Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-18 / 226. szám

A parlament alelnöke a kormányválságról és másról Dörnbach Alajos dr., a parlament egyik alelnöke eddigi élete során sem a szerencséjére, sem balsze­rencséjére nem „panaszkod­hatott". Bár 1956-ban tevé­keny szerepet vállalt a pes­ti egyetemi' forradalmi bi­zottság és a nemzetőrség munkájában, 1958-ban min­den probléma nélkül hozzá­jutott a jogi diplomához. Egy év múlva viszont le­csukták, s ügyvédi pályáját csak 1964-ben kezdhette el. Nem csoda hát, hogy sza­badulása után a „föld alat­ti" ellenzék egyik markáns egyéniségévé nőtte ki ma­gát. A nyolcvanas években a SZETA aktivistájaként, el­lenzéki lapok szerkesztőinek védőügyvédéként, 9 a Nagy Imre-per felülvizsgálatának egyik kezdeményezőjeként vált ismertté." A Történelmi Igazságtétel Bizottság nevé­ben a Németh-kormánytól már 1989 elején az ’56-osok rehabilitációját kérte.- Alelnök úr, tudomásom szerint másfél év alatt sem „Sokan bosszúért kiáltanak” Mi lesz ’56 bűnöseivel ? sikerült elérniük, amit sze­rettek volna . . . — Azért ez nem egészen Így van. Annak idején Né­meth Miklóséktól jogi, poli­tikai és erkölcsi rehabilitá­ciót követeltünk, s ez meg­valósult. — Ügy emlékszem, anyagi kárpótlásról is szó volt ak­koriban .. . Ezt a követelést sem Németh Miklósék, sem a jelenlegi kormány nem teljesítette. — Nyolcvankilenc második felében fogalmaztuk meg először azt, hogy a sztáli­nizmus idejének politikai ül­dözöttjei anyagi természetű kárpótlást is kell, hogy kap­janak. ,Nem kártérítést te­hát, hiszen abban az eset­ben akkora összegről lenne szó, amit nem lenne képes kifizetni az ország. Más­részt, egy elrontott életért miként lehetne bárkit is kár- tépteni? Az előző kormány ugyan bizonyos kategóriák részére 500 forintos nyugdíj­emelést adott, de ez ellen személy szerint mór akkor tiltakoztam. Ez a pénz megalázóan kevés, ráadásul az egykori üldözötteket irri­tálja is a diszkrimináció. Nekem az a véleményem, nem szabad különbséget tenni az üldözöttek között, illetve, ha igen, akkor a legrászoruitabbaknak kell először elégtételt adni. Leg­alább is anyagi téren.- Ezért is hagyta ott a TIB-et?- Nem hagytam ott, hi­szen ma is a bizottság tag­ja vagyok. Más kérdés, hogy képviselőként, s a par­lament alelnökeként való­ban nem marad elég ener­giám arra, hogy a bizott­ság munkájában ugyan­olyan aktivitással vegyek részt, mint eddig.- Visszatérve az ötven­hatosokra: a törvénysérté­seknek nem csak áldozatai, de elkövetői is voltak. — A felelősség kérdése nagyon kényes dolog, so­kan bosszúért kiáltanak,. mások viszont azt mondják, inkább előre nézzünk. Az én véleményem: a már elévült ügyekért senkit nem lehet felelősségre vonni, márpe­dig a súlyosabb bűncselek­ményeket több mint 20 év­vel ezelőtt követték el. S ennek talán örülni is 'lehet. Nem az ö, inkább a ma­gunk védelmében. Hogy tiszták maradjunk, hogy ne szennyeződjünk be...- Két rövid kérdés, de már a jelennel kapcsolat­ban. Az egyik: milyen plety­kákat lehet hallani • a par­lamentben, mihez kezd Pozs- gay Imre, miután kilépett a Szocialista Pártból?- Erről a kérdésről ma­gam is csak annyit tudok, amennyit az újságokban ol­vashattunk. Nem tudom, mit akar csinálni a jövőben a képviselő úr.- Ha , égy miniszterelnök minisztereket vált le, azt a világon mindenütt kormány- válságként aposztrofálják. Hagyjuk tehát a ,,kormány- átalakítás" kifejezést: mit tud arról, kinek kell mennie, s főként arról, mi lesz a baranyai miniszterek sorsa?- A miniszterelnök úr el­képzelései, azt hiszem, még nem publikusak, s ezért, úgy gondolom, folyosói pletykák tárgyát sem képezhetik. Ilyesmiről nyilatkozni egye­lőre felelőtlenség is lenne. Pauska Zsolt Interjú a magyar katonai elhárítás főnökével Kémek a hadseregben? Kipakolva minden szék o pécsi Nevelési Központ Műve­lődési Házának nagyterméből. Állva élvezheti mindenki az egyik legjobb magyar együt­tes, a Bikini koncertjét. 