Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-19 / 18. szám

e uj Dunántúli napló 1991. január 19., szombat Utcáról utcára Az állami bérlakások pécsi értékesítéséről szóló Új DN 1991. január 12-i számában Varga Józseftől közzétett interjú valótlan állításokat tartalmaz, és az újságolvasókat tejjes mértékben megtéveszthették a vállalatunkkal szemben megfo­galmazott alaptalan bírálatok. Hurrá, Kossuth Lajos utca! Magasabb lesz a belváros? - Két kilátóhely lehetőségéről Az állítással szemben a ta­náccsal 1990. június 26-án kö­töttünk szerződést és nem márciustól végezzük ezt a mun­kát. Mivel fél éve rendelke­zünk megbízással, ezért nem a PÉCSITERV-en kérhető számon az egy és másfél éve elinté­zetlen lakások vétele, mert ezeket az igényeket a bérlők­nek eddig is és eztán is az INKÖZ-nek kell bejelenteni, tehát ezek elintézetlenül az INKÖZ irodánál voltak. Kétsé­ges, hogy az INKÖZ iroda vál­lalni tudná a többletmennyisé­gű lakásértékesítést, hiszen az elfogadott szerződési ajánla­tokra több hónapos határidő­ivel vállalnak ma is szerződés- kötési kötelezettséget. A cikkíró Varga József 1990. november 22-én a PANNON­FÖLD felelős szerkesztőjeként kért interjút a PANNONFÖLD újság részére. Mivel jelentős mennyiségű adatokkal és időpontokkal jár együtt a la­kásértékesítések ténybeli felvá­zolása, ezért írásban adtuk át a hozzánk intézett kérdésekre válaszainkat, még ugyanaznap, amikor a kérdéseket eljuttat­ta hozzánk az újságíró. Előző­leg jeleztük, hogy bármilyen kérdésre készek vagyunk vála­szolni. Közben eltelt két hónap, a sürgetett és a kezében levő cikket lapjában nem jelentette meg, ugyanakkor az Új DN- ben megírta a tényeket elfer­dítő cikkét. Ezért vált most szükségessé a lakosság reá­lis tájékoztatása érdekében a jelen cikk megjelentetése. A cikk elhallgatta azt is, hogy az értékesítésre kijelölés a helyi közigazgatási irányítá­si testület - korábban tanács vb — hatásköre és szerződés- kötésünk óta három részlet­ben, legutóbb október 15-én kaptuk meg az értékesítésre kijelölt lakásjegyzéket. Azt is tudni kell, hogy vég­leges szerződéskötésre okkor kerülhet sor, ha a lakóépület műszaki felmérése megtörtént, a polgármesteri hivatal ennek műszaki dokumentációját elké­szítése után jóváhagyta, a for­galmi értéket meghatározták, a földhivatal a társasházala- pítást jóváhagyta és az érin­tett lakók is elfogadták az ajánlatot Vállalatunk minden lakás esetében ezt a művele­tet korábbi gyakorlattal ellen­tétben helyszíni vizsgálódások és eljárások alapján végzi el. Már Varga József cikkének elkészítésekor is az eladáso­kon kívül 150 lakás műszaki dokumentálása megtörtént a polgármesteri hivatalnál és 750 lakás záradékolás alatt volt a városi földhivatalnál. A nem egészen féléves lépcső­zetes munkakezdési lehetősé­gek mellett ma is jónak ítél­jük meg az akkori ügymene­tet, hiszen figyelembe kell azt is venni, hogy a bérlők nem minden esetben küldik vissza p 90 napnál rövidebb idő alatt nyilatkozataikat, habár erre a lehetőség adott. Látható, hogy a jelenlegi időszakra úgy a munkamódszerek, mint a vég­leges ügyintézéshez szükséges feltételek létrejöttek, tehát hétről hétre egyre kevesebb időt vesz igénybe a lakók ál­tal érzékelhető utolsó fázis­nak, a szerződéskötésnek a le­bonyolítása. Ehhez a vállalat szakembereinek több évtizedes szakmérnöki gyakorlatával, az ingatlanközvetítés jogi szakké­pesítési személyi feltételeivel rendelkezünk és a forgalmi ér­ték meghatározásokat a régi legelfogadottabb, igazságügyi szakértésben kompetens sze­mélyével látjuk el. Az idei évet jól előkészített” szerződé­sekkel tudtuk kezdeni, az el­várt mennyiségű és ütemezésű lakások értékesítésére a fen­tiek garanciát nyújtanak, hogy az új önkormányzat megtiszte­lő feladatainak és hiánytala­nul eleget tudjunk tenni, ki­elégítve a lakosság jogos igé­nyeit. Varga József 1990. novem­ber 22-i interjúja óta a PÉCSI- TERV 97 újabb lakásra meg­kötött szerződéseket nyújtott be a városi földhivatalhoz, az értékesítéshez 1881 lakás mű­szaki felmérésével végeztünk és még 1990 decemberében -300 lakás bérlője vehette kéz­hez konkrét eladási ajánlatun­kat, amelyek elintézése csak annak függvénye, hogy milyen gyorsan kapjuk vissza a lakos­sági nyilatkozatokat. Most már a tények ismere­tében a tisztelt olvasókra bí­zom annak megítélését, hogy milyen módon gyorsabb és szakmailag megfelelőbb az ál­lami bérlakások értékesítése. Erdélyi Zoltán Ez egyszerűen nem lehet igaz! Immáron több mint harminc éve pécsi lakosként most elő­ször sétálhattam végig úgy a Kossuth Lajos utcán, hogy nem kellett járműveket kerül­getnem, s nem kellett attól sem félnem, hogy egy esetleg a sarkamra tapos. Nagyszerű élmény volt ez a hétfő dél­utáni séta. Úgy ballagtam el a Líceum utcáig, hogy állan­dóan velem volt a nagyszerű érzés, amit ez a vegyesből egyneművé fejlesztett közleke­dési rend váltott ki belőlem. Nemrégiben azt írtam le e rovatban: ha valahol, hát pon­tosan a pécsi Kossuth Lajos utcában bukott meg a tanács- rendszer. Most azt Írom: ha valahol győzött eddigi (még rövid) pályafutása alatt az önkormányzat, hát az ponto­san a pécsi Kossuth Lajos utca, ahonnan végre sikerült kiiktatni — legalábbis a nap meghatározott részében — a jármű közlekedést. A Líceum utca sarkán a.me­gyei közlekedésrendészet egy­kori vezetőjével, Kovács Jenő nyugállományú rendőr alezre­dessel futottam össze, s ez­után együtt indultunk a Szé­chenyi tér felé. Ö is el volt ragadtatva, s felemlegette: az ő idejében is hányszor, de hányszor volt terítéken ez a téma a megoldás legcseké­lyebb esélye nélkül. Ugyan, miért'? Nos, igen, a bukást mindannyiszor az áruszállítás megoldatlansága — megoldha­tatlansága? — hordozta ma­gában. Most ugyan hogyan sikerült? Vajon ugyanígy nem sikerülhetett volna már mond­juk 15 éve? Aztán nagy egyet­értésben megállapítjuk: az ön- kormányzatnak most igen-igen következetesnek kell lennie, mert ha cs$ik egy picit is en­ged mostani elszántságából, hát» akkor bizony nem lesz megállás. Csak egyetlen kis­kaput nyissanak ki, és aztán már akár a nagykaput is sar­kig tárhatják. Vagyis: el lehet hordani az útzáró virágtartó­kat, utat engedve ismét a „vegyes" közlekedésnek. És va­jon az ismét megígért dísz- burkolat hogyan viselné el ezt? Erről jobb nem is be­szélni. Arról annál inkább, hogy mikor folytatódik a Kos­suth Lajos utcai közlekedés­rendezés a Sallai utcában? * Legutóbb a Citrom utcáról írván, szót ejtettem az épülő szállodáról, s megjegyeztem: az önkormányzatnak szurkolok, hogy érvényt szerezhessen a v'sszabontást elrendelő hatá­rozatának. Annál is inkább, mert egy bizonyos félelem erő­södik bennem már egy jó ideje. Pécsi belvárosunk tör­ténelmi utcaszerkezete apró, alig észrevehető lépések meg­tételével változik: a .most meg­indult lendületes átépítés nem mondható kíméletesnek e te­kintetben. Nagy baj ez! Mert az évszázadok folyamán szü­letett kis zegzugok Pécs jel­legzetes hangulatát adták, egyszersmind őrizték a törté­nelmi telekhatárok emlékét, s ezék előbb-utóbb eltűnnek. Pedig Pécs belvárosa úgy, ahogy van — védett műemlé­ki terület. Emellett lehetséges lenne a kanyargós, zegzugos utcák lassú, szinte észrevehe­tetlen kiegyenesítése? S le­hetséges a megszokott föld­szintes utcasorokat egy-két szinttel magasabbra emelni, s ezzel a keskeny, hangulatos utcákat sikátorokká zülleszte­ni? Kitűnő építész barátom, Dénesi Ödön egyszer éppen a Teréz utcát hozta fel pél­daként: mi történik ezzel, a teljes hosszában be nem lát­ható, s éppen ezért oly meg­ejtő hangulatú utcával, ha a földszintes házakat egy—két­emeletes házakkal kezdik fel­váltani? Az általa elénk vetí­tett vízió nem éppen rokon­szenves képet festett. És íme: háromemeletes ház már ott van, születik a következő, s előbb-utóbb megkondul a lé­lekharang az új utcaképből kirívó földszintes házak fölött is. És sajnos, nemcsak a Te­réz utcában van ez így! Szá­zadunk első felének a nagy építési lendülete, vajmi keve­set törődve a belváros törté­nelmi arculatával, két—három- emeletes házak sorát erőltette be, s megszülettek az első sikátorok. Most éppen ez a folyamat kap új lendületet. Tudom: nagyon értékes a belvárosi terület, s „fényűzés" új földszintes házakkal beépí­teni. Mégis: a történelmi ér­ték megóvására kellene töre­kedni addig, amíg van még megóvandó. Egy városi vezető egyszer (nem is olyan régen!) azt mondta, hogy ö legszíve­sebben lebontaná az egész belvárost, és panellel építené be. Ha nem panellel tesszük, az eredmény akkor is ugyan­az. * Somody Ferenc pécsi (Mün- flích Ferenc u. 18/C.) olva- sórfk leveléből idézek most egyetértöleg. „Szemel szúró az Alsómalom utcában (jelenleg Rózsa Ferenc u. - a szerk.) díszelgő kommendalúra (kom­mendánsi hivatal — a szerk.) tábla. Szovjet eredetű kifeje­zés, magyarul: város (állo­más) —, térparancsnokság. Ha a honvédség tisztjeinek a sze­mét nem szúrja, rá kellene őket vezetni a magyar kifeje­zésre." Hát íme, megtettük. Remélve, hogy nem hiába. * A minap körbejártam a Kertváros peremén épülő, új áruházkomplexumot. Jó ütem­ben haladnak a munkák a befejezés felé, sőt a „nyele", ahol sok kis üzlet lesz, már már kész is, a most zajló műszaki átadási-átvételi eljá­rás után akár meg is nyithat­nák már. De amiért most írok erről, annak más oka van. Az, hogy valami fantasztikus rá­látás nyílik innen a városra. A Jakabhegyen túltól a Zen­gőn tálig érvényesül kb. 30 km hosszúságban az egész (hegyvonulat, s vele együtt természetesen Pécs látványa is. Csakhogy ezt megbontják a’ képbe tolakodó közeli tízeme­letesek. Emlékszem, valahány­szor valahol is napirendre ke­rült a pécsi kilátóhelyek dol- go, mindannyiszor keseregve említették: -csak a hegyről lát­ható be az egész város, amelynek viszont Így csak az árnyékos oldalát látni. Nap­fényben bezzeg? . . . Amikor épült a magasház a járható tetővel, halvány gondolat tá­madt: hátha itt az a kilátó, ahonnan meg lehet csodálni a napfényben fürdő várost! Nos, nem lehetett. Ezernyi oka volt ennek, csupán egyet mon­dok közülük: csak. Persze, a város előkelő vendégeire nem vonatkozott ez, így aztán őket kísérő újságíróként egyszer- kétszer magam is részese le­hettem a páratlan körkörös panorámának. Ma az IMS-ház jelenlegi állapotában persze, még erről sem lehet szó. Ám ha sikerül megmenteni a ma­gasházat, jó lenne gondolni a tetőterasz kilátókénti meg­nyitására. Úgy vélem, 30—50 forint körüli belépődíjat sen­ki sem sajnálna a látványért, tehát nem akármilyen bevételi lehetőségről lenne szó. De na­gyon is eltértem eredeti mon- damdómtől! Az ötlet ott fo­galmazódott meg az áruház­nál, amikor rácsodálkoztam az itteni panorámára, s ezt utóbb megosztottam az építmény ter­vezőjével, Kistelegdy István Ybl-díjas építésszel: nem len­ne-e elképzelhető az áruház délkeleti, félköríves falán egy kilótóerkély? Azt mondta: ép­penséggel elképzelhető lenne, de az építkezés mostani, be­fejező szakaszában erről már aligha lehet szó. Biztosan így is van. Ez azonban nem zár­hatja ki, hogy utóbb némi szerkezeti módosítás árán ne egészíthetnék ki az áruház te­vékenységi körét egy ilyen idegenforgalmi vállalkozással. Hársfai István Vagy mégsem tsurrá? . . . Órá­ra, percre pontoson egy hét­tel a bevezetőben leírt nagy­szerű élmény után kevésbé lé­lekemelő sétát tettem a Kossuth Lojos utcában. A Palatínus előtt egy sötétzöld Audi, kevés­sel arrébb egy hófehér Ford, az Ifjúsági Aruház előtt egy teherautóról rakodtak, szemből egy másik teherautó jött, a zálogháznál egy kék és egy homokszinü Trabant Combi, előt­tük egy sötétszürke Mercedes, a gázkészülékbolt előtt még nedvesen csillogó olajfoltok, a Széchenyi Gimnázium előtt egy 2104-es Lada . . . Vagy az egyik, vagy a másik kép nem volt az . igazi. Vagy rosszul értettem a közlekedésrendezést? Netán már­is kinyílt a kiskapu? Szeretném hinni, hogy nem. H l.' nnnnMKBBHl A közműépítési munkák befejeztével folytatódhat a pécsi Kos­suth Lajos utca díszburkolattal való ellátása Fotó: Szundi György Versenyben a veszélyes hulladékért Holland cégekhez társulva szándékozik közreműködni o Pannónia Innováció Rt. (Pécs), a garéi veszélyeshulladék-lera- kóban a Budapesti Vegyi Mű­vek által okozott környezet­szennyezés megszüntetésében. Ez az, ami bennünket, bara­nyaiakat —, és elsősorban a veszélyeztetett térségben élő­ket — érdekel. A Greenlin^ és a Waste System azonban en­nél tágabb körben szeretne Magyarországon dolgozni: a hazánkban bárhol felgyülem­lett szintetikus vegyszerek megsemmisítésére vállalkozna. Technológiája — égetés — ki­dolgozott més kipróbált, most megbízást keres nálunk a Pannónia Innováció Rt. közre­működésével, ezek megléte­kor pedig az égetőművek te­lepítésének helyeit. A veszélyes hulladékok meg­semmisítését eredményező technológia lényege: mozgat­ható, áttelepíthető berendezé­sek, amelyek csaknem 100 százalékos tisztasággal dol­goznak — azaz semmiféle, a környezet károsító mellék- terméke nincsen —, az égetés végeredményeként keletkezett anyag pedig útépítésnél, az aszfaltburkolat adalékanyaga­ként hasznosítható. Ezzel a háttérrel nyújtott be a múlt év végén pályázatot a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztériumnak, il­letve a Földművelésügyi Mi­nisztériumnak címezve a Pan­nónia Innováció Rt., a garéi tárolóhoz kapcsolódó gondok megoldására. Az ötéves prog­ram, mintegy 27 millió dollárt igényelne^ ennek felét a Gre- enline és a Waste System áll­ja, a másik rész terhelné Ma­gyarországot. Ez utóbbi há­nyod felét pályázatokkal sze­retnék biztosítani. Ami fede­zetet abból az immár negyed­részből Garé igényelne, ezt a környezetszennyezést okozó Budapesti Vegyi Műveknek kellene megfizetnie. A folya­mat végeredményeként a kö­rülbelül 27 millió dollárért (20 millió ECU), az összes ma­gyarországi növényvédelmi vegyszermaradékot el lehetne „tüntetni", mégpedig a terve­zet szerint 1995 végére. Ez a Pannónia Innováció Rt. pályázatának lényege, amelyet az év utolsó napjai­ban megküldték a BVM-nek is. Válasz eddig természetesen nem érkezhetett. Némi szá­molgatás végén kiderül: a ga­réi veszélyeshulladék-tároló felszámolásához szükséges mintegy 5 milliónyi ECU jó­kora összeg ahhoz, hogy akár a forintban számolt egy-két- milliós különbözetek miatt is valóban versenyhelyzetben dől­hessen eh ki kapja a meg­bízást a tárolóban felhalmo­zott, immár a környéken élő­ket is valóban fenyegető anyagok megsemmisítésére. Egyelőre azonban úgy tűnik: nem hogy a verseny végére, de még a startpisztoly eldör- dülésére is várnunk kell —, holott a feladat végrehajtása, minél előbbi befejezése ugyancsak sürgető már. M. A. Ipnvplr pí ^ ip mii nsif ni/ luHrull uv ^ávullljjjyilltill az állami bérlakásai! pécsi értékesítéséről Garé: 5 millió ECU Vegyszeres hordók a garéi hulladéktemető egy részében Fotó: Läufer László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents