Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-22 / 200. szám

K Siker Ma este 7 órakor a pécsi Művészetek Házában kiderül, ki a férfi, azazhogy lehet-e valaki mégis próféta, de lega­lább zeneszerző a saját hazá­jában. Papp Zoltán, a Pécsi Nem­zeti Színház karmestere láza­san készül 20 év után önálló szerzői estjére. Kicsi keserű­séggel hangjában így kezdett mondandójába, amikor végig­tekintett a 22 év alatt szüle­tett művek hosszas lajstromán: „Csak az a baj, hogy a sa­ját színházamban még soha nem mutatták be egy önálló darabomat sem, hát innen a próféta hasonlat. De nagyon boldog vagyok, hogy hosszas tervezés után végre sikerült összeszedni a szívemhez leg­közelebb álló régi és legújabb kompozícióimat, dalokat, san­zonokat, musical részleteket, instrumentális szerzeményeket, Papp Zoltán önálló szerzői estje és ezek megszólaltatásához lelkes segítőtársul szegődtek színészkollégák, a Pécsi Szim­fonikus Zenekar, és a Mecsek Fúvósötös." A műsor két részből áll össze, s ez tulajdonképpen kiváló tükre Papp Zoltán sok­rétű zenei érdeklődésének, sokszínű egyéniségének. Az első részben megszólalnak szólóhangszerekre írt darabok, megzenésített versek, sanzonok. Köztük lesz a legkorábbi kompozició, a Japán szvit is, és a Divertimento, amely a sikeres főiskolai felvételi vizs­gadarabja volt. De elhangzik az Ave Maria című ária is, amely II. János Pál látogatá­sának tiszteletére készült, egyik legfrissebb szerzemény. — Optimistán szeretném zár­ni az estet — mondja a szer­ző. Ezért az est második felé­ben a zenei pamflet műfaj­ban született dalok, musica­lek, zenés vígjátékok részle­tei, amolyan igazi „Papp- Toursos” zenei fricskákkal fű­szerezett darabok hangzanak el. Papp-Toursos, mert kör­nyezete egyszerűen így neve­zi a darabjaival, előadóest­jeivel világot járt szerzőt. A nagy utazások mellett persze rengeteg kísérőzene született a pécsi színház elő­adásaihoz, és ki ne emlékez­ne a Nyári Színház emlékeze­tes zenés produkcióira, ame­lyeknek rendszeresen aktív résztvevője, alkotója. —■* Kizárólag zeneszerzésből a mai napig csak Kodály élt meg. Gyakran kényszerülünk arra, hogy felkéréseknek te­gyünk eleget, ezért sok min­den marad a fiókban elő- adatlanul, befejezetlenül. Azért nem aggódom, mert a rég dédelgetett álmom, Rejtő Csontbrigádjából készült mu­sicalem már a jövő nyár Nyá­ri Színházának tervében van, de érdeklődnek a kaposváriak is iránta. Eörsi István Sírkő és kakaó­ja is megszólította Papp Zol­tánt, amiből egy rendkívül furcsa, igazi zenei csemege született - paperett. De van még a fiókban egy kétszemé­lyes dzsesszopera is, és szám­talan ötlet, egyelőre forma nélkül, csak úgy... — Zeneakadémista korom­ban Petrovics Emil vitt el a Színművészeti Főiskolára, ahol hamarosan óraadó lettem, az­tán úgy megfertőződtem a színház által, hogy a pályám rögtön egy nagy kanyart vett. Pécsre 1977-ben jöttem le. Az­óta mint ma este is, itt ajánlom magamat, szeretet­tel .. . Z. M. Vándorúton a lábasfejűek Hétfőtől Pécsett látható hazánk legnagyobb magán ősmaradvány-gyűjteménye Hazánk legnagyőbb magán- tulajdonú ősmaradvány-gyűj­teménye hétfőtől látható Pé­csett, a JPTE Földrajztudomá­nyi Intézetében, az Ifjúság út­ja 6-ban. Három fővárosi fia­tal, ilj. Mánc/okr László, Orosz Imre és Evanics Zoltán egy hónapon át mutatja be csak­nem 5000-es fossziliagyűjtssét, amely elsősorban tengeri ál­latokat, főként sünöket, lá­basfejű ammoniteszeket vo­nultat fel. De látható hal- és levéllenyomat, gyümölcskövü- let, köztük egy kókuszé. Az egészben az is ritkaságnak számit, hogy minden lelet ha­zánkból való, az egykori * ős­tengerek azóta felszínre került mélyéről. Nem szívesen árulják el eze­ket a tengerfenék-lelőhelyeket, de néhányat felsorolnak, így van Pénzesgyőrnél, Halimbán, Sümegen, Zebegényben, Uny- foan, Siklós n, a Mecsekben. Szemmel alig láthatóak, hisz gyakran 40-50 centis humusz- réteget kell megmozgatni, mi­re előbukkannak a kőbeágya­zódott kagyló- és csontvázak. A fenti részeket 10 éve jár­ják hármasban, szinte havon­ta, mert ez a legigazibb hob­bijuk és nem akarnak szak­májukhoz hűtlenek maradni, miután egyikőjük sem tud geológusként megélni. Mán- doki László rendész, Evanics Zoltán asztalos, Orosz Imre segédasztalos. Legidősebb László a 32 évével. Gyakran besegít Mándoki Csaba, aki 25 évesen vízépítő-mérnökként nem kényszerült idegen pá­lyára. A csodák, a színek, az alak­zatok birodalmába lépünk, amikor megpillantjuk a kö­vületeket. A gyűjtőknek ez az első közös bemutatkozásuk, miután 1988-ban megalakítot­ták Lumachella Collection né­ven gyűjteményüket, amivel Pécs után vándorolnak több baranyai faluban, például Bolyban, Szederkényben, Me- cseknádasdon, és mindenhol felkínálják az anyagot, hogy azzal szemléltessenek a ta­nárok, megszerettessék föld- történeti korszakainkat. A kö­vülettárlat rendezését Mátrai Miklós, a JPTE Földrajztudo­mányi Intézet információs köz­pontjának a vezetője kezde­ményezte ugyancsak pedagó­giai, szemléltetési céllal. Csuti János 8J£ ja varázsolt szobrok Újabb köztéri alkotás me­nekült meg a pusztulástól Pé­csett. Sonkoly Károly művé­szettörténész kezdeményezésé­re megmentették a Káptalan utcai Zsolnay Múzeum bejára­ti részét díszítő XVIII. századi Szeplőtelen Szűz szoborcso­portot, amelyet jócskán meg­viselt a savas eső, a kipufo­gógáz. A belvárost sújtó lég- szennyezés végleg elpusztítot­ta volna a lágy budafai ho­mokkőből faragott alkotást, ha nem történik meg időben a kőszobrászi, restaurátori be­avatkozás. Osgyáni Vilmos és Soós László, egy fővárosi kft. mun­katársai több napon át csi­szolták, kefével munkálták, vé­dő-, tartósítóanyagoikkal ken­ték a címerrel kiegészített Má­riát dicsőítő alkotást. Most szinte eredeti pompájában, ahogy még Givovich Miklós nagyprépost készíttette 1740- ben háza díszítésére, feltetet­ve a gyenm ékangyal okkal és ■MHHMMMBMVMMMVHVWVBi a szárnyas angyalfej ékkel ölelt Mária mellé saját címerét. Sonkoly Károly megnyerte az Agrobank Rt.-t, hogy nyújtson anyagi támogatást a szobor- mentéshez, de ez a bank se­gít a Kossuth Lajos utcai ré­gi műemléképületben is, ahol a székiháza kap helyet, s hely­reállíttatja a Jeszenszky-ház falfestményeit, a homlokzaton lévő Jeszenszky—Horváth közös címert. Ilyen nemes mecénási együttműködésre lenne szük­ség a Kuíidh Gyula utcai volt papnevelde homlokzati címe­rének a megmentése végett is. Az utóbbi egy évben több szobormentési akcióra került sor a baranyai megyeszék­hely belvárosában, és újból teljes pompájában a Szent Imre-mellkép, a patikai sze- recsenfigura. Mindez Fürtös György, Plazzeriánó Ervin és Csáki Klára segítőkészsége nyomán valósult meg. Cs. J. Fotó: Szundi György ■■VBBVBKinBMHVVVHVVi Mini-Magyarország a baranyai dombságon Az ötlet megszületett, vállalkozók kerestetnek A világhíres Disneyland, vagy a nem kevésbé népsze­rű dániai Legoland messzi földről vonzza a turistákat. Ezek a nevezetes elődök és még néhány európai társuk adta a kiindulópontot egy ma­gyar ötlethez. Tizenöt hektáron fel lehetne építeni a mini-Magyarországot, egy kellemes délután alatt megismerkedni az ország ne­vezetességeivel. A makett ha­zában folynának a folyók, za­katolnának a vonatok. Méret­arányos épületek szemléltetnék egy-egy város, település ki­emelkedő nevezetességét. A nagyobb tájegységekhez, ven­déglők, büfék is kapcsolód­nának, ahol meg lehetne íz­lelni a jellegzetes ételeket, italokat. De lennének vetítő­termek, ahol az ország és egyes térségei társadalmi, nép­rajzi, természeti érdekességei­ről mutatnának be filmeket, kínálnának képeslapokat. Az ötlethez már a megfe­lelő helyet is megálmodta a mini-ország „szülőatyja”, dr. Tóth József egyetemi tanár, az MTA Regionális Kutatások Központja főigazgató-helyet­tese. Pécstől délre, a baranyai dombságnak a pécsi meden­ce felé, északi irányba lejtő peremére kerülne, ahonnan ki­tűnő látkép is nyílna. S ha lúd, hát legyen kövér. Az ötletnek második és har­madik üteme is van. Magyar- ország után felépülhetnének a világ leghíresebb épületei, amit Baranya és Pécs egy-egy utcája, illetve három falusi te­lepülése követne olyan formá­ban, amilyenek azok a múlt század közepén, a századfor­dulón és 1938-ban lehettek. A korhű épületek nem önmaguk­ban állnának, hanem dolgoz­nának az emberek, sütnék a kenyeret, patkolnák a lovakat. Aztán egy kis vonat is pöfög­hetne, ide-oda utaztatva a ki­rándulókat a nagyméretű élő térképen. De Tóth József nem csak a fantázia birodalmában jár. A mini-Magyarország tervét öt­letpályázatra nyújtja be, ja­vaslatokat is adva a megvaló­sításához. Egy kft. szolid alap­tőkével elkészíthetné a részle­tes terveket, kibontakoztathat­na még további ötleteket. Pécs és Baranya feladata len­ne az infrastrukturális feltétel- rendszer biztosítása, míg min­den város, település, megye, mely szerepelni akar ezen a kiállításon, megvenné a neki kellő földet, s maga is épít­hetné a rá jellemző épülete­ket. „Hungaroland” hazai és külföldi idegenforgalmi látvá­nyosság lenne, amely az ok­tatást is segíthetné, éppen ezért számítanának a külön­böző tárcák támogatására is. A főigazgató-helyettes sze­rint az attrakció első része megvalósítható lenne a hon­foglalás közelgő 1100. évfor­dulójára és a Bécs-Budapest Világkiállításra, bár részletei­ben akár előbb is megnyíl­hatna. Az ötlet izgalmas, von­zó. Vállalkozók még kerestet­nek. B. A. Radio mellett... Rádióban is hallhatjuk, új­ságokból is értesülhetünk, hogy a korábbi állami bérlakásokat felkínálják a lakóknak, vásá­rolják meg, (ígéret van ked­vezményekre is), és a továb­biakban győzködjenek ők a többé-kevésbé lerobbant, vagy még jó állapotban lévő haj­lékok műszaki „állagával”. Sok helyütt már sikerült az üzlet, de azért nagyjából a lakók zöme aggódó tartózko­dással várja a fejleményeket. Mert ugye, ami a legfonto­sabb, a pénz — hiányzik. Még a legelőnyösebb kínálat is fel­tétélez egy bizonyos kápé- összeg befizetését, ám akik egyik napról a másikra élnek -, s meggyőződésem, hogy a nyugdíjasok kilencvennyolc százaléka így él, -, képtelen lerakni tízezreket is akár. Tu­dom persze, hogy a bérlaká­sok eladásának legjobban az Ingatlankezelő vállalatok tap­solnának, még akkor is, ha a lakások elfogytával rájuk már nem lenne szükség. Mert ha valakik, ők aztán igazán tud­ják, milyen gonddal jár egy lakás fenntartása, amely — mellesleg - nekik sem sike­rült. Részben azért, mert az új lakótelepi otthonokat is alig néhány év múlva kikezdi az „enyészet”: a panelelemek fllesztékéné! repednek a fa­lak (csapnivaló .technológia és kivitelezés), a nyílászárók ve­temednek, a zárak szétesnek, vagy beszorulnak, a fal le­dobja a csempéket, a csapok csöpögnek, majd folynak, a vécétartályok úszói -, ame­lyeket valamikor, jobb helye­ken vörösrézből gyártották -, a kiváltó műanyagot elrohaszt- ja a vízkő, mert a víz is né­mely helyen (tudok címet ad­ni!) évek óta hajnalonként rozsdás és mocskos, és amíg kitisztul, kádnyi vizet keli po­csékba ereszteni, de beszél­hetünk a fűtésről ,is, hogy egyetlen épületen belül egyik lakásban huszonnyolc fok a hőség, a másikban tizenhét alatt készteti fagyoskodásra a lakót, beszélhetünk a sze- imétledobákról, amelyeknek szellőztetését már nem oldot­ták meg, így a nyári bűz el­kerülendő, inkább lezárták, és most a liftek és a lépcsőhá­zak szemetesek, mire a vödör gazdájával együtt kijut a ku­káikig, az utcára. Az ingatlankezelő a befolyt lakbérekkel gazdálkodott (ta­lán!), s ez az összeg semmire sem volt elegendő. De meg­kötötte a vállalat kezét a bü­rokratikus ügyvitel, meg a sok pénzügyi elvonás. Csőtörés? Volt benne részem. Bejelentés után megérkezett egy illető, apacsingben, jól vasalt nad­rágban, dossziéval a hóna alatt. „Na, hol a bűnös?” — lépett be kedélyesen, majd megnézte a vízben úszó la­kást és közölte, küldi az em­bereit. Jöttek is. Egy szerelő, egy segédmunkás és egy hölgy, spirálos vastag füzettel. Őrá azért volt szükség, hogy Hajlékunk állaga... 4 vasamapi a munka mindenegyes folya­matát feljegyezze, számomra ismeretlen okok miatt. „Sze­gélyléc levéve!” — szólt oda neki a mester és ő jegyzett. Mire három oldalt teleírt, megjavították a törést is. Kedves szomszédasszonyom mondja: „Kerüld meg az épü­letet és nézz fel hozzánk az erkélyre. Két hónapja egy szélvihar benyomta a mellvéd­üveget. Azóta három alka­lommal jöttek ki hozzánk a PIK-től, hol ketten, hol hár­man és minden esetben fel­mérték: milyen munkát kell elvégezni. Most itt tartunk. A lakbéreket meg szüntelenül emelik...!” Az erkélyajtót zárva kell tartanunk —, ami nem mindig sikerül, mert az is rossz -, nehogy az uno­kám kitévedjen és kiessen a nyíláson. Hova forduljunk? Ki­hez?!” A lakbérek emeléséért per­sze nem az ingatlankezelőt kell szidni, de talán már másért sem. Az összes ha­zai ingatlankezelő azt pana­szolja, hogy kevés a szak­munkásuk és azért kevés, mert már eleve alacsony a munka­bér, a költségek meg maga­sak, emelkednek. Egyszer azt mondta nekem egy neves pécsi kőművesmes­ter, hogy a szakma valamikor úgy épített meg egy családi házat, hogy az legalább száz évet átvészeljen, közbeni ki- sebb-nagyobb renoválással persze. Volt minőség. Az el­múlt évtizedekben —, ezt az­tán senki sem tagadhatja —, sok-sok százezer bérlakás épült hazánkban. Minden nagyobb település felmutathat akár több lakótelepet is. De az el­végzett munka — építőipari, il­letve szakipari munka — jó minőségi mutatóit csak az év­végi tervjelentésekben tüntet­ték fel. Büszkén. Élüzem, Ki­váló Vállalat, Minisztertanács Vándorzószlaja . . . stb. De már a beépített anyag is csapnivaló volt. Nem kellett tíz évnek eltelnie, amikor a romlás már megindult... A következményeknél tartunk most. És most vegyük meg ezt mi ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents