Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)
1990-12-19 / 257. szám
1990. december 19., szerda aj Dunántúli napló e Utcáról — utcára Oivssói velemenyek Egy Luca széke elkészült Parkolás önigazolvánnyal Sanyarú sorsú díszburkolat a Xavér téren Még palankok mögött a pécsi Sollai utcoi tömb Nehéz dolga lesz Demszkynek! A pesti Belvárost - ahogy halljuk - ideig-óráig talán sikerült megtisztítania az illegálisan parkoló járművektől, de a Belváros peremén ... A napokban a fővárosban járva a Rákóczi úton is megfordultam. Megdöbbentő élményben volt részem. Az egyik oldalon hosszan álltak a járdán keresztben a gépkocsik, tehát a széles járda nagy részét autók foglalták el, így a gyalogostömeg érthetően csak nagy üggyel-bajjal közlekedhetett. Az út árkádositott részén árusító bódék sorakoznak egymásba érve, ami azért baj, mert a járda másik részét az üzletekből kitelepült árusítóhelyek foglalják el. Tessék elképzelni .. . E pesti élményemet azért osztottam meg az olvasóval, mert a név, úgy látszik, kötelez. A pécsi Rákóczi úton is nagy divat a járdán parkolni. S ebben élen jár a 35/37-es számú ház; előtte ugyanis oly- Kor 8—10 vagy még ennél is több autó álldogál a járdán, nem csekély gondot okozván ezzel a járókelőknek. Miért is parkolnak ott? Ök tudják, mármint a tulajdonosok. Mindenesetre a minap oz esti órákban egy vádi új sötét színű Volkswagen hivta fel magára o figyelmet a szélvédő mögött elhelyezett nyomtatott szövegű táblával: ,,Az illatszerüzlet részére rakodunk". Jelzem, az égvilágon semmi nem utalt a rakodásra, sőt lehet, hogy a rakodásnak álcázott várakozás mór reggel óta tartott. A tulaj lelkiismerete minden bizonnyal nyugodt lehetett, hiszen ő, ellentétben a többi várakozóval, legalizálta az ott tartózkodását. De vajon valóban legalizálta-e? Nagyra tartanám, ha valaki illetékes kifejtené a véleményét az effajta önigazolásról. Minthogy ez beláthatatlan távlatokat nyithat. Pl. a Belvárosnak ama részeire is behajthatnának ilyen önigazolvánnyal, ahová egyébként csak hatósági engedéllyel lehet. Legutóbb a Kossuth Lajos utca anarchikus állapotán fakadtam ki. Most a „tengely” másik feléről ejtek szót. A Saljai utcáról. Pécs első deklarált sétautcája - láthatjuk - messze nem az. A mondott ve- gyesforgalom erősen autós jellegű, a megengedett célforgalom szemlátomást átmenőforgalom, a várakozó járművek száma olykor a húszat is meghaladja. A napokban a következőt figyeltem meg, ami nyilván nem egyedi eset volt. Ugyanis a szemétgyűjtő autó áthaladását szemléltem. Az autó o maga módján házról házra araszolva haladt, miközben szépen felgyülemlett mögötte a „célforgalmú" kocsisor. Mire a szemetes a Jókai térhez ért, a kocsisor már a Kórház térig nyújtózott. Ha nem megy másként, hát vegyék le, kérem, a táblát, amely szerint „mindkét oldalról behajtani tilos". De ha engem kérdeznek, hát én nem ezt a megoldást választanám. És még mindig a Sollai utca. Végre elkészült egy pécsi Luca széke! A Sallai utca 52. ősöreg téma. Valamikor 1975- ben került először a közfigyelem elé, amikor a „nyakig" vízben álló pincét egy kísérleti módszerrel tömedékelték. Utána kezdődött a ház kálváriája. Külleme és béltartalma egyaránt a felújítás után áhítozott, s erre volt is bizonyos szándék. Csakhogy egyszerűbb volt a szándékot kinyilvánítani, mint a felújítást megvalósítani. Hiszen vegyestulajdonú volt az istenadta ház; nagyobbrészt magántulajdonosok voltak birtokban, s csak kisebb részt az állam. Volt egy időpont — az egyik volt lakótól tudtam meg —, talán tíz esztendeje, amikor a magántulajdonosok kü- lön-külön felvettek volna az OTP-től kölcsönképpen 300 000 forintokat, hogy felújítsák a házat. Ám a hivatal lebeszélte őket erről, mondván, hogy ez nem az ő dolguk, hanem a Fotó: Kóródi Gábor hatóságé. Ezután teltek, múltak az évek, míg nagy keservesen sikerült állami tulajdonná varázsolni a házat, majd vállalkozót is találni a felújításra a Hungária Biztosító „személyében". Hát ez a Sallai 52. rövid története. És most, íme, itt van előttünk megszépülve a ház. Érdemes volt várnunk másfél évtizedet. Érdemes volt? . . . A Xavér-templomnál jártam, és — már elnézést, hogy megint ilyesmivel terhelem az Olvasót - megdöbbentem. Nem olyan régi ez a templom előtti tér a mai formájában, a 80-as évek terméke, és mégis olyan, mintha legalábbis egyidős lenne a templommal. Mert - tessék csak megnézni! - megint valami hiba csúszott a kivitelezés technológiájába. A burkolat mindenfelé ragyaverte. A legfelső réteg hatalmas felületeken „lekopott" itt a téren is, a söröző előtt is. Ugyan miért? A múltkorokban ugyanezt kérdeztem néhány frissen felújított belvárosi ház lábazatának a szinte azonnal elkezdődő romlását illetően is. Lehet, hogy valaki kielégíti majd a kíváncsiságomat? Legutóbb e rovatban sajnálatos hibát követtem el. Szóvá- tettem, hogy mind gyakoribb a boltok idegennyelvű névre keresztelése, nyilván abból a hamis feltételezésből kiindulva, hogy így nagyobb lesz az esély a külföldiek sikeres becsalogatására. Egyik példaként a Dixie büfét említettem, s ez volt a hiba. Elkerülte ugyanis a figyelmemet, hogy itt is egy, a McDonalds-hoz hasonló nemzetközi „szervezetről" van szó, mely esetben tehát aligha képzelhető el, hogy a pécsi büféket mondjuk a majdnem azonos hangzású Dini névvel illessék. Persze, ez a botlás mit sem von le állításom ama igazából, hogy nem a külföldutánzás teszi az üzletet. Jó magyar hangzású név is becsalogathatja a külföldi vevőt is, ha van, mivel becsalogatni. Hársfai István Nem várhatunk öt-tíz évet A pécsi Vasutas Nyugdíjas Szakszervezet Egyesülete petícióval fordult Antall József miniszter- elnökhöz. Ebből közlünk részletet. Az életszínvonal rohamos romlása miatt legrosszabb helyzetbe a létminimum körül élők és a kisnyugdíjasok kerültek. Az ország súlyos válságban van, és ha a bajból ki akarunk jutni, mindenkinek áldozatot kell hozni. Kivéve a létminimum körül élőket. Ehelyett azt látjuk, hogy sokan az áldozatvállalásból ki akarják húzni magukat. Továbbá h'ába volt a rendszerváltás, még ma is nagyon sokan vannak, akik a jogtalanul szerzett milliókból dőzsölnek. Tudjuk, hogy a kormány létrehozta a Szociális Érdekvédelmi Tanácsot, amely a nyugdíjasok és nagycsaládosok érdekeit lesz hivatva képviselni, ennek ellenére mi, idős nyugdíjasok, akik 70—80—90 év alatt már annyi áldozatot hoztunk, és annyiszor már becsaptak bennünket, már nem tudunk bízni. Egyesületünk nevében ezért a következő petíciót nyújtjuk be. O A nyugdíj alsó határát olyan összegben állapítsák meg, hogy abból meg is lehessen élni. A. legmagasabb nyugdíj ne legyen több, mint a mindenkori legalacsonyabb háromszorosa. A nyugdíjemelésnél mindenkor vegyék figyelembe először o munkában töltött időt és a kort. Évente legalább kétszer rendezzék a nyugdíjat, ahogy azt az infláció .megköveteli. Nem tűrhetjük szótlanul, hogy amig a .nyugdíjasok több mint 70 százaléka a létminimum körül él, addig egyesek — még a veszteséges vállalatok vezetői is - milliókat kevésnek. Q A fizetés vagy bér nettó összege ne legyen több, mint a mindenkori legkisebb nyugdíj hatszorosa. Az évi nyereség és jutalom együttes összege nettóban ne haladja meg a legkisebb nyugdíj tízszeresét. 0 Egyesületünk feltétlenül szükségesnek tartja a rendőrség létszámának azonnali és jelentős emelését és szakképzettségük fokozását, mert az utóbbi időben az idősek sérelmére elkövetett bűncselekmények száma ijesztően emelkedett, és ma a közbiztonság szinte a .nullával egyenlő. Sürgős intézkedést azért kérünk, mert mi már olyan idős nyugdíjasok vagyunk, hogy nem várhatunk 5—10 évet, amíg a válságból kilábal az ország. A Vasutas Nyugdíjas Szakszervezet Egyesülete képviseletében: Bánáti József és Bojtor László Kamat |^j |<eres rajta? A kormány azt tűzte ki célul, hogy a régen megkötött szerződésre folyósított lakás- vásárlási hitel 3,5 százaléknál kisebb kamatát igyekszik valamilyen fortéllyal megváltoztatni. Igaz, hogy a lakosságnak az említett kamatfeltétellel kölcsönt felvevő része 30 százalékos pénzromlást számítva 27 százalékos nyereségre tesz szert kölcsöne után. Ugyanakkor az összlakosság évi keresetének a 30 százalékát kénytelen veszteségként elkönyvelni ugyancsak a pénzromlás természetes következményeként. Hozzávetőleges számításom szerint, ha a lakosság évi jövedelmét ötszáz milliárd forintnak vesszük (ennél valószínűleg jóval több), akkor a honpolgárok vesztesége évi százötven milliárd forint. Nagyon valószínű, hdgy a kihelyezett hitelek összege nem éri el a százötven milliárdot. Következésképpen az állam egy év alatt visszaszivattyúzza a laikósvásárlásra folyósított kölcsön teljes összegét, s az adósok által havi törlesztésiben fizetett összeg már csak amolyan ráadás. Mindehhez vegyük hozzá, hogy a lakosság betétekben őrzött megtakarítása után a pénzromlás mértékénél mintegy 10 százalékkal kevesebb kamatot kap, senki előtt nem kétséges tehát, hogy ezen az egész ügyleten az állam nyer, a nép veszít. Stabó Lajos Pécs Uránveszély - atomtemető Engem is meglepett Az Üj DN december 5-i számában ,,A szerkesztőség postájából” rovatban dr. Horváth László és Fenyvesi Zsolt több téves megállapítást tesz a Mecseki Ércbányászati Vállalat környezetének állapotáról és annak minősítéséről, várható következményeiről. Az Új DN november 16-án megjelent cikkben (öt doboz cigaretta és a radioaktivitás) a sugárdózis és a rákkockázat kapcsolatáról közölt információmról cinikusan és hitelron- tóan vélekednek mondván, hogy ez az én bámulatos, új felfedezésem. Kár, hogy a cikket nem figyelmesen olvasták el, mert akkor észre vették volna, hogy a vizsgálatok Angliában, USA- ban, Svédországban, Finnországban és Kínában történtek. Ebből nyilvánvaló, hogy a kísérletek, vizsgálatok eredményeit szakirodalmakból ismerem és ezt az ismeretet akartam közzé tenni, ugyanis engem is meglepett. Akit a téma bővebben ér-, dekel, olvassa el Marx György akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE) ;,Kockázat" c. Írását, amely a „Környezet és fejlődés" 1990/ 3-as számában jelent meg. Az én ismereteim is egyebek mellett ebből az írásból ■ valók. Pontosan idézem a kritikus részt: „A lineraritás problémája". Először az angol nukleáris ipar átlagosnál nagyobb (10- 50 mSv/év) sugárterhelésnek kitett dolgozóinál figyeltek fel arra, hogy köztük álacsonyab'0 a leukémia és rák gyakorisága, mint az átlagpopulóoió- ban. Bemard Cohen kiszemelte az Egyesült Államok azon 20 járását, ahol a talaj összetétele miatt a lakosságot érő sugárterhelés a legmagasabb, és azt a 20 járást, ahol a legkisebb. (Csak nőket vizsgált, akik a férfiaknál kevesebbet dohányoznak. Olyanokat vett be a mintába, akik földszintes falusi településeken élnek.) Ezt összevetette a rá kho Iá lözási statisztikával. Azt találta, hogy a rák gyakorisága a magasabb (kb. 10 mSv/év) sugárterhelésű helyeken kisebb, az átlagosnál alacsonyabb sugárterhelésű helyeken nagyobb. Nem akarta elhinni az eredményt, vizsgálatait kiterjesztette Svédország, Finnország, Kína olyan vidékeire, ahol a felszínen lévő (urán viszonylag dús) gránit miatt különösen nagy a sugárterhelés, és ezeket ismét egybevetette a normálisnál alacsonyabb terhelésű helyek statisztikájával. Az eredmény megint az volt, hogy a magasabb lakossági sugárterhelés (10-20 mSv/év tartományban) csökkenteni látszik a leukémia és rák gyakoriságát. A legfontosabb láncszemet a gondolatsorban Nagaszaki városának lakossága szolgáltatta. Erről Sohei Kondo tanulmánya számol be. Azoknak a kedves olvasóknak, akiket részletesebben érdekel a nukleáris energiával és radioaktív sugárzással ösz- szefüggő ismeretanyag, javaslom, hogy olvassák el a Fizikai szemle 1990/5. számából a „Lakosság sugárterhelése” az 1990/3. számából pedig a „Nukleáris biztonság” c. anyagokat. Végezetül: nem kell környezetvédelmi szakembernek lenni áhhoz, hogy valaki belássa azt, hogy a veszélyes ipari hulladékok és a különböző aktivitású radioaktiv hulladékok szakszerű hatástalanítása, lerakása nem a MÉV, hanem minden magyar ember érdeke a környezetünk és az egészségünk megóvása céljából. Dr. Bárány Imre MÉV. környezetvédelmi főmérnök PRIVATIZÁCIÓ Kontroll és folyamatosság Nagy örömmel és megnyugvással olvastam az Új Dunántúli Napló december 8-i számában dr. Kecskés László, az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkárának a privatizációval kapcsolatos tájékoztatóját. Világos és egyértelmű állásfoglalás nagymértékben valószínűsíti, hogy jogi eszközökkel megakadályozza a jelentős állami vállalati vagyon elkótyavetyélését, nem juthatnak egyes személyek kiemelkedő vagyonnövekedéshez népünk nagy többségének fokozott elnyomorodása árán. Vitathatatlan, hogy a privatizáció szükséges. A megvalósításának milyensége azonban nagy gondosságot igényel. Gazdasági eredményességéhez feltétlenül szükséges annak következetes keresztülvitele, hogy az állami vállalatoknál lévő vagyontárgyak valóban állami tulajdonba tartoznak. Ugyanilyen alapvető fontosságú az állami kontroll és a folyamatosság. Egyesek részéről tervbe vett, gyors és nagymértékű privatizáció szükségszerűen eredményezne mélyen áron aluli értékesítést a kínálat— kereslet és ár egymásra ható törvénye folytán. De nem hagyható figyelmen kívül a privatizált vállalatok irreálisan alacsony áralakulására a mind jelentősebben növekvő infláció hatása sem. Jelentős privatizációhoz valós árhelyzet is szükséges. Ugyancsak a gazdasági eredményességet tudja elősegíteni a privatizációnál a megfelelő külföldi tapasztalat figyelembevétele. Dr. Vejkey Kálmán A BŰNCSELEKMÉNYEK ELLEN Vegyék igénybe a nemzetőröket! Megyénkben a bűnözés rohamosan növekszik, a városok után már a falvakban is napirenden vannak a jelentős vagyoni kárt okozó bűn- cselekmények. Több községben megindult az önvédelmi csoportok szervezése. felkérjük ezért a polgár- mestereket és a képviselőket, hogy a szervezésnél vegyék igénybe a nemzetőröket, illetve segítsék elő nemzetőrcsoportok megalakulását. Szervezetünk 6 hónapja folytat bűnmegelőző tevékenységet, amire alapszabályzatunk jogot ad, de ezenkívül tagjaink segítségét igénybe lehet venni környezetvédelmi feladatok, valamint tűzeset és vízkár esetén is. Szolgálatunkat egyenruhában végezzük, melyet minden mennyiségben biztosítani tudunk. Várjuk a városokból és falvakból azokat a jó szervezőkészséggel rendelkező férfiakat, akik hözafias mozgalmunkhoz csatlakozva elősegítenék környezetünk, a lakosság biztonságának hatékony védelmét. Jelentkezni lehet: Pécs, Dr. Dom- bai u. 2/B. Svercsics József. Tel.: 27-249. Szigetvár, Munkás u. 18. Horváth Árpád. Mohács, Újváros 11/B. Hegedűs Gyula. Kozármisleny, Kossuth u. 19. Pintér István.
