Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-03 / 181. szám

1990. október 3., szerda ül Dunántúli napló 9 ...és hamarosan a Sötétség! A városok szorgos népe múlt vasárnap - kihasz­nálva a verötényes időt — szőlőjében, kiskertjében dol­gozott, esetleg kirándulni ment, olvasott, pihent, tv-zett - egy szó, mint száz: jól érezte ma­gát. Hiszen egyre ritkábbak a hét végi szép napok, a kihasznál­ható napos órák száma csök­ken, növekszik a homály, kö­zeleg a tél. Nincs félóra el­vesztegetni való idő sem. Mert az idő: pénz! Ez esetben, vagy félmilliárd forint: a résztvevők alacsony száma miatt, váro­saink legtöbb választókörzeté­ben az önkormányzati válasz­tás első fordulója eredmény­telen volt, meg kell ismételni. Ez pénzbe, sok-sok pénzbe ke­rül. És nemcsak abba: bizo­,.Tanácstag-búcsúztató” cím­mel az Új Dunántúli Napló szeptember 15-i száma terje­delmes cikket jelentetett meg. Az öt évi tanácstagi tevé­kenységem alatt ilyen korrekt sorok nem jelentek meg e lapban, illetve jogelődjében. Mire gondolok? „A tanácsok igyekeztek jól gondját viselni a települése1, - nek, jóllehet, ezt általában úgy tették, ahogy a központi hatalom hagyta nekik.” Gya­korlatból mondom, hogy szó­ról szóra Így volt. Ezután hogy lesz? Ahogy a cikk szerzője írja, ugyanúgy, mint eddig. Csak most egy másik kormány dik- ftál. Egyetlen kiutat látok, ha többségében független jelöltek kerülnek az önkormányzatok­ba. Ök azok, akik nincsenek elkötelezve egy párt irányítási vonalának sem. Viszont el vannak kötelezve az állampol­gároknak, a többségnek. Min­denki tudja, hogy hazánk la­kóinak igen kis része tagja csak valamelyik pártnak. A szimpatizánsok száma valami­vel több, de ezek hovatartozá­sa ingadozó. Az Új Dunántúli Napló elemző cikke nem szapulja a 92 volt tanácstagot, igyekszik a valóságot ismertetni. A volt testületben is voltak hibák, lettek téves döntések. Sajnos, a mostani rendszer irányítói is sorban hozzák a kedvezőt­len döntéseket, és ennek nem mi, magyar állampolgárok vagyunk az oka. Azok, akik több tízezer forintos nyugdíj­MSZMP: . Milyen tanulságokat vont le a Munkáspárt az önkormány­zati választások első forduló­jából? A tízezer lakosnál na- ■gyobb településeken a me­gyében meg kell ismételni a szavazást. Kétségtelen, hogyo városokban van néhány ezre- léknyi növekedés az MSZMP- re leadott szavazatok számá­ban a tavaszi eredményhez vi­szonyítva. De még mindig nagy számban maradtak távol a baloldali gondolkodású em­berek az urnáktól. Ennek kö­vetkezménye az ismert ered­mény és az a tény, hogy a városokban szükség van a •második fordulóra. lomvesztésbe, időveszteségbe, növekvő helyi működési zava­rokba. Tisztelet és becsület polgár­társainknak, kik szeptember 30-án, vasárnap szántak rá egy fél órát, és szavazatuk­kal támogatták a nekik tetsző jelöltet, ill. szervezetet. Bárki mellett voksoltak is, szabad akaratukat nyilvánították. Ök tudják, hogy demokráciában joguk van szabadon szidni kormányt, vagy/és ellenzéket, hatóságokat, képviselőket, de minderre erkölcsi jogalapot csak azzal szerezhetnek, ha maguk is élnek a jobbítás le­hetőségével, választópolgári jogaikkal. Joga van mindenki­nek a hallgatásra, a passzivi­tásra, a kishitűségre is. Csak legyen tudatában, hogy min­jal, magas fizetéssel, bársony­székben ülve ide juttatták kis országunkat. Az idejuttatásnok részese a sajtó is, amely az informálás­ban szintén a „fölülről irányí­tás” szerint dolgozott. Az el­múlt évek alatt a tanácsi tes­tületi üléseken is voltak „rá­zós" ügyek, de erről a jelen­lévő újságírók hallgattak. Job­bára csak a bólogatok véle­ményét adták közre. Most már például nagy betűvel megír­hatták, hogy az ellenzék ki­vonult a parlamenti ülésről, vagy a rendőrök ezt vagy azt követték el. Mi, kertvárosi tanácstagok, állandó vitában voltunk a pe­remterületek képviselőivel, pl. a pénzösszegek elosztása mi­att. Utólag be kell látni, hogy itt tévedtünk, mert a perem- területek (Meszes, Patacs stb.) ellátottsága minden vo­natkozásban elmarad a Kert- vá rositól. Remélem és reménykedem, hogy az önkormányzati válasz­tások második fordulójára az állampolgárok jelentős része elmegy, így az önkormányzat megalakulásának nem lesz akadálya. Bizakodom abban, hogy a sajtó a független je­löltekkel is foglalkozik az esélyegyenlőség megteremtése érdekében. Álláspontom változatlan: csak politikailag mentes önkor­mányzat irányíthatja akár egy város, akár egy község életét. Tisztelettel: Mit kér a Munkáspárt? A baloldali gondolkodású emberek ne engedjenek a ki­ábrándultság érzelmének, ne legyenek közömbösek a hely- hatósági választások második fordulójában. Legyenek tuda­tában annok, hogy a telepü­lések jövőjéről, a dolgozók, a kisemberek sorsáról van szó. Éppen ezért nem hiányozhat a baloldal a városok önkor­mányzatából I Ismételten kér­jük azokat, okik ezzel egyet­értenek, ne engedjék, hogy a választások második forduló­jában a kisebbség döntsön a mandátumok betöltéséről. Jöj­jenek el minél nagyobb szám­ban a baloldali gondolkodá­dennek ára van: zsenge de­mokráciánk. Mi, szabaddemokraták, őszin­tén köszönjük részvételét min­den polgártársunknak, azok­nak kik ránk,, liberálisokra sza­vaztak, s azoknak is, kik más jelölteket ajándékoztak meg bizalmukkal. Őket köszöntjük: a felelősségteljes jobbítani akarókat, a reménykedőket, a bízni tudókat! Miért írjunk a távolmaradókról, a meddő elé­gedetlenkedőkről, a ... nem, nem írom le kikről?! Nekik, drukkolnak mások: lények a homályból elégedetten dör­zsölik kezüket: „Na, ez .sem sikerült!, semmire sem jutnak!,” a közöny-nő a terv szerint, s vele az elégedetlenség!, a passzivitás zavarokat szül. A helyi hatalom összeomlóban, A Kereszténydemokrata Nép­párt tagijaként, a MagyarDe- mokrata Fórum és a Függet­len Kisgazdapárt közös jelölt­jeként indultam az önkor­mányzati választáson Pécs 18. számú választási kerületében („régi" Kertváros, Móricz Zsigmond tér környéke). Megköszönöm azon válasz­tópolgárok bizalmát, akik sza­vazataikkal engem és a koa- líciót támogatták. Sajnos, hiá­ba végeztem az élen, az em­berek elégedetlensége és a politikai közöny és csömör sok választópolgárt otthon tartott, így a választás érvénytelen lett. Ezért megkérek minden vá­A Baksai Körzeti Általános Iskola nevelőtestülete — érte­sülve arról, hogy néhány pé­csi iskola ipari és egyéb kör­nyezeti ártalmaiknak kitett he­lyen kénytelen dolgozni — az alábbi felajánlást teszi: Vállaljuk, hogy egy 20 fős, azonos korú gyermekcsoport számára biztosítjuk iskolánk­ban az egészséges környezeti és mentálhigiénés körülménye­ket, az étkezést, utazást, ok­tatást önköltséges áron. sú emberek szavazni, támo­gassák az MSZMP jelöltjeit. Pécsett a második forduló­ban az MSZMP egyéni jelölt­jei: 5. sz. vk.: Szekeres Ist­ván, pénzügyi szakember, 6. sz. Vk.: dr. Tarrósi József nyugdíjas, 9. sz. vk.: Varga Sándor, a Pécsi Postaigazga­tóság igazgatója, 10. sz. vk.: dr. Bödö László nyugdíjas, szakszervezeti tisztségviselő, 14. sz. Vk.: Soós Pál, a MÉV csa­patvezetője, 15. sz. vk.: dr. Ferenczi István nyugdíjas jo­gász, 18. sz. vk.: Kövesy Ká­roly nyugdíjas, 19. sz. vk.: Iványi Zoltán bányász, 20. sz. vk.: dr. Jegesy Andrea orvos, 21. sz. vk.: Morvái Nándor, törvénytelenség, „anarchia jön”. Kis türelem még, és egy­re többen kívánják vissza a szigort, a kemény szabályokat: „erős emberre” vágynak! És AKKOR.!! * Mire lehullanak a levelek, megdermed, s magába zárkó­zik az élet,: Szürkül,... és ha­marosan a Sötétség lesz me­gint az Úr. S zétszakadt hálóját újra­szövi a Pók, újra cseng­nek régi telefonok, ba­kancsok ütemes dobogására ébredünk és álmodunk,- - igen, akkor már csak álmodunk de­mokráciáról, szabad szólásról, önkomrányzatokról. Európáról. Molnár Tamás Szabad Demokraták Szövetsége rosáért érző és aggódó vá­lasztópolgárt, hogy előrelátha­tólag október 14-én esedékes választásokon jelenjenek meg és szavazataikkal legalább a szeptember 30-i eredményt biztosítsák. Minden demokratikus hata­lom forrása a független és szabad helyi önkormányzat, amely a helyi népérdek alap­ján alakul meg. Sajnos, most még nem érzékelhető, de az önkormányzati választás az ál­lampolgári jogok kiszélesítése és a helyi hatalomváltás utol­só lépcsője. Bizalmukat előre is köszö­Olyan egészségkárosodott, vagy veszélyeztetett gyerme­kek jelentkezését várjuk, akrk számára a falusi levegő, ét-, rend, egészséges életmód a gyógyulást jelenti. Biztosítjuk a gyerekek rendszeres orvosi felügyeletét, ellátását is. A jelentkezések összegyűjté­sét, a csoport szervezését a Magyar Demokrata Fórum pé­csi pedagógus szervezete vég­zi. Jelentkezni képviselőjüknél, Somkuti Ágnes tanárnőnél a 25-811 -es telefonszámon lehet. a MÉV dolgozója, 22. sz. vk.: Nagy Sándor nyugdíjas bá­nyász, 23. sz. vk.: Soós Emil István, a MÉV dolgozója, 24. sz. vk.: Varga Jenő, a MÉV dolgozója, 25. sz. vk.: Bors Zoltán bányamérnök. Pécsett az MSZMP pártlis­táján indulnak: dr. Bödö László, dr. Jegesy Andrea, Morvái Nándor, Bors Zoltán, Ruszák László, dr. Tarrósi Jó­zsef, Soós Pál, dr. Ferenczi Ist­ván, Hahn Tamás, Kövesy Ká­roly, Iványi Zoltán, Nagy Sán­dor, Soós Emil István, Görcs Károlyné. Az MSZMP Baranya Megyei Koordinációs Bizottsága Farkas a kertek alatt S előjött a farkas a mesé­ben. Várható volt, hogy egy­szer ez bekövetkezik, mégis készületlenül ért, hogy miatta épphogy csak óvodáskorú fiam miértjeivel bombázott. Miköz­ben válaszolgattam, végig­villant agyamon boldog-rémes jövőm: a farkastörténetek mi­féle tömkelegét kell majd még elmagyaráznom cseperedő gyermekemnek. S előbb-utobb terítékre ke­rül a klasszikus mesék közül is az egyik legősibb: a pász­torfiúról, aki tudvalévőén két­szer is hiába bolondította se­gítségnyújtásra a faluja népét farkast kiáltva, harmadszor -amikor igazán jött a farkas - már senki sem hitt neki, senki sem futott segíteni. Biztosra vehetem, hogy akkor a sok- sok miért között a „ki volt leginkább hibás" kérdését is felteszi majd gyermekem, sor­ba véve a lehetséges változa­tokat. A pásztorfiú, mert be­csapta a társait? A társak, mert ígéretüket be nem tartva elfelejtettek élelmet vinni a pásztorfiúnak, s így szinte rá- kényszerítették őt a csalafin­taságra? Netán a farkas, mert nem hajlandó áttérni a. vege­táriánusok táborába? Vagy a birkák, mert annyira ostobák, hogy képtelenek az összefo­gásra és így megvédeni ön­magukat sok juh farkast győz alapon? No és a pásztorku­tyák? Gyávák voltak? Köteles­ségmulasztók? Korruptak? Vagy megszólalt bennük a vér szava, a farkassal való rokonság tudata és elsöpört minden korábbi ellenségeske­dést a közös családi érvé­nyesülés útjából? Lám, milyen ingoványos ta­lajra visz az igazságkeresés útja! Különösképpen, hogy biztos „is-is” válasszal nem lehet makacs csemetéket ki­elégíteni. Ha legalább 14 éves lenne, azt is mondhat­nám neki: „Tudod, fiacskám, inkább ne politizáljunk!" Bár lehet, hogy akkor már ő inte­ne le engem ugyanezzel, és nem érdekelné már a mese. Ám most négyéves sincs: épp oly járatlan a zoológiában, mint a parlamenti demokrácia taktikai fordulatainak követé­sében vagy választójogi kér­dések mesterségesen is át­tekinthetetlenebbé vadított dzsungelében. De végtére is, minek bo­nyolítani a problémát: a pásztorfiú a hibás, hiszen en­nek a tanmesének ez a ha­gyományok által előírt ősrégi tanulsága. Olyannyira, hogy még szóllóigeszerű társalgási fordulattá is vált az idők fo­lyamán: Lupus in fabula. Vagyis magyarul: farkas a meséből. Ezt kiáltották hajdan mindannyiszor, amikor csak olyasvalami veszedelem, kel­lemetlenség következett be az eshetőségből testet öltve várat­lanul, amiről játékból, takti­kából,. előérzetből, mások ijesztgetésére, elbolonditására sokát beszéltek. S amikor idáig jutva pé1- dákkal kell illusztrálni a szó­lás fátumszerű igazságát, le­hetetlen nem kiesni a mesét magyarázó apa szerepéből. Mert bizony nagyon sok or­dast idéztünk meg „ sikere­sen" az utóbbi időben. Farkast emlegettünk, amikor arról szóltunk, hogy ezredéves mú1- tunk után is bizonygatnunk, igazolnunk kell európaiságun­kat a Nyugatnak, mert érde­ke lehet hitetlekedni ebben. Farkast emlegettünk, amikor nemzeti érzésünk kívánatos­nál, az egészséges önbizalom megteremtéséhez szükséges mértéken túli felszításától fél­tettük az igazán konstruktív kapcsolatok lehetőségét a szomszédos államokkal, ame­lyekben szintén magasan lán­gol a nemzeti önérzet. Farkast emlegettünk, amikor a minden bajával együtt még mindig legéletképesebbnek látszó ágazatunk, a mezőgazdaság és élelmiszeripar csődjének rémképét festettük a falra a vele kapcsolatos félkész, ösz- szehangolation tulajdonreform- elképzelések hatásaként. Ne­tán farkast emlegettünk, ami­kor azért aggódtunk, hoqy a kritikában „hagyománytiszte­let” egyszer-másszor már vesz- szőfutásként végigjárt zsák­utcákba terelheti hazafiságun- kat. S az is a farkas emlege­tése lehet, amiről az elszegé­nyedő, s mind szélesebb nép- rétegek morognak, s amit a pártok is vagdosnak már egy­más fejéhez, hogy a cirkusz­ba beleunt, s inkább több kenyeret kíván a „plebs". Ám ezek a példák kölyök- farkasok csak ahhoz az or­dashoz képest, amelynek fe­nyegető árnyékával ijesztget­jük egymást: csalogatjuk, pro­vokáljuk vagy éppen kincstári optimizmussal felbukkanásá­nak lehetőségét is tagadjuk, bár megborzongunk minden levélrezdüléstől - mikor kik­nek éppenséqqel milyen farkas-mese változót tudatosí­tása állt az érdekében, a múlt év novembere óta. De beszé­lünk róla. Ennek az ordasnak a neve pedig: állampolgár közömbösség, lásultsáa, ér­dektelenség, bizalmatlanság. Van okunk félni tőle? Gon­doljuk csak végig: a szep­tember végi helyhatósági vá­lasztás eqy éven belül immár az ötödik alkalom, amikor a választópolqárokat az urnák elé szólították. De nem a gya­korisággal akad igazán gon­dunk. A farkast leginkább az­zal a rövid távú érdeket szoi- qáló taktikával idézték meg, hogy hol teljes hangerővel a szavazáson való részvételre buzdítottak, hol meq éppen ellenkezőleg, a távolmaradás­sal is kifejezhető vélemény- nyilvánításra. Ez pedig na­gyon is kétélű fegyver. Az állampolgároknak az a tíz szá­zaléka, akik a részvétlenség miatt eredménytelen nyári népszavazáson komolyan vet­ték választópolgári felelőssé­güket, most azt rjiondták: őket többet ne bclondítsók, s nem mentek szavazni. Az is lehet, hogy a „most Kell sza­vazni menni", „mo't nem sza­bad szavazni menni" Jelszavak váltakozásában eltévesztették a követendő lépést, s sokan azok közül, akik nem kötelez­ték el sziklaszilárdan magu­kat egy-eqy vezérthanghoz még az előző intelmekre em­lékeztek. Vagy, ami még rosz- szabb: túlságosan is megtet­szett a kényelmes tartózkodó magatartás. Aki ezzel a tűz­zel próbál játszadozni, ne fe­lejtse: történelmünk is bizo­nyítja, hogy a passzív ellen­állás - ami cselekvést nem igényel - nagyon is fekszik nekünk. Most persze — szerencsé­re — unisono zúg a kórus — legalábbis abban -, hogy szavazzanak a választópolgá­rok, hiszen minder nyiunk ér­deke: mielőbb kermányozha- tává váljon országunk a leg­felsőbb állami szinttől a leg­kisebb településig. Nagyon remélem, hogy így is lesz, s talán még soha nem kíván­tam úgy, mint most, hogy balsejtelmeim ne igazolódja­nak. De nem tudom feledni a farkast kiáltó pásztorfiú fabu­láját. A nevezetes toportyán­féreg ugyanis, ha sokat em­legetik, ha provokálják, elább- utóbb a lehetőségből testet öltve előlép a meséből, s a kertünk alá lopakodik. Dunai Imre Nem mi vagyunk az oka Választások után, választások előtt. Szabó Ferencné Ne a kisebbség döntsön! Perényi . József Várjuk a gyerekeket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents