Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-08 / 216. szám

1990. november 8., csütörtök aj Dunántúli napló Az Of DIU politikai uitafőruma Hit ér az ember, ha ellenálló volt? Kár volt talán szembe­szállni a német érdekeket kiszolgáló bűnös és értel­metlen, áldozatokat köve­telő hajdani háborús poli­tikával? Kár volt szembeszállni a Gestapóval, az országot elözönlő német csapatok­kal, az SS-ekkel? Kár volt szembeszállni a nyilas kormánnyal? Kár volt részt venni a háborúellenes utcai tünte­tésekben? Hiába koszorúztuk meg százegynéhányan néma tüntetésben 1941. október 6-án a Batthyány-mécsest az aradi vértanúkra emlé­keztetve, 1942. március 15- én Petőfi szobrát? Hiába szervezte meg a politikai és katonai ellen­állást a Magyar Front minden pártja és szerveze­te a Kisgazda Párttól a Szociáldemokrata Pártig és a Békepártig? A történészek újabb ku­tatásai szerint hazánkban a politikai és katonai nemzeti ellenállási moz­galmak résztvevőinek szá­ma mintegy 80 ezerre te­hető. Ezek közül 25 ezer főt letartóztattak, az élve maradtakat internálták, büntetőszázadokban a frontra küldték, vagy a német koncentrációs tábo­rokba deportálták őket több százezernyi „alacso­nyabb rendű” zsidó, ci­gány és más „idegen” fa­jú, nemzetiségű és vallású sorstársukkal, bajtársukkal együtt. Hosszú lenne felsorolni a nemzeti ellenállásban részt vevő pártokat, ifjúsági és felnőtt mozgalmi szer­vezeteket, az egyházi és polgári ellenállás külön­böző csoportjait. De fel kell már végre sorolni őket okulásként, memen- tóként és elismerésként. De miért a bevezető so­rokban megfogalmazott kétkedés, hogy kár volt talán, hiába volt minden áldozat, minden szenve dés? Azért, mert sajnos lehet, hogy erre igennel kell rövidesen válaszolni. A parlament elé kerül a közeli napokban egy tör­ténelmet hamisító törvény- javaslat. Bizonyos körök fontolgatják a korábbi rendszer által az ellen­állási érdemekért igen szűk körben és jórészt megkésetten odaítélt ki­tüntetésekkel járó nyugdíj­kiegészítés megvonását a túlélőktől és azok család­jaitól. Miért és milyen jogon akarják büntetni, anyagi és erkölcsi csapásokkal sújtani őket? Ezt kérdezik szövetségünk tagjai or- szágszerte^ és itt, a me­gyénkben is. Mindössze 16- an élünk itt, akik a második világháború alatti és előtti antifasiszta poli­tikai ellenállásban való igazolt részvételünk miatt részesültünk ilyen elisme­résben. És közülünk is csak néhányon voltunk veze­tők, a többiek gyári mun­kásként, bányászként, ter­melőszövetkezeti paraszt­ként, beosztott értelmisé­giként dolgoztak. Ha a törvényjavaslatot a parlament elfogadja és végrehajtják — nem ne­künk kell majd szégyen­keznünk ország-világ előtt. Újvári László, a MEASZ pécsi elnöke Új érdekvédelmi tömörülés Rudira A Bányaipari - Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének október 26-i rendkívüli kong­resszusnak nevezett összejöve­telével kapcsolatban a Szén­bányász Munkástanácsok Egyeztető Fóruma és a Bá­nyaipari Független Érdekvé­delmi Tömörülés szervezői szükségesnek tartják közölni, hogy ez az esemény újbóli egybehivása volt 'a tavaly tar­tott kongresszus küldötteinek. Minden előzetes ígérgetéssel szemben nem jött létre a bi­zalmitól küldöttekig való új választás. így az október 5-i figyelmeztető sztrájk szervezé­séhez hasonlóan, ez az ese­mény is a BDSZSZ apparátus önátmentő stratégiájának ré­sze, öncélú ' erődemonstráció­ja­Egyúttal felhívunk minden­kit, aki tényleges szakszerve­zeti megújulást akar, küldje el küldötteit november 10-én 10 órára Mór, Szent István tér 2. szám alá, ahol a bánya- iparban létrejött független ér­dekvédelmi szerveződések lét­rehozzák a bányászat egy új érdekvédelmi tömörülését. A Szénbányászati Munkás- tanácsok Egyeztető Fóruma nevében: Bagdy István és Horváth László A Bányaipari Független Ér­dekvédelmi Tömörülés szerve­zői nevében: Kiss István Nem osztottak földet Bárdos Károly néhány hete felhívással fordult e lap ha­sábjain a földjüket visszakap­ni akaró emberekhez, majd egy másik alkalommal el­mondta, hogy az egyhózas- haraszti tsz-ben részére már kimérték a területet. Tarcsi Lajosné, az egyházasharaszti Egyesület Jóbarát Termelőszö­vetkezet elnöke ezzel kapcso­latban a következőket mond­ta :- Bárdos Károly Siklósról megkeresett bennünket néhány hónappal ezelőtt, hogy sze­retné visszakapni földjeit. Te­rületeit az 1947-es állapotok­nak megfelelően kérte. Ezt a tsz nem teljesítheti, mert a hatályos földtörvény erre nem ad lehetőséget. Elmondta, hogy hol és mennyi földet szeretne visszaigényelni, de már akkor közöltük vele, hogy ez még a készülő új földtör­vény szerint is elég bonyolult eljárás szerint történhet. A jelenlegi jogszabályok alapján az idén a szövetkezet közgyűlése közel 300 hektár­nyi területet jelölt ki, amely­ből a földjáradékosok, illetve a kívülálló örökösök csere- ingatlant igényelhetnek. Eddig öten jelentkeztek, akik- 4-5 hektárt kérnének. A „tojásrántottás" tüntetésről Csak egy tojásrántottá ra jutna a 3100 forintos ösztön­díjból - ezt igyekezett bizo­nyítani egyetemi ifjúságunk a közelmúltban. Nyugdíjas pedagógusként 3 évig kollégiumban dolgoztam. A folyosók, szobák rendjét el­lenőrizve, messziről érezhettem a legdrágább dezodorok illa­tát. Megkérdeztem, ennyire jut a csekély segélyből? Lakoni- kus válasz: most kaptunk a tenyészállatokért félmilliót. A másik „szegénylegénnyel" a kávéházban találkoztam, ami­kor megittam a 12 forintos fe­ketémet. „Tanár úr, csak eny- nyit fogyaszt?” — kérdezte fö­lényesen, és hozzátette: „Én (52 forintos) martinis fagylal­tot szoktam rendelni". Telik az 1000 forintos zsebpénzből, mert ennek a fiúnak csak zsebpénz, amit az államtól kap. elvéve azoktól, akik tény­leg szűkösen élnek. Nem az ő bűne ez, hiszen az iskola ve­zetése juttatta neki ugyanazt az összeget, igen méltányta­lanul. Ha körülnézünk a büfékben, látjuk, kik előtt állnak a 10 üveg sörök, kik fizetnek ki szemrebbenés nélkül 500 fo­rintos számlát. „Szegénylegé­nyeink” gondtalanul isszák az üdítőitalokat, közben szidják kormányunkat a tehetetlensé­géért A vak is láthatja, nem a ki­utalt összeggel van baj, ha­nem azzal, ahogy boldog-bol­dogtalan megkapja. Sok olyan kollégistát ismertem, aki fé­nyes kocsival, videóval dicsek­szik, már bejárta fél Európát, és nyugodt lelkiismerettel ve­szi fel az állami támogatást. Bálványos Róbert nyugdíjas tanár emlékezve... A pécsi köztemető „D” parcellájában nyugszik 1956- os forradalmunk egyik hőse, aki fiatal életét adta a ma­gyar szabadságért. Nehezen találtam rá őszi falevelektől takart sírjára. A poros,' málladozó betonlapon RUDI felirat vált olvashatóvá, miután tenyeremmel leseper­tem a leveleket. Családnevét hiába keres­tem ... A zsarnokság, ' mely elvette életét, a nevétől • is meg akarta fosztani, emlékét a feledés homályába taszíta­ni. Mégsem volt kétségem, hogy RÁBÁI RUDIT találtam meg. Mi, akik ismertük, szá­munkra sohasem fog meg­halni. Bár élete rövidre lett kiszabva, hősi önfeláldozásá­val emléke addig fog élni, ameddig a szabadság eszmé­nye él. Tegnap volt 34 éve, hogy RUDI elindult a halhatatlan­ság felé ... Ruzsits Endre Sírjunk vagy nevessünk? A meghatódottságtól elszo­rult szívvel olvastunk az Új Dunántúli Napló november 2- án megjelent számában „mi­niszterek", „államtitkárok” ju­talmazásáról. Ezt a megható- dottságot aztán fokozta még a cikk megjelenésének időzí­tése is. November 2., péntek. Egy héttel azután, hogy a lakosság pénztelensége, az árak rohamos emelkedése „barikádokat” emeltek az uta­kon. Akkor, amikor egy nap­pal a cikk megjelenése előtt arról tájékozódtunk, hogy úgy a helyi, mint a MÁV közleke­dési díjait 100 százalékkal! míg a víz- és csatornadíjakat esetleg ennél is többre fog­ják emelni. Hát ne hasadjon meg akkor a szív, ha ezek után olvashatja a honpolgár, hogy a jó munka elismerését jutalmazták. Ha nem tévedünk, van egy olyan íratlan szabály, talán törvény is, hogy prémiumot, jutalmat, vagy akár 13. havi fizetést csak gazdaságosan működő és nyereséggel záró vállalatoknál fizethetnek ki! Vajon a kormány az eddigi működése alatt gazdaságos vagy tán nyereséges volt? Osztromok István Az ésszerűség határáig Hallgatom az Országgyűlés vitáját a honvédelmi törvény módosításáról és elszomoro­dom. Még ki sem léptünk a Varsói Szerződés katonai szö­vetségéből, de egyes képvi­selők már újra erős hadsere­get, körkörös védelmet köve­telnek, figyelmen kívül hagyva a katonai realitásokat, az or­szág teherbíróképességét! Természetesen hadseregre, önvédelemre szükség van, de csak az ésszerűség határáig. Hozzánk hasonló kis országok, mint Svájc, Ausztria vagy Finnország, sokkal kevesebbet költenek, hadseregük fejleszté­sére, amikor mi a hadügyi ki­adások megduplázását fon­tolgatjuk ! Toll István Pécs, Szalai u. 12. Orfűiek kezdeményezték Orfüi nyaralók Fotó: Läufer László Részönkormányzat az üdülőhelyeken A gulyáskommunizmus egyik melléktermékeként or­szágszerte gombamód sza­porodtak el az úgymond nagyüzemi művelésre alkal­matlan földterületeken az üdülőövezetek. Egy magára valamit is adni akaró tele­pülés feltétlenül megtalálta a parcellázni való területe­ket, az igényesebbek pedig még megfejelték ezt egy- egy mesterséges tóval. A városi emberek tehát hétvégekre, nyarakra kiköl­töztek a nyaralóba, ahol azonban érdekes módon — az adófizetésen kívül — semmi joguk nem volt. Ma­gyarul: a település dolgai­ba nem szórhattak bele, ennek a joga a helyi állan­dó lakosságot illette meg. A tanácsi rendszer nem tu­dott mit kezdeni a maga­teremtette üdülőövezetekkel, a településenként milliókat invesztáló magánbefektetők érdekeivel. Ugyanis nagyon sok ún. üdülőfalu fellendülését ép­pen azok „okozták”, akik­nek nem volt beleszólási jo­guk a helyi ügyekbe. Baranya egyik legjelenté­kenyebb üdülőövezete az or- fűi. Itt a 600 körüli állandó lakos mellett az 1200-nál több üdülőépítmény óvatoí becsléssel is legalább 3000 állandó nyaralót jelent a vállalati üdülők és a kem­ping alkalmi vendégserege mellett. Orfűn több mintegy évtized óta az üdülőhelyi bizottság próbálta a tanács mellett - alárendeltségben- képviselni az üdülőterü­letiek érdekeit - nem sok sikerrel. Amikor már látszott, hogy a tanácsi rendszer leáldo­zóban van, s születőben az ígéretes önkormányzati rend­szer, az orfűi üdülőhelyi bi­zottság Iharos y Kálmán el­nök és Csanády Sándor titkár révén kezdte bombáz­ni az illetékes -szerveket, aminek eredményeként az önkormányzati törvény elő­készítésénél meghallgatták a véleményüket, ez pedig a törvény 55. §-ában érvé­nyesült: „A képviselőtestü­let a településrész lakóhelyi közösségének a kezdemé­nyezésére kizárólag a tele­pülésrészt érintő ügyekben önkormányzati jogokat ad­hat. Nem tagadhatja meg a hatáskör átadását . . . c) olyan üdülőterülettől, melynek a népessége eléri a település állandó lakos­ságának az egynegyedét". Az idézett részt egyébként ajánljuk minden üdülőhelyi közösség figyelmébe, hiszen a lehetőség annyira meg- búvik a törvény szövegében, hogy még .talán az önkor­mányzat szakértői sem ve­szik észre. Hát még ha nem is akarják. Orfűn viszont a bizottság és a község új polgármes­tere, Nagy Bandó András között megvan az egyetértés az üdülőhelyi önkormányzat létrehozásáról, ami ezúttal az üdülőhelyi bizottság rész­önkormányzattá alakulását jelentő, ez pedig melléren­deltségi viszonyban lesz a választott önkormányzattal, s kizárólag az üdülőterület dolgaiban lesz hivatott in­tézkedni. Hársfai István DGT-emlékezés Képünk a Jupitert mutatja, a Wien-Praterquai állomásnál. Ennek kicsinyített mása ma is lát­ható o mohácsi Duna-parton, at időközben megnőtt fák között, melyek majdnem eltakarják a régi, kékre festett épületet. (J. F. Balvany - Bécs.) A nagy múltú Duna-Gőzhajózási Társaság - Gróf Széchenyi Ist­ván alapítása Bécsben (1836) — a pécsbányatelepi bánya­kórházzal együtt ünnepelt ezen a nyárvégén. Az 1916- ban, a vállalat által alapí­tott intézménnyel egy időben épült az óbudai hajógyárban az a termesgőzös, mely 1939- ig mindkét irányban látta el a Pécs-Bécs közötti közleke­dést Mohácson át, a mohács­pécsi (DGT-vasút) közbeikta­tásával. A „Franz Joseph I." az 1. osztrák köztársaságban a „Jupiter" nevet kapta. 1922- <g még három testvérhajóval (Saturnus, Uranus, Helics) gaz­dagodott. Az akkori nemzet­közi folyamhajózás ékességei menetrendszerűen látták el a határátlépő személyforgalmat a Fekete-tengerig, illetve az Al-Dunáig. Mind a négy expresszhajó, a bányakórház, valamint a Szent István akna Csatáry Fri­gyes bécsi vezérigazgatósága alatt épült a húszas évek előtt és után, épp úgy, mint a bá­nyászlakótelepek, iskolák, és ún. „magazinok", ahol a bá­nyászok csökkentett áron vá­sárolhattak közszükségleti cikkeket. Helyesen jegyezte fel az Új Dunántúli Napló nemrégi­ben, hogy a DGT-időben az érdekeltek szén- és fajutalé­kot kaptak, valamint szabad­jegyeket a DGT-hajók, vala­mint az osztrák és a magyar államvasutak használatára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents