Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)
1990-11-29 / 237. szám
8 tu Dunántúli napló 1990.. november 29., csütörtök Jönnek: a Rmtko-unokak Bölcsődék és óvodák: igen vagy nem: Hétfőnként több kenyér kell Gyermekenként 15 000 forint központi támogatóst juttat jövőre a költségvetés az óvodások után. Az elmúlt napok fis^el- meztető jelzéseire - ezt o döntést hozva - gyorsan reagált a művelődési és a pénzügyi tárca. Az óvodás korú gyermekek szülei és az óvodákban dolgozók mégsem nyugodtak. Sok mindent nem lehet ma még tudni a gyermekintézmények, s velük együtt a kisgyermekes családok jövőjéről. Baranyában idén 15 078 kisgyermek jár óvodába. Százhetvennel több, mint tavaly. A csoportok egyhatodában 31, vagy még több, egyharmadá- foan 26-30 és csak további egyharmadában ideális, 21—25 közötti a létszám. A még minzött mozog. A 15 000 forint normatív támogatáshoz tehát még kell kiegészítés, amit az önkormányzatoknak saját bevételükből kell állniuk; Kér- jdés, hogy a különböző feladatok, elvárások pergőtüzében milyen rangsor születik, sukat. Márpedig a bérből és fizetésből élőknek meghatározóan fontos a két kereset. Távol áll tőlünk, hogy vészharangot kondítsunk a bölcsődék felett. Annál inkább nem, mert még jól emlékszünk a hetvenes évek gondjaira. Arra, hogy például Pécsett, Kertvárosból minden reggel hét órakor indult Uránvórosba a böl- csődés különbusz, mert csak oda tudták felvenni a gyerekeket, illetve voltak, akiket sehova. Ök voltak a Ratkó gyerekek gyerekei. Annak a nemzedéknek a leszármazottai, akik az ötvenes években, részben kényszerből születtek. Azokban az esztendőkben ■200 000 körül mozgott hazánkban a születésszám. A hetvenes években hullámszerűen jött Délelőtti játék a pécsi Budai Nagy Antal utcai bölcsödében dig jellemzőnek mondható magas létszám mellett egyéb tények is nehézségeket okoznak, nyugtalanítóan hatnak, s amelyekből arra lehet következtetni, hogy növekszik a hátrányos helyzetű gyerekek száma. Az egyik ilyen jelenség például az, hogy hétfőnként több kenyeret kell vásárolniuk az óvodáknak, mint más napokon, vagyis a gyerekek egy része éhesen kezdi az új hetet. Egyre feltűnőbb az öltöztetés közti különbség, s arra is akad példa, hogy a szülők nem tudják az adott napon a térítési díjat befizetni. A fizetési igazolás már nem mérvadó, a családok jelentős része eladósodott. Nincs szándékunkban részletezni, hogy mit nyújt és mi mindent adhatna még az óvoda a kisgyermekek fejlődése szempontjából alapvetően fontos táplálkozásban, készségfejlesztésben, különböző közösségi normák elsajátításában. Mivel napjainkban /egy bizonyos szinten mindez adott, nem érezhetjük a hiányát. Ám attól a ténytől, hogy az óvodások jövőre 15 000 forint normatív támogatást kapnak, még néhány kérdés nyitott marad és változatlanul foglalkoztatja az érintetteket. Például az, hogy a 15 000 forint intézményi, vagy önkormányzati támogatás )esz-e? Hogy milyen létszám után kapják: az óvodai helyek, vagy a ténylegesen behatottak utón? S ha az utóbbi alapján, akkor mikor: tanévkezdéskor, vagy a gazdasági évhez igazodóan. Ez azért is izgalmas, mert az oktatási törvény értelmében a beiratás egész évben folyamatos. Ám minderre csak ott várnak választ, ahol igény van az óvodák fenntartására. Eddig legkevesebb 10 gyermek felvételi kérelmét tekintették annak. A jövőben ki- fsebb létszám esetén is indítható óvodai csoport. Baranyában az egy óvodás gyerekre eső éves fenntartási költség jelenleg 20—30 000 forint kohol, mire lesznek képesek az óvodások érdekében. Egyértelműbbnek látszik a (bölcsődék sorsa. Több településen - például Dunaszekcsőn, Bárban, Lánycsókon, Somberekén, Versenden, Véménden - megszűnt a bölcsőde, másutt például - Siklóson, Szentlőrin- cen - csökkentették a létszámot. Számos helységben viszont eldöntendő kérdés, hogy mi legyen a legkisebbek intézményével. Már sok helyen javában számolják, hogy menynyi az éves fenntartási költség, s az oly sok célra kellő bevételi kalkulációval összevetve egyre csökken a bölcsődék fennmaradási esélye. A városokban kétségtelenül nagyobb az igény rájuk. Annak ''ellenére, hogy a gyed, mint lehetőség jelentősen átalakította a bölcsődék igénybevételének statisztikáját. Ám a közelmúlttól ismét változás tapasztalható. Az anyák igyekeznek vissza a munkahelyükre, félnek attól, hogy változó világunkban elveszítik az álláFarmertalálkozó Gödöllőn Olcsóbbá is lehet tenni a tejet! Magántermelők szövetkezése — Pásztor Magángazdálkodók is bekapcsolódnak az egyetemi hallgatók gyakorlati oktatásába — ezen elhatározásra harminc magyar farmer jutott, ugyanis ennyien jelentkeztek a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezögazdaságtudományi karának felhívására. A hallgatókat fogadni kész farmerek a közelmúltban találkoztak Gödöllőn, amikor is szóban bemutatták gazdaságukat. Mindegyik történet figyelemre méltó volt, de két magángazda esete ragadott meg igazán, velük külön is elbeszélgettem. Fotó: Proksza László az utóhatás: 1973-ban 156 ezren, 1974-ben 187 ezren, 1975- iben 196 ezren születtek Magyarországon. Baranyában ezekben az években így ala- Ikult a születésszám: 6322, 7634, 7801. Akik 1973-ban születtek, azok két-három év múlva szülők lehetnek. Most, amikor egy sor kényszerítő körülmény hatása alatt a gyermekintézmények holnapjáról is dönteni kell, bizonyára ezeket a mutatókat — sem a számos területen jelentkező vonzatúkat — nem hagyják figyelmen kívül a tárcák, az ön- kormányzatok. Igaz, nemcsak intézményekben gondolkodva lehet elképzelni a kisgyermekek gondozásának, nevelésének jövőjét. De hogy mikortól és milyen lehetőségekkel számolhatnak a családok, arról már most kell beszélni. Főleg, íha komolyan akarjuk, hogy Magyarország korfáján meg- álfion a lombhullás, s hogy sok, egészséges új hajtást hozzon. T. É. A várpalotai Benedek Atti- •] Iából harapófogóval kell ki- ' húzni a szót. Aztán amikor ' összeáll a kép, magam is í megdöbbenek: másfél év- I, tizedes tsz-múlttal a háta mögött - a veszprémi Dózsa Termelőszövetkezetnél fj volt szarvasmarhatelep-veze- ; tő — az állattenyésztési üzem- ; mérnök nyolc hónapja tíz tehenes magángazda lett, és : fejébe vette, hogy olcsó te- - jet kínál a várpalotaiaknak. Számításai szerint a' kisüze- | méből kikerülő zacskós tej , literenként tizennégy forint lesz, a kannás még keve- i. sebb. — A tejipart ki kell kap- csglni á folyamatból - jelenti ki Benedek Attila. - TőJem tizenhárom-húszért veszi át a tejet a veszprémi tejipari üzem és az alaI csony zsírszázalékú lefölözöt- tet adja tizennyolc forintért. Az árakat kisüzemek létesí- I tésével lehet leszorítani. Most itt tartok. Partnert ke- ■! resek a vállalkozáshoz, ugyan- I is ez a Németországból !, származó komplex hűtő-tá- roló-hőkezelő-csomagoló gép drága, százmillió forint. A ■ leendő kisüzemben még tú- j rőt és tejfölt is készítek 1 majd. A tehenek 5000-9700 lite- . rés USA Holstein-frízek. A ? telep Tésen van, Várpalota j közelében. A tehenek ellátó- i sát, fejését ketten végzik: Benedek Attila és a más : szakmából elcsábított barát- ,■ ja, valamint rájuk vár a tíz hektáros bérelt föld meg- í művelése (ezen termelik a 1 takarmánynövényeket, búzát, l rozst, silókukoricát, jövőre még tritikálét is), sőt a tej- fí feldolgozás is kettejük feladata lesz. Amikor álmél- ; kodva hallgatom, hogy mind- 1 ez belefér az idejükbe, ő 1 csodálkozik, s közli: a reg- < geli fejésből fél . nyolcra meglesz a feldolgozott tej. öt év alatt további ti zen- j öt tehenet beállít a tejter- | melésbe, részben saját állo- j mányból fejleszt. Tovább'nem ? megy, mert akkor plusz em- •J bért kellene felvenni, a hu- I szonöt tehenet viszont ketten I el tudják látni.