Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-21 / 51. szám

1991. február 21., csütörtök aj Dunántúli napió Szegényedünk... Ez a törvény rendelkezzék Negyvenéves folyamatos munkaviszony után - 10 éve vagyok nyugdíjban, 6400 fo­rintból tengetem életemet. Fe­leségemmel ketten lakunk 64 négyzetméteres, háromszo­básnak nyilvántartott lakás­ban. A három szoba közül az egyik két négyzetméterrel na­gyobb fél szobánál, a másik 0,04 négyzetméterrel. 1990. február 1-től megemelték a lakbért. A „tájékoztató”, ami­ben értesítettek, egyidejűleg rendelkezett az ehhez nyúj­A Független Rendőrszak­szervezet Baranya Megyei Szer­vezete értetlenül áll részben az újságokban megjelent cikkek, részben más forrásokból be­szerzett információk alapján a megyei rendőr-főkapitányok ki­nevezése és a pályázati rend­szerre hivatkozott, demokrácia köntösébe bújtatott „játékok” előtt. A Belügyminisztérium és az ORFK vezetése - most, hogy szinte országosan nem olyan eredmények születtek - a pá­lyázati rendszer alapján, mint amilyet ők elvártak volna, so­rozatosan „szakmai szempon­tokra" hivatkozva figyelmen kí­vül hagyják a bizottságok ja­vaslatait. A szakszervezetünk szerint ezek a szakmai szempontok nem mások, mint pártpolitikai megfontolások. Feltesszük a kérdést, hogy akkor mi válto­zott, ha továbbra is felsőbb vezetők, figyelmen kívül hagy­Fejemet csóválva, kétkedve fogadtam a hirt, mely arról szólt, hogy a híres közvéle­ménykutató intézet felmérése szerint mi, magyarok vagyunk a legpesszimistább nemzet ke­rek Közép-Európában. Vajon a statisztikai adatokkal, felméré­sekkel szembeni született vagy mesterségesen kialakított el­lenérzésem az oka a hitetlen­kedésemnek? - tettem fel a kérdést magamnak. Biztosan ez is, de még inkább a lép- ten-nyomon tapasztalt opti­mizmus megnyilvánulása, a de­rűlátás számtalan — csak a vak nem látia — jele. Nem ám a ránkerőltetett optimizmu­sé. Ma minden polgár szaba­don dönti el, hogy jónak tartja-e a viláq berendezését, hisz-e a dolgok jó alakulásá­ban, derült, bizakodó-e az életszemlélete vaqy sötéten lót, egyoldalúan kiemeli az Aggodalommal olvassuk az Új Dunántúli Naplóban a me­cseki bányák bezárására vo­natkozó tájékoztató írásokat. Bányászaink és a magyar energiaellátás jövőjéért, de gazdaságunk sorsáért is na­gyon aggódunk. Egyre na­gyobb megdöbbenéssel figyel­jük a kormány gazdaságpoliti­káját, amelyet úgy intéznek, mintha a szükséges energiá­nak bővében lennénk, vagy olyan lenne devizahelyzetünk, hogy azt és ott vásárolunk, amit éppen akarunk. Ügy tűnik, — néhány év óta - kormányaink számára következetesen az az egyetlen gazdálkodási és döntési szem­pont: mennyi a világpiaci ár? Persze, könnyebb ehhez igazí­tani mindent, mint reális konk­rét számításokat végezni, hogy minden lényeges szempont fi­gyelembevétele esetén, mi az igazán gazdaságos. A világpiaci ár alkalmazása egy ország belföldi piacán ér­tékesített belföldi termékeire nem a gazdasági vezetés el­tandó támogatásról. Én is be­nyújtottam kérelmemet, amit elutasítottak azzal, hogy a há­rom szoba helyett csak két szoba után jár. A rendelet Így szól: „Támo­gatásban részesülhet, aki olyan lakás bérlője, amelynek szobaszáma fél lakószobával haladja meg a lakásigény fel­ső határát." Hogy a négy szá­zad négyzetméteren múlott-e a részemre való kedvezmény engedélyezése, vagy egy kis jóindulaton, nem tudom. Meg va a szakmai bizottságok ja­vaslatát, döntenek. Nem értjük, mi indokolta a jelenlegi Baranya megyei fő­kapitány mellőzését, annak el­lenére, hogy a szakmai bizott­ság, melynek tagjai között az állomány képviselője is helyet foglalt, őt javasolta egyhan­gúlag. Melyek azok a szakmai szempontok, melyek indokolják más személy kinevezését? Baranya megye rendőri szer­vei az elmúlt évben a jelen­legi főkapitány irányítása és vezetése mellett érte el, hogy országosan legmagasabbak a bűnügyi felderítés mutatói és a harmadik legjobb az össz- bűnügyi nyomozási eredmé­nyességben. Ügy látszik, ez kevés! Politikusaink és vezetőink események alakulásából a kedvezőtlen tényezőket, nem bízik a szerencsés kimenetel­ben. Ex-vezérigazgatónk például egyik építők napi beszédében mondta, hogy az építőmunka az egyik legszebb, legoptimistább tevékenysége az emberiségnek. Aki épít, a jövőre gondol, méghozzá bizakodva. Aki épít... A baj csak az, hogy mi már alig-alig építünk. ■Nincs pénz se kicsi, se nagy beruházásra. Azért bizonyára kell maid még építeni, mert a demokrácia háza (ami köz- társasági elnökünk szerint már felépült, csak berendezésre vár) kevés lesz megannyi csa­ládot alapítani váqyó fiatal pár számára. Leqyünk hát op­timisták, még akkor is, ha kor­mányunk az építőipari áaaza- tot olyannyira sokadrangú te­rületnek ítéli, hoqy még saját határozásának kérdése, hanem gazdasági szükségszerűség ott, ahol döntően külföldi piaco­kon történik a termékek érté­kesítése és megfelelő fizetési eszközzel rendelkezik az or­szág gazdasága a szükséges termékek tetszés szerinti be­szerzésénél. Nálunk egyik fel­tétel sem éf. Nincsenek jelen­tős mennyiségben a világ­piaci értékelés szerint keresett, jó minőségű termékeink, devi­zahelyzetünk pedig siralmas, csak óriási dolláradósságunk van. így ténylegesen a világ­piaci árnak a másolása gazda­sági életünk reális működésé­nek jelentős akadályozójává vált. Meghamisítja a gazdasá­gi valóságot és így irreális in­tézkedésekre ösztönzi a gazda­sági vezetést, és a belső piac tönkretételével gazdasági vál­ságunk elmélyítője lett. A világpiaci ár döntő figye­lembevétele a saját energia- hordozóink értékelésénél külö­nösen súlyos következmények­kel járna gazdasági életünk­ben hosszú távon, s a jelen­vagyok azonban győződve ar­ról, van olyan, aki 70—75 négyzetméíeres, kétszobás la­kásban lakik, és neki jár a kedvezmény. Más: Úgy van a köztudat­ban, hogy aki betöltötte a 70. évét, nem kell tv-díjat fizet­nie. Én is elmentem a főpos- tóra, bejelentettem, hogy be­töltöttem a 70-et. Igen ám - mondták - csak akkor jár a kedvezmény, ha a feleségem is betöltötte a hetvenet. Ismerősöm — akik feleségével naponta hangoztatják, hogy Európa felé haladunk. Azt azonban elfelejtik, hogy ez bizonyos kötelezettsé­gekkel is jár. Nem hivatko­zunk másra, mint az Európa Tanács 690/1979. számú hatá­rozatára, mély többek között kimondja — nem szó szerinti idézet - a rendőrségi szak- szervezetek véleményét ki kell kérni a rendőri testület i ró - nyitásában, illetve a szakszer­vezetek nélkül döntés nem születhet a rendőrséggel kap­csolatban. Baranya megyében a rend­őri állomány képviselőjén ke­resztül szakszervezetünk ki­nyilvánította véleményét, egyet­értettünk az állomány képvi­selőjének álláspontjával. Úgy látszik, ezt egy mozdulattal le minisztere, minisztériuma sincs, csupán az ipari tárca vékony pénzek számára fenntartott re készében jut neki hely. Lehet-e ma családi költség- vetést tervezni némi optimiz­mus nélkül? Aligha. Ha nem bíznánk rendületlenül a cso­dákban, már régen bedobtuk volna a törölközőt. Egyik is­merősöm például kiszámolta, hogy elnyűtt, környezetszennye­ző autója helyett öt év múlva (no, legfeljebb hat, ha közben felmegy az ára valamelyest) vehet egy vadonatúj SKODA Favoritot, ha ezalatt az öt év alatt nettó fizetését az utolsó fillérig a közismerten értékálló­ságot garantáló OTP gondiai- ra bízza. A lakbérre, fűtésre nem lesz qondia, mert öt év olyan rövid idő, hogy ezalatt biztosan nem foqiák kilakol­tatni. Az áramszolgáltató mór rázósabb ügy, de ehhez kell ben egyaránt. Hisz attól foszta­ná meg a magyar gazdaságot, amire minden országnak igen nagy szüksége van, az ener­giahordozók külföldi beszerzé­si mennyiségének csökkentésé­től. A szén- és uránbányászat tényleges gazdaságosságának megállapítása tehát nem szűkít­hető le. Ezért a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Pécs-Ba­ranya Megyei Szervezete szük­ségesnek látja gazdasági szak­értők és az érdekelt bányák képviselőinek bevonásával olyan kerekasztal-értékelés megszervezését, amely a szén és urán valóságos hazai érté­két képes meghatározni. Bízunk benne, hogy a terve­zett kerekasztal résztvevői té­nyekkel és reális gazdaság számításokkal bebizonyítják, hogy az uránbánya és a me­cseki szénbányák további üze­meltetése az összes lényeges körülményt figyelembe véve nemcsak indokolt, hanem szük­séges is. Az MSZDP Pécs-Baranya Megyei Szervezete szintén ketten vannak, de egy és fél szobás lakásban - 92 forint gázt fizetnek, én 180 forintot, meleg vizet 189-et, én 346,50-et, víz-csatorna dij 303, az enyém 462 forint. Sze­métdíj nekik 54, nekem 72 fo­rint. Azt hiszem, akkor nem kell magyarázat,, hogy én sem használok föl több energiát, mint ismerősöm. Én, mióta • lakásom van, min­dig azt tartottam elsődleges­nek - még az élelemnél is —, hogy a lakással kapcsolatos kiadásokat rendezzem. De úgy látom, hogy ennek semmieset­re sem tudok eleget tenni, és ebben nem én vagyok egyedül. Tamás Gyula lehet söpörni az asztalról. Eb­ben az esetben .felesleges el­játszani a demokráciát. A Bel­ügyminisztérium vezetése a pá­lyázat nélkül is megtehette volna, hogy azt nevez ki, akit akar. Baranya megyei szerveze­tünk nem tudja elfogadni azt a döntést, mely nem veszi fi­gyelembe a szakmai bizottság javaslatát. Szakszervezetünk az országos vezetőségéhez fordul, hogy az kérjen magyarázatot arra, melyek azok a szakmai szempontok, melyek indokolják a bizottság javaslatának mel­lőzését. Az indoklást a Bel­ügyminisztérium hozza nyilvá­nosságra. Független Rendőrszakszervezet Baranya Megyei Szervezete az optimizmus. Ruhatárát mór az előző öt évben sem fejlesz­tette, marad tehát a jól be­vált garnitúra az újabb vise­lési ciklusra. Az étkezéssel lesz a legkevesebb gondja. Mióta az ingyenkonyha intéz­ménye újfent üzemel, ez nem lehet probléma. Az utazás né­mi fejtörést okozott neki, de végül zseniális megoldást ta­lált ki. Eladja régi autóját, a 8 éves Trabantot, az óra ép­pen öt évig futja egy városi összvonalas bérletre — mesz- iszebb meg úgysem akar el­jutni. Ilyen egyszerű az egész, csupán okosan tervezni és bíz­ni kell. — No és a családod? ' - kérdezem tőle.- Látod, őket kifelejtettem. Akkor 3 év is elég lesz! Nézem a tv-t Ahogy időm engedi, hallga­tom a rádióban, nézem a te­levízióban az Országgyűlés munkáját. Sajnos a képviselők nagyobb része a kormány ál­tal előterjesztett javaslatokat, azok összefüggéseit csak felszí­nesen ismerik. _ „A lakásépítés, lakásvásár­lás, vagy egyéb építési mun­kák céljára nyújtott állami kölcsönök feltételei" törvény tárgyalásakor nem tudtok kü­lönbséget tenni, hogy mit je­lent közterületen lévő főveze­ték (viz, gáz stb.) építéséhez közösségbe tömörülve önkénte­sen hozzájárulni, és ettől mennyire más, ha valaki a saját lakásába, házába vezeti be a vizet, vagy a gázt. Az előző, közvetlenül a nemzeti vagyont, a város, a falu köz­műhálózatát, az infrastruktúrát gyarapítja. A hozzájárulónak - ha kölcsönnel is — a meg­építés után semmi köze hoz­zá, nincs a tulajdonában, még kezelési joga sincs. Ezért a hozzájárulásért inkább kö­szönet járna, nem a szerző­dést egyoldalúan felmondva még büntetni is, magasabb összeg befizetésére kötelezve és súlyosabb kamatokkal ter­helve. Vizkeleti Imre Pécs, Alsó u. 14. Az MDF dunántúli megyei szervezeteinek vezetői 1991. február 2-án Kaposváron ’ ta­nácskoztak a kárpótlási tör­vényjavaslatról és levélben for­dultak az MDF parlamenti frakciójához, amelyben a töb­bi között ezt írják: Meghallgatva dr. Sárossy László államtitkár úr tájékoz­tatását, vita után egybehang­zóan úgy foglaltunk állást, hogy ez a törvényjavaslat al­kalmas arra, hogy az elmúlt rendszer által igazságtalanul okozott károkat a lehetőségek határáig orvosolja. Ezért alul­írottak, a magyar haza fel- emelkedésének érdekében tá­A Fidesz a kárpótlással kapcsolatos álláspontját Orbán Viktor parlamenti beszéde fe­jezi ki. Kérésükre ennek egy részletét közöljük: A kárpótlás mellett és elle­ne szóló érveket összegezve, azt a következtetést kell levon­nunk, hogy az igazságossági, a jogszerűségi és gazdasági megfontolások nem támasztják alá a kárpótlás koncepcióját. Mindezek alapján a kárpótlás gondolatát elutasítjuk és azt tanácsoljuk a kormánynak, hogy más irányban keresse a megoldást. Meggyőződésünk, hogy nem lehet a kormány által vállalt összes célt egyetlen törvénnyel megoldani. A koalíciós pártok­nak fel kellene adniuk a föld burkolt reprivatizációjára vo­natkozó — és az Alkotmány- bíróság által már amúgy is el­vetett - álláspontjukat, és kü­lön kellene választaniuk a pri­vatizáció és a jóvátétel kér­dését. Az állampolgárok vagyonhoz juttatását nem kárpótlással, hanem néhány fennálló tör­vény könnyen és gyorsan el­végezhető módosításával kelle­ne .megkezdeni. A szövetkezeti, a társasági és az átalakulási Mi, a Magyar Politikai Fog­lyok Szövetségének Baranya megyei vezetősége a szövetség és jogtalanul meghurcolt baj­társaink nevében tiltakozunk második kongresszusunkról a Dunántúli Napló február 18-i számában, több központi lap­hoz hasonlóan, megjelent tu­dósítás ellen. Az 1947 óta Az Új Dunántúli Napló az ukrán (?) uzsgorodi bányá­szokról írt. Ezzel kapcsolatban a következőket szeretném kö­zölni. Már több mint egy éve a helyi hatóság „engedélyezte” a kárpátaljai magyar közsé­gek nevének - magyar nevé­nek — használatát. Gondolom erre az engedélyre nekünk nem kellett várnunk. (Magam „Kárpátalját” használtam ak­kor is, amikor odaát kijavítot­ták publikált cikkemben ezt Kárpátontúli Terület-re.) Né­Megdöbbenéssel értesültem a PÉTÁV terveiről. A díjbesze­dés módja ellen szót emelek. Ügy nyilatkoztak a PÉTÁV illetékesei, hogy a fűtés-me­leg víz havi szolgáltatásdíját ezentúl nem a saját díjbesze­dőjük szedi be lakásonként, hanem háztömbönként a lakó- közösségre akarják ezt átru­házni. Szerintük ez azt jelenti, hogy egy-egy nem fizető fo­gyasztónak elsősorban a lakó- közösséggel lesz elszómolni- valója, ami az egy lakóépü­letben élők között, jóval na­gyobb együttműködést, meg­értést, közös megoldáskeresést igényel. Vajon milyen alapon akar­ják ezt megtenni? A lakók nem a lakóközösséggel állnak jogviszonyban, hanem ‘ebben az esetben a PÉTÁV-val, vagy­is a lakóbizottságok nem vál­ás ■ mogátják a törvényjavaslat.el- fogadását. Szükségesnek látjuk, hogy már e törvény rendelkezzék azon német nemzetiségű ma­gyar állampolgárok tisztessel ges kárpótlásáról, akiknek va­gyonát elkobozták ugyan, de ma is hazánkban élnek. Baranya megye: Térjék Ti­bor, Fejér megye: Domahidy Gedeon, Somogy megye: He­rényi Károly, Tolna megye: Pá­linkás Józsel, Zala megye: Szekeres Attilö, Vas megye: Heckenast Gusztáv, Veszprém megye: Sándor György, Győr- Sopron megye: Keresztes De­zső, Komárom-Esztergom me­gye: Szűcs Béla Albert. törvény néhány szakaszos mó­dosításával ez a folyamat megindítható lenne. Ezzel egy­idejűleg deklarálni kell, hogy a tulajdontól való megfosztás is egyike volt az elmúlt rend­szer jogtipró intézkedéseinek. A kormány dolgozzon ki ezért egy átfogó jóvátételi törvényt, amely a voft hadifoglyok és politikai üldözötteken kívül a még élő volt tulajdonosokat is bevonja a jóvátételre jogo­sultaik körébe. A jóvátétel mértékének megállapításában azonban ne az egykori tulaj­don nagysága, hanem a jelen­legi élethelyzet legyen a mérvadó. így olyan szimboli­kus jóvátételt kaphatnak, amely hozzásegíti őket az em­berhez méltó életfeltételek megteremtéséhez. A legfontosabb gazdasági megfontolás, amelytől vezettet­ve el kell utasítanunk a kár­pótlás qondolatát, felettébb eqyszerű. Nincs rá fedezet! Amikor a külső államadósság eléri a 22 milliárd dollárt, milliók élnek az életszínvonal alatt, meredeken növekszik a murtkanélküliséq, csökken a szociális juttatások mértéke, akkor nincs az orszáqnak száz- mflliárdban mérhető anyagi tehetsége a kárpótlásra. funkcióban lévő személyek ne­vével kiadandó fehérkönyv ter­ve bizonyíthatóan sem felszó­lalásban, sem a kongresszus határozatában nem szerepelt! A fenti mondat az ellenünk indított programhadjárat ré­sze. Ez csak arra szolgál, hogy társadalmunkat félelemben, bizonytalanságban tartsa. hány hónapja vagy még ré­gebben a városok magyar ne­vének használatát is engedé­lyezték odaát! így tehát a bá­nyászok Ungváriól érkeztek. Ha netalán „nemzetiségi megbecsülésből" (viszonzá­sul, hogy ők odaát mennyire becsülték a magyarokat 1944 őszétől kezdve) transzkripciót akarnánk alkalmazni, akkor is az ő kiejtésük alapján Uzsho- rodot kellene írni, mert az Uzsgorod az orosz kiejtés meg­felelője. lalhatják át a díjbeszedést a PÉTÁV helyett, mert semmi kö­zük sincsen hozzá. Számítani lehet arra, hogy a rosszabbodó életkörülmé­nyek következtében lesznek nem fizetők is. S akkor baj­lódjon velük a lakóközösség, pereskedjen, hívja a végre­hajtókat? A lakók szembe­kerülnek egymással. Veszeked­jenek a fizetők a nem fizetők­kel, nézzenek ferde szemmel egymásra, verekedjenek össze, ha valaki nem fizet? És mit nd ezért cserében a PÉTÁV? A nyolcvan-százötven száza­lékos díjemelést. Hát erre mi is azt mondjuk - mint ahogy a pénzügy- miniszter tette - „Na, azért azt mégsem!". Id. Méri Sándor Mohács Szakmai szempontok Erőltetett optimizmus Farkas László Kerekaszta It a szénről és uránról Nincs ra fedezet Ez nem hangzott el (Ingvarról lőttek M. Z. Na, azért azt mégsem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents