Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-12 / 11. szám

IO aj Dunántúlt napló 1991. január 12., szombat ötéves szerződés a Pergamon Press-szel Szakmai folyóirat indult Pécsről Az első rangos nemzetközi folyóirat, amelyet Kelet-Európábán szerkesztenek Italian a le a vércsoportok Létezik-e magyar fajta? Finn gén mellett mongoloid gének is vannak a magyarokban Már többször fordult elő, hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetemről külföldi nemzetkö­zi kongresszuson előadónak meghívottak — akár kutatók, akár klinikusok — amikor be­számoltak az intézetükben fo­lyó munkákról és eredmények­ről, meglehetősen felkeltették a résztvevők érdeklődését. Ám hiába voltak ezek az egyedi sikerek, ha a szélesebb szak­mai közvélemény előtt isme­retlenek maradtak a hazai szellemi munka eredményei. Most nem kevesebbet hatá­roztak el a pécsi egyetem l-es számú belgyógyászati kliniká­jának gastroenterológiával - vagyis a gyomor—bél betegsé­geinek kutatásaival és gyógyí­tásával — foglalkozó szakem­berek, minthogy kilépnek o nemzetközi porondra, mégpe­dig egy magas színvonalú szakfolyóirat megjelentetésé­vel. Az előzményeket dr. Mózsik Gyula docens mondja el, (aki a gastroenterológiai kutatások és gyógyítás összefogója, e területen már nemzetközi ran­got vívott ki, a nemzetközi Gastroenterológiai Társaság vezetőségi tagja, számos kongresszus meghívott elő­adója). — Nagyon jó a pécsi bel­gyógyászok kapcsolata a zág­rábi egyetemmel, s különösen a gastroenterológiai témával foglalkozó professzorral. Egy nemrég Zágrábban rendezett szimpóziumon — amelyen Ma­gyarországot egyedül a pécsi­ek képviselték - beszélgettünk arról, milyen színvonalas elő­adásokat lehetett hallani, s milyen jó lenne ezt kiadni. Arról is beszéltünk, hogy a kelet-európaiaknak milyen ne­héz rangos külföldi szaklapok­ban publikálni. Akkor vetettük fel, mi lenne, ha mi össze­fognánk és szerkesztenénk egy kelet- vagy közép-európai fo­lyóiratot.- Elkezdtük a szervezését, a magyar és jugoszláv szerzőkön kívül felkértünk más nemzeti­ségi szerzőket, a kelet-euró­paiakon kívül nyugatiakat és amerikaiakat is. Kapcsolataik révén az oxfordi Pergamon Press-szel kezdtünk tárgyalni a kiadásról. A Pergamon Press a világ egyik legjelentősebb olyan kiadója, amely tudomá­nyos könyveket és szaklapokat ad ki és terjeszt. Azt mond­ták, rendben, készítsük el a kéziratokat, szerkesszük meg és küldjük el, majd meglátják. Mi ekkor találkoztunk szembe először ilyen profizmussal, aho­gyan ez a Pergamon Press dolgozik. A legapróbb részle­tekre kiterjedően szinte izekre szedtek mindent, s csak ez­után véleményezték és adtak választ, hogy vállalják-e? Rendkívül nagy elismerés szá­munkra, hogy igen kedvező véleményt kaptunk róla, sőt azt ajánlották, hagyjuk el a megjelölést, hogy közép-euró­pai, hanem legyen világ-folyó­irat, hiszen úgy vélték ők is, hiánypótló kezdeményezéssel rukkoltunk ki, mert eddig a qyomor—bél betegségeivel fog­lalkozó alapkutatások és a klinikum így egymás mellett még nem szerepelt. (Általában külön folyóiratai vannak a kli­nikusoknak, és külön az alap­kutatóknak.! A kiadásra a Peroamon Press ötéves szer­ződést kötött velünk, előleae- 7ett 5000 dollárt, és a ter­jesztést ugyanúgy vállalta, mint a többi saját folyóiratát. A orábas7Óm mór «I is ké­szült. Ez lesz az első olvan ranaos nemzetközi folyóirat, amelvet Kp|at-Euróoában szer- ko<:7tenek. Ez a oécsi és zág­rábi eavetem összefogásának naavszerM eredménye. — Hadd dicsekediem el az­zal is. hogy ezzel DÓrhuzamo- san háromkötetes könyvsoroza­tot is elindítottunk, a Gyomor- bél beteqséqek biokémiája és farmakológiája cimmet. Az el­ső kötet szerkesztője én va­gyok, ez a betegségek kiala­kulásának biokémiájával fog­lalkozik. A második kötet a gyomor és bél működésének kutatásával foglalkozik, a har­madik pedig a farmakológiá­val. Azonban ez nem minden. Dr. Mázsik Gyula még el­mondta, hogy mindezek mel­lett a POTE-n beindított egészségügyi főiskola részére magas színvonalú jegyzeteket készítettek, amelynek címe: A klinikai táplálkozástan és die- tetika alapjai. Elkészítették az egészségügyi informa ti ka-tan­anyaghoz is a jegyzetet, amit eddig Magyarországon még egyelőre sehol másutt nem oktatnak. Mivel a főiskolások­nak kötelező az angol nyelv­ből középfokú vizsgát tenni, szerkesztettek egy olyan angol nyelvű jegyzetet, amelyet a nyelvvizsga előtt az utolsó szemeszterben kapnak kézhez a hallgatók, és amely a die­tetikusok vagy élelmezési mér­nökök számára fontos szakkife­jezéseket, tudnivalókat tartal­mazza, S. Zs. Korántsem lenne jó el­hamarkodott nem megalapo­zott kijelentést tenni arról, hol is keressük a magyarság eredetét. Zajlottak már erről tudományos és kevésbé tudo­mányos viták, folytak kutatá­sok, melyek különböző szem­pontok alapján próbálkoztak az igazság megfogalmazásá­val. Nagy érdeklődést keltet­tek, de nem zárulhattak le, mert még hiányoznak a bizo­nyító erejű eredmények, érve­lések. A genetika összetett és csodá'atos világát is segítsé­gül hívta több szakember, melynek egyik vállfája a vér­csoportok kutatása. Nem a legdivatosabb kutatási irány­zat, de azért a világon több helyütt fellelhető. Magyar- országon a humángenetika egyik szakértője dr. Tauszik Tamás, az Országos Hema­tológiai Intézet munkatársa évtizedek óta foglalkozik po­puláció-genetikai sajátossá­gokkal, melyeket a vércsopor­tok alapján vizsgál. A vér­csoportok használhatók antro- pogenetikai vizsgálatokra, s egyikük-másikuk ugyanolyan immunhatást fejt ki, mint a közismert RH-vércsoport. Tau­szik doktor megemlíti az úgy­nevezett „tiszteletbeli vércso­portot" is, mely egy genetikai adottság feltüntetésére is alkal­mas, nevezetesen a pheniltio- karbamid ízérzékelésére vo­natkozóan. A különböző nép­csoportok ugyanis abban is eltérnek egymástól, hogy en­nek a bizonyos anyagnak ér­zékelik-e vagy sem az ízét. Például a mongol és a ma­gyar népesség körében a nem ízérzékelők aránya alacsony. Ez azonban még nem bizo­nyítéka annak, hogy a mon­golok és a magyarok rokonok. Dr. Tauszik Tamás kutatá­sait japán, illetve finn kuta­tókkal is folytatja, s már több érdekes részeredmény szüle­tett, amelyekről Pécsen is tartott egy előadást. A finnek­kel közös vizsgálatban az LWb elnevezést viselő vércso­porttulajdonságot vizsgálták, s kiderült, hogy ez a csoport tulajdonság gyakori a finnek között, ám más európai né­peknél nem, de a magyar népesség egyes rétegei nagy hasonlatosságot mutattak ezen a téren. A „finn gén" mellett „mon- go'oid gének" is találhatók a magyarok között. Matsumo- to japán professzorral folytat­tak ennek tisztázására kuta­tást, aki a hozzá elküldött immunglobulin-markerek soka­ságát megvizsgálta, s talált is tipikus mongoloid géntulaj­donságokat. Az a kérdés, hogy ezek a mongoloid-gének loka- lizálhatók-e az ország vala­mely területéhez vagy nép­alcsoporthoz, még nem dőlt el. Kiderítésére további együtt­működésre van szükség. Fel­merültek olyan vélemények is, hogy a mongoloid-gének nem a honfoglaláskor, hanem in­kább a török, tatár keveredés után kerültek a magyar lakos­ságba, de erre sincsen bizo­nyosság. A fantázia szárnya­lása megengedheti azt a fel­tevést is, hogy ezek a tulaj­donságok alacsony koncentrá­cióban évezredekkel előbb is jelen voltak a magyarok kö­rében, s csak most bukkantak az ősi tulajdonságra. Újabb fogódzót a további kutatások adhatnak. A vizs- gálatdk egy része alaktani lenne, mint például annak földerítése, mennyire sajátos Magyarországon a lapátfogú ság. Hogy ez hogy jön ide? Úgy, hogy Mongóliában ez igen jellemző vonása a lakos­ságnak, s nálunk is gyakran előfordul, ám a gyakoriság megállapításához, az előfor­dulási helyek tisztázásához még számos részletkérdés megválaszolása szükséges. Meg lehetne vizsgálni a ma­gyarországinál kevésbé keve­redett magyar csoportokat is, a csángókat, a székelyeket. S ha már a fantázia birodal­mában járunk, megkockáztat­ható az a kijelentés is, hogy nem lenne haszontalan kuta­tást folytatni az amerikai többgenerációs magyarok kö­rében sem. Dr. Tauszik Tamás amellett voksol, hogy igenis létezik úgynevezett magyar fajta, hiszen erre utaló tulaj­donságokat még ma is lehet találni a falusiak között. Vé­leménye szerint a magyarok keveredése az ősök génállo­mányának rekonstruá'ását nem befolyásolja. S túl a kutatás őstörténeti jelentőségén, az eredmények­ből az egészségügy számára is lehetne használható adato­kat sajtolni. A különböző gén­tulajdonságok ugyanis védett­séget biztosítanak egyes nép­csoportoknak bizonyos beteg­ségekkel szemben. Éppen a pécsi Pállly György professzor állapította meg, hogy a ci­gányság körében szinte nem fordul elő a sclerosis multiplex nevű betegség, míg a ma­gyaroknál igen. Ha például ennek a jelenségnek az ere­detét százszázalékos bizton­sággal megállapítanák, meg­oldható lenne esetleg a hiányzó gének (?), anyagok bejuttatása a védettséggel nem rendelkezők szervezetébe. A humángenetikai kutatások óriási lehetőséget rejtenek magukban, melyeket az em­beriség hasznára lehetne for­dítani. B. A. Előadássorozat a keresztéoy pedagógiáról Az ökumenikus Keresz­tény Iskola Társulat (ÖKIT) és a Magyar Cisz­terci Diákok Szövetsége (MCDSZ) pécsi osztályá­nak közös szervezésében a múlt év őszén előadás- sorozat indult a keresz­tény pedagógiáról. Dr. Kerekes Károly zirci apót tartotta az első ismerte­tést a ciszterci nevelés­ről. Havonta egy-egy péntek este 17.30-kor folytatódik a sorozat a Nagy Lajos Gimnázium I. em. 80, termében. Január 18-án, pénteken dr. Orosz László, a Nyír­egyházi Görög Katolikus Hittudományi Főiskola mo­rális teológusa tart elő­adást: Humanista erkölcs — valláserkölcsi nevelés címen, melyre a rende­zők szeretettel hívnak min­den érdeklődő pedagó­gust. A következő dátum: február 1. A gimnáziumi tanárok számára szervezett Cisz­terci Pedagógiai Műhely­re jelentkezettek első al­kalommal január 19-én, szombaton, 8.30-11.30-ig a Hunyadi Mátyás Kollé­gium fszt.-i klubtermében jönnek össze továbbkép­zésre, konzultációra. (Az egyénileg kiküldött értesí­téseken gépelési hiba miatt 9.30 órai kezdés szerepel tévesen!) Cím: Széchenyi tér 11. Kollé­gium. Várjuk a nyugdíjas­egyesületek jelentkezését A közelmúltban felhí­vással fordultunk a me­gyében működő nyugdí­jas-egyesületekhez, hogy egy, az ÚDN-ben indí­tandó rovat segítése vé­gett közöljék a címüket. Több pécsi egyesület meg­tette ezt, ám a megyéből egyedül Bükkösdről kap­tunk értesítést. Ezért a felhívásunkat most meg- megismóteljük: kérjük, hogy a nyugdíjas-egyesü­letek mielőbb közöljék az illetékes vezető nevét, az egyesület címét, s ha van, a telefonszámát. Hogy elmúljon a fájdalom Ahogy tüsarkú cipőjében könnyedén lehajolt földre esett fésűjéért, elakadt a lélegzetem. Úristen, ez a nő 65 éves!- Hátrabukfencben kelek minden reggel - mosolygott. A földön alszom, nem állítom, hogy meggyógyultam, de tü­netmentesen, fájdalmak nélkül élek. Az tudja csak, mit je­lent ez, aki maga is szenve­dett. Nem eszem húst. Egy­szer valaki megkérdezte: mond meg, minek élsz? A buta. Hi­szen annyi más öröm is van a világon. A szegedi Császárné Benke Mária ízesen beszél, gesztiku­lál, magával ragad. Valami árad belőle. Annak idején Vit- ray Tamás Terefere műsorában lépett fel, és kis ízelítőt adott lábból, amit Életünk és éte­riünk című könyvében is leírt. ^Gyerekkora óta sokat beteges- Ikedett, gyógyszereken élt. 50 éves, mikor az orvos azt ta­nácsolta neki, tanuljon meg fájdalommal élni, nővére ha­tására természetgyógyászhoz kezdett járni. Megtanult he­lyesen lélegezni, jógázni és a húst szójával pótolta az éte­lekben, férje nagy tiltakozásá­ra. A súlyos szívbeteg férfi azonban választani kénysze­rült: ha életben akar marad­ni, hagyatkozzon feleségére. Azóta eltelt 15 boldog év, és egy komlói doktornő, Hoppá Elvira meghívására a Társalgó vendége lett, s találkozott hét­főn délután közönségével. Ez alkalommal beszélgettem vele - megkért, hogy tegezzem.- Tartasz foglalkozásokat? — Igen. Tizenkét emberrel kezdtem, három éve Pesten. Gon­doltam, ha nem sikerül, legfel­jebb hazajövök. Ma 120 em­bernél bezárják az ajtót, mert nem férünk be többen. Én nem jógának, hanem életre­form-tanfolyarnnak hívom. La­zítás közben lelki fröccsöket adok a táplálkozásról. Szege­den kedden és szerdán talál­kozunk a Vasutas Művelődési Házban, Pesten pedig párat­lan hétvégeken pénteken és szombaton.- Hány kiló vagy?- Negyvenkilenc. — Előadása alatt a színpa­don sétált, állt, magyarázott, tornászott, és bírta tüdővel. Ebben a stílusban: — Te mondd, miből vagy te? — kérdezték tőlem. Már elég kevés marhahúsból - mondtam. Mindentől meg le­lhet őrülni, de minek? Mi lesz akkor jobb? A külvilág inge­rei azon múlnak, hogy ben­nem hogyan tükröződnek visz sza, ez pedig attól függ, mi­lyen állapotban vagyok. Raj­tam múlik tehát minden. Akinek orvosra van szüksé­ge, az menjen orvoshoz. De akinek azt tanácsolják lemon­dóan, tanuljon meg fájdalom­mal élni, ne higgye el. Ten­nünk kell a gyógyulásért. Ta­nuljunk meg helyesen lélegez­ni, egyenes gerinccel járni, így ni! — és mutatta. Elsé­tált előttünk o színpadon, mint egy öregasszony, - mint amilyen lenne talán, ha! — visszafelé pedig megmutatta, milyennek kell lenni. Azt hi­szem, már itt meggyőzött min­denkit. — Sok gyerekkel voltam már ifjúsági táborban — folytat­ta. — Megkérdeztem egy ta­nárnőt: nem úgy hajtják ide ezeket a gyerekeket? Megsér­tődött. Aztán kiderült, közölték a gyerekekkel, ennyi pénz van előadásokra, választhatnak az olcsóbbakból, kiket akarnak, mikor az én nevemhez ért, a gyerekek felüvöltöttek, engem kértek. A tábor végén már azon törték a fejüket, hogyan nevelhetnék át a szüleiket az egészséges életmódra. Mind­annyian törekszünk az életben egy csúcsra, az út sokféle le­het. Hiba, ha azt hisszük, az az egy jó, amelyiken mi ju­tottunk fel. így van ez a köny­vekkel is. Annyit írnak ma a reform-életmódról, ne fogadjuk el egy az egyben, próbáljuk ki, mi jó nekünk. Amitől szen­vedünk, ne csináljuk. Mielőtt tornászni kezdett, elmesélte, annyira fájt a ge­rince, nem tudott hátranézni. Mikor a szerelőtől elhozta az új Wartburgot, elmagyarázták neki a sebességeket. - Hát­ramenet? - azt ne is mondja, nem tudok tolatni. A szerelő csak hümmögött: hát, előbb tetszik hazaérni, ha csak előre megy. — Senki ne higgye, hogy kevesebb erő van benne, mint másban, vagy mint bennem. Nagyon megszenvedtem azért, hogy most itt állhatok, de ér­demes volt. Szeretnék hatni az emberekre, felrázni őket, bíz­zanak magukban. Hányszor hallom: én ilyen alkat vagyok, én ilyen családból származom, ez a sors csapása. Csak azon lehet segíteni, aki hagyja ma­gát. Én nem járhatom helyet­te végig ezt az utat, de sze­retnék segíteni benne. A közönség csak úgy en­gedte el, ha megígéri, néhány hónap múlva újra eliön Kom­lóra, gyakorlati előadásokat ta rtani. Elégedetten mentem kifelé. Hoqyne! Amikor valaki így bízik bennem. Sz. Lelovics Ilona Eletreform

Next

/
Thumbnails
Contents