Új Dunántúli Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1991-01-12 / 11. szám

1991. jonuár 12., szombat uj Dunántúli napló 7 Új víz- és 1 csatorna­díjak A közlekedési, hírközlési és víz­ügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben a közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg köz­üzemi csatornamű használatáért fi­zetendő, a hotósági ármegállapítás körébe tartozó díjakról az alábbiak szerint rendelkezett: lakossági ivóvíz- és csatornadíjat kell fizetnie a szolgáltató vállalót részére a) az egyéni (családi) lakás és üdülő célját szolgáló ingatlan tu­lajdonosának (kezelőjének, hasz­nálójának) az ingatlanon folytatott gazdasági tevékenységhez felhasz­nált ivóvizmennyiség kivételével, mely termelői díjon kerül számlá­zásra. b) az önkormányzati .tulajdonban lévő bérlakásokat kezelő szervezet­nek a bérlakások után, c) más szervezet tulajdonában (kezelésében) lévő bérlakás szol­gálati lakás tulajdonosának (ke­zelőjének), feltéve, hogy az ingat­lanon csak a lakás- és kerthaszná­lathoz tartozó vízhasználat valósul meg, vagy az eltérő célú vízhasz­nálat ok elkülönítése mellékvízmérő felszerelésével megtörtént, d) lakásszövetkezetnek az egyes lakásokban, illetőleg az ingatlan kezelése körében felhasznált — mel­lékvízmérő felszerelése esetén azzal mért vízmennyiséggel csökkentett — ivóvízmennyiség után, e) a távhőszolgáltatást végző vál­lalkozónak az a), d) pontokba so­rolhatók részére a lakossági ivóvíz- és csatornadíjak érvényességi kö­rében szolgáltatott használati me­leg vízhez felhasznált ivóvizmennyi­ség után. A csatornadíj alapja a csa­tornaműbe bekötött ingatla­non felhasznált teljes víz- mennyiség, tekintet nélkül ar­ra, hogy annak beszerzése honnan történt. Ez a vízmeny- nyiség olyan címen, hogy bedolgozás, párolgás, elfolyás stb. nem csökkenthető. Ha hatósági intézkedés alapján az egyéni vállalkozó a gazda­sági tevékenységéből keletke­zett szennyvizet közcsatornába nem vezetheti be, a gazdasá­gi tevékenységéhez felhasznált vízmennyiséggel csökkenteni kell a termelői csatornadíj alapjául szolgáló vízmennyisé­get. A közüzemi ivóvíz- és csa­tornaszolgáltatás díjai 1991. január 14-től: Baranya megye településein, ahol a Baranya Megyei Víz­mű V. végzi a szolgáltatást: IVÓVÍZDÍJ Ft/m : termelői lakossági «3,80 32,70 CSATORNADÍJ Ft/m termelői lakossági 26 15 Pécs város területén és Pécs környékén, ahol a Pécsi Vízmű végzi a szolgáltatást: IVÓVÍZDÍJ Ft/m:i termelői lakossági 42 32,90 CSATORNADÍJ Ft/m: termelői lakossági 15,20 10,30 A termelői és lakossági díj különbözete a még megma­radt állami támogatás. A rendelet kimondja, hogy amennyiben a hatályba lépés időpontja a fogyasztás le­olvasásával nem esik egybe, a számlázás alapjául szolgáló mennyiség időarányosan kerül megállapításra. A régi és az új megemelt díjú fogyasztás megállapítá­sával kapcsolatos problémák elkerülése, mérséklése érde­kében azonban mindkét vízmű arra törekszik, 'hogy fogyasz­tóinak vízmérőit — erre a cél­ra szervezett csoportokkal - néhány nap alatt 'leolvassák és csak ott alkalmazzák az időarányosítást, ahol valami óiknál fogva a vízmérő leolva­sása nem lehetséges. A szolgáltatók kérik a lakos­ság megértését és a soron kí­vüli leolvasások elősegítését, támogatását. így látja a PM főosztályvezetője Mi mozgatja az árakat? Start előtt a második privatizációs program l Az Ipari é, Kereskedelmi Mmiiitériiim él az Állami Vogyonügimokséa állal meghirdetett második privatizáciás program azokat a vállalatokot célozza meg, amelyeknél már megkezdődött a spontán privatizáció és megtörtént a szerkezeti átalakitós, az üzemrészek magánkézbe adása azonban még nem fejeződött be. December óta sokan — és egyre többen — jelzik azt a szándékukat, hogy a Vagyonügynökség közvetí­tésével találjanak megfelelő külső partnert és működő tökét vállalko­zásukhoz. Hogyan képzelik el a további lépéseket; mit várnak a prog­ramtól; hol tartanak jelenleg? — ezeket a kérdéseket tette tel négy vállalat gazdasági vezetőjének az MTI munkatársa. Az új év kezdete óta szinte másról sem szólnak a hírek, mint a követhetetlen számú, mór életbe lépett vagy terve­zett áremelésről. Időnként az az érzése támad az ember­nek, olyan folyamatok indul­tak el, amelyeket már senki nem tart kézben. Milyen az árképzési rend­szerünk a lejlett piacgazdasá­gú országokéhoz képest? Mennyire tekinthetjük megbíz­hatónak az áremelkedések mértékének előrejelzését? — Ezekkel a kérdésekkel for­dultunk Székács Annához, a Pénzügyminisztérium főosztály- vezetőjéhez.- Az árak megállapításáról az országgyűlés tavaly novem­berben törvényt alkotott - mondja a PM főosztályvezető­je —. Ez rögzíti: „Az árak leg­főbb szabályozója a piac és a gazdasági verseny. Az árak­ra vonatkozó közvetlen kor­mányzati beavatkozás csak ott indokolt, ahol a tisztesség­telen piaci magatartás tilal­máról szóló törvényben foglal­tak nem elégségesek a káros versenykorlátozás és a gazda­sági erőfölénnyel való vissza­élés megakadályozására". A törvény tételesen felsorolja a hatósági áras termékeket és azt is, melyik szerv határozza meg az árakat. Hatósági ár megállapítására jogosult az ágazati minisztérium, az ön- kormányzat és egyetlenegy esetben — ez a televízió elő­fizetési díj — a Pénzügymi­nisztérium. A szabad árak ese­tében a piac - vagyis a ke­reslet és a kínálat — szabá­lyoz.- Ilyen körülmények között hogyan becsülhető meg előre a várható áremelkedések mér­téke?- A hatósági árak megálla­pításánál tudjuk, hogy ennek milyen hatása van, mert a fogyasztás körülbelül ismert, és ennek indexe meghatároz­ható. A szabadáras termékkör­ben részben a hatósági árak begyűrűződésének becsülhető- sége és a közgazdasági fel­tételek ismerete ad támpon­tot arra, hogy az áremelkedé­seket megjósoljuk. Ezek az árindexek azonban csak a költségvetés tervezéséhez szol­gálnak alapul, tehát ez sen­kit nem jogosit fel arra, hogy ilyen mértékben emeljen ára­kat. Ahol valódi piac műkö­dik, ott erre nincs is mód. A versenytörvény garanciát nyúit arra, hogy ne alakiűhassdnak ki monopóliumok. Ennek be­tartásán a Versenyhivatal őr­ködik.- A jelenlegi állapotot ön milyennek tartja? Hasonlóan működik a leglejlettebb or­szágok árrendszere is?- Ez a törvény körülbelül azokat a piaci viszonyokat tükrözi, amelyek között a magyar gazdaság jelenleg működik. Még mindig marad­tak olyan, a versenyszférába tartozó termékek, amelyeket hosszabb távon nem lesz cél­szerű a hatósági árak köré­ben tartani. Ilyenek például a tehéntej, a tankönyv, a zene­oktatás, a távirati díj, vagy például a vágómarha. A ha­tósági árkörbe tartozó köz­szolgáltatásoknál — villany, víz - pedig arra kell ügyelni, hogy az ezeket végző, mono­polhelyzetben lévő szervezetek maximális takarékossággal lássák el feladataikat. Bizto­sítani kell velük szemben a fogyasztói érdekvédelmet. A vízszolgáltatás, a csatornaszol­gáltatás vagy a BKV esetében azt az elvet kellene érvénye­síteni, hogy a hatósági órak megállapítása ne a miniszté­riumokban történjen, hanem a helyi önkormányzatoknál. A helyi közlekedés ebben az év­iben már átkerült az önkor­mányzatokhoz. Jó lenne, ha a víz- és csatornaszolgáltatások területén mihamarabb rendez­nék a tulajdonviszonyokat és az árhatósági jogkör ott is a településekhez kerülne. így ;könnyebbé válna az ellenőr­zés. Ami a fejlett országokat illeti, ott már nem jellemző az ártámogatás, és ami meg­maradt, azt is az önkormány­zatokra bízzák. — Ha minden támogatást leépítünk, elérjük az ideális állapotot?- Természetesen a központi ármeghatározás csökkenése ■nem azt jelenti, hogy az árak nem mozognak. Nyitott a gazdaságunk, az alapvető energiahordozók, nyersanyagok világpiaci árát soha nem mi fogjuk diktálni. A mindenkori ármozgások begyűrűznek, ak­kor is, ha hatósági áras, ak­kor is, ha szabadáras vala­mely termék. Az ár mindig következmény. Az életszínvonal alakulása rendkívül összetett kérdés. Magas infláció mellett is el­képzelhető a javulása. Nálunk most sajnos csökken az élet- színvonal, ami abból adódik, hogy a fogyasztást vissza kell fognunk. Az a kérdés, miként tudja ezt kézben tartani a kormányzat. Ugyanis ezt el lehet érni hatósági árintézke­désekkel, az adók emelésével és van egy harmadik mód, amit azonban jó lenne, ha mindörökre elfelejtenénk, ez pedig a központi bérszabályo­zás és bérstop. A belső fo­gyasztást tehát ezekkel az elemekkel operálva lehet csök­kenteni.- Néha az a benyomása az embernek, hogy anarchikuson működik a hazai árrendszer.- Én úgy gondolom, hogy éppen az elmúlt években volt anarchikus az árképzés. Mi évtizedekig próbálkoztunk az­zal, hogy a folyókat visszafelé vezényeljük. Ideig-óráig fel le­hetett ugyan őket tartóztatni, de aztán mégis felgyülemlet­tek a gondok, rákényszerül­tünk, hogy megnyissuk a zsili­peket. Nagyon nagy árat kel­lett ezért a magatartásért fi­zetni. Alacsony inflációt csak akkor remélhetünk, ha végbe­megy a struktúraváltás, és vi­szonylag kiegyensúlyozott szer­kezete lesz a magyar gazda­ságnak. A világon még senki nem tudta a struktúraváltást infláció nélkül megoldani.- Mennyire tudják pontosan prognosztizálni az áremelkedés mértékét?- Általában egészen jól meg lehet becsülni. A kollé­gáim, akik korábban az Arhi- vatalban dolgoztak, elhozták a tavalyi becsléseiket. Két pon­ton volt csupán eltérés, ab­ban a két hónapban, amikor leértékelték a forintot. A mi számításaink szerinti 36-38 százalékos idei fogyasztói ár­növekedésben már szerepel a most bejelentett leértékelés. Ebben az évben azonban ez a prognózis valószínűleg nem lesz olyan pontos, mint koráb­ban, hiszen sok rendkívüli ese­ménnyel kell számolnunk. A dollárelszámolásra való átté­rés következményeit senki sem képes pontosan meghatározni, és az esetleges Öböl-háború hatása is kiszámíthatatlan. Ha az olajár a duplájára emel- (kedik, akkor nálunk is na­gyon magas lehet az infláció. Azt sem tudjuk, hogy ha más országokban - különösen a Szovjetunióban - tovább rom­lik a aazdasági helyzet, an­nak milyen begyűrűző hatásai lehetnek. L. László János Május I. Ruhagyár A Május 1. Ruhagyár arra számit, hogy az Állami Va­gyonügynökség gyorsabban, és a jövő decemberi határidőre biztosan be tudja fejezni a privatizálást — mondotta Fá­bián János gazdasági igazga­tó. A volt nagyvállalat terme­lési egységeiből létrehoztak ugyan öt részvénytársaságot, a vagyonértékelés azonban nincs még 'lezárva, mert nem valósult meg a teljes átala­kulás. A meglévő részvénytár­saságokban kicsi - mintegy 30 százalékos - a külső tőke részaránya, külföldi tulajdon- rész pedig kettőben van csu­pán. A volt szocialista — és eb­ből is főként a szovjet - ex­port visszaesése felveti azt a lehetőséget, hogy nyugati tőkéstárs segítségével keressék a kiutat, akár profilváltás árán is. Mindezek azonban tervek, a vállalat vezetése egyelőre tanácstalan a program meg­torpanása miatt. Számukra a meglévő piac megtartása, kül­földi piaci érdekeltség kiala­kítása és a pénzügyi rende­ződés az elsődleges, és ehhez szakértői segítséget várnak. Nem akarják számításon kívül hagyni a dolgozói érdekeltség megteremtését sem. Élgép Az Élelmiszeripari Gépgyár­tó Vállalat alapprofilját te­kintve pangás tapasztalható, hiszen hagyományos felhasz­nálók — .a malomipari válla­latok és az állami gazdasá­gok - saját átalakulásuk miatt nincsenek abban a helyzet­ben, hogy beruházhatnának - mondotta Kovács György ve­zérigazgató, majd hangsúlyoz­ta : a privatizációs folyamat tervezett felgyorsításának nem pénzügyi manőverezés, hanem valódi mozgó tő'ke bevonása a célja. Az Éle'miszeripari Gépgyártó Vállalatnál két éve indult a spontán privatizáció. Ennek során 1990-ben, 'külső tőke bevonásával oldották meg a szerkezeti átalakulást, öt társaság jött létre; közü­lük kettő részvénytársaság, s ezek egyikében 60 százalékos a külföldi tőke részaránya, a másikban, illetőleg a kft.-kben a külső tőke hazai eredetű. A vállalati vagyon 1,1 milliárd forintot tesz ki, s ennek csak­nem 50 százaléka a társasá­gokba bevitt tőke. Csavaripari Vállalat Sajót dolgozóiknak is fel­kínálják majd az állami üzlet­rész tulajdonjogát a Csavar­ipari Vállalat privatizálása so­rán — mondotta dr. Németh Éva gazdasági vezérigazgató­helyettes. Az idáig főként bel­földi piacra termelő vállalatot érzékenyen érinti a hazai ipa­ri termelés visszaesése, illetve az a tendencia, hogy poten­ciális partnereik inkább im­port kötőelemeket vásárolnak. Ezért a Csavaripari Vállalat sem tehet mást, minthogy kül­földi partnerek - s általuk tőke, új technológia és piac- utá.n 'kutat. A vagyonértékelés már az első lépcsőben megtörtént, problémát okoz azonban, hogy a vállalati vagyon valós értéke a könyv szerintinek öt­szörösére rúg. Amennyiben új partner jelenik meg, szükség lesz a vagyon ismételt fel- értékelésére. Jelenlegi, 1,2 'milliárd forint értékű vagyo­nukból 250 millió forint van kihelyezve, és további, csak­nem egymi'lliárd forintnyi va­gyonrész vár privatizálásra, amit részvénytársaságok for­májában akarnak megvalósí­tó ni. Külföldi érdeklődők már je­lentkeztek: német és kanadai üzletemberek jelezték szándé­kukat, hogy beszállnónak a csavargyártásba, magyar ma­gánvállalkozókra azonban aligha számíthat a vállalat. Ezért lehetőséget nyújtanak söját dolgozóiknak is, hogy megvásárolhassák a tulajdon­jogot, az utóbbit azonban a magas bankkamaton kívül az is megnehezíti, hogy erre a célra nem igényelhető hitel az E-alapból. Budaprint A Budaprint Pamutnyomó­ipari Vállalat, mely korábban a legnagyobb magyar textil­ipari cég volt, jelenleg 7 ezer dolgozót foglalkoztat. Túl van a belső szerkezeti korszerűsí­tésem' hiszen 1989 májusától a volt gyáregységek társasá­gokká alakultak. Ma hat rész­vénytársaság és két kft., to­vábbá négy — a korábbi leányvállalatokból létrejött — kft. képezi az egykori nagy­vállalat utódját, A vagyonkezelő központ ve­zérigazgatója, Kolozsvári Já­nos tájékoztatása szerint a vagyon értékeltetése is folya­matban van. Könyv szerinti ér­téke mintegy 3 milliárd forint, s ennek több mint ötven szá­zaléka részvény, 800 millió fo­rint pedig ingatlan. A Budaprint Pamutnyomó­ipari Vállalat tárgyalásokat folytat annak érdekében, hogy több külföldi tőkét vonhasson be vállalkozásaiba, a rész­vénytársaságokban ugyanis csupán igen kis százalékkal vannak jelen külföldi pcy^tne- rek. Most az Állami Vagyon­ügynökség segítségével pró­bálkoznak további működő tő­két és valódi tulajdonosokat sze rezni. Nemcsak o csuklók, az árazógepek is megsinylik o gyakori ár­változásokat. Fotó: Proksza László Profilban DR. JANKÓ TAMAS, a HUN­GÁRIA BIZTOSÍTÓ RT. Bara­nya Megyei Igazgatóságának o vezetője. 1958-ban született, 14 éves koráig Komlón élt, a közép­iskolai éveit Pécsett, a Széche­nyi 'Gimnázium és Szakközép- iskolában töltötte. Rövid út­keresés után 11977-ben az Ál- 'lima Biztosítóhoz került üzlet­kötői munkakörbe, 1983-tól ugyanott üzleti főelőadó. 'Köz­ben munka mellett a JPTE Ál­lam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. 1985. de­cember 1-től 1986. június 30-ig a MAHIR B. m.-i Iközpontjá- rna'k vezetője. 1986. 'július 1-től, a Hungária Biztosító 'megala­pítása óta annak Pécsi Fiók­ját vezette. Jelenlegi munka­körébe néhány napja nevez­ték ki. Üj munkakörében leg­főbb feladatának tekinti a HB Rt, szolgáltatási színvonalá­nak továbbfejlesztését Bara­nyában, hogy ezáltal is növel­jék a gazdálkodó szervezetek a vállalkozók és á lakosság körében már eddig is széles­körben kialakult partnerkap­csolataikat. Nős, három 'ikerleány édes­apja. DR. KISS ELEMÉR, a Pan non Volán igazgatója. A Somogy megyei Ötvöskó- nyi községben született 1936. december 10-én. Általános is­kolai tanulmányait követően középiskoláit csak később tud­ta elkezdeni, Így 1957-ben tett érettségit a nagyatádi gimná­ziumban. Az érettségi után je­lentkezett a 26. sz. AKÖV-mél, ahol jegykezelőként alkalmaz­ták, majd forgalmi tiszti isko­lára küldték, melyet 1958-ban elvégezve vezénylőtisztnek ne­vezték ki. 1960-ban, az akkor átszerveződő Pécsi Közlekedési 'Vállalathoz forgalmi csoport- vezetőnek hívták át, majd a két vállalat 1964-es egyesítése után az igazgatóságon előbb menetrendi előadó, majd cso­portvezető Jett. 1973-ban a Pécsi Tudomány- egyetem Állam- és Jogtudo­mányi Karán szerzett diplo­mát. 1976-ban a Személyfor­galmi üzemigazgatóság üzem­igazgatója lett és ebben a be­osztásban dolgozott az igaz­gatói kinevezésig. Célja a vállalat helyzetének stabilizá­lásán kívül annak piaci viszo­nyok közötti működtetése. * DR. MURÁNYI KATALIN, a ‘Magyar Gyermek- és Ifjú­ságvédelmi Kamara alelnöke. Pécsett született 1943-ban Caflisch unokaként. A Ágos­ton téri iskolába járt, és a Janus Pannonius Gimnázium­ban érettségizett, majd a Pé­csi Tanárképző Főiskola biológia-földrajz—mezőgazda­ságtan szakát végezte. 1965-ben Királyegyházán kezdett tanítani, majd 1968 novemberétől a Baranya Me­gyei Tanács V. B. művelődési osztályán dolgozott gyermek­védelmi és gyógypedagógiai munkatársként. Közben munka mellett végezte el a Pécsi Jogtudományi Egyetemet, szak- dolgozatában az intézeti gyámság problémáival foglal­kozott. A Baranya Megyei Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójaként 1985. szeptem­ber 1 -je óta dolgozik. Több mint 20 éve dolgozik a gyermekvédelemben. Tapasz­talatai is azt erősítik, hogy a család-, gyermek- és ifjúság- védelem szervezeti és tartalmi korszerűsítése az évszázad utolsó évtizedének egyik fel­adata lesz, ezért is hozták létre a Magyar Gyermek- és Ifjúságvédelmi Kamarát a hozzá hasonlóan gondolkodó szaké m berekkel. Gáldonyi Magdolna - Kaszás Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents