Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)
1990-12-16 / 254. szám
Kétszer ad. aki gyarsati ad? A rossznyelvek szerint ma Magyarországon a legkifizetődőbb tevékenység a bankszakma. Sorra épülnek a fényűzőbbnél fényűzőbb palotáik (kirendeltségeik), olyan hitelkamattal dolgoznak, mely már lélegzetvételnyi levegőt sem enged a gazdálkodóknak, nemigen ismerik a kockázatvállalást, épp ezért szeretnek holtbiztosra menni, ha hitelt adnak ... Ki van ez találva - 'mondja bankár ismerősöm —, mert mindenki minket szid, holott mi is lényegében csak ugyanolyan pénzelvonó eszköz vagyunk az állam kezében, mint annyi más intézmény Magyarországon. Mindkét félnek igaza van. Az tény, hogy egyik alapvető pénzkivonási mód a gazdaságból a kétlépcsős bank- rendszerünk. A hivatalos pénzügypolitika alapvetően ezt sugallja, mondhatnám, ezt várja A hiteltronton nem várható javulás el cserébe a pénzintézetektől a látszat- és a tényleges gyarapodásukért cserébe. Csakhát. Emögé el is lehet bújni, s igencsak nehéz rábizonyítani bármelyik bankra is, hogy valamit nem tesz avagy nem úgy tesz meg, ahogy az elvárható lenne tőle. Vegyük például a hitelműveleteket, melyre minden banknak jogosítványa van. Elméletiben tehát bármelyik bank adhat akár személyi-, áruvásárlási-, lakásvásárlási-, építkezési-, vállalkozási- és egyéb más hitelt. Elméletben. A gyakorlat viszont többnyire mást mutat. Az a profitcentrikusság orvén érthető, hogy szívesebben adnak egy nagy és megbízható partnernek nagyobb összeget, mintsemhogy ugyanennyi ősz- szeg hitelezésével akár több száz üzletféllel bajlódjanak. A magánember kölcsönkérelme Így aztán többnyire az OTP-k- nél és a takarékszövetkezeteknél, illetve az újsághirdetésekben is mind gyakoribb köl - csön-ajánlóknál csapódik le. Hogy mindegyik megkéri az árát, azaz a kamatot, és a kezelési kölcsönt? Ez természetes. Csakhogy a mértéke egyre fojtogatóbb. A banktitok és banki üzleti titok jótékony homálya fedi, hogy melyik pénzintézet miért, kinek, mennyit ad avagy nem ad kölcsön. A számláikat náluk vezető ügyfelek, vállalkozások, vállalatok az elsőszámú esélyesek a hitelre. S bár mindenki tudja, hogy a vállalkozásokat egyáltalán nem serkenti ez a magas kamat (ami általában 90 napi hitelezésre átlagosan évi 30 százalék, pillanatnyilag, és ehhez jön az egyszeri 3—5 százalékos kezelési kölcsön, ami éves szintre vetítve már önmagában is 12-20 százalékot tehet ki), de legtöbb cég esetében ez is életbentartó mentőövet jelent. Ugyanis újabb három-hat-ki- lenc hónapra elodázhatják a csődöt, amíg még egyáltalán hitelképesek. A magánszféra így zömében az OTP-knél és a takarékszövetkezeteknél áll sorba hitelért. Amíg van erre forrása, az Országos Takarékpénztár nem mond nemet. Bár — mint mondják - egyre kevesebb a hitelképes magyar honpolgár. Talán épp ezért is értékelődött fel — pénzintézeti önvédelmi okokból — a hitelképességvizsgálat, mivel már a hagyományos kezesi intézmény sem megbízható. Jó esélye van kölcsönre annak, akinek értékes és tehermentes ingatlana, drága nyugati autója, értékpapírja, devizaszámlája, van, ami önmagában is biztos fedezet-támasz lehet, ha megszorul. Hogy aztán milyen esélye van rövid-, közép- és hosz- 6zútávú hitelre annak, aki a fentiek egyikével sem rendelkezik? Hitelfronton — állítják bank- szakemberek — semmiféle javulás sem várható. Ök ezt mondják. De akkor mi mit szóljunk? M. L. ban él. Jelentős részük az egykori pénzügyminiszterről elnevezett Darányi-telepen lakik, de az utcán, a belvárosban is hallani magyar szót. Magyar Szót nemcsak hallani, kapni is lehet, a több mint 150 embert foglalkoztató lap harmincezer körüli példányban jelenik meg és valamennyi standon kapható. Jugoszláviában nem a posta, hanem az egyes lapok standjaival találkozhatunk, ezek pedig természetesen némi százalék fejében más kiadók újságait is árusítják. Árusítják a szovjet piac környékén is, itt a külvárosban. Tocsogó sárban árusok ezrei, túlnyomó többségben szovjetek. Nagyon olcsó nekünk, amit adnak mondja később az egyik újságíró kolléga, kár lenne megszüntetni. Tudod, teszi hozzá, újabban itt Növi • Sadon lehet kapni magyar gyártmányú sajtot -is, aminek az ára nég>«er kevesebb, mint a helyi termékeké, viszont alig valamivel több, mint odaát . . ." Számolgatom az árakat itt a piac közepi sárban, teát főző fázós, meggyötört képű szovjetek között és eszembe jut, hogy a helyi vámmentes boltokból újabban eltűntek a jugoszláviai italok. Persze, itt vannak a piacon, a Badel és más konyakok, 35 dinárért, feleannyiért, mint a boltban. Sötétedik, elhagyjuk a piacot, és megkeressük a májusban indult, nagy sikernek örvendő maayar nyelvű szabadelvű hetilap, a Napló szerkesztőségét.- Egyetlen főállású sincs a szerkesztőségben, - mondta Mucsi Géza, aki egyébként a helyi rádiónál dolgozik. Radikális, pártoktól független szórakoztató lapot kínálunk, néhány hirdetéssel. Népszerűségünk titka talán a harsányabb hangnem, amely különösen tnost, két választási forduló között sokat segíthet. . . A két piciny szerkesztőségi szobában hamarosan előkerül a Napló legújabb száma, Mozaiksorozatunkat a Nehéz szülés című írás egy részletével zárjuk: „Vádoljon meg bárki pesszimizmussal és destrukcióval, akkor is azt mondom, a demokrácia Szerbiában nem születik meg sem dec. 9-én, sem pedig 23-án, függetlenül attól, hogy ki fog győzni a választásokon. Az csak később köszönthet ránk, a méa előttünk álló „nehéz szülés" után. Remélem, hogy a várva várt szülésre nem császármetszéssel kerül sor, hanem természetes ■úton .. ." Ehhez kívánunk sok sikert jugoszláviai barátainknak! Bozsik L. A vártnál kevesebb választási plakáttal, a vártnál viszont több szovjet autóval találkoztunk csütörtökön Növi Sadon. A helyi szocialista párt győzelmével végződött szerbiai választások után, úgy tűnik, eltakarították a falragaszok jelentős részét. A szovjet gépkocsikban pedig továbbra is ám rejtőzik, piaci portéka. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége alig egy éve alakult. Alelnökük jelentősnek, de továbbfejlesztendőnek tartja a múlt vasárnap elért választási eredményt. Vékás János szerint az Újvidéken lakó magyarok közül ugyan senkisem kapott , parlamenti mandátumot, de azokon a területeken, ahol a magyarok többségben vannak, öt nemzetiségi képviselő is megnyerte a mintegy hetven százalékos részvételt hozó első választási fordulót. Az újvidéki rádió klubjában ülünk, mert előzetes bejelentés híján nem engedtek fel bennünket, külföldieket a rádió épületébe. — Nemzeti homogenitás tombol, - kezdi Vékás János - meggyőződésem, hogy az emberek nem pártokra, hanem nemzetiségi hovatartozásra szavaztak mindenhol az országban. Ebből az a következtetés vonható le, hogy Jugoszlávia sorsát nem egy, a nemzet felett álló ideológiai erő, hanem a nemzetben meglévő nemzetiségek megegyezése döntheti el. Vékás János egyébként az Újvidéki Magyar Rádió szerkesztője. Azé a rádióé, ahol 106 ember dolgozik. Javarészük nemzetiségi kérdésekkel (szótárfordítás, táborok szervezése, nyelvművelő teendők) is foglalkozik. Szükség is lehet erre a tevékenységre, hisz az 1981-es helyi népszámlálás alapján a Szerbiában magát magyarnak valló több mint négyszázezer ember öt százaléka Növi Sadon, ebben a több mint kétszázezres városEgy romániai felmondás története A fotó- riporter nemet mondott A régi bányászköszöntés, a jószerencsét! románul így hangzik: Noroc Bún! A balá- ni bánya fotóriporterének, aki a héten Pécsett tartózkodott, a köszöntéssel gyűlt meg a baja. Vagy talán nem is a köszöntéssel magával. Romleld Ákos a bánya fotósaként sokszor készített képeket a Romániában vizuális propagandapont elnevezéssel járó faliújságokra. Azóta sok minden történt Romániában is Egyéni sorsokkal nehéz napi politikát jellemezni, mindenesetre ahogy Romfeld úr mondja, egyrészt megszűntek a faliújságok a baláni rézbányában, ugyanakkor más típusú intézkedések is előtérbe kerültek. — Alig egy hónapja azt az utasítást kaptam, hogy töröljem le a kétnyelvű köszöntést a falról. Az igazgató elképzelése szerint ehelyett csupán a bánya neve szerepelt volna románul. Úgy döntöttem, nem hajtom végre az utasítást. Közben Magyarországon jártam, s mire visszatértem, felmondólevél várt. A dokumentum indoklást nem tartalmazott. Egy éve elnöke vagyok a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége balánbányai szervezetének, pillanatnyilag szabadúszóként fotózok, nagyon sajnálom, hogy meg kellett válnom a munkahelyemtől, de ezt a feladatot nem tudtam elvállalni. Két gyerekem van, nagyon nehezen élünk, az elmúlt egy évben alig változott valamit az ellátás színvonala. Úgy érzem sokszor, hogy RomániáRomfeld Ákos felvétele ban ellopták a forradalmat, nem történt semmi más tavaly decemberben, mint egy, a népfelkelést felhasználó kor- mánypuccs. Végezetül hadd jegyezzem meg: továbbra is azt szeretném, ha összefognának Romániában a magyarok és a románok, csak ebben az esetben lehet fenntartani a mostani, viszonylag nyugodt politikai csendet. (bozsik) ■ ■ Összeomlik az iskola- rendszer? Alternatívák a pedagógiában Szombaton délelőtt a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában immár harmadik alkalommal rendezett fórumot a JPTE TK Neveléstudományi Tanszéke, amely a pedagógia, az oktatás problémáinak legégetőbb kérdéseivel hivatott foglalkozni, és persze, a sok esetben kilátástalannak tűnő problémákra megoldást keresni. A szombat délelőtti előadás meghívott vendége volt Kocsis Mihály, a Közoktatási Intézet munkatársa, aki az alternatív pedagógiai irányzatokról beszélt. Elmondta, hogy jelenleg az országban három alternatív fanterv van életben, melyeket a minisztérium jóváhagyott. Ilyen a 78-as tanterv, a Zsolnay-féle nyelvi és kommunikációs program 1985-től és az 1989 óta működő Értékközvetítő, képességfejlesztő program. Ezek mellett természetesen működik számtalan kísérleti jellegű program az országban, amelyek nem nevezhetők alternatívnak. Mi az alternativi- tás kritériuma? — vetődött fel jogosan a kérdés. A válasz megnyugtató abban az esetben lenne, ha az alternativitás a továbbiakban nem lenne minisztériumi engedélyeztetéshez kötött, hiszen ezen az úton igen korlátozott alternativitásról (némi fogalomzavarral) beszélhetünk csupán. A magyar iskolarendszer össze fog omlani - hangzott a megdöbbentő, bár sajnos, már nem revelatív erejű kijelentés. Az elavult tantervek, pedagógiai módszerek szükség- szerű változtatást kellene, hogy igényelienek. És igényelnek is. Számtalan kísérleti iskola keresi fel a Közoktatási Intézetet, hogy segítsék munkájukat. Igazi alternatívákkal viszont ott sem tudnak szolgálni, és sajnos, egyre kevesebb kutató vállalja újabb tervek kidolgozását. A szakmai felkészületlenség mellett az oktatás csődjének másik oka a mindannyiunk számára ismert anyagi gondok. Eddig 96 iskola jelentette be működésképtelenségét. Z. M. Ellopja, majd visszaadja mások gondolatait Miki olyan, mint minden- második osztályos kisfiú; szeret játszani, s valamelyest az átlagosnál jobb képességekkel rendelkezik. Aranyos kölyök. Pécsi iskolába jár, s környezetében mindenki tudja: Miki parafenomén. Szokatlan dolgok történnek körülötte; meggörbül egy kanál, kikapcsol a tévé, vagy a tanító néni az csztály fegyelmezése közben hirtelen nevetni kezd, s olykor Miki azt mondja: No, ez sikerült . . . Akarod, hogy megszuggerál- jalak - kérdi, de az édesanyja rászól, hagyd, fiam a bácsit, elég ha azt a százas szöget meggörbíted, s levezeted az energiáid. Erre elmondja, hogy ma sem birt magával. Kis barátja matematikából felelt, de a tanárnéni környezethez írta be a jegyet, mert ő így akarta. És jót kuncog rajta . . . CsQdálatos és megmagyarázhatatlan hatalom van a kezében, de a dolgok természetéből ered, hogy minderre alig van ép ésszel kitalálható magyarázat, s az is, hogy Miki még nem tud ezMiki, a parafenomén zel az energiával felnőtt módra bánni. Ha megsérti a pajtása, csak ránéz, s az még a nevét is elfelejti. Add vissza a gondolatomat - mondják neki sírva, s ő visszaadja. Olyan hipnotikus erővel rendelkezik, hogy még Ignatyen- kó is rácsodálkozott, pedig a nagy pa na fenő ménnek nemigen volt ideje, s elnézést kért a rá váró, közel száz szülőtől és gyerektől. De aztán ahogy Miki mellett elsétált, hirtelen megfordult, kiemelte a srácot a tömegből, s percekig beszélgettek, szó nélkül, gondolatátvitellel. Hihetetlen — mondta aztán a nagy parafenomén az édesanyának, s fölirta Miki címét, adatait, s ajánlatot tett: ha stúdiumot indít, a srácnak ott a helye. Féltem nagyon a kisfiámat, mondja az édesanya, nem tudom, örüljek-e, avagy sírjak. Szeretném, ha erkölcsös, rendes ember lenne, s képességeit csak jóra használná. Nem akarom cirkuszban mutogatni. Ezért járatom hittanra. Mindennap izgulok, vajon mit csinálhat. Például attól félek, hogy valakit hipnotikus álomba visz, s mint olyan kisgyerek, megfeledkezik róla, vagy mérgében otthagyja, s akkor abból nagy bajok származhatnak. Ezt mondta Igna- tyenkó is. Az a jó, ha mindig feladatot kap, ha mindig lekötik a figyelmét, mert akkor elfárad, kimerül. Nyaranta, ha kipihent, néha a negyedik kanállal tudja megenni a levesét, mert ha nem is akarja, a kanál legörbül a kezében, leesik a feje . . . Mentem már sokfelé, de senki sem tud igazán tanácsot adni. Miki a fémekkel különleges kapcsolatban van. A falban megmondja, hol vannak a vezetékek, térképről a tenyerén át megérzi, hogy hol vannak a földben üregek, hol milyen ásványi kincsek rejtőznek. Időnként fájdalmat mulaszt. Meggyógyította saját magát is, önmaga felé fordítva energiáit, de mire végzett, a nagy merőkanál összeroppant a kredencben. Ignatyenkóval közösen koncentráltak egy kanálra, az előre, Miki természetesen hátra akarta görbíteni, mire csipkésre csavarodott az eszcájg. Rendkívül gyorsan tanul, ha akarja, csak ránéz a versre, és már fújja kívülről. Egyébként amikor ott jártam náluk, s ültem a fotelben, Miki odasomfordált mellém, állt egy darabig, majd kivette a vitrinből a vendégnek szánt Marlborót. Pedig én éppen arra gondoltam, mialatt evett a fene a bagóért, hogy illetlenség ott rágyújtani, ahol a családban senki sem dohányzik . . . Kozma Ferenc vasárnapi 3 Választások után, Növi Sadon Olcsó konyak és szovjet piac
