Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-02 / 32. szám
IO aj Dunántúli napló 1991. február 2., stombol Or. Tóth József Fotó: Proksza László Intézet helyett tanszékek? Átalakuló földrajz Egyetem, főiskola, tudományos intézet közös elképzelése: Urbanistákat nem csak a városokba. Szakembereket az önkormányzatoknak. Tudományágak fölötti látásmódot kialakítani - ez az egyik célja az urbanisztika szaknak, melynek megformálásán még az utolsó simításokat végezzük, jegyzi meg dr. Tóth József, az MTA Regionális Kutatások főigazgató-helyettese és a JPTE Tanárképző Kar Földrajztudományi Intézetének ligazgatója. A szak ötlete a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán fogalmazódott meg, hogy a három főiskolai évet 'befejezett hallgatóiknak lehetőséget nyújtsanak ahhoz, hogy kétéves „rótanulássöl" urbanisztikai szakképzést is kapjanak. Tanulnának egyebek között közgazdaságtant, jogi ismereteket, szociológiát, településgazdaságtant, népességföldrajzot. történeti földrajzot. JS mire kézhez veszik diplomájukat, nem kommunális mérnökök lesznek, hanem olyan mérnökök, akik a településeket eqységként tudják szemlélni, akik az önkormányzati munkáiban átfogó mun'kát végezhetnek. A terv megvalósítására „szövetkezett” a műszaki főiskola, a JPTE. az RKK és o Budapesti Műszaki Egyetem, ahol posztqraduális szinten már oktatnak urbanisztikát. Az elképzelések szerint ősztől indulna is az új szak, melyhez további lépések is kapcsolódnak. A JPTE Tanárképző Karon megalakulna az általános földrajzi és urbanisztikai tanszék, saiát hallgatóik képzését is szélesítendő. Jelenleq a földrajzot a Földrajztudományi Intézet keretein belül oktatják. A földrajzosok mór igen várják, hogy a tanárképző kar szétváljon bölcsész (társadalomtudományi) és természettudományi karra. Úgy gondolják, a főiskolai földrajzi képzést fokozatosan megszüntetik. Átalakítanák a jelenlegi .földrajztudományi intézetet is. Az intézet helyét a mostani két tanszék, a társadalomföldrajzi, a természeti földrajzi és az új tanszék, az általános földrajzi és urbanisztikai venné át. Ide tartozna továbbra is a földrajzi információs központ, melynek létrehozásához Németországból több helyről is kaptak támogatást, például egy düsseldorfi alapitványtól. Az információs központban a szaktanári képzésben hasznosítható filmeket, ismeretterjesztő anyaqokat készítik. Film- ieiket ellátják német nyelvű felirattal vagy hangosítással, s /iav a német nemzetiségi tanárképzésben, valamint a német nemzetiségi általános iskolákban vaqy az ismeretterjesztő előadásokon külön is jól alkalmazhatóak. Távolabbi terveikhez tartozik a más tanszékekkel való eayüttműködés, környezetgazdálkodási, esetleg idegenfor- golmi szakemberek képzése. S mivel az első két évfolyamon vegyesen találhatók földrajz szakos főiskolai és egyetemi hallaatók, szeretnék véqre tisztázni, hogyan lehetséges és milyen feltételekkel, hogy „menet közben” áthallgassanak n főiskolások az egyetemi földrajzra. ősztől eqvébként két úi eavetemi szoknárt indítanak, n történelem—földrajzot és a bio- lóqia—földrajzot. B. A. Fényes ködök A minap a Mecsek-oldalban egy régi barátommal futottam össze. Afféle párás téli délelőtt, a köd Ígéretesen fénylik. Még nem dőlt el, a Nap süt ki, vagy a köd húzódik feljebb. Hogy vagy? — kérdem inkább udvariasan, mint kíváncsian, és meglepődöm, mert nem a szokásos választ kapom, amely mostanában igy hangzik: mihez képest? Vagy így: hosszú ... Tudod - mondja - éppen ezen a fényes ködön gondolkodom. Hogy mi lész belőle. Meg hogy mi lett belőlem. Néhány éve még úgy éreztem volna, ez a fényes köd a tisztulást, a napfényt ígéri, és megvolt az a jó érzésem, hogy ezért én is teszek — tenni tudok — valamit azáltal,, hogy hasonlóan gondolkodó társaimmal együtt szurkálom, hasogatom ezt a ködöt. Mára elbizonytalanodtam, és mindinkább úgy érzem, hogy a köd egyre fénytelenebb, egyre kevésbé látok tisztán, és félek, hogy nem a napsütés, hanem a sűrű, szürke köd jön mind feljebb és feljebb. Es szurkálni sem tudom, mert nem látom, mi van körülöttem, lehet, hogy a hozzám legközelebb állókat sérteném meg. Te hogy vagy vele? * Istenem, bárcsak azt mondta volna inkább, hogy „mihez képest", vagy hogy „hosszú". Most mit mondjak? Nem tudom. Zavarban vagyok. S. G. Küszködés otthonért megélhetésért A keskeny utak végén Először Szalánta, Szederkény, Mecseknádasd, Szentlörinc jutott eszembe, amikor a vidéken élők megszólaltatását elgondoltam, oztán rájöttem, hogy a széles országútokról le kell för- dulni és a keskenyek végén kell kérdezősködni. A föútmenti nagy házak a vidék gazdagságát sugallják. Ahogy letértem az útról, eltűnt a látszatjómód ... Nyugotszenterzsébet —mindössze jó négy kilométer a 6- os úttól északra, Nagypeterd fölött. Rögtön a falu elején meg'kap egy ház, de továbbhajtok az autóval, hogy végignézve a települést, visszatérhessek a domboldalhoz simuló, barátságos épülethez. Amiilyen tárt kapu vár, olyan nyílt a gazda is. Éppen gályát éget a kertben, körben be-benéz a konyhába, mert fő a vacsora (nyúl étel). A TX- es Skodából zeneszó hallatszik ki, a süldők kíváncsian lesnek ki az új ólból. Idilli minden, míg beszélni nem kezdünk arról, hogyan él meg a négytagú család. A fiatalember szülei 1966- ban költöztek a faluba (Tolna megyéből), a feleség helybéli. Mindketten harminchárom évesék, fiuk tizenhárom, lányu'k tízéves, (A gyerekek Nagypeterd re járnak iskolába.) A házat 1978-ban vették, a vásárlási kölcsönt — a férj szavaival — még mindig nyögik, ezt megpakolták azóta egy háromszázezer forintos felújítási kölcsönnel. (Az államtól semmiféle kedvezményt sem kaptak, a szülők meg nem tudták támogatni őket.) A régi házat újjávarázsolták — alig hinni, hogy eredetileg ugyanolyan voit, mint a szomszéd ház: a valamikori szegénysor kis épületeinek egyike. Most meg háromszobás, fürdőszobás, nogykonyhás, köz- pontifűtéses családi ház. A bővítést-fel >>j itá st maguk végezték, csak a központi fűtés szereléséhez hívtak mesterembert. A családfő villanyszerelő egy pécsi vállalatnál, a feleség raktárban dolgozik (szintén Pécsett). Családi pótlékkal együtt a bevétel 21 500 forint, s ehhez jön havi háromezer pótlás a férjnek a helyi szabadidőközpont vezetéséért. Eddig 5500 ment el rezsire meg a törlesztésekre, ezentúl hét és fél ezer legalább. A gyerékeknék napközidíj, a szülőknek a buszbérlet, a havi kétszeri tankolás a Skodába (autóval mennek Nagypeterdig, onnan busszal Pécsre). Kosztra havonta háromezer forint marad. Nem egészen értem, keveslem a maradványt, ezresék eltűntek valahol — kiderül, hogy a. költségnövelők közé én nem soroltam be az állatokat. Pedig a nyulaík és disznók etetésére elmegy havi öt—hatezer forint! Ráadásul a ház sincs még teljesen befejezve, vinne pénzt ez is, ha volna miből . . . — Az emelt törlesztést már lehet, hogy nem tudjuk fizetni — mondja a fiatalember.- Igazán akkor leszünk bajban, ha a munkahelyemet megszüntetik. Sajnos, ez elképzelhető. Autóvillamossági szerelő a második szakmám. Hiába van rá kereslet, műhelyt nem tudok nyitni, egyrészt a felszerelés hiányzik, másrészt más településen drága a helyiségbérlet, itt helyben meg nincs annyi igény, hogy megérné." Szórakozás? — A gyerekekkel egyszer elmentek városi moziba, akkor láttak szélesvásznú filmet először. • - A városiak még nálunk is rosszabbul élnek, tudom a bátyámról. Náluk három gyerek van. Mi megélünk húsvásárlás nélkül, mert van mit levágni, hol csirkét, hol nyu- lat. A kertben megterem a zöldségféle. De mihez nyúlhat egy városi ember? . . . * Klisnyáród - az 57-es útról letérve, Lánycsókon ót közelíthető meg. A táj útközben megállásra kényszerít. Persze, hogy megértem Arnoldékat, akik egy mohácsi bénházból költöztek ide: — A fiaink akartak falura jönni, főleg az állatok miatt — mondja Arnold Gézámé. A háziban és a köz körül van is bőven állat: aranyhörcsög, tengeriimalac, madarak, macskák, kutyák, pulykák, kacsák, tyúkok, gyöngytyúkok, disznók, nyúlok. Az Arnold-fiúk tizenévesek, még tanulnak. Arnold Gézámé állami gondozott kislányokra főz egy mohácsi otthonban, 33 éves, eredeti szakmája vegytisztító és kelmefestő. Arnold Géza a Mohácsi Farostlemezgyárban tolatásvezető, 34 éves. A család összbevétele nem éri él a húszezer forintot. A házat OTP-re vették, mert o tanácsi lakásért kapott lelépési díjhoz kellett még pénz, az átalakításhoz úgyszintén, hiszen nem volt az épületben sem WC, sem fürdőszoba. A törlesztés eddig két és fél ezer volt, néhány száz a villany, a táp meg legalább háromezer havonta. A nagyobbik fiú kollégiumban lakik, oda is kell fizetni havonta egy ezrest. Plusz a buszbérletek. Végül is jó, ha havi hatezer megmarad élelemre, ruházkodásra. — Azért itt, falun van mihez nyúlni: elfogy a pénz, levágunk egy csirkét, és már lehet mit enni, a hűtőláda is tele van hurkával, kolbásszal, oldalassal — sorolja Arnold Gézáné. — Levágtunk három disznót, bár ráment minden tárta lékpénzühk a fűszerre, bélre, de ez egész évre elég lesz, és még a negyedik disznót is húsnak a hűtőládába tesszük. Drágább holmi - cipő, farmer, pulóver — születésnapra, névnapra „jár" a gyerekeknek. Arnoldné magának varr- ja a szoknyát, pulóvert hozzá leárazáskor vesz. Luxuscikknek a cigaretta és a kávé számít. A tizenhárom éves Moszkvicsot eddig félig tankolták, ezentúl negyedig fogják. Csak arra használják az autót, hogy a szülőket, rokonokat meglátogassák. Enélikül buszszol hétvégeken nehézkes lenne a közlekedés. — így képzelte el az életét? — 73-ban, amikor összeházasodtunk, olyan könnyűnek láttáim mindent — válaszol Arnoldné. - Pécsi vagyok. Eszembe se jutott, hogy majd falun élek. Központi fűtés, kényelem, amit elgondoltam, ehélyett itt a füst. De majd megcsináljuk a nappali és az első szoba között a kandallót, akkor vége a füstnek. — A kilátások? — Sötétek. Döntően a megemelt kamatterhek miatt. Havi háromezer forintos kiadás- növekedést már nem tudunk elviselni. És ekkor még nem is beszéltünk tejről, kenyérről. * Nagy Józsefekhez a félkész ház vonzott be. A feleség született kisnyárádi, a férj pécsi. 26 évesek. Nagy József a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátnál üzemanyagtöltő (a szakmája szerint hentes), felesége a lányosok! maszek tar- tósítóüzemben dolgozik, bár alapszakmája baromfihús-feldolgozó. A BOV-nál — jó pár éve — szerette a munkát, de Pécsre és vissza Kisnyárádra fél nap elmegy az utazással. A gyerekek miatt ezt nem teheti. (Kislányuk nyolc-, kisfiúk hatéves.) A ház: vettek egyet Kisnyá- rádon, tanácsi értékesítésűt, részletre — azzal a szándékkal, hogy majd átalakítják. Ehhez viszont nem járult hozzá az akkori lánycsóki tanács (oda tartozott Kisnyárád), mondván, hogy rontja a faluképet az átépítés. A házaspár emberi körülményeket, fürdőszobát, WC-t akart, végül is — nem saját elhatározásból (!) - házépítésre kényszerültek. Nyakukba vettek közel hatszázezer forint kölcsönt, ugyanakkor a mai napig sajnálják, hogy bontaniuk kellett! összezsúfolódtak' egy szobába a korábbi három helyett — és ennek már két és fél éve. Négyen egy közepes nagyságú szobában, lépni is alig lehet a bútorok közötti szűkös helyen, nem ám élni! A tervek szerint 1990-ben költöztek volna az új részbe, ehelyett tavaly decemberben került csak tető alá a ház, bekötötték a villanyt, talán nyárra lakható lesz egy szoba. Hát igen, az árak az 1988-as kezdéstől elfutottak. Több kölcsönt felvenni nem tudnak, szülői segítség meg nincs. A feleség nagymamája és édesanyja azzal támogatja őket, hogy az építkezésben segédkezüknek főz, náluk hely is van az étkezéshez, de csak ennyire telik. Ha nincs a lánycsóki maszek tü- zépes, még igy se állnának: ott viszont mindent megkaptak, ami csak kellett az építkezéshez, nemegyszer előbb hozták ki az anyagot, mint ahogy fizetni tudtak érte. Ráadásul a távolság is csekély, igy a fuvardíj sem volt sok. Szerencse, hogy a lánycsóki telepnyitás egybeesett a házépítéssel, a maszek kereskedő emberségéről nem is beszélve! A család bevétele novemberig huszonegyezer forint volt — a tartósítás szezonmunka, nyáron-ősszel jól fizet. Télen kevésbé: most összesen tizenhatezer a családi jövedelem. Nyugotszenterzsébeti falurészlet Fotó: Kóródi Gábor Az építkezés, a törlesztés, a rezsi, a közlekedés sok pénzt elvisz. (Az építési kölcsönök törlesztése havi 4100, erre jön majd még az ezerötszáz, a cserép- és faanyagra már új kölcsön kellett, ez további kétezer havonta.) A boltban csak kenyeret és tejet vesznek. Disznót hizlalnak, abból van húsféle. Ruházkodásra kevés marad: x a feleségnek a turkáló jöhet csak szóba. És évente jó, ha egy cipőre futja a férjnek. A nagyszülők karácsonyra pénzt adtak, abból vettek kabátot, csizmát a kislánynak. írisz sorolja is a fa alatt talált ajándékokat: óra, zokni, játékzongora, csoki; Lackó barkácslkészletet kapott; az anyu díszcsomagot. Nagyék 1982 tavaszán voltak utoljára moziban, a Csillagok háborúját látták. Egyszer meg színházba mentek, ezt a faluban szervezte valaki. Kocsijuk nincs, s nagy valószínűséggel nem is lesz. — Tudja, mi már annyitgü- riztünk, hogy a kilenc év házasság húsznak számit — elhallgat, majd nagyot sóhajtva folytatja a huszonhat éves férfi; — Csak a ház legyen egyszer készen! Akkor talán feledni is tudunk egy-ikét dolgot. Például, hogy amikor a volt tanácselnök apjának a házát megvettük nyolcvanezer forintért, azt, amit lebontattak velünk, akkor senki sem mondta, hogy első házvételnél ötvenezrei támogatás kérhető. Ez nekünk nagyon nagy segítség lett volna. Persze, mire megtudtuk, addigra az ugyanoda épített ház másodiknak számított, nem kaptunk támogatást. Akárhogy is, valahogy kiküszködjük. Már régen készen lennénk, ha hagyták volna az átalakítást. És nem lavórban mosakodnánk! És nem élnénk négyen egy szobában. És jutna felvágottra is a gyerekeknek, meg néhanapján egy-egy csokoládéra. . . L. Cs. K. Kisnyárádon a régihez építettek új házrészt Na gy iózsefék. A nyár elején már beköltözhetnek a fiatalok. Fotó: Proksza László
