Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-22 / 200. szám

Koszorúzás Los Angelesben (Folytatás az 1. oldalról) Szörényi Éva Mórái Sándor költeményét tolmácsolta, majd Antall József mondott beszé­det. A kormányfő végül a Ma­gyar Köztársaság új címerével ajándékozta meg Los Angeles magyarságát, hangoztatva: immár nem emigrációról, ha­nem nyugati magyarságról beszélhetünk, amely a távol­ság ellenére a nemzet része és segítője. Antall József és kísérete közép-európai idő szerint az éjjeli órákban Los Angelesből repülőgépen hazaindult. Antall József miniszterelnök vasárnap kora délután haza­érkezett hivatalos egyesült ál­lamokbeli körútjáról. * A kormányfő megérkezése után a Ferihegyi repülőtéren röviden válaszolt a megjelent újsáqírók kérdéseire. Elmond­ta, hogy mostani tengerentúli útjával még szorosabbá váltak a magyar—amerikai kapcsola­tok, amelyek eddig is nagyon szívélyesen alakultak. Kézzel fogható eredmény, hogy az Egyesült Államok segítséget ígért Magyarország esetleges rendkívüli nehézségeinek le­küzdésére. Ilyen jellegű támo­gatás a magyar aszálykárok enyhítéséhez nyújtandó pénz­ügyi támogatás, de ide tarto­zik az energiagondok ügye is. A beszélgetésben részt vevő Jeszenszky Géza külügyminisz­ter hozzáfűzte, hogy az ener­giaproblémák kérdése más országokkal folytatott tárgya­lásokon is felmerült, s ezek alapián megállapítható: Ma­gyarország minden bgrátia ér­dekelt abbgn, hogy g magyar gazdaság ne kerüljön kritikus helyzetbe emiatt. Megemlékezések, ünnepélyek (Folytatás az 1. oldalról) a városlakókat a kulturális központba. Szekszárdon az ünnepi köz­gyűlés a városháza dísztermé­ben lesz 10 órakor, 16-tól ökumenikus istentisztelet a belvárosi templomban, negyed hattól ünnepség a Béla király téren. Tamásiban, a római katoli­kus templom kertjében közös megemlékezést tartank a pártok a tavaly felállított kopjafánál. Bonyhádon 9-től gyászmise a katolikus templomban, majd emléktáblaavatás és zászló­szentelés. Vendel-napi búcsú A hozzátartozók helyeznek el virágokat az óbányai templom falán lévő emléktáblánál Márvány tábla az óbányai templom falán Emlékműavatás Személyben Bensőséges hangulatú ün­nepségen II. világháborús em­lékművet avattak vasárnap délután a 400 lakosú baranyai kisközségben, Személyben. A lakosság pénzadományaiból vásárolt anyagból Vukovics Gábor, a falu sírkőfaragó mestere készítette azt az em­lékművet, melyet Személy fő­terén, az I. világháborús em­lékművel szemben állítottak fel. A falu halottaiért tartott szentmisét követően körmenet­tel érkeztek a hívek a főtér­re, s miután csatlakoztak a már ott várakozókhoz, a Him­nusz hangjaival vette kezde­tét a megemlékezés. Dani Béla polgármester szavai sze­rint, ha gondolatban is, de az emlékmű felavatásával vég­re hazatérhettek szeretteikhez Személy II. világháborús áldo­zatai, annak ellenére, hogy testük idegen földben nyug­szik.- Legyen ez a hely jelképes nyughelyük — mondotta ünne­pi beszédében, — mint ahogy azé a három emberé is (ne­vüket a 14 világháborús ál­dozat neve mellett szintén őr­zi a kőtábla), akik az ötvenes évek politikai rendszerének es­tek áldozatul. A polgármester megemléke­zését követően Kóbia Helmut, a falu plébánosa szólt az egybegyűltekhez, s szentelte fel a leleplezett emlékművet. A gyülekezetben jól kivehető volt az a kis csoport, mely a férjüket, közeli hozzátartozóju­kat haza hiába váró idős asszonyokból állt. Az ő köny- nyeik a kőtábla faragott ne­veknél is hitelesebbnek hatot­tak. B. N. Óbánya kis templomának faláról 45 évig hiányzott egy márványtábla. Kapujának egyik oldalán kőbe véste az emlékezet a falu első világhá­borúban elesett katonáinak nevét, 11 nevet, a másik ol­dal tegnapig üresen maradt: a második világháborúban el­esettek, örökre eltűntek nevét mindmáig nem őrizhette meg így 0 kegyelet. A még kétszáz lelket sem számláló német ajkú település lakóinak jégi óhaja és törek­vése teljesült tegnap délelőtt az óbányai hagyományos Ven­del-napi búcsú keretében: szintmisével, gyászszertartással emlékünnepséggel felavatták a templom falán a régóta hi­ányzó márványtáblát, amelyen húsz név szerepel. A második világháború óbányai áldozatai közül a legfiatalabbat 18 éves korában, a legidősebbet 43 évesen ragadta el szerettei köréből az öldöklő vihar, amelynek akaratukon kívül ré­szesei lettek. Többek között ez utóbbi félmondatot fejtette ki bővebben, érzékletesen az em­léktábla felszentelésekor mon­dott beszédében Appel Ven­del mecseknádasdi plébános Az emléktáblát Dani Fe­renc, a község polgármestere leplezte le, s az első koszorút is polgármesteri hivatal kép­viselői helyezték el a táblá­nál. Majd az elesettek hozzá­tartozóinak koszorúi, virág­csokrai borították el a temp­lom falát. A hagyományosan kétna­pos óbányai búcsú délelőttje a kegyeletes megemlékezésé volt, amelyen a község egész lakossága részt vett, s jelen volt dr. Wekler Ferenc ország- gyűlési képviselőjük is. Az es­te már a mulatság ideje volt, a bálé, a mai délelőtt pedig a tréfás vetélkedésé, a kakas­ütés versenyéé. D. I. Az ünnepi istentisztelet után körmenetet tartottak a községben Magyar szabadságharcosok első világtalálkozója Vasárnap megkezdődött a magyar szabadságharcosok el­ső világtalálkozója. A ha­zánkban élő és a külföldi emigrációba kényszerült egy­kori harcosok első ízben em­lékeznek együtt az 1956-os forradalomra. A Magyar Poli­tikai Foglyok Szövetségének meghívására a világ sok or­szágából érkeztek a hajdani bajtársak, Nyugat-Európából csakúgy, mint a tengerentúl­ról. Többségük most térhetett haza először 34 évi távoliét után. A hazalátogatók között van az Egyesült Állomokban élő Pongrácz Gergely, a Cor­vin közi harcok egykori pa­rancsnoka, Balogh Ernő, az egyesült államokbeli Magyar S zaba d sá gha re os o k Szövetsé­gének egyik vezetője, úgyszin­tén Sujánszky Jenő, Kiss Re­zső, Németh István, a fran­ciaországi, Oltványi László és Piffkó András, az NSZK-beli szabadságharcosok szervezeté­nek vezetői. A találkozón részt vesznek szomszédos or- szágokbeli küldöttségek is, köztük a litván delegáció és a román politikai foglyok szer­vezetének képviselői. A háromnapos eseménysoro­zatot vasárnap délután a Rá­koskeresztúri temető 301-es parcellájában, Nagy Imre és mártírtársainak sírjánál tar­tott ökumenikus intestisztelet nyitotta meg. Ekkor avatták fel az itt elhelyezett harang­lábat. Hétfőn a találkozó résztvevői felkeresik az 1956­os harcok színtereit, és meg­koszorúzzák a Corvin közben, a Kilián laktanyánál levő em­léktáblát, a Széna téri kopja­fákat. Ez alkalommal avatják fel a Royal Szálló falánál el­helyezett emléktáblát is. A Budapest Sportcsarnok­ban október 23-án nagygyű­lésen, több tízezren emlékez­nek a 34 évvel ezelőtti sza­badságharcra és a mártírok­ra. Ezután a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren tarta­nak fáklyás megemlékezést. íll Jellasich szobra Zágrábban A kard az Adriára bök Volt némi rosszmájúság is abban a karikatúrában, amit a Vjesniik rajzolója a nyáron elkövetett: forgatta a leendő Jellasich-szobrot a papíron, azzal a kérdéssel, hogy vajon merre mutasson az egykori horvát bán kardja. Ugyanis egykor — Tito elnök gesztus- értékű szoborszanálása előtt — az a bizonyos penge Buda­pest felé bökött. Valamikor, 1947-48 táján, amikor még a szocialista tá­bor lépéseit igazgatta, szerte keleten omlottak a nemkívá­natos múlt emlékei, nevet vál­toztattak az utcák, közintéz­mények, kisöprődtek a bur- zsoá csökevények. így került fészerbe a horvát nemzeti hős, Jellasich bán szobra is, akit ugyebár valamelyest megdor­gál a magyar Történelem, de aki nemcsak Budapest felé bökött, hanem időnként Bécs felé is, kihasználva 1848 Eu­rópájának, s főleq Habsburg- uralkodóháznak pillanatnyi za­varát. S biztosított ezzel rela­tív és átmeneti függetlenséget Zágrábnak és a horvátoknak. Egyébként költő is volt. Most újra áll a szobra Zág­rábban; születésének napján — október 16. —, annak al­kalmával állították újra szom­szédaink, megfelelő külsősé­gek közepette, nagy ünnepség keretében. (Aki a horvát 'tv-t látta, annak biztosan feltűnt.) Nem a régi helyére került a szobor, hiszen azt „bölcs elő­relátással” beépítették, hanem a Republika térre, a város­háza elé. S így a Révai-lexi­konban olvasható sorok; „. .. kivont karddai Magyaror­szág leié mutató szobrot emeltek neki Zágrábban . . .", már csak historikai szempont­ból figyelemre méltóak. Jel la - sidh ma dél felé tekint, ha pontos akarok lenni, egy nép- művészeti boltra és egy dol- lórboltra, s ha végig bal lógunk a kardhegy irányában, az Ad­riára jutunk. De félre a rosszmájúsággal — mely az illetékesség hatá­rát súrolja —, az ominózus kérdésre, melyet a Vjesnik ka­rikaturistája fölvetett, gondol­va a belgrádi ellentétekre is (!) — horvát barátaink nagy­szerűen megválaszoltak. Kozma Ferenc „Alulírott, Luka Valentic jugoszláv állampolgár, a pécsi büntetés­végrehajtási intézet előzetes fogva tartottja, nyilatkozni szeretnék az Új Dunántúli Naplóban. Ügyemmel kapcsolatban számos sajtótermékben jelent meg cikk, de mind a nyomozó hatóság egyoldalú közlése és beállítása alapján. Kérem, tegyék lehetővé, hogy hallgattassék meg a másik fél , Mivel a „Hallgattassék meg a másik fél is" az újságírói etika egyik alapvető szabálya, természetesen felkerestük Luka Valenticet. Látogatásunk előtt a Baranya Megyei Rendőr-fő- ikapitányság vizsgálati osztá­lyán elmondták. Hogy az elő­zetes letartóztatásban lévő Va­lentic bizonyára tagadni fog­ja tettét, ártatlanságát akarja bizonyítani. Megvan a maga kitalált története, s valószínű­leg — mint azt már többször megtette — a rendőrség fe­nyegetésétől sem riad vissza. Vélhetően Hivatkozni fog alvi­lági kapcsolataira, a baráti körében mozgó „kemény fiúk­ra” is. Hogy a rendőrségnek vagy ■Luka Va lentiének van-e iga­za, annak eldöntése nem le­lhet az újságíró feladata. Az alapos, minden szempontot és •minden tanúvallomást figye­lembe vevő végső döntés a bíróság dolga. Mindenesetre a gyanúsított érdekes, eseten­ként elgondolkodtató történe­tet adott elő. Az olvasóra tartozik, hogy hiszi-e, vágyjál kitalált mesének tartja az ál­tala elmondottakat. A nyomozati anyag szerint ez év március 10-én, a hajna­li órákban két magyar állam­polgár, H. T. és Ny. I. között nézeteltérés támadt a siklósi ABC-presszó diszkójában. A vitát a presszó előtt akarták tisztázni, melynek „megtekin­tésére” többen is kimentek a presszó előterébe. Verekedés helyett végül is kibékültek, ám amikor H. T. visszafelé indult a presszóba, az onnan érkező Luka Valentic őt ököllel arcul ütötte. Az ütéstől megszédült, a jugoszláv felé indult, aki ekkor elővette 9 milliméteres Porabellum típusú pisztolyát, s először a betonba, majd a továbbra is felé közeledő H. T. lábába lőtt. Mivel a lövedék a comb főütőerét is roncsolta, Luka Valenticnek életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt kell felelnie a bíróság előtt. Emel­lett lőszerrel és lőfegyverrel való visszaéléssel, valamint egy február 23-án (ugyancsak az ABC-presszó előtt) leját­2vasömapi Ki lőtt Siklóson az ABC-presszó előtt? Tagad az előzetesben lévő jugoszláv férfi - Levél a börtönből szerkesztőségünkbe: ,,Hallgattassék meg a másik fél is...” szódott verekedés következmé­nyeként súlyos testi sértés bűntette miatt. — Határozottan kijelentem, meg is esküdhetek rá, hogy nem én lőttem azon az éj­szakán — mondotta a kispor­tolt testalkatú, rövid hajú, erős arcélű, 29 éves fiatalember beszélgetésünk kezdetekor. — A sértett is azt vallotta első kihallgatásakor, hogy nem tud­ja, ki lőtt rá. — A rendőrségi anyagok szerint több tanú is határozottan állítja, hogy ön lőtt. — A tanúk csak azt állítják, vagyis csak azt láthatták, hogy pisztoly van nálam. — Tehát mégis volt pisztolya? — Igen, de az csakegygáz- pisztoly volt, és el sem sütöt­tem. önvédelemből tartottam a támadólag felém közeledő H. T. felé. Minthogy megütni is önvédelemből ütöttem meg. Azt gondoltam, rám támad, amikor határozottan megin­dult felém. Ha pedig valóban én lőttem volna, méghozzá az említett 9 milliméteres Para- bellumimal, akkor a tanúknak a torkolattüzet is látniuk kel­lett volna, valamint azt, hogy a lövéskor a nagy kaliberű fegyver „felvágja” a kezemet. Ezt pedig nem láthatták. Pedig valaki lőtt azon a hajnalon. Ezt bizonyítja H. T.' súlyos sérülése és a helyszínen talált 9 mm-es töltényhüvely és egy még nem használt lőszer. De hol van a másik lövésből eredő hüvely? Valentic szerint azt nem találták meg. Mint ahogy a Parabelíumot sem. Igaz, nem került elő Valentic állítólagos gázpisztolya sem. Azt mondta, hogy a történtek után félt, hogy bajiba keve­redik, ezért eldribta a gáz­pisztolyt. — Akkor ki lőtt? — A lövés után láttam a helyszínről elfutni egy' férfit, kezében pisztollyal. Ismerem is őt, de mivel több hamis pa­pírral is rendelkezik, nem tu­dom, hogy a Darko Milojevic az igazi neve-e. Látta őt el­futni egy szintén jugoszláv ál­lampolgárságú nő is. Korona­tanú lehetne a bírósági tár­gyaláson, mint ahogy az ak­kor még az ABC-ben énekes­nőként fellépő barátnőm is. Ha mennénék beszélni. Ha el mernének jönni a tárgyalásra. Akkor biztosan szabadlábra helyeznének. — Mit kezdene a szabadság goi? Mihez fogna? — Itt maradnák Magyaror­szágon, hogy megtaláljam az igazi tettest. Darkót egyéb­ként az NSZK-ban élő édes­anyám és élettársam bérelte fel, küldte utánam, hogy meg­védjen engem, mert nem sok­kal az eset előtt többen kés­sel támadtak rám Siklóson. A testvérem egyébként csak a beleegyezésemre vár, hogy bosszút álljon az ügyemet vizsgáló rendőrön, s minden­kin, aki ártott nekem. Nem olyan nép sa rja vagyunk, ame­lyik bosszú nélkül eltűrné, hogy igazságtalanul büntes­sék. Balog Nándor Luka Volentií vágás utáni forradást mutat vállán, szúrás nyomát has* tájékán, ütések utáni forradást a lején. Hogy belül mi van a fejében, azt szeretnék tudni sokan. Ügyét november 6-án és 7-én tárgyalják reggel fél 9-től a Pécsi Városi Bíróságon. (Köszönet Ivanecz Tibor előzetes fogva tartottnak, aki tolmácsként segítette beszélgetésünket.)

Next

/
Thumbnails
Contents