Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)
1990-12-20 / 258. szám
e új Dunántúli napló 1990. december 20., csütörtök Gyorsabban, de szakszerűen A privatizáció csapdái Sokan szeretnének tulajdonosok lenni, de eddig még csak keveseknek sikerült. Amíg Nyugat-Európában 1150 vállalat többségi tulajdonát adták el egy év albtt, addig Kelet-Közép-Európó- ban csak 150-ét, s köztük is Magyarország vezet 50nel. Am ha ez így folytatódik, hány év(század) alatt érünk a végére? Gyorsítani kellene - mondja szinte mindenki. Nem gátolja-e ezt a jelenlegi privatizációs gyakorlat, az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) „mindenhatósága” ? A Dél-dunántúli Gazdasági Kamara közgyűlése alkalmából nemrég Pécsett járt Hegedűs András, az ÁVÜ igazgatója, és természetesen szembekerült ezzel a kérdéssel. A privatizáció gyorsítása val az ÁVÜ is egyetért - mondotta. Eddig több mint 160 vállalat ügyével foglalkoztak, és nem korlátozták az eladást, bár valóban küzdenek a magasabb árért. Akár több száz vállalat privatizálására is sor kerülhet a közeljövőben, de nem szabad elfeledkezni a szakszerűségről, amely a vállalatok piacán is kötelező. Még ma sem zárult le az a vita, ki döntsön a privatizációról, ki legyen a kezdeményező, az előkészítő és a végrehajtó. Az- állami vagyon sorsáért az ÁVÜ a felelős, amely kétféle módon kerül kapcsolatba a vállalatokkal: vagy a privatizációs programok alapján, vagy pedig a vállalatok (külföldi vevők) saját kezdeményezése, társulása vagy átalakulása esetén. Az Első Privatizációs Program - amelyben húsz vállalat szerepel - célja, hogy olyan, a közvélemény számára is elfogadható, törvényes privatizációs technikákat ajánljon a vállalatoknak, amelyek a továbbiakban példaként szolgálhatnak, amelyek közül válogathatnak. (Az ügyletek lebonyolítását - pályázat alapján — különféle hazai és külföldi tanácsadó cégekre bízzák.) Az egyik ilyen módszer a vállalat tőzsdei bevezetésének technikája - e csoportba a nagyobb, jónevű vállalatok tartoznak. A másik megoldás, hogy a vállalatot részenként, részvénycsomagok vagy részesedések formájában értékesítik. A harmadik változat az, amikor a vállalat saját menedzsereinek és alkalmazottainak tulajdonába kerül, s ehhez az Egzisztencia Alapot vagy más hitelezési lehetőségeket is igénybe vehetnek. A következő privatizációs programot most hirdetik meg, s ebbe azok az ún. kiürült központú vállalatok kerülnek majd, amelyek eredeti tevékenységüket már nem maguk látják el. E vállalatok teljes körét átalakítják. Lehetőségük van a fennmaradásra is. ha valós üzleti (pl. vagyonkezelői) funkciót látnak el, ha megfelelnek a nemzetközi számviteli szabályoknak. A vállalati oldalról kiinduló (spontán) privatizáció fogalma egyes politikai körök és a- közvélemény szemében még ma is a spekulációval, az állami vagyon „elherdálásával'’ kapcsolódik össze. Ennek fő oka a vagyonértékelés körüli bizonytalanság. Az ÁVÜ - mint hallottuk - arra törekszik, hogy a vagyonértékelés alapjo ne az eszközérték, hanem az üzleti érték (tehát a jövőbeli profitszerző képesség) legyen, de a vállalati vezetők többsége nem ebben érdekelt. Ök egyébként is furcsa helyzetben vannak: tárgyalhatnak a külföldi befektetővel az üzlet feltételeiről, időpontjáról, de a szentesítés az ÁVÜ dolga. Célszerű tehát még a tárgyalások előtt tájékozódni a reális üzleti feltételekről, amelyekről az ÁVÜ külön tájékoztató füzetet adott ki. Mindezek mellett vannak még vitás kérdések és versenyző koncepciók a privatizáció ügyében. Abban a ■kérdésben már döntött a kormány, hogy nem lesz reprivatizáció (tehát az állami vagyon nem kerül vissza az eredeti tulajdonosok kezébe), ez ugyanis alapvetően megzavarná a privatizációs ügyleteket. A kormány tanácsadói körében kidolgozott radikális gyorsítási programot az ÁVÜ nem támogatja - mondotta Hegedűs András. Eszerint az állami vállalatok egyszemélyes rt.-vé alakulnának át; mindegyikhez privatizációs biztost neveznének ki, aki „levezényelné" a további privatizációt. Erre - az ÁVÜ szerint - a vállalatok nincsenek felkészülve, az ilyen átalakulás komolyabb átszervezést igényel. A másik — a munkavállalói érdekképviseletek oldaláról kiinduló — kezdeményezés a dolgozói részvény- tulajdon kiterjesztése. Elterjedt az a nézet, hogy az állami vagyon 10%-át ingyen oda kellene adni a vállalatok dolgozóinak. Ez azonban azzal a veszéllyel járna - vélte Hegedűs András -, hogy a könnyen szerzett vagyonrésztől az érintettek egy része hamarosan és olcsón megválna,, ezzel az értékpapírok leértékelődnének, a vagyon pedig újra csak kevesek kezében koncentrálódna. A megoldás tehát nem az ingyenesség, hanem a vállalat bizonyos (akár többségi vagy teljes) vagyonrészének megvásárlása, akár hitelből is. Még így is gondot okoz azonban az ár. Ha könyv szerinti értékben (vagyis olcsón) adják oda, és a vállalat külpiaci értékesítési feltételei jók, itt is fennáll az a veszély, hogy értékpapírjaikat a dolgozók drágábban továbbadják. A megoldás az lehet, ha nyilvánosan versenyeztetik o vásárlói csoportokat, és ebben az esetben már nem a Vagyonügynökség, hanem a piac dönt, és a vevők tulajdonrészüket akár a tőzsdére is vihetik. (A kormány legutóbbi döntése értelmében egyébként az Egzisztencia Alap „saját" vállalat megvásárlásához is igénybe vehető.) Nem könnyű tehát tulaj- « donossá válni, s ebben a nyugati példák is csak óva- j tosan használhatók. A brit • kormány első privatizációs | lépései sem keltettek an- ] nak idején széles körű szim- | pátiát, de a franciák is tud- j nának mesélni . . . Ráadásul ? nálunk az állami tulajdon | olyan mértékű túlsúlyáról I van szó, hogy jogosnak lát- | szik a nyugati szakértők ké- tejye: vajon lehet-e a rán- 1 tottából újra tojást csinál- | ni? Akár lehet, akár nem, j mindenesetre meg kell pró- .■ bálni. Sóvári G. „Ha az élet zengi be az iskolát, Az élet is derűs iskola lesz” (Ady) Számmisztika és valóság Nem a Télapó ül a kormánynál Mindszentgodisán- Én is megpróbáltam kivenni a gyereket a napköziből. Aztán visszaírattam mégis- mondja a harminc év körüli fiatalasszony. — Se a férjem, aki otthon van, se a nagymama nem helyettesítheti o pedagógust, aki irányítja a gyereket, akivel a házi feladatot az iskola követelményei szerint készítik el.- . . . von, ahol több a gyerek, és nagyszülő sincs a közelben - vetem közbe. A fiatalasszony - Herbert Jánosné gyámügyi előadó - szeme megtelik könnyel.- Hozom a kimutatásokat- emelkedik fel hirtelen o székből. Arcára mosolyt erőltetve pillant Bimbó István polgármesterre, majd Nieder- mayer Józsel iskolaigazgatóra is, mielőtt (kifordulna az ajtón.- A közelmúltban érte baleset a férjét. Rokkant. Gondolhatja. - Szárazon koppan- nak az ősz hajú iskolaigazgató szavai. A polgármesteri iroda félhomálya nem lesz derűsebb Bimbó István mondanivalójától sem. Mégha a volt tanácselnök kesernyés mosolyában ott az eszüket szívesen használó emberek csendes iróniája is. Persze most csctk a mosoly árkait látni az orcán:- Tarthatunk a leépítésektől. Még egy ekkora apparátusban is, mint a mindszent- godisai. Ugyanakkor a társközségeknek - elsősorban Ba- kócának, Kishajmásnak — most majd el keli tartani egy- egy polgármestert a hivatalával együtt. Még fel sem mérhető, kinek meddig ér majd a takarója. De erről most nem filozofálunk, Amit a ipapírok fölé hajolva tudhatunk, az annyi, hogy Mindszentgodisa, Ba- kóca, Kishajmás és Kisbeszter- ce 1990-ben több mint 21 millióból gazdálkodhatott. Ez adódott a 10 millió 700 ezer forintos fejkvótából, ami lé- lekszóm szerint 1861 embernek járt - öt éve még 2100 lélékkel számolhattak voína a térségben -, adódott a több milliós jövedelemadó-visszatérítésből, azután a településenként juttatott 2-2 millióból, végül a néhány százezer forint helyi adóból és saját bevételekből.- Az államháztartás új tervezete szerint Kisbesztercének, ahol 200 főnél kevesebben, csak 110-en élnek, 1991-re már nem jár az évi 2 millió forint, csak a fejenkénti 10 ezer - mondja a polgármester -, Bakócának meg némi szerencséje most a nevelő- otthona, amelyben az idén nyolcvan gyerek él. Hozzanak ki bármit is a számsorok, az egyetlen tollvonással megszüntetett tanácsi építőbrigád tartozik a legkézzelfoghatóbb — s így az igazán megalázó - fájdalmak közé.- Mai áron - talán már a tizenötmillió forintot is eléri azoknak a gépeknek, járműveknek az értéke, amit a Sásdi Költségvetési üzemhez „integráltak" néhány éve.- A négy lalu most szeretné látni a kártérítést! - jegyzem meg o csendes kibic módján, de a polgármester ozonmód az ablakhoz invitál.- Nemcsak pénzről van itt szó - mutat a túloldali épületek egyikére —, ez a brigád közösségi házat, kultúrháza- kat, utat épített, iskolát bővített, tetőt javított - mindig ott voltak, ahol éppen szükség volt a munkájukra! A környékbeliek persze büszkék lehetnek szilárd burkolatú útjaikra, a Mindszent- godisón emelt nagyon szép, világháborús emlékműre, • s Új családi házak Mindszentgodisán dőjelek: hogyan fog egyszerre több gazdát szolgálni a körjegyző, az állatorvos, képes-e majd a függetlenedni vágyó Bakóca fejkvótát fizetni a Mindszentgodisán iskolába járó gyerekei után? Az ám, az iskola. Mindsza közénk. A volt tanács 153 ezer forintot - zömmel 2-3 ezer forintokat - tudott szétosztani 60 család között az idén. Hogy szükség van-e napközire, az nemhogy költői, de egyenesen otromba kérdés. Inkább csak az elképzelésről gondolkodom félhangosan, miszerint a napközi terhét mindenestül a szülők nyakába varrná a költségvetés törvénytervezete. — Itt mindenki indokoltan kap ellátást, 170 gyerekből 115-en - válaszol gyorsan az igazgató, mintha mentegetőzne, de feszültsége inkább csendes viaskodás régóta hordozott indulatokkal. - A lakosság harmada cigány, közel 60 gyerek hátrányos, illetve 10 kifejezetten veszélyeztetett helyzetű. Itt inkább bővíteni kellene a napközit, ahol egy 100 személyes konyhában 200 embernek, az idősek ot- honónak is főznek. Megszüntetni csak a rossz közlekedés miatt is lehetetlen! — És gondolja meg, nálunk van munkahely, ahol az asszonyok nem keresnek 3-4 ezer forintnál, de általában a férfiak sem 7 ezernél többet! — teszi hozzá a polgár- mester. - így a már korábhogy pénzügyi fejtörést most majd a csatornázás bővítése okoz. De a hol derűs, hol borús lajstrom mögött ott ólálkodnak minduntalan a kérszentgodisán is jókorákat kellene cjikordirl'nio a szélka kasnak, ha minden irányt jelezni szeretne, ahonnan gyerekek érkeznek. A 170 gyerek körül 25 Kishajmásról és a hozzá tartozó Szófiáéról, 15-en Ba- kócáról, 10-en KiSbesztercéröl - általában 7-10 kilométerről - buszoznak.- Pontosabban Sratinán busz sincs, onnan először el kell jutni Hajmásra - szól bele szorgalmas jegyzetelésembe az iskolaigazgató. - Még Gyümölcsényből is érkezik egyszál gyerek - néz kérdőn Bimbó Istvánra, majd papírt is kerítünk lerajzolni, hol is kell, miikor is IkeJI Oroszlóról ki- meg begyalo- gölni a pedagógusoknak . . .- A Volán megspórolt járatókat - mondja Nieder- mayer József -, például Kishajmás és Godisa közt reggel és délután van egy-egy járat, vasárnap többségünk be van zárva a maga falujába. A Sásdon meg Komlón lakó tanárok is mindig az órájukhoz kötve szaladnak. Érthető, hiszen sokuknak a gyerekeikhez kellene időben hazajutni! Herbert Jánosné, kezében egy nyílott dossziéval, némileg megnyugodva érkezik viszban 35-re emelt térítési díj nálunk ma is csak 28 forint. A napközi fenntartásában egy gyerekre 19 ezer, az óvodában 26, az iskolában 27-28 ezer forint jutott 1990-ben. Ez nem tartalmazza a fenntartási-felújítási költségeket. Mindent egybevetve februárig vannak pénzügyi tartalékaink.- Mennyire lenne reálisan szükség?- A nyugodtab gazdálkodáshoz legalább 60—70 ezer forintos fejkvótákra. És addig mi a remény? Addig a reményt talán az ön- kormányzatnak az a kis furgonja hordozza, amely a napokban is meg-megáHt egy- egy ház előtt. A pöfékelő járgányt azonban nem a Télapó vezeti, hanem a szegénység célszerű leleménye, ahogyan Tömörkény mondaná. Ez már az élet iskolája: nagykereskedelmi áron vinni és mérni cukrot, legutóbb a lisztet is. Azt mondják, hogy egy fél évre be tud így majd spájzolni a falu.- A boltos nem haragszik?- Dehogynem — vonjam eg a vállát a polgármester -, dehát ők ragaszkodnak a Füszérthez . . . Bóka Róbert Kishajmás Proksza László felvételei Bakócai főutca a vegyesbolttal
