Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)
1990-12-01 / 239. szám
űj Dunántúli napló Í990. december 1., szombat 10 Ki veszi ki kezükből v a poharat? Olvastam a szörnyű tragédiáról a hírt. Meghalt egy gimnazista, öngyilkos tettének elkövetése előtt barátaival ugyancsak tetemes mennyiségű alkoholt fogyasztott Pécs egyik közismert szórakozóhelyén. Bár halála nem hozható szoros összefüggésbe ezzel, a tény ettől >még tény: 16 éves fiúk részegre ihatják magukat sörözőkben, borozókban. Jópár évvel ezelőtt vájártanulókról Írtam. Amikor azt tudakoltam, szabadidejükben -mi a legkedveltebb szórakozásuk, kiderült, a kocsma, az ivászat. Sörivó-versenyeket rendeztek, ahol a sör a kisérő szerepét töltötte be ó tömény mellett. Még nem voltak 17 évesek és soha egy szórakozóhelyen sem tagadták meg a kiszolgálásukat. Pár éve reprezentatív felmérést végeztek baranyai fiatalok italozási szokásairól. Kiderült, a rendszeres ivók közül szinte mindegyik már tízeavnéhány éves korában megismerkedett a részeaséq állapotával, leqtöbb esetben szórakozóhelyeken részeged- tek le. Az eqyik aliq 20 éves fiú — akinek máiéban már kimutathatóan súlvos rombolást végzett az alkohol bevallotta, először 13 éves korában lett holtrészeq, amikor is a szomszéd falu kocsmájában a 17 éves bátyia és anak haverjai heccből itatták le. A kocs- márosnak láthatóan eszébe se jutott, hogy fiatalkorúakat szolgál ki. Pedig még érvényben van a rendelet, miszerint vendéglátóhelyeken a 18 éven aluliaknak tilos szeszes italt felszolgálni. Két évvel ezelőtt barátaim hívtak meg Amerikába. lEgyik alkalommal igen hangulatos tengerparti kis étterembe vittek minket vacsorázni. Amikor dicsértük a kiszolgálást, a finom ételeket, barátaink elmondták a tulajdonos két év szünet után nemrég nyitott újra. (Ez a szünet kényszerpihenő volt számára, ugyanis egy középiskola néhány diákja leitta magát ebben az étteremben, a szülők feljelentették, és két évre bevonták a működési engedélyét. Amerikában 21 év a korhatár. Nem tudom, nálunk mikor ellenőriztek és büntettek emiatt? Gyanítom, nemigen találnánk rá példát, vagy ha igen, a büntetés összege nem elég visszatartó erejű. Ma főként a szórakozóhelyek üzemeltetőinek lelkiismeretén - vagy lelkiismeretlenségén — múlik, ihatnak-e nála alkoholt tizenéves gyerekek, vagy sem. Persze, tudom, ez nem oldaná meg az alkoholizmus problémáját, de lehet, az mentene meg egy-két fiatalt a későbbi alkoholizálástól, ha legalább ilyenkor kivenné 'valaki a kezéből a poharat. S. Zä. Pókfonálon Pókfonálon függenek a dolgok Az Élet, a teóriák, a tettek, a szándék és akarat Minden. Pókfonálon, amelynek teherbírása sohasem változik, csak amelyről olykor azt hisszük, számlálatlanul rakhatjuk rá a terheket, s amelyről olykor mégis kiderül, nincs teherbírása. Mégis ez a pókfonál a köldökzsinór a léthez, a megemésztett múlthoz, a zaklató jelenhez és a soha-elég- zordnak nem . álmodható, mégis színesígéretű jövőhöz. Tanokra esküszünk. Sejtjeinkkel együtt tanokat táplál belénk az Élet, teóriákat, hitet, ideológiákat. Hol ennek, hol annak adjuk oda magunkat. A' valóság szörnyű súlya alatt prostituálódunk. Mert megmaradni egy tézis, egy ige, egy remény mellett nem tudunk. Tán- nem is pkarunk. Mert még a legszínesebb, legígéretesebb hit árnyékában is ellensúlyozha- tatlan szürkeség húzódik, r ha hozzászokunk a szürkeséghez, magunk is elszürkülünk. Váltjuk hát, mint a Nap a maga állását, szemszögletünket, amelyből kíváncsi szemmel nézegetjük a „világot. S mert má5 és má$ a szemszögünk, másként látszanak a dolgok is. Mindenképpen másként, mint ahogy vannak. Leginkább úgy, ahogy látni szeretnénk. Csak a megmásíthatatlan dolgok zord orrkoppintásai figyelmeztetnek, nem a látószögtől füqq viszonyunk a világhoz. Inkább a szerencsétől, a véletlentől és minden olyantól, amit materiálison tagadni szükséges. Nem kell komolyan belemélyednünk sem a történelembe, sem átélt emlékeink mélytenqerébe, hogy lássuk: variációk egy témára minden séma. Idegnyugtató szükséglet, amelybe magatehetetle- nül belécsimpaszkodunk. 5 íha teszünk valamit »- magunkért vagy másokért - elhitetjük: alakíthatjuk, másíthatjuk, befolyásolhatjuk világunkat. Csak a döbbenet pillanatai józanítanak. Egy |hi rtelen halál, egy megmagyarázhatatlan tőr a hátunkba, szívünkbe, egy család, egy nemzet, egy nép unisono vágyai, bajai. Mégsem tehetünk hát semmit?. Valamit mégis tehetünk! Valamit mégis tennünk kell! Talán nem azért, hogy akármi is változzék, inkább azért, mert elhitettük önmagunkkal, s már-már atavisztikusan el is hisszük, hogy fejlődésünk, örök emberré válásunk saját akaratunkból manifesztálódik. A homokban mászó kukac szörnyű tragédiája ez. Miközben hátunkat süti a nap, hasunk a. forró homokon araszol, testnedveink pokoli gyorsaságaal illannak el, kiszáradunk, qörcsökbe rán- dulnak qyűrűsizmaink, s mi hálát zengünk, hogy nem fázunk, s hogy velünk van a természet. Születésünktől halálunkig egy hattyúdal vagyunk. Bármiről szólunk, maqunkról beszélünk, bármit ünnepelünk, magunkat temetjük. Szerteszórjuk kicsiny világunkat mindenféle jelekkel, amelyeknek el nem törölhető emléket tulajdonítunk, s közben csak a csendes szemlélődés pillanataiban látjuk, milyen iszonyú ayorsaságaal suhannak el mellettünk életek, -sorsok, tragédiák. Erőnk csak arra van, hogy maaun- kat szolqáljuk. Benne mindazt, amiről tudiuk, szeretiük, hisszük, reméljük, hogy hozzánk tartozik, s ami éppen ezért uqyancsak mi vaqyunk. Más bennünket éoít az életébe, measzületnek átfedések, összeforrnak sorsok, remények. S közben pókfonálon függ minden, ami nekünk életet ad és jelent, Csillogó, életvékony pókfonálon. Bokrétás András Akar takarítónőnek is elmegyek, akarhoua, akármilyen alfa munkára, csak legyen már valami! Zálogházban az álmok Majdnem zsúfolt a váró. Középkorú hölgy a körmét rágja. Fiatalember zavartan topog: testsúly-áthelyezéssel üti' agyon az időt... Ráér. Munkanélküli. Zavartan rámnéz..- Ideges? - kérdem tőle.- Pályakezdő - válaszol. Aligha értette tisztán a kérdést; álmaiból rezzent föl. Aztán elmondja: az idén érettségizett, egyetemre nem vették föl. Azóta meg sehová . . . így murtkanélküli-segélyt sem kap. Lófrálással telnek a napjai: időnként elmegy egy-két címre, - próbálkozik az állással. Nem veszik" föl. Azt mondják neki, maga úgyis elmegy katonának, addig meg csak kibírja valahogy. Szüleitől kap zsebpénzt. A szülői ház nem ereszti: koszt s kvártély másképp nincs.- így képzelte? . . .- Számítottam rá. Mindenhol azt hallja az ember, nincs szükség sokakra. Minek is ámitanám magam: szakmám nincs . . .- Mihez kezd?- Talán valami átképzést fölvállalok, valami gyors dolgot, mert úgy hallottam, akkor, ha munkanélküli-segélyre nem is, de valamiféle átképzési pénzre igényt tarthatok. Szüleim rendesek, vigasztalnak. Ha elfogadom is a tényeket, azért szégyenlem; a nyakukon kell élnem, pedig tudom, nekik is alig jut. * Baranya Megyei Foglalkoztatási Központ pécsi körzeti központja. Hivatal. Ha nem lenne, ki kéne találni. Az 59-es szobában munkapszichológus; a folyosó falán kiírva: ugyanitt gyors lelki tanácsadás. A pszichológust kérdem:- Lelki tanácsért bekopogtak már?- Még nem. De aztán menet közben kiderült, arra is szükség van . . A fiatalok, a kezdők - a kezdeni akarók — még kö,iv- nyen veszik; csak önmaguk gazdái, felelősségük még nem érett meg igazán. Hogy nincs munka és kereset, tényként fogadják el, s talán élvezik is valahol . . .. Pár hónapig. A középkorúak pedig most döbbennek rá: borzasztó perspektíva. Most, amikor már egzisztenciát teremtve élhetné- r.ckicsit jobban, kicsit köny- nyebben, az évek során meg- gyűjtött tartalékot kell fölélni. Zálogházban az álmok. Magam is megdöbbenek, hogy milyen szenvtelenül teszem föl a kérdést:- öngyilkos a munkanélküliek között akadt már? — Egyvalakiről tudok, aki meghalt. Hónapokig járt ide. Időnként a felesége is bejött gyerekkel a karján. Időnként a fiatalember anyja is . . . Megismertem őket. A minap kaptam egy telefont, a fiú életét vesztette . . . Horváth Anikó vállalja nevét és önmagát; kevesek közé tartozik, akik kimondják, ami a szivükön. Az újságírónak is. Középtermetű, molett, lányanya. Brigitta három hónapos. Ügy tűnik, Brigi apja rövidesen fölvállalja kötelességét, s együtt lesz a kis család. Horváth Anikó 18 éves, szakmája textilvarrónő.- Hány évet dolgozott? Elneveti magát.- Évet? . . . Mindössze néhány hónapot. Azért nincs most semmim, se állásom, se pénzem.- Miből él?- Szüleim tartanak el bennünket.- Milyen munkát szeretne?- Mindegy. Ami jön. Nem Ügyfélfogadás a Baranya Megyei Foglalkoztatási Központban Prokszo László felvételei Munkában reménykedve . . . vagyok válogatós, de úgy gondolom, nem is lehetek. Akár takarítónőnek is elmegyek, akárhová, akármilyen alja munkára, csak legyen már valami.- A kicsivel mi lesz?- Beveszik a bölcsibe . . . Amikor Horváth Anikótól megkérdeztem, hogy mennyi pénz van nála, nem röstellke- dett. Szinte hivalkodva mondta a szemembe:- Egy fillér sincs . , * E. A. 21 éves, eleinte nevetgélt a válaszok közben, aztán elkomorodott. Számára a világ olyan, amilyen. S benne ő, a mai világunk áldozata.-. Hát kérdem én - magyarázta - mi a fenét 'tehetek azért, hogy se állásom, se pénzem . . .- Hol lakik?- Ez bonyolult. Inkább ne. iria azt. hoay albérletben . . . Szakmáia van: cipőfelsőrészkészítő. De mit sem ér, mert a hölgy gyönge teremtés: a gerince nem bírja a napi stra- □át. Dolaozott a Zsolnay-gyár- ban, a Bőrgyárban, másutt . . . Leépítették. Munkanélküli-se- qélyt se kap; nem jogosult...- Miből él?- Foaós kérdés.- Mikor dolgozott utoljára?- Három hónapja.- Hányadszor van itt?- Nem számoltam. Septe Róbert 86-ban érettségizett a vegyipariban. Fiatal házas, a felesége szüleinél lakik Újhegyen. Már magabiztosan mozog a munkanélküliek irodájában: azért jött, mert valamiféle másodállás akadt, a kérdése: fölvállalhatja-e?- És igen? . . . — Addig felfüggesztik a munkanélküli-segélyt, átmenetileg. Ugyanis márciusig átképzésen vagyok: autóvezetőoktató szeretnék lenni. Márciusban végzek, s ha akkor sem kapok állást, a segélyt újra lehet indítani . . .- Mennyit kap havonta?- Még nem tudom. Az első segély még nem érkezett meg. Tudtommal 5800 forint lesz, amiből lejön az adó meg az SZTK. Talán ötezret kézhez kapok.- Előtte hol dolgozott?- A Zsolnay-gyárban,' katona voltam, s legutóbb a szesziparinál, mint gépkocsivezető. * - Kitették?- Nem. Én mondtam fel. De ha nem mondok föl, akkor sem maradhatok sokáig, ugyanis némi afférom támadt . . . Számomra más volt a munkafeladat és o munkaidő, mint azt a főnököm megkívánta volna.- Felesége? . . .- Ö dolgozik, s természetesen én is szeretnék. Nézze; va’ahogy megélünk. Szüleim falun laknak, segítenek. Feleségem anyja, nagyanyja szintén . . . Aztán volt némi pénzem, gyűjtött pénz, abból is telik majd egy ideig.- ön akkor nincs padlón.- Nem is leszek. A friss tanári diploma jó. De mire? A tanár út nem akar nyilatkozni: ő oktatni szeretne. Nem engem, a nebulókat.- Melyek azok a szakmák, melyekkel munkanélküli lehetek? Az ügyintéző sorolja is:- Akad nem egy pedagógusunk, agrármérnökünk, építészmérnökünk, jogászunk, bányamérnökünk, geofizikusunk'. . . De azért még nem olyan rossz a helyzet. Csak konkrétan. S csak annál, akiben az életben még föl nem merült, hogy valaha munka- nélküli lehet . . . Kozma Ferenc Profilban Patkó László, az Agrárszövetség Baranya Megyei Választmányának elnöke. 1946 decemberében született Pécsett, nős, két gyermek apja. A Nagy Lajos Gimnáziumban tett érettségi vizsgát követően a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemre vették fel, növényvédős szakmérnöki képesítést is szerzett. Először a patapoklosi, majd a somogy- apáti termelőszövetkezetben dolgozott. Három termelőszövetkezet egyesítése útján lett tagja a mozsgói Zrínyi Tsz- nek, ahol 1982 óta termelési elnökhelyettes. Egyik alapító- tagja az Agrárszövetségnek, a Baranya Megyei Választmány elnökévé augusztus végén választották meg. Elve, hogy a mezőgazdasági ágazatot csak egy erős agrárpárt húzhatja ki a csődhelyzetből. Célja: munkálkodni ennek a pártnak a megteremtésén, szövetkezetében pedig a dolgozók megélhetésének biztosításán. Hódi Sándor, a Pécsi Bútorgyár igazgatója. 1951-ben Nyíregyházán született. A Budapesti Faipari Technikum elvégzése után Varsóban szerzett faipari mérnöki diplomát. Nős, felesége ■bútortervező mérnök. Családjával együtt 1982 óta él Pécsett, előtte a Tiszalöki Faipari Vállalat műszaki igazgatóhelyetteseként dolgozott. A Pécsi Bútorgyárban, mint termelésirányító főmérnök kezdte a munkát, közben elvégezte a JPTE Közgazdaság- tudományi Kar üzemszervezési szakát. 1989 októberében áthelyezéssel a Baranya Megyei Zöldért Vállalathoz került, ahol külkereskedelmi szaktanácsadóként tevékenykedett. Innen pályázta meg és nyerte el volt munkahelye, a Pécsi Bútorgyár igazgatói posztját. A feladat átvétele óta a gyár termékszerkezetének mielőbbi megújításán, a fizetőképes piaci igényekhez . való igazításán dolgozik töretlen optimizmussal. Szabadidejében sem szakít szakmájával, szívesen barkácsol, lakását saját készítésű bútorokkal rendezte be. Frankovics György, a Magyarországi Horvátok Szövetségének elnöke. 1945-ben Drávafokon született, mert a családi otthont éppen akkor ürítették ki a német csapatok Lakácsán. Édesapja, aki orosz hadifogságba került, akkor látta először gyermekét, amikor fia már beszélni tudott. Tulajdonképpen a tsz-szer-. vezőknek köszönhette, hogy továbbtanulhatott, mert a fiú támogatásának ígéretével léptették be a szüleit. A budapesti szerb-horvát gimnázium után a pécsi tanárképzőre járt szerb-horvát—történelem szakra. Tanított Lakácsán és a budapesti gimnáziumban is. 1972-től dolgozik a pécsi rádió nemzetiségi szerkesztőségében, miközben egy évet kutatott a belgrádi levéltárban, az 1918-21. közötti időszak magyar—jugoszláv kapcsolatainak dokumentumait gyűjtötte. Szenvedélyesen gyűjti a Dráva menti horvátság meséit, mitikus alakjait, a következő két évben két válogatása is megjelenik könyvalakban. A horvát szövetség élén bízik a magyarországi horvátság megerősödésében, abban a jóleső tudatban, hogy Horvátország támogatását érezheti ebben. Gáldonyi Magdolna— Kaszás Endre