- Mások vágják a teheneiket, ön pedig fejleszt?- Elég baj az, hogy vágják. Én azért is fogtam bele, mert mások abbahagyták. Négy-öt hónap múlva a lakosság fele már a tejet sem tudja megvenni! Ezért kell termelni és tavaszra már olcsón adni. Nagy hiba a kivágás. Benedek Attila folyamatosan fogad egyetemi' hallgatókat, január 1-jétől december 31-ig. Nála megismerhetik a tejtermelő tehén- tartáson kívül az inszeminá- tori, állatorvosi munkát, valamint a növénytermesztésbe is belekóstolhatnak.- Azzal, hogy hallgatókat fogad, ki nyer többet: ön vagy a hallgató?' Vagy ön vejz/í netán?- Ez anyagilag mindenképpen veszteség. Kiadásokkal jár. A tejtermelésen azonnal megmutatkozik a hiba. A tanuló csak nyerhet. Én foglalkoztam a tsz-ben középiskolásokkal, egyetemistákkal, a nagyüzemnél ha akart, dolgozott, ha nem, akkor nem. Itt másként lesz. Aki nem dolgozik, akivel nem lehet szót érteni, annak nem írom alá a gyakorlatát. Csáti Istvánból viszont ömlik a szó. O is állattenyésztési üzemmérnök, Fülöpszálláson lakik. Tíz éve egyéni gazdálkodó. Baromfival kezdett: épített egy négyezres csirkeólat, majd egy nyolcezresí.- Az ólakban van csirke?- Most nincs. Akinek van ceruzája, az körülbelül egy éve nem tart csirkét. De amint változik az ár, másnap reggel már lesz benne!- A gazdasága bemutatásánál mondta, hogy kocákat tort.- igen, de csak tizet, bár korábban volt harminc is, na meg a szaporulata. Az anyák most üresek, nincsenek be- búgatva. Úgyszólván vendégségben tartom őket. Ak1 kor fogom növelni az állományt, ha a keveréktakarmány ára ezer forint alá megy, vagy a vágósertést hetvenként forintos áron megveszik. — Miből élnek meg? — Amit eddig összegyűjtöttünk. Meg ö szőlőtermést eladtuk, van egy hold szakcsoporti csemegeszőlőm is. Nagyon bizom abban, hogy ismét érdemes lesz sertéssel foglalkozni! Ha jó a disznópiac, vemhes . kocasüldőt adok el, van bizonyos vevőiköröm. Fülöpszálláson jó pár éve mintegy húszán követték Csáti István példáját: csir- kézni kezdtek. Aztán megalakították huszonnyolc fővel a Pásztor Kistermelő Szövetkezetét, ennek Csáti István lett az elnöke. A megalakulásnak két és fél éve, azonban csak másfél éve működik a szövetkezet - ekkor ismerte el létét ténylegesen a magyar gazdaság. A szövetkezet jogosítványa mező- gazdasági szolgáltatásra vonatkozik: közös az anyag- beszerzés és közös az értékesítés, ugyanakkor mindenki önállóan termel, saját kockázatára. Bonyolítási költségként három százalékot számolnak fel, de mivel nem nyereségérdekelt a szövetkezet, a zárszámadáskor a többletet visszaadják a tagoknak. Közös vagyonnal nem rendelkeznek. Egyetlen adminisztrációs tevékenységük: a bélyegző-nyilvántartás. A hallgatókat egy üresen álló családi házban szállásolják el. A szövetkezet akármelyik tagjához mehetnek gyakorlatra, növénytermesztésire vagy állattenyésztésire. — A hallgatók minket is serkentenek majd magasabb színvonalú munkavégzésre. Az egyetemtől meg azt várjuk, hogy termelési programot készítsen, amolyan tangazdaságokat alakítson ki. A programot önfenntartóra tervezzék, azaz tartalmazza azt a költséget, amit a hallgatóra kell fordítani, de úgy, , 'hogy az nekem a gazdaságban megtermelődjön. Az egyetem vezessen ró arra, hogy ne nagy fehér hússertést tartsak, hanem belga lapályt, vagy ne is sertésben gondolkodjak, hanem például nutrióban. Van számítógépem, arra is kellenének programok. — ön tehát segítséget vár az egyetemtől. — Pontosan. Én nem azért jöttem ide, mert otthon nincs mit csinálni! Igenis várok az egyetemtől is valamit. Nem forintot, hanem például számitógépes programot. L. Cs. K. A mikor elkészült az M7-es autópálya Budapest és Siófok közötti szakasza, lelkes újságcikkek, tv- és rádióriportok mutatták be az építőket, a korszerű gépeket, a beton'burko- 'latot. .. De arról sem hallgattak, hogy ez a 98 kilométer hosszú pálya csupán a kezdet, ez folytatódik majd a 'határig, aztán jön a többi, az egész országot behálózzák imaijd a négysávos utak. Aztán kiderült, a további építéshez pénz kellene, meg az is, hogy a betonburkolat nem is olyan jó, olyanról is susmog- ta'k, nem annyi és olyan cement 'került a betonba, mint am'ilyen kellett volna. A hazai a ütéseik sóikéig kesernyés mosollyal mondogatták; miénk a világ legkisebb autópályája. ..Se tény hosz- szú ideig az maradt, annak ellenére, hogy azért a nyolc(Autó)pályáink vanas években épülgettek újabb pályaszakaszok az (M1-esen és az M3-ason, valamint az M5-ösön, sőt hozzáfogtak az MO-ás fővárost átölelő körgyűrű építéséhez. De egyre nyilvánvalóbbá vált, 'hogy az egyre szegényedő költségvetés nemhogy a további autópályaépítéséket, de az úthálózat fenntartását is csak nagy-nagy nehézségek árán tudja finanszírozni. Mindezek azért jutottak eszembe, mert olvasván a Nemzeti Megújhodás Programiját, örömmel állapítottam meg, hogy a közút-, ezen belül az autópályafejlesztési program során szeretnék elérni, hogy a közúti infrastruktúra szempontjából az ország területének egységes fejlődése, ezen belül az elmaradott térségek felzárkóztatásának lehetősége biztosítható legyen. ,,A közúthálózat fejlesztése, az autópályaépítés nagy beruházási igényű, ugyanakkor a gazdaság megújítása és az Európához való kapcsolódás tekintetében ez ma az egyik kulcsterület. Az előrelépéshez nélkülözhetetlen forrás a koncessziós törvény lehetőségeivel élve — a külföldi tőke bevonásával teremthető elő." Nos, úgy tűnik, külföldi tőke már' lenne, de koncessziós törvény még nincs. Ez a kisebbik baj, mert várhatóan még ebben az esztendőben megalkotja az Országgyűlés. A nagyobbik az, hogy többen azon kezdenek morfondírozni, jó-e nekünk, ha beengedjük, teszem azt az izraeli tőkét, melynek segítségével olasz kivitelezésiben .megépülne egy majd’ 500 kilométer hosszúságú Dél-Magyarországon átvezető, kelet-nyugati autópálya. S hozzáteszik, mert ha ezt a kormány megengedi, akkor évekig lemond arról a haszonról, amit egy ilyen autópálya megépülése után a 'használatért kérhetne... A gond csak annyi — bár tény, nem csupán az úthasználati díj, de az autópálya mellé telepített üzemanyagtöltő-állomások, gyorsbüfék, éttermek, motelek haszna is ,,elszáll" bizonyos ideig —, hogy jelenleg nincs pénz egy ilyen építési program költségvetési támogatására. Mondhatnám, nagyon nincs pénz: mert hogyan lehetne szó erről, amikor a kormány azon viaskodik, miképpen faragja le a jövő évi jelenleg több mint 200 milliárd forintos költség- vetési deficitet 100 avilüórdra! N incs más megoldás, mint hogy előnyös koncessziót nyújtsunk a külföldi tőkének, ha tetszik, ha nem! Márcsak azért is, mert ez előnyös valameny- nyi közlekedő számára. Arról nem is beszélve, így talán jut pénz a kisebb települések közötti úthálózat Korszerűsítésére. Pályáink behatároltak, s nem csupán autópályáink. Roszprim Nándor
