüli az arány. A józan gondolkodású paraszt- emberek jól tudják, hogy a termőföld csak egy eszköz, emellett még sok mindenre van szükség, így tőkére (ami jelenthet traktort, épületet, technológiai berendezést), ki­tűnően képzett munkaerőre ahhoz, hogy piacon maradja­nak, amikor hosszú távon való­színűsíthető a túltermelés nem­csak Magyarországon, hanem egész Európában. Ki lesz a nyerő? Akinek jó piaci kap­csolatai vannak, aki először szerződést köt, aztán termel, nem pedig először termel, az­tán széttárja a karját, hogy nem tudja eladni. Magyaror­szágon van tiz-tizenötezer vál­lalkozó szellemű mezőgazdasági dolgozó, aki képes arra, hogy összetett módon menedzserként gondolkozzon, de három­négyszázezer kellene! — Visszakanyarodva Braziliá­hoz: ott hogyan sikerült létre­hozni életképes vállalkozáso­kat a .abad löldtorgalmon túlmenően? — A mezőgazdaságban fel­használt ipari eredetű anya­gok és eszközök piacán fan­tasztikus verseny van, éppen ezért a viláqcégek komplett ingyenes szolgáltatást adnak termékeikhez, ott az ipari vál­lalkozások egyben szolqálta- tósi vállalkozások is. Nálunk ehhez csak hasonlóak vannak: ezek a nagy integrátor gazda­ságok termelési rendszerei. Más: Magyarországon teljesen hi­ányzik a mezőgazdasáqi fi­nanszírozási rendszer. Brazíliá­ban a bankok között éles ver­seny van eqy termelő megnye­réséért! Kellene nekünk eqy oarár hitelintézet, olyan, ame­lyik helyi ismeretekkel rendel­kezik.- A takarékszövetkezetek ehhez partnerek lennének?- A Földművelésügyi Minisz­térium és a takarékszövetkeze­tek ezt szeretnék, de a prob­léma az. hogy a takarékszö­vetkezetek saját tőkéié mind­össze hárommilliárd forint, amiből eay országos induló aqrárvállalkozást képtelenség finanszírozni. Ide tőkét kell hozni, méahozzá ielentőset, leqalóbb tizenötmilliárdra fel­vinni az alaptőkét. A miniszté­riumnak erre nincs pénze. De van lehetőség arra, hoav üz­leti alaoon egyéb bankok eb­be betársuljanak. A miniszté­rium kedvezményes kamatozá­sú hitelekhez állami szubven­ciót tud rendelni, erre futja az erőnkből.- Hány év alatt lett virágzó mezőgazdaság az ön által is­mert országokban?- Vegyük Spanyolországot: tíz év alatt akkorát fejlődött, hogy lassan Franciaországot és a többi nyugat-európai or­szágot kezdi versenyképesség oldaláról szorongatni. Szerin­tem Magyarországnak ennél rövidebb ,idő is elegendő, mert a mi mezőgazdaságunk a nagyüzemi voltából fakadó­an relatíve versenyképesebb, mint a spanyol volt a hetve­nes évek végén. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ne­künk a szocialista érában nem egy tönkrement, lerobbant mezőgazdaságunk volt, hanem egy viszonylag fejlett, verseny- képes mezőgazdasággal ren­delkeztünk. L. Cs. K. Mind a nagyüzemekben, mind a magángazdaságban az emberé az elsődleges szerep Fotó: Läufer László Profilban KALDY JÓZSEF, az Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezér- igazgatója. Budapesten született 1953 februárjában. Általános és kö­zépiskolába Sopronban járt, ugyanitt végezte el az Erdé­szeti és Faipari Egyetemet. A diploma megszerzése után 1977-ben jött Pécsre, azóta dolgozik az Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdoságnál. Gyakorno­ki évét követően lett a'műsza­ki fejlesztési osztály technoló­gus üzemszervezője, majd 1982 szeptemberétől a Műszaki Er­dészet üzemigazgatójaként te­vékenykedett. A vállalati ta­nács december 1-jétől szavaz­ta meg számára a bizalmat, és választotta meg a cég ve­zérigazgatójának. Az új vezető gazdasági el­képzeléseiben a pénzügyi sta­bilitás, valamint az ésszerű költség- és létszámgazdálko­dás megteremtése áll oz első helyen. Szakmai szempontból az ökológiai és ökonómiai kö­vetelmények szigorú összehan­golásával az erdőterületek nö­velését, az erdők szerkezetének és egészségi állapotának a ja­vítását, az erdővagyon minő­ségi és mennyiségi fenntartá­sát tűzte ki célul. Az eddiginél nagyobb nyilvánossággal sze­retné megnyerni o közvélemény bizalmát. A fiatal vezérigozgató nős, felesége a Baranya Megyei Művelődési Központ főelőadó­ja, jelenleg gyeden van. Péter fia 6, Zsolt 2 éves. Szabad­idejét családjának szenteli, szí­vesen sportol, zene- és könyv­barát. BÁLI ISTVÁN, az Uránia mo­zi üzemvezetője. A Zala megyei Dobrin szü­letett 1939-ben. A Hoboli Ál­talános Iskola után a pécsi Tanítóképzőben tanult, majd o Népművelési Intézet kiegé­szítő népművelés szakát vé­gezte el. Pályakezdőként négy évig tanított a szigetvári já­rásban, később három eszten­dőn át a Szigetvári Művelődé­si Házban dolgozott. 1964-ben került a Baranya Megyei Mozi­üzemi Vállalathoz, ahol a kö­zelmúltig filmpropagandista­ként, műsorszerkesztő és rek­lámfőnökként tevékenykedett. Ez utóbbi beosztásából nevez­ték ki a pécsi Uránia mozi üzemvezetőjének. A megyében az egyetlen dolby-sztereo berendezéssel működő filmszínház vezetője­ként a valódi szórakoztató mo­zi megvalósításán fáradozik. A műsor összeállításában első­sorban a nagyközönség igé­nyeit igyekszik kielégíteni, a lá­togatók kényelmét bővülő ke­reskedelmi szolgáltatásokkal szeretné biztosítani. Nős, felesége kereskedő, népművelő lánya a József At­tila Művelődési Ház könyvtá­rosa. Szabadidejében szívesen szőlészkedik. LEHMANN GYULA, a Pécs- Baranyai Munkanélküliek Ér­dekvédelmi Egyesületének el­nöke. Negyvenhat éves, 27 éve él Pécsen. A hatvanas évek nagy építési beruházásai adtak neki előbb munkát, majd végleges otthont Baranya székhelyén. Mint technikus dolgozott híd- és vasútépítésen Szolnokon, Kaposváron, Murakeresztúron és Pécsen. Ezt követően a pé­csi városi utak karbantartásá­val foglalkozott. Az utóbbi ti­zenhat évben pedig a Dél­dunántúli Tervező Vállalatnál állt alkalmazásban. Ezt a mun­kahelyét szerette a legjobban, mert a csapatmunkában sok szép. pécsi, barcsi, siófoki, ba­jai, siklósi építménynek lehe­tett tórsalkotója. A mélyülő gazdasági válság azonban sok, hozzá hasonló munkavállaló életébe hoz, ho­zott durva fordulatot. Állásnél­küli lett. A feleslegesség érzé­se nagyon rossz, és azt hiszi, soha nem is fog beletörődni óbba, hogy amit tenni tud, or­ra nincs szükség. Mivel a munkanélküliség nem válogat, az egyesületben a legkülönfélébb politikai né­zetet vallók találhatók meg. Lehmann Gyula például a Szo­cialista Párt tagja. Ám az egyesület nem politikai szer­vezet, és alapszabálya szerint minden lépésének a munka- nélküliek érdekeit kell szolgál­nia. Három gyermeke közül a na­gyobb dolgozik, a középső idén technikus lesz, és nyil­vánvalóan szeretne elhelyez­kedni, a legkisebb pedig nyol­cadik osztályos. Lenne még miért dolgozni, a jövőnkért, a jövőjükért. Gáldonyi Magdolna — Kaszás Endre

Next

/
Thumbnails
Contents