Új Dunántúli Napló, 1990. november (1. évfolyam, 209-238. szám)
1990-11-14 / 222. szám
IO új Dunántúli napló 1990. november 14., szerda szerkesztőség postájából 0 Reggeli csúcs a buszon Szállók a buszra. Szállnék, ha fel lehetne férni. Ha véletlen sikerül ez a csoda, okkor is úgy érzem magom, mint egy sózott bering, okit éppen most raktak be egy ikonzenves dobozba. A bering és köztem csupán az a különbség' hogy az sózott, én meg fel vagyak paprikázva! A tömegtől. A mögöttem álló fiú diploma ta táska járva k sarka a combom felső harmadában áll, igen kellemetlen érzés. Az utazás ettől eltekintve egész ,,kényelmes” volt. Le szeretnék szállni, de ez még nehezebb, mint a felszállás. Megpróbálom a jel- zőgomibot eltalálni jább kezem mutatóujjával, de lehetetlen. Feladom. A mögöttem óllá srác is próbálkozik, a táskája még jobban belém áll. Ferde szemmel nézek rá, mire ő ért a „szóból”, bocsá- notkérő pillantással megkéri az előttem állókat, ha tudnak, jelezzenek. A pötty világi*. A megállóban nagy nehezen lekeomer- gek és , okkor veszem észre, zuhog az eső! Nálam meg nincs ernyő. S. J. Jelentkezett a telefontulajdonos Állandó rettegésben élünk Szóvá tettük a november 8-i lapunkban, hogy két pécsi, czerékvölgyi idős asszony hiába várta a megrendelt tüzelőolajat, mert a szomszéd telefontulajdonos lemondta a fuvart. Jelentkezett a nénik szomszédja, és állítja, jóindulatból tette, mert ezt kérte tőle az egyik idős asszony. Mint kiderült, a nénik szándéka mégsem ez volt. A szomszéd belátja, valószínűleg mégsem kellett volna intézkednie, bár Kesztyűs Tibor buszvezető egy éve költözött feleségével a pécsi, Jókai utca 40. alatti bérház II. emeleti lakásaiba. Azóta - szinte az első naptól kezdve - rettegésben tartja a ház - többségében 75-80 éves — lakóit. Csak néhány példát a már-már megszómolihatatlan eset közül. A 85 éves V. N. és felesége panaszolta: - Harminc éve lakom itt, jó viszonyban, békességben' a ház lakóival, egészen addig, amíg Kesztyűs Tibor beköltözött a bárba. Azóta pokol az életünk. Esténként 1/2 6-ikor és 1/2 8-kor gyakorta becsönget hozzánk, kapcsoljuk le a tv-t vagy a rádiót. Ekkor szoktam nézni a híradót vaqy hallgatni a Szabó családot, utána kikapcsolom mind a két készüléket. — Nos, ilyenkor szokott becsöngetni és parancsolgatni. Rendszerint a feleségem megy ki, hogy végighallgassa a legtrágárabb szitkokat, jelzőket Nem egyszer megfenyegetett, hogy ledob bennünket az emeletről, a feleségemnek — aki egyébként is beteg — azt ordítozta, hogy „rohassza el a rák a szíveteket", meg art, hogy mikor dögletek már meg. Azzal is fenyegetett, ne merjünk felszállni a 41-es buszra (ezt ő vezeti), mert úgy lerúg bennünket, hogy ott döglünk meg . . . Egyik ilyen ordítozása kőiben (amit az egész ház- népe hallott) valaki telefonált a rendőrségre, ahonnan hárman ki is jöttek és hallották is az ardítozását. Mielőtt a rendőrök elmentek tőlünk, a vezetőjük annyit mondott, hogy ók csők akkor avatkozhatnak be, ha tettlegesség történt. A 75 éven félüli S. E.-né: egyik este 7 órakor bekapcsoltam a Tv2-t, nem sokkal ezután a tv feletti mennyezetet va-lami nehéz tárggyal ütötte- verte Kesztyűs Tibor. A nagy dörömböléstől annyira megijedtem, hogy rosszul lettem. Egyik éjjel teljes erővel verte a központi fűtés csöveit, amire az egész háznépe felébredt. Sokszor megtörtént az is, hogy amikor bekapcsoltam a Tv2-t, lerohant hozzám és percekig nyomta a csengőt. Egy ízben le is ragasztotta, hogy szünet nélkül csengjen. Idegileg teljesen tönkretett. Idős, beteg, egyedülálló asz- szony vagyok, és nyugalom helyett félelemben élek . . . A 78 éves L. B.