Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-27 / 204. szám
1990. október 27., szombat uj Dunántúli napló 7 Besötétedik a nappali klinika fölött? Menekülés # a nemlétbe 70 segítő szándékú szervezet Pécsett Az ötven ágyra nyolcvanegy beteg jutott azon az októberi pénteken. Szombaton és vasárnap további 13-at hoztak. Többségben öngyilkosokat, alkoholistákat. A folyosó is kórteremmé változott. És voltak, akik jól érezték itt magukat. Mert betakarták őket, mert enni kaptak, mert fedél volt a fejük fölött, mert beszélgettek velük... Itt, a pécsi Pszichiátriai Klinikán. Kinek megrendítőbb a története? Azé az 'idős asszonyé, aki a hónap közepén össze- csuklott az utcán ötven forinttal a zsebében? Vagy azé a fiatalasszonyé, aki munkanélküli, akinek két gyereke van, s akit azért üt-ver férje, mert nem tud neki pénzt adni italra? Aki inkább vállalja az önpusztítás 'kísérletét, csakhogy ideig-óráig kiszabaduljon abból a környezetből, ök már nincsenek itt, de vannak, akik hetek-hónapok óta a klinika lakói. Félnek attól a perctől, amikor azt mondják nekik, hogy mehetnek. Nincs hova hazatérniük. A 45 éves, mániás, depresszióban szenvedő rokkantnyugdíjasnak ugyanúgy, mint a 25 éves, a halállal másodszor kísérletező fiatalembernek. Egy 35 éves skizofrén férfinak pedig az a Jegfőbb célja, hogy szociális otthonba kerülhessen. A .£5 éves csak együtt élt valakivel, a másik kettő elvált. Csakúgy, mint az ő szüleik. 400 ágy kellene A kórházi tartózkodás nem megoldás, a kezelés nagyon drága. A WHO normája szerint minden 10 000 lakosra 20 pszichiátriai ágy kellene. Finnországban negyven van, nálunk 12. Az Egészségügyi Világszervezet normáját alapul véve, Pécsnek legalább 400 ágyra lenne szüksége, ezzel szemben 50 van. Fejleszteni szeretnének. A lehetőség ismeretében az igény szerény, mindössze húsz szálláshely. Ez az átmeneti szállás része lenne annak a nappali klinikának, amit az udvaron szeretnének kialakítani. Ilyenek működnek szerte a világon azokban az országokban, amelyekben már régóta tudják, hogy lelki egyensúly az egészség része, s ahol az is számít, hogy a kórházi kezelés nagyon költséges. A programterv már kész, előzetes számítás szerint nyolcmillió forintból létre lehetne hozni. Pályázattal nyertek rá ötmillió forintot, a város- három millió forintot Ígért. Eredetileg az egyetemi gyógyszertár épületét újították volna fel erre a célra. Később kedvezőbbnek tűnt a klinika területén lévő műhely átalakítása. Az egyiknek a megyei kórház, a másiknak az egyetem a gazdája, s bár felmerült a csere, mint megoldás, eddig nem tudtak megegyezni. Ahogy múlik az idő, egyre kevesebbet ér a pénz, amit erre szántak, a betegek meg jönnek. Dr. S. Mácsai Edit vezető pszichológus:- Mindig is voltak szociális hátterű betegeink. Elsősorban idősek. Az utóbbi időben egyre többen vannak, s most már jönnek a középkorúak, a fiatalok is. A szinte állandósult zsúfoltság arra kényszerít bennünket, hogy akit csak lehet, minél hamarabb kiengedjünk. Oe hova küldjük azokat, akiknek se otthonuk, se munkájuk nincs? Beilleszkedési zavarok- A szakemberek a hatvanas évek közepén kezdtek felfigyelni arra, hogy emelkedik az öngyilkosok, az alkoholizálok száma, hogy újfajta lelki betegségek jelennek meg a klasszikus elmebetegségek mellett. A hetvenes években elkezdődött a kutatás a társadalmi beilleszkedési zavarokról, melyben részt vesz dr. Ozsváth Károly professzor, a POTE Pszichiátriai Klinikájának igazgatója.- Az egyik alapfeltevésünk az volt, hogy a társadalmi beilleszkedési zavaroknak közös gyermekkori gyökerük van. Meg is találtuk az elemzett csoportban a széttört családokat, az alkoholizáló, bűnöző szülőt, az anyai -nevelés elégtelenségét. A család, az anya szerepe a közelmúlt társadalmában alapvetően megváltozott. A nőknek el kellett menniük dolgozni, s a férfimintát kezdték utánozni. A nők egy része tehát nem az anya, hanem a pénzkereső szerepre szocializálódott. A régi értékeket a közelmúlt társadalma tönkretette, s ami újat adott helyette, art nem lehetett, nem is tudta elfogadtatni. Értékválság alakult ki. A mindennapokban ez úgy jelenik meg, hogy nem tisztelik az öregeket, a nőket, devalválódott az anyaság, a tisztesség. Ez a zűrzavar a lelki és a testi egészség mutatóival mérhető. Kutatási tapasztalataink szerint azok az igazán veszélyeztetettek a beilleszkedésben, a társadalmi stresszhatások elviselésében, akik gyermekkorukban nem kaptak elég melegséget, biztonságot, akikkel szemben nem támasztottak kellő követelményeket. Márpedig sokan lehetnék, hisz ilyen környezetben nőtt fel két generáció. Napjainkban sűrítetten szembesülünk a gondokkal. Egyrészt nincsenek garantált társadalmi kapaszkodók, s az emberek egy részének küzdőképessége elégtelen. Másrészt minden modernizálódó társadalomban emelkedik a devianciák száma, mivel a fejlődés, változás általában gyorsabb, mint az emberek alkalmazkodóképessége, Ezért egyre többen kerülhetnek olyan helyzetbe, amit saját problémamegoldó képességükkel nem tudnak feldolgozni. Most, hogy minden szabadabb, sok lefojtott, eddig töb- bé-kevésbé aoyonhallgatott jelenség is elénk tárul. Mint például a szegénység, a hajléktalanság. Ne vesszenek el! A gond nem újkeletű. Egyre nyomasztóbb! Ezért kezdték el néhány héttel ezelőtt ösz- szegyűjteni azoknak a szervezeteknek, egyesületeknek, kluboknak, intézményeknek a címét, amelyek valamilyen segítségnyújtási céllal szerveződtek. Három hét óta öt szociális szakasszisztens járja a várost, felkeresve ezeket. Plán- tekné Ázsóth Anikó, Rajnai Kornélia, Tasnádi Krisztina, Deckmann Renáta és Vincze Virág eddig hetven címet írt össze és a lista még nem teljes. Az a szándékuk, hogy a közeljövőben összehívják ezeket a segítő célú szervezeteket. Szeretnék elmondani nekik, hogy ők miben tudnak rendelkezésükre állni, s remélik, hogy viszontsegítséget kapnak. Azok érdekében, akik a klinikáról nem tudnak hova menni, nem tudnak magukkal mit kezdeni. Akiket kézen kellene fogni, s ha szükséges, egymásnak továbbadni. Azért, hogy ne vesszenek el, hogy ne ugyanolyan, vagy még rosszabb állapotban kerüljenek ide vissza, mint ahogy kiengedték őket. össze kellene fűzni ezeket a meglévő, láncszemeknek nevezhető szervezeteket, amelyek a professzor szavai szerint, egyenrangú partnerekként tevékenykedhetnének, s pont attól lehetnének erősek, hogy összekapcsolódnak. Török Éva Hol találnak otthont a gondozási központból kikerülök? „Száz embernek adunk munkát” Tápon hizlalt csigák Evett már 'burgundi csigát? Van, aki esküszik ró. Elkészítése igen sok türelmet igényel. Kiszedik a csigát a házából, majd a zsigerzacskó nélküli testet súly szerint osztályozzák, borban és fűszerekben áztatják, főzik, és visszateszik a házába. Fokhagymás, zelleres, vajas, petrezselymes krémmel lefedik, és házastul megsütik. Evéskor pálcikával kiszedik belőle a húst és a szószt pedig megisszák.- Kóstoltam én is, de nem ízlett - mondta Pintér Gábor, a GOURMAND kft. igazgató- helyettese. — Nem hiszem, hogy ez Magyarországon nemzeti eledel lesz. A francia—magyar kft.-nek azonban nem is az a célja, hogy a csigát becsempéssze a magyar konyhára. Egyelőre az állatok tenyésztésével foglalkoznak, jövő évtől pedig félkésztermék előállításával is, munkahelyet teremtve ezáltal 70—100 embernek, és reményeket ébresztő pénzforrást kínálva a vállalkozó kedvűek- nek. A hazai éticsiga védett állat. A helix aspersa nevű csiga - amelynek tenyésztésére máris többszáz jelentkező akadt - Franciaországban honos. A tenyészállatokat a francia fél biztosítja, s ő vásárolja vissza a félkész terméket is.- Szeretnénk elérni, hogy a következő években majdnem készterméket exportáljunk - tervezget Pintér Gábor. — Ehhez megfelelő üzemet kell telepíteni. Élelmiszerfeldolgozót keresünk, ahol a hűtés adott. A tárolóépületet, feldolgozócsarnokot 2-3 hónap alatt hozzáépítjük. Hetven—száz embernek adunk munkát. Pénzt a vállalkozóktól csak az induló állományért kérnek, ez ötvenezer forint körüli ösz- szeg. Már vásárlásra nem kötelezik "tenyésztőiket. A technológiai berendezések pagy részét saját magük is elő tudják állítani. Az aspersát oldalt szilárd anyaggal körbekerített, növénnyel bevetett, öntözőberendezéssel ellátott külső területen tartják. A tenyésztő megkapja most a csigát, és január elejéig pihenteti. Január közepén megkezdi a szaporítást. Mindenkinek adunk ingyen egy szakmai leírást, hogy lássa, mi az, amibe belefog. A gyors növekedéshez koncentrált takarmány kell, a tápot mindenki maga keveri. A nevelés kétfázisú. Az első fázisa tojatás, keltetés az épületben, majd ezt követi a szabad területen a nevelés, hizlalás. Nevelő- boxok védik őket a kártevőktől és akadályozzák átmászásukat. A csiga átlagosan nyolc hónap alatt éri el felnőtt, értékesíthető méretét.. Négyszáz forintot fizetnek kilójáért. A befektetés már az első évben megtérülhet. Sz. Lelovics Ilona Interjú a volt pénzügyminiszterrel Itt van (Latin-)Amerika Békési: „Nagyon rosszak a kilátásaink" Tízéves lehettem, s nevettem nagyapámon. „Most egyél fiam, mert lesz még, hogy nem ehetsz" - mondta, s addig nem engedett felállni az asztaltól, míg a töltött csibe utolsó falatkáit el nem tüntettem' tányéromról. Békési Lászlóval, Magyar- ország volt pénzügyminiszterével beszélgetve egyre csak ezen jár az eszem. A 47 éves politikus válaszai szívderítőnek egyáltalán nem mondható perspektíváinkat idézik fel. Néhány csirkecombot addig kéne félretenni, amíg van . . .- Nem lehet itt receptet adni ... A sokgyermekes családok, a kisnyugdíjasok és a szakképzetlenek sorsa teljesen bizonytalan, s a középosztály nágy része is kritikus helyzetbe kerül. Bizonyára lesz egy szűk réteg, mely az elkövetkező időszakban is jól él majd, de a jelek szerint inkább tömeges elszegényedésre kell számítanunk. Most arra kér, adjak tanácsot az ilyen helyzetbe kerülőknek . . . Nem lehet. Nem tudok.- Latin-Amerika leié közeledünk?- Nézze, pozícióink és kilátásaink nagyon rosszak. Nemcsak az eddigi problémák — tehát az adósság- állomány, a KGST összeomlása és más egyéb tényezők miatt -, de az aszálykár és a kőolajárak emelkedése folytán is.- Most mondta be a rádió, Antall József amerikai útja során olyan ígéretet kapott, hogy az USA kompenzálni lógja aszálykárunkat és az öböl-menti fejleményeknek a magyar gazdaságot érintő hatásait.- Igen . . . Azt kell mondjam, ez megint azok közé az illúziók közé tartozik, melyeket ebben az országban manapsán sokan kergetnek. A maximum, ami ebben a helyzetben elképzelhető, hogy az Egyesült Államok közbenjár majd a nemzetközi pénzintézeteknél újabb magyar hitelek érdekében. Ez tehát nem adomány — kőkemény feltételekre kell számítanunk, melyek újabb terheket jelentenek az ország számára. Messze nem arról van szó, hogy valamiféle ingyen- Marshall-segélyt kapunk. Ehhez persze hozzátartozik az a félreértés is, hogy a következő néhány évben a Nyugaton múlik gazdaságunk helyzete ... Ezt még feltételezni is stratégiai hi- 'ba. Egyelőre - s még jó ideig — a Szovjetuniótól függ Magyarországon a gazdasági helyzet, s ha a tényt a jelenlegi vezetés továbbra sem veszi figyelembe, azt az ország keményen meg fogja fizetni az elkövetkezendő években.- ön jelenleg képviselőként keresi kenyerét. Nyilván vannak-voltak-lesznek olyan ajánlatai, melyek elfogadása esetén jóval többet kereshetne ...- Ez kétségtelen. Tényleg sok jó ajánlatom volt és van ma is. S azt sem szabad elhallgatnom, hogy jelenleg is tárgyalok néhány nyugati bankkal. Egyelőre viszont nem akarok elszakadni a magyar belpolitikától.- Ezt csak azért kérdezem, mert sokak szerint már túl van politikai pályafutásának csúcsán. Vagy titkon még számit rá, hogy újra pénzügyminiszter lehet?- Én nagyon remélem, hogy többé nem leszek, mi több, még ellenségemnek sem kívánom, hogy itt az elkövetkezendő öt évben pénzügyminiszter legyen. Úgy gondolom viszont, hogy azt a 25 éves tapasztalatot, melyet munkám során szereztem, hasznosítanom kell. Persze, ha ez nem megy, tehát ha kiderül, hogy a páriamentben sem lehet érvényre juttatni a szakmai érveket, akkor valóban le kell vonnom ebből a megfelelő konzekvenciát.- Képviselőként hogyan látja a mai belpolitikai helyzetet?- Napnál is világosabb, hoay a jelenlegi pártok nem fedik a társadalom érdekeit, itt tehát még nagy változások jósolhatók. Elsősorban a modern baloldalra lenne szükség, hiszen egy nemzeti- nacionalista-keresztény és egy liberális kurzus kormányzati vetésforgója hosszú távon nem elképzelhető. Az, hogy jelenleg még politikai tőkét lehet kovácsolni egyszerűen csak a múlt tagadásából - érthető. Persze, ebből hosszú távon megélni nem lehet. Az igazi veszélyt viszont abban látom, hogy a kiéleződő gazdasági feszültségek tömegeket vihetnek ki az utcára, s attól kezdve nem a pártok szópárbaja dönt majd a politikai kérdésekben, hanem valami egészen más . . .- Valóban lát reális lehetőséget erre?..,- Igen. Itt tömeges tüntetések, tömeges sztrájkok veszélye fenyeget, s ami a legszomorúbb, az az, hogy úgy látom, egy ilyen helyzet megelőzésére még csak elképzelések sincsenek. Tessék csak végiggondolni: Magyarországon jövőre minimum 40 százalékos áremelkedés több százezres munkanélküliség prognosztizálható. Attól félek, legközelebb nem a diákok fognak az utcára menni.- Ez, gondolom, a kormányzat kritikája is egyben.- Nézze, mindenképpen öngyilkos dolog, hogy rövid távú, választási célokból egyesek naponta belerúgnak a szovjetekbe, holott gazdaságilag teljesen ki vagyunk szolgáltatva nekik. Nem szabad elfelejteni, hogy a Szovjetunióval való rossz kereskedelmi kapcsolatok jövőre akár 2,5 milliárd dollár veszteséget is jelenthetnek, az ipar kapacitásának pedig 50 százaléka kihasználatlanul marad — ha Moszkva úgy akarja . . . Rövid távon nincs az a nyugati megol- aás, mely képes lenne eft kiváltani.- A kormányzat szándékait ön tisztán látja?- Számomra minden egyes dokumentumból az derül ki, nincs elképzelésük arról, mit is kéne csinálniuk. A gazdaság bajait pótcselekvésekkel nem lehet megoldani. Biztos, nagyon szép dolog az új címer, a hitoktatás és még 'millió dolog, amivel mi a parlamentben nyűglődünk . . . De nem ezek a kulcskérdések. Lassan novembert írunk, s a kormány még koncepcióját sem terjesztette be a parlamentnek az 1991-es esztendő gazdasági, költség- vetési programjáról. Pauska Zsolt
