Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)

1990-11-18 / 226. szám

Csoóri-ügy: végképp lezárva Talán a Duna-gate ügy óta nem kavart semmi ak­kora port a közvéleményben, mint Csóori Sándor a Hitel­ben közölt egyik írása. A megrázkódtatás főleg az irodalom berkeit érintette, barátságok, kölcsönös tiszte­letek foszlottak egyszerre semmivé, míg a másik olda­lon baráti kiállások, „megvé­dések" jelentek meg írás­ban és szóban. Az ügy, mi­vel egyes írók bejelentették kilépési szándékukat, az író- szövetséget is érzékenyen érintette, és rendkívüli gyű­lésen foglalkozott a történ­tekkel. Hogy azóta hol tar­tanak a dolgok, arról Csuhái István, a Dél-dunántúli Iró- cíoport titkára számol be:- Tartani már szerencsére sehol sem tart. Jókai Anno elnök vezetésével az írószö­vetség megjelentet egy köz­leményt, amelyben nagyon sajnálatosnak tartja ezt a fajta „összecsapást", és reméli, hogy mindezt úgy meg lehet oldani, hogy ne váljék az írószövetség ká­rára. Ezzel a vitát lezártnak tekinti. — Ezek után viszont ma­gától adódik a kérdés, hogy nem fog-e mindez a jövőben újtent megtörténni: ez. vagy az iró nyilatkozik, esetleg ilyen vagy olyan párt szí­neiben, mire tiz másik meg­sértődik és kilép az írószö­vetségből? — Nem hiszem, hogy ez gyakorlattá yálhat, sőt meg­győződésem, hoay a népi­urbános vita ilyesfajta anak­ronisztikus leágazása (hisz én ennek tartom az egész Csóori-ügyet) teljesen el fog tűnni. Egyszerűen nem lesz jelentősége. Új generá­ciók veszik át a helyet, akik számára ez a fajta kétpólu- sosság nem lesz fontos, nem is érdekli őket. Most is ki­világlott, hogy csak az idő­sebb generáció az, amelyik még mindig érzékeny az ilyesfajta kérdésfeltevésre. Mondom, bizonyos vagyok benne, hogy az idő múlásá­val nem fogunk ilyesmivel találkozni. Nem is csupán depolitizálódásról van szó, ha­nem egyszerűen nem lesz mit depói i ti zá I ni. Az Írók Írni fognak. Méhes Károly A kagyló mellett: Bajor Imre Olli, a fodrász „Berobbant a sztoriba” ni. Ha jót találok ki, elfogad­ják.- Egyébként is ilyen krea­tív?- Borzasztó lusta vagyok. Ezt a tulajdonságomat most - szerencsére? sajnos? - nem tudom gyakorolni, a Játék­színben öt darabban lépek fel, most próbáljuk a hatodikat, Woody Allen a Lebegő fény­buborék című darabját.- Mi az, amit igazán sze­ret? Amiben jól érzi magát?- A színház, természetesen.- Mitől borul ki teljesen?- A tehetségtelenségtől. Rosszul reagálok rá, cinikus leszek.- Milyen emberekkel tud együtt dolgozni?- Azokkal, akiknek van hu­moruk. Ez az alap.- Család?- Szüléimhez erősen kötő­döm. Majdnem mindennap náluk vagyok, ez a mentsvá­ram. Aztán van egy kutyám, Charlie, fekete spániel.- Most harmincnégy éves. Mit tervez még magának?- Úgy ötvenéves koromig még azért élhetnék. Már, ha a tizenhárom rákomtól tudok.- Ezt most komolyan mond­ja?- Hát... Az orvosok min­denesetre jót röhögnek raj­tam.- Végül: ' mit csinál majd Olli a következő teleregén y- részben?- A csuda tudja. Ez még csak most alakul . .. Jó, hát hagyjuk alakulni. Csütörtökön úgyis kiderül . . , Hodnik Ildikó Sztárok a pódiumon Hosszú telefonálgatás után sikerül végre — előadás előtt - elkapnom Bajor Imrét. Mig keresik a Játékszínben, ahol este föllép, azon tűnődöm, mi lenne, ha azzal kezdeném a beszélgetésünket: „Csók és csóközön, Ollit keresem!" Mert hát ő, a Szomszédokból ismert homokos frizőr, sokak kedvence lett, mióta csak be­tette hajkeféit Gábor Gábor, úr szalonjába . . .- Hogyan veszi, hogy - mit tagadjuk -, szeretik?- Nagy örömmel, természe­tesen. Ezért csinálom, ez a cél. Ezért folyik a munka, a harc, az élet. . . Különben meg eléggé gátlásos vagyok, nem járok sokat az utcán, de így is sokan megismernek, le­szólítanak. Ha színházban ját­szom, és ott van egy csapat középiskolás kamasz, néha még be is szólnak nekem. Az­tán abbahagyják . . .- Ollit ízléstelenül is meg lehetne formálni, de ez az Olli mégsem az. Hogyan sike­rült ilyenné tenni?- Hát, ha most nagyképű akarok lenni, azt mondanám, ez a tehetség.- Miért, ha Így van, mond­juk már ki.- Egész életemben ilyen fi­gurákat csináltam, mindig pengeélen táncoltam a nagy­szerű és a tűrhetetlen között. Olli egyébként úgy került be a történetbe, hogy Horváth Adóm rendező időszerűnék látta, ha valaki berobban o sztoriba, egy színfolt, valami túlzás, jellegzetesség.- Mennyire saját szövegek azok, amiket hallunk?- Van lehetőség improvizál­A nagykanizsai Hevesi Sán­dor Művelődési Központ veze­tése négy előadásból álló pó­dium bérletsorozatot indít. A nyitóelőadásra csütörtökön, 18.30 órai kezdettel kerül sor, amikor Moór Marianna és He­gedűs D. Géza vendégszere­pei a dél-zalai városban. A további programban Koncz Gábor,- Csákányi Eszter és Kul- ka János, valamint a záró ren­dezvényen Gálffy László estjé­re kerül sor. Á felesegetnem merte megbüntetni Leonards, a Széchenyi téri seriff „A többiek féltök eHtöi a helytöl.. / A csengő hángját bentről ordítás követi, majd megje­lenik a *Dr. Doktor Sándor ut­cai lakása ajtajában véres fejjel Leonard Lajos rendőr zászlós, akit a pécsi Széche­nyi téren Leonaraoként ismer­nek, - Sit down, please! - mondja tökéletes angolsággal és a piciny, de takaros kony­hában a székre mutat. Elme­séli, hogy már jelezték érke­zésemet, a csengetés hallatán felugrott és beverte fejét. Ér­deklődöm, sokan tudják-e hol lakik? Nem csinál titkot be­lőle, hiszen sokan látják reg­gelente, mikor elindul a kis­motorjával szolgálatba. — Ez a járgány az én lá­bam - mondja és előkerül egy üveg brandy, melyből egy-egy kupicával lehajtunk. - Az em­berek, akikkel asszociálok, gyakran kérdezik, hogy miért nem szólok rá koldulókra vagy a cigányokra. Mondom min­dig: várjunk kicsit, talán ka­punk valami igent, hogy most és ekkor, ezt és ezt lehet csi­nálni. Sokszor az ember csak téblábol és inkább azt mond­ja: nana, többet ne forduljon elő! A szabálytalan kerékpá­rosokat sem figyelmeztetjük, mert az állampolgár azt mon­daná, mit izélünk velük, mikor annyi a betörés. Szemet hu­nyunk a külföldiek esetében is, mert hogy jön ki, hogy megbüntetem az osztrákokat és közben a rendőrújság meg­írja, hogy rendőrautókat kap­tunk tőlük. Én mindig is olyan voltam, ha valakinek három gyermeke volt, azt nem bírsá­goltam meg. Csqk azt nem szerettem, ha hülyének néznek.- ön mindig tagadja, hogy nem büntette meg a felesé­gét, amikor átment a tilosban. Engedje meg, hogy most szem­besítsem önöket! Ezt már a háttérben csend­ben ülő, vékony termetű Leo­nardné sem hagyja szó anél­kül és megjegyzi: - Drága bírság lenne, mert a dupláját vonnám le a zsebpénzéből! Az utcán ő a zászlós, itthon én az őrmester.- Csak arról találnak ki mindenfélét, akit szeretnek — állapítja meg bölcsen Leonar­do, akit a téren mindenki így becéz. - Engem a parancsno­kaim is akceptálnak, már min­den kitüntetést megkaptam, csak a törzszászlósi cs'Jlqg és a disztőr hiányzik.- Ha lelajánlanának égy rendőrkapitányi rangot, elfo­gadná?- A szívemből beszélt, mert olyan személyektől hallottam, akik asszociálnak velem, és komoly beosztásban vannak, hogyha újabb választás lenne, még az anyósuk is rám sza­vazna. Nem is csodálkozom, hiszen nyugatnémet idegenfor­galmi kiadványban is szere­peltem. Megírták tréfaképpen, hogy a Losonczi sofőrjét pár éve megbüntettem és azt is, hogy milyen magas színvona­lon (szerb-horvát, orosz, né­met, olasz nyelvtudással) segí­tem az idegenforgalmat.- Ha másként alakul az élete, mi lehetett volna önből?- Pék szakmát tanultam, kenyeret sütöttem, kézzel da­gasztottam. Amelyik be van vágva — eltérek a tárgytól — azt hiszik az a jó, pedig az a keletien. Katonaság után lettem rendőr. Itt, a Széchenyi téren komoly beosztású em­berek laktak és nehéz volt őket rendre utasítani. Én mer­tem csak idejönni, a többiek féltek ettől a helytől. így let­tem a tér seriffje. Tizenötezer forint fizetést ka­pok kézhez, de ha a külföldi a büntetésből néhány forintot nem kér vissza, mit csináljak, lőjek utána . . . ? Stausz Csaba BuJek-avatás Keszthelyen Egyetemeinken régi hagyo­mány, hogy a tanévkezdést követően, ősz végén, ünnepé­lyes bál keretében avatják egyetemi polgárrá az első éves hallgatókat. Nos, ami Pécsett a gólyabál, az Keszt­helyen, az Agrártudományi Egyetemen a gazdászok bu- lek-bálja. Szombaton este, az új egyetemi polgárok átestek a közel két évszázados hagyo­mányos vizsgán és eskütéte­len. Az ünnepélyes ceremóniát kivilágos-virradatig tartó bál követte. Ma este gyimesi és moldvai csángó táncház zárja a sokak számára minden bi­zonnyal egy életre emlékeze­tes rendezvénysorozatot. Sz. Cs. A Feszty Körkép Kaposváron Kiskunmajsa után Kapos­vár volt a következő állomása a Feszty Körkép Illusztrációja című vándorkiállításnak. A magyarok első bejövetelét áb­rázoló eredeti Feszty Körkép reprodukcióját Győri Lajos budapesti fotóművész készí­tette. Az 5,4 méteres átmérő­jű, kör alapon elhelyezkedő vászontdbló (az eredeti 17 tablóból álló fekete-fehér vál­tozata) annyiban más, hogy a reprodukciót tartó 90-szei 11/ '-’yzetméter alapterületű paravánon "cry „bejárat" is elhelyezkedik. A mi eredetije Pusztaszeren tekinthető neg, de a nedvességtől vizesedést, penészesedést kapott alkotást most Budapesten restaurálják. Á kacsótai tűzgömböket Pesten is látták Hírül adtuk lapunkban, hogy a baranyai Kacsóta határá­ban Simon Tihamér és két va­dásztársa november 5-én 19 órakor hét sárgós-biboros szí­nű, csillagnál valamivel na­gyobb tűzgömböt látott, ame­lyek nyújtott háromszög alak­zatban haladtak Pécs irányá­ba. Értesítést kaptunk Buda­pestről Kun Istvántól, aki ugyanezen a napon 19 óra 02 perckor öt, gyorsan moz­gó, csillagnál valamivel na­gyobb, rövid csóvát is húzó objektumot figyelt meg a fő­város egén, amelyek az ország déli része felől érkeztek. „Re­pülőgépek nem lehettek, tíz­szer repültem már, ismerem a repülés szabályait. A hori­zonttal párhuzamosan repül­tek, nem a Föld felé" - irta a megfigyelő a szerkesztősé­günkbe küldött levelében. Ha a Kacsótán észlelte objektu­mok haladtak Pestnél, akkor a Pest—Pécs közötti utat két perc alatt tették meg. Cs. J. Mint arról már lehetett hír­adásokat hallani: egy gépko­csifeltörések és lopások miatt körözött pécsi férfi egy héttel ezelőtt életét vesztette az ausztriai Schachendorf (Csaj- ta) helységben a csendőrökkel való dulakodás során. A 33 éves Szabados Endre lános és 24 éves társa, a szintén pé­csi Botlik Imre, november 10- én, szombaton lépték át il­legálisan az osztrák-magyar határt, s nem messze a zöld határon való átkelés helyszí­nétől összetűzésbe kerültek egy osztrák határőrizeti járőr­rel. Miután a hatósági embe­rekkel szemben gázsrayt hasz­náltak, el tudtak menekülni, ám rövidesen mindinkább ma­gukra vonták az osztrák csend- Őrség figyelmét. Rechnitzben (Rohoncon) gépkocsikat törtek fel, s be­lőlük 200 000 schiltingnyi érté­ket tulajdonítottak el. Vasár­nap este éppen egy lopott kocsival haladtak Csajta te­rületén, amikor a csendőrök igazoltatni akarták őket. A Ménes leültess & halaiba Ausztriában eldördült a csendőr pisztolya Míg a pécsi nyomozók ügyüket vizsgálták, a gyanúsítottak leléceltek pécsi bűnözők menekülni pró­báltak, s eközbfen a közelben parkoló gépkocsikba hajtottak. A sérült járműből kiugró Sza­bados Endre ekkor a csend­őröknek rontott, akik közül az egyik (az illetékes osztrák ál­lamügyész jelentése szerint jo­gos önvédelemből) a fegyve­rét használta. A lövés halálos volt, az életét vesztett Szaba­dos Endre társát pedig a helyszínen letartóztatták. Nagyjából ennyit lehetett Imegtudni a Bécsben hétfőn kiadott jelentésből. Hogy Ma­gyarországon miért körözték a két férfit, arról a pécsi kapi­tányság gyárvárosi rendőrál­lomásán kértünk információkat. Prisztács Zoltán bűnügyi ve­zető elmondta, hogy a már 16 évet börtönben töltött Szaba­dos, valamint társa ellen né­hány nappal az Ausztriában történtek előtt indult meg a rendőrségi eljárás. Maga Sza­bados Endre indította el a mindkettejük lebukásához ve­zető történetsort azzal, hogy feljelentést tett a vele egy háztartásban lakó Botlik Imré­re. (Szabados Botlik édesany­jával élt együtt, s a közös háztartásban úgy tűnik, nem igazán fért meg a két férfi.) — Tipikusan a „két dudás egy csárda" esete volt —jel­lemezte az előzményeket a bűnügyi vezető. Csakhogy a „nevelőapa" feljelentése bumerángként csa­pott vissza. A rendőrségen el­számoltatott Botlik Imre /ugyanis több, a Szabados Endrével közösen végrehajtott bűncselekményekről is beszá­molt. így az először feljelentő­ként, tanúként kihallgatott férfinek is felelnie kellett vol­na tetteiért. A Magyarországon várható büntetésük miatt végül is együtt menekült Ausztriába a két fér­fi. Ez a menekülés azonban Szabados Endre János számá­ra végzetes volt. Ő a halálba menekült. (Balog) Dísztőr a kórház megmentőjének Az eset szívbe -markoló. Lassan félévszázada annak, hogy egy ember és kis csa­pata hazamenekítette a pé­I csi honvédkórház kitelepített műszereit, kötszereit, a vi­lágháború poklából, a né­metországi Salzburgból. Itt­hon újjászervezte a kórházat, majd mellőzték. Most dísz­tőrt kap a honvédelmi mi­nisztertől akkori hőstettéért a 91 éves, Pécsett élő dr. Kenderes János nyugalma­zott gyógyszerész alezredes, a vasúti szerelvényben 1944 őszén kitelepített pécsi hon­védkórház szeroszlopparancs- noka, a létesítmény akkori főgyógyszerésze. A ma mór történelmi ese­ményt dr. Lárencz László pé­t csi gyógyszertörténetkutató fedezte fel, tette közkinccsé. Ö megy fel november 30- án, a Honvédelmi Miniszté­riumba, a rubinkövekkel dí­szített tőrért, miután dr. Ken­deres János gyengélkedik. Ö nyújtja majd át a magas el­ismerést a december 5-én, a Pécsi Helytörténeti Múzeum­ban tartandó Élő Történelem című emlékünngpségen az ünnepelt főgyógyszerésznek. A történelmi hőstettről még annyit, hogy akkor kegyetlen bombázások váltak Salzburg­ban, de dr. Kenderes és társai őrizték a szeroszlopot és 1946 tavaszán sikeresen hazavezényelték Pécsre, oda, ahol 1902 óta működik a kórház, mely az ötvenes évek közepén megszűnt, de aztán 1952-től újból önállóan lé­tezhet. Cs. J. vasämapiS

Next

/
Thumbnails
Contents