Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)
1990-12-30 / 266. szám
8 aj Dunántúli napló 1990. december 30., vasárnap Meliorisz Béla A nagynéném, aki kisvárosban éla nagynéném, aki kisvárosban él, s akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk továbbra is nagynénémnek, ;a 20-as évekből való kisipari gépével, melyet mi közönségesen csak biciklinek hívunk, már többször világgá, helyesebben istenhez akart indulni, amiről még eddig mindig sikerült lebeszélnünk, legutóbb a körzeti orvosunk segítségével, akire szívesen hallgat, mert valami frédi bácsira emlékezteti, aki egykor titokban, vagyis a mama tudta nélkül udvarolt neki, könyv nélkül tudott szecesz- sziós verseket szerelemről és halálról, egyszóval rendkívül finom ember volt, mígnem egy ártatlannak induló kiránduláson a szabálytalan ferecskén állva, melyet már említettem egyszer, régebben, a nagynéném lelkes szavai után csak ennyit mondott, bizony, erre p szoborra is nagyon rákövesedett már a madárszar, nagynéném előadásában persze, madárpiszok, de ennél tovább nem ismerjük a történetet, ahogy nagynéném mondaná, érthető okok miatt, de hát melyikünknek nincs, már elnézést, szenilis rokona, esetleg éppen nagynénije, aki mondjuk, ne akarna rendszeresen világgá indulni, vagy a barátnők legnagyobb elképedésére újraházasodni, de már folytatni is fölösleges, hisz a meglepő ötletekből kifogyhatatlanok Méhes Károly Szombat délután szombat délután mindent szabad novemberi eső lógatja függőónjait: nincs kilengés megkövesedett minden mint a falak folyosó végén öles homályban boltives szoba félholdnyi lámpafény ülünk két öregember én az írástudó s ki a napot sütötte a pék egymással szemben széttárt kezekkel gombolyítunk egy láthatatlan szálú valamit el sose fogy esik csak esik s haragosan toppantunk ha lábunk közt egy egérke átszalad Koch Valéria Nagyanyáim Mi jut eszembe róluk? Két közeli sir egy temetőben a szélfútta baranyai dombtetőn. Mezei pacsirtát rejt az egyik, madárcsontú anyókát: végigdalolta életét Isten szabad ege alatt, szőlőkben, kukoricásban ragyogott föl hangja Szelíd szerelemről énekelt a fáknak, szép Ihervadásról, a bókoló virágnak, mézizröl fürtöknek, szemérmes szilvának, viszontlátásról rég harcban halt fiának Mígnem egy napon az elnehezült kapa s a himbálódzó kiskosár mellől végleg elrepült, hogy áttegye fészkét az örökkévalóságba. A másik sírban virág pihen, búzavirág. |S egy egész búzatábla: ringó szoknyák, forró kenyérillat, nyárfehér hajában fölszikrázó jóság. Ö volt a bőség, kék szemekkel, szirombontó parasztistenasszony. Hosszú lett hervadása, perzselte önmagát. Aratás idején érett halálra a búzamező, (búzavirág. S mert folytatódnak bennem, néha fölröppen egy dal, kigyúl egy virág a nagyváros kilencedik emeletén. 1980 A tücskök mégis zengenek... Beszélgetés Kabdebó Lóránttal A pécsi Xavér Söröző ecjyik asztalánál ülünk Kabdebó Lóránttal, az irodalomtudomány doktorával, kiszabadulva egy kis időre a JPTE Irodalomtörténeti Tanszékének szokásos szerda délutáni zsibongásából. Előttünk az asztalon egy nemrégiben megjelent könyv fekszik, melynek címlapján ez olvasható: Bírókhoz és barátokhoz. A kötet Szabó Lőrinc 1945-ben keletkezett, s teljességében most először publikált naplóját és védőbeszédeit tartalmazza, továbbá Kabdebó Lórántnak, a költő avatott kutatóiának, a könyv saitó nlé rendezőiének Egy eszmélet története című tanulmányát.- Számomra azért volt ez a naoló oly meqrenditő olvasmány — mondom. miközben a költőnek a könvv cim- laoián látható, láidalmnsan eltöorenaö arcképére tekintek —. mert a lélek meavallott ver- aődéséböl eayszerre csenq ki a meonlázott poéta panasza és a lenveqetett, sőt űzött ember félelme. — Iáén. Szabó Lőrincet akkoriban súlyos támadások érték — veszi át a szót Kabdebó Lóránt. - S ne felediük, ebben az időben egy névtelen feljelentés is eleqendő volt ahhoz, hogy a közismerten antifasiszta Szentkúthy Miklóst kényszermunkára vigyék.- Egy helyen, Móricz Zsig- mond egykori gyötrelmeire utalva, igy lakad ki a költő, „Nem akarok magyar iró lenni!1.! Féreg akarok lenni, kő és por." Azt hiszem, e kétségbeesett kilakadásban a félreértett ember keserűsége is megszólal. Amit korábban A tékozló fiú csalódása cimű versében is megfogalmazott: „apám nem látta szenvedésemet, nem látta két kezem megkérgesedve..." S mintha ezúttal arra is utalna, például Weimarban megismert barátjával, Carl Rothe-vel kapcsolatosan, hogy titkolnia is kell bizonyos dolgokat. — Nem beszélhetett azokról az angol kapcsolatairól, melyek az ostrom idején a németekkel szembeni ellenállásban tevőleges szereDet játszó, s Rothe köréhez tartozó John Dickinsonhoz, illetve Guy Martinhoz fűzték. E téren újabb adatok felbukkanására számitok. Levelezést folytatok Dickinson feleségével, Teleki Ella grófnővel, s remélem, férje ostromnaplójóhoz is hozzájuthatok.- Szabó Lőrinc személyisége már korábban is vitákat provokált. Ezek egyike éppen egy pécsi látogatásával függ össze. Kardos Lászlóhoz irt egyik levelében beszámol arról, hogy 1932 novemberének elején Pécsett járt a Janus Pannonius Társaság meghívására, s szereplését „goromba utójáték" követte: a Dunántúl cimű lap ,,gonosz cikk"-ben támadta meg egy „istentagadó"-nak bélyegzett verse ürügyén. En úgy vélem egyébként, hogy a cikkíró tévedett, a költő semmiképpen sem nevezhető ateistának, s ha nem is hivő, de istenkereső lélek. S aki keresi Istent. . . — ... az már meg is találta. Protestáns papi környezetben nőtt fel, s bár gyermeki hitét elvesztette, égett benne a lélek szomja és sóvárgása. Több művét, a Tücsökzené-1 például metafizikus sejtelmek hatják át. Az Árny keze című versére utalok, mely az emmausi jelenetet idézi fel.- Visszatérve 1945-höz, érdekes, hogy miközben Szabó Lőrincet antiszemitának, sőt „szellemi bacilushordozó"-nak kiáltják ki, erkölcsi támogatást kap olyan zsidó származású barátaitól, mint Sárközi Márta, Szerb Antalné vagy Vas István. Népi iró barátai közül pedig különösen sokat segit neki Illyés Gyula.- Akkor már régi, kipróbált barátság kötötte őket össze. Illyés Szabót köszöntötte Rend a romokban című versével, Szabó pedig Illyésnek dedikálta Beszélgetés a tengerrel cimű költeményét. Az Est-lapok 1937—38-ban közölte költői versengésüket, Bethlen Margit lapjában, az ünnep-ben egymást mutatták be. Egy Szabónak szóló különös lllyés-de- dikáció is, mely A romlás virágai Gautier-hez címzett híres ajánlásának átirása, ben- sőséqes kapcsolatukról tanúskodik, ami persze nem zárta ki a szenvedélyes vitákat.- Úgy tűnik, a nőkhöz még bonyolultabb és ellentmondásosabb kapcsolatok lűzték.- Ezt érzékeltetve hadd idézzek fel egy másik ostromélményt, melyet még soha nem Írtak le. Korzáti Erzsébet, A huszonhatodik év hősnője (aki kezdetben Szabó Lőrinc feleségének, Mikes Klárának, a barátnője volt, van egy fénykép is, mely Tóth Árpád társaságában együtt ábrázolja őket) zsidó gyermekeket mentett, s miután kilőtték lakásukat, a Városmajorból Pestre indult védenceivel eavütt, He mielőtt átkeltek a Duna ieoén. Pasaréten, a Szabó Lőrincékkel szomszédos lakásban töltötték n karácsony é>- s Tokáiét, anélkül, hoav tudtak volna eavmósról. Ezt a történetet először Korzót' Erzsébet fiától. Vékes Endrétől hallottam, később oedia Tel Avivban mesélte el nekem Veroninue Vilenski. Szent- kúthy^é unokahúaa.- A naplóból kitűnik, hogy a vádak és üldözések önvizsgálatra késztetik Szabót. A szenvedésekkel teli 1945-ös év igy lesz, ahogy írod, a tisztuló önszemlélet és a szellemi újjászületés ideje. A költő lor- ditói terveket kovácsol, s szinte észrevétlenül elkezd „tücs- közni". Készül tehát az összegző, nagy mű, melyben a „tékozló Hú" leimutatja kérges tenyerét. — Az átélt lelki válság, érthetően, felerősíti benne a gyermekkor, az eltűnt idő iránti érdeklődést. 1943-ban kibővítve közli régi emléket idéző Anyám mesélte című versét, majd prózában vall gyermekkoráról, pap nagybátyja halálakor pedig múltba tekintő költeményt kezd Írni. összefügg ezzel az élménykörrel az is, hogy az ostrom idején gyorsírásos feljegyzéseiből lediktálja azokat a gyermekkori emlékeket, melyeket Babits mesélt el neki, továbbá, hogy olyan életrajzi műveket olvas, mint Gottfried Keller mélabúsan komoly zengésű Zöld Henrik-je. Ez az önfeltáró érdeklődés ne.n mond ellent annak a ténynek, hogy ő a művészt becsülte igazán önmagában, s nem az embert, sőt ez utóbbit még pusztította is, kábítószerekkel például, bár erről még nem beszélt soha senki.- Tudom, hogy számodra Ady Endre, Szabó Lőrinc és Weöres Sándor a század leg- lontosabb magyar költői. Nyilván nem valami összefüggő Urai vonulatra gondolsz velük kapcsolatosan úgy vélem, ők inkább különbözésük révén lehetnek tájékozódási pontok. — Valóban, s közülük Szabó Lőrinc a személyiség szabadságharcának reprezentánsa. Ö is úgy fogja fel a verset, mint Babits: egy léthelyzet bemutatásaként. De míg Babitsnál, megítélésem szerint. különválik a filozófia és az élmény, nála a bölcselet lírai anyaggá, poézissé lényegül át, s erre Csokonai óta nem volt példa a magyar költészetben. Szabó Lőrincnél változik meg a magyar líra hagyományos versszemlélete is. Már 1926-os kötetében, A Sátán műremekei-ben felismeri: a költő számára kevés, hogy „hasznos akaratként” a történelem részese, vagy akár alakítója legyen. Bár megmarad számára a lázadás, a másokért vállalt felelősség is, de csupán témaként. A vers lényege: az ember - szembesítve létének problémáival.- Mint Józsel Attilánál, aki úgy tudom, jól ismerte a Te meg a világ cimű, 1932-ben megjelent Szabó-kötet verseit. — Szabó Lőrinc is átmegy azon a csalódáson és kétség- beesésen, amely József Attila Nagyon fáj című kötetének is alapélménye, csakhogy Szabó Lőrinc ezt tíz évvel korábban élte át és írta meg. Egyébként korábban kiadatlan versei közt gyakran József Attila kései alkotásaihoz hasonló szövegeket találunk: „...s mint cellábazárt néma őrült, / ki csak dühöng s ajtót nem lel sehol: / mellében futkos és ugat / egy új, vad, állati sikoly" - írja például Tízezer magyar gyermek című versében. Ezután a szörnyű krízis után egy évig hallgat, ekkor szedi a drogokat is, tehát ő is összeroppan, mint József Attila, de kilábal, felépül, s megalkotja a Te meg a világ című kötetet, mely századunk magyar költészetének egyik magaspontja. Felszárnyul tehát abból az iszonyú zuhanásból, mely József Attilát összetörte. Persze, nincs értelme feltenni azt a kérdést, hogy melyikük a nagyobb költő, de számomra Szabó Lőrinc a meghatározó költői személyiség. Nagy Imre Nagy Anna Kóró Őrizte a titkát egy nyáron át virág volt gyomvirág bogáncs-bóbitás háromfejű imola-szál a Nap ébresztette a szél próbálgatta észrevétlen titkát - a háromkarú hálát: hogy együgyű módján virulhat hozsannát száradhat czalmaszoborrá mint réti szentháromság TJ(sÍi-Mvm ^ Cr zjurv ; /[ AIm oUj /W t* ^ LAnficA/r SiAbd Ül Sí f/zaJ-rts. a cCn cjj-vc cP^z-T J%if\-fl—a <A ’ onnré-r Hotel ÄLAjßeue £ rei le \ Amt T.U/. YfSp c. s. P A különös lllyés-dedikáció szövege magyarul: Drága Barátomnak, Szabó Lőrinc úrnak, az immoralista minőségében páratlan költőnek és a bombák l(másképpen: tivornyák) hivatásos felfedezőiének, köszönetképpen a Szép Csillaghoz cimzett Hotel cégérének kitalálásáért testvéri szeretettel Illyés Gyula hoteligazgató.
