Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)
1990-11-29 / 237. szám
1990. november 29., csütörtök aj Dunántúlt napló 9 Még egyszer az Ivanecz- ügyről Az érem „harmadik” oldala Ivanecz Tibor, a csalás bűntettének alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatásban lévő fiatalember rendőrségi ügyében már két Ízben jelent meg terjedelmesebb írás lapunk ban. Először a rendőrségi vizsgálótiszt tájékoztatása alapján (augusztus 5-én), majd második bírósági tárgyalását követően, november 7-én. Eny- . nyit talán .nem is érdemelne az ügy, mondhatnánk, ám miután az első írás megjelenését követően maga a vádlott kérte, hogy hallgattassák meg a másik fél is, most (a tárgyalás után) a feljelentő, a 100 000 forintot kölcsönadó hölgy kért szót. Mindaz ugyanis, amit vele kapcsolatban lapunknak Ivanecz Tibor nyilatkozott, rá nézve kifejezetten sértő volt, s mint mondotta ismerőseit is felháborította.- Az, hogy én egy jogtanácsos ismerősömmel együtt felnyitottam volna Ivanecz Tibor diplomatatáskáját, s az így megszerzett iratok alapján őt egymillió forinttal megzsaroltam, teljes mértékben hazugság és rágalmazás. Már csak azért is, mert táskája számkódos zárral volt felszerelve. A hölgy szeptember 20-a körül adta kölcsön Ivanecz Tibornak az említett 100 000 forintot, s nem egészen 1 hónap elteltével kérte azt vissza. A taxisok elmondása, s a vádlott furcsa viselkedése alapján rendült meg a néhány hete megismert férfiba vetett bizalma, s az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor Ivanecz Tibor egy rokona elmondta: a vádlott nem külföldön, hanem börtönben tartózkodott az elmúlt évek folyamán. A sértett fontosnak tartotta még elmondani, hogy ez év augusztus 26-án egy baráti hangú levelet kapott a börtönből Ivanecz Tibortól (a levelet el is hozta szerkesztőségünkbe), melyben bocsánatot kér tőle a vádlott, s ígéri, hogy barátságát a jövőben bizonyítani fogja. Mint mondta, nem valószínű, hogy ilyen bensőséges hangú levelet kapott volna, ha tényleg megtörténik a zsarolás.- Az viszont igaz, hogy volt olyan ügyfele Ivanecz Tibornak, aki most mentve saját bőrét, megtagadta a rendőrségen tett (s aláírásával hitelesített) vallomását - mondta a hölgy.- Amikor a rendőrségen elmondtam az ügyet, azzal vigasztaltak, hogy egy profi szélhámos csapott be, nem kell annyira szégyellnem a dolgot. Ami igaz, az igaz, Ivanecz Tibornak különlegesen szuggesz- tív hatása van az emberekre. Roppant értelmes és tájékozott ember, ám sokszor talán már maga sem tudja, hogy mi igaz, vagy mi valótlan abból, amit állít, amit elmond. Balog N. I I Szülőkre Baranyát teljes jogú taggá nyilvánították ALPE-ADRIA NVRaVf-HcTIV Bizonyára nem véletlen, hogy az Alpok-Adria Munka- közösség tartományi elnökeinek ez évi, november 24-i p/e- . náris ülését nem a lombardiai tartományi székházban tartották, hanem Milánó óvárosában, egy olyan épületben, amely a 13. század óta a kereskedők házaként működik. Zala utón — az ötödik magyar megye, amely ilyen minőségében részt vehet a közösség munkájában. (Hétfői közlésünkből Somogy megye sajnálatos módon kimaradt, és Zala is teljes jogú tag volt már). A teljes jogú tagság nem csupán szavazati jogot jelent, hanem arra is módot ad, hogy a megye aktivan bekapcsolódjék a szakmai bizottságok munkájába, sőt adandó alkalommal a vezetés munkáját is ellássa. A felvétel rangját emeli, hogy éppen most született döntés arról: ezentúl nem a tagok számát kell bővíteni, hanem a meglévő kereteket kell - az új feltételekhez alkalmazkodva — új tartalommal megtölteni. E továbblépést szolgálja az a 12 pontos közös program, nikai-technológiai kihívásra való felkészítés, egységes is- i meretanyag alapján. Nem kevésbé fontos egymás jobb : megismertetése. A regionális információk kölcsönös cseré- í jíc:.n nagy szerep vár a sajtóra, a köztük kiépítendő kapcsolatokra. Az együttműködés másik nagy lehetősége a helyi és területi önkormányzatok kapcsolatrendszere (nemcsak a 1 hivataloké, hanem a választott testületeké is). Ezen belül is különös figyelmet érdemel a tartományi központok, illetve í a vásárvárosok közti együttműködés. Hasonló kapcsolatokat célszerű kiépíteni a gazdasági és kereskedelmi koma- . rák, illetve az érdekképviseleti szervezetek között is. A tervek között szerepel régióközi konferenciák ‘szerve\r\ m LUXEMBOURG'■ÁBÜN0ESRI FRANCE l A ESPANA Ez is jelzi azt a változást, hogy a 18 tartományból álló munkaközösség tevékenységében előtérbe került a gazdaság. A munkaközösség elnöksége kétévenként cserélődik, s a leköszönő elnök, Giuseppe Giovenzana lombardiai tartományi vezető azzal adhatta át a tisztséget utódjának, a felső-ausztriai losel Ratzen- bocknak, hogy ez az időszak a közösség legtartalmasabb két éve volt, mindenekelőtt a gyökeres kelet-közép-európai változások jóvoltából. Az elnöki ülés Baranya megye számára különös jelentőséggel bírt. Mint a megyét képviselő Piti Zoltán elnök elmondta, az ülésen egyhangú szavazással elfogadták Baranya felvételi kérelmét, és megfigyelőből teljes jogú taggá nyilvánították. így Baranya — Vas, Győr-Sopro’n, Somogy és. amelyet a következő két évre elfogadott az elnöki ülés. Ennek legfontosabb pontjai a következők: A közösség törekszik az önálló tartományi fejlesztési programok összehangolására, a regionális stratégiák egyeztetésére. Az észak- európai tartományok példáját követve - lombardiai székhellyel — létre kívánják hozni az Alpok-Adria Munkaközösség Gazdasági Alapját (önálló pénzintézettel együtt), amely támogatni tudja a különböző fejlettségű régiók egymáshoz való közeledését (különös tekintettel a közlekedési, a hírközlési kapcsolatok, valamint a pécsihez hasonló ipari parkok fejlesztésére). Fontos cél a szakképzés és a továbbképzés koordinálása, az oktatási intézmények közti kapcsolatok erősítése, a teohzése a közös gondot jelentő témakörökben (pl. tájvédelem, környezeti ártalmak), valamint egy régióközi képzési program meghirdetése az egységes Európához való csatlakozás, az erre történő felkészülés érdekében. Végül érdemes egy részletet külön kiemelni a lombardiai elnök beszédéből. Mint hangsúlyozta, a Pentagonale — mint államok együttműködése — nem azonos a tartományok közösségeként működő Alpok-Adriával, de nagyon hasznos lenne, ha a Pentagonale vezetői jobban építenének - az integrációt erősítő regionális szervezetek tevékenységére, megteremtve a regionális érdekek képviseletét az állami szintű döntéshozatalban. S. G. Hót ettől tényleg kinyílik a bicska az ember zsebében! Hogy azért ne lehessen egy kisgyereket gyógyítani, mert a szülők a fülük botját sem mozdítják?! Márpedig a mecsekjánosi csecsemőotthon orvosa nem egy olyan műtétről tud, amely szülői beleegyezés híján kitolódott, meghiúsult. Az ilyen esetek is hozzátartoznak ahhoz a képhez, amely a csecsemőotthonokról, általában a gyermekvédelem intézetéiről kialakult bennünk. Ezeknek az otthonoknak a lakói többnyire szánalommal töltik el az embereket. Sajnálják azokat a csecsemőket, kisgyerekeket, serdülőket, akik valamilyen ok miatt nem családban nevelkedhetnek. Annak ellenére így van ez, hogy mindany- nyian jól tudjuk: esetenként a ridegebb, de valamilyen védettséget mégis hordozó intézeti falak ezerszer jobbak a folyamatos nélkülözést, elhanyagoltságot, néha a kínzásig fajuló, mindennapos ütlegelést jelentő szülői „nevelésnél". így is megdöbbentő volt végighallgatni azt a Brendhagyó stakmai megbeszélést, amelyet a közelmúltban hívtak össze a Baranya Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben. Két okból is szokatlan volt ez az ösz- szejövetel. Eqyrészt azért, mert nem volt benne semmi formalitás, kötelezőséa, másrészt azért, mert senki sem igyekezett a saját területét védeni, csak a maga munkáidnak fontosságát hangsúlyozni. Mindenki a fehér foltokat, a problémákat sorolta, s bár a résztvevők közül szinte senki sem tudta, hogy a jövőben milyen szervezeti keretek között fog dolaozni, s mennyiben változik a munkája, abban tökéletesen egyetértettek, hogy mivel egyre több gonddal szembesülnek, ösz- sze kell hangolni a munkó- iukat. Pont a gyermekek érdekében. Ebből kiindulva sem a védőnők, sem a csecsemő- otthonok, de a gyámhatóság és a gyermekvédelmi intézet szakemberei sem ta rtiák célravezetőnek egy határon túl, a szülőkkel szembeni toleráns magatartást. Sok éves tapasztalattal a hátuk mögött úgy vélik, hogy azokban a szülőkben, akik hónapokon át nem lá- toaatiók, nem is érdeklődnek a avermekük után, azokban r'fk^o támad föl egyik pillanatról a másikra úgy a szülői szeretet és felelősséq, hogy a gyermeket vissza lehessen adni nekik. S miközben a csecsemőotthonokban A pécsi Münnich F. utcai csecsemőotthonban Fotót Proksza László lévő kisgyerekek járják a maguk kálváriáját, hisz sokkal gyakrabban betegek, s nincs leihez kötődniük, aközben 'tucatszám várakoznak házaspárok örökbefogadható gyermekre. Márpedig egy éven aluli kisgyereket napjainkban gyakorlatilag szinte léhetetlen örökbe adni. A jelenlegi jogszabályok értelmében ugyanis nem a szülőknek kell bizonyítaniuk, hogy törődnek a gyermekükkel, s haza akarják vinni, hanem a gyámhatóságnak mindezek ellenkezőjét. Az egy év sokszor arra is kevés idő, hogy egyáltalán rátaláljanak az országban vándorló szülőkre. • Nem arról van szó, hogy a saját lakás nélküli, nehéz onyaqi körülmények között tengődő, vagy egyedülálló szülőktől mindenáron el ■ akarják venni a gyerekeket. Ha ez lenne a cél, nem igyekeznének megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy befogadhassák az egyedülálló, várandós nőket. Jelénleg Mecsekjánosiban és a pécsi Münnich Ferenc utcai csecsemőotthonban laknak néhányon a gyermekükkel egvütt. Bizonyos feltételek mellett — szoptatnak, gondozzák a gyermeküket, — meahatározatlan ideig maradhatnak. Ám munkát kell vállalniuk és a saját otthon megteremtésére is ösztönzik őket. Van. aki már rendezte az életét, s van. aki megszökött. A qvermeke az otthonban maradt és vár. Kérdés, hogy medd'q, miért és k i re ? T. É. Megbocsátható szóhasználatok Hajit Isi I I S i §| ■’•-■A ___ • i... Ha zafelé mentémben az utcán megragadja karomat egy régi jóbarát: — Mondd, melyik helyesébb: megbocsátani vagy megbo- csájtani valakinek valamiért. Kerestem már a Helyesírási kéziszótárban is, de egyik szó sem szerepel benne. Barátomnak igaza volt. A magyar nyelv értelmező szótára (ÍV. k- 998.) azonban foglalkozik e kettős alakkal, és a megbocsát ige mellett tör lánndzsát, míg a megbocsáj- tok igét népies változatnak tartja. Ha tehát valaki nem érez haragot más iránt, vagy valakinek bűnét, hibáját nem rója fel, többé nem tartja számon, nem gondol cselekedetére haraggal, akkor az az ember megbocsátott haragosának valamilyen bűnéért, hibájáért. A megbocsájtás szó használata tehát mindenképpen megbocsátható. De alkalmazhatjuk ezt az igét a mentegetődzés, a tiltakozás vagy a szemrehányás udvarias bevezetéseként is: - Bocsáss meg, de . . . - Bocsásson meg, kérem, de ezt nem fogadhatom el. — Bocsáss meg, de én a te helyzetedben nem tettem volna ezt. íróink, költőink többnyire a megbocsát igével fejezik ki azt a tényt, hogy valakinek megbocsátanak. Ady Endre ismert versében, az Elbocsátó szép üzenet-ben viszont nem megbocsátásról beszél, hanem az elengedés, az elküldés fölényét hangoztatja Lédával szemben. Egyező jelentésárnyalatú igénk a megél, amely néha a megér igejelentéssel egyezik. Például ezt írjuk, mondjuk — Ezt a napot is megértük (vagy megéltük). - Ilyen esetet még nem értem meg (még nem éltem meg). A megél igét akkor alkalmazhatjuk, ha bizonyos évéktol függő átélt időtartamot emlegetünk, a meg- érf-et pedig akkor, ha valaki még él valamely időpont, esemény, állapot idején. Például: - Szép kort élt meg. - A fiatalok még megérik a jobb időket. - A 300 évvel ezelőtt született Mikes Kelemen így ír: - Engedje meg az Úr, hogy megérhessük az új esztendőt! A megér igével néha a megelégedést, a valakivel való beérést is érzékeltethetjük. Móra írja: - ölelgette az asszonyokat, de azért megérte a kis feleségével. A megél igének pedig van olyan jelentése is, hogy valaki, valamit megér (átél), vagyis életében valaminek tanúja lehet, olyat tapasztalhat, amilyent még nem látott. Mostanában eléggé gyakran használt igénk: az elvár, amelyet gyakran alkalmaznak jelentésváltozással azok, akik műveltségüket, jólértesültségü- ket mindenáron feltűnősködve akarják érzékeltetni. Főleg akkor, ha valaki valamit valakitől szinte megkövetel, feltétlenül számít rá: — A nép elvárja, hogy vezetői beszámoljanak munkájukról. Az elvár, elvárás szavak műiden tekintetben kifogástalanok. Csak azért gondoljuk gyakori használatukat kerü- lendőnek, mert más megfelelő szavakkal is helyettesíthetjük, s ekként könnyen kiiktathatók társalgási és tudományos nyelvünkből. Helyettük a kívánság, a kívánalom, az igény, a számítás, a megkövetelés szavak egyikét választhatjuk, ezzel is színezvén stílusunkat. Vannak viszont dolgok, amelyeket nem várhatunk el. Ezt olvasom a helyi sajtóban: A rendőrség koncepciójában szerepel a lépésváltás. Másutt: Az egyik pécsi bt. vállalja könyvek, névjegykártyák, újságok „kulcsrakész" elkészítését. Nem tudom, milyen lesz a rendőrség lépésváltása, nem tudom, lehet-e majd a „kulcsrakész" könyveket valahogyelzárni. Nem hiszem, hogy bárki is elvárja mindezt. Tóth István dr. kárhoztatva
