Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)
1990-11-28 / 236. szám
8 uj Dunántúli napló 1990. november 28., szerda Legyenek-e művelődési központok? Zöld Szív az iskolában A takarítónők és az államhatalom stratégiája Négy év a Bukaresti T udományegyetemen- Szedtünk diót meg mogyorót, az óvónéni megpucolta nekünk — az evőkanál eltűnik a kitátott szájban, s ezalatt egy másik Mariann szólal meg.- Jó az ovi, már kapáltunk is, meg lehet játszani babákkal, s ott abban a dobozban van építőkocka — emelkedik az ujjacska a szekrény irányába. A szomszédos asztaltól egy göndörhajú kisfiú rángatja meg a kabátom: Elalvás előtt mindig mesélnék! Az előbbi kislány bólogat: - Sok könyvünk van itt. Nekünk meg otthon van videónk. Láttam már az Erdő kapitányát és a Robotzsarut.- A Robotzsarut is megnézted? — képedek el, mire megnyugtat: - Én már hatéves vagyok! De igazából csak a félét láttam. Mesélő varázskert A pellérdi óvoda vakitóan fehérre meszelt szép műemlék parasztházban kapott helyet. Hatalmas játszótér, külön kis konyhakerttel, ahol az óvodások is veteményezhetnek, ül- tetgetnek.- Hetvenkét gyerekünk van, mindenkit' fel tudtunk venni, aki jelentkezett. A szülők szinte kivétél nélkül Pécsen dolgoznak, akadnak, akik odajáró ti ák óvodába gyerekeiket — Polacsek Lajosné vezető óvónő kalauzol végig az épületben. Óvodájuk nemcsak ízléses, gyerekre méretezett, hanem elveikkel is arra törekednek, minél jobban segítsék a kicsiket abban, hogy napjaikat vidáman, ugyanakkor hasznosan töltsék. Az iskolából az alsótagozatosok visszajárnak s kibontják a „mesetarisznyát", 'rendszeresen olvasnak az óvodásoknak történeteket. A kötetlen és nem kötelező foglalkozásokon is sok mesét hallalak a gyerekek, s ők is mesélhetnek társaiknak.- Alkalmazzuk a Zilahi- és a Stöcker-féle módszereket - mondja a vezető óvónő. — Mindegyik program alapelve a játékosság, a gyerekek kreativitásának kibontakoztatása. így vezetjük a foglalkozásokat, s az önállóságuk abban is megnyilvánulhat, hogy a tízórait és az uzsonnát akkor eszik meg, amikor nekik jólesik, s nem kell egyszerre falatozni. Annyit máris mondhatok, hogy a gyerekek az új módszerek bevezetése óta sokkal jobban szeretnek itt lenni. Nem kiabálnak, nem verekednek, mindenki nyugodtan játszik. Az iskola első osztályos pedagógusával együttműködést kötöttek, hogy kölcsönösen ellátogatnak egymáshoz, még közös tornaórát is tartanak egyszer, hadd ízlelgessék az óvodásaik az iskolai légkört. Újító iskola Az iskola a régi kastélyépületben található, s új számító- gépes oktatásukat a nyári napközitől bérelt helyiségekben oldják meg egyelőre.- Tárgyaltunk az önkormányzati vezetőinkkel, úgy néz ki, ők is támogatni fogják a felújítási elképzeléseinket, mert egy alapos tatarozás már ráférne az épületre — mondja a pellérdi Általános Művelődési Központ igazgatója, dr. Breuer Györgyéé. Közös játék a pellérdi óvodában A kopott falak között viszont sok mindent megpróbálnak. Az ott dolgozó tizennyolc pedagógust innovációs pályázattal ösztönzik új ötleteik megvalósítására. Beléptek — a tanulókkal együtt — a környezet- védő „Zöld Szív Mozgalomba". A komplex képesség- és személyiségfejlesztő programjuk országos második díjat is nyert, összeállítottak tíz témából álló sorozatot - jelenleg még szakköri munkában - s ahhoz mindent feldolgoznak, miközben áthatolnak az amúgy merev tantárgyi határokon. Őszre készült el Villányiné Stahl Márta és Hegedüsné Kovács Márta munkája nyomán az új típusú technikaoktatási programjuk. A gyerekek felváltva tanulnak biokertészetet, reform főzési módszereket, hagyományos tárgymegmunkálásokat és számítógépes ismereteket. Szakköröket is tart a két tanárnő, melyre egész gyereksereg jár. Első osztálytól kezdve oktatnak német nemzetiségi nyelvet, bár bánatuk, hogy iskolájukban nem tolonganak a német szakos tanárok. A szülőkkel sikerült megtalálniuk a közös hangot, sok segítséget kapnak tőlük mindennapi és fejlesztő tevékenységükhöz. Elsősorban a szülők kérésére fogtak hozzá közös programjaikhoz, például kirándulásokhoz. A hetedikes Desztics Ágota és a hatodikos Gáspár lenő elégedett is az iskolával. Azt mondták, nem vágyakoznak pécsi iskolába. Ismerik a tanárokat és Pellérden jobban lehet biciklizni a barátokkal. Mindketten több szakkör tagjai, nem unatkoznak. Jenő már előre sajnálkozik, mit fog csinálni nyolcadik után, kevesebbet lehet otthon. — Itt csak bekukkantunk az erdőbe és láthatok őzeket, madarakat szabadon. Amikor mentünk az iskolával a Bécs- hez közeli Szafari parkba kirándulni, ott is rettenetesen tetszettek az állatok! A felnőttek kevésbé A művelődési ház nem dicsekedhet körülményeivel, ezért tanfolyamaikat, szakköreiket is jobbára az iskolában tartják. Fülöp Zsolt, a művelődési ház vezetője és könyvtáros hosszasan sorolja, hányféle szakkör áll a gyerekek és a felnőttek rendelkezésére. Rendeznek vetélkedőket is más környékbeli művelődési központokkal, tartanak sportnapot, hívnak népszerű művészeket. A gyerekeknek szóló programjaik sikeresek is, ám a felnőttek számára szervezettekre gyéren csordogálnak a községből. Az emberek többsége ingázik, dolgozik a háztájiban, s anyagi javaikban szaporodva otthonukban jóval színvonalasabb környezetet, s technikai lehetőségeket alakítanak ki, mint amit a művelődési ház tudna nekik nyújtani. S közel van Pécs, napközben ott vásárolnak be, este odamennek szórakozni. Kell-e ÁMK? Pellérd sajátságos helyzetben van, éppen a megyeszékhely szomszédsága miatt. Szükség van-e az Általános Művelődési Központra, mint egységes intézményre, de meg is fordíthatjuk a kérdést, betölti-e az alapításkor vállalt szerepét ma is az intézmény? Végigsöpört az országon egysier a művelődési központ alakuló fellángolás, s újabban a szétválások kerültek a napirendre. Bizonyára nem lehet skatulyát, húzni mindegyikre, s annak alapján megállapítani, kelle- nek-e művelődési központok mondjuk Vácrátóton és Budapesten? A helyi igények, körülmények, lehetőségek mondhatnak a központra igent vagy nemet. Dr. Breuer Györgyéé eltökélten jelenti ki:- Az új önkormányzattal már találkoztam ebben a kérdésben, mert ők is felvetették, nézzük meg, legyen-e továbbra is a művelődési központ intézménye. Én nem ragaszkodom mindenképpen az intézményhez, de a véleményemhez igen. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy településen, mégha egy város szájában is található, kell helyi kulturális közélet. S egy iskolának vállalnia kell, hogy kapcsolatot tart, felelősséget vállal az ott élők formálódásáért az óvodásoktól a felnőttekig. Ha nem leszünk ÁMK, a mi iskolánk ezt a célkitűzést továbbra is meg fogja tartani. Barlahidai A. Dr. Fülei Szántó Endre, a JPTE TK professzora, feleségével, Dörnbach Máriával négy évet töltött a Bukaresti Tudományegyetem vendégprofesszoraként. Hazaérkezvén a professzor úr nekilátott a sokszor rettegésben, de általános bizonytalanságban töltött négy év emlékeinek megírásához. Laounk munkatársa is megkérdezte. — Miért éppen Bukarestbe vették útjukat? — F. Sz. E.: Engem nem azért küldtek oda, mert hívtak, ugyanis először Amerikát ígérték. Na most, erre a legtöbb ember bepörög. Én pedig misszióként • fogtam fel, megpróbáltuk. Turistaként sokat jártam Erdélyben, apám Udvarhelyen nevelkedett, rokonok még ma is élnek kint. Magunk sem gondoltuk, hogy ilyen sokáig fog tartani, sőt szerződés^ is bontottunk, úgy jöttünk haza. — D. M.: Januárban még aláírtunk egy évet, mondván, ha eddig kibírtuk, nézzük meg, milyen, ha kitör a szabadság. Aztán, hamar kiderült, hogy valóban kitörött va szabadság. A decemberi események után — forradalomnak szándékosan nem nevezem — többször féltünk, mint előtte. Utána ugyanúgy figyeltek minket, szómontartották minden gondolatunkat, de azért nagyjából lehetett tudni, meddig engednek elmenni bennünket. Státusunk is teljesen bizonytalan volt, ugyanis sem diplomaták, sem a követség alkalmazottai nem voltunk. A Budapest étterem szakácsával volt egyenrangú az egyetemi tanár útlevele körülbelül. — Bukarestben magyart tanítani . . . — F. Sz. E.: Hát nem volt egy nívó. A magyart B szakként lehetett tanulni. Minden négy évben 7 hallgatót kellett felvenni, se többet, se kevesebbet, mert azt nem engedhették meg, hogy ne induljon a szak. Jó esetben egy hallgató akadt, aki valóban ezért jött ide, a többi vagy szekus jelölt vagy sehova sem vették fel, ezt pedig felajánlották neki. így a nyelvi alapoknál kezdtük. Nem volt megalázó, bár nem vagyok nyelvtanár, de különösebben felemelő dolog sem. Az egész értelmetlenségét fényesen bizonyítja, hogy az események után egy hallgató maradt ösz- szesen. De azért ahhoz rettenetesen ragaszkodtak, hogy magasan kvalifikált vendég- professzoruk legyen, meg is fizettek rendesen. A munkamorál az nulla volt. Mindenki menekült el, ha egyáltalán bejött megtartani az óráját. Voltak persze kedves lények is az intézetben, no nem a Petre Roman felesége, akinek mellesleg első férje magyar volt.- A kérdés magától adódik: miért érte meg ilyen sokáig kinn maradni?- F. Sz. E.: Sok jó emberrel taálkoztunk, 'románnal is, magyarral is. Rengeteg barátot is szereztünk. No meg csütörtökönként nem filológusok részére tartottam fakultatív előadást, ahol Nagy Lászlótól Pili nszkyig, Hamvasról, s a legfiatalabb nemzedékről is beszéltem. Ott ösz- szejött minden igazán érdeklődő magyar, néha eljöttegy- egy provokátor, de nem számítottak. Sokszor eszembe jutott az is, hogy megemelem a kalapom, az előtt a lehallgató szekus előtt, aki ezeket az előadásokat végighallgatta.- D. M.: Volt például egy. takarítónőnek álcázott őrmester, aki rendkívüli szorgalommal takarította lakásunkat, időnként univerzális mesteremberek segítségével. Nagyon felháborított az a tény, hogy nem csa'k rólunk, de a hozzánk .'járó barátainkról is gyűjtött információkat, hát le akartam rázni. Akkor sírva fakadt, könyörgött, hadd jöhessen ezentúl is. Nyomorult helyzet volt az övék is. Nyilván valami okból kifolyólag zsOrolhatóvá váltak, aztán egy idő után nem lehetett abbahagyni.- Hogyan összegezné az emlékeket, Románia mai helyzetét?- F. Sz. E.: Vannak közösségek, melyek után honvágyam van. Szeretnék most decemberben is kint lenni. Nagyon sokat dolgoztam, tanultam ott, és rengeteg élményt szereztem emberileg. A mai helyzet? Az lliescu-csoport ugyanaz, mint a régi, csak kulturáltabb. Nagy különbség, hogy ő szovjet KGB-s volt. Csináltam mélyinterjúkat parasztokkal, mi lenne, ha visz- szajönne Mihály király. Lenne népszerűsége, de talán a megszépítő messzeségből csupán. Meg kellene írni a dunai államok előítélet-szótárát: hogy a magyar gyerekhúst eszik, a román szőröstalpú . . . Zábrádi Marianna Fotó: Proksza László Önvallomások képpel és hanggal Közösségi ni no díj után Ritka sikersorozatot hoztak az elmúlt hónapok a Pécsi Ifjúsági Ház Diaporáma stúdiójának. A tavaly nívód í jja I kitüntetett közösség idén elnyerte a Kiváló Együttes ci- met. A közelmúltban pedig Mániái György, a stúdió vezetője megkapta az AFIAP nemzetközi fotóművészeti cimet. — Milyen kritériumok alapján ítéli oda a nemzetközi szervezet a cimet? — kérdeztük Mánfai Györgytől. — Sok szempontot vesznek .figyelembe, de az alap, hogy a pályázó legalább fél évtizede „számontartott" legyen a nemzetközi porondon.-Mielőtt egyéni eredményeinek hátterét boncolgatnánk, tekintsünk vissza az azt megelőző kollektiv sikerekre. Miként került az érdeklődés középpontjába az együttes, és főleg kik tettek sokat annak elérésében? — Az említett időszakban három új szerző mutatkozhatott be a nemzetközi fesztiválokén: Végh András, Báló Imre és Rózsa Zoltán, akik így feliratkozhattak műsoraikkal a nemzetközi listára. Célunk az, hogy a 'jövőben is minél több tehetség mutatkozhasson be mind a hazai, mind a nemzetközi fesztiválokon. — Mi biztosítja a stúdió, az egyéni művészeti munkájának fejlesztését? — A Janus Pannonius Tudományegyetem Földtudományi Intézeténe k fotód ok u me ntá to ra vagyok, így lehetőségem van a mindennapi munkámban az egyetemen is az audiovizuális műfaj gyakorlására, szakmai bemutatók megtartására. Érthetően ezen összeállításokra elsősorban a rajz, földrajz szakos hallgatók a „vevők", de élénk érdeklődés mutatkozik más szakos hallgatók részéről is. — Hallottuk, sőt láthattuk, hogy a televízió is érdeklődik a pécsi diaporámások műsorai iránt.- Szerencsére igen. Hamarosan a képernyőn láthatjuk majd a már elkészült műsorok közül a következőket: Egy krétasziget: Rügen; A iDűnék világa és a Pampei című ösz- szeáilítások. Ezek elsősorban a középiskolásoknak és egyetemi hallgatóknak készültek.- Gazdag nemzetközi szereplést bonyolított le az elmúlt hónapokban. — A múlt évet egy NSZK- bel'i környezetvédelmi díjnyertes munkámmal zártam, tavasszal a hblland szövetség meghívására két hétig élvezhettem Németalföld vendégszeretetét, ahol három bemutatóm és egy kiállításom volt, azt követően két hetet töltöttem Belgiumban, ahol két dijat nyertem, s ebből az egyik AFIAP, a Nemzetközi Fotóművész Szövetség díja volt. ■Itthon pedig különdíjat nyertem az országos egyéni pályázaton. Közben önálló fotó- kiállításom volt a belga Lie- genben, Mechelenben és Esneuxban, ezen városokban bemutatóim is voltak. Párizsban egy kamarakiállítással szerepeltem. Ausztráliában a fődíj-ikategóriában az Akvarell című munkám különdíjat kapott. Jelenleg Milánóban von „látható" anyagom, itthon pedig megkezdtük a jövő évi nemzetközi fesztivál szervezését. — Min dolgozik jelenleg? — Kísérletezem. Egy emberről készítek dokumentumot, ciki téhetségtelenségből semmiféle szellemi teiméket ez idáig nem tudott felmutatni, kertitörpeként ácsorog, hereként élt a társadalom kárára, mégis megtűrték. . . K. L. Mánfai György AFIAP-címmel
