Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1991-01-06 / 5. szám
„Ez egy álomszakma" Balettpedagógusi nívódíj Uhrik Dórának A Magyar Táncművészek Szövetsége nemrégiben nívó- dijakat adott át. A jutaima- zottak között volt a Pécsi Balett alapitótagja, Uhrik Dóra, Liszt-díjas, Érdemes Művész, aki jelenleg a pécsi Művészeti Szakközépiskola tanára, és már nem táncol — nyugdíjas. Felettébb furcsa ezt a fogalmat használni, hiszen egy fiatal nő ül velem szemben . . . — Igen, ez egy halál. Én 29 évig táncoltam. ezzel jócskán túlléptem a ba'letto- sok nyugdíjkorhatárát. Bizonyára nem mindenki tudja, hogy nálunk 25 év munka után nyugdíjazzák az embert. Ez a kedvezmény azonban egy táncos számára nem egyértelmű, bár az is igaz, hogy nem lehet ezt tovább csinálni, a fizikai teljesítőképességnek határa van. Tulajdonképpen nyolcéves koromtól csináltam azt, ami számomra szent, a legfontosabb volt. A nyugdíjazás tényével szembesülni nagyon nehéz.- Segít ebben a tanítás? — Igen. Bár soha nem gondoltam volna, hogy valaha is képes leszek a pe- degógusi munkára, de amikor sikerült itt, Pécsett létrehozni a Művészeti Szakközépiskolában a tánctagozatot, nagy örömmel kapcsolódtam be a munkába. Egyre erősebb lett bennem az átadási kényszer, 14 év után azt kell mondanom, hogy ez a leghivatásosabb hivatás. Napi másfél órára csak az enyémek a gyerekek, és az ezzel járó felelősség nagyszerű. Az órákon a kemény fizikai munka a nagy akaraterővel párosulva sok mindenre megtanítja a gyerekeket és, hogy mindez hogyan történik, az az én felelősségem, mindennel együtt, amit rámháritanak a szülőik szerepköréből.- Milyen perspektívák állnak az itt végzett gyerekek előtt? — Mi „B"-kategóriás táncosokat képzőnk, ami azt jelenti, hogy színházakban van lehetőségük az elhelyezkedésre. Ez a négyéves képzés minden előképzettség nélkül azonban nem elég, sokan kihullanak már köbben, mert nem bírják ezt a párhuzamosan egymás me"e‘t működő fizikai és lelki stresszt. Kb. 20-22 gyerekből 12 végez, akik különböző színházakhoz kerülnek, például Győrbe vagy a Pécsi Baletthez. Néhányon elmennek külföldre vagy egyáltalán nem maradnak a pólyán. Van valami varázsa ennek az iskolának azok számára is, akik pályát változtatnak, hiszen az atmoszféra, ami itt körülveszi őket, pótolhatatlan. Itt megtanulnak szolgálni egy cél, kitartóan küzdeni a legapróbb eredményekért is. — Láthattuk önt prózai szerepekben is. — Igen. Alapvetően nyughatatlan ember vagyok, szeretem az új kihívásokat. Egy táncos teherbírása, a felhalmozott lekötetlen energiák teret kívánnak. A színpad nagyon vonz ma is, ezért szívesen elváltatok prózai szerepeket, ha adódnak. Koreográfus sosem akartam lenni, mert a saját szereplési vágyam mindig erősebb volt. A feszitő gondolataimat, ötleteimet nem látni szeretném megoldani, hanem én szeretném megcsinálni. Meg aztán, ügy gondolom, a koreográfusi alkotótevékenység egyszerűen nem a nőknek való, vagy csak nagyon ritkán. Z. M. Elképzelhető a kereskedelmi forgalmazás is Politikusok römikártyán És honnan van a Postabank Rt. macija? Peter Ulbricht kiállítása Kaposváron El tudják képzelni, hogy mondjuk Orbán Viktor üsse Torgyánt, Pető Iván pedig Horváth Balázst? Persze, a romi szabályai szerint. El tudnák képzelni, hogy ugyanabban a csapatban szerepeljen Antall, Horn, Orbán és Pető? Az ászok csapatában? Hogy Botos Katalin ugyanolyan dáma, mint Ungár Klára? A kártyában minden lehetséges, bár az alapszabályok, ott legalábbis, mindig rögzítettek és megváltoztathatatlanok. Figyelemreméltóan ötletes kártyacsomagot adott ki a Postabank Rt. - reklámcélra. A römikártya figurái Magyar Lajos és Buday Tamás karikatúráin közéletünk jeles szereplői közül ábrázolnak jó néhányat. Az ötlet nem új, d„ szellemes. Az idősebbek emlékezhetnek arra is, hogy Ferenc József vagy Mária Terézia környezetéről is jelentek meg annak idején hasonló paklik. Burger László, az Offset és Játékkártya Nyomda igazgatója: Húszezer paklit készítettünk egyelőre a Postabank Rt. megrendelésére. Az érdeklődés nagy. Elképzelhető, hogy kereskedelmi forgalomba is kerülnék a csomagok. Az újabbakat, ugyanúgy, mint az alapkészletet, három hét alatt meg tudjuk csinálni. Kozma Péter, a budapesti Kozmo Kft. elnöke: A Postabank Rt. valamennyi reklámhordozóját mi készítjük. A kártya esetében három-négy, úgynevezett fantomfejet kértünk a grafikusoktól, a ruhaötleteket közösen dolgoztuk ki.- önnek melyik portré tetszik a legjobban?- Tudja, a kedvenc karikatúrám Princz Gáboré, a Postabank Rt. elnök-vezérigazgatójáé, de ez kérésére kimaradt a csomagból.- Elég veszélyes vállalkozás ilyen kártyát készíteni, hiszen bármennyire is gyors az át futási idő, Horváth Balázs és a jollyként „közreműködő" Ma- tolcsi György azóta, hogy is mondjam csak, más funkcióba került. . i- Annak idején egyeztettünk a kormánnyal is, hogy kiket vegyünk be a pakliba, azóta sem jelezte senki sértődöttségét. Elképzelhetőnek tartom, hogy más „arcképekkel" folytatjuk a vállalkozást.- Említette, hogy valameny- nyi, Postabank Rt.-vei foglalkozó reklámanyagot önök készítenek. A tévéből jól ismert ósdi és folyton eldőlő mackó honnan került önökhöz?- A történetét még nem mondtam el senkinek. Szóval, a nagyobbik lányom bölcsődéjében találtam rá, onnan hoztam el, azóta is bírja a strapát. . . (bozsik) Manapság ritkán találkozunk a kiállítótermek paravánjain akvarellekkel. Ez a rendkívül nehéz, ám annál izgalmasabb és színesebb technika kevés művészt ragad magával. Századunk végének zaklatott életritmusát ugyanis nem könnyű ezzel a finoman árnyalt, laza könnyedségü technikával megjeleníteni. Peter Ulbricht, az Axel Springer Vertag hamburgi kiadó vállalatának műszaki vezetője mégis jórészt akvarellekben foaalmazta meg leqfigyelemre- méltóbban érzelmeit, gondolatait. A kaposvári városi művelődési központban péntek délután nyitotta mea kiállítását dr. Bereczky Lóránt, a Magyar Nemzeti Galéria fő- inazgatóia. A közönség negyven olajképben, akvarellben, színes fametszetben és litográfiában gyönyörködhetett. Peter Ulbricht 1946-ban született Stuttgartban. Az állami nyomdamérnöki iskolában végzett, a képzőművészettel már gimnáziumi éveiben megismerkedett, gyakran utazott Svájcba, Olaszországba, Törökországba, Spanyolországba, és az utazásai során szerzett élményeit dolgozta fel a most látható képeken. Bereczky Lóránt megnyitójában Cesane. a francia impresszionistákat említette előzményként, és kiemelte, hogy „a nagyon kamarajellegű bemutató egy szépséget szerető művészt mutat be nekünk”, s hoqy a kaposvári kiállítás a helybeli újsáairók és Peter Ulbricht szakmai kapcsolatai révén jött létre. V. A. 4 I Radiő mellett... Lezajlottak végre az ’ünnepek, meg a sok „buék”, — amit már megunt az ember —, meg amire csak mosolyogtunk fanyarul, vagy válaszként egy szépet káromkodtunk, mór ami az új esztendőre kivánt boldogságot illeti: tudjuk mi vár ránk, a politikusok, a képviselők, közgazdák meg az újságírók jóvoltából. Meg az adóhivatal jóvoltából is, mert o Hivatal fürge volt, már december utolsó napjaiban a postás bedobálta a lépcsőházi szekrényekbe a vaskos boritékot, benne a kitöltendő űrlapot, használati utasítást, amely természetesen olyan érthetetlen szaknyelven íródott — hasonlóan a tavalyi, tavol^jelőtti- bez —, hogy azon aztan kiigazodni ... Az új esztendő napilopjai végre leszoktak a korábbi bugyuta gyakorlatról, miszerint beszámoltak arról, hogy Szilveszter éjszakáján hány vagon, hány tonna, hány mázsa virsli fogyott el az óévet vidáman búcsúztató jónép terített asztalánál, meg menynyi pezsgő meg malac, meg egyebek. Az olvasók sem rágták dühükben a körmüket, Ihogy lám, hiányzik a virslis beszámoló. Nem érdekli őket. Inkább olvasták vagy aggódva hallgatták a nyilatkozó politikusokat, akik bizony nem festették rózsaszínre a közeli jövendőt — igazuk is van —, a korábbam és mind unta la n napfényesnek jósolt újesztendőkből elegünk volt, sokra mentünk velük. A sztár-politikus ezúttal Kupa Mihály volt, aki a meghozandó még szigorúbb intézkedések mellett bízik a nép szorgalmában, mert anélkül semmire sem megyünk. Végre ezt is valaki a programjába vette. A rádióban nyilatkoztak újév után mások is. Többnyire vendéglátós szakemberek, — magas szinten —, csevegtek a kerekasztal mentén. Azt mondták, Pesten szépen lezajlott a szilveszter..., hogy milyen sok vendég volt a híres-neves szállók éttermeiben és bárjaiban..., hogy például a Morgit-szigeti Nagyszállóban ........egy tűt sem lehet ett voina leejteni. .de a zsúfoltságot illetően sorolták a Hiltont, a Geliertet és a többit. Az egyik Főkocsmáros lelkesen újságolta: hogy az idén nagyon sok olasz és görög turista érkezett a főváros elit éttermeibe, szilveszterezni, (a hír hallatán én is repdesek az örömtől), de ez még semmi! - mondja — mert a vendégek zöme azért a magyarokból került ki. Hozzátette: „Ez engem boldogsággal tölt el...!" Érdekes módon arról nem esett szó, hogy az úri-éttermekben írni mennyibe ikerült, meg egyáltalán. Én megmondom —, már a Szilvesztert megelőző hirdetések olvastán —, hogy hat-nyolc-tize zer forintra taksálták az egy- személyre szóló belépőt, esetileg ebben benne foglaltatott egy vacsora is, mondjuk aperitiffel, ahogy ez illő. Tessék csak elképzelni: ha valaki szilveszterezni viszi az áldott jó feleségét vagy a szeretőjét vagy a nagynéniét, okkor tizenöt—húszezer forintért csak átlépte a küszöböt és evett egy vacsorát, de ha még szolidan(l) piálni is akar valamit, különben a pincérék kinézik az „üzletből", a harmadik tízezret is Jföláldozhatja lés ez már mondjuk, szűkén egy képviselői fizetés. Egész ihovi. Ha hinni lehet a nyugdijintézeti statisztikának, (én ugyan nem hiszek ebben), szép hazánkban összesen két állampolgárnak van ötvenezer forintnyi nyugdíja, a többié kevesebb. Tegyük föl, a két nyugdíjas úri-étteremben mu- latgatott, hogy került oda a öbbi? Én eredendően gazdag-ellenes vagyok, ezért csak tűnődöm és azt mondhatom: a franc tudja. De hogy ebben az országban napjainkban nem csak egy elszegé- nyesedési folyamat tapasztalható, hanem egyes rétegék meghökkentő gazdagodása is, ez már biztos. A fentebb említett Főkocsmárost mindez „boldogsággal tölti el”. El is hiszem, (hiszen ő is — gondolom — a felső tízezrek körében szilveszterezett, (különben honnét o jólérte- sültség? A Főkocsmáros még azt is mondta —, nem tudom, milyen tapasztalat alapján —, hogy ő úgy lotto, az idei elmúlt Szilvesztert mór a nép egy (része nem az úgynevezett „házi-bulikon" töltötte, hanem nyilvános helyen, mert rájött, hogy a szórakozóhelyeken kellemesebb a mulatozás. Széles ismeretségi körömben érdeklődtem. Ugyan melyikük pezsgőzött Szilveszterkor 'nem Pesten —, csák egy kisvárosban, Pécsett, mondjuk o Palatínusban vagy a Kórház téri Pannóniában? „Neked új esztendőre sem jött meg az eszed?” — válaszolták. Nem mondtam meg nekik, hogy el sem ment, sőt, több tett, mint bármikor. Áz az okos fejem... 4 vasárnapi
