Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-27 / 204. szám
s aj Dunántúli napló 1990. október 27., szombat Pécsi díjazottak L assan a legrangosabb irodalmi elismerések közé emelkedik a Déry Tibor Alapítvány dija, amelyet az Író özvegye alapított néhány éve. Az alapítvány kuratóriuma - Vas István, Kéz Pál, Egry Péter és Bojta György -, Keresztury Dezső költő, műfordító és irodalomtörténész elnökletével az idén tizenöt alkotót részesített jelentős erkölcsi és anyagi elismerésben, kiemelkedő irodalmi munkásságukért. így Bajor Andort, Ferencz Győzőt, Fodor Gézát, Megyesi Gusztávot, Nódasdy Ádámot és Takács Zsuzsát, valamint Alle Éva tanárnőt és nyelvápoló munkájáért Fábián Pált. Magyar irodalmi művek idegennyelvű tolmácsolásáért az egyesült államokbeli Thomas R. Markot, a vietnami Le Xuan Giangot és George Szirtes angol írót. Az el ismert hazai alkotók névsora több pécsi, illetve Pécsről elszór mazó költővel, íróval teljes. Sokak számára főként gyermek- és ifjúsági Íróként ismert Lázár Ervin mellett, a díjazottak közt van a néhány éve a fővárosban élő Parti Nagy Lajos költő is, a kritikáktól visszhangos verseskötet, a Meliorisz Bélával, Pálinkás Györggyel, Csordás Gáborral közös Fél korsó hiány, egyik szerzője, akit későbbi kötetei alapján is az ironikus lírai világszemlélet egyik mar káns képviselőjeként tartanak számon, s az idén éppen a Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó gondozásában jelent meg újabb verseskötete, az invenciók szétrobbant tükörcserepsit ösz- szesöprő Szódalovaglás. Korábban Radnóti-, majd József Attila-díjjal jutalmazott jelentős munkásság, fordítások, kötetek, a Furkálja a semmit a szó című verséért Greaves-díj is megelőzi a Pécsen élő költő, Berták László idei, alapítványi elismerését. E folytonosság tanúságaként ebben az évben az újabb könyv — a verseskötetek sorában a hetedik — a Kő a tollpihén című kötet kerülhetett a versbarátok asztalára Nem maradhatott visszhangtalanul a költő, Csordás Gábor sokrétű szerkesztői tevékenysége sem. Őt az Alapítvány az idén elsősorban ezért jutalmazta. Folyóiratszerkesztést többek közt még Szederkényi Ervintől tanulhatott, 1986—87-ben a Jelenkor olvasószerkesztője, majd 1988-tól, Hallama Erzsébet leköszönésével a főszerkesztője lett. Tavaly a Jelenkor önállóvá válásával az ő nevéhez fűződik a Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó létrehozása. A díj nemcsak a legrangosabbak közt emlegetett folyóirat színvonalának szól, hanem az értékelvű kiadói tevékenységnek is, amely azóta már Balassa Péter, Mészöly Miklós, Hegyi Lóránd esszéinek, művészetelméleti írásainak, az említett Szódalovaglásnak a kiadására vállalkozott —, és most kerülnek piacra az őszi újdonságok; Petri György, Pálinkás _György versei, valamint Lengyel Balázs és Földényi F, László esszékötete is. B. R. ART O któber közepén tizenkilenc együttes részvételével egy belgiumi kisvárosban, Szt. Vithben tartották meg a III. Nemzetközi Színházi Fesztivált, amelyen Belgium, Németország, Olaszország, Lengyelország és Csehszlovákia képviselte magát. Magyarországról a pécsi Art Kísérleti Stúdió az „Ópium" című mozgás- és látványszínházi produkcióval jelentkezett. A fesztiválra elsősorban fiatalokból álló stúdiókat hívtak meg, akik a kísérleti színházat művelik. Az előadások során azonban o hagyományos produkciók kerültek túlsúlyba. A tizenkilenc előadás közül négy bemutatkozásról mondhattuk el, hogy magas színvonalúan képviselték az újító szándékú kísérleteket. A krakkói „Om” színház beszéd nélküli darabot játszott. Szín vonalas magabiztossággal játszottak o belgiumi „Agora" mű vészei: a Belgiumban élő Tábori György „Jubileum" című drámáját mutatták be. A szintén belgiumi Lakoste együttes Euripides Bacchanáliáját játszotta lélegzetelállítóan modern mítosz formájában. A Lakoste együttes öntörvényű szemléletmódja állt legközelebb a. pécsi Art Stúdió előadásához. Szalay Tamás, az „Ópium” szerzője és rendezője archaikus képeket ötvözött egy XX. századi magánmitológiával. Az ősi szimbólumképeket át meg átszőtték a modern világ kuszaságképei, rejtvényszerű ségei. Monumentális és fennkölt képek váltakoztak a végsőkig felkorbácsolt érzelmek megjelenítésével, üvöltésekkel, elviselhetetlenül kegyetlen látványokkal és harmonikus, szép oldásokkal. A megvalósítás érzelmekkel telített mozgásokkal történt, helyet kapott azonban a költészet, a szó mágiája, a balett, a dia- poráma és a képzőművészet is. A nagyhatású diasorozatot Simára László készítette. A műfajok ötvözése, a térbeli, időbeli szétválasztás —, az ese mények három színpadon játszódtak —, a szövevényes tartalom látványos megjelenítését tették lehetővé. Szalay sikeresen oldotta meg a sokrétű feladatot. Az előadás szellemi újszerűsége, a megvalósítás pontossága, a megjelenítés improvizatív frissessége, fergeteges sikert aratott a nemzetközi közönség előtt. Az előadások után tartott vitasorozatokon kiemelt szerepet kapott a Szalay képviselte színházi szemlélet. Az elhangzott beszélgetések megkülönböztetett érdeklődéssel fordultak a produk ció koncepciója és a társaság munkamódszere felé. Pongrácz Éva Széchenyi A Széchenyi Baráti Kör Baranya megyei csoportja, az ünnep seget előkészítő társadalmi bizottság, a Pécsi Városi Könyvtár, a Janus Pannonius Múzeum közművelődési osztálya pályázatot hirdet középiskolások részére Széchenyi István születésénék 200. évfordulója alkalmából ,, . . . Fennmarad s nőttön nő tiszta fénye.. címmel. A pályázat jeligés. A beadott munkák terjedelme legfeljebb tíz gépelt oldal lehet. Ugyanezek a szervezetek felsőoktatási intézmények hallgatói számára is hirdetnek jeligés pályázatot „Haladás és átalakulás a közművelődés és közgazdaság terén” címmel. A pályaművek terjedelme húsz gépelt oldal lehet. A pályázatot meghirdetők kérik, hogy a pályázók o jeligét o borítékon tüntessék fel, illetve zárt borítékban névvel és lakcímmel együtt helyezzék el. Beküldési határidő mindkét kategóriában 1991. március 15. Első dij 5000, illetve 8000 forint, eredményhirdetés 1991 szeptemberében. A Szeget szeggel ismét a Nemzeti Színházban A megfagyott mosoly komédiája A mindenkori hatalomváltás gyermekbetegsége az a puri- fikátori düh, amely „tiszta” embereket követel a hatalomba, és ugyanezzel a lendülettel s mi több, indulattal próbál rendet teremteni a közéletben, igyekszik úrrá lenni az elvadult közállapotokon. Shakespeare talányos „keserű komédiájának", a Szeget szeggel-nek ez a közvetlen társadalmi háttérmozzanata, ez adja időszerűségét is. A dráma Erzsébet halála, I. Jakab trónralépése, tehát hatalom- váltás idején születik. Ez a mű már Szerb Antal szerint is „keserűbb, mint akárhány tragédia". Shakespeare, a költő arcán mintha éppen megfagyna a mosoly, de még nem akarná letörölni onnan. És mintha Bécs város urának, a Vincentio herceget alakító Héjjá Sándor szája szögletében is ez a fáradt mosoly vagy annak visszfénye bújkálna. A Szeget szeggel, ez o ritkán játszott, értelmezését tekintve csapdákat rejtő mű a hatalom és törvénykezés komédiája. - Komédia az élet egzisztenciális komédiáján belül -, és mint ilyen, nem is lehet más, csak hazug. Ebben a legnagyobb csaló maga a valóság - vallja a darabot rendező Lengyel György Shakespeare-rel együtt. Mert ho a polgárosodó Angliára, Európára nézünk, nem is ta pasztaihatunk mást, mint azt, hogy az élet hogyan játssza ki a törvényt, az örömelvre épülő ösztönök a keresztény hitelveket, hogyan lép a látszat o valóság helyére helyreállítani a Rendet, az Igazság vélt megfelelőjét, amely Janus-arcú jellemeket fogan. Lengyel György a jellemeknek ezt az eleven, életbeli sokszínűségét igyekezett megőrizni, ezzel együtt tragikusnak és kópé derűnek, szentnek és közönségesnek, azt a dialogikus költészetét, amely a magyar angol drámaköltőt oly annyira jellemzi. A darab meséjére épít, nem akar pre- koncepciózusan dönténi abban, hogy a herceg bölcsnek tetsző, ellentmondásokat bé kítő cselszövése csak a hatalom képmutató álnoksága avagy épp ellenkezőleg: Krisz tusnak tetsző ■ cselekedet. Egy- felő nem marad hangsúlytalan, hogy a puritanizmusba menekülő Angélát eszközül használja céljai megvalósításához, majd végül leleplezi, másfelől viszont Héjjá Sándor hercege álnokságához mérten talán túlságosan is kiegyensúlyozott, kellemes orgánumú egyéniség, a púpos Richard- tól, de még Prosperótól is jókora távolságra, aki mintha kétely nélkül hinne abban, hogy az igazságosztó karizma működésének titkát csak ő ismerheti. Ez a látszat, a záróképpel együtt már-már megtévesztően hitelesíti a kegyosztó hatalom erkölcsi fölényét. A másik kulcsfigura Angelo, aki arra rendeltetett, hogy égi törvényekkel tolja helyre a kizökkent időt, és aki legalább annyira áldozat, mint amennyire zsarnok. A hivatalában paragrafusok életidegen bölcseletébe kapaszkodó helytartót Kőszegi Ákos játssza. A színpadra vitt jellem, ha nem is kiforrott még minden gesztusában, becsvágyó, külszínre szenvtelen, egyúttal esendő embert példáz. Meggyőzhetőt és legyőzhetőt, aki kételyek közt vergődik, de legalább hinni akar valamiben. Az is kétségtelen, hogy a ma közönsége megbocsátóan elfoszínt vinni játékába, részben o szüntelen magasizzás hangerővel is nehezen győzhető csapdája ez, ugyanakkor az emlékezetesebb pillanatok is - az Izabella— Angélo találkák hiteles, drámai erővel izzó levegője - részben az ő nevéhez fűződnek. Az eszköztelen, klasszikus hatásokra, hiteles szerepértelmezésre törekvő kompozíciónak kevésbé problematikus alakjai természetszerűleg azok, akik nem álruhásak sem testben, se lélekben, akik az élet árnyékosabb oldalára sodródtak ugyan, de legalább vállalhatják önmagukat. Fazekas István Luciája gesztusaival a Pécsi Nemzeti Színház most még kamarai méreteit szétfeszíti, alpári és zabolátlan reneszánsz kedély, ahogyan karakter és színészi alkat találkozik szerencsésen a csapos vagy Claudio szerepében is. Stenczer Béla Pom- peiusának bárgyú cinizmusa vagy egy-egy villanásra Unger Pálma kerítónője mulattató, általában is erénye az előadásmódnak a szereplők „összhangzattana” Ennek különösen a tempósabb második, záró felvonásban nő meg a jelentősége. A bemutató alapján úgy vélem, hogy ez a különös dráma, amit a felkínált dodonai megoldás épp annyi szomorú A halálára készülő Claudio, Vincze Gábor Péter, valamint Vincentio, a herceg, Vincze Gábor Péter és Héjjá Sándor megformálásában Magyari Barna Nagyszalontai helyzetképek a szél vasárnap nem tett nyakkendőt ezért ökölbeszorított kézzel hadonásztak a fák szerda délután a kártyázásra Sándor bácsi termoszban vitte langyos gyerekkorát az elemiben a franciatanár hogy elérje Péter fülét székre állította a „Comment t'apelles-tu?” mondatot én pedig hetente kétszer a kosárlabdázó lányok trikójával fényesre dörzsölöm fantáziám gult, s hamarabb szánja a szerelmi vágyak miatt bűnbe eső hőst, semhogy korlátái felől értse és ítélje el. A drámában hárompólusúnak nevezhető magány áramköreinek Izabella ad feszültséget; mondhatni, hogy ő a harmadik pólus, ahogyan ezt a zárókép is hatásosan kifejezi. Távol a Hercegtől, a hajtha- tatlanságában’ hozzá hasonló Angelo méltó ellenpontjaként. És itt ne feledjük említeni Luciát sem, akire méltán esik kiemelt hangsúly Lengyelnél; ő az, aki a kor „laikus zsenialitását", a mindennapok banalitásukban is igaz ítéleteit közvetíti. Az Izabellát alakító Illés Györgyire, ami a jellem ellentmondásos színképét illet', nagy teher hárul. Gyönge nőként kell elhitetnie, hogy számára Isten erkölcse több az élet és a halál múló kérdéseinél, hogy az erkölcs önérték, amellyel elvben sem váltható meg Claudio élete. Nem is tud mindig elegendő sággal von be, mint amennyi derűvel, „megnőhet az időben”. Fehér Miklós kortalanul archaikus, egyszersmind ar- chaizmusában is eszköztelen díszleteket talált a játékhoz; Shakespeare jambusait a szereplők szmokingban, kürtőkalapban vagy apacsingben deklamólják. Ez önmagában nem újdonság, de erénye nem is ez, hanem, hogy rendezés és szerepértelmezés sallangmentesen igyekszik ismét visz- szatérni Shakespeare Szeget szeggel című drámájának eredeti ízeihez, amit 1966-ban láthatott a közönség utoljára pécsi színpadon. Lengyel György ugyanis nem újít, nem keresgél a stílusok között, csak tapasztalatokat összegez. S az így föltorlódó tudás, amely előképeiben sikerekhez és kudarcokhoz, a Reneszánsz Színházhoz és Jan Kotthoz, Major Tamáshoz és Peter Brookhoz fordul, kikristályosodva már újdonság lehet. Bóka Róbert Izabella, a klastromba vonult lány és Angelo, a helytartó, Illés Györgyi, illetve Kőszegi Ákos alakításában.
