Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-22 / 230. szám

1990. november 22., csütörtök aj Dunántúli napló 3 Közlekedési anarchia a Kossuth Lajos utcában Mi lesz itt... egy év múlva? - Harsány szín a színházon - Az Edison-brigád emlékezete És még mindig a Kossuth La­jos utca, de lehetne más utca is a városban, hiszen - mint egyszer mór szóltam erről — egyre jobban burjánzik egy idegenmajmoló szokás. Sok kereskedő azt hiszi, hogy attól megy jobban a boltja, ha ide­gennyelvű névvel illeti azt. S e neveknek természetesen alig van közük az általuk reklá­mozni szándékozott tevékeny­séghez. E tekintetben remek kivételnek tekinthető a Tangn elnevezésű „bugyibolt". De mit lehet kezdeni a Ciao Ragazzo- val, a Rialtoval, az Origó­val? .. . S vajon jobban izlik-e n falat attól, hogy a bisztró neve Dixie? ... És a többi, és a többi . . . Tessék kérem vég­re tudomásul venni: ezek a boltok Pécsett vannak, az első­számú vásárlóik is pécsiek, ők pedig maqyar néven is meg­értik, miről van szó. Amint a külföldiek is megértik otthon, hogy az ő boltjai k a saját anyanyelvükön miért is vannak. tehát ki-ki a kedvére mozgat­hatja a fa körül, a négy hir­detési oldal pedig szemláto­mást nem a napi plakátra­gasztók „munkaterülete". Ezt látva olyan érzés támad az emberben, hogy talán érdemes lenne visszatérni a hagyomá­nyoshoz, a jobbhoz. Vízre várva Bogádmindszenten Fotó: Balog Nándor Vízvezetéket építenek Meződön Ha valahol, hát Pécsett, a Kossuth Lajos utcában feltét­lenül megbukott a tanácsrend­szer a maga erélytelen ség ével. Kérdés most, hogy az önkor­mányzat átveszi-e ezt az erély- telenséget vagy határozott, engedményeket nem tevő fel­lépésről tesz tanúbizonyságot. Miről van szó? Ha megfigyeli o T. Olvasó, azt láthatja, hogy a Kossuth Lajos utcában soha nem tapasztalt közlekedési anarchia uralkodik, amihez ké­pest az az idő, amikor itt még villamos csilingelt, az ma­ga a legbájosabb idill volt. Hányszor, de hányszor foglal­kozott a tanács és végrehajtó bizottsága az itteni közlekedé­si vis/onyokka), s hozott ha­tározatokat is a forgalom csök­kentéséről, de ezek soha nem érvényesülhettek. Most is mi van? A gyalogosok örökké frászban vannak, mert nem tudhatják, mikor tapos a sar­kukra egy gépkocsi. Olyan sű­rű a forgalom, hogy akkor sem lehetne sűrűbb, ha az égvilá­gon semmi korlátozó intézke­dés nem lenne érvényben. Vagy rosszul tudom: nincsenek is korlátozások? Oda-vissza zajlik a forgalom, a színház előtti palánk hátrábbvitele is csak azért volt jó, hogy ott villámgyorsan parkolóhely szü­lessék, a Palatínus előtt vára­kozó kocsikról pedig már nem Ss szólunk . . . Jövő ilyenkorra elkészül a színház, előtte dísz- kúttal díszburkolatú tér lesz, s ezzel egyidejűleg — így ígérték — díszburkolatot kap a Kos­suth Lajos utca a Széchenyi tértől a Mór utcáig. Kíváncsi vagyok rá, a mai viszonyok is­meretében, hogyan is lesz sé­tautcává a Kossuth Lajos ut­ca? Tud-e az önkormányzat olyan keményen városbarát lenni, hogy lényegesen vissza­szorítsa és korlátozza itt a jár­műforgalmat? Újfajta hirdetőoszlopok je­lentek meg Pécsett. S le is szögezném rögtön: nem tet­szenek. Ehhez fűződő kérdé­sem pedig: miért nem voltak jók a régiek? A kb. 50—60 cm átmérőjű, hengerformájú favédő alkalmatosságok nagy része hirdetési felület; ezekből néhány még mindig látható Pécsett. Volt régebben egy másik fajta is, főleg Budapes­ten; ezeket négy, egyenként kb. 30-40 cm széles fémlap alkotta, s külön e célra ké­szült, hosszúkás alakú plaká­tokat ragaszthattak ráiuk. Va­lami hasonló ez az új pécsi is. Négy mikiegér-lábon áll, A minap megnéztem a Kál­váriát. Illetve csak megnéztem volna, ha nem állta volna utamat a bejáratnál egy ide­iglenes, ám jól lelakatolt ka­pu. De így is jóleső látvá­nyokban volt részem. Egyrészt azáltal, hogy az előtérben a teraszok rendbetételén mun­kálkodtak. Ez azt a hasonló célú, ám sajnálatosan folyta­tás nélkül maradt társadalmi munka emlékét idézte fel ben­nem, amit a Dunántúli Napló kezdeményezett. 1975-ben a MECHLABOR Edison-brigádja vállalkozott valamire, amit ak­koriban fölöttébb kevéssé mél­tányoltak, természetesen la­punkon kívül. Mert, ha méltá­nyolták volna, nem következett volna olyan másfél évtized, ami csaknem az egész mű­emlékegyüttes pusztulásához vezetett. De ezen végre túlju­tottunk már. A Kálvária-domb meqszűnt átjáróház lenni, a további helyreállítási munkák­hoz már védelmet jelent az úiiáépitett kőkerítés. Ezt látva elaondolkodtat: nem menekül­hetett-e volna meq a kápolna, a Szent Sír, a stációk a van­dálok pusztításától, ha már annak ideién elejét veszik a fal pusztulásának, s a kaput is zárhatóvá teszik. Hársfai István Hegyszentmárton és Bogádmindszent kormányzati döntésre is vár A Pécstől 30 kilométerre,, délre fekvő Bogádmindszenten és Hegyszentmártonban az egészségtelen - nitrátos, túl­zottan vasas - vízből is csak megcsillan valamennyi az ásott kutak mélyén, jó néhány por­tón pedig már üresen tekerik fel a leeresztett vödröket. Hegyszentmártonban a napi megélhetést veszélyezteti a víz- ihiány. A családok zöme ál­lattartással foglalkozik, ezzel egészíti ki a főfoglalkozásból származó szerény jövedelme­ket. A falu népe jóformán a tsz-re van utalva, annak ba­romfitelepéről ugyanis reggel 8-tól délután 3-ig ellátták a kocsmával szemben lévő nyo­mós kutat. Csütörtökre ennek az „oázisnak" is elapadt a vize. Takács József, a szövet­kezet állattenyésztője elmond­ta, az elkövetkezendő napok­ban, betekben valószínűleg nem tudnak "vizet szolgáltatni a falunak. A hozam náluk is kritikus szintre süllyedt, örül­nek, ha a baromfiállományt el tudják látni. Mindenki hozzájárul a ve­zetékes vízellátáshoz - ma­gyarázta Jakab Oézáné pol­gármester -, amelyet a szom­szédos Bogádmindszent maj­dani törpevízművéhez csatla­koztatva oldanak meg. Ám az állami céltámogatásra ki tud­ja mennyit kell várni. A pá­lyázatokat csak 1991 első ne­gyedévének végén hirdetik meg. Ha kell, a földművelési miniszterhez fordulnak, mert igy az állatállományt is fel kell számolni. Bogádmindszenten az állan­dó mélyítgetések ellenére min­den harmadik háznál kiapadt a kút. Nincs olyan víznyerő­hely, amely egészséges ivó­vizet adna, amelyből adhatná­nak a csecsemőknek is, de a zacskós sem érkezik. Vajszló- ba kell átjárni Ivóvíz ért. Bogádmindszenten már négy évvel ezelőtt megkezdődött a törpevízmű, a vezetékes víz­ellátás tervezése. 1986-ban a 240 méter mély kutat is meg­fúrták. Ám a tervezési mun­kákkal megbízott kiskunmajsai „Gyorsterv Gmk.” nevéhez méltatlanul, csak most tudott a munka végéről hírt adni. Az első változatban 32 ter­vezési hiba volt. Most talán hibátlan terv került a Komlói Vízműhöz - összegzi a fejle­ményeket Bodonyi Ferenc pol­gármester. A portánkénti 45-50 000 fo­rint a teljes beruházásnak csak töredékét fedezik. Az itt élők nemcsak vízre, hanem gyors kormányzati intézkedés­re is „szomjaznak" .. . B. N. Falubeli elbeszélések sze­rint 10—15 évvel ezelőtt ki­apadtak a magasabban fekvő meződ! házaik kútja!. Két dolgot feltételeznek: a Meződ és Sásd közötti in­goványos-mocsaras terület lecsapolása, vagy egy ko­rábbi, általuk is észlelt földrengés lehet az oka. A falu aljában álló gémes- és többi kút vize emberi fo­gyasztásra nem alkalmas. — Minden gondolatunk a víz körül forog — mondta dr. Kóbor Gyula, a sásdi képviselőtestület szokta nács- adója, meződi lakos —, na­pi programunk részévé vált, hogy beszerezzük az ivóvizet. A sásdi tanács - polgár- mesteri hivatal — évente több százezer forintos költ­séggel, hetente kétszer—há- iromszor feltölteti a község négyköb méteres tartályát ivó­vízzel. Négy éve furattak egy kutat, amire lehet víz­müvet építeni. Ellátták szi­vattyúval, és fürdeni, mosni, állatokat itatni onnét hord­ják a vizet. A kútra hama­rosan tisztítóművet telepíte­nek, és vezetékrendszert építenek ki a faluban. A bidroglöbuszt a napok­ban állítják fel. A Sásdot Meződdel összekötő vezeték ez év november 30-ig elké­szül, de ebben a falubeliek — a munkálatokat figyelem­mel kísérve — erősen kétel­kednék. A rendszer teljes átadásáig, 1991. október 30-ig ezen keresztül kapnak Sásáról ivóvizet, azután pe­dig ők látják majd el a nagyközséget. Ezzel egyidő- ben megszűnhet a tartályos livó vízellátás. A hálózat kiépítése drá­ga: a 18 millió forintos költ­séghez házanként 45 ezer forinttal kell hozzájárulni, az emberek mégis megszavaz­ták, és megalakították a vízműtársulatot, amelynek Il­lés Ferenc lett az elnöke. Sz. L. I. S ha már említés történt a színházról: a patinás épület a szemünk láttára szépül, s az újságíró tanúsíthatja, hogy a falakon belül is nagyszerű át­alakulás folyik. Most azonban valami történt. A napokban meghökkentő meglepetéssel szolgált a színház. A homlok­zat festése során megjelent egy, sokak finom kifejezésével, erősen elütő szín. Eddig kelle­mesen krémszínű volt a ház, igy egyáltalán nem rítt ki a Kossuth Lajos utca már felújí­tott épületei sorából. Most a homlokzat egyes díszítőelemei barnába öltöztek, s ez bizony tmór aligha mondhotó a töb­bivel harmonizálónak. Ha­csak a szomszédig menjünk, a PNSZ ún. üzemházón is a szí­nek végtelenül finom összjóté- Ikát láthatjuk. Ehhez képest a színház homlokzaton megjelent Oj szín túlságosan harsány­nak tűnik. Községi önkormányzatok Országos Szövetsége Szombaton: alakuló közgyűlés Pécsett Nemrégiben 15 Baranya me­gyei község polgármestere el­juttatott egy felhívást minden falu polgármesterének, mely­ben javasoltuk, hogy hozzuk létre a Községi önkormányza­tok Országos Szövetségét kö­zös érdekeink védelmére, kép­viseletére. Először is hadd kö­szönjük meg mindazoknak, akik írásban vagy telefonon vála­szoltak, azt az érdeklődést, amit tanúsítottak, köszönjük a szándéknyilatkozatokat, segítő észrevételeiket, javaslataikat. Az alapszabály-tervezetet el­készítettük és eljuttattuk vala­mennyi község polgármesteré­hez. A tervezet minden olyan fontos célkitűzést tartalmaz, amelynek megvalósításával közrehathatunk abban, hogy községeink végre hatékony ér­dekképviseletet nyerjenek. Többen feltették a kérdést, hogyan fog majd működni, mi lesz a viszonya ennek a szervezetnek más érdekszövet­ségekhez, településszövetsé­gekhez, mennyibe kerül ez ne­künk stb. Szándékaink szerint olyan szervezetet akarunk lét­rehozni, amelyik minden fö­lösleges bürokráciától mentes, s amelynek folyamatos mű­ködtetését csak egy igen ra­cionálisan, szervezett kis lét­számú apparátus segíti. Tag­jaink csak egy jelképes tag­díjat fizetnének (lakosonként 1 Ft/év), s szeretnénk, ha a szövetség egyéb forrásokból tudna működni, gazdálkodni. Tudjuk, hogy mindenki első­sorban saját súlyos gondjainak megoldásával, az önkormány­zatok beindulásának nehézsé­geivel van elfoglalva. Úgy vél­jük azonban, hogy csak akkor tudjuk befolyásolni a központi döntéseket, ha a települési szintről kiinduló szövetkezés együttes erejével lépünk fel ér­dekeink védelmében. Az alapszabály igen nyitott, azaz a különböző típusú, már meglevő vagy éppen napjaink­ban, a jövőben alakuló tájegy­ségi, regionális, megyei szer­vezetek előtt is nyitva áll. Cé­lunk ugyanis az összefogás megteremtése és nem az elkü­lönülés, elkülönítés vagy ellen­ségeskedés szítása. Ennek szellemében kérjük a községek polgármestereit, kép­viselőjelöltjeit, hogy amennyi­ben csatlakozni kívánnak hoz­zánk (amire természetesen a későbbiek során is lesz mód), jöjjenek el november 24-én, 12 órára Pécsre, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola (Pécs, Bo­szorkány u. 2.) nagytermébe, ahol alakuló közgyűlését tartja a Községi önkormányzatok Országos Szövetsége! Ha bármilyen okból nem tudnak részt venni az alakuló közgyűlésen, de elfogadják az alapszabályban foglaltakat, kérjük, hogy belépési szándé­kukat szíveskedjenek hozzánk eljuttatni. A fölhívást közzétevő 15 polgármester nevében: Kovács Sándorné Sásd polgármestere Tárgyalás­sorozat a pécsújhegyi ellátás érdekében Újabb lépés történt a pécs­újhegyi ivóvízvezeték és csa­tornahálózat építéséhez. Na­gyon várják, és érthetően egy­re türelmetlenebbül a pécsi városrész lakói ezeket a lépé­seket, mert a nitrátos és apa­dó kutak miatt egyre kétség­beesettebb a küzdelmük az egészséges ivóvízért, Az örvendetes, hogy a meg­hirdetett kivitelezési pályázatra kilenc értékelhető árajánlat érkezett a városházára. A leg­alacsonyabb összegeket tartal­mazó pályázatok készítőivel az ajánlataik pontosítására és az elemzésekre a hét végéig kü­lön tárgyalásokat folytatnak a polgármesteri hivatal tervosz­tályának munkatársai. A tár­gyalásokat követően gazdasá­gi számítások készülnek, és mindezek alapján választják ki a leendő kivitelezőt. Ekkor le­het meghatározni, mennyi tá­mogatásra van szüksége az önkormányzattól a víztársulat­nak. A pécsújhegyiek igen vár­ják a tárgyalások eredményét, hiszen az eddig kalkulált, por­tánként százezer forintos hoz­zájárulás is nagy terhet jelent sok családnak, de nincs más esélyük az egészséges ivóvíz­hez jutni. A városi tanács tavasszal már határozott a társulat tá­mogatásáról: jövőre 34 millió, 1992- ben pedig 40 millió fo­rintot szán a pécsújhegyi köz­művesítésre. Bár a jövő évi költségvetés még nincs meg, mindenki biziik abban, hogy az önkormányzat magára néz­ve is kötelezőnek érzi ezt a határozatot-féladatot. Sőt az előzetes becslésék szerint 1993- ban is szükség lesz az önkormányzat anyagi segítsé­gére, remélhetőleg éhhez is megteremtik a forróst. A várhatóan 3—500 tagú társulat decemberi megalaku­lása érdekében a szervezők csütörtökön létrehozták az in­téző, valamint az ellenőrző bi­zottságot. Jó lenne, ha idén szerződhetnének a kivitelező­vel, és jövőre megkezdhetnék az építkezést. G. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents