Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1991-01-12 / 11. szám
1991. január 12., szombat aj Dunäntüli napló 11 A város lelke számomra mindig a négytornyú templom maradt Hogyan lettem Pécs rajongója? Szemelvény dr. Cserháti József ny. püspök legújabban megjelent könyvéből: Másokért élünk, egymásnak szolgálunk. egyébként szép bardkk városnak. A barokk Pécs városában nem csak stíl us, hanem életforma is. A barokk fqrmát azért szeretem, mert emberséges, mert kitalálta a harmadik dimenziót, a domborotő, a virágzó mandulafák meg- énéklője. Az én Pécsem a nagyobb (ma belvárosi templom), Jako- vá'li és a minaretéi kis dzsámi szomorú emlékű városa is. Valójában nem a törökök, hatény, hanem török jelképek lették e város ismertetőjélei, nem a négytornyú Székesegyház, hanem a dzsámi, amikor is Pécs „bányászkorszakában" a kereszténységet gyűlölő, a magyar népet rabszolgaságba hajtó török hatalom emlékei lettek e város szimbólumai. Micsoda fintor és szomorú fonákság! örülünk annak, hogy ma újra a városnak mind a négy bejáratánál a Székes- egyházat ábrázoló sziluettek hívják és üdvözlik az ideérkező látogatókat. Pécs nemcsak Sopianae, Fünfkirchen városát jelentette számomra, hanem Baranyát, az egész országnak tejjel- mézzel folyó déli „medrét" is, Rétfalvy Sándor szobra a pécsi Székesegyház sirkamrájában Régi elgondolás szerint a püspöki kriptát kápolnává alakítottuk át, melyben 'kis szembenéző oltár is van; a nyugati ablakba állítottuk 'Rétfalvy Sándor bronzszobrát, a feltámadt Krisztust. A kripta építészeti remekmű lett, tervezője iMendele Ferenc, az Országos Műemléki Fél ügyel őség , igazgatója. A kripta majd abba a kápolnába, vagy sírkamra- sorozatba torkollik be, amelyet most tárnáik fel. (Nemcsak a főpapok örök álmát őrzi a IRétfaJvy remek- (mű. A Tettye magányos sziklaszirtjén Rétfalvy imá'sik felülmúlhatatlan alkotása, a Feszület terjeszti óvó két karját Quiinque-ecclesiae fölé. Egy agóniában vergődő testről furcsa azt mondani, hogy lebeg, Rétfalvy Krisztusa már távolodni látszik a keresztről a feltámadás felé. Hosszú ideig nem tudtuk, hogy az addig ismert festett és korsós sírkamráknál több is rejlik imég a föld alatt. Előkerült a 'hetedik századból származó üde freskókkal díszített keresztény 'mauzóleum, melyet Fülep Ferenc múzeumi főigazgató fáradhatatlan kutató szorgalma tárt fel. Pécs lelke számomra továbbra Is és mindig a inégy- tornyú Székesegyház maradt. Megszerettem a szép dunántúli váirost, (Pannónia fővárosát, mint ahogyan meg lehet szeretni a szülőfalut, az otthont, egy olvasmányos könyvet, amélyet újból és újból kézbe veszünk. Mindig megtaláltam magam (benne, különösen akkor, almikor hosszabb 'ideig távol voltam, mint egyszer nyolc évig Rómáiban, és egy másik alkalommal két hónapig Párizsban. Pécs legfőbb varázsa a régisége. A legrégibb városa hazánknak, amely meg'igéz 1500 éves történelmével, elhal- imoz kincseinek, aranyfűzései- nék, csodálatos dallamainak sokaságával. Pécs a műemlékek városa. A régi Sopianae ma is hívogat, mert középkori emlékei is vannak az Pécs jelképe a négytornyú katedrális dóst: a sima őskori mozaikok mozgalmasakká és a középkori Sápadt angyalok pufókká lesznek. A Mecsek kapujának nevezett várost sajátomnak tartom. Az ókorban appidum volt, a keresztény századokból pedig festett sírkamrák és mauzóleumai származnak. Szent István király járt Pécsett. Ö építtette a Székesegyházat, 'és az Árpád-kori hercegek látták ennek égését 1070-ben. Első püspöke a francia Bonipert Cluny-i és a második, a félvidéki Nyitrából Pannonhalmán át érkezett, Boldog Mór is bencés szerzetes volt. Szent Gellért a velencei Szent Márk bencéskolostorból indult el, a Szentföldre akart jutni, hogy hősi halált haljon Krisztus Urunk születésének és halálának szent helyét bitorló szaracénu- sdktól, zárán dók út jón azonban Pécsváradra tévedt. Innen nem ment tovább, mert Asztrik, a később Rómába küldött és'koronát királyunknak hozó bencés apát nem engedte továbbmenni. Gellért, szent királyunk fiának, Imrének nevelője lett. Nevezetes állomások a város életében az 1367-ben Nagy Lajos által alapított pécsi egyetem, Vilmos püspök szereplése, és méginlkább a városunkat nyugaton is ismertté tévő Janus Pannonius, a híres humanista püspök-ikölnem mi ástuk belső civakodá- sunkkal a nemzet sírját, melyet a törökök 150 évig körülállták sanyargatva-pusztítva bennünket. Fiainkat 'janicsároknak hurcolták el. Nemcsak a fügefát hagyták itt, hanem a sajátságoson, titokzatosan érdékes ozmán kultúrát is, amély nálunk már nem hat ídegenszerűen. E városhoz ragaszkodom, mint e városnak a szelleméből-lél'kéből élő polgárai, „tűkéi”. A családiasságot, a kis szőlejüket szerető, a vasár- és ünnepnapi pincelátogatást el nem hagyó pécsiek, akik egyúttal a nemzet örömei és erősségei is. Városunk hasonlít Salzburgra, Innsbruckra, Firenzére és Montpell ier-re. Saját városomnak tékintem, mert püspök elődeim városa volt, Janus Pannonius székhelye, aki lelkűidében talán utoljára kötötte össze észak és dél Pannóniát, a magyarokat és a ihorvátokat. A király barátja lett, de száműzetésbe kellett mennie; meghalt Csez- micében, horvát rokonai körében. Mátyás király megbocsátott neki, hazahozatta; 28 napig oltott mész'ben tartotta, hogy ezalatt egybegyűlhessenek humanista barátai egész Európából. Szúrós ellentmondásokat nehezen értünk meg. Volt egy időszak, amikor nem kereszamelyben ugyan folyónk nincs, de van borunk, Ízes gyümölcsünk, fügénk is, hegyektől és erdőktől övezett szép panorámánk. Amikor emlékirataimban templomok, régi épületek, katakombák, képek, művészi tárgyak megmentéséről, felújításáról, Plőbányószásáról beszélek, akkor büszke vagyok arra, hogy sokat tehettem a városért és a megyéért. Én is azok közé tartoztam, akiknek felnőtt korukban kellett Baranyát felfedezniük. Vörösmarty révén a Mecsek igazi gazdagságáról már tudtam, később sokat jártam, szinte hetenként felváltva a nyugati és a keleti Mecsekben. Amint az erdőbe érkeztem, hangos szóval köszöntöttem: kedves doktorom, ismét itt vagyok! Csodás hangulatú, defies ritmusú tájnak látom magam is Siklós környékét: a várról a kilátás az ország egyik legvonzóbb táját varázsolja elénk. Nem csoda Tinódi Lantos Sebestyén rajongása és „szerelmi” elragadottsága e hullámzó, szőlőhegyekkel teletűzdelt, zöld panorámájú, szavannái füvű, fűzekkel teletűzdelt vidékért. A Zengő, a Hár- mashatárhegy, a szászvári Dobogókő és a dunaszekcsői folyópart a kirándulóknak kedvelt célpontja. Dr. Cserháti József ny. püspök Egyházi beiskolázású gimnáziumok Egymás. után kapjuk a híreiket a.rról, hogy katolikus, református gimnáziumok - - legalábbis néhány osztály- lyal — egyházi beiskolázású tanévet (készítenek elő 1991/ 92-re. A PÉCSI NAGY LAJOSBAN Korábban már hírül adtuk, hogy a pécsi (Nagy Lajos Gimnázium egy vagy (két általános tantervű osztályában a Ciszterci Rend vezetésiével 'katolikus beiskolázásra van lehetőség. (Erre Olyan tanulók jelentkezését várják, akik kiváló vagy jó képességűek és a ciszterci atyák vezetésével rendes tantárgyként kívánnak katolikus hitoktatásban részesülni. Január 15-ig vagy a iPüspökségre (7601 Pécs, Pf. 113.) vagy dr. Arató Miklós Oribán Ihittanár címére '(7621 Récs, Széchenyi tér 11.) plébá- rnosi ajánlással ellátott szándéknyilatkozattal lehet jelentkezni. Emellett természetesen szükség van az általános iskolán keresztül a gimnáziumihoz eljuttatott jelentkezésre is február 15-ig. Az általános tantervű katolikus osztályba való beiratkozás előtt egy-egy szombat délelőtt felvételi vizsga van hittanból és általános műveltségből. Ezéklben az osztályokban is angol, 'francia, olasz, spanyol, német, orosz és latin nyélvek közül hármat lehet választóin i, (legalább egyiket (haladó fokon. Az általános tantervű 'katolikus és három speciális tantervű osztályba valló felvételről március 10-ig értesíti a Nagy Lajos Giminzium a szülőiket. A három speciális első és minden II—IV. osztályban lehet jelentkezni fakultációs (hitoktatásra. A más felékezetű tanulóknak saját egyházuk (gyülekezetük) lelkésze tart hittant. Katolikus beiskolázásra szóló szándéknyilatkozat igényelhető a helyi plébánián vagy meg- megcímzett, felbélyegzett borítékkal dr. Arató Miklós Orbántól (7621 Pécs, Széchenyi tér 11.). 'Ezekbe az osztályokba jelentkező és felvételt nyert vidéki tanulók a Hunyadi Mátyás Fiúkollégiumban vagy a Geister Eta 'Leánykollégiumban katolikus nevelőtanár vezetésével kaphatnak elhelyezést. A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS GIMNÁZIUMBAN A Sárospataki Református Gimnázium is felvételt hirdet a Ijövő tanévre háirom általános tantervű és egy speciális angol osztályra. A jelentkezéseket a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma Igazgatósága címére ikell küldeni február 15-ig (3950 Sárospatak, Rákóczi u. 1.) A református tanulók mellékeljenek ajánlást gyülekezetük lelkipásztorától. A felvételinél előnyben részesülnek a református vallásé tanulók, akiknek a főbb tan tárgyakból jeles vagy jó osztályzatúik van. Az iskolában a vallásoktatáson való részvétel kötelező. A más felekezetű tanulóknak saját egyházük lelkésze tart hitdktotást. KAPOSVÁROTT ÉS VESZPRÉMBEN INDULÓ KATOLIKUS GIMNÁZIUMI OSZTÁLYOK A következő tanévtől Kaposvárott és Veszprémiben várhatóan egy-egy vagy (két, általános tantervű, katolikus beiskolázású gimnáziumi osztály indul kellő számú jelentkező esetében. Az erre igényt tartó jeles és (jó rendű tanulók szülei mielőbb jelentsék be a szándékukat 7400 Kaposvár, Püspöki helynők, vagy 8201 Veszprém, Pf. 109 Püspökség címen. Hétköznapi háborúsdi Visszatérő álmom a háború. Nékem, aki sohasem éltem át élesben ilyen helyzetet, hetente előjönnek a fegyverekkel szándékosan egymásra lövő emberek. Megtörtént már olyasmi is, hogy álmaimban a felek döntetlenben egyeztek meg, és zsebre dugták puskáikat. Volt olyan is, hogy felriadtam az álom közben vagy egész egyszerűen az álomban az szerepelt, hogy csak álmodom az egészet. Ez utóbbi nyugtatott meg igazán. A politika folytatása fegyveres eszközökkel, mondta az egyik tudós a háború meghatározásaként. Igen, az is lehet. Lehetne. Ne legyen ! Számomra a háború a félelem konkrét formájú megjelenése, nem más tehát, mint mindennapi rettegéseink egyik kézzel fogható megvalósulása. A háború tehát valami rossz. A békéhez képest feltétlenül rossz, ha igazságos, ha igazságtalan. Lehet-e egyáltalán jelzőt aggatni a háborúhoz? Világ, hideg, helyi. Ezeket a jelzőket ismerjük még, és sohasem tudjuk, mihez képest kell a jelzőket értelmezni. Valamikor, több mint tíz éve, Angliában jártam. Akkoriban tele volt a magyar sajtó a háború, a keletnyugat távolodásának kifejtéseként értelmezett közelgé- sével. Az angolok, kérdésemre, közelg-e ilyesmi, nevettek. Nevetésük, mint az ágyú elé emelt arc őszintesége, meggyőzött. A napokban újra félni kezdték sokan a háború lehetőségétől. O'bölbeli hírek, ellopott fegyverek, a bűnözés, az agresszivitás növekedése, a legkülönbözőbb országokból érkező állítólagos terrorakciók, a hazai árak követhetetlen növekedése késztethette erre az érzésre az embereiket. Make Love — No War. Szerelmeskedj, ne háborúzz, hirdette többek közt John Lennon kezdeményezésére sok-sok ember. Aztán Lennont lelőtték. Miniháború. Eddig azt hittük, ha valami sínen van, nem borulhat fel. Több Halottja van a budapesti villamos-bal esetnék. Tegyünk fel egy körkérdést a világ bármely pontján. Kérdezzünk embereket: Akarnak-e háborút? Egymillió közül egymillió válasza:nem. De ugyanígy volt ez 1939- ben vagy korábban is. Elég bizonyára mindenkinek a hétköznapi háborúk sokasága. A veszekedések 'és kibékülések, a fúrások és faragások, a vaktöltények, a hátbatámadások, a sunyi pillantások kancsalitása. De azért élünk valahogy. És ha megkérdezik, hogy vagyunk; büszkén próbálunk eredeti módon válaszolni: Béke van! És a legközelebbi háborúig marad is. (bozsik) Gondolatok a levélszekrénynél Az év fordulóján egy kéz beteljesítette a magamhozta ítéletet: három lap „monogramját" kihúzta a levélszekrényem ajtajáról, s korrigált egyet. Az év elejétől nemcsak a hétvégén, de egész héten megkapom ezután a lakásomon - a szerkesztőség nyugdíjasai iránti gáláns gesztusából — a DN-t. Nézem a levélszekrényemet, s nézem a többit, a lakótársakét. Jószeri nt csak az enyémen vannak még ép és áthúzkodott „monogramok", a többin diszkrét kezek eltűntették már a nyomokat, mintha sosem lettek volna odaírva újságnevek. Jónéhány éve már, hogy gondos kezek felírták a le- vélszekrényajtókra, kinek milyen újság jár, megkönnyítendő a kézbesítők munkáját. (Viszont az igazsághoz tartozik, hogy a kiírás ellenére is gyakran kellett reklamálni, mert hol ez, hol meg az a lap hiányzott a 'szekrényből, márpedig ha az ember előfizette, megjár.) Több helyütt voltak akkor országos lapok, főleg a Népszabadság, gyakori volt a DN, a rádióújság, és szépein 'Voltaik (hetilapok. Annak idején örök időkre szólóan írták fel ezeket. És íme ezt tanúsítják a szürke levélszekrények - az örök időkből semmi sem lett. Eltűnődöm a látványon. Hát hogy is van ez? Ennyire nem hiányozna az információ? Ilyen könnyen lemondunk arról, hogy ilyen- ■ölyan napi- és hetilapok, folyóiratok révén tájékozódjunk a világ dolgairól? Szomorú lenne, ha így tenne. De nem így van! Hanem egyszerűen „csak" arról, hogy elkezdi az ember a rendszeres kiadásainak a lefaragását, és talán ez az első a sorban, amihez hozzányúlhat. Miközben azzal Vigasztalja magát, hogy ad elegendő információt a tévé, a rádió. És ha azokról is le kell mondani?. . . Igen, eljutottunk ide, hogy megválunk — meg kell válnunk! — több évtizede megszokott 'kedves lapjainktól, mert nem bírja már a 'büdzsé, amire amúgy is újabb nagy megterhelések várnak. Csakhogy ezek egy részétől nem lehet oly köny- nyen megszabadulni, mint az újságelőfizetéstől. Hiszen lakni kell, világítani kell, melegedni kell. És hallván a riasztó híreket - 100-150 százalékkal ugrasztják a távfűtést, tán 50-nel a villanyt, a lakbérről csak sejtéseink vannak (de ha megvesszük a lakást, abba Is belerokkanhatunk) . . . Hát érdemes volt lemondani a lapokról?. . . Amelyeknek a tétét is veszélyeztetjük - persze akaratlanul - e kényszerű lépésünkkel, hiszen csökken az előfizetőszám, s aligha emelkedik az utcán eladott példányszám. Félő, hogy érdemes volt lemondani. Mert valahol el kellett kezdeni a kényszerű takarékosságot, aminek ki tudja, még milyen további lépcsőfokai lesznek, természetesen lefelé az úton. És még vesse valaki a szemünkre a borúlátásunkat, (hogy ne pesszimizmust mondjak). Nézem a lecsupaszított levélszekrényeket, s eltűnődöm azon: vajon mikor jön el az idő, amikor ismét 4-5—6 napi- és hetilap „monogramja" tudósít arról, ki milyen lapból szerzi be a szükséges információkat. Hársfai István Proksza László felvételei
