Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1991-01-23 / 22. szám
aj Dunántúli napló 1991. január 23., szerdo Keresztény Filozófia Tanszék a JPTE-n Nyíri Tamás a filozófia és költészet közelségéről A JPTE Tanárképző Karán az utóbbi időben sok szó esik változásokról, átalakításokról. Hogy hány karra bomlik a túlméretezett tanárképző, még nyitott kérdés. Az mindenesetre bizonyos, hogy az egyetem másik két karához viszonyítva túlzottan nagy a megterhelése, az egyszerűbb ügymenet érdekében valóban szükséges a változtatás. Változtatásra azonban nem csupán a struktúrában van szükség, sokkal inkább reformra szorul sok téren' az oktatás tartalmi része. Ezt ismerte fel többek között a volt Marxizmus Tanszék, amely már néhány esztendeje Társadalom- elméleti Intézetként a kor igényeinek megfelelően új eszmék, filozófiai irányzatok sokszínű tárházát nyújtja a hallgatóságnak. Csizmadia Sándor, az intézet igazgatója a demokratikus átalakulást ezer a szinten is a pluralizmusban látja megoldódni, igczi, működőképes formát ölteni. A pluralizmus pedig ez esetben a korábbi kizárólagossággal szemben a filozófiai eszmék, legkülönfélébb irányzatok egymás mellett élését jelenti. Alapvető attitűd a sokszínűség megvalósításához a tolerancia. A Társadalomelméleti Intézet nemrégiben létrehozott Néprajz Tanszéke után -, a filozófia Tanszék bővítésére - Keresztény Filozófia Tanszéket szervezett, melynek vezetésére, a program kidolgozására Nyíri Tamást, a Pázmány Péter Hit- tudományi Akadémia volt professzorát, a Magyar Filozófiai Társaság elnökét kérték fel. A professzor nagy lelkesedéssel vállalta a vadonatúj feladatot, mert ahogy mondja: hetvenévesen sem érzi magát aggastyánnak, sőt az itteni tanszék megszervezése rendkívül izgalmasnak ígérkezik, igazi kihívást jelent. Szíves-örömest eleget tett a pécsi meghívásnak.- Prolesszor úr, hogyan fogadta önt, s egyben a tanszék tervét az egyetem, különös tekintettel a közvetlen munkatársakra, hiszen néhány évvel ezelőtt ehelyütt még Marxiz- mus-Leninizmus Tanszék működött?- A kari tanács és az egyetemi tanács szinte azonos szavazattöbbséggel elfogadta a javaslatot. Persze voltak, és vannak is viták, különösen az elnevezést illetően. Közvetlen munkatársam pedig egyelőre egy van, dr. Boros János filozófus, aki hosszas kényszerű távoliét után most tért haza Svájcból. Egyelőre ketten dolgozunk a tanszéken. Az esetleges ellenzőkkel pedig igyekszünk megértetni, hogy a keresztény filozófia olyan filozófiai hagyományra utal, mely Platónnál, Arisztotelésszel kezdődik, St. Ágostonon, Aqui- nóin át Hegelig magába foglalja az univerzum egész rendjét. — Az önök lilozólia oktatásának mi a lö alapelve, s ehhez kapcsolódva, kiket és mire képeznének? — A filozófia a polgári létet transzcendentálja, vogyis, a filozófus, a gondolkodó ember, a polgár számára magától értetődő, hétköznapi dolgokat tesz kérdésessé. Rácsodálkozik a triviálisra. Ilyen értelemben közel áll a költészethez. Ez nem felekezeti filozófia, hanem a végső okokat kereső gondolkodásmódra nevel, s azt mutatja meg a hallgatóknak, hogy ezekről a kérdésekről a filozófiatörténetben ki, hogyan gondolkodott. Átmenetileg, míg az anyagi és személyi feltételek rendeződnek, hároméves filozófia spe- cializációként működünk, ebből lesz majd a filozófia főszak, melynek része lesz a mi keresztény filozófia tanszékünk is. Nagyon fontosnak tartom, hogy az egyetem célja ne csak az oktatás, hanem a nevelés is legyen. Ennek a nevelésnek elenqedhetetlen eszköze a filozófiai stúdium, mely fogódzópontot nyújt az embernek, esetleg olyan alapvető kérdések megválaszolásához is, hogy mi végre, és kik va- qyunk ebben a világban, önnevelési, művelődési lehetőséget, alternatívákat kell nyújtanunk a hallgatóknak. — Ügy tudom, a keleti lilo zóliák tanszéke is szerveződőben van az intézeten belül. Magától értetődő a kérdés: hogyan alakul a lelvételi, hol vannak még azok a középiskolák, ahol ennek megfelelő alapképzést kapnak a diákok? — A válasz egyszerű: nem kell felvételi. Amíg ehhez a rossz rendszerhez ragaszkodunk, nem mehet semmit előre a felsőoktatás, vagy csak nagyon nehezen. Rendszer- szerű változtatásra van szükség, ahogy az egész oktatásnak, a filozófiatanitásnak is át kell alakulnia. Ez nem kis időbe telik, de bizakodom. Addig is - mi megkezdtük ■munkánkat. Z. M. L Szemben az EVnáual J Olaszországi ösztöndíj orosztanároknak Ablakunkon kitekintve az Et- nára láttunk! Néha kicsit füstölgött, de ez nem tartott vissza minket attól, hogy felmásszunk rá. Lakásunk a Jón tenger partján volt, csodálatos látványra ébredtünk reggelente — az élmények még frissek, a képeslapok és a saját készítésű fotók kis szív- fájdalommal vegyítve kcrü'nck elő a táskákból. Kei hónap Calabrióban. Amikor utaztak hazafele, éppen érték a narancsok és a mandarinok. A természeti szépségeken túlmenően pedig sokat tanultak az olasz nyelvből,' hogy új szakmájuk követelményeinek minél jobban megfelelhessenek. Ugyanis a Reggio di Calabria-i, külföldiek számára fenntartott Dante Egyetemen azok a baranyai tanárok vettek részt, akik az orosz nyelv helyett ősz óta már az olaszt tanítják az általános iskolákban. Mint ismeretes, az előképzettségüktől függően két, illetve egyéves előkészítő nyelvtanfolyam elvégzése után középfokú nyelvvizsgát kellett tenniük a választott idegen nyelvből, s utána foghattak hozzá egyetemi tanulmányaikhoz. A JPTE-n az olasz szakon most elsőévesek, egy egyetemi nappal a hátuk mögött, hiszen nemrégen jöttek visz- sza az olaszországi ösztöndíjas utak mögött. Az ösztöndíjat az említett egyetem - melyet a római központú Dante Társaság működtet — nyújtotta, s Ígéretük szerint a többi, „átképzös" baranyai orosztanár is részesülhet majd ebben egyetemi tanulmányai alatt. Jelenleg még tizennégyen járnak nyelvi előkészítésre, s a minisztérium ősztől még tíz orosztanár beiskolázásához nyújt segítséget. Az ösztöndíjat Herczegh Gyula egyetemi tanár kérte hallgatói számára. (A Dante Társaság magyarországi bizottsága is Pécsen található. A szerk.) A felajánlott tíz ösztöndíjból ketten nem fogadták el a kínálkozó lehetőséget családi okok miatt, s Így nyolcán ültek föl a vonatra, melyről több átszállás és másfél napnyi utazás után érkeztek meg. Közülük Urbán Klára (I. sz. Kertvárosi Alt. Isk.), Aubrecht Ferenc (Tiborc Utcai Ált. Isk.) és Sárics lenó (Köztársaság Téri Alt. Isk.) jöttek el a beszélgetésre. Az egyetemen foglalkoztak nyelvtani ismeretekkel, irodalommal, népszokásokkal, társalgással. Dicsérik az előadásokat, a tanárokat, az egyetem rektorát, Guiseppe Reale urat. Egy hónapig délutánonként beültek az éppen ott zajló, olasz nyelvtanárok továbbképző tanolaszok 'karácsonyi népszokásait. Kaptak és vásároltok nyelvkönyveket, kazettákat, amiket az itthoni tanításukban jól tudnak használni. Annál is inkább, mert idehaza igencsak szűkös az olasz ínyelvű irodalom kínálata. Aubrecht Ferencet egy alkalommal folyamára is. Szabadidejükben pedig járták a várost, a környéket, sőt nagyobb kirándulásokat is tettek. Megcsodálták Palermót, Szirakúzát, Taorminót és a hazafelé vezető úton Rámát. Ök Reggio di Calabriától néhány kilométerre laktak, ahol a helybeli lakosság elhalmozta őket sze- retetükkel. Amikor megtudták, kik ők, és honnan érkeztek, sokan elmentek, hogy megismerkedhessenek velük. Ismeretségek, barátságok alakultak ki. Tanáraik is elhívták őket vendégségbe, s a polgármester is fogadta a baranyai tanárokat. Az irodalmi olasz nyelven kívül gyakorolhatták a helyi dialektust is, melyet szintén nagyon élveztek. Jártak kiállításokra, irodalmi estekre, megismerték az Martyn Klára-díj Negyedik alkalommal osztják ki azt a dijat, melyet Martyn Ferencné alapított. Ez az elismerés 1982. január 26. óta olyan művészettörténészi teljesítményért adható, mely teljes életműben, egy adott pályaszakaszban, illetve egy adott műben jelentkezett. Idén a székesfehérvári Szent István Király Múzeum két munka'á'- sa, Kovalovszky Márta és Kovács Péter kapja majd az elismerést, melyet január 28-án ad át a pécsi polgármester, dr. Krippl Zoltán délelőtt 11 Uj lapja van a magyarországi homloknak Zornica orosz tolmácsnak is felkérték, egy üzletkötéshez nyújtott segítséget, mert ott ritkaságnak számit az oroszul tudó ember.- Milyen az orosz nyelv után olaszt tanítani - kérdez vissza Urbán Klára. - Szívesen csináljuk. Mi már korábban is foglalkoztunk az olasz nyelvvel. Az olasz táj és irodalom szerelmesei vagyunk. A gyerekek élvezik, s büszkék arra, hogy otthon ők okithajták olaszra a szülőket, mert az olasz ma is elég ritkaságnak számit az általános iskolákban, pedig nem kevésbé fontos hyelv, mint az angol vagy német. Gondolok például az Alpok-Adria kulturális vonulatra és az éledő gazdasági kapcsolatokra! B. A. órakor. Bár a díj országos, mégis szorosan kötődik a városhoz, kell is, hogy sajátunknak érezzük. A mostani díjazottak az alapítványi összeg kamatából származó pénzjutalomban is részesülnek, a dijat odaítélő bizottság ezzel is el kivánja ismerni azt a munkát, melyet a két művészettörténész az ország egyik legszínvonalasabb, modern, e századi, kortárs művészeti gyűjteményének létrehozásáért tett. A zornica szó hajnalt jelent, de tulajdonképpen a reggeli misét is. Szimbolikus értelemben az ébredést, az elindulást. Ezen a néven jelent meg nemrég a magyarországi hor- vátok új lapja, mely elsősorban horvát katolikusoknak szánt újság. A lappal a hazai horvátság több évtizede várt és igényelt, a saját nemzetiséghez való kötődést és az identitástudatot erősítő periodikához jutott. A tervek szerint évente legalább négyszer jelenne meg a 12-20 oldalas újság, hasábjain irodalmi, társadalompolitikai, néprajzi, vallásos tartalmú Írásokkal, hírekkel, irodalmi alkotásokkal, gyerekeknek szóló pályázatokkal. Az ötlet tavaly ősszel született, s féléves szerveződés után most napvilágot látott a kiadvány, melynek főszerkesztője Klaics Milica újságíró lett, felelős szerkesztője pedig Gyúrok János szociológus. A Zornica létrehozói között tanár, újságíró és irodalmár is van, s az ötfős csapatnak nagy szerepe volt abban is, hogy pénzt tudtak szerezni a vállalkozáshoz. Támogatóik között van a Magyarországi Horvátok Szövetsége, a zágrábi püspökség, de pályázatok útján Pécs város Szabad Művelődési Tanácsától is kaptak segítséget. A pécsi székhellyel szerkesztett újságot a Mladost, a magyarországi horvát, szerb és szlovák fiatalok szervezete adja ki. A Zornica jelentősége azért sem kicsi, mert a hazai etnikai kisebbségeknek nem volt ilyen jellegű lapja, s a mostani első számmal talán máshol is születik a kedv, megérik az elhatározás. Hodnik I. Több mint harminc éve foglalkozik rendszeresen és módszeresen a Zsolnay család és gyár történetével dr. Hárs Éva művészettörténész- muzeológus, a Baranya Megyei Múzeumok volt igazgatója. Kétéves várakozás után a Corvina Könyvkiadó Ígérete szerint még az idén, az év második félévében megjelenik a könyv, melyben a szerző a gyártörténeti fejezetek mellett főként művészettörténeti szempontú megközelítésben vizsgálta a rendelkezésére álló anyagot. A munka megkezdését segítette az MTA Országos Tudományos Kutatási Alap pályázatának elnyerése, a gyár támogatása, illetve a családdal való sok éves, állandó kapcsolat. Dr. Hars Éva Zsolnay-könyve Amikor beszélgetünk, Hárs Éva egészen fellelkesül, magával ragadó, ahogyan a kutatásokról beszél, elmondja a Zsolnay-családfát, és közben látni, hogy nem nevek ezek a számára, hanem mind-mind egy élet, nem lehet nélkülük megérteni a gyár történetét, hiszen a sorsuk összefonódott. Az meg, hogy egy Író eltörje a kezét, amikor egyik főhősének sírját keresi a temetőben, egészen romantikus dolognak tűnik. — Az érdeklődésem igen régi - mondja. - Most, hogy nyugdíjas vagyok, az időm is több. Amikor 1955- ben a minisztérium múzeumi osztályáról ide kerültem Pécsre, már terv volt egy Zsolnay-kiállítás létrehozása. Bekapcsolódtam a munkába. A téma mindig érdekelt, de gyakran nem jutott rá elég időm, ráadásul még előttem mások is ígérték, hogy feldolgozzák ezt a területet. Később azonban kiderült, hogy mégsem készülnek ezek a munkák, így hát én belevágtam. Zsolnay Margit sokat segitett nekem, de édesanyjának, Zsolnay Teréznek a visszaemlékezéseit is felhasználtam. Nagyon pontos adatfeldolgozásra volt szükség, levéltári kutatásokat kellett végeznem a gyártörténeti részhez, s a művészettörténeti értékelés mellett gazdaságtörténeti megállapításokat is kellett tennem. Az első fejezetben a családról esik szó, de közben természetesen a gyár alakulásáról, fejlesztéséről is, a könyv második része a Stiluseszmény és művészi értékteremtés címmel áttekintést ad a historizmus, a szecesszió, az Art Deco és a stilizált népi motívumok megjelenéséről a Zsolnay-termé- kekben. A következő fejezet már az államosítás utáni időszaké, de a kötet szól majd a tervezőművészekről, a jelenlegi iparművészekről is. A függelékben pontos adatok szerepelnek a gyártörténet főbb eseményeiről, kiállításokról, kitüntetésekről, újításokról, van egy teljes márkajegy-katalógus, részletes irodalomjegyzék, és ott a Zsolnay-családfa is. Gyűjtők, műkereskedők már most érdeklődnek a könyv iránt, de a százhatvan fotóval, sok színes képpel illusztrált kiadvány még ajándéknak is kiváló lesz. Dr. Hárs Éva egyébként nem csupán a könyvvel foglalkozik, segítőivel, kollégáival és a Zsolnay-család néhány tagjának közreműködésével a teljes Zsolnay- anyagot dolgozza fel. Eddig közel húszezer adat tartalmaz szinte mindent, azt, hány készült az egyes példányokból, milyen terv alapján, ki volt a tervező, milyen technikát a'kalmaztak a gyártás során. Tulajdonképpen nagyszabású gyártmánykatalógus lesz ebből a munka végén, számítógépes tárolással, de talán még kézbe vehető kiadvány formájában is. Ügy néz ki tehát, hogy az egyik téma szüli a másikat, a hosszú szerelem így most sem látszik . még véget érni . . . Hodnik Ildikó Fotó: Sórics Jenő foormina romjainál