2—300 ember él ezzel a lehetőséggel, zömében tizenévesek. A zene­kar jó, a hangosítás hosszú ideig borzalmas, a szövegek politikus csengésűek. D. Nagy Lajossal beszélgetünk.- Sajnálom, hogy ily keve­sen voltak ma . . .- Ne sajnáld, a gazdasági helyzet meggátolja sokak el­jövetelét, nemcsak koncertek­re, moziba is.- „ Félek, hogy a ködbe veszek", énekelte az együt­tes egyik dalában .. .- Én nem félek ettől. Min­dig tudom, merre megyek.- És merre?- Nehéz részletezni,. . . Dol­gozunk az új lemezünkön, ami tavasszal jelenik majd meg. Mostanában azért nem készí­tettünk új dalokat, mert kül­földi megrendelésekre dolgoz­tunk lemezeken.- Miben tudnék a legjob­ban segíteni az együttesnek?- Hogy megírod a cikket, úgy?- Igen.- Nem tudom. Talán az lenne a legjobb, ha leírnád, hogy a Bikini Európa legjobb együttese, de ez meg hülye­ség. Nem akarlak befolyásol­ni, de ne legyél végső dön­tőbíró egyszemélyben soha.- Köszönöm a tanácsot. Mi a véleményed arról, hogy har­minc éven lelüliek írnak és játszanak tiniknek, akik ked­velik ezt a zenét. . .- Rosszul látod ezt a dol­got. Mondok valamit: Grim is elmúlt már negyven éves, ami­kor a legjobb meséit megírta 4-6’ éveseknek... A tapaszta­lat sokat számít.- Van arról szó, hogy Nagy Feró visszakerül a Bikinibe?- Itt nem arról van szó, hogy elhajítani vagy vissza­venni. Ha van kedve ír ne­künk, ha nincs, nem ír. Meg­keressük, ha lesz olyan nóta, amihez szeretnénk, ha ő Írna szöveget. (Csak zárójelben a hang­szeres tudás valamennyi tag­nál kiváló. Egyikük, Kató Zol­tán komlói, és aki - idézve egy régi dalszöveget — szinte „úgy fújta a szaxit, hogy ki­egyenesedik".) (bozsik) Rallay Ernő államtitkár leg­utóbb Bécsben vázolta az új magyar katonai doktrínát, melynek egyik lényegi pontja: hazánknak per pillanat nincs potenciális ellensége. Ezzel eltörlődött a közel 40 éves „ellenségkép"; a NATO vi­csorgó urairól készült karika­túra a lomtárba került. Ugyan­akkor — 'vélem én — éppen ilyen átmeneti időkben éled a hírszerzés, próbál az új helyzetben megmelegedni,, ta­nyát ütni a társadalmilag zi­lált keleti országokban . . . — ön feltehetően ismeri ezt a kilejezést: tégla . . .? A Nemzetbiztonsági Hivatal .épületében tettem föl azt a kérdést dr. Gvaraki Károly ez­redesnek, a Katonai Biztonsá­gi Hivatal vezetőjének, aki alig egy hónapja a- katonai elhárítás főnöke, s vezeti az eqykor llll/4-es csoportfőnök­ség alaposan átszervezett csa­patát. — Hogyne ismerném — ka­pom a választ. * — Én az ön helyében leg­inkább attól tartanék, hogy itt, házon belül ne akadjon belőlük egy sem. — Jól látja a dolgokat. S mi mindent megteszünk azért, hogy körünkben ne futkossa­nak Végvári őrnagyok . . . — Pár napja olvastam a • lapokban, hogy a német had­seregben közel 100 lölötti KGB-ügynökről tudnak. Ná­lunk mi a helyzet...? — Vártam ezt a kérdést, s megpróbálok rá kerülő úton válaszolni, hogy azért minden­ki értse. Elviekben elképzelhe­tő, hogy nálunk is akadnak KGB-ügynökök, illetve más­honnan, akár közvetlen szom­szédainktól, akár távolabbról érkezett kémek, de mi még nem találkoztunk velük. Lega­lábbis a hadseregben nem. ön is bizonyára tudja, hogy a Varsói Szerződés tagállamai között bizonyos kétoldalú meg­állapodások is léteztek, s ezen belül a katonai elhárítások, biztonsági szolgálatok között is volt információcsere. Ezek újabb megállapodások meg­kötéséig föl vannak függeszt­ve. Magyarán: feladatunk, hogy az esetlegesen ma is meglévő belső ügynökök — tég­lák - hálózatát fölgöngyölít­sük . . . Beépülésüket megaka­dályozzuk. De ez csak eqy, a feladataink között.- önök átszervezték a lll/4-est. . . — Igen. A közvélemény előtt más ismert a Dunagate bot­rány nyomán fölszámolt III/3- as csoportfőnökség ügye, s a Nemzetbiztonsági Hivatalban a Boros miniszter úr által el­távolított emberek témája. (Ugyan a miniszter úr nem mondta el, hogy milyen szisz­-téma alapján távolított el bi­zonyos embereket, nem is az én dolgom, hogy ezt kommen­táljam, de biztosan megfon­toltan tette. A Katonai Biz­tonsági Hivatal nem volt so­se annyira szem előtt, mint más civil-biztonsági hivatalok. Szőkébb a kör is; a Magyar Honvédség belső biztonsága a tét, s itt jobban lehatárol­hatok a tevékenységi körök, mint másutt. Ezért nem volt szükség hasonló módon lépni, mint más hazai titkosszolgá­latoknál. Átvilágítva a szerve­zetünket, racionalizáltuk a fel­adatköröket. öt főnökség kö­zül hármat fölszámoltunk, le­építettük a belső létszá­mot ... Ki közös megegyezés­sel nyugdíjba ment, ki - lé­vén katona — más feladatot kapott. Korábban a katonai elhárítás is a BM-hez tartozott, így a köreinkben dolgozó né­hány rendőrtől is elköszöntünk. A KBH tisztán katonai szerve­zet lett.- ön a kémelháritás mellett több leladatról is szólt. . .- Miénk a biztonsági ok­mányok védelme, a katonai objektumok, lőszerraktárok biz­tonsága, vagy mondjuk a kü­lönösen fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek — tudtukkal történő - védel­me. Természetesen figyelünk hatókörünkben az állam el­leni bűncselekmények megelő­zésére, terrorcselekményékre, harckészültséa veszélyeztetésé­re, eqyebekre.- Konkrét példát mondana?- Legutóbb megakadályoz­tuk jó földerítéssel egy lő­szerraktár felrobbantását. Mit ne mondjak: már alá volt ak­názva, csak a ayutacsot kel­lett volna begyújtani.- Ezek szerint az ördög nem alszik?- Nem, nem. Vannak olyan országok, akár környezők, avagy mások, melyek enyhülés ide, enyhülés oda, fokozzák tevékenységüket hazánk irá­nyába. Kíváncsiak a mi tit­kainkra. Ezért mi így, béké­ben is talólkozgatunk ellen­séggel, mert mindazok a sze­mélyek, akik törvénytelenül, titkos módszerekkel igyekez­nek információkat gyűjteni, ellenünkre vannak. Kozma Ferenc Ma esfe a tévében Újra Erzsébet­díj Spéter Erzsébet nyilatkozik lapunknak Ma este a tévé is közvetíti a 111. Erzsébet-díj átadása al­kalmából a héten Szegeden rendezett ünnepi műsor rész­leteit, a program Bodrogi Gyula rendezésében látható. Spéter Erzsébet immár har­madszor ajánlott fel dyat ma­gyar művészeknek. Egy előze­tesen megbízott kuratórium vá­lasztotta ki az adott kategó­riákban idén legméltóbbnak Ítélt embereket, aztán pedig választhatott a közönség, a művészetet szerető emberek sokasága is, a legkülönbö­zőbb lapokban megjelent sza­vazócédulák alapján. A díjat alapító 75 éves höl­gyet Szegeden értük el.- Azért is örülök, hogy a tizenhárom kategória díjait Szegeden adják idén át, mert az alapítvánnyal az egész magyar művészeti életet tá­mogatni kívántam. Szeged je­lentkezett először, hogy szíve­sen rendezi meg a programot.- Más lesz az idei diját- adási ünnepség mint koráb­ban?- Minden anya szereti a gyermekét. Hadd ne ítélkez­zek én a műsorról. Minden­esetre az érdeklődést mutat­ja, hogy több, mint ötvenezer ember küldte be szavazatát, és ezek alapján alakult ki a sorrend.- Mennyi pénzt ajánlott lel idén erre a célra?- Jóval többet, mint egy vagy két éve. Idén 80 ezer dollárt osztanak szét.- Jövőre?- Szeretném folytatni. Az Erzsébet­díj nyertesei Az átadás sorrendjében az alábbiak vehették át az Erzsé- bet-dijat kategóriánként - drámaíró: Spirá György, szín­házi rendező: Vámos László, operaénekesnő: Kincses Vero­nika, filmszínész: Cserhalmi György, operaénekes: Sólyom Nagy Sándor, színésznő: Osz- vald Marika, filmszínésznő: Bánsági Ildikó, rádió-tévészi- nésznő: Káldy Nóra, rádió- tévészínész: Mensáros László, színész: Huszti Péter, humoris­ta: Mikó István színművész. A Szí Ivánia-díj jutalmazott ja: Csiky András (Kolozsvár); az Életmű-díjat Simánd y Jó zsefnek nyújtották át. A rádió meghívta Demszky Gábor fővárosi főpolgármes­tert egy kis beszélgetésre és nemcsak a ripo-rternő, hanem a betelefonáló hallgatók kér­déseire is szívesen-gondosan válaszolt. A hajléktalanok, a várótermi lakók sorsát illető­en valaki azzal a javaslattal élt, hogy az országban itt- ott elnéptelenedett falvakat 'kellene felkínálni nekik, az elhagyott, öreg házakba be­költözhetnének, meg hát van föld, dolgozhatná nak, ellátá­sukról saját maguk gondos­kodhatnának. A főpolgármes­ter tisztelettel fogadta az öt­letet, elvégre érződik bélőle a segíteni akarás, ám meddő kísérlet lenne letelepítésük, hi­szen a hajléktalanok zöme vá­rosi közegben élt és él, a paraszti munkát és életformát nem ismerik: a falusi miliő távol áll az ő világképüktől. Hogy más — szinte áthágha­tatlan — akadályokról ne is beszéljünk, például az anya­giakról (kezdő tőke, uram­isten!) meg aztán a kitelepü­lés önkéntességéről például... Am a riporternő jónak ta­lálja az ötletet és megpró­bálja meggyőzni a főpolgár­mestert, mondván: „...Végül is fölnevelne negyven-ötven tyúkot o hajléktalan családja. ha hetente levágnnáak egy­két baromfit, már könnyebb lenne . . ." Nem akarom meg­bántani a kis kolleginát — remélem, nem sértődik meg —, de azért ez nem megy olyan könnyen, mint ahogy ő kiáll a naiv ötlet mellett, meg­toldva még naivabb saját öt­letével. Egészen leegyszerűsít­ve: amíg az ötven csirke tyú­kokká nevelődik, addig jócs­kán fogyasztanak a 900-1200 forintos mázsányi kukoricából (kezdetben ennek őrleményé­ből), a táp sem olcsó, de te­gyük fel, hogy gazdálkodásra biztatván a pesti hajléktalant, megtermelheti ugyan a kuko­ricát és más éleséget, de ah­hoz földterület is kell, meg eszköz a műveléshez, és ak­kor ez még csak kukorica, és ez még csak tyúk, amelyeket hétvégén megesznek, és mi lesz a többi napokon a „me­nü”? Nem én mondom, szakem berek állítják — éppen a most lassan zajló földosztás­foglalás idején —, hogy 10 hektárnyi mezőgazdasági te­rületen beindítandó farmer­gazdálkodáshoz négy-ötmillió forint tőke szükséges. Erő- és munkagépekről van szó, vagy ígásállatokról, épületekről, ve­tőmagok mázsáiról, műtrágyá­ról, védőszerekről és ... per­sze, szakmai hozzáértésről és üzleti érzékről, és szinte mindezt átszőve —, földszere­tetről. Melyikkel rendelkezik a városi életet úgy-ahogy élő, nagyvárosi hajléktalan? Még azon kevesek sem, akik nem alkoholisták, vagy nem gyó­gyíthatatlan betegek, vagy nem megrögzött dologkerülők, nem unos-untalan vissza­eső -bűnözők, hanem valami más oknál fogva a társada­lom peremére sodródó embe­rek, ám a rajtuk lévő göncön és kis batyujukon kívül az ég­világon semmijük nincs. Nem ők tehetnek talán róla, de ettől még a tények tények maradnak. A paraszti munká­hoz mindig sok pénz é.s min­dig sok és kemény munka szükséges. Nagyon gyermeteg hiedelem az, hogy falun - a nagyvárosiak szavaival étve — „vidéken" az élet könnyebb, hiszen „minden megterem a határban, meg a kertben, meg az ólban . I ." Igen, ahogy ezt Móricka elképzeli . . . Föld A földtulajdon-jogi viták ja­vában forrnak ma különböző országos fórumokon. Még sem­mit sem tisztáztak. Mezőgaz­daságunkra is inkább a káosz jellemző. Sokakban él a re­mény, hogy apjuk vagy nagy­apjuk földjussát visszakapva, bérleményként tovább adják a területet. Aztán majd mint vá­rosi lakók, akik érthető mó­don, nem értenek a mezőgaz­dasági termeléshez, követke­zésképpen xnem is végzik el a paraszti munkát - majd évente zsebre vágják a ha­szon egy részét attól, aki ed­dig a téesz vagy, állami gaz­daság üzemeiben állította elő a húst és a kenyeret, és most mint új „árendás", ismét más zsebére gürcöl. Lehet, remé­nyük valóra válik, de lehet, hogy nem. Remélem, nem. 4 vasárnapi Bikini télen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents