Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)
1990-12-31 / 267. szám
Szabad a kabaré Közmondás: NÉGY LÁBA VAN A RÉSZEGNEK, MÉGIS HAZATALAL! Európa, Európa!... Te, öreg hölgy!. . . Ha tudnád, kikkel kell majd lefeküdnöd!!... — Mit innál, Jóskám? Sört? Bort? Vodkát? Konyakot? Pálinkát? Pezsgőt? — Muszáj ebben a sorrendben?. . . Induljunk már végre Európa felé! * Föööld! Föööld!... Kisgazdák, ti rabjai a földnek!... A föld azé, aki visszaállítja a 47-es állapotát!. . . Állítsuk vissza Torgyán Józsefet a 47-es állapotába!!! — Hogy hívnak, öcsike? — Józsika. . . — Homokozol?... — Nem, földezek. . . — Mit építesz? — Rózsadombot. . . Akarsz könnyen élni? Lépj bele! Szerencsét hoz!... Szabad ország, szabad kabaré, sza- bad-e?.. . Zúg a traktor, szánt az eke, a traktoroson egy bőrzeke. Dolgozzak-e? (CIGÁNYUL) — Dolgozz hát!... Mindnyájan nem játszhatunk itt a piros, hol a pirost!. .. — János bácsi | Zetor- ra!ü. .. Torgyán parasztokat toboroz a Dózsa-dom- bon!. . . — Pestre? Ilyen drága benzinnel? Megy a jóanyja, az!... — Dehát, János bácsi! ö egykiváló szónok!... — Szüretkó!. .. Hordón!. .. Ez égy hordószónok, fiam! — Milyen hordó? — Trágyahordó. .. Jaj, de vicces kedvemben vagyok!... Budapest, te csodás!... — Hé, taxi!. . .-Tessék, szex-taxi!... — Szabad a kocsi? — Nem, de beülhet az ölébe!. . . — Bocsánat, de szolgálatban nem izélek!... — Nyugodtan üljön be, nem megyünk el, dugó von. . . Dugó, dugó és dugó!... Egymásban vagyunk!... Csúcs!... forgalom!. . . — En meg — marha! — azt hittem, megint blokád von!. . . Már egy hete csak a blokádról álmodok, mindig állva, állva. . . Istenem, micsoda blokád volt!... — Türelmet kérünk az állampolgároktól! Most van a hatodik hónapban a kormány!. . . — igen?. . . Akkor most rúgott először a kicsike!... Lelki füleimben Antall beszél: — Lélekben tizenötezer taxis miniszterelnöke is szeretnék lenni!. .. Horváth Balázs az ab- £ lakon. . . Ebbe bele fog bukni!... Vagy Dugovics Titusz módjára magával rántja a kormányt a mélybe!.. . Bőd Péter Ákos tárgyalási szünetet kér. . . Mert ugye vannak az embernek biológiai szükségletei. . . Én meg azt hittem, hogy már régen beszartak. .. „Nem kell beszarni!" — mondta a papagáj, pedig akkor már régen a macska szájában volt a feje!. . . Elhatároztam, hogy házasságot kötök. Megkérem a kormány kerét. Hogy vegye ki a zsebemből!. . . Nagy Bandó András Kis Magyar Guiness 1990 New Yorkot hívtuk: a telefonnál Spéter Erzsébet és Claire Kenneth Kétségtelen, az Óévre visz- szatekintve kisországunk végre helyet követelhet magának a Rekordok Könyvében. Már csak az önmagunkhoz való hűséggel is, hiszen szép álmunk, az agyoncsapott lepkehóz a leg- magyarabb gesztus, amellyel Sevillából üzenetet küldhetünk a nagyvilágnak. Az óesztendőben született: — a leghatározottabb kormányzati döntés = a világ- kiállítást megrendezzük, ha elhalaszthatjuk — a legkeresztényibb álláspont = a hajléktalanoknak eayházuk legyen (képviselőjük, Nagy Bandó András már el is költözött Orfüre, tanulmányozni a tó körül elhelyezkedő, nyári ideiglenes szállások rendeltetésszerű használatát, esetleges téliesítésüket):- a legalapvetőbb módosítások a földtörvényben — a hektár helyett bevezették a torgyánt, 1991 tavaszán gyapot helyett költséget vetünk- a legmámorosabb kádercserére koccinthattunk a Boross Kupával = a minisztériumi szakértők a legmegbízhatóbb hírközlő szerv, a posta segítségével üzenik, hogy ió útra térítik az E5-ösön, az Ml-esen, a 6-oson eltévedt postarablókat- megszületett a legnépszerűbb hazai társasjáték = a „fizess, hátha nem tudsz” című lakásprogram nagylemeze remélhetően a Pallos (és Hóhér) Lap- és Könyvkiadó gondozásában jelenik meg- a legpluralistább a demokráciánk = legtöbb pártunk már 1990-ben több pártra szakadt, a számítógépes becslések szerint számuk 1991-ben a hazai lakosság léiekszámát is jóval meghaladja majd- és a legabbahagyósabb is = „és most abba hagyjuk - mondták a parlamenti széksorokat elhagyó képviselők Karinthy után szabadon -, mert eszünkbe jutott valami” (br) Nyugi-zselé, izgi-krém Szilveszteri bájital A recept: Végy három gramm egérszőrt, patkány farkát, kutya szemét, keverj hozzá fürjto- jóst, borsot, szegfűszeget, majd öntsd fel Camparival, s főzd meg a mixtúrát - a tűzön pontosan 13 percig legyen . . . Magánbejóratú szereim! bájitalom elkészítését persze nem ajánlom senkinek — hisz magam sem próbáltam ki még. Nem is fogom. Tán inkább azokat a porokat, melyeket Magyarországon, ugyan még - gyógyszerészeti engedély híján — tiltanak, de ha minden igaz, január egytől, azaz holnaptól az orvosi segédeszközöknek nevezett, bár a kéj fokozását szolgálni hivatott műtárayak árusítását végző boltokban (is) kapni lehet maid. A szer lényege, hogy — mint a pécsi Erotic Shop üzletvezetőiétől megtudtuk — vérbőséget okoz. Akár egv oohár pezsgőbe keverve is felfokozza a vágyakat, akció képessé téve még azokat is, akik örök szüzességet fogadtak, vagy erre kényszerítették őket . . . A szerelmi segédeszközök divatjukat élik Magyarországon. Pécsett például, a nyáron megnyílt kertvárosi bolt tulajdonosai, az üzlet sikerén felbuzdulva újabb boltot nyitnak januárban, a távolsági buszpályaudvar mellett. A mintegy 100 négyzetméteren árusító üzletközpont (mely fölött játéktermet és bárt üzemeltet majd egy társaság) nemcsak illatos, szamóca, vagy eper ízű, különböző méretű óvszereket, műtagokat és szexis fehérneműket árul majd, Segédeszközzel .könnyebb? Pezsgőbe keverve fokozza a vágyakat de lesz egy részlege, melyben az orvost is felkereshetik az érdeklődők problémáikkal. Problémáink pedig vannak bőven. Jól jelzik ezt az ostor és a bilincs iránti kereslet, melyeket a pécsi szexboltban is egyre többen keresnek — az orvos-pszichológus tán az agresszív ösztönökön is úrrá lehet. Vannak köztünk olyanok is, akiknek a problémája pont az ellenkező. „Csiga-biga gyere ki" és hasonló mondókák helyett, nekik jó szívvel ajánlható az „Izgi" zselé, azok viszont, akik a nudista strandon saját testrészük árulásától tartanak, használhatják a „Nyugi" krémet. (Mindkét szer orvosilag bevizsgált, s engedélyezett termék). A „Nyugi” és „lzgi"-hez hasonló, de annál valamivel jobb minőségű krém előállításával egyébként — az Erotic Shop megbízásából — éppen most foglalkozik egy pécsi gyógyszerész csoport. Néhány gramm egérszőr, patkány farka, kutya szőre, fürj tojás. Vannak mór jobb szerek is ... Persze a legjobb, ha ezek nélkül is képesek vagyunk . . . (pauska) Pécs, a nagyvilági hölgyek áramkörében Erzsébef-díj átadás Pécsett? Spéter Erzsébet Sokan láthattuk a tévében, hogy a híres, Amerikában élő magyar származású írónő, Claire Kenneth magyarországi látogatásórvo-k első napján olyan szerencsétlenül esett el, hogy eltört o combnyak-csontja. Azt is hallottuk, hogy karácsony előtt hazarepült New Vork-ba és egy ottoni kórházban folytatják a gyógykezelését. Sikerült megszerezni a kórház számát, s mivel az írónő olyan külön szobában fekszik, ahol telefon is rendelkezésére áll, az Új Dunántúli Napló nevében felhívtam, hogy a hogy- léte felől érdeklődjem. — Nahát — csodálkozott Claire Kenneth — hogyan tudta meg ezt a számot? Honnan hívott? Pécsről? Igazán nagyon kedves. Hogy hogyan érzem magam? El vagyok keseredve. Annyira vágytam arra, hogy Magyarországra menjek. Imádom a szülőházamat. Boldogan készültem erre a két hétre, amit ott szerettem volna eltölteni. A Fórum Szállóban volt a szoba foglalva részemre, és csodálatos programokat szerveztek számomra. A Vigadóban találkozhattam volno az olvasóimmal, ahol dedikáltam volna a megjelent könyveimet, a magyar tévébe volt meghívásom egy interjúra és sok-sok baráttal találkoztam volna. És akkor mindjárt az első este történt ez a baleseti Igazán láttak a tévében? Szörnyen pocsékul néztem ki, ugye? Pedig Magyarországon nagyon szép akartam lenni. . . Úgy készültem rá. — A magyar orvosok nagyon aranyosak, dehát az a kórház. . .! Amint lehetett hazarepültem, képzelheti kilenc ülőhelyet kellett megvenni a repülőn, hogy fekve utazhassak, hiszen a lábamnak nem volt szabad elmozdulnia. Jó sokba került, 9 ezer dollár! Ez o kórház is nagyon drága. Napi 380 dollárba kerül csak az, hogy itt fekszem, és akkor ebben még nincs benne egy szem tabletta, se semmi. Az mind plusz. — Azt ígérték, szilveszterre hazaengednek. A pécsi olvasókat sokszor csókolom, és boldog újévet kívánok mindenkinek. * Hogyon szilveszterezik Spéter Erzsébet? Arra tippeltem, hogy ebben a zord téli időben a Miamiban lévő házában tölti a szilvesztert Spéter Erzsébet. A telefon azonban hosszan csengett ki, senki nem vette fel. Ezúton o New York-i lakását hívtam, s a harmadik csengés után meghallottam jellegzetes hangját a telefonban. Lehet, hogy Spéter Erzsébetre sokmindent lehet mondani, de egy biztos, végtelenül kedves, közvetlen és roppant jó humorú társalgópartner. Azonnal tegeződés- re szólított fel, s úgy beszélt velem, mintha régesrégi ismerősök lennénk. — Jaj, de örülök, hogy Pécsről hívtál! — lelkendezett — ugyanis terveim vannak Péccsel. — Csak nem az Erzsébet-díj átadásával kapcsolatos? — De igen. Egyelőre még semmit nem tudok mondani, de a legközelebbi magyarországi utazásomkor tárgyalni szeretnék erről. — Hogy hol töltöm a szilvesztert? Nagyon kedves barátaim hívtak meg itt New York-ban. A legszívesebben elszöktem volna Miamiba, nagyon fáradt vagyok, sok energiát kivett belőlem a mogyarországi utazás, az ottani és az itteni dolgaim szervezése. Arra vágyom, hogy pihenjek, húz az ágy. Pedig mindig azt szoktam mondani, az ágy csak két dologra jó: az egyik az alvás, a másikat meg ugye nem kell neked részleteznem. . . (Hatalmas jóízű nevetés a telefonban.) — Mégis a barátaim kedvéért itt moradok, és bolondozva, mindenféle bohóckodással köszöntjük az újévet. Édesem, jegyezd meg, a barátságokat ápolni kell, külön- oen magadra maradsz. A régieket azért mert régiek, és a születő új barátságokat is, mint a tojásból kibújt pelyhes kis csibét, óvni kell. Nincs annál szomorúbb, mint ha a barátok nélkül marad az ember. — Pécs összes lakóját sok szeretettel üdvözlöm, és olyan BÚÉK-ot kívánok nekik, mint saját magomnak. Az asszonyokat csókolom, o férjeket Ölelem. Sarok Zsuzsa mmmammmmaaummm mssmamm Hogyon is állunk a párttagsággal? Ha nagyon sematikusan számolok, ha a négynégy és fél millió kereső állampolgárt veszem alapul, akkor ennek a tömegnek nagyjából húsz százaléka volt tagja az MSZMP-nék, de persze figyelembe kell venni a jó kétmilliós nyugdíjasok rétegét is, akik között szintén szép számmal voltak MSZMP-tago'k, és akkor már nem lehet szó húsz százalékról, hanem kevesebbről. Mindegy. Am ha a párt politikájával, vagy éppen a párttal szimpatizálók félfétélezett rétegével is számolok - bár e számarányok egyszerűen kiderithetetlenek -, akkor a nyolcszázezer jóval a millió fölé kerekedik, esetleg a kétmillió fölé is. Ki tudja? Ez a számjáték csak arra jó, hogy az ember visz- szoutasíthassa azt a ilegeilva- duftabb nézetet, miszerint az összpárttagsóg és szimpatizánsok kivétel nélkül gazember volt, mert csődbe vitte az országot. A józan ész tiltakozik ez éllen. Mellesleg ma a vezető pártok — főként a választások előtt — hangoztatták, hogy soraikba befogadják a volt párttagokat is azon az alapon, hogy a szakmai hozzáértés az egyedüli mérce az új társadalomban s nem a múlt. Más kérdés, hogy a választott párton beiül vezető funkciót nem kaphatnak. Ez érthető és világos beszéd. Ha nem terheli semmi a leikiis- meretét, akkor az annyi. Mindezt azért fogalmazom meg heti kis dolgozatom elején, mert a rádióban, tévében, újságokban elhangzó ín térjük manapság nevetséges divatot vetnek fel: a mosakodást, ha kell, ha nem. A rádió egyik nagyszerű közgazdász-riportere majdnem egyórás beszélgetést folytat egy országosan ismert, kitűnő képességű közgazdásznővel. Elkövette azt a „hibát", hogy a hetvenes évék első felében belépett a pártba. A riporter persze faggatja, hogy miért lépett be, meg hogy miért nem lépett ki, meg hogy ez meg az. Az ifjú riportert az egyáltalán nem zavarta, hogy ö — bár gondolom, nem volt tagja a pártnak -, de azért élvezetes közgazda-riportjait abban az átkozott múlt rendszerben ejtette meg, éppen a párt gazdaságpolitikai szellemének megfelelően. Én emlékszem rá, mert akkor is hallgattam rádiót. De menjünk tovább. A közqazdásznő zavarban volt, és a faggató kérdésekre ilyesmit mondott: nem lépett ki, mert úgy gondolta, többet tehet a gazdasági visszásságok megszüntetéséért a párton beiül, mint azon kívül. Elhiszem. Ronda dolog lenne tőlem, ha nem hinnék néki. De ő mégis zavarban volt, kicsit bele is gabalyodott saját szövegébe, pedig igazán mondhatta volna azt is, hogy ez az ő magánügye. Hogy miben hitt és miben nem. Végül is a legbensőbb érzelmeiről senki sem köteles nyilatkozni. Az sem szégyen, ha azt vallja, hogy igen, ő egy ideig hitt egy olyan ideológiában, amelyről aztán kiderült, hogy az égvilágon nem ér semmit. Mi történik, ha ezt mondja? Semmi. Nos, ez a kissé fals hangú órányi beszélgetés jó volt, és érde'kfeszítő. Főleg arra volt jó, hogy a hailfga- tában további gondolatókat, véleményeket ébresszen. A másik divat. Indul az interjú, a beszélgetőtárs azzal kezdi — mondjuk saját életrajzát és anélkül, hogy ezt valaki kérdezte volna tőié - hogy „ . . . nem voltam tagja soha sem a pártnak . . ." Ha ezt egy olyan személy jelenti ki, aki éppen egy fontos beosztás. elfoglalása előtt áll, és mondják, valamelyik parlamenti bizottság faggatja —. akkor megértem. A kérdésekre, de méq az el nem hangzott kérdésekre is - végre már — őszintén keli felelni. Ám az említett riportalany - ezúttal a tévé egyik műsorában — az a ma már a szakmában kiöregedett, de valamikor nagynevű slágerénekesnő volt, akiért valamikor a fél ország lelkendezett. Fiatal koromban én is. A múlt rendszer egyik legjobban fizetett előadóművésze volt, a köny- nyűzene komponistái számtalan dalt közvetlenül neki írták meg, nem volt nap, hogy a rádióban ne pörgették volna ie számait, nem volt állami díszünnepség, ahol a köretet nyújtó könnyűzenei műsorban ne láttuk volna. Mindent tudunk róla a rádió és a tévé és az újságcikkek jóvoltából, még azt is, hogy szintén énekes férjével egészen idáig nagyszerű házasságban étnek. Tehát szép pályát futottak be mindketten És most kérdezés nélkül — hajdani lelkesedéséhez hűen - lelkesen mondja, ő nem volt ám párttag! És akkor mi van? Ki kérdezte? A csúcs persze nem ez volt. Nyilatkozott a már szép öregkort megélt Harsányi úr is, aki — sokan emlékeznék még rá - a híres Harsányi-együttes névadó vezetője volt. Egy ország tapsolt nékik valamikor. Most azt mondta, eredetileg „Hurrikánra" . keresztelték volna eqyütesüket, de a művelődés- ünvi minisztériumban egy fő- hivatailnokiféle ezt kérdezte tőle: „Mi az, hogy Hurrikán? Valami indián név az?” Hát így lett az együttes neve „Harsányi". Én most megkérdezem csendesen: Ki hiszi ezt el? Meg egyáltalán: minek? Kis piti ügyek vasamapi
