Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)

1990-12-16 / 254. szám

Kétszer ad. aki gyarsati ad? A rossznyelvek szerint ma Magyarországon a legkifizető­dőbb tevékenység a bank­szakma. Sorra épülnek a fény­űzőbbnél fényűzőbb palotáik (kirendeltségeik), olyan hitel­kamattal dolgoznak, mely már lélegzetvételnyi levegőt sem enged a gazdálkodóknak, nem­igen ismerik a kockázatválla­lást, épp ezért szeretnek holt­biztosra menni, ha hitelt ad­nak ... Ki van ez találva - 'mondja bankár ismerősöm —, mert mindenki minket szid, holott mi is lényegében csak ugyanolyan pénzelvonó eszköz vagyunk az állam kezében, mint annyi más intézmény Ma­gyarországon. Mindkét félnek igaza van. Az tény, hogy egyik alapve­tő pénzkivonási mód a gaz­daságból a kétlépcsős bank- rendszerünk. A hivatalos pénz­ügypolitika alapvetően ezt su­gallja, mondhatnám, ezt várja A hiteltronton nem várható javulás el cserébe a pénzintézetektől a látszat- és a tényleges gyara­podásukért cserébe. Csakhát. Emögé el is lehet bújni, s igencsak nehéz rábizonyítani bármelyik bankra is, hogy va­lamit nem tesz avagy nem úgy tesz meg, ahogy az elvárható lenne tőle. Vegyük például a hitelműve­leteket, melyre minden bank­nak jogosítványa van. Elmélet­iben tehát bármelyik bank ad­hat akár személyi-, áruvásárlá­si-, lakásvásárlási-, építkezési-, vállalkozási- és egyéb más hi­telt. Elméletben. A gyakorlat viszont többnyire mást mutat. Az a profitcentrikusság orvén érthető, hogy szívesebben ad­nak egy nagy és megbízható partnernek nagyobb összeget, mintsemhogy ugyanennyi ősz- szeg hitelezésével akár több száz üzletféllel bajlódjanak. A magánember kölcsönkérelme Így aztán többnyire az OTP-k- nél és a takarékszövetkezetek­nél, illetve az újsághirdetések­ben is mind gyakoribb köl - csön-ajánlóknál csapódik le. Hogy mindegyik megkéri az árát, azaz a kamatot, és a kezelési kölcsönt? Ez természe­tes. Csakhogy a mértéke egy­re fojtogatóbb. A banktitok és banki üzleti titok jótékony homálya fedi, hogy melyik pénzintézet miért, kinek, mennyit ad avagy nem ad kölcsön. A számláikat ná­luk vezető ügyfelek, vállalko­zások, vállalatok az elsőszámú esélyesek a hitelre. S bár min­denki tudja, hogy a vállalko­zásokat egyáltalán nem ser­kenti ez a magas kamat (ami általában 90 napi hitelezésre átlagosan évi 30 százalék, pil­lanatnyilag, és ehhez jön az egyszeri 3—5 százalékos keze­lési kölcsön, ami éves szintre vetítve már önmagában is 12-20 százalékot tehet ki), de legtöbb cég esetében ez is életbentartó mentőövet jelent. Ugyanis újabb három-hat-ki- lenc hónapra elodázhatják a csődöt, amíg még egyáltalán hitelképesek. A magánszféra így zömében az OTP-knél és a takarékszö­vetkezeteknél áll sorba hite­lért. Amíg van erre forrása, az Országos Takarékpénztár nem mond nemet. Bár — mint mondják - egyre kevesebb a hitelképes magyar honpolgár. Talán épp ezért is értékelő­dött fel — pénzintézeti önvé­delmi okokból — a hitelké­pességvizsgálat, mivel már a hagyományos kezesi intézmény sem megbízható. Jó esélye van kölcsönre annak, akinek értékes és tehermentes ingat­lana, drága nyugati autója, értékpapírja, devizaszámlája, van, ami önmagában is biztos fedezet-támasz lehet, ha meg­szorul. Hogy aztán milyen esé­lye van rövid-, közép- és hosz- 6zútávú hitelre annak, aki a fentiek egyikével sem rendel­kezik? Hitelfronton — állítják bank- szakemberek — semmiféle ja­vulás sem várható. Ök ezt mondják. De akkor mi mit szóljunk? M. L. ban él. Jelentős részük az egykori pénzügyminiszterről el­nevezett Darányi-telepen la­kik, de az utcán, a belváros­ban is hallani magyar szót. Magyar Szót nemcsak hal­lani, kapni is lehet, a több mint 150 embert foglalkoztató lap harmincezer körüli pél­dányban jelenik meg és va­lamennyi standon kapható. Jugoszláviában nem a posta, hanem az egyes lapok stand­jaival találkozhatunk, ezek pe­dig természetesen némi száza­lék fejében más kiadók újsá­gait is árusítják. Árusítják a szovjet piac környékén is, itt a külvárosban. Tocsogó sárban árusok ezrei, túlnyomó többségben szovje­tek. Nagyon olcsó nekünk, amit adnak mondja később az egyik újságíró kolléga, kár lenne megszüntetni. Tudod, teszi hozzá, újabban itt Növi • Sadon lehet kapni magyar gyártmányú sajtot -is, aminek az ára nég>«er kevesebb, mint a helyi termékeké, viszont alig valamivel több, mint odaát . . ." Számolgatom az árakat itt a piac közepi sárban, teát főző fázós, meggyötört képű szovjetek között és eszembe jut, hogy a helyi vámmentes boltokból újabban eltűntek a jugoszláviai italok. Persze, itt vannak a piacon, a Badel és más konyakok, 35 dinárért, feleannyiért, mint a boltban. Sötétedik, elhagyjuk a pia­cot, és megkeressük a május­ban indult, nagy sikernek örvendő maayar nyelvű sza­badelvű hetilap, a Napló szerkesztőségét.- Egyetlen főállású sincs a szerkesztőségben, - mondta Mucsi Géza, aki egyébként a helyi rádiónál dolgozik. Radi­kális, pártoktól független szó­rakoztató lapot kínálunk, né­hány hirdetéssel. Népszerűsé­günk titka talán a harsányabb hangnem, amely különösen tnost, két választási forduló között sokat segíthet. . . A két piciny szerkesztőségi szobában hamarosan előkerül a Napló legújabb száma, Mo­zaiksorozatunkat a Nehéz szü­lés című írás egy részletével zárjuk: „Vádoljon meg bárki pesszimizmussal és destrukció­val, akkor is azt mondom, a demokrácia Szerbiában nem születik meg sem dec. 9-én, sem pedig 23-án, függetlenül attól, hogy ki fog győzni a választásokon. Az csak később köszönthet ránk, a méa előt­tünk álló „nehéz szülés" után. Remélem, hogy a várva várt szülésre nem császármetszéssel kerül sor, hanem természetes ■úton .. ." Ehhez kívánunk sok sikert jugoszláviai barátainknak! Bozsik L. A vártnál kevesebb választá­si plakáttal, a vártnál viszont több szovjet autóval találkoz­tunk csütörtökön Növi Sadon. A helyi szocialista párt győ­zelmével végződött szerbiai vá­lasztások után, úgy tűnik, el­takarították a falragaszok je­lentős részét. A szovjet gép­kocsikban pedig továbbra is ám rejtőzik, piaci portéka. A Vajdasági Magyarok De­mokratikus Közössége alig egy éve alakult. Alelnökük jelen­tősnek, de továbbfejlesztendő­nek tartja a múlt vasárnap elért választási eredményt. Vé­kás János szerint az Újvidéken lakó magyarok közül ugyan senkisem kapott , parlamenti mandátumot, de azokon a te­rületeken, ahol a magyarok többségben vannak, öt nemze­tiségi képviselő is megnyerte a mintegy hetven százalékos részvételt hozó első választási fordulót. Az újvidéki rádió klubjában ülünk, mert előzetes bejelen­tés híján nem engedtek fel bennünket, külföldieket a rádió épületébe. — Nemzeti homogenitás tombol, - kezdi Vékás János - meggyőződésem, hogy az emberek nem pártokra, hanem nemzetiségi hovatartozásra sza­vaztak mindenhol az ország­ban. Ebből az a következtetés vonható le, hogy Jugoszlávia sorsát nem egy, a nemzet fe­lett álló ideológiai erő, ha­nem a nemzetben meglévő nemzetiségek megegyezése döntheti el. Vékás János egyébként az Újvidéki Magyar Rádió szer­kesztője. Azé a rádióé, ahol 106 ember dolgozik. Javaré­szük nemzetiségi kérdésekkel (szótárfordítás, táborok szerve­zése, nyelvművelő teendők) is foglalkozik. Szükség is lehet erre a tevékenységre, hisz az 1981-es helyi népszámlálás alapján a Szerbiában magát magyarnak valló több mint négyszázezer ember öt száza­léka Növi Sadon, ebben a több mint kétszázezres város­Egy romániai felmondás története A fotó- riporter nemet mondott A régi bányászköszöntés, a jószerencsét! románul így hangzik: Noroc Bún! A balá- ni bánya fotóriporterének, aki a héten Pécsett tartózkodott, a köszöntéssel gyűlt meg a baja. Vagy talán nem is a köszöntéssel magával. Romleld Ákos a bánya fo­tósaként sokszor készített ké­peket a Romániában vizuális propagandapont elnevezéssel járó faliújságokra. Azóta sok minden történt Romániában is Egyéni sorsokkal nehéz napi politikát jellemezni, minden­esetre ahogy Romfeld úr mondja, egyrészt megszűntek a faliújságok a baláni rézbá­nyában, ugyanakkor más típu­sú intézkedések is előtérbe ke­rültek. — Alig egy hónapja azt az utasítást kaptam, hogy töröl­jem le a kétnyelvű köszöntést a falról. Az igazgató elképze­lése szerint ehelyett csupán a bánya neve szerepelt volna románul. Úgy döntöttem, nem hajtom végre az utasítást. Közben Magyarországon jár­tam, s mire visszatértem, fel­mondólevél várt. A dokumen­tum indoklást nem tartalma­zott. Egy éve elnöke vagyok a Romániai Magyarok Demokra­tikus Szövetsége balánbányai szervezetének, pillanatnyilag szabadúszóként fotózok, na­gyon sajnálom, hogy meg kel­lett válnom a munkahelyem­től, de ezt a feladatot nem tudtam elvállalni. Két gyerekem van, nagyon nehezen élünk, az elmúlt egy évben alig változott valamit az ellátás színvonala. Úgy ér­zem sokszor, hogy Romániá­Romfeld Ákos felvétele ban ellopták a forradalmat, nem történt semmi más tavaly decemberben, mint egy, a népfelkelést felhasználó kor- mánypuccs. Végezetül hadd jegyezzem meg: továbbra is azt szeret­ném, ha összefognának Ro­mániában a magyarok és a románok, csak ebben az eset­ben lehet fenntartani a mos­tani, viszonylag nyugodt poli­tikai csendet. (bozsik) ■ ■ Összeomlik az iskola- rendszer? Alternatívák a pedagógiában Szombaton délelőtt a Pécsi Akadémiai Bizott­ság székházában immár harmadik alkalommal ren­dezett fórumot a JPTE TK Neveléstudományi Tanszé­ke, amely a pedagógia, az oktatás problémáinak legégetőbb kérdéseivel hi­vatott foglalkozni, és per­sze, a sok esetben kilá­tástalannak tűnő problé­mákra megoldást keresni. A szombat délelőtti előadás meghívott vendé­ge volt Kocsis Mihály, a Közoktatási Intézet mun­katársa, aki az alternatív pedagógiai irányzatokról beszélt. Elmondta, hogy jelenleg az országban há­rom alternatív fanterv van életben, melyeket a mi­nisztérium jóváhagyott. Ilyen a 78-as tanterv, a Zsolnay-féle nyelvi és kommunikációs program 1985-től és az 1989 óta működő Értékközvetítő, ké­pességfejlesztő program. Ezek mellett természe­tesen működik számtalan kísérleti jellegű program az országban, amelyek nem nevezhetők alterna­tívnak. Mi az alternativi- tás kritériuma? — vetődött fel jogosan a kérdés. A válasz megnyugtató ab­ban az esetben lenne, ha az alternativitás a továb­biakban nem lenne mi­nisztériumi engedélyezte­téshez kötött, hiszen ezen az úton igen korlátozott alternativitásról (némi fo­galomzavarral) beszélhe­tünk csupán. A magyar iskolarendszer össze fog omlani - hang­zott a megdöbbentő, bár sajnos, már nem revelatív erejű kijelentés. Az el­avult tantervek, pedagó­giai módszerek szükség- szerű változtatást kellene, hogy igényelienek. És igé­nyelnek is. Számtalan kí­sérleti iskola keresi fel a Közoktatási Intézetet, hogy segítsék munkájukat. Iga­zi alternatívákkal viszont ott sem tudnak szolgálni, és sajnos, egyre kevesebb kutató vállalja újabb ter­vek kidolgozását. A szak­mai felkészületlenség mel­lett az oktatás csődjének másik oka a mindannyiunk számára ismert anyagi gondok. Eddig 96 iskola jelentette be működéskép­telenségét. Z. M. Ellopja, majd visszaadja mások gondolatait Miki olyan, mint minden- második osztályos kisfiú; sze­ret játszani, s valamelyest az átlagosnál jobb képességek­kel rendelkezik. Aranyos kö­lyök. Pécsi iskolába jár, s kör­nyezetében mindenki tudja: Miki parafenomén. Szokatlan dolgok történnek körülötte; meggörbül egy kanál, kikap­csol a tévé, vagy a tanító né­ni az csztály fegyelmezése közben hirtelen nevetni kezd, s olykor Miki azt mondja: No, ez sikerült . . . Akarod, hogy megszuggerál- jalak - kérdi, de az édesany­ja rászól, hagyd, fiam a bá­csit, elég ha azt a százas szöget meggörbíted, s leveze­ted az energiáid. Erre el­mondja, hogy ma sem birt magával. Kis barátja matema­tikából felelt, de a tanárnéni környezethez írta be a jegyet, mert ő így akarta. És jót kun­cog rajta . . . CsQdálatos és megmagyarázhatatlan hatalom van a kezében, de a dolgok természetéből ered, hogy mind­erre alig van ép ésszel kita­lálható magyarázat, s az is, hogy Miki még nem tud ez­Miki, a parafenomén zel az energiával felnőtt mód­ra bánni. Ha megsérti a paj­tása, csak ránéz, s az még a nevét is elfelejti. Add vissza a gondolatomat - mondják neki sírva, s ő visszaadja. Olyan hipnotikus erővel ren­delkezik, hogy még Ignatyen- kó is rácsodálkozott, pedig a nagy pa na fenő ménnek nem­igen volt ideje, s elnézést kért a rá váró, közel száz szülőtől és gyerektől. De aztán ahogy Miki mellett elsétált, hirtelen megfordult, kiemelte a srácot a tömegből, s percekig be­szélgettek, szó nélkül, gondo­latátvitellel. Hihetetlen — mondta aztán a nagy para­fenomén az édesanyának, s fölirta Miki címét, adatait, s ajánlatot tett: ha stúdiumot indít, a srácnak ott a helye. Féltem nagyon a kisfiámat, mondja az édesanya, nem tudom, örüljek-e, avagy sír­jak. Szeretném, ha erkölcsös, rendes ember lenne, s képes­ségeit csak jóra használná. Nem akarom cirkuszban mu­togatni. Ezért járatom hittan­ra. Mindennap izgulok, vajon mit csinálhat. Például attól félek, hogy valakit hipnotikus álomba visz, s mint olyan kis­gyerek, megfeledkezik róla, vagy mérgében otthagyja, s akkor abból nagy bajok szár­mazhatnak. Ezt mondta Igna- tyenkó is. Az a jó, ha mindig feladatot kap, ha mindig le­kötik a figyelmét, mert akkor elfárad, kimerül. Nyaranta, ha kipihent, néha a negyedik ka­nállal tudja megenni a leve­sét, mert ha nem is akarja, a kanál legörbül a kezében, leesik a feje . . . Mentem már sokfelé, de senki sem tud igazán tanácsot adni. Miki a fémekkel különleges kapcsolatban van. A falban megmondja, hol vannak a ve­zetékek, térképről a tenyerén át megérzi, hogy hol vannak a földben üregek, hol milyen ásványi kincsek rejtőznek. Időn­ként fájdalmat mulaszt. Meg­gyógyította saját magát is, önmaga felé fordítva ener­giáit, de mire végzett, a nagy merőkanál összeroppant a kredencben. Ignatyenkóval közösen koncentráltak egy ka­nálra, az előre, Miki termé­szetesen hátra akarta görbí­teni, mire csipkésre csavaro­dott az eszcájg. Rendkívül gyorsan tanul, ha akarja, csak ránéz a versre, és már fújja kívülről. Egyébként amikor ott jártam náluk, s ültem a fotelben, Mi­ki odasomfordált mellém, állt egy darabig, majd kivette a vitrinből a vendégnek szánt Marlborót. Pedig én éppen arra gondoltam, mialatt evett a fene a bagóért, hogy illet­lenség ott rágyújtani, ahol a családban senki sem dohány­zik . . . Kozma Ferenc vasárnapi 3 Választások után, Növi Sadon Olcsó konyak és szovjet piac

Next

/
Thumbnails
Contents