Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-22 / 200. szám

Didergő séta a leány- vásárban (Folytatás az 1. oldalról) A sáros úttesten koppannak a kifényesített cipők, de csak­hamar apró pöttyök tarkítják. A táncosok közül többen gon­dolkodtak, felvegyék-e tánc­ruhájukat, nem fognak-e meg­fagyni. Az éjszakai eső nem egy vásárost megfutamított, s az érdeklődők is inkább csak késő délelőtt merészkedtek ki tömegesebben. A legjobban a gesztenyesütőknek ment az üz­let, mindenki kapkodta a 2 „édes, jól pattogó, forró" gesztenyét. A menettánc élén két na­gyobb és két pirinyó, népvise­letbe öltözött zengővárkonyi gyermek. A kislány duzzog, mire mamája bekiabál az út mentéről: — ha szépen tán­colsz, megvesszük azt a ba­bát! Mire visszaszól a kislány kezét fogó öt év körüli fiatal­ember: — Nekem meg a nindzsát I A művelődési központ előtti téren szűkszárú fehér vászon- nadrágban, szűk szoknyában táncol egy együttes. „Mened­zserük”, Sánta Károly szíve­sen beszél róluk. Erdély leg­keletibb részéből, Gyimesbükk- ről érkeztek. Meghívta őket egy ismerősük, s ők eljöttek, hogy Pécsváradon is bemutas­sák féltve őrzött csángó tán­caikat, népviseletüket. Hang­szereik közül a juharfából ké­szült ütős gordon több mint százéves, valamelyik tag nagy­papjáé volt egykor. Tizenkét hagyományőrző né­pi együttes lép föl és sok bá­bos, színjátszó, sorolja a vá­sár fő szervezője, Dretzky Ka­talin. Voltak, akik visszamond­ták a szereplést, viszont idén érkeztek először négyszázkiló- métemyi távolságból is együt­tesek, páva-körök, mint példá­ul a boldogiak vagy az eleki- ek. A művelődési központban kézimunka kiállítás nyílt a pécsváradi hímzőkörös asszo­nyok szép munkáiból. A kör vezetője, Koleszárné, Ilonka néni felsóhajt. A legfiatalabb tagúk hatvanöt, a legidősebb kilencvenegy éves. örülnének, ha ifjabbak is belépnének hozzájuk, bár semmi panasza a tagságra. Szorgalmasak, szí­vesen járnak hímezni, jókat beszélgetni. Az együttesek a gálaműsort délután tartották a művelő­dési központban, s utána kez­dődött a bál. Adataink nin­csenek, de megesik, hogy az eladósorban lévő leányok kö­zül többen rátaláltak jöven­dőbelijükre. B. A. Szemle a romoknál Segítőkre vár Somogyvár Megoldatlan több ezer régészeti lelet elhelyezése 'Rohamosan közeleg Szent László király halálának 900. •évfordulója. Nemes királyunk­ra, a Somogy vári bencés apát­ság romjainál megrendezendő nagyszabású világi és egyhá­zi ünnepségen kíván nőik meg­emlékezni az utódok. A to­vábbi teendők megbeszélése és tisztázása érdekében nem­rég helyszíni tanácskozást tar­tottak a rámáknál az érde­lkeltek. Úgy ítélték meg, a bazilika rekonstrukciója befejeződött. Tervezték ugyan még a Bakay Kornél által előásott leletek felhasználásával a nyugati és a déli kapuk hiteles helyre­állítását is, ám ehhez a mun­kához nincs elegendő pénz. A kolostor rekonstrukciója fo­lyamatban van. Az Országos Műemléki Felügyelőség költsé­gén jelentős mennyiségű föld­munkát, tereprendezést és fel­színi csapadékelvezetést kell még elvégezni. Ugyancsak megkezdték a múzeumi fo­gadóépület és parkoló építé­sét. A megyei tanács részéről bejelentették, a helyreállítás­hoz szükséges további össze­get (4 millió forint) a továb­biakban nem tudják biztosíta­ni. Ezért csak ajánlást tehet­nek az alakuló megyei önkor­mányzatnak arról, hogy milyen örökség vár rájuk. Az OMF saját vállalását továbbra is fenntartja, és mindenki egyet­értett abban, hogy az ez év­re vállalt kivitelezési munkát október 30-ig be kell fejezni. összességében tehát az ala­kuló önkormányzatra az eddi­gieknél sokkal nagyabb fel­adat hárul. A műemléki együt­tes hasznosítása és üzemelte­tése ezentúl a testület és a megyei múzeum feladata lesz. Az előkészületek azért is igé­nyelnek fokozott odafigyelést, mert Pusztaszer és Mohács után Somogyvár hazánk har­„Mindent szabad, ami másnak nem árt" A Völgység vallatója Bemutatni a hüségmozgalom igazi arculatát A tanár, aki arra törekszik, hogy tanítványai egyszer ná­la többet tudjanak, aki szere­tettel, megértéssel, következe­tesen egyengeti diákjai út­iját, valódi kincs. Dr, Kolta László közéjük tartozik. Bony­hádi gimnáziumi tevékenységé­ről, a diákokat szigorúan, de mindig emberségesen, segítő­én formáló bánásmódjáról a legtöbbet dr. Szita Lászlótól, a Baranya Megyei Levéltár igazgatójától hallottam. Szita László ma is legfőbb példaké­pének vallja Kolta Lászlót, akit akkoriban az egész osztály utánozni szeretett volna. Nem csak tudása, s embersége, ha­nem választékos öltözéke is imponált az ifjaknak. Dr. Kol­ta Lászlóval az elmúlt szom­baton személyesen is talál­koztam. A Bonyhádon megren­dezett kétnapos „A Völgység két évszázada a németek be­telepítésétől a második vi­lágháborúig" cimet viselő tör­ténészkonferencia egyik elnö­ke, s a politikatörténeti szek­ció egyik előadója volt. Határozott, mégis szerény stílusú, magas szemüveges fér­fiú. 1944-ben végezte el a szegedi egyetemet, s a kato­naság, s a nyugati hadifog­ság kényszerű szünete kivéte­lével folyamatosan Bonyhádon tanított. Először a gimnázi­umban, majd a közgazdasági szakközépiskolában. Huszon­két évig volt megyei törté­nelmi szakfelügyelő. Megala­kította az eredményesen mun­kálkodó honismereti kört. Nyolc éve nyugdíjas, de öt évet ebből is tanítással töl­tött. A fogalmazás nem is pontos, mert helytörténeti ku­tatásait is nyugdíjba menete­le óta folytatja igazából, mi­vel korábban ideje nagy ré­szét az oktatásra fordította. A helytörténet a hobbim, mondja. Több tanulmánykö­tetet publikált az évek során Perczel Mórról, Bonyhád mű­velődéstörténetéről. Mostaná­ban a hűségmozgalommal fog­lalkozik. Be akarja mutatni a mozgalom igazi arculatát, tisz­tázni az alaptalan vádak alól, elemezni szerepét a történe­lemben, A történelem az élet nagy tanítómestere, vallja. Olyan tanítómester, amely iránytűt ad a tájékozódni kí­vánó kezébe, s többek között megtanít a toleranciára, ame­lyet gyakorolnunk kell egy­mással, egymás elveivel szem­ben, • de arra is oktat, hogy sosem szabad a szélsőséges nézeteket előtérbe juttatni. Alapállása megegyezik a francia forradalom nyilatko­zatainak egyik jelszavával: mindent szabad, ami másnak nem árt. — A Völgységről szólva én most a mai Völgységről mon­danék valamit. A német ki­telepítések, a székely rátele- pítések, a felvidékieknek való helycsinálás rengeteg feszült­séget, ellentétet hozott. A svábok felgyorsították asszimi­lációs folyamatukat, tüntető­leg magyarul beszéltek, hogy kevesebb sérelem érje őket. Az ötvenes években az Erdély­ből idemenekült székelyek vi­szont „székely-országot” akar­tak. Az indulatok, nézetelté­rések a hatvanas években ol­dódtak, mégpedig a fiatalok révén. Sok vegyesházasság született, még ha az öregek orroltak is emiatt. A mai Völavségaek nincsen ilyen aondja, s remélem, nem is lesz sosem. A másság megér­tésének a hagyományát jó lenne, ha a politikai pártok is átvennék —, jegyzi meg dr. Kolta László. Helytörténeti kutatásait sze­retné folytatni. Legközelebb c Völgyséqi Múzeum kiadvány- sorozatában, a Völaységi fü­zetekben publikál Illyés Gyu­la bonyhádi éveiről. Sok min­dennel foglalkozna, de mint mondja, meg kell qondalmia a szekszárdi utazgatásokat is, mert a nyugdíja eayre cseké­lyebb lesz az inflálódó árak rengetegében. B. A. Elfogták a kertvárosi vandálokat A Hzenöh-húsz fiatalkorúakból álló banda hónapok ófa rongálta a parkol" (Folytatás az 1. oldalról) állapították: a csütörtökre vir­radó éjszakán valóban vandál pusztítás folyt a parkban, de nem ekkor rongálták meg az összes padot és ivókutat. A csütörtök éjszaka számlájára „csupán” öt-hat pad szétve­rése írható, a többit az el­múlt hetek, hónapok során tették szinte használhatatlan­ná. Vagyis nem egyszeri, ha­nem folyamatos vandalizmus­ról van szó, ami az elköve­tőkre nézve természetesen nem jelent enyhítő körülményt. Pénteki híradásunkban töb­bek között ezt írtuk: „ ... eközben verekedhettek, hisz még reggel is látszottak a vérnyomok. A helyszínelők egy fiatalkorú személyigazolványát találták meg, ennek alapján indult meg nyomozás a van­dál banda után, amelynek tagjai az Erika utcai parkban is folytatták pusztításukat, és szétvertek két ivókutat, vala­mint egy újabb padot.” A nyomozás részleteiről, annak eredményéről Sax István őr­nagy, a Kertvárosi Rendőrállo­más parancsnoka adott tá­jékoztatást:- Mint az sejthető is, a nyomozás kiindulópontja a helyszínen elvesztett személy­igazolvány volt. Ez alapján „buktak meg” a fiúk. Mint a lejtőn legurított hógolyó mé­rete, a vallomások alapján oly módon nőtt tovább a csoportban résztvevők száma. A vizsgálat folyamatos, a kis­korú személyek szabadlábon védekezhetnek. Ami a vérnyomokat illeti: az éjszakai rongálás idején a fiúk játszottak, erősködtek egy kicsit, s eközben egy véletlen ütéstől felrepedt egyikük szá­ja. Azt mosta a „sértett’ az ivókútnál, innen erednek a vérnyomok. Sax István fontosnak tartot­ta még egyszer hangsúlyozni: nem egyszeri, hanem folyama­tos rongálássorozatról van szó. A 15—20, általában 12 és 17 év közötti fiatalkorúakból álló banda tagjai miután a közeli ABC-ben némi alkohol­lal felszerelkeztek, rendszere­sen találkozgattak a Melinda utcai parkban. Az ital, no meg a nevelésük (vagy neve­letlenségük) hatására aztán sokszor a padok, ivókutak ron­gálásával kívánták bizonyítani erejüket, „nagyfiúságukat”. A rendőrállomás parancsno­ka határozottan állította, hogy az Erika utcai parkban nem ez, hanem egy másik banda „tevékenykedett”. Az ottani csoport tagjainak névsora ugyancsak kezd összeállni a rendőrségen. Az összes anya­gi kár 55 000 forintra tehető. A nem anyagi károk lé­nyegét (hogy idős emberek, megfáradt nyugdíjasok, gyer­mekes anyukák nem találnak maguknak helyet a parkban, ahol megpihenhetnének, hogy a szomjazok működő ivókutak helyett csak romokat találnak) ezek a nagyon erős fiatalem­berek nyilván fel sem tudják fogni. Talán majd ötven év múlva, ha lesznek még par­kok, s a parkokban padok . . . Balog Nándor Somogyvár - a Bencés Apátság romjai Fotó: Jakab Judit imadiik történelmi emlékhelye. Az egyház részéről Kiss Ist­ván helybeli plébános vett részt a szemlén, ugyanis a jövő év június 27-re püspöki szentmisét szeretnének celeb­rálni az emlékhelyen. Megala­kult egy bizottság is, amely­nek feladata az átadási ün­nepség előkészítése. Megol­datlan azonban annak a több ezer régészeti leletnek az el­helyezése, melyet Bakay Kor­nél ásott elő, s amely szerves részét képezi a műemlékegyüt­tesnek. A leleteket vagy a somogyvári kastélyban vagy a Somogy megyei múzeumban, illetve a megyei tanács nagy­termében szeretnék kiállítani. Várnai Ágnes Most nem a Halálcsillag jön Kisbolygóval ütközik 1992-ben a Föld? A csillagászok nyugalomra intenek Felröppentette az amerikai sajtó a hírt, hogy Földünk 1992-ben egy kisbolygóval üt­közik. Elkerülhetetlen a talál­kozás. A hátborzongató tényt osztrák lapok közvetítették ha­zánkba. Ilyenkor, mint mindig, megszületnek a mendemondák, egyesek világvégi pánikhan­gulatot szeretnének kelteni, hisz némelyik szekta szerint 2000 körül elseper minket a világvége. Zombori Ottó, az Uránia Csillagvizsgáló Intézet munka­társa hallott a lapszenzáció­ról. Azt az információt, hogy 1992-ben kisbolygó ér el min­ket, nem cáfolta.- De addig módosulhat a pályája, hiába tökéletesek a mostani számítógépes pólya­mérések, amelyek valóban rög­zítik az ütközés tényét. Ha mégis ütköznénk, erre kato­nailag fel lehet készülni, és elég egy nukleáris töltetet ki­vezényelni a kisbolygó elébe, ami kibillenti pályájáról. Az intézet másik munkatár­sa, Both Előd is mérsékelten tájékoztat, aki egyébként most fordította le a rémisztő szen­zációkat ugyancsak kedvelő újságíró, az amerikai Gold­smith „Nemezis, a Halál- bolygó” című könyvét.- Ez is foglalkozik az üt­közések katasztrófáival, a több tucatnyi atombomba ere­jével felérő becsapódások erejével, aminek következté­ben több 10 méter magas szökőárak indulnak meg, por- és szélviharok alakulnak ki, eltorzul az időjárás, hisz alig ér minket napfény. Amikor el­éri légterünket egy kisbolygó, az kezd elégni, csökken a se­bessége, de így is kilométe­res átmérőjű krátert csaphat. A Nemezis a Naprendszerünk nagyon távoli bolygója, 26 millió évenként betér a Nap­rendszerünk belsejébe, üstökö­söket vezényel be, komoly za­vart keltve. Nem véletlen a Halálcsillag megnevezése. Mindkét jeles csillagász igye­kezett megnyugtatni minket. Felesleges a szorongás. Még akkor is, ha legalább 100 000 kisbolygó létezhet, főként a Mars és a Jupiter térségében és legfeljebb csak 6-7000-et ismertünk meg eddig. Egy kis­bolygó általában néhány száz méter átmérőjű, néhány száz tonna súlyú. Nehezen érzékel­hetők; szinte csak abban a pillanatban, amikor elérik Földünket. Valószínű, hogy kisbolygó okozta a nagymére­tű ősállatok pusztulását 70- 80 millió évvel ezelőtt. Cs. J. Csákányi álmok Csákány apró kis falu So­mogy megyében. Eddig a Leh- ner fogadóról volt híres. Ma már arról is, hogy a község­ben az egyedüli polgármester­jelölt Farkas László. Farkas László a Zürichi Magyar Egyesület, a Svájci Magyar Egyesületek Szövetsé­ge és az Európai Szabad Ma­gyar Parlament életrehívója. A volt Politikai Foglyok Világ- szövetségének intézőbizottsági tagja, a Szabadságharcos Vi­lágszövetség alelnöke. Ma olyan terveket szövöget Csá­kányban, ami a legmerészebb álmokon is túltesz. Farkas László az Új Vasár­napi Dunántúli Napló munka­társának elmondta, hogy a szakértők szerint Csákányban a zalakarosinál jobb minősé­gű gyógyvíz található. Ezért legfontosabb feladatnak egy fürdő építését tartja. Erre épülhetne a Balatontól húsz kilométerre lévő község ide­genforgalmának fejlesztése. Halászati lehetőségről is kell gondoskodnia. Svájci tőkéből tenisz- és golfpályák épülnek majd a faluban. Farkas László nem feledkezett meg a lakosságról sem: —' Ha a fúrások után meg­felelő mennyiségű melegvíz áll majd rendelkezésünkre, ak­kor a csákányi lakóházak köz­ponti fűtését is meg tudjuk oldani.- A lakosság mit lizet ezért a beruházásért?- Itt nincs olyan adófizető polgár, aki számottevően hoz­zá tudna járulni ahhoz, hogy ezeket a beruházásokat vég­rehajtsuk. A telkeket úgy ér­tékesítjük, hogy az azon meg­maradt nyereségből a beruhá­zásokat fedezni tudjuk. Azok a szerelvények, ame­lyek az autókat szállítják, je­lenleg csak Bécsig közleked­nek. Farkas László tárgyalt Eisengring úrral, a svájci va­sutak igazgatóságának elnöké­vel is, aki sávolyi tartózkodá­sa idején ígéretet tett arra, hogy ebben a községben ki­rakóállomást építenek. Hogy Csákány kiválóan al­kalmas a falusi turizmus meg­valósítására, arra bizonyíték, hogy sikerrel üzemelteti itt há­rom éve Téglás István a pan­zióiát, s egy régi magtár épü­letéből már egy újabb szállo­dát alakítanak ki a közséq- ben, immár 32 szobásat. Rö­videsen eay budapesti vállal­kozó magán benzinkutat kezd építeni a falu központjában. Balázs Andor vasárnapi 5

Next

/
Thumbnails
Contents