Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-06 / 5. szám

TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS LAP Társadalmi és kulturális lap Somogybán Hogy ez az idő nem az új la pvóilallkozá soknak kedvez a leginkább, ez közhely. Nagy múltú folyóiratok is megszűn­hetnek — keserűen —, de tu­domásul kell vermünk. Hogy mindezek ellenére vonnak még bizakodó vállalkozások, ezt pedig mindenképpen be­csülni kell. Hogy egy megyé­nek szüksége van-e sóját tár­sadalmi. kulturális témájú lapra, az hamarosan kiderül Somogybán is, ahoi Varga István főszerkesztő —, koráb­ban a Somogyország főszer­kesztője —, új, az előzőtől teljes mértékben különböző lapvállalkozásba' kezdett. Kéthetente kb. 1000 pél­dány nem sok, a külcsín és a belbecs, mely a most meg­jelent mutatványszámmal nap­világot látott, mindenképpen figyelemre méltó. A címlap terve Szász Endre munkája, a lop formátuma, tartalmi tendenciái szándék szerint pedig a 2000 című folyóirat­tal rokonítható, ahogy Varga István elmondta. Persze, ami egészen más, az az írásők he­lyi, elsősorban somogyi érde­keltségéből fakad. Theogenisz, az ie. VI. szá­zadban élt megarai költő, Papp Árpád által fordított, Kümoszról, a vajúdó város­iról szóló költeménye nagyon aktuális itt. Cseppet sem meg­lepő, ha ezt az önkormány­zati választások Somogyiban című Írás követi, s aztán Szili Ferenc közreadja o Somogy Megyei Levéltárban nemrég megtalált, kalandos lelkű, Vili. századi magyar, Turk üli Mik­lós levelét. Emberi sorsok a századok folyamán így talál­koznak, talán véletlenül, ta­lán nem. Mindenesetre az egy évvel ezelőtti romániai események kapcsán megszó­laló Mircea Dinescu, vagy az erdélyi magyaroknak az ENSZ főtitkárához írót levéle is közöset, békességet keres, akár a török ellen külföldre menekült Turkuli. Hogy mennyire somogyi ér­dekeltségű a lap, azt egy dolog szabályozza a szerkesz­tői elképzelések szerint: az írások színvonala, hiszen ami „feltétlen" elkerülendő, hogy provinciálisak legyünk. A lap kiadását o Kaposvári Építők Sport Club vállalta', s hogy mindez eljusson a megcélzott réteghez, az „értelmes embe­reikhez", abban o Magyar Posta terjesztői szerepe kulcs- fontosságú. Készülnek a kö­vetkező számok, mert „az egyszer használatos igazságok idején is akadnak megmutatni váló értékek." Zágrádi .Marianna Mifomifo terv Dél-Diaiiäntair«» Autópálya Kft. alakul Nagykanizsán hétfőn tárgyalják Két óra alatt Pécsről oz osztrák határra érni vagy ugyaninnen négy órán belül Nyíregyházára - ez ma még csák álma a baranyai autó­soknak, de nem légből ka­pott remény, hogy 1996-ra megvalósul. A déli—keleti magyarországi autópálya tervéről először az Új Va­sárnapi Dunántúli Napló számolt be három hónapja. Azóta nemhogy nem pukkant szappartbukorékként szét a debreceni CO—NEXUS Rt. által kezdeményezett terv, hánem sűrűsödték előkészí­tésének eseményei, ponto­sabban a körvonalai. A közlekedési tárca - ha nem is képes anyagilag tá­mogatni — kész koncessziót adni az az autópálya építé­sére. A külföldi tőke - s most már nemcsak az olasz és izraeli — érdeklődése csak fokozódott a beruhá­zás iránt. Az autópálya megépítésében területileg érintett tíz megye november­ben kinyilvánította érdekelt­ségét a vállalkozásban. Köz­vetlenül karácsony előtt az érintett megyék és a megyei jogú városok képviselői Bu­dapesten a CO—NEXUS arra vonatkozó tervével ismerked­tek, hogy az autópálya- épités előkészítésére egy később részvénytársasággá váló korlátolt felelősségű társaságot hoznának létre még januárban. A megyei önkormányzatok 3, a megyei jogú városok önkormányza­tai 2 millió forint törzsbetét­tel vennének részt a kft. - ben. Több megye és város már ezen a tanácskozáson bejelentette részvételi szán­dékát, másak a közeljövő­ben döntenek. Nagykanizsa közgyűlése például most hétfőn foglalkozik ezzel a témával. Feltűnő volt viszont két nagyváros, Szeged és Pécs képviselőinek meg sem indokolt távolmaradása. A csatlakozással azok a me­gyék vannak gondban, ahol még — mint például Bara­nyában — nem választották meg a megyei közgyűlés tisztségviselőit. Kialakult a megvalósítás előkészítésének ütemterve is. Január végére a megyei szakmai teamek nyomvonal­vázlatot készítenek. Ezeket április 30-ig egyetlen válto­zatra szűkítik és a pálya nyomvonalát 1 kilométeres sávként jelölik ki. Megkez­dődik ezzel egy időben a földtulajdonosokkal való konkrét egyeztetés is, július 31-ig pedig a gazdasági elemzéseket is tartalmazó komplett megvalósíthatósági tanulmánynak is el kell ké­szülnie. Nemzetközi tendder- rel 1992 nyarára a szüksé­ges töke is megszerveződik, és elkészülnek a kiviteli ter­vek. A mai áron a mintegy 500 kilométer hosszú autó­pálya 100 milliárd forint ér­tékű beruházást jelent, ami akár 36 hónap alatt 1995—96- ra megvalósítható. A négy dél-dunántúli me­gye közlekedési szakemberei már egyeztették a nyomvo­nallal kapcsolatos elképzelé­seket. A Szentgothárdtól kezdődő pálya Zalaeger­szegtől északra haladna, el­kerülné a Kis-Balatont és Zalakomár térségében met­szené az M-7-est, majd Bö- hönye lenne a következő pant. Kaposvárt északról, Dombóvárt délről, majd Bonyhádot és Szekszárdot északról érintve jutna el a Bogyiszló térségében épí­tendő Duna-hidhoz. A 15 kilométernyi baranyai sza­kasz vonalvezetésére még több változat él. A legdé­libb Mágocsot, Alsámocsolá- dot, Bikáit, Egyházaskozárt és Tófűt érintené, az észa­kibb Mágocsot, Nagyhaj­mást, Szárászt. Ahhoz, hogy Pécsinek jó csatlakozása le­gyen az autópályára, kor­szerűsíteni, szélesíteni kell a 66-os és a 6-os utat, sőt a mázaszászvárit is. D. I. Egy biztos: nem esik ... Szabad-e a szabadár? Már csak Albánia, Görögország, Törökország és Portugália... Vízummentes Európa? Úgy volt, hogy jonuár 1-íjétől már Görögországba is vizűm nélkül utalhatunk, de még egy ideig erre várni kell. Le­het, hogy csak néhány hetet, hónapot. Mindenesetre a Kül­ügyminisztérium illetékesei szerették volna elérni a ja­nuár Injei terminust, s az egyeztetések során nem raj­tük múlt, hogy nem sikere­dett. így aztán jelen pillanat­ban o magyar turisták szá­mára négy európai országba kell még vízumot leérni: az említett Görögországon kívül Törökország, Portugália és Albánia esetében. Mint azt dl. Martin Györgyi, a konzuli főosztály jogi osz­tályának vezetője említette, nemcsak a magyar diplomá­cia sikere, hogy az elmúlt évben szinte egész Európa ví­zummentessé vált a turizmus előtt. (Diplomáciai és egyéb szolgálati esetekben mór ko­rdában is vizű mmentess ég volt!) Helsinki szellemében minden félnek kinos volt o vízumkényszer, s Így jó ok volt a nyugatinak nevezhető országok számára is a nyi­tásra. így történhetett, hogy az általában több évig tartó egyeztetési procedúrák ha­mar eredményt hoztak. Eh­hez járult a magyar politikai váltás. Mint azt megtudtuk: nem­csak Görögországgal, hanem Portugáliával is előrehala­dottak o tárgyalások. S jó volt hallani: Európán kívüli országokkal is folynak az egyeztetések. Argentina nagy siker: itt rengeteg magyar él egyrészt, másrészt talán Latin- Ameríka kapuja, s Argentína és Magyarország közti vízum eltörlésével jó az esély arra, hogy a többi országgal is kölcsönösen megegyezhetünk. USA más tészta: sajátos be­vándorlási és vizűm politikája nemcsak a magyarokkal szemben „diszkriminatív". Egyelőre az USA polgárai Ma­gyarországra vízum nélkül jö­hetnek, mi pedig vizumdíj- mervtességet élvezünk. A tendenciákból kiszűrhető: a gazdasági-politikai nyitás nyomán szinte létkérdés szá­munkra is, s a külföld szá­mára is, hogy szabadabban utazhassanak az emberek. Persze, mindehhez hozzáte­hetjük: friss demokráciánk számára nem mindegy, hogy miiként élünk majd e vízum- mentességgel? Seftelő invá­ziók miatt néhány keleti or­szág már elvesztette presztí­zsét, s polgárainak utazásai ismét feltételekhez kötődnek. Mondjuk: bizonyos mértékű valuta felmutatásához ... S az ugye, nem lenne jó —, mégha az anyagiak miatt kevesen élvezhetik a szabad utazás mámorító érzését —, hogy átmeneti fékék ismét a határok közé szorítanának bennünket. . . Kozma Ferenc Egyáltalán: milyen árak van­nak ma Magyarországon? (Most nem arról szólva, hogy reálisak-e vagy sem . . .) Hal­lunk ugyanis hatóságiról, né­ha még ,,-tól—ig”-ról is, mo­nopolárról, árliberalizációról, szabadárról - egyszóval: tal­pon legyen, aki eligazodik. S ami fő: tudja, melyik mit je­lent. Azt ugyanis egyáltalán nem nehéz elképzelni, hogy egy pénztárcatulajdonos első kér­dése például a szabad árral kapcsolatban az: na és akkor a plafon a csillagos ég? De menjünk az elejére! Ma nálunk kétféle ár létezik: a hatósági és a szabadár. Az előbbi esetében a meghatá­rozott maximumtól felfelé el­térni nem szabad, lefelé igen — ezt nem túl gyakorian ta­pasztaljuk. A szabadáras ter­mékek jelentik a túlnyomó többséget, éspedig egy több­éves folyamat eredményeként, amely tendenciának elsőrendű célja az volt, hogy kialakulja­nak a piaci árak. Szakembe­rek véleménye azonban, hogy ez még várat magára, minde­nekelőtt azért, mert túl sok a monopolhelyzetben lévő cég terméke — azaz: a monopolár —, másrészt pedig azért, mert sok a dotált termék. A szabadáras termékek kö­zül kevés a kivétel: a legegy­Számos fontos témáról tár­gyal holnap ez évi első ülé­sén Nagykanizsa Megyei Jo­gú Város Közgyűlése. A napi­rendi javaslat szerint sor ke­rül a jegyzői pályázatok el­bírálására, a közgyűlés első fél évi m u n ka prog ram j ónak meghatározására. A testület megvitatja a Kanizsa Újság kiadásának feltételeit, a Déli szerűbb kenyér, a tej, a sze­mélyszállítás és a háztartási energia. Minden egyéb a sza­badáras kategóriába tartozik. Természetesen ennek is van határa, a csillagos eget azért nem említjük, mert az is lehet relatív... Mégis: a termék árát meghatározza a ráfordí­tás költsége, a világpiaci ár, az importliberalizálás - azaz igazodás a világpiachoz. Vég­ső soron a szabad árakat a piac határozza meg — ha az egészségesen működik. Ennek azonban feltétele lenne pél­dául az is, ha az adóreform nem egyszálmagában került volna bevezetésre, de vele járt volna az ár- és főleg a bérreform. Mert ez nem igy volt, az árakat nem a piac kezdte el alakítani, hanem lé­nyegében a gazdasági szer- kezetünk feszültségei. Felvetődhet az is: ki ellen­őrzi a piacon lévő szabad­órakat? Ezt - hogy egy cég megváltoztatja — ma már nem kell bejelenteni. Ha emelkedik az ár — vagy meg tudják ven ni a vásárlók az árut, vagy nem. így tehát a szabadár tény­leg szabad . . . Manapság bolti és egyéb útjainkon két fő tu­lajdonságát tapasztalhatjuk: rendszerint fölfelé „esnek", le­fele szinte soha . . . M. A. autópálya előkészítési munká­latairól szóló beszámolót, a tájékoztatót a folyamatban lé­vő beruházásokról, felújítá­sokról. A napirendi javaslat­ban szerepel még a DOMUS átalakításának és a ZÖLDÉRT ABC-ne'k az ügye, valamint intézményvezetők, igazgatók felmentése és pályázatok ki­írása is. Hétfőn: önkormányzati közgyűlés Nagykanizsán Boglárlelle Kényszerházasság a válókereset árnyékában Balatonboglár és Balaton- lelle rövid házassága mindösz- sze egy torzszülöttet eredmé­nyezett: a felesleges válóke­resetet. A két Balaton-parti községet - ahogy Kovács Mik­lós polgármester fogalmazza - egymásra kényszerítették, ám ez törvényes volt, amennyiben mindkét tanácsi testület kitörő örömmel javasolta, helyesel­te. .. Ez immár tizenkét esztende­je volt, a zökkenőmentes együttműködést azonban az sem hozta meg, hogy 1986- ban várossá nyilvánították Boglárlellét. A két fél kölcsö­nösen egymásra mutogatott, féltékenykedett, suttogó plety­kák terjengtek arról, hogy egyik vagy másik nagyobb falatokat kaparint meg magá­nak az amúgy sem túlzottan megrakott tálból. Mígnem ta­valy, nyár elején aláírásokat kezdtek gyűjteni: Bogláron Lelle, LeJlén Boglár ellen: szétválni! Az akció kissé hosszadalmas volt, mert bár az összegyűj­tött iveket szeptember végén ■mór letették az asztalra - kel­lő számú gyűlt össze ahhoz, hogy az ügyben népszavazást kelljen kiírni -, de a pont az i-re csak decemberben került fel — pontosabban nem került fel. . . A szabályok értelmében a szétválás kimondásához egy­részt az érvényes szavazás kel­lett, illetve az, hogy a sza­vazásra jogosult állandó lako­sok 50 százaléka plusz egy lakos mellette voksoljon. Ám Boglárlelle világa olyan érte­lemben eléggé „szétszórt", hogy az üdülőtulajdonosokat — akik ugyancsak jogosultak voltak ebben a kérdésben ál­lást foglalni - az ország szinte minden részéből úgy kellett volna összetrombitálni. Más eszköz erre nem is igen mutatkozott, mint a választást országos lapokban meghirdet­ni. Aki olvasta, elment (ha ment), aki nem, az nem. Mindenesetre közel 8000 polgár volt jogosult szavazni december 9-én, nagyjából fele állandó lakos, fele üdülőtulaj­donos. Az utóbbi mintegy 4000-ből azonban csak 150-en vettek részt a válókereset meg­ítélésében - Kovács Miklós szerint valamennyien a szétvá­lás mellett voksolhattak, mert különben minek utaztak volna Boglárlellére. Mindenesetre a szavazásom részt vettek — két­ezerkétszázan - száma messze elmaradt a választásra jogo­sultak listáján feltüntetetteké­től — akik esetében rendelke­zett a szabály 50% plusz egy voksról. S miután csak 1796-an mondtak igent a válásra, 350 körül azt mondták: nem olyan rossz ez a házasság: Boglár­lelle maradt a közös lónál. Ami ugyan kicsit erős kife­jezés, ám az a feszültség, ami a népszavazást kikénysze- ritette, továbbra is fennma­radt. Kovács Miklós polgár- mester szerint nehéz lesz ezen az alapon a várost vezetni. M. A. vasárnapi 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents