Új Dunántúli Napló, 1990. december (1. évfolyam, 239-267. szám)
1990-12-16 / 254. szám
Kromek Sándor és tanítványai „...önállóságot és ezzel felelősséget kaptam” Láttam már jó néhány lis tót életemben, de a 300 éves pécsi Nagy Lo|os Gimnázium Jubileumi ÉvSiker könyvében közölt táblázatok egyikét valószínűleg a ritkaságok közt emlegetik emberöltőkkel később is. Tudom, a pécsi Nagy Lajosnak nem kell hírverés, hogy nevét és rangját igazolja, mondjam hát azt, Kro- mek Sándor kémia tanár tanítványainak a hatvanas évek közepéig visszanyúló sikersorozata csak a statisztikák tüneménye, netán a tanár úr merőben öncélú makacsságának visszfénye? Igen ám, de a napokban kapjuk a hirt, hogy a Magyar Természettudományi Társulat kémiai szakosztálya és a Magyar Kémikusok Egyesülete a néhány éve létesített Szent-Györgyi Albert-emlékéremmel jutalmazta a XX. nemzetközi diákolimpiái aranyérmesét, a ma már a POTÉ-n elsőéves Kóczán Györgyöt és a tanárát, Kromek Sándort is, aki az elmúlt évtizedekben 13 (!) olimpikont nevelt! Az országos tanulmányi verseny helyezettjeivel, győzteseivel együtt ez a nevezetes lista e cikk kereteit önmagában is szétfeszítené, de azért egy kicsit szemelgethetünk a mú Itban-jelen ben:- Kitár Ferenc, Le* László külföldet is megjárt kandidátusok Pécsett az orvosin tanítanak, Mőser Károly Veszprémben a vegyiparin - mondja Kromek Sándor. - Megérdemelt karriert futott be az infrasprektoszkópiával foglalkozó Sárkány János és a versenyeken eminens olimpikon, Korányi Tamás, aki most egy francia cég ösztöndíjasaként Párizsban tartózkodik. Itt van a listán Csordás Gábor, a költő, az angol tagozatos létére kémiában is kiváló Lakatos Agnes, a ragyogó eszű Vass János, Káczán György . . . — Soha nem gondolt arra, hogy kutató is lehetne?- Nem mondhatom, hogy nem fordult meg a fejemben. Salgótarjánból származtam el, a Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem 1955-ben. A debreceni évek, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett fizikakémia szakos diploma után az hozott Pécsre 1962-ben, hogy a PVSK-ban kosárlabdázhattam. De ami a legfontosabb, hogy itt a Nagy Lajosban önállóságot és ezzel együtt felelősséget és bizalmat kaptam, amit az eredmények is igazoltak. Tetszett a két-három évenkénti új feladat, 1965-ben például mi kezdtük először tanítani a kvantummechanikán- alapuló atommodellt, és a fizika-kémia szakos osztályokat később a kémia tagozatosok váltották fel. Négy évvel ezelőtt már speciális kémia tagozatos osztályt indíthattunk.- Ez már a jelen.- Sokkal inkább a jövő. Ez a tagozatos forma a legkiválóbbaknok is kitűnő starthelyzet, akik az előírt ismeretanyag 9-10-szeresét is hajlandók feldolgozni. Ez - túl az érdeklődésen - áldozatkészség, akaraterő és a cél határozott tudata nélkül nem megy. Nyelvismerettel kiegészülve ez az oktatási metódus megalapozása Jehet a Nemzetközi Érettségi követelményeinek is. Igaz, hogy erőfeszítéseinket a múltban csak dr. Ke- lenly Elemér igazgatóságának idejétől, nagyrészt neki köszönhetően kezdték honorálni, de úgy érzem, hogy ez a katedrán töltött 25 esztendő nem volt hiábavaló. Ha ez az ország nem becsüli és segíti legifjabb, legtudósabb szellemi energiáit, s nem azokra bízza a jövőjét, akkor elveszett. Bóka Róbert Antall József feleségével osztozott a „parizeren" A3 1 és balról, Lagzi Lajcsi „Másként is el tudom képzelni az életemet’' Lukáts Andor mint vendég Kaposváron Lagzi Lajcsi, a család szégyene „Savanyú itt minden Első nap nem er rá, másnap a titkárnője letagadja, majd mikor jelzem, hogy honnan keresem, visszakozik: Egyedül önt kapcsolhatom be, közli és elnézést kér. Mikor megkérdezem, miért lett Lagzi Lajcsi, o származóidra utal. - Annak ellenére, hogy sváb családban születtem, és még az akcentusomon is érződik a német kiejtésem, úgy gondolom, hogy a magyaroknál — mivel többen vannak, mint a nemzetiségi kisebbség - nagyobb népszerűségre lelhet szert tenni. A családom nagyon szégyelli, amit csiná lók. Nem örülnek cseppet sem, hogy o klasszikus zenét lelcseréltem a kazettaénekes- séggel. Zeneművészeti Főiskolát végeztem, trombita szakos tanár vagyok, igazi nevem: Grósí Galambos Lajos. Nagyapám, akinek tiszteletére emlékhangversenyt is szoktak rendezni, Pécsett volt rézfúvós szakon tanszékvezető tanár.- Ön. Lagzi Ür, aki gyakran hangoztatja, hogy mindenki Lajcsija és a nép lia szeretne maradni,. aranytorkunak tartja magát? — Bár jó eredménnyel végeztem o főiskolán, tisztábon vagyok vele, hogy nem vagyok egy világtehetség. Énekesnek sem tartom magam, de a nótákat jól tydom előadni. A zenekarban — mely márciusig minden este turnézik - énekelek és szintetizátoron játszom. Ha jobb volna az énekhangom, talán az egyszerűbb emberek eltávolodnának tőlem, mert túl nagy tekintélyem lenne a szemükben.- ön valamikor a Skála Áruház előtt énekelte össze a benzinrevalót, most pedig már Renault 5-öst sorsol ki a rajongói között. Ennyire megszaladt? — Ne sajnálja tőlem, naponta 14 órát dolgozom, a nyereséget saját életkorúimé nyeim javítására fordítom. Légkondicionált Mercivel járok, eddig Pasaréten laktam, most a Soshegyen. Ez utóbbi ház ára tízszerese az előzőének. Tőlem ötven méterre lakik Antall József miniszterelnök, a feleségével egy közértbe járunk. A taxisblokád ideien az utolsó darab parizeren együtt osztoztunk.- Kazettáimat a Maestro nevű német—magyar kft. adja ki, ennek vagyok az ügyvezető igazgatója. Eddig egymillió darab fogyott, és elkezdték hamisítani is. Aki az eredetiből vesz és a tombolát beküldi, december 30-án sorsoláson vesz részt a Nemzeti Sport- csarnokban. Fődíj a vadonatúj Renalt, melyet reklámáron 8000 márkáért kaptam a gyártól.- ön, a nagy mulattató, hive a dinom-dánomoknak.- Utoljára szilveszterkor ittam egy pohár pezsgőt. Legnagyobb kikapcsolódásom, ha esténként játszhatok a kutyá immal és fuvolázhatok a feleségemmel. Egyébként is ma .mindenhol nagyon savanyú a hangulat. Évfolyamtársaim erkölcstelennek tartják a szövegeimet: „Van nekem egy csíkos gatyám, benne hordom a ceruzám. Minden este írok vele, mégsem kopik el a hegye," Tegnap odajött koncerten egy gyönyörű szőke hölgy és kérte az „Add ide a didit" című számot. Stausz Csaba Amikor elolvastam Mihályi Gábor A Kaposvár-jelenség című interjúkötetét, két dolog jutott eszembe. Az 1984-ben megjelent könyv tulajdonképpen a 80-as évek elején lezárul, az élet pedig folyt tovább itt is, ott is, a Kapos- vár-jelenség is egyre inkább másról szólt. A könyvben alig szólaltak meg, akik valóban a „jelenség" voltak: a színészek. Felkerestem Lukáts Andort, aki bár nemrég rendezett, és most is játszik a színházban, immár nem a társulat tagja. Szerződést bontott. — Sok minden történt, döntésem összefügg a világ változásával. Olyan állapot ez, mint amikor a felnőtt visszasírja a gyerekkorát. Játékokat, illatokat, azt az időt, amikor bármi megtörténhetett a barátai és közte. Pár éve már egyre rosszabbul érzem magam a színházban, mehezem- re esett tudomásul venni, de be kellett látni, ez mór nem az a közösség, ami bennem él, és hiányzik. Fájdalmas, de egyáltalán nem vagyunk egymásra kíváncsiak, csak rohanunk; mint az üzemben, teljesítjük a normát. Én ezt nem tudom csinálni. — Szomorú? lövő tanévtől nyolcosztályos gimnázium indul Komlón. A Nagy László Gimnáziumban már az idei tanévtől elkezdődött az eddigiektől eltérő rendszerű képzés előkészítése, o tervezett új formát nemrégiben a város új önkormányzati — Nem akarok panaszkodni. El tudom másként is képzelni az életemet. Lehet úgy is élni, hogy lejátszom az életben 25—30 évadot, de ez nem én vagyok. Azok az évek a felfedezés évei voltak, minden a szemünk láttára született, együtt csináltuk, ha kellett, a díszleteket is. Az élet túlhaladt a színházon, minden elrohant. Ha kimegyek az utcára, csak bámulok, hogy mi történt. Semmi mást nem látok, mint a 42. utcában négy évvel ezelőtt Amerikában. — Mit kell vállalnia a színháznak ebben a konzumter- 'orban? — Nem tudom, es félek, hogy nem is egyhamar találja meg a színház a megfelelő hangot. Az elmúlt rendszerben könnyebb volt — egy közös ellenség ellen. Most meg, hogy felszabadult minden, és lehetne bármit játsza ni, nem találjuk az utat. Talán az igazi alapmüvekhez kellene nyúlni, amelyek örök- érvényűek, amelyeket semmilyen rendszer nem tud legyőzni. Például Csehovra gondolok szívesen. Nem szabad, hogy üzlet legyen a színház. Persze, fontos a bevétel, olyan szinten, hogy minél több netestülete is elfogadta. Az elképzelések szerint 1991-től évente egy új osztályt indítanak, illetve eggyel csökkentik a jelenlegi négyosztályos képzést. Már elkészültek a nyolc- osztályos oktatás tantervei, kijelölték az 1991—92-os tanév ző lásson bennünket. De ez a befektetés valahol egész máshol térül meg. — El tudna képzelni egy másik színházat?- Magamnak? Nem. Ha újra szerződnék, akkor is csak Kaposvárt választanám. Én csak olyan színházat tudok elfogadni, mint a miénk volt. Ahol csak egy volt a fontos, hogy valamit létrehozzunk, bármi áron. Nem nosztalgiázom, és nem vágyom könnyes összeborulásra. Akkoriban Pestről • ingáztunk, mégis mindenre volt időnk. Soha nem fordult elő, hogy valamiben is ne láttuk volna egymást. Én például tiz évig minden próbán bent ültem. A maiak már nem ilyenek, és én ezt az érdektelenséget nem tudom elviselni,- Újabb szerepek? — Most játszom Calderon: Az élet álom című darabjában, aztán mással foglalkozom. Filmekben játszom, forgatókönyveket írok, és rendezni is szeretnék filmet. Nem régóta foglalkoztat a filmezés gondolata, de van már két Balázs Bélá-s filmem, és nyáron egy igazi játékfilmre készülök. Nem menekülök, csak kicsit odébbálltam. Zábrándi Marianna kezdő tanárait is. Az induláshoz nagy segítséget jelent, hogy a város egy sikeres pályázat nyomán félmillió forintos támogatást kap a nyolcosztályos képzés beindításához a Közoktatásfejlesztési Alaptól. F. D. Nyolcosztályos gimnázium Komlón fb Radio mellett... Ismerősöm meselte, gyermekéveiben egyszer a nagynénije szobájában eldurrantott egy felfújt papírzacskót, és a kalitka lakója, a kis . sárga kanári menten meghalt. Ijedtében szívgörcsöt szenvedett. A hét elején — a rádió reggeli lapszemléjét hallgatva - ijedtemben majdnem lefordultam o székről: idézték a Népszabadságot, amely valamilyen úton-módon hozzájutott egy addig titkosnak minősített kormánypapírhoz, amely egy kegyetlen kemény áremelési listát tartalmazott. Például: a javaslat szerint a brikett árát 130—140 százalékkal, a háztartási tüzelőolajét 80. a vezetékes gázét 100—110, a tóv- hőfűtést 150 (!), a villamosenergiáét 50 százalékkal növelnék. Még aznap a rádióban többen is nyilatkoztak, mondták, hogy ez csak javaslat, még nem tárgyalta le a kormány sem, mások meg — némely nagyfejek — elmarasztalták a Népszabadságot, amiért a papírt megszerezte, és részleteket 'közölt belőle. Mondanom sem kell, a Nép- szabadság nem lenne igazi újság, ha azonnal nem hozná nyilvánosságra — mintegy figyelmeztetésképpen —, mi várható, mi készül a fogyasztó ellen egyes hivatalokban. Ho ez megvalósul, sok százezer nyugdíjas akár fel sem veszi a nyugdiját, hanem mindjárt visszautalja az államnak, és akkor még mindig adós -marad. Élelmezésre, még egy nyalábnyi vattacukorra sem ma rád pénze. De a bérből és közepes fizetésből élők álla is fölkopik. Az embereket nem a Népszabadság riogatta, hanem maga a „titkos" lista, illetve annak okos szerzői, akik nyilván a „nép érdekében" agyaitok ki elképesztő ötleteiket. Ezt már ismerjük. Most már mindennapra kijár a népnek valami ijesztő, elborzongo-tó, csak ki kell nyitni a rádiót, tévét, lapokat. A közelmúltban történt testvérgyilkosság utón szinte elszabadult a pokol. „Sátánizmus!" Hol itt, hol ott az országban nem gyermekek, hanem felnőttek „találkoznak" a sátánnal, például: Sátánék 'levélbenközük, hogy melyik utca melyik lányát vagy lányait fogják földarabolni es fölfalni, erre meg rájátszanak a — valóságban is létező — bőrfejűek, akik viszont a cigányokat vagyha- zánkban élő színes bőrűeket fenyegetik életveszélyesen. Amíg csak az ufo-történeteket hallottuk, valahogy elvoltunk. Az ufo-embenkék és az őket szállító titokzatos égi járművek legföljebb jókedvre derítettek bennünket, legyintettünk: hülyeség az egész, és ártalmatlan. De a sátánizmus annyiban mégis csak szörnyű valóság, hogy lám, gyilkosságot produkált. Ilyen őrült látnoki cselekedetek mindig is voltak, szerencsére ritkán. De ma érzékenyebbek az emberek (oka érthető), és félnek. Egy pestvidéki óvodában a gyermekeket egy reggel nem akarták fogadni, mert állítólag az óvónőket kinyírással fenyegette meg a Sátán. Pszichológusok nyilatkoznak tévében, rádióban, újságoknak szinte naponta, próbálják hűteni a kedélyeket — nem sok eredménnyel. A riogatás tovább zajlik. A hazai politikai életben is. Az általam különben kedvelt - éppen mert patinás, és sok nemes gondolkodású embert adott a közéletnek valamikor - Kisgazdapárt gyűlésein többnyire ott -szabadulnak el vak szenvedélyek, amikor Torgyán József megjelenik. Emlékezhetünk a nyári dunántúli gyűlésükre, ahol a Torgyán-beszéd nyomán egyesek akasztófákkal riogatták a kommunistáikat. A napokban olvastam Torgyán József nyilatkozatát, miszerint, ha napokig -nem kerül neve a ^m****^—H—————B——W—«m>Mi|lIIIIIMHM IIII— Riogatunk... riogatunk? 4 vasárnapi BnaaBMBBDaMBnsananBBMiHHaHV kozerdeklödésbe, az elszür-kú léstől tartva, azonnal magába száll, és tűnődik, hol rontott el valamit? Pénteken délelőtt — a rádió beszámolt a Déli Krónikában a qyűlésről — Tor- gyá-nnak bekiabáltak a közönség köréből, mire-a kisgazda- párti főügyész, Torgyán úr csillapította őket: „Ne mocs- kolódjunk, ne veszekedjünk most. Ráérünk majd akkor, ha elérkezik a pillanat, amikor a Kisgazdapárt lesz az ország első és legnagyobb pártja ...!" Eszembe jut a halhatatlan Svejk. Azt irta: egy csóró, nyúlszívű fiatalember a gazdag, gőgös nagypolgártól megkérte lánya kezét. A gazdag ember, mint egy dúvad, felordított dühében, mire a nyúlszívű ijedtében akkorát szel-lentett, hogy az óra megállt a falon. így hát, uraim, ne riogassuk egymást.
