Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1991-01-26 / 25. szám
e aj DunantüU napló 1991. január 26., szombat Pécséit, a Bőrgyár előtt ezekben a napokban a vízcsőtörés helyén javítják az útburkolatot Fotó: Lauler László Mennyi költhető a pécsi utakra? 147 millió mindenképpen kellene A döntés a közgyűlésé Milyen állapotban vannak Pécs közútjai? A szubjektív vélemény szerint egyre rosz- szabbak — bárki könnyedén felsorolhatna jó néhány olyan utat, melynek burkolatán járművel haladva ugyancsak kerülgetni kell a lyukakat. Az objektív .megközelítés szerint a megyeszékhely több mint 400 kilométer hosszúságú, szilárd burkolatú úthálózatának tíz százaléka nevezhető jó minő- séaűnek, 35,6 százaléka pedig nagyon sürgős beavatkozást igényelne. Ismert, hogy az utakra is egyre kevesebb pénz jutott az elmúlt években. Ez azt „eredményezte'1, hogy 1988 és 1990 között kétszer annyi lett a rossz út a városban. S ez a tendencia aligha javul az elkövetkezendő két-három esztendőben. A város közgyűlése a közeljövőben tárgyalja és fogadja el Pécs költségvetését: ami egészen biztos, idén sem jut annyi pénz az utak fenntartására, mint amennyire szükség lenne. A Városgondnokság szakemberei szerint 147 millió forintra lenne szükség ahhoz, hogy az utak működőképesek maradjanak. (Tavaly 97 milliót költhettek fenntartásra.) Tehát ez lenne az a minimális összeg, ami feltétlenül kellene ahhoz, hogy ne legyenek a város útjai balesetveszélyesek. Amennyiben a testület jóváhagyná ezt a pénzt, ez arra lenne elegendő, hogy 78 000 négyzetméter útfelületet tudnának különböző eljárásokkal — burkolat- megerősítéssel, profiligazítással, vékonyaszfaltozással, felületi zárással - felújítani. De ha meg is szavaznák a városatyák a 147 milliót, az útállapot ennek ellenére romlana. Mennyi pénz kellene aihhon, hogy a mostani útviszonyok maradjanak? Az öszszeget, amit nagyon pontos számítások alapján határoztak meg, alig merem leirni: 276 millió forint. Ez 300 000 négyzetméter útfelület felújítását tenné lehetővé. Reálisan vizsgálva a város lehetőségeit, ez inkább az álmok birodalmába tartozik, legalábbis egyelőre. Mit tervezett a Városgondnokság erre az évre? Bár még nem ismerik, hogy mennyi pénz fordítható 1991- ben Pécs város közútjainak fenntartására, konkrét tervet készítettek, hogy mely utak felújítása szükséges. A nagyobb munkák ’közül mindenképpen említésre érdemes, hogy a Bálicsi utat az Asztalos János úttól, a Barackos útig kiszélesítik: bár erre csak a csatornaépítési munkálatok után kerülhet sor. Az útkorszerűsítést ugyancsak indokolja, hogy a tömegközlekedés, azaz az autóbuszközlekedés meglehetősén körülményes ezen az úton. A Felsővámház utat a Zsolnay-dombtál, a közelmúltban elkészült forgalom- irányító berendezéstől a Vadász utca csatlakozásáig felújítják, aszfaltszőnyeget terítenek a kiskocka köves burkolatra. Amennyiben elkészül a közművek cseréje, akkor a Perczel utcát, valamint a Munkácsy Mihály utcát a Fürdő utcától keleti irányba korszerűsítik, de minden bizonnyal a Veress Endre utcát is felújítják. Ezekre az utakra tehát minden bizonnyal lesz pénz. De hogy a többivel mi lesz? Az mindenesetre biztos, hogy a fenntartásra fordítható, egyelőre ki tudja mekkora összeget a legésszerűbben használják fel. Lévén, hogy most már akad jelentkező bőven a kivitelezésekre, a cégeket és .magánvállalkozókat versenyeztetik. Roszprim Nándor A mínusz 100 fokra hűtött abroncsokat szinte porrá lehet törni Meddig nyúlhat a gumigond?- Rendkívül energiaigényes! - figyelmeztet egy, a környezetvédelmi technológiák kidolgozásával és működtetésével foglalkozó szakember. Ezzel a véleményével pedig zsákutcának minősítette azt az egyetlen lehetőséget is, aminek nyomára bukkantam: miként lehetne megszabadulni - értve ezalatt természetesen a káros követkzemények nélküli megsemmisítést, illetve az újrahasznosítást - a végképp használhatatlanra kopott gumiabroncsoktól. Az úgynevezett fagyasztásos módszerről van szó: talán éppen energiaigényessége miatt nyugaton sincs elterjedve, de működik néhány üzem — Ausztriában, Németországban —, ahol a mínusz 100 fok körüli hőmérsékletre hűtött abroncsokat már szinte porrá lehet törni, az abroncsokban lévő acélt pedig a gépsor bálákba préseli. Abból mindenesetre, hogy az uótbbi hetekben feltűnően megnőtt az erdőkben, elhagyott területeken, patakmedrekben a szanaszét dobált gumiköpenyek száma, arra lehet következtetni: ha eddig próbáltak is ezekkel valami elfogadhatót csinálni, az ma már nem megy.- A lakosság feljelent bennünket, mégpedig jogosán! - perel az egyik pécsi autógumi-szerelő. — Eddig ugyanis a TSZKER átvette tőlünk, ők pedig továbbszállították Bere- mendre, a BCM kemencéihez. Decembertől azonban itt sem fogadják, nekünk tanácsot arra nézve senki sem tud adni, hogy akkor mit csináljunk a felhalmozódott köpenyekkel... A közterületfelügyelet egyelőre szóban figyelmeztet bennünket. A szeméttelepre vinni nem lehet, mert azt mondják: a gumiköpeny környezetszennyező.- Az bizony! — bólint Besztercei Miklós, a közterületfelügyelet vezetője, s beültet Trabantjába, „gumitúrára". Közben elmeséli: nekik is feltűnt az eldobált gumik megszaporodott száma, de azt is: tulajdonképpen tehetetlenek. Ha véletlenül rajta is csípnek valakit, hogy éppen eldobja a gumit - vagy leborit valahol a teherautóról egy rakománnyá, mert ilyen is van -, akkor is csak annyit tehetnek, hogy a köpenyeket visszarakatják . . . Hogy utána hol tesz az illető újabb, immár „sikeres" próbát, nem áll módjukban figyelemmel kísérni. Az a lehetőség pedig, hogy a gumiktól megszabadulni szándékozók magatartását valamiféle polgári és önfegyelem szabályozná, fölöttébb mérsékelten kalkulálható be- egyebek mellett azért is, mert nincs hova vinni ezeket az elhasználódott köpenyeket. A Shell pécsváradi úti töltőállomásán úgy tűnik, nem csinálnak különösebb gondot a gumikból. Gelencsér Ferenc arról tájékoztat, hogy eddig ők is a TSZKER-nek adták,.ott válogatták az abroncsokat még felújíthatom és teljesen használhatatlanra. Utoljára a Shell-szerviztől három—négy hónapja vitték el, most már 300—400 darab halmozódott fel és vár elszállításra.- Eddig a töltőállomás feladata volt gondoskodni arról, hogy valamilyen megoldást találjunk: ez volt a TSZKER- kapcsolat. Minthogy most már nem veszik át, s ha ez a gond huzamos marad, nyilván nem vállalhatjuk fel a megoldását, központunknak kell majd ezt megtalálnia. — Na és én? — néz rám kérdőn Gócs Béla, az iparostestület gumisklubjának vezetője. - Talán egyem meg a gumikat? — És „vegytisztán" elmondja az általa választott kényszermegoldást, azzal, hogy mindezt a nyilvánosság előtt is vállalja: a lényege, hogy a műhelye környékén dolgozó szemetesautó legénységének „odaajándékozza" a már felújításra sem alkalmas, végképp hasznavehetetlen gumikat, azok pedig elfogadják . . . Hogy azután ők mit csinálnak vele, Gócs Béla nem kérdezi tőlük. Valószínűleg más sem. Ö említette először az abroncsgondot továbbmélyítő „profilgumikat" is. A szakma a nyugatról behozott olyan használt köpenyeket érti ez alatt, amelyeket ott kinn már nem engednek továbbfutni a kerekeken, de a mi szabványaink szerint még jók. Hozzák is ezeket ezerszám, nyilván kiváló üzlet van benne — csakhogy ha mór ezek is teljesen elkopnak, megsemmisítésre senki sem veszi vissza tőlünk. A mi terhűnk marad ezt a talán európai ,,gumitemetőt" is rendezni . . . Közben az itthon újonnan vásároltak is mekkora gondot okoznak, ha elhasználódnak! 1990 őszén a TSZKER pef- lérdi gumitelepe táviratot kapott a BCM-ből: továbbiakban nem fogadják az abroncsokat, mert új technológiát dolgoznak ki. Ezért a pellérdi telepen sem tehettek mást - mondja Szilasi Pál —, mint korlátozta az átvételt. Ennek eredményeként jelenleg tárolótereiken mintegy ezer tonna használt gumiköpeny halmozódott fel. Ezer tonna . . . Időközben ez a cég is átszerveződött, január 1 -jétöl Com- mer Autohaus Kft. néven működnek, . osztrák cég szállt be az üzletbe. Profiljukból természetesen az Autohaus név ellenére sem tűnt el a gumi, pontosabban az, hogy ezekkel a gumikkal kell és lehet valamit csinálni. Szilasi Pál azt is elmondta, hogy a múlt évben forgalmuk több mint 100 millió forint volt, ami ha mást nem is, de a használt gumik forgalmazása iránti széleskörű igényt jól jelzi. Vásároltak úgynevezett karkas-gumi- kat - ezek alkalmasak még a felújításra -, foglalkoztak ők is a profilgümikkol, és persze forgalmazták az új köpenyeket. A napokban a Commer-rel mégiscsak kötött egy megállapodást a BCM: 6000 tonna tehergépkocsi-abroncsot átvesznek égetésre. Ismereteink szerint a kemencékben egy évben 12 000 tonnát tudnak megsemmisíteni, s erre az évre eddig mintegy 5700 tonnát kötöttek le. így a Commer által szállítandó mennyiséggel nagyjából ki is töltötték a BCM-kapacitást. Ez azonban csak teherautó-abroncsokpt jelent, vagyis a pellérdi cég a személygépkocsi-gumikkal még mindig nem tud mit kezdeni. Pedig csak ezekből a telepén 5—600 tonna vár megsemmisítésre . . . És itt került szóba a fagyasztásos technológia. Szilasi Pál szerint az egyedüli járható, kecsegtető megoldás, s amelynek megvalósítása ugyan még o horizonton sem bukkant fel, de már tudják, hogy ott van - csak elő kell „venni". A beruházás helye éppen lenne a pellérdi telep . egyik, a külföldi szakember által erre alkalmasnak minősített épületében — mintegy 70 millió forintba kerülne, két műszakban dolgozva a gépsor 72 tonna abroncsot tud feldolgozni: azaz „összetörni". A-végtermék sorsa azonban — túl az acélbálákon - még nem tisztázott. Mindenesetre — állítja a kft. ügyvezető igazgatója — az eljárás teljesen veszélytelen a környezetre: lényegében csak fizikai folyamatok zajlanak, kémiai semmi. Ami azonban mindebben nagyon figyelemre méltó: ennek az üzemnek a kapacitásával az országban évente keletkező selejtgumi (kiszámíthatatlan, mennyi, mert abból, amit újonnan .forgalomba hoznak — évente több százezer darab - nem lehet következtetni) jelentős részét meg lehetne semmisíteni. Mindez tehát a horizont alatt. Ami viszpnt látható: egyre több az eldobált gumi, s átvételükre senki sem kötelezhető. Gács Béla azt mondja: el kell temetni. Ö vegyész- mérnöki diplomájára esküszik: ha csak földdel érintkezik a gumi, nem bomlik, azaz: nem veszélyes a környezetre. Ezt eldönteni ’szakemberek dolga. A másik oldal ugyanis már döntött: e térségben december közepétől már személygépkocsi-abroncsokat sem veszi át a Commer Autohaus Kft. Mészáros Attila A pellérdi Commer Autohaus Kft. a közeljövőben megoldást kínál a használt gumiabroncsok szakszerű feldolgozására, ezekben a napokban azonban még nagy halomban állnak az autógumik Fotó: Läufer László Tovább építik a gázvezetéket Pécsváradon A hegyoldalba vezető Vak Béla utcában még ezekben a napokban is fel van ásva az úttest a gázvezeték számára Fotó: Läufer László iképviselő megbízottja Vértes László kifogásolja többek között, hogy o szerződésben vállalt határidő december 15-i ‘lejárta után 40 család portáján még nem volt csatlakozó csap, amelyre a ház fűtése köthető. A Dél-dunántúli Gáz- szolgáltató Vállalattal mint főA városiasodás felé tettek egy lépést Pécsváradon is. amikor a község lakói csatlakoztak az országos földgázhálózathoz. Közel 400 család és a helyi intézmények összefogásával mintegy 18 kilométer hosszú vezeték épült tavaly a marázai átadóállomástól a lakóházakig. A társulás tagjai közül ma már többen élvezik a gázfűtés előnyét. A tavaly elkezdett munkák azonban áthúzódtak az idei évre is, megerősítve az általános tapasztalatot, a megrendelő függ a kivitelezőtől és ,nem fordítva. A gáztársulás a lakosságot vállalkozóval kötött keretszerződés ugyanis 6 kilométerről szólt és ezt a 6 kilométert már elérték, mielőtt az összes tervben szereplő házat bekötötték volna a hálózatba. A magyarázat: nem számoltak azokkal a leágazásokkal, amelyek az utca másik oldalán lakókhoz juttatják el a gázt. Ezenkívül többen jelentkeztek utólag azokban az utcákban, ahol épült a vezeték, így december 15-ig csak a szerződésben foglalt 6 kilométernyi szakasz került átadásra. A többi tervmódosítások, egyeztetések és egyéb huzavona után a napokban jut el a műszáki átadásig. Az ügy tanulságait Kakas Sándor polgármester Így fogalmazta meg: — Talán sokkal részletesebb tervekre lett volna szükség akkor is, ha ezzel lelassul és drágul a munka. Megjegyzem, hogy a kivitelező is később kezdhette el a munkát, mert a marázai átadóállomás sem készült el időben. Vita keletkezett a megbontott úttestek, járdák helyreállítása körül is. Ez utóbbi helyreállítását a gázművek képviselője tavaszra ígérte. Az úttestbe vájt árkok betemetésekor a tömörítés minőségében azonban nem tudtak megegyezni a kivitelezők és a lakosság képviselői, akik attól tartanak, hamarosan megrokkan az úttest. Az önkormányzati testület ezért úgy döntött, hogy a munkáért járó összeg utolsó részletét nem fizeti ki a fővállalkozónak. A gázmű válasza: ők teljesítették a kötelezettségüket, ezért magas kamatot számolnak a pécsváradiak- nól levő pénzükre. Végül ha késve is, de elkészült a vezeték, ez sokaknak már a kényelmes fűtést jelenti. Rosszabbul jártak azoknak az utcáknak „a lakói, akik azután alakítottak gáztársulást, hogy a gázmüvei már létrejött a szerződés. így a földmunkákra egy gmk vállalkozott. Hamar kiderült, ők a határidőt még kevésbé tudják tartani, ezért a pécs- vóradi körjegyző bírósági feljelentést tett. Hogy a bíróság mikor és hogyan dönt, nem tudhatom, de a lakosság az adott utcákban mór hónapok óta kerülgeti a nyitott árkokat és föld hány ásókat. A községi önkormányzat idén tavaszra tervezi a gázvezeték építésének második ütemét. A kiküldött jelentkezési lapokat január 31-ig várják a polgár- mesteri hivatalban. A hozzájárulás összege nem emelkedett, maradt házanként a 36 000 forint. Az OTP is változatlanul 3,5 százalékos kamatra adja a közműépítési kölcsönt, bár az állami támogatás csökkenése miatt nő az egy hónapra jutó törlesztés összege. Ez Pécsváradon 200 forint körüli emelkedést jelent, így a havi részlet 1020 forint helyett 1220 forint lehet, melyet három évig kell fizetni. A munkák befejezését szeptember, októberre tervezik, bizva abban, hogy az utcák többségéhez eljut a gáz. A gáztársulatok leendő- tagjai pedig egy zökkeaőmentesebb kivitelezésben reménykednek. Porth E. X