-né: ház- felügyelőként az én dolgom a lépcsőhöz felmosása is. Szeptember 8-án, 'délután 3—4 között értem fel a II. emeletre, Kesztyűs Tibor kint várt rám az ajtaja előtt és rám ordított, hogy az ő lakása előtt is mossak fel. Amikor azt válaszoltam, hogy ez nem feladatom, lek . . . zott, és a kezében lévő lábtörlőjét teljes erőből a mellettem lévő vas- korláthoz vágta, amitől az arcomat, szememet, hajamat belepte a por. Ijedtemben menekülni kezdtem, s amíg le nem értem a földszintre, a •legordenárébb szitkokat ordítozta utánam. Folytathatnánk a sort a házban lakó S. (. családdal, V. J.-né, K. M. és V. J.-névéi - akiket hasonló módon sértegetett Kesztyűs Tibor, nagyon sokszor még a leírtaknál is elképesztőbb jelzőkkel, gorom- ba Ságokkal. Elnézést kérünk, hogy nevünket csak kezdőbetűkkel jeleztük, de nagyon szégyellnénk, ha az olvasók előtt is felfednénk a személyünket mélyen sértő gyalázkodósokat. Ezért mellékeltük a sértettek és a tanúk névsorát és címét, akik szükség esetén rendelkezésre állnak. 14 aláírás (a Jókai u. 40. szám alatti lakók) Ki tartja majd el a nyugdíjasokat? Megdöbbenéssel értesültem az Új DN október 31 -« számából, hogy a Parlament elfogadott egy olyan egyszeri nyugdíjkiegésritési javaslatot, amely szerint azok a nyugdíjasok, akiknek a havi nyugdíja 8000 forint felett van, de nem haladja meg a 13 800 forintot, egyszeri, 2400 forintos nyugdíjkiegészítésben részesülnek. Nem tudom elképzelni, hogy ezt az összeghatárt milyen indokok alapján határozták meg (A minimum- nyugdíj háromszorosa, a szerk.) és a mai gazdasági helyzetünkben mil ye n lehetőségek adottak arra, hogy egy havi 10-13 000 forint nyugdíjjal rendelkező polgárt még plusz 2400 forinttal támogasson a költségvetés. Szeretném leszögezni, hogy a kisnyugdíjasok támogatásával teljes mértékben egyetértek! Szívesen felten- nóm viszont a kérdést a Tisztelt Parlamentnek, hogy gondoltak-e arra, milyen feszültséget kelt ez a javaslat azokban az átlagpolgárokban, akiknek a havi átlagkeresete nemhogy a havi 13 000 fori ntot, de még a 8000-et sem éri el, és „mellesleg” esetleg 1—2 gyermeket is szeretnének felnevelni? Eddig sokat olvastunk és hallottunk arról, hogy egyre kevesebb magyar állampolgár születik hazánkban, hamarosan nem lesz, aki a mi nemzedékünk nyugdíját tényleges munkával előállítsa. Talán arra is kellene gondolni, hogy egy család hogyan menjen 2—3 gyermeket vállalni ilyen körülmények között? Szívesen megkérdezném a Tisztelt Parlamentet arról is, feimérték-e hány olyan gyermekes család él ma Magyarországon, ahol az egy főre jutó havi jövedelem még' az 5000 forintot sem éri el? Tudom, az államháztartás nem viseli el az összes áremeléssel járó kompenzációt, éppen ezért nem értem, hogy miért olyan embereket kíván (akár egyszeri segítséggel is) támogatni, akik szerény véleményem szerint nincsenek feltétlenül rászorulva. Mindannyiunk pénzéről van szó, és ezt jó lenne tudatosítani. Valószínűleg ezt a „pór millió forintot más, jobban rászorultak megsegítésére, a a ténylegesen ki snyug díjak magasabb kiegészítésére kellene felhasználni. Hegedűs Sándomé Pécs A lehetetlent akarnánk Olvastam az „Antall — múlt időben” cikket. Mi .magyarok mindenből viccet tudunk csinálni — ez biztos! Sok jó és igaz mondásunk is van: „Mondd meg az igazat és betörik a fejed”. Mi mindenben csak a rosszat tótjuk és ítélkezni más felett a legkönnyebb, „másban a szálkát, magunkban a gerendát sem.. Én is végighallgattam az elnök úr kórházi — másnap az ismétlést is — és a parlamenti 'beszédét. Való igaz lehet „alázat”-nak jellemezni az egész beszédet, de azt is lehetne feltételezni, hogy egy beteg ember mindig érzékenyebb, mégho államfő is! A népét féltő úr szólt. Ezt a kormányt a nép választotta — ez sem jó! A 40 év az jó volt? A mi népünk nem tud A rendőrség a randalírozókról Az Új DN október 31-i számában megjelent „Randalírozók a pécsi Kertvárosban" című írásban foglal* takat megvizsgáltam. A cikkíró, illetve az Apáczai Nevelési Központ igazgatója segítséget kért a Pécsi Rendőrkapitányságtól, illetve a kertvárosi körzeti megbízottól a Nevelési Központ környékén az ott megrendezett diszkó kapcsán kialakult rendzavaró cselekmények megszüntetése érdekében. A kéréshez és a cikkhez kapcsolódóan az alábbi megjegyzéseket kívánom hozzáfűzni: Sem központi ügyeletünkre — a, 07-es telefonszámra —, sem a kertvárosi, III. számú rendőrállomásunk ügyeletére nem érkezett a gyakori „randalirozásról" bejelentés. Tekintve, hogy sem a Nevelési Központ illetékesei, sem állampolgárok nem fordultak a hivatkozott újságcikkig ilyen tartalmú bejelentéssel vagy kéréssel hozzánk, a randalirozás elleni fellépésünk vélhetően ezek hiányával magyarázható. A Nevelési Központban a szokásos diszkórendezvények időpontjára a III. számú rendőrállomás rendszeresen megerősített járőrszolgálatot vezényel. A diszkókat kiemelt biztosítási feladatként kezeljük, tehát a megfelelő rendőri odafigyelés minden esetben adott volt. E feladatunk végrehajtásában több alkalommal segítséget nyújtott a Bűnmegelőzési és Vagyonvédelmi Egyesület kertvárosi tagozata is. A Nevelési Központ térségében elkövetett bűncselekmények — gépkocsifeltörések, műszaki bolt kirakatának betörése — lefolytatott nyomozásaink szerint nem hozhatók összefüggésbe a Nevelési Központban hétvégeken megtartott diszkókkal. A, „Csontvári" ABC-ből a III. számú rendőrállomás bejelentést — mely szerint a hajnali órákban kiszállított árukat megdézsmálják — nem kapott. A hivatkozott újságcikkben elhangzott kérésnek — magától értetődő módon — eleget fogunk tenni, mint ahogy eddig is minden rendelkezésünkre álló eszközzel a közrend fenntartására törekedtünk. Dr. Tóth László rendőr ezredes, pécsi kapitányságvezető Apró figyelmesség öreg vagyok és nehezen mozgok — írja Horváth László- né pécsi olvasónk. Az 1-es buszról szerettem volna le- száílni a Vórkonyi úti megállóban, de a csomagjaimmal ■nehezen boldogultam, a buszsofőr — valószínű, nem látott — bezárt az ajtók közé. Egy Ismeretlen fiatal hölgy és egy fiatalember szóltak a vezetőnek, és segítettek a leszállásban is. * Szabó Kálmánná pécsi olvasónk és férje október 12-én a Pannon Volán 11.30-kor induló autóbuszával Kaposvárra utaztak. Nagy volt a tömeg, elsodródtak ecJVmástól. A jegyváltásnál szólt a buszvezetőnek, hogy a férje valahol ,hátul van, nagyon félti, mert nemrég műtötték. A sofőr kinyitotta a hátsó ajtót és kiszólt, szálljon fel a gerincműtétes beteg. Divat a fejre rögzíthető mini esernyő, amit elsősorban az eladók használnak a piacokon, vásárokban. Felvételünk a pécsi vásárban készült. Fotó: Szundi György hinni és bízni, türelmetlen, a lehetetlent akarnánk, de azt rögtön. Szeretném tudni, ha más lenne az Antall-kormány helyett, akkor jobb lenne? ígérni könnyű és az még pénzbe sem kerül. Ki lenne az az ember, aki itt, ebben az országiban máról holnapra jobbat tudna teremteni, mindenki megelégedésére. A népi mondások mellett maradva: „Türelem rózsát terem". Asbóth Gyuláné nyugdíjas Szerkesztői üzenet Kovács Elemérnek üzenjük, hogy a 8/1983. (VI. 29.) EDM—PM sz. rendelet jelenleg még hatályban van. Jogi tanácsadó S. N. pécsi olvasónk kérdése, hogy az októberben született gyermeke után hol kell kérni a családi pótlékot? Az 1990. évi XXV. törvény 7. § (2) bekezdése értelmében a családi pótlékra vonatkozó igényt a) ha a munkaadónál társa da I ombi zto s ítá si fcifi zetöhely működik, akkor a munkaadónál ; b) ha a jogosult munkabérét a tanácsi költségvetési elszámoló hivatal folyósítja, a tanácsi költségvetési elszámoló hivatalnál; c) ha a jogosult nyugellátásban, baleseti nyugellátásban vagy egyéb nyugdíjszerű rendszeres ellátásban részesül, a nyugdíjfolyósító szervnél; d) egyéb esetben a jogosult állandó lakóhelye szerint illetékes társadalom biztosítási igazgatóságnál kell előterjeszteni. Az igényt a most ismertetett szervek bírálják el, illetve gondoskodnak a családi pótlék folyósításáról. Horváth G. a jogképesség iránt érdeklődik. Polgári Törvénykönyvünk szerint a Magyar Köztársaságban minden ember jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek. A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekerethez tartozásra tekintet 'nélkül egyenlő. A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés ndpja a határidőbe beleszámít. Több olvasónk is érdeklődött az iránt, hogy az anyasági segély milyen feltételek fennállása esetén jár? Az 1975. évi II. törvény 26. §-a szerint anyasági segély annak jár, aki terhessége folyamán legalább egyszer terhességi orvosi vizsgálaton részt vett, és a) a biztosítás tartama alatt, illetőleg a biztosítás megszűnését követő 180 napon belül, vagy b) a biztosítás megszűnését követő 180 napon túl táppénz, illetőleg baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély vagy gyermekgondozási segély folyósításának az ideje alatt szül. Az- anyasági segély összege gyermekenként 6000 forint, ha a szülő nő terhességi orvosi vizsgálaton négyszer, koraszü- lés esetén egyszer részt vett és az első, Illetőleg koraszülés esetén az egyszerű terhességi orvosi vizsgálat a terhesség kezdetétől számított 140 napon belül történt. Egyéb esetekben a segély összege gyermekenként 1000 forint. Külföldön történő szülés esetén gyermekenként 6000 forint anyasági segély jár akkor is, ha a szülő nő terhességi orvosi vizsgálaton nem vett részt. Az anyasági segélyre nem jogosult szülő nőnek — kérelmére —, ha terhességi orvosi vizsgálaton részt vett, a lakóhelye szerint illetékes városi tanács egészségügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervének, illetőleg a községi tanács szakigazgatási szervének a javaslatára az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság a fentebb már ismertetett ösz- szegű anyasági segélyt folyósítja. K. I. kérdezi, hogy az épületről lehullott tárgy által okozott kárt kitől kérheti? A Polgári Törvénykönyv 352. §-a úgy rendelkezik, hogy az épület egyes részeinek lehullásából vagy az épület hiányosságaiból másra háramló kárért az épület tulajdonosa felelős, kivéve, ha bizonyítja, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértétták meg, és az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az épületre kifüggesztett tárgyak leesésével okozott kárért a károsulttal szemben az felelős, akinek az érdekében a tárgyat kifüggesztették. Ezek a. szabályok nem érintik a felelős személynek azt a jogát, hogy a károkozótól a kár megtérítését követelhesse. messzemenő jóindulatáról biztosított minket. A köztük lévő félreértést nemigen lehet 'bizonyítani, tény, hogy a megrendelést lemondták, tény, hogy azt az idős asszonyok várták. Szerencse, hogy a fuvaros segítőkész volt, és végül rendeződött minden. Csak abban bízhatunk, hogy nem mélyül el a békétlenség a szomszédok között, ez mindegyikük érdeke, talán elsősorban a két idős emberé. G. M.
