Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-30 / 266. szám

1990. december 30., vasárnap aj Dunántúli napló 7 Előnyben a tömeg közlekedés Az ország mind több városába juthatunk el villamos vontatá­sit vonatokkal Fotó: Kóródi Gábor Új közlekedéspolitikai koncepció készül a Közlekedési, Hír­közlési és Vizügyi Minisztériumban. Kálnoki Kis Sándor, a minisztérium helyettes államtitkára adott tájékoztatást a köz­érdeklődésre számot tartó tervezet részleteiről. — Elvek, célok, eszközök meghatározása, nem oedig konkrét, részletekbe menő ter­vek készítése a feladatunk — mondta Kálnoki Kis Sándor. — A részterületekre, elágazótok­ra történő bontás a koncep­ció elfoaadása után, annak szellemében fog megtörténni, ha már a kormány, s javasla­tunk szerint a parlament is ióváhagyta az elkénzeléseket. Tehát munkaanyagról van szó, amelynek szükség szerinti mó­dosítása nyilván elkerülhetet­len lesz. — Az orszáa közlekedésének az ezredfordulóig való korsze­rűsítését tartalmazzák az el­gondolások. Miért van szük­ség épp most új koncepció ki­dolgozására? — Már Széchenyi is gazda­sági és politikai eszköznek tartotta a közlekedést, amikor Bécs ellenpólusaként kívánta fejleszteni a magyar főváros közlekedését. Munkáiét Baross Gábor folytatta, s Trianon fe­jezte le látványosan, amikor a közlekedés fontos csomópont­jai egy tollvonással az ország­határon túlra kerültek. Innen kezdődik Magvarország oly sokat bírált Budapest-centri- Ikus közlekedése. Az elmúlt rendszerben több kísérlet is történt korszerű közlekdéspoli- tikai koncepció kialakítására. Az 1968-as döntés során köz­tudottan túlértékelték a közút szerepét a közlekedésben, bár talán helyesebb lenne úgy fo­galmazni: a vasút és a vízi út Szereoét értékelték alul. Ezt a szemléletet 1979-ben, az újabb elképzelések kidolgozói sem változtatták meg. Most meg­próbálunk léoést tartani a ie- len és közeli iövő várható iaényeivel. amennyire aazda- sáai lehetőséaeink előrelátha­tóan megengedik ezt nekünk. Hogyan utazunk tíz év múlva? és az állampolgárok közti munka-, feladat- és költség- megosztás pontos meghatáro­zását igényli. Világos, hogy az eddig döntő súlyú állami tu­lajdon felől az önkormányza­tok és a magánszféra felé bil­len a mérleg. A célunk a tu­lajdoni arányok olyan átala­kítása, hogy az állam kezé­ben csak az maradjon, amit nem célszerű privatizálni. A vasút esetében például a pá­lyáért és a létesítmények rendszeréért továbbra is az államnak kell — tulajdonos­ként is - viselni a felelőssé- íget, de a vasúti fuvarozás már piaci szféra, annak elle­nére, hogy abból a személy- szállításban az állam szerepe a tarifapolitikán keresztül meghatározó kell legyen. — A közutakra áttérve — folytatta a helyettes államtit­kár — a helyzetet jól szemlél­folytatni, s újakat is tervezni. Vác, Sopron, Érd, Mezőkövesd és Szolnok lakói érezhetik majd leghamarább a megépült elkerülő szakaszok áldásos hatását. A készülő 10 évre szóló közúthálózat-fejlesztési programban mintegy 60—80 te­lepülés elkerülése van tervbe véve.- Miből épülnek új autópá­lyák? — Ilyen beruházások finan­szírozása csak kedvezményes nemzetközi hitelből és koncesz- sziós szerződések révén kép­zelhető el. Ez természetesen autópálya-díj szedésével is fog járni az új szakaszokon. A program 4-500 kilométer­nyi autópálya megépítésével számol, vagyis a mai hossz háromszorosára nő. Ezután már tényleg beszélhetnénk au­tópálya-hálózatról Magyaror­szágon. — Mi az új koncepció alap­pillére? — A korábbi legfőbb hiba - a környezetvédelem elhanya­golásának - kiküszöbölése vagyis az egész politika kör­nyezetvédelmi alapokra való helyezése. Tehát: ahol fontos környe­zetvédelmi szempontok is szó­ba jönnek, ott azoké az el­sőbbség minden egyéb érvvel szemben. De természetesen a koncepciónak vannak fontos alapelemei, mint például a munkamegosztás újraszervezé­se az egyes alágazatok kö­zött, s a tulajdonviszonyok át­rendezéséből adódó feladatok. — Az emberek nagy több­ségét elsősorban a személy- forgalomban várható változá­sok érdeklik. — Egyérelmúen valljuk, hogy a tömegközlekedésnek kell megadni a prioritást! Minde­nekelőtt a napi rendszeres utazásokra értem ezt, a mun­kába. iskolába iárásra, a be­vásárláshoz szükséges utazá­sokra. Az autóval közlekedők szokásainak át kell alakulni­uk, hoqy ne minden esetben használják a kocsit, önmaguk­nak is meqnehezitve ezzel a gyors cél'baérkezést. hanem csuDán akkor, amikor feltét­lenül szükség van a saját jár­műre. — A teherszállítás milyen irányban fejlődik majd? — A tömegáru és a na­gyobb távolságra történő fu­varozásban a kellő feltételek megteremtésével a vasút és a vízi út igénybevételére ösztön­zünk. Ebbe a kombinált fuva­rozás feltételeit is beleértem. — Miként számolnak a meg­indult privatizáció hatásával? — A tulajdonviszonyok újra­rendeződése az állam, az ön- kormányzatok, a vállalkozók A jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a belvízi hajózás fejlesztésére tetik a mai tulajdonarányok. Állami tulajdonban van 30 ezer kilométer útpálya, 70 ezer kilométert az önkormány­zatok kezelnek és mintegy 50 ezer kilométer út vállalkozói jogkörben van. Nem vitás, hogy úthálózatunk fejlesztésé­re minden szinten égető szük­ség lenne, az állami szférá­ban viszont ehhez az egyetlen pénzügyi forrás a mindinkább csökkenő reálértékű útalap. Ennek mai összege már a fenntartást és a folyamatos üzemeltetés költségeit sem fe­dezi. Az utak korszerűsítésére e szférában csak akkor lehet mód, ha az útalap az inflá­ciós hatást meghaladó mér­tékben gyarapszik! A környe­zetvédelmi szemléletnek a tö­megközlekedés már említett privatizálása mellett éppen az úthálózat fejlesztésében kell érvényesülnie. Ezért is igyek­szünk minden rendelkezésünk­re álló pénzzel az úgyneve­zett „elkerülő" utak építését — Viszont még az összekö­tő-úthálózat hiányosságairól és a földutak irdatlan meny- nyiségéről kell beszélni. — Ma valóban ez a realitás, de a koncepció éppen abban mutat irányt, hogy milyen alapelvek szerint tervezzünk a következő évtizedre. Közleke­désről lévén szó, a hajózás­iban és a repülésben is meg­állapítja a tanulmány a fejlő­dés várható és kívánatos irá­nyait. A vízi út és a nagy ki­kötők állami tulajdonban ma­radnak, de minden egyéb a piaci szférában működik majd. A nemzetközi érdekeltséqű re­pülőterek állami tulajdonban maradnak és a működtetésű­ikért az állam vállal felelőssé­get. A légiszállítást viszont egyértelműen a vállalkozók kezébe adjuk, mint ahoqy a belföldi és a kisebb repülőte­rek is átkerülnek az önkor­mányzatok, netán magánvál­lalkozók kezébe. Schöffer Jenő N&pikétmt/tiós veszteség Szanálásra várva - a Bázis okán Hitelét vesztette a Bázis — és ez nem pusztán csak anyagiakban értendő. Ha lenne munkánk, nem lenne gondunk. . . Naponta 2 millió forint körüli a vállalat vesz­tesége, ideje lenne már fel­gyorsítani a felszámolási és egyáltalán a rendezési folya­matokat. . . Ismerte gondjain­kat az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, valamint