Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-22 / 230. szám

új Dunántúli napló Boranyoi képviselők: Kapronczay József, Pop András, Biró Ferenc, o plenáris ülés szünetében Válasz a T. Házból Lapjuk nov. >15-i számában A T. Ház címmel közölt, Hárs­fai István által írott cikkük késztet arra, hogy - mint az Írásban foglaltak által szemé­lyemben is érintett - válaszol­jak. Lényegében az új Ország- gyűlés összeülése óta - a jo­gos és megfontolandó bírála­tok mellett - elárasztották a magyar sojtó nagyobb részét olyan, híradásnak nem nevez­hető Írások, amelyekben né­mely írástudók a kormány, pártjai és képviselői iránt ere­dendő elutasításukat fanyal- gássá vagy aggályoskodássá tompítva, a tények általában a parlamentarizmus, ezen be.- lül a magyar Országgyűlés munkájának teljes félremaava- rázásával a bizalmatlanságnak egész falrendszerét építették az időzített káoszt öröklő új rend intézményei, szervezetei köré. Olyan légkört teremtet­tek mára, amelyben minden jobbító szándék és tett visszá­jára fordul. Behizelgően va­lósnak tűnő érvek mögé rejt­ve a század újabb magyar meghasonlásának előkészítése folyik. Pécs 2. választókerületének országgyűlési képviselőjeként az említett cikkben foglalta­kat, hasonlóan a nyílt vagy álcázott ellenzék lelki hadjá­ratának számtalan megnyilvá­nulásához, rágalomként, az Országgyűlés megszégyeníté­seként fogom fel és élem meg. A szóbanforgó cikk egészének tételes cáfolatára nincs mó­dom, ezért néhány pontban összegzőm ellentételeimet: © Visszautasítom mindenek­előtt azt a gúnyos hangot, amely egy magára valamit is adó lap komoly, belpolitikai elemzésében az országgyűlési képviselőket lógásra hajlamos taknyos kölyökként láttatja, akik között kivétel, ha valaki küldetését komolyan veszi. © Teljesen hamis a parla­ment időbeosztásáról alkotott kép. A plenáris, testületi ülés, amit a televízió is közvetít, az Országgyűlés munkájanak csak egy szelete, annak - sok te­kintetben formális - betető­zése. Az előkészítést a kor­mányzati, az egyéni, képvise­lői, a képviselői csoportban végzett, illetve a szervezett 'bizottsági munka ötvöződése jelenti, ami sokkal áttétele­sebb, időigényesebb és kevés­bé látványos, mint a plená­ris, látható ülés tevékenysége. ® A parlament — kétség­telen üresjáratok dacára - a világ nem sok országához ha- sonlíthatóan feszített munka­rendben, rendkívül sok alkot­mánymódosítást, törvényt és határozatot dolgozott ki és fo­gadott el, bár ezek hasznos­ságáról csak a jövő mond ítéletet. Nem vitatom, az elmúlt hó­napokban sok öncélú, maga­mutogató, lehet, jószándékú hozzászólás hangzott el min­denünnen, de ha valaki veszi a fáradságot: időt mér és tartalmat elemez, rá kell éb­redjen, hogy az ellenzék idő­beli túlsúlyában lévő» sajtóval kiválóan támogatott, a szak- szerűség minden látszatával felruházott hozzászólásai, in­dítványai mögött korántsem az „okosat és megszívlelendőt" mondás vágya csak az indí­ték, hanem az ellehetetlenítés, a nyers hatalmi törekvés. Az időhúzás látszata lényegében kimunkált obstrukciós, bom­lasztó beállítódás és taktika következménye. (Mellékesen: az angol parlament egy-egy részkérdését taglaló vitájakor 6-8 képviselő ha található a teremben, a többiek parla- mentszerte dolgoznak, illetve tévén nézik az eseményeket, a francia nemzetgyűlésben be­vett szokás, hogy a képviselő­társak egymás helyett is sza­vaznak egyszerűbb ügyekben, a finn képviselők parlamenti dolgozószobájukban rádión hallgatják a vitát, s csengő szólítja őket szavazásra. A mi irodánk a szomszéd épü­letben van.) © A parlamentáris demok­rácia alapszabálya: az Or­szágház is i szabad szólás tere, ott minden képviselő egyformán fontos, és nincs olyan kérdés, emit ne lehetne szóba hozni; amit pedig egy képviselő mond, az számit, mert vakíkmek, valakiknek fon­tos lehet. Mindent meg lehet és meg kell tehát beszélni. A kérdés súlyának megfelelő rangsoro'ást és tárgyalásmó­dot a Házszabály kell bizto­sítsa, nálunk azonban sajnos még nem jutott idő meg­felelő szabály kidolgozására. Igen lényeges, nagy munka 'esz, én előbbre időzítettem volna. Az a gondolkodásmód pe­dig, amely szerint „a parla­ment és a kormány a rohanás fékezése és megállítása he­lyett szinte folyamatosan a múlton rágódott", csak a leg­korlátoltabb volt pártkáderi elmékben lelhessen visszhang­ra) Milyen alapon vonja meg az újságíró az új rendszertől a jogot, hogy a múlt tisztá­zását elkezdje, hogy pl. ‘56 emlékét törvényibe foglalja vagy hogy az ötágú bélyeget letörölje a homlokáról? A vita elhúzása itt sem a kormányzó akarat főáramának szándéka volt. Az újságíró miért nem kapcsolja be olyankor is a te­levíziót, amikor - 10 közül 9 esetben - nem a múltról esik szó? © Aki a legcsekélyebb mér­tékben tisztában van az el­múlt két év szédítő gyorsasá­gú politikai változásaival, az nem mondhat olyat, hogy „az ellenzék jó ideje készült már a hatalomátvételre", A való­ságban a felkészülésre hóna­pok sem voltak. A mozgalmi és pórtszerveződés nem azo­nos a kormányképességgel. Ez a mai ellenzéki pártokra is igaz, s ezt ők is tudják. Ezt a Vezetést kényszer szülte, nem jókedvükben vállalták az em­berek, akik törvényszerűen gyakorlóidejüket töltik. Nem engedhetjük, hogy az ostoba­ság vagy a hatalomvágy kény­szere ingassa meg őket. © Számomra a taxis de­monstráció, illetve puccskísér­let arra is jó volt, hogy a ba­rikádoknál megtanuljam, mit jelent a törvénytelenség, az önkényeskedés, a fenyegetett­ség és a jogfosztottság álla­pota. Ha eddig negyven évig nem, most ismét éreztem és érzem, rmit jelent félni a káosztól és a félrevezetett tö­megtől, nem odamenni és úgy szólni, ahogy akarok. És ismét csak: mekkora erő a nyugodt mértéktartás. © 'Egy személyes vonatko­zás: az utolsó két ülésen nem vehettem részt. Az Ország- gyűlés megbízásából először utazva, a Külügyi Bizottság tagjaként is Vilniusban és Koppenhágában jártam. A balti államok önrendelkezésük eléréséhez országunk segítsé­gét is várják és kapják. Dá­niában az Északi Tanácsokat alkotó öt állam több száz parlamenti képviselője előtt szólhattam angol nyelven or­szágunk demokratizálódásáról, és hazahozhattam dokumentu­mokat, ajánlásokat, lehetősé­geket az északiak által nyúj­tott kézzelfogható támogatás­ra, a parlamentek területi ösz- szefogásának kidolgozott, jól működő mintáit. A képviselő­ket tehát nem csak azért fize­tik, hogy „ott üljenek" a kép­viselőházban. A munkának ezernyi útja-módja létezik, amely gyakran ütközhet a plenáris ülés rendjével. Mind- annyiunkra sokszoros teher, sokszoros felelősség neheze­dik, néha méltatlan dolgokkal is foglalkoznunk kell, pl. a közhelyekkel való bemószero- lás teljes fegyvertárát felvo­nultató újságcikkekkel vitat­koznunk. Az újságíró azt mondja- súlykolja: „az ország gyors­vonat! sebességgel száguld az összeomlás felé”. Mondhatja, a lelke rajta! Én kincstári optimizmussal vallom, hogy szemben a bi­rodalom egészével az ország­nak egyre jobbak az esélyéi. A mélyben járunk, de nem zuhanunk vagy rohanunk, van­nak fogódzóink, vannak segí­tőink, kitaposatlam, de jó úton járunk. Kincstári optimizmus, de kincseim tára mindenesetre nem hazugságokkal van tele. Pap András országgyűlési képviselő 1990. november 22., csütörtök A mellényt újra kell gombolni A iDN 1989. december 9-i számában kifejtettem a véleményemet „A közoktatá­sunk válsága" címmel. Az oktatási téziseket előzőleg megbeszélteim dr. Rajczi Pé­ter ny. gimin. tanár kollé­gámmal, jelenleg közéleti ember. Véle 13 évet együtt tanítottam a Nagy Lajos Gimnáziumban. Egy évvel ezelőtt írásban nekem át­adott eszmefuttatása ma is időszerű. Dr. Rajczi Péter irja: „A tézisékben foglaltak helyesek, és megfelelnek az elmúlt rosszemlékű 40 év­iben a korszakot iskola-poli­tikai érdekeltségben átélt és valóban értelmiségi em­ber tapasztalatainak.-Ezt a „valóban értelmisé­gi" fogalmat azért említem, mert az elmúlt 40 év egyik eredménye az is, hogy az „értelmiségi fogalom" meg­változott. Azt hozzáfűzték bizonyos oklevelekhez, anél­kül, hogy a mögötte lévő embert nézték -volna. Hisz épp a tézisékben is szere­pel a. „gyorstalpaló" levele­ző oktatás eredményessége, ill. eredménytelensége. Va­jon értelmiségi-e feltétlen egy kihelyezett tagozaton, levelezőn végzett, mezőgaz­dasági főiskolán szerzett ok­levéllel rendelkező, és funk­ciója révén a tudományok kandidátusa fokozatot nyert közéleti férfiú? A megnyil­vánulásai alapján nem. De így vagyunk egyéb „tudo­mányágaknál" is. Hogy ne beszéljünk éppen a peda­gógus tudósokról, akiket Beke Kata piszkál meg a kontraszelekcióról írt könyvé­iben. Aki egy kicsit ismeri Budapest elmúlt évtizedei­nek oktatástörténetét, pon­tosan tudja, kikről van szó. Tehát a tézisek jók és meg- tárgyalandók. Deák Ferenc szerint: -ha észreveszem, hogy rosszul gomboltam -be a mellénye­met, nem tehetek mást, mint újra kigombolom, és elölről végigcsinálom a műveletet. Hát mi 1945 után ugyan­csak rosszul gomboltuk be a mellényünket. Ennek a korszaknak egyetlen poziti­ven -értékelhető kultúnpoliti- -kus minisztere Keresztury Dezső volt, és mellette a Közoktatási Tanács tagjai közül Sik Sándor és Szent- györgyi Albert is. Ők idejé­ben észrevették a helytelen irányt, nem tehettek mást, minthogy félreálltak. És jött egyes félművelt alakok rém­uralma, a „/pedagógus rém­uralom". Élén talán az egyébként művelt Ortutay Gyulával, aki azonban mű­veltségét feláldozta egyéni érdekeiért. Darvasról, Hikuról és a többiekről nem is -ér­demes beszélni, majd a tör­ténelem megítéli, vagy már megítélte őket. Tehát kezd­jük elölről! Az alap a pedagógus személye. A pedagógus tisz­tet vissza kell állítani a régi tekintélyre. Itt kissé javíta­nám a tézisekben említett történelmi hátteret, amikor a volt polgári iskolai igaz­gatókat gyakran a falusi kántor-tanító váltotta fel. De inem ez a /baj, 'hanem az, hogy a felváltás óka poli­tikai jellegű volt. Tehát jól helyezkedő - és gyakran éppen kulturálatlanságuk, müveletlenségük, képzetlen, ségük miatt háttérbe .szorul­tak — kerültek vezető pozí­ciókba. Most ezek egyszerre nagyhangú marxistákká vál­tak (legalábbis Pécsett és Baranya megyében Így volt), és ezek tették tönkre az is­kolát, és ma magas nyug­díjjal és kitüntetések soro­zatával élvezik munkájuk gyümölcsét. A pedagógus társadalomiban nagy ganyé- zásra van szükség. Az -isko­lába csak odavaló ember tehesse be a lábát. Ennek kiindulópontja az, hogy a pálya elnőiesedését meg kell szüntetni. Megfe­lelő férfiakra (de igazi fér­fiakra) van szükség legalább 50 százalékban. Az erőlte­tett koedukáció is -megvizs­gálandó lenne. A középis­kola (elsősorban a gimná­zium) színvonalának csökke­nése (egyben társadalmi ér- téktelenedése) a koeduká­cióval és a pálya elnőiese­désével erősödött meg az egyéb politikai ökokon kívül. Igazi néptanítók, tudós ta­nárok munkájának eredmé­nyeként mojd talán lehető­ség lesz arra, hogy hazánk megint európai legyen. Az elmúlt 40 évben sok­szor mentem fejjel a fal­nak. Harcoltam írásiban is. Beszéltem, amikor beszélhet­tem. Régi írásaim, beadvá­nyaim valahol vannak vagy voltak. Most már fáradt va­gyok. De ha nem történik sürgősein radikális változás az egész oktatásügyünkben, az óvodától az egyetemig, az iskolaigazgatótól a mi­niszterig, akkor Herder jós­lata valósággá válik." Kelt Pécsett, 1989. szept. 27. Or. Rajczi Péter. Mit kell tennünk, hogy úrrá legyünk az oktatási ne­hézségeinken? 1989 szeptember és 1990 február közötti időszakban a DN-ben megjelent 3 cik­kemben erre konkrét javas­latot tettem. Ezeket ma -is fenntartom. Vitatkozni lehet, ■és kell róla. Jelszó: a szakszerű oszt. foglalkoztatás és a szaksze­rű tanügyigazgatás meg­szervezése. A közoktatás munkarend­jét 8-10 éves válságidő­szakra kell kidolgozni. A terűben feltétlenül számolni kell az anyagi helyzetünk­kel. Mindezekhez előzetes szakmai felmérés szükséges. A széles társadalom nem is­meri az iskolák tényleges állapotát. A két háború kö­zött az iskolai ÉVKÖNYVEK hűen tükrözték az iskola belső helyzetét. Nem vélet­len, hogy dr, Andráslalvy okt. miniszterünk a hivatal­ba lépésekor kijelentette: „Ma még nem -is tudom, hogy mekkora csődtömeg felett ülök." Pl. 1989 júniu­sálban egy volt járási szék­helyen egy 635-ös létszámú iskolában 8 tanulót minősí­tették osztályismétlésre. Ez még mindig a „bukásmen­tes -iskola" csődje. Cipelik a sereglhajtákat -korrepetálás­sal, beépített emelőszerke­zetekkel, fejeléssel, felzár­kóztatással egyik évről a másikra. Miközben ők fékjei és gátjai az egészséges elő­rehaladásnak. Ebből a költ­ségvetésből -ez nem megy! Az oktatói kar 52 tagjának 65 százaléka még ma is he­lyesnek tartja a kétcsator­nás oklevélszerzést; azaz nappali és lev. tagozaton. Csak 18 pedagógus véli szükségesnek a diploma megszerzését kizárólag nap­pali tagozaton, úgy, mintáz orvosi karon. Pedig a -jövő tekintélyük és saját anyagi létük alatt vágják a fát. Minden szakágazat most veri az asztalt. Reálbér­növekedést szeretnének el­érni. Ez sem megy. Amilyen mértékben nyomás alá he­lyezik a kormányt, olyan -mértékben, szinte lóvágtá­ban megindul a bankóprés. Minden sztrájk csak növeli a vajúdás, a 'kilábalás idő­tartamát. Minden, ágazat '(nemcsak a taxisok) egy hét alatt össze tudja roppan­tam ezt a zsendülő demok­ratikus államgépezetet. An­tall miniszterelnök október 28-án nagyon hitelesen ösz- szefoglalta a helyzetünket. Mindenkinek volna itt jogos bérkövetelménye. A Kádár- rezsim „jóllakatta" a felvett •kölcsönökből a nép széles tömegeit. Nem szemétdom­bot, hanem trágyatelepet hagyott maga után, aminek kihordását a 'Németh-kor- mány kezdte meg, és a mai parlamentnek, a mai kor­mánynak kell majd befejez­ni. A belpolitikánk erőtlen ugyan, mert elviszi az ener­giát a külpolitika. De erre is múlhatatlanul szükség van. Hajszolt a parlamenti munka is. Ha sztrájkokkal nem akadályozzuk a kor­mány és a parlament mun­káját, akkor ’fogcsikorgatva -és erős nadrágszijh-úzással, másfél évi munka után meg­kezdhetnénk a hegymenetet A két 'háború között 48 000 jól képzett szakem­ber látta el a közoktatási teendőket. Ma 180 000 em­ber dolgozik ezen a terü­leten. Ebből kb. 50 000 az étkeztetés, a napközi ottho­ni teendőket látja el. Belső átszervezéssel igen sokat -meg lehetne takarítani, ami­vel javítani tudnánk az élet- színvonalat. De még sokáig kísért a múlt keserű emléke. A hangadó, a kiszolgáló sze­mélyzet -a bokáig sem ér­ték fel azoknak, akiket ki- ébrudaltak rögtön a-60. élet­év betöltése után. Or. Raj- czi-nak még azt sem enged­ték meg, hogy a negyedik osztályig elvitt gimnáziumi tanulóit le’é-rettségiztesse. Virág István, Arató László, Debreczeni László, dr. Fá­bián István, Török Elemér, dr. Puhr Ferenc a Nagy L. Gimnáziumiban -éppen úgy kapták -meg a kétsoros el­bocsátó sajtcéduláikat, mint én és társaim a műszaki fő­iskolán, ahol az intézet fura­ura 12 évvel ezelőtt a nyug­díjkorhatárt elérve kiebru- da-l-t bennünket az aktív ál­lományiból. Ö is az egyéves szakérettségire épített kül­földi tanulmányútja után legfeljebb egy siklósi ipari iskola oktatói állását tölt­hette volna be a két há­ború között. De ez így volt másutt, a színészi pályán is. Gobbi Hilda nevezte el a 'kétsoros sajtcéduláikat, ame­lyeket Tőkés Annának, Tímár Mihálynak, Mészáros Ágnes­nek és társainak kézbesítet­tek 'ki rögtön a 60. életév után. Dr. Horváth Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents