Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-22 / 230. szám

1990, november 22., csütörtök uj Dunántúlt napló 7 _______________Ki segíti o vállalkozókat?_______________ A H őszig Kft.-t az ígéretek hűtik Juthatnak-e pénzhez a vállalkozók? Látszik, hogy kialvatlan. De beszélgetésünk körben meg­győződhetek, nem emiatt bo­rús kedvű. — Harmadszor voltom Sal­gótarjánban üvegért, most végre tudtunk is hozni. Éjjel értünk haza — kezdi szinte mentegetőzve a fáradtsága miatt Kiss Emil, a Szigetvári Hőszigetelő üveggyártó és Szolgáltató (rövidebb nevén: Hőszig) Kft. ügyvezetőije. Kör- bekalauzol a kívülről még va­kolatlan, új gyártócsarnokon, melyben a hőszigetelt üveget gyártó gépsor már nagyon várja az éjszakai üvegszállít- mányt. Korábbról annyit tudtam Kiss Emilről, hogy ő a szigetvári Hungária Biztositó fiőkvezető- ,je, oki egyben másodállású ki siiparo síként üveges. — A Hungáriát ez év ápri­liséban otthagytam, hogy a ildft.-éknek szentelhessem min­den energiámat és időmet. Sőt még annál is többet... Ha tudom, hogy a bátorítás ellenére se kapunk munka­helyteremtő beruházásra pénzt, nem hiszem, hogy itt állna ez a csarnok az országban lévő hőszigetelt üveget gyártó tiz gyártósor közül az egyikkel. S ékkor nem is főne a fejünk, ihogy ha december végéig nem fizetünk ötmillió forintot az egri HTÉV-nek a géphasz­nálatért, akkor vége minden­nék . .. De ne vágjunk a dolgok elébe I A vállalkozó szellemű férfi­nak jól ment a biztosítós szakma, és még jobban az 1985-be n kezdett üvegiparos másodállás. Ez utóbbiban ta­valy már 1,5 milliós árbevételt könyvelhetett el komplett épü­letüveg ezéslből, síküveg szabó ­szálból és hőszigetéit üveg beépítéséből. Az csak termé­szetes, hogy szeretett volna előbbre lépni a hőszigetelt üvegezésben. Felkereste az osztrák Peter Lisec céget, mely GTI márkanévvel készít hőszigetelt üvegeket gyártó gépsorokat. Általuk jutott el lEgeribe, a HTÉV-ihez, ahol egy Ausztriádban frissen félújított GTI-től tárgyalhatott, és ta­valy júniusban ő nyerve a ver­senytárgyalást, meg is szerez­te a gyártósort. — Lízimgszerű bérleményként tiz éven át az árbevétel 10 százalékát (ez legkevesebb évi 1,5 millió forint), de maxi­mum 15 milliót kell a gépso­rért fizetnem. Ezt év végéig élő kell teremtenünk az eg­riéknek, ötmilliót — mondja —. Ök se várhatnak a pénzükre a végtelenségig. iKiiss Emil tavaly júniusban érdeklődött az akkor még Ba­ranya Megyei Tanácson, mi­lyen támogatásra számíthatna, hisz 15 embernek teremt mun­kahelyet. Biztatták. Erre bead­ta — ötmillió forintot kérve — a mellékleteivel együtt vagy 20 oldalas pályázatót 12 pél­dányban. Augusztus elején jött is egy úr az akkori ÁBHM-től, alki ott hélylben léhűlötte a vállalkozói kedvét. December 17-én meg is kapta az eluta­sítást, miszerint nem látják biztosítottnak a munkahelyte­remtő kölcsön visszatérülését. Hát igy valóban nehezen is térülne vissza, hisz egy fityin- get se kapott a legnehezebb időben, a vállalkozás kezde­tén. Amikor úgy — de úgy kel­lene minden fillér, ami nélkü­lözhetetlen a termeléshez, a későbbi bevételihez -, amiből nlkár törleszteni is lehet. — Egyedül nem boldogul­tam, annyi tőkém nem volt, a gépsor már itt volt Szigetvá­ron becsomagolva, azért fizet­nem kelilett akkor is, ha nem termelt. Társakat kellett keres­ni. A költségvetési üzem adta a telephelyet, s beszállt az üzletbe Kuba Károly építési vállalkozó is, igy hoztuk létre a kift.-t. Közben újalbb pályá­zatot adtam be a REF-re, munkahelyteremtő támogató­iért, de mivel már elkezdtük az üzemcsarnok építését, Imeg a gépsor is itt volt, elutasítot­tak, mondván: ez már nem is kezdő 'beruházás. Még idén is pályáztam, de már a vállalko­zásfejlesztési alapból kértünk 7 milliót — azt meg közben befagyasztotta a kormányzat. — Va n munkájuk? Csak ezt ne kérdeztem vol­na, mert nem győzöm jegyze­telni a bajai, soproni, zalai, somogyi és baranyai nagy megrendelőiket, s a környék­beli kisiparosokat. Kelendő ter­mékük tehát a hőszigetélf üveg. Az üveges részlegükben kilencen, az októberben in­dult építőipari kivitelező rész­legükben tízen dolgoznak je­lenleg, de jövőre már átvesz­nek egy pécsi cégnél leépítés alatt álló, komplett ápitőbri­A kórházban az ablak a viliág. Innét lehet látni a jövő-menő emíberéket, a ké­ményekből égnék kígyózó, vékony füstcsíkot, a házakat. A haza vágyódó ember kép­zeletben mindig a szerettei iközött von. Azok iközött, akiknek jöttét lesi minden látogatáskor. Mindig is vol­tak, akik soha nem álltaik az ablak elé, akik, ha mo­zogni tudtak, erre az időre kerestek magúiknak egy csendes zugot, ahova elbúj­hattak, vagy ha már járta- nyi erejük sem volt, a fal felé fordultaik. Mostanában egyre többen vannak. Fő­iként abban a kórházban, amely kifejezetten az idősek ápolását vállalta fél. A pécs- bányatelepi kórházról van szó. * Ebben a körte remiben az éjjel halt meg egy asszony. Két nap óta egy szava nem volt senkihez, az utolsó órái is hangtalanul telték. Társai közül most csak a 68 éves 'M. fekszik a szobáiban. Az gádot is, egy nagy pécsi mun­kájukhoz. — Most mégíis kockázatos a létünk. Bankkamatra nem ve­hetünk fel kölcsönt, mert az 'biztos csődöt jelent. Az ötmil­liót év végiéig ki kell fizet­nünk ... Ráifizettünk az ígére­tékre, a hitegetésekre, a re­ményei rtlo re. — Mindezt nem lehetett elő­re látni ?- Miiből láthattam volna, amikor ígéreteim voltak, sőt még lelkesedték is, hogy vég­re egy igazi munka'helyterem- tő és termelő beruházás in­dul. Most már tudom: az em­ber saját magán és a pénzén kívül semmire, senkiire se szá­míthat. Negyedannyi a pén­zem, tízszer annyi a gondom, és ötször annyi a munkám, mint korábbam. Ha ezt előre tudom .. . Későn jötték rá, hogy az Ígéretek mit sem érnek. ■ Tényleg nem érnék semmit az igéreték? ró csontritkulás hatalmaso dott el rajta, deformálódott keze, lába. Az egyik karja el is tört, állandó fájdalmai vannak, lefogyott 46 kilóra. Sdkmindenről beszélge­tünk. A gyerekkort jelentő szoba-'konyhás lakásról, ahol öten laktak együtt, a nagy­mamáról, aki azért járt ta­karítani, hogy ő tanulhas­son, az első, a második gyermeke születéséről, a fér­jéről, alki másfél éve halt meg. A gyerekek felnőttek, családjuk van, saját életük romlása elől futnak. Keveset vonnak véle. Most már a ibetegsége miatt is hiányoz­nak. Mióta itt van, egyfoly­tában azon gondolkodik, 'hogy mit csináljon. Két do­logban biztos: a gyerekek­kel nem tud összéköltözni, egyedüj pedig nem boldo­Ne vegyél fél több hitelt, mint amennyi pénzed van! - e jó tanácsot a vállalko­zóknak szánja dr. Marosán György, a Magyar Vállalko­zásfejlesztési Alapítvány iro­dájának ügyvezető igazgató­ja és amerikai tapasztala­tokra hivatkozik. De azon­nal adódik a kérdés: és akinek a kiváló ötletén kí­vül nincs semmije? A pozitív válasz ez eset­iben sem marad el: az Ala­pítvány tervei között szere­pel a garanciavállalási program indítása. A garan­ciaalapból a bankok szem­pontjából hitelképtelen, azaz vagyonnal nem rendelkező, ugyanakkor életképes gon­dolata vállalkozókat támo­gatják majd. A garancia- alap még csak elképzelés, azonban érdemes odafi­gyelni az Alapítvány pályá­zataira az elkövetkező he­tekben: a 2,7 milliárdos hi­telkeretből van még hat- százmillió forint - erre de­cember elejétől lehet pá­lyázni. Ha az összeget a fővárosra és a megyékre leosztjuk, máris nem tűnik túl nagynak, még a bankok hozzátett részével sem. 'Ezért a korábbi harminc­ötven millió forintos felső határt négymillióra szállít­ják le, hogy minél többen juthassanak hozzá a ked­vezményes kamatú hitel­hez. (Az eddig húsz száza­lékról várhatóan huszonhá­romra nő a kamat, de még így is jó tíz százalékkal alatta marad a sima banki kamatnak.) A termelő, il­letve termelő-szolgáltató vál­lalkozások elsőbbséget kap­nak a hitelfelvételnél, amennyiben gépbeszerzés­re, technológiafejlesztésre kívánják fordítani a forinto­kat. A visszafizetés ideje négy-hét év, a türelmi idő egy-két év. A hatszázmillió forint kétharmadát kezdő vállalkozóknak adják. Az Alapítvány befektetésre elkülönített ötszázmillió fo­rintot az összesen 4,2 milli­árdos alaptőkéből. Várják a befektető társaságok jelent­kezését, ugyanis mindeddig csupán ötvenmillió forintot adtak ki, s folyamatban van ötvenmillió az Ingatlan­banknak. Az Alapítvány csak ezeken a befektető társasá­gul. Marad a szociális ott­hon. Az ő kórházi kezelése annyiban tipikus, hogy ad­dig itt tartják, aimig az ál­lapotának javítása érdeké­ben itt tartható. Az alap­problémájára, a magányra, elesettségre nem hoz gyógy­írt semmilyen gyógyszer, ke­zelés. S vannak, akik nálá­nál sokkal rosszalbb állapot- iban érkeznék ide, s addig jó nékik, amíg maradhat­nak. Pedig ez a kórház néhány évvel ezelőtt még egészen imás féladatot képzelt ma­gának. A 70-es évek dere­kán még az intézmény volt olyan elesett állapotban, mint a betegei. Az alapos felújításra szoruló, kiürített épület sorsáról hosszas vita után döntöttek: 1982-ben megkezdődött a jelenlegi gokon keresztül tud alap­tőkével is hozzájárulni egyes vállalkozásokhoz. Marosán Györqy szerint van még jelentős pénz a vissza nem térítendő támo­gatási keretből: a három- százmillióból az Alapítvány működése óta eltelt fél év alatt harmincmilliót osztottak ki. A kérhető összeg felső határa kétszázezer forint. A vissza nem térítendő tá­mogatással az induló vállal­kozások piacra lépését se­gítik, hirdetés, üzleti terv, kiállítási megjelenés 'költsé­geinek részbeni átvállalásá­val. Az alapítványi hitelekkel három bank -, az OTP, az OKHB és az MHB - foglal­kozik. Mint beszélgetésünk­kor kiderült, nem a többi bank kiszorításáról van szó: az országos hálózatú ban­kok közül csak ezek jelent­keztek az alapítványi vállal­kozói hitelek ügyintézésére. Az Alapítványnak nincs be­leszólása abba, hogy me­lyik vállalkozó kapott pénzt, csak azt vizsgálja, hogy az előírt feltételeket a bankok betartják-e. Az Alapítvány közvetetten segíti az úgynevezett inku­bátorházak létrehozását: a SEED Kisvállalkozás-fejlesz­tési Alapítványnak ötven­millió forintos keretet nyi­geriátriai osztály szervezése. Az idősek ellátására hiva­tott Intézmény olyan célokat fogalmazott és valósított meg, amelyek a korral együttjáró speciális változá­sokban, betegségekben szen­vedők rehabilitációját szol­gálja. Egyforma súllyal ke­zelte a fizikoterápiás keze­léseik rendszeresítését, a sok jó szót, törődést hordozó ápolás bevezetését. Ez utób­bi jegyében kezdeményezték Assisi Szent Ferenc lányai szállásának kialakítását, az országban először itt jelen­ték meg újra a betegágyak mellett apácák. Intézmé­nyek, vállalatok egyaránt tá­mogatták a rendi élet félté teleit megteremtő - nag> 'részt külső forrásokból létre­hozott — épület kialakítását. Magánszemélyek pedig, köz­tük dr. Morvay Viímosné, tott meg e céllal. Nemcsak a városokban érdemes erre a támogatási lehetőségre odafigyelni, hanem a köz­ségekben is, például a helyi szó lg á I ta tó sók beindító só nál. Nem kell más hozzá, mint egy legalább háromszáz négyzetméteres épületrész, ahol elkülönítetten tevé­kenykedhetnek különböző szolgáltató és termelő ipa­rosok, és természetesen nél­külözhetetlenek ehhez ma­guk a vállalkozók. A jelenlegi kormány sze­reti Is meg nem is az elődje által életrehívott Alapítványt. Ebből követke­zik a kérdés: mi lesz akikor, ha a hitelkeret és a többi kimerül, ugyanakkor a kor­mány nem ad több pénzt az Alapítványnak? Marosán György gondolkodás nélkül közli: akkor más típusú te­vékenységet folytatnak majd, ha kedvezményes kamatozá­sú hitelt és támogatást nem is, de tanácsot tudnak ad­ni, képesek tőkebefektető társaságok létrejöttét előse­gíteni — tehát nem esnek kétségbe! (Címek: Magyar Vállalkozásfejlesztési Ala­pítvány irodája, Budapest, Szakosíts Árpád út 68., 1115: SEED Kisvállalkozás- fejlesztési Alapítvány, Buda­pest, Andor u. 60., 1119.) Dani Ennőné, Szele Imre adományokkal járult hozzá a nővérszállás létesítéséhez. A kóriházi alapítvány csekk­számlájára ma is érkeznek a támogatások, a korszerű­sítés még tart. 'Néhány évvel ezelőtt, ami­kor mindezt elkezdték, úgy gondoltóik, hogy valóiban az ‘időseik gyógyításával foglal­kozhatnak, akiknek lesz ho­va, kihez hazamenmíi'ük, ahol törődnek velük. A helyzet jelenleg mást mutat. Sók a magányos, és egyre több a szociális ok miatt ide kerülő Idős ember, akinek se pén­ze, se róla gondoskodni tu­dó hozzátartozója nincs. Számúikra nem megoldás, nem is jövő, hogy jószándé- ikú emberek — akár 'állami szociális gondozók, akár egyházi, egyesületi segítők — Igyekeznek törődni velük. Egyelőre kevesen vannak. A <K,ndoslko'dós jólesik, demtia- nap nagyon hosszú. A nyugdíj, a lekopott j- a betegség, a kórhá­zi ablak sokuknak csak múlt időt jelent. Azt, hogy volt egyszer egy élet... _______________________ Murányi László L. Cs. K. Kényszerpályán a kórház? Ablak a semmibe 'idősödéssel szinte együttjá-

Next

/
Thumbnails
Contents