az Ál­lami Vagyonügynökség is, bár a felelősség nem az övék, de mivel a Bázis is állami tulajdon, gyorsan kellett vol­na segíteniük valamilyen mó­don, ha már Így alakult a vállalat helyzete. . . Már ta­valy át kellett volna alakíta­nia a vállalatot valamilyen korszerűbb formára. . . Lépten-nyomon ilyen és né­ha sokkal keményebben meg­fogalmazott — véleményekkel találkozni a Bázis Dél-dunán­túli Építőipari Vállalattal kap­csolatban, s mondják ezt vál­lalati vezetők, dolgozók és kívülállók egyaránt. De miért e késlekedés? A Bázis vezető jogtanácso­sa, dr. Horányi-Névy Katalin:- A Baranya Megyei Bíró­ságnak június 8-i keltezéssel adtuk be a felszámolás iránti kérelmünket, hisz a vállalat a tartozásait már csak 30 na­pot meghaladóan tudta kifi - zeni. A bíróság rendkívül gyorsan, megértőén kezelte a kérelmünket', szinte gyorsított eljárásban, nagyon rövid időn belül rendelte ki a szakértő­ket, akik viszont csak szep­tember közepén jelentkeztek. A feodat nagyságára tekin­tettel egyértelmű volt, hogy a vagyonértékelést október 30-ig nem lehet elkészíteni. . . Újabb adósságnövelő idő­tényezők sora következik. Nem a rosszindulat, nem a szán­dékos időhúzás, hanem a tör­vényileg lehetséges időinter­vallumok okán. Időközben tovább romlott a vállalat gazdasági helyzete, árbevételek hiányában meg­szűntették a kifizetéseket, amit a számlavezető bankuk, • az OKHB is megerősített. Ezen jogcímen a Baranya Megyei Bíróság visszavonta a szakér­tői megbizást és november 27-i keltezésű végzésében megállapította a vállalat fize­tésképtelenségét, mivel a Bá­zis már amúgy is beszüntette a kifizetéseit. Ez a végzés december 15-én emelkedett jogerőre. Ezt követően a jog­szabályok szerint a bíróság megkereste az állami szanáló szervezetet: akarja-e a vál­lalatot szanálni?- Mit jelenthet a Bázis szanálása? — kérdem a ve­zető jogtanácsost.- Rendkívül szigorú felté­telekkel biztosítja a vállalat likviditását (fizetőképességét) és ezáltal működőképessé te­szi a vállalatot. A szanáló szervezet 30 napon belül kö­teles nyilatkozni. Nemleges válasza eetén felszámolót je­löl ki a bíróság, ezt közzé is teszi és megindul az érdemi felszámolási folyamat. Ez egy jog. aktus, mely nem je­lenti a tevékenységünk azon­nali megszüntetését, mert még o felszámolás alatt is sokmindent lehet tenni annak érdekében, hogy a Bázis mű­ködőképes részlegei és egysé­gei tovább éljenek. Egy biz­tos: állami vállalatként már nem tudunk fennmaradni, és ez nem is indokolt.- E téren van-e egyáltalán mozgástere a Bázis jelenlegi vezetésének?- A részlegek továbbmű­ködtetése más jogi formában már nem pusztán vállalati akarattól füqg, hanem józanul ítélve állomi akarat is kell legyen. A vállalat jelenlegi vezetése az erre irányuló lé­péseit megtette, amire csak önerőből és korlátozott lehe­tőségei miatt egyáltalán ké­pes. Egy biztos, a Bázis kö­zel 2300 dolgozója érdeké­ben minden áldozatot és munkát vállalnunk kell, amire csak lehetőségünk és módunk van. Tehát a döntés nemcsak a vállalat belügye. Az intézke­désre jogosultak (kötelezettek) élnek, élhetnek a törvényadta határidőkkel. Elkapkodni sem­mit sem szabad, ez tény. Ám az idő akkor is a Bázis el­len játszik. A vállalatvezetés ugyan felgyorsította intézkedé­seit, de a döntés már nem a vállalaté. Az idő pénz! A vállalatnál naponta megközelítően két­millió forint újabb veszteség keletkezik. Nincs mód a további vesz­teségek megelőzésére? Jó lenne valamiképp meg­gyorsítani az ilyen ügyeket, mert félő, a Bázist mind több vállalat követi. M. L. Teljes önállósulásra törekszik a Magyar Selyemipari Vállalat Mohácsi Szövőgyára Növekvő piac és bérek A Magyar Selyemipari Vál­lalat Mohácsi Szövőgyára is jól példázza: az önállóság mennyi belső tartalékot képes feltárni. Igaz, maga a nagy- vállalat nem áll épp a leg­jobban, de a mohácsiak a már lényegében önálló műsza­ki szövödéjükkel olyan ered­ményeket értek el, mely arra ösztönzi őket, hogy '91-ben a selyemszövödéjükbe is mind­inkább a maguk urai lehesse­nek.- Jó és a továbbiakra néz­ve is biztató évet tudunk ma­gunk mögött. A tervezett tíz­milliós forqalommal szemben tizenöt milliót hoz a részben saját termékeinket kínáló bol­tunk, a Salome. Differenciál­tan, de átlagosan 18-20 szá­zalékos jövedelemnövekedést értünk el Új termékeink, a szúnyogháló, a csiqaháló és a kútszövet minőséqben és ár­ban is annyira felkeltette az érdeklődést, hogy alig qyőz- zük a gyártást, csigahálóból most indítottuk az első export- szállítmányt a cseheknek — vonja meg röviden az idei év mérlegét T. Kovács János igazgató, s még hozzáteszi: - A 91-es évben szövőnőket ve­szünk fel, tehát nálunk nem rémiszt senkit a munkanélküli­ség. Ez pedig a mai körülmények között már önmagában is eredmény. Szabad kezet kaptak sok mindenben, ezért is vághattak bele a vállalkozóselőkészítő akcióba. Bár a tényleges tel­jesítményt - akárcsak a töb­bi hazai gyártó — ma még nem tudják megfizetni, de azon vannak, hogy ezt mi­előbb elérjék. A gépkocsijai­kat bérbe adták a volt sofőr­jeiknek, így az anyagszállítás a gyárnak is olcsóbb és a gépkocsivezetők is jobban jár­nak. A béreket a mennyiség­hez és a minőséghez kötik, s ezért nem az a mérvadó, hogy kik és hányán dolgoznak. Az óévben sem küldtek el dol­gozót, igaz viszont, hogy a nyugdíjba mentek helyére nem vettek fel senkit. — Ez az önszerveződés kezdi kinőni a gyermekbetegségeit, és az emberek mind jobban érzik: érdemes még többet, még jobban dolgozni — mond­ja az igazgató. A műszaki szövődé teljes egészében önálló az anyag- beszerzéstől az értékesítésig, s !jó érzékkel futtatták fel a szúnyogháló, a csigaháló ter­melést, és láttak neki az im­porttal azonos minőségű, ám annak csak egyharmadába kerülő kútszövet gyártásának. Az anyagellátási biztonságukat jó partnerként garantálja szá­mukra a kaposvári Kaposplast, már önmgában ez is lehető­vé teszi, hogy minden igényt kielégíthessenek. Abból meg — szerencséjükre — van bő­ven. A mohácsiak a műszaki szö- vödéjük sikerein felbúzdulva, A Mohácsi Selyemgyár mintaboltjába a gyár összes terméke megtalálható szeretnék a selyemszövödéjüket önállósítani, ugyanis a bélés­szövet, a felsőruházat és a nyomóalapgyártásuk a meg­rendeléstől az eladásig jelen­leg még a központi irányítás alatt áll. Úgy érzik, e téren is többre és piacilag is jobb eredményekre lennének képe­sek. Pénzügyileg stabilak. Bár van kétmilliós, eddig még behajthatatlan kintlevőségük, mégsem adósai senkinek. Ez is garantálja a jó légkört és a munkahely stabilitást, de az is, hogy '91-re még több terméket várnak tőlük a meg­rendelőik. — Ha mór ennyire képesek élni a gyengélkedő nagyválla­laton belül az önállóság ad­ta lehetőségekkel, nem terve­zik a teljes önállóságot? - krédem búcsúzóul T. Kovács Jánost. — Gondolkodunk rajta. Az egzisztenciaalap - amiről még nem sok konkrétumot tudunk — igénybevételével szeretnénk elérni a gyár privatizálását. M. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents