Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-29 / 237. szám

1990. november 29., csütörtök uj Dunántúli napló 7 Újra szerveződik a munkás­Csak a számlák kifizetésekor takarékoskodunk? Szökik az energia Hogyan védhetjük ki az áremelés egy részét? masztó energiahordozói terhe­ket, jelenleg is támogatott áron jut hozzájuk. Magyarországon egyelőre csak korlátozott mértékben vá­sárolhatók energiatakarékos berendezések, ezért a lakos­sági felhasználás mérséklése a kormány energiatakarékossá­gi politikájának egyik alap­kérdése. (Viszont az elmúlt években Ausztriából nagy számban behozott, olcsó hűtő­gépek és egyéb háztartási be­rendezések sem energiatakaré­lékánál hiányzik a lakáson­kénti, egyedi szabályozás fel­tétele. Éppen ezért a hőköz­ponti hőmennyiségmérés és a lakásonkénti költségmegosz­tó-mérők alapján történő el­számolás bevezetése a követ­kező évek fontos feladata. A háztartási fogyasztókészü­lékek korszerűsítésére is szá­mos kezdeményezés történt — tájékoztat Horváth J. Ferenc. Licencvásárlások, nemzetközi együttműködések, valamint saját fejlesztések eredménye­Amikor a drágább az olcsá. Energiatakarékos Bauknecht-féle mélyhütöládák a pécsi Érti Áruházban Fotó: Proksza László rr r % őrség? Fölháborodva olvastuk az Uj Dunántúli Napló november 19-i számában a „Pénzszállí­tás fegyveres kísérettel" c. cikket, amely a Strázsatrade Kft. megalakulásáról számol be. A cikkben nyilatkozó dr. Nagy László, felelős be­osztású rendőrtiszt, a kft. pé­csi irodavezetője ismertette a cég kiterjedt tevékenységét. Szólt a társaság tagjainak foglalkozásáról is. Nagy ámu­latunkra még volt munkásőrök is „befértek" a fegyveres kísé­rők közé! Nem, ez nem tévedés, nem volt nemzetőrök! Azoknak a kezébe még ma, a rendszer- váltás nyolcadik hónapjában sem lehet fegyvert adni. Itt vannak erre a célra a „ki­próbált, megbízható munkás- őrök". Először a pénzkísérés, azután a gumibot, majd a puf ajka, a végén már min­ket kísérnek, mint 33—34 éve! Vagy talán tévedés, hogy a volt munkásőrbázis még je­lenleg is üzemel? Tévedés az is, hogy a volt(?) megyei munkásőrparancsnok gondnok­sága alatt telefon és állandó ügyelet van? Ki tudja, mi­ilyen céllal? Az „objektum" titokzatos éjjeli összejövetelek színhelye. A bejárati ajtón csak egyezményes csengőjelre bocsátják be az érdeklődőket, a tagokat. Fent az emeleten munkásőr-emlékszobo van, a megszokott, máshonnan már eltávolított jelvényekkel. Hát itt tartunk! Mindez azok után, hogy megszűnt a munkásőrség. Most ilyen-olyan finesszel megint fegyvert ad­nak kezükbe. Hát nem! A ki­végzett, hglálra kínzott, be­börtönzött, meggyalázott tíz­ezrek nevében tiltakozunk az új pufaijikások szervezése el­len! Nyomatékoson ajánljuk az illetékesek figyelmébe eze­ket a manipulációkat és köve­teljük az azonnali megszün­tetésüket! A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság ne fe­dezze ezeket a próbálkozáso­kat! Szüntesse meg a „mi rendőrségünk” az „ő próbál­kozásaikat", amíg módja van rá! Nem lesz visszarendeződés, megígérjük! Az MPFSZ Baranya Megyei Szervezete, a Történelmi Igazságtétel Bizottságának Baranya Megyei Szervezete, a Recski Szövetség Dél-dunántúli Szervezete Lekapcsoltad a villanyt? El­zártad a csapot? És a gázt, a bojlert? Magasba szökő árak, vaskos számlák, fizetési nehézségek övezik az energia­szolgáltatást. Pocsékoljuk az áramot és a fűtőenergiát, mert mindig mindenki a legolcsóbb berendezéseket, gépeket vásá­rolja. Azt azonban szinte senki nem veszi figyelembe, hogy az olcsóság ára és átka az ener- giazabálás. Nem számolgat­juk, hogy a drágább berende­zés mennyi idő alatt takarít meg annyi energiát, amiért már érdemes lenne megvásá­rolni. Panaszkodunk az ener­giahordozók drágulására, de nem vagyunk hajlandóak töb­bet áldozni a takarékos beren­dezésekre. Vagy csak nem tu­dunk különbséget tenni az egyes áruk és árak között? Ma a világ országaiban az egyik központi kérdés az ener­giatakarékosság, ezzel szem­ben Magyarországon 1988-ban megszüntették az energiataka­rékosság támogatási rendsze­rét, gyakorlatilag két éve - az áremelésektől eltekintve - nem ösztönzi az állam taka­rékosságra sem az ipart, sem a lakosságot. Az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium októberre elkészí­tette és az Országgyűlés elé terjesztette a kormány ener­giapolitikai koncepcióját, amelyben már megfelelő hang­súlyt kapott az energiatakaré­kosság is. Mint Horváth J. Fe­renc főosztályvezető elmondtcf, céljuk, hogy a gazdaság ener­giahatékonysága fokozatosan közelítsen a fejlett ipari or­szágokéhoz, azaz egységnyi nemzeti termék előállításához minél kevesebb energiát hasz­náljunk fel. (Japán jelenleg azonos energiafelhasználás­sal négyszer annyi nemzeti értéket állít elő, mint Magyar- ország!) Ehhez az ipar mo­dernizálása és szerkezeti át­alakulása szükséges. — Nemzetközi tapasztala­tok szerint - hangsúlyozza a főosztályvezető - az energia­takarékosságra fordított össze­gek goyrsabban megtérülnek, mint az eneraiaforrások fei- lesztése. A takarékosságot el­sősorban a helyes — tényleges költségeket tükröző — árakkal lehet ösztönözni, önmagában az árrendszer azonban nem elegendő az energiatakaré­kosság elősegítésére, mert a megtakarítások egy része nem közvetlenül a fogyasztónál je­lentkezik. Ezért indokolt, hogy az állam a gazdasági szabá­lyozás legkülönbözőbb mód­szereivel (hitel-, vám-, tarifa- és adópolitika, kutatásfejlesz­tés finanszírozása, ismeret- terjesztés, propaganda) segít­se és támogassa az energia­takarékosságot. A lakosság nem érzi a nyo­kosságukról híresek. Éppen ezért tartoztak az olcsó kate­góriába, és mindenki ebbe a csapdába esett, mert csak az árát figyelte.) A lakossági energiafogyasztás növekedé­sének mérséklése a korszerű gépipari, zömében villamos- energia-fogyasztó berende­zések fejlesztésének (és im­portjának) függvénye. Az energiamegtakarítás realizá­lásának feltétele a termék és minősége fogyasztók általi elismerése, valamint az, hogy ezen termékeket beépítsék, üzemeltessék. A lakossági energiafelhasz­nálás 60 százalékát a fűtés teszi ki. Éppen ezért elsődle­ges leiadat a fűtés/' energia- igények csökkentése, ezen be­lül az energiatakarékos építő­anyagok széles körű elterjesz­tése. A távhőszolgáltatásban elsődleges feladat a mérés és a szabályozhatóság megte­remtése, de a 635 ezres táv­fűtött lakásállomány 25 száza­ként ma már képesek a ter­melők a fejlett műszaki és energiatakarékossági követel­ményeket kielégítő termékeket gyártani. Azonban ezek a nyu­gat-európai szabványnak is megfelelő berendezések egye­lőre túl drágák és ez lassítja elterjedésüket. A minisztérium szeretné el­érni, hogy a kormány pénzt adjon az energiatakarékosság­gal kapcsolatos lelvilágositó munkára. — Meg kell mondanunk a lakosságnak, hogyan, milyen termékek vásárlásával védheti ki részbén az áremeléseket. Egy új minőségtanúsítási rend­szer bevezetését tervezzük, ahol nemcsak a hatóság írja elő a minőséget, hanem a gyártóknak legyen érdeke a jó termék előállítása. A minőség- vizsgáló intézetek véleménye egyben reklám is lehetne a cé­geknek, amennyiben olyan mi­nőséget produkálnak. Hajdú Zsolt Ki tud valamit a Feketerigó utcáról? Térképen nincs, papíron nem szerepel, gyakorlatilag létezik Nem csoda, hogy szinte le­hetetlen megtalálni a pécsúj- hegyi Feketerigó utcát, hisz a térképen sincs rajta. Fur­csa utca ez! Elvileg nem lé­tezik, viszont gyakorlatilag annál inkább. Meglepő, hogy nincs számon tartva, hisz több mint fél órába telt, amíg vé­gigmentem rajta. A 16 méter széles - sugárútnak is beillő - utcában nehéz kikecmereg­ni az autámarasztaló sárten- ge riből. Az újonnan épült családi házakba már januárban be­költöztek a családok, de az út megépítése egyre váratott magára. A száraz nyári idő­szakban senki sem törődött a földúttal, azonban az ősz meghozta az esőt és a sár­tengert, ezzel lehetetlenné téve a közlekedést. A sze­metet a Nagykozári útra hordják ki a lakók, közvilá­gítás nincs. Egyetlen közleke­dési eszköz a gumicsizma. Három évvel ezelőtt a tel­kek megvásárlási feltétele volt, hogy az új tulajdonosok ajánlják fel a terület egy ré­szét az állomnak egy később kialakítandó úthoz. A 16 mé­ter széles területsáv azóta is gazdátlan. Vagy elveszett a tulajdonos? A lakók október utolsó he­tében megkeresték a város- gondnokság útkezelési cso­portját. ígéretet kaptak, hogy a szakemberek felmérik az út jelenlegi állagát, és alterna­tív megoldásként bányamed- döt szállíttatnak a területre. Az érintett családok vállalták a bányameddő elterítését és bedolgozását a kérdéses 80—100 méter úthosszon. Az ígéret csak ígéret ma­radt, mert nem jöttek a te­herautók. Miért? Detrich Pál, az útkezelési csoport vezetője elmondta, hogy a probléma kettős: egy­részt jogilag nincs rendezve a terület, másrészt műszaki előkészítést igényel az útépí­tés. A városgondnokság csak korlátozott mértékben illeté­kes ebben a kérdésben, mert az önkormányzat tulajdoná­ban van a terület, ők jelen­leg csak az út egy részének kezelői. Viszont az építési és közlekedési osztálytól a mai napig nem jött az út meg­hosszabbítására vonatkozó adat, vagy kiegészítő irat. Hi­ányzik a lákók lemondási nyi­latkozata, és az új telek­könyvi bejegyzés. Ennek hiá­nyában hivatalosan nem tud­nak az út létezéséről, tehát nincs mit karbantartani. A városgondnokság csak az út­szakasz közterületté nyilvání­tása után tud intézkedni. A csoportvezető csupán lehető­ségként ajánlotta fel a bá- nyameddő-terítést, de ehhez egy telefonos bejelentés, illet­ve beszélgetés nem elegendő, a lakók nem keresték meg az útkezelési csoportot semmifé­le kérelemmel, beadvánnyal. A városháza építési és köz­lekedési osztályától kapott in­formáció szerint még május közepén, levélben tájékoztat­ták a lakókat: „az út kiala­kításának feltétele, hogy a téléktulájdonosok térítés nél­kül lemondjanak az út kiala­kításához szükséges terület­részről, továbbá társulás for- májá'ban vállalják az út meg­építésének költségeit, amihez a tervosztály 50 százalékos támogatást nyújt." A lakók azóta sem keresték meg az építési és közlekedési osztályt, csak telefonon kér­ték az útviszonyok rendezését lfadftartas Helyett vadgazdálkodás Á szarvasokat le kell lőni? Négy-öt év alatt a megye erdeiben élő több mint 9000 szarvasból le kell lőni mint­egy 7000-et. Finomabban fo­galmazva: alaposan apasz­tani kell az állományt. Indo­ka az a koncepció, amely az eddigi gyakorlattal szem­ben szükségesnek tartja megteremteni az erdő- és vadgazdálkodós egyensúlyát, mégpedig egyértelműen az előbbi prioritása mellett. A koncepció eltekint a jelen­legi tulajdonlási, bérleti vi­szonyoktól, vagyis érvényes­ségét egyaránt igényli a re­zervátumokra, a vadásztár­saságok által most bérleti jog alapján használt er­dőkre. Mindez a Baranyai Va­dásztársaságok Szövetsége rendezvényén került nyilvá­nosságra, ahol dr. Papp Ti­vadar, a Magyar Vadászok Országos Védegylete elnök­ségének tagja a mintegy 60, különböző szervezetet - egy­úttal érdekeltséget - képvi­selő szakember előtt az er­dő- és vadgazdálkodás egyensúlyáról tartott elő­adást. Az új törekvés két tartó­pillére: az erdő és a vad nemzeti kincs, illetve a mind­két irányú gazdálkodás alap­vető célja a nemzeti vagyon gyarapítása hosszú távon, a természet védelme. Az el­sődlegesség az erdőgazdál­kodásé, vagyis a vadászat, a vadgazdálkodás - némi egy­szerűsítéssel - nem jelent­het többet, mint mondjuk a gombázás, vagy a csipkebo­gyó gyűjtése. A jelenlegi helyzet — amin tehát változtatni kell eleddig Baranyáiban vad- tartás és vadászat folyt. A kilövések számából a szak­emberek arra a következte­tésre jutottak, hogy a szarvasállomány bőven meg­haladja a 9000 darabot, holott a megyének az alkal­mas élőhely szerinti eltartó- képessége mintegy 2200 szarvas. Az alkalmas élő­hely: a nagy, zárt tömbben lévő erdők. A remélt egyensúly képle­te tulajdonképpen egyszerű: ha a telepített erdő vagy a természetes újulat 7—8 év alatt jelentősebb minőségi vad-károsítás nélkül felcsepe­redik, akkor nintísen szarvas­túltartás. Amíg azonban az állatok „lelegelik" a jövő er­deit, apasztani kell az adott területen az állományt. Meddig tart(hat) ez? A becslések szerint 4-5 év kell a kívánt szarvaslétszám el­éréséhez. Ekkor és csakis ek­kortól beszélhetünk majd az erdő- és vadgazdálkodás valódi értelemben vett össz­hangjáról. Amipek természe­tesen még számos egyéb feltétele van. Például: a kö­zeg, amelyben hatékonyan és eredményesen működhet az új erdőgazdálkodási rendszer, amelynek beveze­tése - a kincstári erdő- gazdálkodásról van szó — a közeljövőben már várható. Legalább ilyen fontos az er­dő- és vadgazdálkodás, il­letve az erdészek és a va­dászok közötti, ma még je­lentős szembenállás felszá­molása. Nehezen tartható, hogy ma még egy erdész nem nyúlhat puskához, ha azt tapasztalja, hogy az általa kezelt erdőrészletben a nagyvadállomány jelentős kárt Okoz — holott elsősor­ban az állami rezervátumok­ban szaporodott túl a szarvas és „ömlik" ki onnan egyéb területekre. De mi készteti majd az érintetteket az egyensúly megteremtése felé? Egy rendkívül szigorú, következe­tes szakhatósági, felügyeleti munka, ennek a szervnek pedig a jövő évben már fel kell állnia, többek között azért is, mert 1991-ben újít­ják fel a most 10 éves va­dászati üzemterveket, ame­lyekben nyomatékkai kell majd szerepelnie az erdő- és vadgazdálkodás egyensúlyá­nak. Az erdőgazdálkodás prioritása mellett fenntartott összhang biztosításán dol­gozó felügyeleti szerv mel­lett egyéb tényezők is a kí­vánt cél felé terelik az érin­tetteket. Hajtóerő a vadkár bekövetkeztének megelőzése vagy az erdőgazdaság ese­tében a védőkerítés-építés - mindkettő adott esetben igen súlyos költségeket ró­hat a nem megfelelően dol­gozó erdő-, illetve vad- gazdára. Mindezt leegyszerűsíthetjük egy követelményre: vadkár helyett munka! M. A. A pécsi Feketerigó utca egy részlete Fotó: Proksza László a városgondnokságtól. A to- még nem ragadtak bele tel vá'bbi lépéseket a tulajdono- jesen a sárba. .. soknak kell megtenniük, ha H. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents