Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-31 / 267. szám

Végrehajt.... ó! A pécsi Comoplan Kft. va­gyonvédelmi részlege volt nyomozókból alakult még áp­rilis elsején, vagyis a vidám­ság napján. Ettől azért az ő életük nem csupa vidámság, merthát a pénzszállítás mos­tanság nem tűnik nyugis szak­mának. a diszkók rendjének biztosítása sem mentes álta- Jában minden izgalomtól, és a nagy értékekkel bíró ipari telephelyek éjszakai őrzése jSem csupa kellemetesség. A felsoroltakat a vagyonvédelmi csapat mindeddig (kopogjuk le gyorsan!) rendhagyó ese­mény nélkül gyakorolta. A „kiugrott" rendőrök jóhírét még valami növeli; egy olyan munka, amibe eddig sokaknak beletört a bicskája. Ez pedig nem más, mint a végrehajtás. A kft. ugyanis segít meglel­ni a (nem egyszer milliomos) adások dugivagyonát. A leghíresebb esetük Békés megyében történt. Egy vállal­kozó kilenc és félmillió forint­tal tartozott a Téeszkernek. És (hiába nyerte meg a pert a Téeszker, a köztudottan gaz­dag vállalkozó ellen, annak nevén úgyszólván semmi fog­lalható vagyon sem volt. Így a végrehajtó dolgavégezetle- nül tért vissza a bíróságra. A volt nyomozók „körbejárták" a vállalkozót, jó érzékkel ke­resték meg annak utóiéit, s immár az új információk bir­tokában a végrehajtót kivitték egy tüzép-telepre. A telepen álló rönkfa vitathatatlanul a 'vállalkozó tulajdona volt. Test­vérek között is megért 14 mil­liót. A fa — mint foglalandó vagyon - ötmilliós értékkel került a végrehajtó jegyzetfü­zetébe. A vállalkozó tajtéko- zott, de még mindig nem óhajtott fizetni. Néhány újabb hasonlóan alulbecsült tétel után már perrel fenyegető­zött, ám mikor dizel Renault- lát is felvették a listára (mindössze félmillióért): fel­adta, és fizetett. Persze abban, hogy a va- gyonvédelmisek rábukkantak a vállalkozó rejtett vagyonára, talán az is szerepet játszha­tott, hogy érdekeltek voltok a dologban, mivel a megállapo­dás szerint a foglalt érték öt százaléka őket illette. A téesz­ker még így is jól járt; a volt rendőrök nélkül a cég futha­tott volna a pénze után. Ha valaki azt hiszi, a vállalkozó bukott a dolgon, nos, az té­ved. Még mindig olcsóbban, húsz százalék büntető kama­tért „kapott hitelt" azáltal, hogy elhúzta adóssága tör­lesztését, mintha a banktól kért volna 35-38%-ért. Boldog ország: itt mindenki jól jár. (ungár) j ■„•,£./. + '■.—~—~~ttz——Tr\~- - t. r7/>^ /. •>. __ '' . ' ■ v H absburg Ottó irta az előszót _____________________________________________. ___ R endhagyó dokumentum­riport-könyv Siófoki szerző kötete „Királyfi a tanítványok kö­zött" címmel rendhagyó do­kumentumriport hagyta el a nyomdát a közelmúltban. A szerző a Siófokon élő író­újságíró, Szapudi András, aki öt szépirodalmi könyve utón most egy bevallottan is a tényékhez ragaszkodó dokumentumkötettel rukkolt elő. Családregény? Személyes visszaemlékezések? Fényké­pek, levelek, iratok halma­za? Igen, ez is, az is! A karcsú kis kötet kuriózuma, hogy általa bepillantást nyerhetünk egy manapság alig ismert világba: Bánhe­gyi Jób bencés szerzetes-ta­nár életútjába. Mely egy­ben a magyarság, a mo­KIRÁLYFI A TANÍTVÁNYOK KÖZÖTT narchia, majd később a Rá- kosi-rendszer keresztmetsze­te is. Bánhegyi Jób, a szer­ző nagybátyja volt, s Sza- pudí András bátran nyúlt a nagy előd életrajzi napló­jához, miközben saját sor­sán ót igyekezett megköze­líteni a főszereplő, s általa a kor arculatát. A bencés tanár életpályá­ja során számtalan későb­bi hírességet oktatott, taní­tott, nevelt. Köztük volt dr. Habsburg Ottó is. Ö volt a „királyfi a tanítványok kö­zött", s a kötethez ő irt né­hány ajánló sort is: „Bán­hegyi Jób számomra a ma­gyar bencés megtestesítője volt. Elsőrangú tanárként meleg emberiességgel és megértéssel oktatott.. A kötet - könyvkiadásunk mai helyzetének ismeretében egyáltalán nem meglepő módon - több szponzor se­gítségével a veszprémi Pros­pektus GM segítségével lát­hatott napvilágot. Gyarmati László Újévi hangverseny sorsolással ünnepi hangversenyt rendeznek Szekszárdon ja­nuár 1-jén 16 órai kez­dettel a Művészetek Há­zában. A megváltott be­lépők egyben sorsjegyek is, amit a hangverseny végén sorsolnak ki, a fő­nyeremény egy ötezer fo­rintos takarékbetétkönyv. A hangversenyen többek között fellép Maria Tere­sa Uribe, a Magyar Ál­lami Operoház chilei szár­mazású énekesnője, Né­meth Judit a Magyar Ál­lami Operaház tagja, va­lamint Lányi Péter és Pé­ter Szabó Anikó zongo­raművészek. — Pályadíjnyertes pécsi néprajzos A szekszárdi néprajzi és nyelvjárási pályázaton a régi cselédvilág életé­ről írt dolgozatával Jeli József pécsi amatőr nép­rajzos a harmadik díjat nyerte el. Mivel festi a haját Torgyán József? A frakcióvezető nem kin ember „Tűzoltólétrán kellett bemásznom...” Napjaink egyik legismer­tebb figurája kétségkívül dr. Torgyán József, a Kisgazda- párt parlamenti frakcióveze­tője. Vannak, akik kedvelik, vannak, akik elnézően moso­lyognak rajta -, de vannak alvano'k is szép számmal, lakik a pokolba kívánják. „Má sodi'k Dózsa Györgyöt" ezút­tal nem a politikáról kérdez­tük. — Torgyán úr, On egy idő­ben élég sűrűn járt Pécsre, az utóbbi években azonban nemigen lehetett itt látni. Pedig hát neje ma is a pé­csi színház társulatának tag­ja. Igaz, régóta nem kopott mór szerepet. . .- így van, jó ideje már, hogy nem kapott feladatot. Sokáig bántotta ez, de ma már - én legalábbis azt hi­szem — túltette magát a dol­gon ... A pályája is befeje­zettnek tekinthető. Mikor még játszott, valóban sűrűn meg­fordultam Pécsett, a színházi premiereken szinte mindig itt voltam. A várost mindig is úgy tekintettem, mint ahol kimagasló a kultúra, s ezt senki ne vegye hízelgésnek, hiszen ma mór semmi nem köt ide.- Szinte nincs olyan hét, hogy ne szerepelne a lapok hasábjain. Mennyire fontos önnek a népszerűség?- Nem a népszerűség a fontos, hanem ha hiszi, ha nem, maga a sajtó. Demok­rácia okkor van egy ország­ban, ha a sajtó teljesen sza­bad, a sajtószabadság tehát a demokrácia fokmérője is egyben. Igazából még akkor sem haragszom, ha Ok nél­kül mocskolnak!, hiszen való­jában ez is hozzátartozik a demokráciához. — Hiú ember ön? — Nem hiszem, hogy hiú ember lennék, bár ha ön hiúságnak veszi azt, hogy el­képzelhetetlennek tartom pél - dáu'l, hogy naponta ne bo­rotválkozzak, vagy, ha úgy hozza a helyzet, akár na­ponta kétszer is .. . — Nem erre gondolok. Ügy hallottam, ön a haját is fes­teti . . . — Kérném szépen, nem fes­tetem, de nem csinálok be­lőle titkot, hogy a Biogal gyógyszergyárnak van egy hajszesze, mely gátolja az ősz pigmentek fejlődését. . Ezzel szoktam bedörzsölni a hajamat. Lehet, hogy e nél­kül mór lenne néhány ősz hajszálam . . . De ez egy na­gyon jó hajszesz, mely az or­vosok körében elégqé is­mert . . .- A Kisgazdapárt gyűlései­nek hangulata semmi más­hoz nem hasonlítható . . .- Előfordult már, hogy a feleségem, aki el szokott kí­sérni vidéki útjaimra, nem fért be az előadóterembe, s az utcán volt kénytelen meg­várni, hogy a rendezvény be­fejeződjék. De előfordult már olyan is, hogy tűzoltólétrán kellett bemásznom az előadás helyszínére, mert akkora volt a tömeg, hoav másképpen nem tudtam volna bejutni.- Mit gondol, a közvéle­mény szimpatikus embernek tartja önt?- Kérem szépen, én nem szimpátiát várok, hanem azt, hogy a problémákat megvi­tassák velem. A lényeg, hogy szót tudjunk egymással érte­ni. (pauska) „vaiutizájllitig ie«j|i Pénzpiaci apróságok Pécs központjában már senki sem csodálkozik a vo- lutázókon. Ök lassan épp úgy hozzátartoznak a városkép­hez, mint a dzsámi vagy a minaret. De azért nem védet­tek. NINÓNINÖNINÓ! — Holnapután ne gyere ki! 'Razzia lesz. — Ez tuti? — Tuti. A külföldieknek nem 'kell szólni. Bukjanak meg ők! — Honnan tudod, hogy raz­zia lesz? — Fáj a porcos térdem. — Nem hó lesz? — Hó vagy rendőr, egyre- megy: holnapután jobb lesz otthonmaradni. MINDIG VAN KIÚT — Hallom megbuktál 1500 márkával. . . — Nem olyan biztos az. — A zsebedből vetették ki a rendőrök, nem? Vagy az még nem bukta? — Ha akarom az, ha aka­rom nem. Eezertféle kiút van. Találhattam is azt a pénzt, és épp indultam bevinni a rendőrségre. Arra is van mód, hogy megmaradjon az a pénz. Mert például nekem van egy haverom, aki előző nap vett le a számlájáról ki­lencezer márkát. Mi van, ha ő hagyta nálam, azt a más­fél ezret, amíg belépett az áruházba? Mert ugye fél a zsebesektől. Hogy eddig miért nem mondtam el a rendőrök­nek? Nem akartam a have­romat belekeverni. Nem tud­tam, hogy ez a pénz legális. — Gondolod, hogy ezzel meg ászod?- Szerintem az még nem bizonyíték, hogy valutát ta­lálnak valakinél. Ezen az alapon a kurváikat már azért is be lehetne csukni, mert állandóan náluk van 'a nemi­szervük. ÓTSZAJDER- ön mióta csinálja? — kér­dezem az egyik magas, öt­venes férfitól. — Én nem valutázok - ráz­za a fejét -, csak szeretek idejárni. Itt mindig történik valami. A fiúk már ismernek, és nekem a rendőrök elől sincs okom szaladni. Nem hi­szi? Hát nézzen rám! Ruhájára mutat. Valóban elüt a parkolóbeliek menő szerkóitól, öreg, viseltes szö­vetkabát, apróbb, nagyobb pecsétekkel, igénytelen, gyü- rékes terliszter nadrág, félre­taposott cipő. — Elnézést - mondom, s magam sem tudom, miért ké­rek elnézést: azért, mert va­lutáiénak néztem, vagy talán azért, mert szemembe megje­lent valami sajnálatféle, hogy neki — aki közel van a tűz­höz — csak ennyire telik. EGY KIS POLITIKA — Valutázás mindig lesz! — Á! Két év és itt a kon­vertibilis forint. — Akkor is lesz. Görögben, Törökben konvertibilis a pénz, mégis valutáinak. — Ez a forint sose lesz kon­vertibilis. Az összes papírpén­zen ott díszeleg az ötágú csillag. Amíg az ott van? Ugyan, kérem! — Nem azért nem lesz, mert rajta van az ötágú csil­lag. Ez az adósság vágja töccsra az országot. — Az adósságot egy hónap alatt rendezni lehet, csak az a kérdés, akarják-e rendezni. De úgy látom, nem akarják. Azzal zsarolnak minket, hogy mekkora ez az adósság. Ezt ismételgetik majd még száz év múlva is. Ennél jobb érv nem kell, ha ki akarnak ta­lálni valami újabb népnyomo- ritó sarcot. — Marhaság! Az az adós­ság tényleg létezik. — És ki mondja, hogy nem létezik? Mégis egy hónap alatt le lehetne nyelni azt az adósságot. Én megoldanám. Mond meg nekem, te mit csi­nálsz, ha adósságod van, és élni akarsz, befektetni akarsz? Pénzzé teszed, amid van, nem? Ezt kéne tenni itt is. Eladni néhány szállodát, bel­városi házat, telket, gyárat és kalap. Ne mondd, hogy nem ennyi! Csak vockolnok az egésszel, s jól figyeld meg, végül ök Is csak ezt fogják kitalálni. De addigra már lesz félmillió munkanélküli, és nem lesz hús. CSERE A KONTÉNERBEN A parkoló végén konténer- vécé. őre nyugdíjas bányász. Huszonhét évet húzott le a föld alatt. — Kutya bajom ma is — zengi sztentori hangján. — Csak ha köd van, akkor ke­resem a levegőt. — A valutázáshoz nem ka­pott kedvet? — Én? Soha! Látom, hogy iszonyú pénzek találnak itt gazdára, de azt is látom, mit összerinyáfnak a valuta - zók. Ha meg jönnek a rend­őrök, akkor egyből viszik őket. így! — keresztbe tett kézzeL mutatja, hogy hogyan. — Az elődöm is márkán bu­kott meg. Egy fiatal srác volt. Ha nem volt elég kun­csaftja, bezárta a vécét, és ment váltani. A többiek meg? Csináljanak be! Ungár Tamás Macska-egér harc a petárda­árusokkal Több mint" 20 ezer lefoglak FölLeF A szilveszteri vidám hangu­lat közeledtét semmi sem jel­zi megbízhatóbban, mint az egyre sokasodó petárdadurro- gós. Robban a kis töltet a pirosnál várakozó autók kö­zött, a járdán sétáló gyalo­gosok mellett, a belváros te­rein és a vásártéren Is. Az ijedtséget! megdöbbenést okozó durranás örömet (?), megelégedettséget (?), vi­dámságot (?) jelent a do­bóidnak. Vagy csak tréfa az egész? Mint Cserép Attilától a Pécsi Városi Rendőrkapitány­ság vezető-helyettesétől meg­tudtuk, a petárda-dobólás a pirotechnikai termékekkel kap­csolatos szabálysértést jelent, ami 5000 forintig terjedő pénzbírsággal, illetve a ter­mék elkobzásával büntethető. Nyíltan és nyilvános helyen nem árulják a petárdákat, mégis van belőlük. Ezt bizo­nyítják a durranások és az egyre szaporodó bejelentések is. A vásárban és a belvárosi forgatagban elenyésző szóm­ban értek tetten petárdaáru­sokat az ellenőrzések során, ami azt jelenti, hogy idén már sokkal titkoltűbbon áru­sítják ezeket a termékeket. Igazi macska—egér játék ala­kult ki a rendőrség és az árusok, dobálok között. A felhasrnálási mód is a durro- gatóik pártján áll, mert az eldobott petárdák késleltetve robbannak. A földön forgó töltetről nehéz megállapítani, hogy ki -dobta el. Éppen ezért nehéz a bizonyítás és a tet­tenérés. Valahol mégis bekerülnek az országba a petárdák. A drávaszabolcsi vámhivataltól kapott tájékoztatás szerint eddig az ünnepek előtt, illet­ve alatt több, mint 20 ezer petárdát foglaltak le, első­sorban jugoszláv állampolgá­roktól, akik érdekes módon nem befelé hozták ezeket a termékeket, hanem Magyaror­szágon keresztül Jugoszláviába vitték volna. A csomagolt és ömlesztett petárdákat szinte gyerekjáték elrejteni az autó­ban. Találtak már a csomag­tartóban kiképzett dobozban, az ülésben, az ajtó kárpitja mögött, a pórkerékben, szinte mindenhol. Eddigi legnagyobb fogásuk karácsony előtt volt, amikor egy jugoszláv autóban tízezer petárdát találtak meg és foglaltak le. A petárda önmagában nem veszélyes, inkább kellemetlen a durranás és a vele együtt járó fényjelenség. Igazi ve­szélyt akkor jelent, ha be­dobják vagy véletlenül be­esik egy nyitott ablakon, és ott éghető környezetbe kerül­ve felgyújtja a lakást. Autók tetejére dobva a csillagszó­róval együtt megpörkölik a festéket. Szomorú tény, hogy qz új év első napjaiban ug­rásszerűen megnő a biztosí­tóknál az ilyen és hasonló jellegű kárbejelentések szá­ma. Nem ünnepelhetnénk idén olyan békésen a szilvesztert, hogy ne okozzunk másoknak kárt, bosszúságot? H. Zs. vasárnapi 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents