Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-24 / 23. szám

1991. január 24., csütörtök új Dunántúli Ilapiö 7 A munkáltatók vagy nem ismerik vagy nem tartják be a Munka Törvénykönyve előírásait A dolgozókat sújtó trükkökről — Segítsen — kért telefo­non - egy gyermekét egye­dül nevelő anya az ügy­vezető igazgató azonnali ha­tállyal felmondott, mert nem megy jól a cégne'k. Nem adott felmondási időt, se bért, sőt a munkakönyvemet, a MIL-lapot, az adóigazo­lást sem adta ki. íqy se el­helyezkedni nem tudok, se munkanélküli-segélyt nem kérhetek. — Segítsen - mondta te­lefonon egy javakorabeli mérnök —, a magánvállalko­zás csábítására ott hagytam a korábbi munkahelyemet. A cég most megszűnt, én ut­cára kerültem. Hogyan tud­nék erkölcsi és anyagi kár­térítést kapni a csábító cég­től? Hány és hány ilyen eset­ben hívnak telefonon, keres­nek személyesen? S magam is csak azt tanácsolhatom, forduljanak a Pécsi Munka­ügyi Bírósághoz. A Pécsi Munkaügyi Bíró­ság elnökéhez, dr. Gyenge Andráshoz fordultam: mit le­het ilyen esetben tenni vagy legalább tanácsolni? — Egy biztos: a hatályos munkajogi szabályokat a vál­lalkozások vezetőinek több­sége nem ismeri, mig az azokat ismerő kisebb rész viszont nem is akarja betartani. Ha már hozzánk eljut a kárvallott, mi csak a munkáltatói jogszerűséget vagy jogszerűtlenséget tud­juk elbírálni, de más, a pa­naszos ügyét azonnal ren­dező operatív lehetőségünk nincs. — — Melyek a leggyakoribb esettipusok a bíróságon? — Például az azonnali szóbeli felmondás, holott tör­vényes jog a felmondási idő, amire bért is kellene kapnia az alkalmazottnak, a dol­gozónak. Vagy például: tör­vényellenesen visszatartják a munkakönyvét, á munkavál­lalói igazolást (MIL-lap) és az adóigazolást, pedig ezek nélkül az utcára tett dol­gozónak nincs lehetősége sem új munkahelyre, sem munkanélküli-segélyre. Leg­több munkáltató azt is fi­gyelmen kívül hagyja, hogy a Munka Törvénykönyve ki­mondja: a munkáltató köte­les a munkaviszony ideje alatt munkával ellátni a dol­gozót. Ha erre képtelen va­lamilyen okból, akkor állás­időre járó bért köteles fizet­ni még a magánvállalkozó is, ugyanakkor a munkáltató ilyen címen nem 'küldhet senkit fizetés nélküli szabad­ságra, sőt, még azonnali fi­zetett szabadságra sem, mert az is ellenkezik a szabad­ságkiadós szabályaival.- A sok ügy kapcsán kér­dezem: érvényben van még egyáltalán a felmondási kor­lát, tilalom, azaz védettség?- Ezek változatlanul élő jogszabályok és alóluk talán csak annyi a kivétel, ha a munkáltató jogutód nélkül szűnik meg. Sajnos, ez is egyre gyakoribb. Változatla­nul felmondási tilalom vagy korlát alá esik a gyesen, a gyeden, a táppénzes állo­mányban lévő, a katonai szolgálatát teljesítő dolgozó. De a felmondási védettség ugyanúgy vonatkozik arra, aki az öregségi nyugdijat megelőző öt éven belüli, aki négynél több eltartottról gondoskodik, aki o 18. élet­éve alatti gyerekét egyedül neveli . . .- Mit tehet a Munkaügyi Bíróság az ilyen esetekben?- Mi az ilyen jellegű ügyek döntő többségében meghozzuk gr jogerős ítéle­tet, míg a kártérítési ügyek zömmel megfellebbezhetők a Megyei Bíróságnál. Del Eközben telik az idő, s mi­vel sok esetben nincs lehe­tőség a végrehajtásra, mert az adott munkáltató meg­szünteti a tevékenységét avagy felszámolják (esetleg jogutód nélkül) és a kárval­lott dolgozót a sorállásban megelőzik más hitelezők, így tehát ha a dolgozót vissza­helyezzük is a jogaiba, ak­kor se tudjuk mi magunk sem, hogy közben miből él. Egyre több a rászedett alkal­mazott . . .- Várható-e valamilyen gyökeres, a dolgozók érde­keit akár operatívan is meg védő változás?- Alapvetően ezt szolgál­ná a munkahelyi érdekvé­delmi, érdekképviseleti szer­vezet és a munkaügyi dön­tőbizottság, de a vállalkozá­si szférában ez a jogvédelmi intézmény nincs meg. Az ilyen esetekben jogorvoslatot nyújtani képes, a polgármes­teri hivataloknál működő munkaügyi döntőbizottságok viszont nem győzik az egyre sokasodó ügyet... Amíg a dolgozót ért jogtalan hátrá­nyok megszüntetésére is le­hetőséget biztosító új jog­szabályozás nem születik meg, addig is életben van az 1968-as Munka Törvény­könyve, melyet folyamatosan módosítanak. Tehát ez még érvényben van, és ez jelenleg is mindenkire egyformán ér­vényes. o Hogy valójában mennyi­ben képes rugalmasan aIkol- 'mazkodni a mai helyzethez az 1980-ban nagyobb módo­sításokon átesett, és az az­óta is folyamatosan módosí­tott Munka Törvénykönyve? Egy biztos: ahogy zsugoro­dik az úgynevezett állami munkáltató szféra, úgy vál­jak egyre korszerűtlenebbé a benne foglalt és hatályos munkaügyi jogszabályok. De még mindig ezek az irányadók! Ugyanakkor a dolgozó (alkalmazott) egyre kiszol­gáltatottabb a munkaügyi vitás 'kérdésekben. S amíg tart a jogi ügy­intézés, tejnek-múlnak a he­tek, sőt a hónapok, és köz­ben akár éhen is halhat az, aki igazát netán jogerős íté­letben meg is kapja. Azt tudomásul kell ven­nünk, hogy már nem létezik a hajdani társadalmi méretű munkahelybiztonság intézmé­nye. De akkor se vehető tu­domásul az állami és a mind erőteljesebb vállalkozói szféra kismillió trükkje az alkalmazottakkal szemben. Már csak azért sem, mert pusztán a jogerős bírói íté­lettel alátámasztott igazából nem tud megélni senki. * Murányi László Nyugodt napok, nyugodt szavak Majdhogynem fújjol, legyint, s az arca is kicsit fintorba torzul. Még itt is. Fazekasbo- dón, az autók, meg a füstjük: ha nem is büdös a levegő, de nem is tiszta! Stiefelék egy mellékutcában laknak, keskeny aszfaltcsík a domboldalra, mellette szellős telkeken mindössze néhány ház. A forgalom az országúton innen vagy .négyszáz méterre megy, óránként ha tíz gépko­csi. És mégis, Stiefel András itt, a mellékutca utolsó há­zában azt mondja: — A tavaknál, ott igen! Ott van aztán tiszta levegő! A kosárfonásból jött meg. Pontban két órakor, amikorra ígérte. Az embereket tanítja kosarat fonni, mi mást csinál­hatnának ezen és a hálókö­tésen kívül ilyenkor a halász­emberek. Jég a vízen nincsen, lékelni nem kell, a halak el­húzódtak, á tavaszt várják. Csakúgy, mint Stiefel András Fazekasbodán másiként nem mondják: Bandi bácsi. — Bizony — bólint, mihelyst kitavaszodik, kezdjük a leha­lászást. Csak éppen nem tud­juk, még hol: a kettesen, a hármason? De már beszélget­jük, mert most nincs ám any- nyi viz, mint régen! Kezdjük, mondja, pedig nyugdíjas. Most egy 'kicsit fel is van dobva. Nincs az a ha­lászhoz télen, s ott kosárfo­nás, ahol ilyenkor a pohár hosszan üres lenne. Miért is lenne? Eső csapta őket ősz­szel, kora téli szelek zaklatták zekéiket, combig álltak a hi­deg vízben, rekedt hangon biztatták egymást, ha a ma­gasra emelkedett tavak a gá­tak tetejét marták. Megér­demlik ezek az emberek a pá­linka melegét, az ilyen nyu­godt napok nyugodt szavai­nak csendességét. Meg a nyugdijat? Azt is, persze. De az ilyen Stiefel Andrások nemigen maradnak“ a tűzhely mellett. Huszonkilenc éves volt, amikor a halászatba szegődött, a szakmát kitanul­ta, soha munkát mást nem csinált — nem is akart —, er­dők ölelte tavain a csónak­ban, a parton: az a világa Most is, hogy két órakor ha­zajött — hozták egy mikro- busszal —, kérdezték: jön-e holnap?- Hát csak figyelj a hídnál — hallom a választ. — Ha ott leszek, hát megyek . . . Biztos, hogy ott lesz. Mondja a felesége: egyfoly­tában három napot talán so­ha nem volt otthon. Távol, vagyis a tavak partján, ott igen.-Hetvenkettőben — mond­ja a halászmester Stiefel And­rás —, akkor igen nagy esők voltak . . . Elment a varasdi részen a nyolcas tó . . . Egy hé­tig éjjel-nappal kint voltunk, aztán mégis . . . Tele lett a rét, a gödrök hallal, százötven mázsa úszott el a vízzel, jöt­tek is mindenfelől kilógni, még Pestről is. De mondtuk nekik: szedjék csak, inkább, mint hogy a viz elmúltával ott bü- dösödjenek. Harminc évig járt a föid- útbn Fazekasbodáról át a lo- vászhetényi tavakhoz. Ha iga­zán nagy volt a sár, hogy még a motor se birta, gyalog. A kulcs:- Igen szeretem ezt a mun­kát és azért szerettem meg, mert meg kellett csinálni. Ha halat költött rakni, azt be is költött lejezni. Helyettünk sen­ki sem csinálta meg. A halak! Harminc év halai mindenre megtanítottál« Stiefel Andrást. Tudja ő már régen: mikor beteg, mikor jókedvű egy hal, de azt is látja raj­tuk: akár felesleges is lenne otthon, a 'kertben öntözni, mert pontban három nap múl­va eső jön. Hogy honnan •látja ezt a halakon? Hát látni azt, és kész. — Egyébként — teszi hozzá- az a legegészségesebb, ha az ember nem látja úszni a halat. . . Akkor tényleg min­den rendben van a tóban. Kényes jószágok azok, bár most már kapnak gyógyszert, így most az orvhorgászok je­lentik rójuk a legnagyobb ve­szélyt. Nem irigylem ezeket a zsiványokat: Stiefel András, hatvan esztendő ide, vagy oda, jókora darab ember, szempillantás a'att földhöz teremthetne. — 177 hold — hektárban nem tudom mondani, ha akar­ja, számolja át -, tizenöt tó, ebből tizenkettő itt Lovásznál, három meg Szilágynál. Nehéz ám átlátni! Egyszóval: Stiefel András, a lovászhetényi tavak halász­mestere, tekintélyes és elis­mert ember. — Ezt el is tudom mesélni — mondja, mármint az elis­mertséget —, soha • nem lél­tem, hogy jön a Iónok! Kikisér. A házat őrző far­kaskutya, amelyiket jöttömkor a ház asszonyának kellett odébbabajga'.nia, mert sandán forgolódott körülöttem, most elő se jön. Minek? Itthon a gazda, az pedig egyenlő a renddel. Így van ez a tavak part­ján is. Mészáros Attila A 200. évfordulóra készülve Alapítvány Széchenyi István emlékére A pécsi Széchenyi István .Gimnázium és Szakközépisko­la diákjai Széchenyi István születésének 200. évfordulójá­ra készülődvén a legnagyobb magyar szellemi — közgazda- sági, politikai, kulturális - hagyatékának ápolása és idő- szerűsítése érdekében 1990. november 24-én ünnepélyes zászlóbontó közgyűlésükön lét­rehozták a Népi Ifjúsági Szö­vetség Gróf Széchenyi István Baráti Köre nevű szervezetet. A jelenleg több, mint három­száz tagot tömörítő egyesüle­tet a Baranya Megyei Bíróság 594. számon jegyezte be. ‘ A közgyűlés alapító okira­tában egyértelműen kinyilvání­totta, hogy nem kiván poli­tikai szervezetként működni, ugyanakkor szeretné, ha az említett célok — s azon be­lül Széchenyi kultuszának ápo­lásaira más hazai vagy akár külföldi középiskolák vagy if­júsági csoportok is beállnának a Népi Ifjúsági Szövetség (NISZ) zászlaja aló, s műkö­déséhez a lehető legszélesebb körű kapcsolatot tudná kiépí­teni a célokban azonosulni hajlandó szervezetekkel, intéz­ményekkel. A zászlóbontó Pécs-Baranyai Szervezethez, azaz a Gróf Széchenyi István Baráti Kqthöz bárki csatlakoz­hat, aki évi 100 forintos tag­díjjal és bármilyen, a célja­inkkal azonosulást kifejező cselekvéssel, megnyilvánulással elő kívánja segíteni szerveze­tünk működését. Céljaink, melyekhez szívesen vesszük mások kiegészítő ajánlásait: méltón megünne­pelni Széchenyi születésének 200. évfordulóját, és folyama­tosan ápolni megemlékezések­kel névadónk emlékét, évente legalább egy országos és egy megyei pályázatot kiírni a ma­gyar szellemi örökség ápolása, időszerűsitése céljából, törté­nelmi, helytörténeti, honisme­reti kutató és feldolgozó mun­kával folyamatosan feltárni szellemi örökségünket. Különös gondot fordítunk Széchenyi István és családja történelmi szerepének megis­mertetésére, közreműködünk a tagság szabadidejének kultu­rált eltöltésében kirándulások­kal, túrákkal, sport- és szó­rakoztató rendezvényekkel, elő­segítjük a tagság demokrati­kus közéleti nevelését, városi­megyei hatáskörre is számitó újságot indítunk; a külföldön élő magyar iskolákkal, szerve­zetekkel kapcsolatot keresünk, működésünk anyagi feltételei­nek biztosítása, alapítványunk tőkéjének növelése érdekében gazdasági tevékenységet foly­tatunk. A zászlóbontó közgyűlés egyének és közösségek eddigi szerény adományaiból és pá­lyadíjakból „Alapítvány Gróf Széchenyi István Emlékének Ápolására" elnevezéssel ala­pítványt is létrehozott azzal a céllal, hogy a tőke kamatai­ból az egyesület céljait is ér­vényesítve elősegítse tehetsé­ges, elsősorban hátrányos helyzetű diákok, fiatalok tanu­lási, továbbtanulási lehetősé­geit. Ennek értelmében az alapí­tók tervezik, hogy díjazzák az egyesület által kiirt pályáza­tok, versenyek, vetélkedők győzteseit; évente egy érettsé­giző, tehetséges, támogatásra szoruló diákot egyszeri, 10 000 forintos támogatásban részesí­tenek; vállalják évente 5 hát­rányos helyzetű tehetséges fia­tal nyelvvizsgára való felkészí­tésének költségét; cserekap­csolatok útján vállalják hátrá­nyos helyzetű diákok külföldi nyelvi kurzusainak költségeit; a pécsi Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskolában tovább­tanulni szándékozó 5 nyolca­dik osztályos diák előkészítő tanfolyamainak költségét az alapítványhoz hozzájáruló ön- kormányzati szervek, az álta­lános iskolákat patronáló szer­vezetek, intézmények javasla­ta alapján; évenkénti váltás­sal egy, a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépisko­lában továbbtanulni szándéko­zó rászoruló német, délszláv nemzetiségű s egy cigány származású nyolcadik osztá­lyos, tehetséges diák havi ezer forintos ösztöndíjban való részesítését négyéves tanulmá­nyi időszakára; vállalják évenkénti váltással egy kár­pátukrajnai, romániai, jugo­szláviai, szlovákiai, ausztriai vagy bárhol élő magyar nem­zetiségű diák a pécsi Széche­nyi Gimnáziumban történő négyéves tanulmányaihoz havi 1000 forintos ösztöndíjjal való hozzájárulást. Kérjük és várjuk minden, a céljainkkal egyetértő, azt er­kölcsileg, anyagilag támogat­ni kívánó szervezet, intézmény vagy magánszemély segítségét, jelentkezését! Széchenyi István Baráti Kör fi halaszmester Fotó: Läufer László Steifel András holászmester

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents