Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-27 / 204. szám
1990. október 27., szombat aj Dunántúli napló 9 Fotó: Dragováci Márk BIRTALAN FERENC: Halottak napja, élők napja Gyújtanak-e értünk gyertyát az ORÖKLÉTÜEK? Van-e ÉLŐK NAPJA? Atutaznak-e a SEMMI VIZÉN letekinteni ránk? Mi elmegyünk. Mi megyünk, mig lábunkból kifogy a lépés, míg van út NINCSEINKfelé. Elmegyünk, áldjuk az őszi napfényt, ha eső, ha köd, mert áldhatunk. Fenyőág, krizantém, fagyöngy. És a mécsesek ..: Reszketnek a léleknyi fények. Reszketünk. Jönnek-e hozzánk így, szeretettel, lesz-e ki jöjjön, lesz-e hová? Hát óvjuk, tesszük szélvédett helyekre, lángjon, segítse haza, segítse az éppen-élőt, mert minden mi van, milliomodszor is újravirágzik innen, hol már nincs joga a szónak, s csillagokra szóródnak a miértek. Ezek a tisztaság percei. Ma, itt, HALOTTAK NAPJA VAN. Látjátok feleim .. . s voltunk bár Istentől bármi távol, itt reszketünk mind, miként a sok kis mécs világol, . .. por és hamu . . . Kétszáz éves a magyar színjátszás 1790. október 55-én kor- szaknyitó esemény színhelye volt a - kivételes szerencsénkre ma is fennálló — budai Várszínház. Aznap este itt tartotta bemutatkozó előadását a Magyar Szín Játszó Társaság, nemzeti színészetünk lelkes kis úttörő hada, élén a legendás emlékezetű Kelemen Lászlóval, mindaddig a pesti Belvárosi templom nyugati országokat megjárt kántorával. Mondhatjuk azt. hogy a történelmi pillanat kikényszerítette, de azt is, hogy elsza- laszthatatlanul lehetővé tette az első magyar nyelvű hivatásos színtársulat létrehozását. II. József császár, a mi „kalapos királyunk1' meghalt, a trónra II. Li pót lépett, s az új Habsburg-uralkodótóJ a magyaroknak a saját hazájukban bizonyos engedmények kicsikarására nyitott alkalom. Budán ült össze az új ország- gyűlés, s ez, politikai hangadó szerepén kivül odasereglő tagjainak s az őket kisérő nagyszámú jurátusoknak a jelenlétével, érdeklődő közönséget toborzott a magyar társulat bemutatkozásához. A tomboló siker - a korabeli feljegyzések és újságcikkek tanúsága szerint -, nem is maradt el, s két nap múlva a pesti Rondellában működött szinházhelyiségben megismétlődött. Aztán befogadó fedél hiányában több mint másfél évre megszakadt. Ez azonban mit sem von le az október 25-i első színpadi lépés nagy jelentőségéből. Jelzi viszont a küzdelem és az áldozatvállalás heroizmusát a fennmaradásért, ami összesen hat évre terjedt. Kelemenék belső viszályok és- sorsuk mos- tohasága miatt szétszéledtek, ám a magyar színjátszás mély gyökeret eresztett. Az első tizenöt magyar színész -, tizenegy férfi és négy nő - kezdeményező bátorsága és ereje előtt tisztelgünk —, a kétszáz éves évfordulón. Mellettük azok nevét és tetteit is illő az emlékezetünkbe idéznünk, akiknek oroszlán- részük volt a magyar szó elültetésében a színpadon. Elsőnek említhetem Kazinczy Ferencét, de Ráday Pál, Kármán József, Lavotta Jápos érdemeiről sem feledkezhetünk meg. Az utóbbiról szólva a magyar zene alkotó szerepére is gondolok a nemzeti színművészet meghonosításában. Mert a szóhoz zenének, látványnak, szellemnek is kellett társulnia, hogy magyar legyen. Első színtársulatunk művészi színvonaláról, tehetségéről, játékstílusáról csak igen közvetett képet alkothatunk magunknak. Annyi biztos, hogy becsvágyunk nagy volt: a Magyarországon egyeduralkodó német színészettel akarták felvenni a versenyt, habár ugyanakkor tanultak is tőle. A harcot ők kezdték el, ez volt a legfőbb küldetésük. A győzelem kivívása már a jóval későbbi utódokra várt. Műsormegválasztásukban, ha igényességük vitán felül is állt, az adott körülményekhez és lehetőségekhez kellett alkalmazkodniuk. A bemutatott színdarabokat nagyobbrészt maguk a színészek fordították le, elsősorban németből. Eredetileg egy német változatból átültetett Hamlet előadására szövetkeztek, ám mivel úgy látták, erejüket ez meghaladja, egy kisebb felkészültséget követelő németből „magyarított" darabbal, az Igazházi, egy kegyes jó atya cimű vígjátékkal léptek ki a Várszínház deszkáira 1790. október 25-én. Akadtak köztük született és önműveléssel csiszolt tehetségek is. Magát Kelemen Lászlót is jó színésznek minősítették. De a legtöbbet dicsért tag, Moór Anna volt, az első magyar primadonna és diva. Sok más nevezetes szereplése közt ő jelent meg magyar színpadon először Shakespeare Júliájaként. Elmondhatjuk: Moór Anna maga varrta gyönyörű színpadi kosztümjeiből „bújtak ki” az eljövendő korok nagy magyar színésznői: Kán- torné, Déryné, Jászai Mari, Biaha Lujza, Bajor Gizi, Tol- nay Klári és a többiek. Rájuk hagyta Moór Náni, ahogyan kollégái hívták, Kazinczy által is feljegyzett játékintelligenciá- ját, a magyar nyelv iránti elkötelezettségét, honleányi lel- kesültségét, s az átlag feletti, európai mércéjű műveltségét. 1990. október 25-én a magyar színészet nehezen kivívott, ám dicsőséges kezdeteire, és az azóta eltelt küzdelmes, nagy sikerekkel és bukásokkal teli két évszázadára emlékezünk. Augusztus 25-én már volt egy méltó „előjátéka” az évfordulónak, a budai Várban megrendezett Színészkarnevál. A színészek százai léptek fel a kilenc szabadtéri színpadon, a közönség ingyen gyönyörködhetett, szórakozhatott o produkcióikon. S ezenkívül találkozhatott, beszélgethetett velük. Ennyi autogram a kedvencektől talán soha sehol nem gyűlt össze egy napon. Előző este fáklyás felvonulás haladt végig Pest és Buda- útjain az eltűnt, s ki tudja, mikor felépülő Nemzeti Színház „nyomában". A békés színésztüntetést a színházbarátok ezrei követték és éltették. A magyar színház és színészet válságos napjait éli. De éli. S hogy méltóbb módon élhessen a nemzet javára, erős tápot meríthet tulajdon múltjából is. Nem telt el tanulságok nélkül e két évszázad. Sass György Pécsi tárlatokon Dávid, szemben a konzervdobozzal nagybányaiaktól és o ..nyolcaktól' is. A i 1920-bon alakult Pécsi Mű vészkorr elnöke innen szóródtak szét o pécsi bouhausosok ■. Molnár Farkas. Stefan Henrik, Breuer Marcell és mások, míg ő — túl a változatos életút delelöjén — a dalmót tengerpart nyugtató kék morajánál köt ki festészeteben is. Különös művészsors az övé, akiről talán elsőként oz jut eszünkbe, hogy 1921-ben a Baranya—Bajai Szerb—Magyar Köztársaságot . ó kiáltja ki. és ó lesz elnöke is. Pedig művész volt mindenekelőtt, vitathatatlanul. 4c Ho az első, legerősebb benyomásaim alapján jellemezném o firenzei Craphiti Stúdió plakátjait, azt mondanám: festőiek. A festőiség általánosabb értelemben valaWwmml Dobrovics Péter: Amsterdam Nem tudom, milyen érzés kerítene hatalmába, ha abban az épületben rendeznének tiszteletemre jubileumi kiállítást, amelynek a falai közt valaha diák voltam. Ahol már arról ábrándoztam, hogy nagy festő leszek, és netán tudatosan is készültem erre. A pécsi születésű Petal Dob- rovic, a jelentős szerb festőművész sem érhette meg, hogy egy ilyen alkalomnak legyen a tanúja, pedig a Pécsi Galéria, ahol most kiállítása nyílott. annak az épületnek az alagsorában van, amely egykor ciszterci gimnázium, Dob- rovic iskolája volt. Ez év január 14-én, születésének századik évfordulóján nyílt nagyszabású gyűjteményes tárlata Zágrábban, a Modern Művészetek Galériájában, de magunkénak vallhatjuk mi is. Az ott dáállitott bőséges anyagból ezért is került válogatás most a baranyai közönség elé a Janus Pannonius Múzeum jóvoltából. A megnyitón Igor Zidic, a zágrábi galéria igazgatója mondott bevezetőt, méltatva ennek a jellegzetesen huszadik századi művésznek az életművét. Budapesten a képzőművészeti - főiskolát végezte el 1909-ben, az elsők között Ferenczy Károly tarnt- ványaként. Mint képei tanúsítják, megfordul Kernstok Károly szabad- iskolájában is, o kecskeméti művésztelep többek közt Kassákkal őhozzá össze. Budapest és Párizs JkÖzt ingázva Cezanne és o feuvíz- •mus hatása aló kerül» de tanul o miféle költészetet, az érzelmi elemek túlsúlyát jelenti. Ha közelebbről veszem szemügyre a Pécsi Kisgalériában ezekben a napokban látható, színvonalukban kivételes munkákat, meggyőződhetek kom- pozíciós erényeikről, kiegyensúlyozott szépségükről, amely a frappáns, ízléssel kidolgozott, a végletektől ódzkodó ötleteket, a sorakozó betűk matériáját festőivé szervezi. A Graphiti Stúdió tagjai, köztük az alapító Andrea Rauch és Stefano Roval azért is kivételes, világ- színvonalat képviselő alkotók a plakátművészet műfaján belül, mert idegen tőlük minden szélsőség, sokkolás, ami itt olyan csábító lehet, temperamentumuk kifejeződéséhez törvényt keresnek és találnak. Alázattal tudják, hogy első az információ, ezért sem takarékoskodnak a felületen a szöveggel, plakátjaikon tehát aránytalanul sok a betű. Mégis levegős, festői ' és áttekinthető mindaz, ami a plakátra kerül, a betű konstruktív elemmé válik, anélkül, hogy tolakodó lenne, és természetesen nem hiányzik e műfaj szív-szinusz-csomója, indukótora. az ötlet sem. Elég legyen csak a Michelangelo Dávidjával szemező, ugyoncsak antik talapzaton álló, összegyűrt konzervdobozra utalni vagy azokra, ame lyek nyelvi kongresszusra, színházba invitálnak — valamennyi nemcsak erős festői impresszóként, ha nem az ötlet nyomán támadt meditációkban él bennünk tovább. A Graphiti csoport világhírnevét több latin-amerikai, New York-i kiállításon alapozta meg, ők készítették az emberi és állampolgári jogok kihirdetésének 200 éves évfordulója egyik plakátját is. B. R. A Graphiti Stúdió plokötjo nyitottak logytink Csuhái István, az író- szövetség dél-dunántúli csoportjának új titkára A Magyar írók Szövetsége dél-dunántúli csoportjának hosszú évek óto Pákolitz István az elnöke. Berták László 14 évig volt az írócsoport titkára, de az októberi tisztújító közgyűlésen lemondott tisztéről. Helyette Csuhái Istvánt, a Jelenkor főszerkesztő-helyettesét választotta a 24 tagból álló, a régió irodalmi életét szervező csoport. A csoporthoz való tartozás alapvető feltétele az írószövetségi tagság. Csuhái István másik két fiatal társával néhány hónap óta tagja az írószövetségnek, kollektiv felvétellel, JAK tagságuk alapján, Bagossy Lászlóval és Takács Józseffel most ők képviselik a Baranyában élő és működő irodalmi élet legfiatalabb generációját. Az új titkár elmondta, hogy rendkívül szerencsés helyzetben van a tágabb régión belül a megye, különösen Pécs, hiszen négy generáció közvetítésével teljes irodalmi körképet tud nyújtani.- Hol van a helye a még ennél is liatalabb generációnak, hiszen jelenlétük kétségtelen. Megnyílnak-e számukra is a kapuk?- Minden szándékom az, hogy nyitottabbak legyünk, hiszen annak ' idején, szegedi egyetemista koromban, rettenetesen zavart, hogy az ottani irodalmi élet fényévekre volt az egyetemtől. Sajnos, itt Pécsett sincs meg a megfelelő közelség. Igyekszünk a legfiatalabb, tehetséges szerzőknek is lehetőséget biztosítani, esetleg egy antológiával, de a nyitás akkor válhat igazán valóra, ha az írószövetségi tagság megszűnik ilyen merev formalitásnak lenni.'- Mi a szerepe ma az írószövetségnek, különösen a pécsi csoportnak?- Az Írószövetség régi, ellenzéki szerepe mára megszűnt. Sajnos, a politika rendkívüli mértékben előtérbe került, közvetetten, közvetlenül is érintve a szövetséget. A Csoóri-ügyben például feltétlen állást kellett foglalni, szerintem. A józan, kompromisszumos megoldás számomra is /nyilvánvalóvá tette, hogy egy etikailag tiszta helyzetben vállalhatom az írószövetség itteni csoportjának egyik vezető szerepét. A mi csoportunkra szerencsére soha nem hárult erős politikai nyomás, így tisztán irodalmi tevékenységet folytathatunk. Jogelődünknek tekintjük a Janus Pannonius Társaságot, amely magába foglalta a könyvkiadást, folyóiratszerkesztést, irodalmi estek szervezését, számunkra ez utóbbi maradt. Igyekszünk minél szorosabb kapcsolatot tartani a közönséggel, minél több Írást, kötetet bemutatni, és a szakmának is alkalmat adni a gyakori eszmecserékre.- Az irodalmi élet szervezésén túl tágabfj értelemben vett művészeti tevékenység koordinálása áll-e szándékukban?- Feltétlenül. Az egyik legnagyobb gond, hogy pl. a Pécsett élő zenészekkel, képzőművészekkel, színházi emberekkel, akikkel szellemi rokonságot tudunk vállalni, szorosabb kapcsolatot szeretnénk kialakítani, hasonló gondjainkat közösen artikulálni, nyilvánossá tenni. Már tavaly is terveztünk egy művészeti fesztivált, ahol a posztmodern kérdésével foglalkoztak volna különböző művészeti ágak képviselői. Ez a terv, ha nem is feltétlenül ebben a kérdéskörben, de jövőre minden valószínűséggel valóra fog válni, és remélem, hogy folytatása is lesz.- Ha végiggondolom a tagság névsorát, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a kaposváriakat, szekszárdiakat leszámítva sok a fedés a Jelenkor íróival, szerkesztőivel. Nem vezet ez egylajta belterjességhez?- Kétségtelen, van néhány azonos név, igy nehezen választható el egymástól a két terület. Ha csak arra gondolunk, hogy itt a Jelenkor szerkesztőségében szinte az utolsó szögig minden az írószövetség tulajdona, akkor is. Ez azonban a- dolog belső tartalmában, szellemében nem jelent beszűkülést véleményem szerint. 2. M. /
