Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-06 / 184. szám

1990. október 6., szombat

aj Dunántúli napló

9

. - * ------a

rmincéves a Pécsi Balett. E három évtized alatt a társulat 200 produkciót mutatott be, a klasszikusokon kívül 40 magyar zeneszerző müvét használták fel. Az együttesnek összesen 118 tagja volt, akik 23 hazai és külföldi koreográfussal, 9 balettmesterrel dolgoztak együtt. A Balett Sopianae 1960 és 1985 között 24 országban 61 alkalommal turnézott. A riportok, kritikák, interjúk, meghívók, plakátok és fotók a Pécsi Nemzeti Színház archívumában több mint ötven dossziét töltenek meg. Sajtószemlénk nem eleveníthet fel minden fontos eseményt, minden személyes művészi teljesítményt. De vázlatot adhat a társulat küzdelmeiről, sikereiről, hullámvölgyeiről és a magyar táncművészetben, Pécs város életében betöltött korszakos szerepéről.

... * ——-------------------R

iporter: Eck Imre, a Pécsi Balett igazgatója ül velünk szemben a stúdióban . .. Valóban kellett némi kalandvágy ahhoz, hogy megalakítsák ezt az együttest, és az elmúlt négy év valóban hozott izgalmas szellemi vagy más kalandokat?

Eck: Kalandvágy? Az is kellett. Persze, szívesebben nevezném vállalkozókedvnek,

szellemi bátorságnak. Szakítani akartunk a balettművészet megmerevedett hagyományaival anélkül, hogy feladnánk a klasszikus iskolát. Akkor még nagyon keveset tudtunk arról az alkotómunkáról, amely a világ különböző balettszínpadain folyt ugyanebben az irányban New Yorktól Leningrádig. Bejart-t, -Rob- bins-t, Balanchine-t 'hírből is alig ismertük, koreográfiáikat pedig egyáltalán nem. Egyetlen iránytűnk volt: korunk kérdéseivel akartunk szembenézni a balettszínpadon, és tudtuk, hogy ezekre a kérdésekre egyértelmű és pozitív választ keresünk.

Riporter: Milyen fogadtatásra talált ez a törekvés?

Eck: Mesélhetnék a kezdeti .nehézségekről, törekvéseink meg nem értéséről, a konzervatív ízlés gáncsvetéseiről, de mindez nem olyan lényeges, mint ahogyan a romantikus lelkek feltételezik. Azt hiszem, hogy az időszerű törekvések mindig megteremtik maguk körül a szükséges feltételeket. Mi akkor kezdtük el a munkát Pécsett, amikor a magyar társadalom érdeklődése minden vonatkozásban a korszerűség felé fordult. így aztán sodrásba kerültünk. Pécsi előadásaink látogatottsága. . hévről évre növekszik, ma már nemcsak mi érezzük magunkénak Pécset, hanem a város is minket.

Riporter: Mégis, mi volt a legnagyobb nehézség négyéves alkotó munkájukban?

Eck: Belső harcunk a művészi szabadságért, személyiségünk függetlenségéért.

(Eck Imre interjúja a Magyar Rádióban 1965-ben.)

Részben jó, részben visszás helyzet: Pécsre kell utaznia annak, aki új, érdekes balettbemutatót akar látni. Eck Imre és együttese az évek során már második önálló balettestjével íepte meg az ottani közönséget. Folytatván a megkezdett utat, az új baletteket most is az eszmei igényesség, intellektuális -szemlélet és a sajátos, lényegében expresz- szionista megformólásmód jellemzi -, a művek pozitív végkicsengése azonban határozottabb, egyértelműbb lett.

(Balettbemutató Pécsett, Muzsika, 1961. aug., Vitányi Iván.)

Hosszú színlapja van a Pécsi Nemzeti Színház Hoffmann meséi előadásának. Ha csak idemásolnám, megtöltene egy hasábot a táncosok és énekesek nevének egyszerű felsorolása is. Együttesük annyira összefonódott, a produkció annyira egységes, mintha egyetlen sok sejtű lény teljesítménye volna. S ezt a soksejtű együttest —. ha vannak is pontok, ahol az énekesek, másutt meg a táncosok egyi- ke-másika jobb a többivel ösz- szehasonlítva — csak elragadtatva lehet megdicsérni. Megdicsérni a példás együttműködésért, az odaadó, magasrendű művészi munkáért.

(Eltáncolt áriák... Magyar Nemzet, 1962. nov. 18., Mát- rai-Betegh Béla.)

Nálunk a hagyományostól eltérő, a szokatlan, újszerű művészeti alkotásokat a kísérhet, az iránykeresés jelzőjével gyakran szokás illetni. Ugyanakkor a szóhoz valami bocsánatkérő, mentegetődző, elnézést kicsikaró kellemetlen mellékíz is tapadt. Eck Imre vállalkozása, a Pécsi Balett produkciói is valamiképp ezzel a megjelöléssel kerültek a köztudatba és a kritikába.

(Balett 1964., Jelenkor 1964. jún., Tüskés Tibor.)

„Megmondom őszintén, egyszerűen, nem értem, hogy tulajdonképpen mi a probléma a Pécsi Balett vendégszerepeltetésével. Önök is írták, én is tudom, hogy csupán Budapesten több ezren lennének kíváncsiak a műsorukra, amely ma már valósággal „külföldi szenzáció" számba megy .. . Csak a giccs számára van szervező apparátus? * Cikkük olvastán olyan érzésem támadt, hogy a Pécsi Balett igazi nehézségeit nem is a szervezési-gazdasági problémák okozzák, hanem valamiféle ellenérzés az illétékesek -■részéről, amiből a nemakarás, a nemakarásból pedig a gyakorlati akadály fakad."

(Levelezési rovat, Magyarország, 1965., D. M. egyetemi hallgató.)

A Pécsi Balett Bartók-műsorával elérkezett eddigi munkássága első nagy csúcspontjához. Nehéz lesz túlszárnyal- niok ezt a teljesítményt, olyan zenét találniok, amely Bartókéval vetekszik s megismé- telniök ezt a lenyűgözően szuggesztív táncprodukciót. Az együttes vezetőjének és tagjainak tehetsége és lelkesedése azonban elegendő biztosíték arra, hogy következő műsoraiktól hasonló nagy élményeket várjunk.

(Bartók zenéje Eck Imre táncszinpadán, Új írás, 1966. február, Breuer János.)

A mondanivalójában és kifejezőeszközeiben a ma problémáit színpadra vivő és újat kereső-építő Pécsi Balett hétéves múltja a maga egészében történelmi jelenünkhöz tartozik, a mai magyar balettművészet szemünk előtt lejátszódó átalakulásának szerves része, egyik központi és sokat vitatott kérdése.

(Balett Sopianae, Valóság,

1968. aug., Dienes Gedeon.)

Ez év őszén elérkezik tizedik szezonjához a Pécsi Balett. S mindaz, amit az utóbbi időben a „Pécsi Balett problémái" gyűjtőnévvel illettek, ebből a tíz évből vezethető le.. .

... A munkakörülmények

egyik legfontosabb alpontja a balettcipők kérdése. A csekély keretből a drága spicccipőkből nem vásárolhotó ele- gendő, a próbákon hasznait elrongálódott öreg cipők számtalan balesetveszélyt rejtenek magukban, a gyakorlatokon „elspórolják" a spicc-cipőt, ami eleve lehetetlenné teszi a kielégítő technikai munkát. A balesetek Damokles kardjaként lebegnek az amúgy is kis létszárpú együttes feje felett.

(A Pécsi Balett jövője, DN,

1969. jún. 29., Hallama Erzsébet.)

Mindennek ellenére igaz, ami igaz: az izgalom csökkent. S ha meg is tudjuk magyarázni, azon sem árt gondolkozni, hogyan lehetne az eredeti légkört ismét megteremteni.

S itt sok kérdés tolul elénk, nemcsak szorosabban művésziek, hanem az együttes egész létét, helyzetét érintőek. A régi és a mostani helyzet között ugyanis olyasfajta a különbség, mint az ugrásszerű és belsőleg formálódó fejlődés, a forradalom és a konszolidáció között. Nemcsak egy művészegyüttes, de mindenfajta emberi kollektíva ’ számára kötelező, hogy másként viselkedjen e két szakaszban.

(A Pécsi Balett tiz éve, Új Írás, 1970. lebr., Vitányi Iván.)

Mind a művek műfaját, mind a táncstílust tekintve, a bemutatott művek Tóth Sándor koreográfus! sokszínűségét, ötletességét bizonyította. Koreográfiáiban megőrizte a Pécsi Balettet eddig is jellemző mozdulatrendszert, de ugyanakkor bővítette a korszerű klasszikus balett elemeivel. E két kifejezési mód alkalmazása révén színesebb, gazdagabb lett a tánc nyelvezete, így a gondolatok is plasztiku- sabban juthattak kifejezésre.

(Balett '77. Dunántúli Napló, 1977. okt. 22., Fonay Zsuzsa.)

A Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatának első végzős növendékei június 11-én mutatkoztak be a nagyközönségnek a városi Nemzeti Színházban . . . a növendékek klasszikus és modern balettművekben, néptáncokban egyaránt számot adhattak felkészültségükről. Négyéves tanulmányi idő után tizenhárom fiatal táncos vehette át „színházi táncos" képesítését. Ilyen jellegű képzés, oktatás eddig még nem volt hazai táncéletünkben.

(Új színházi táncosok Pécsett, Táncművészet, 1978/9.,

K. M.)

Érdekes módon nevelődött fel húsz év alatt az együttes közönsége. A kezdeti meg- nemértés, passzivitás az első külföldi sikerek után kezdett oldódni. Szélesedett a közönségtábor. Voltak viharos sikerek és hűvösen fogadott produkciók egyaránt, ahogyan ez lenni szokott. De egy biztos: mi, a közönség formálódtunk közben. A Pécsi Balett szinte észrevétlenül alakította ízlésvilágunkat, kitágította zenei érdeklődésünket.

(Húszéves a Pécsi Balett. Kisalföld. 1980. lebr. 6., W. E.)

Pécsett szintén valódi musical született. Tóth Sándor az említett nagy koreográfusrendezőkhöz, Robbins-hoz és Fosse-hoz hasonlóan egyetlen kézben tartotta a tánctervezői és rendezői „gyeplőt". A darab társrendezőjével, Molnár Gál Péterrel együtt gondoltak

egy merészet ... A Pécsi Balett táncosait dobták be az ének, a színészi játék és a próza ijesztő mély vizébe. S kiderült..., hogy egy csapat táncos akarata és tehetsége tartogathat még meglepetéseket.

(Mindenütt Chicago. Táncművészet, 1981/5. - liv -)

Nyilván sokakban felmerült már az új balett híre hallatán, hogy egy olyan nagy. formátumú és emelkedett hangvételű zenemű, mint Verdi Requiemje, hogyan juthat egy 'koreográfiával közös nevezőre?

Nagyon jól. Az aggódók megnyugtatására: nem történt „partitúragyalázás": az Eck

által kialakított eszmevilág és képsor, a „halál árnyékában” vergődő, bizakodó és összeomló embercsoport képsora, legalábbis megértő párhuzamban gördült a nagyszerű muzsikával előre, hogy időnként — főleg a csúcspontokon szorosan is eggyéforrjanak.

(A Pécsi Balett új estje, Magyar Nemzet, 1977. lebr. 2., Maácz László.)

Jubileumi ősbemutatót tartott szombaton este a Pécsi Balett: megalakulása óta a 150. önálló táncművel lépett közönsége elé a Pécsi Nemzeti Színházban. A műsoron három alkotás szerepelt; mindegyik a balett alapító tagjainak, jelenlegi vezetőinek alkotása.

(Balettpremier Pécsett. MTI, 1982. lebr. 13.)- Úgy tudom, a Pécsi Balettet újabban nem nagyon kapkodják külföldön sem.- Kétségtelen, megszűntek a külföldi utak, el vagyunk felejtve. Az utóbbi tíz évben egyetlen impresszárió sem látott minket: sem a jó, sem a rossz darabjainkat. Paradox: ma jobbak vagyunk, mint akkor voltunk, amikor kapkodtak utánunk Bécstől Bostonig. Ennek nem örülünk, de tudomásul kell venni, hogy a nemzetközi táncpiac az újdonságok iránt érdeklődik. Mi most a napi munkánkat végezzük. Tartjuk magunkat, új utakkal kísérletezünk és szolgáltatást adunk a tánccal - hátrányosan ellátott színházi területeken.

(ötévente, lőnixmadárként? Kenessei András interjúja Eck Imrével. Magyar Hirlap, 1983. lebr. 18.)

A Pécsi Balett Bikasirató előadásán a néző nehéz helyzetbe kerül; a táncot olyannak látja, akár a lepedőnyi műsorfüzetet nehezen olvashatónak, amely sűrű barna pöttyökkel, elkent pacákkal, hálóvonallal van teli. Ezek alatt mintha betűk volnának.

(Balettsirató. Élet és irodalom. 1983. márc. 4., Deme Tamás.)

A pécsi Barbakán bástyát nem sorolom a legideálisabb előadási helyszínek közé. Nem a tökéletes formájú építészeti emléknek szól berzenkedésem, hanem a kényelmetlen nézőtérnek, a miniatűr színpadnak és az előadási körülményeknek. Most, a július 16-i estén mégis úgy éreztem, hogy Eck Imre megtalálta a legmegfelelőbb játékteret a Danaidák c. kamarabalett előadásához. A néző érzelmileg és fizikailag is közelebb került a mű egészéhez, belső világához. A játékteret körülölelő, egyúttal a nézőtértől elválasztó halászháló szinte azt sugallta: „Te is vergődsz valamilyen hálóban, valaha te is elkövettél valamit, amiért nem ihatsz a feledés vizéből."

(Kamarabalettek . . . Táncművészet. 1983/10., Kővágó Zsuzsa.)

Az évtizedforduló, illetve a hetvenes évek eleje átvezet az

együttes második nagyobb fejlődési korszakába. Ezalatt történt néhány fontos változás. 1969-ben Eck Imrét művészeti vezetővé, Tóth Sándort az együttes igazgatójává nevezik ki. A terhek megosztása jótékony hatású.

(Eck és Tóth egymást kiegészítve .. . DN, 1985. lebr. 16., Wallinger Endre.)

A modern Pécsi Balett születését sokan óhajtották, sürgették, álmodoztak róla, s hogy a városban otthont kapjanak, azért sokat tett a helyi állami és pártvezetés, továbbá a város magas politikai rangot viselő országgyűlési képviselője is. De nem örült nekik mindenki, s akadtak olyan hatalomban ülő emberek, akik ugyanolyan ideges gyanakvással fogadták az új balettet, mint ahogy az irodalomra, festészetre, zenére néztek.

(Pás de deux, Élet és Irodalom, 1985. okt. 25., Bertha Bulcsu.j

Az összeállítás kétségkívül legjelentősebb alkotása A csodálatos mandarin, amelyet 1987-ben mutattak be Gyulán, és amely apróbb módosításokkal tavaly is szerepelt a Várszínház -nyári programjában. Eck ebben az újabb Mandarin-verzióban (1965-ben készítette az első változatát) arra a nehéz és dicsérendő alkotói feladatra vállalkozott, hogy részint hű maradjon a forráshoz, de ugyanakkor napjainkról, napjainkhoz szóló tartalommal frissítse fel a művet.

(Pécsi Balett, DN. 1989. márc. 18., Major Rita.)

A Pécsi Balett munkásságáról az utóbbi időben ritkán írtunk. Nem véletlenül. Az együttes teljesítménye csökkent, művészi rangja megkopott, a magyar művészeti életben háttérbe szorult; jó néhány arq eltűnt, újakat pedig csak ritkán, egyet-kettőt láthatunk szólisztikus szerepkörben. A bemutatók száma is csökkent. Vajon vállalkozókedv hiányából - vagy más okai is vannak a hallgatagságnak?. . .- ... Az az érzésem, hogy

mi nem fordítunk kellő figyelmet a színházlátogató fiatalságra. A mostani apókat felneveltük nézővé még a hatvanas években, a gyerekeiket már nem. Nem éltünk benne a városban, a város művészeti életében. Valaha az alapító tagok nélkül elképzelhetetlen volt egy-egy tárlat megnyitása, a képtárakban és másutt is a közéletben gyakran megfordultunk. A maiakra, tehát

„a második generációra" ez már nem jellemző. Az inkább, hogy a társadalmi-közéleti színterekről visszahúzódnak, s a paradox benne az, hogy

van hova.

(Gondok a jelenben - remények a jövőben. Beszélgetés a Pécsi Balett két vezetőjével. DN. 1989. dec. 9., W. E.)

Bartók: A csodálatos mandarin. 1965. Koreográfu: : Eck Imre.

Mahler: Körtánc. 1974. Koreográfus: Tóth Sándor.

:é- L'-1' & _!tS ;g§8 && wJ!