Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-17 / 195. szám

/ 9 1990. október 17., szerda _____________________________________űj Dunántúli napló Az egyéni választó­kerületek győztesei Hogyan kezdjünk hozzá? Az önkormányzatok első lépései Néhány városi egyéni vá­lasztókerület és néhány köz­ség kivételével - a válasz­tások második fordulójának eredményeként - megalakult az új önkormányzati testü­letek többsége. A községek­ben polgármestert és a la­kosság arányától függő lét­számban testületet is válasz­tottak, a városokban a tes­tületek összetétele egyrészt az egyéni választókörzetek­ben legtöbb szavazatot ka­pott emberekből, másrészt a voksok arányában a párt­listákon szereplők közül ke­rültek ki. A részvételi arány Baranyá­ban valamivel az országos át­lag alatt maradt, Pécsett pél­dául a polgárok alig több mint 21 százaléka szavazott. A falvakban túlnyomó többség­ben, több mint nyolcvan szá­zalékos arányban füqgetlen jelölt lett a polgármester, sok helyen újraválasztották a ko­rábbi tanácselnököt. A közsé­gi polqármesterek nevét már közöltük, most az eqvénileg bejutott városi testületi ta­gok névsorát olvashatják: Komló Szabó Sándor (MSZDP), dr. Szántó Judit (Honismereti és Városszépítő Egyesület, Komló), Resszer Ferenc független, dr. Böröcz László (SZDSZ), Tóth József (SZDSZ), dr. Kiss Huba (MSZP), Szarka Elemér (Hon­ismereti és Városszépítő Egye­sület, Komló), Kozma Károly (SZDSZ). Páll Lajos (Honisme­reti és Városszépítő Eqvesület, Komló). Kisoál László ÍMDF), Csizmadia Tamás (SZDSZ), dr. Tánczos Frigyes (független). Mohács Dr. Németh Elemér (függet­len), Lajdi Antalné (MDF), Kovács Győző (MDF), Jakab János (SZDSZ-FIDESZ), Szen­té István (FKgP-KDNP), dr. Heim Gáspár (SZDSZ-FIDESZ), Somogyi László (SZDSZ— A városokban pártlistákra is szavazhattak az emberek. Az országos összesítés alap­ján a listákra leadott sza­vazatok értékelése után hat megyében és a fővárosban az SZDSZ, három-három megyében az MDF és a Kis­gazdapárt, két megyében a FIDESZ egy-egy megyében a Kereszténydemokrata Párt és az MSZP, egy-egy me­gyében holtversenyben az MDF, valamint az SZDSZ- FIDESZ, mig egy másik me- qyében az MDF és az MSZP végzett az élen. A baranyai listás sorrend élén a megyei összesített adatok alapján az SZDSZ végzett, a második legtöbb szavazatot a kormánykoalí­ció három pártja kapta együttesen, mig harmadik megyénkben a FIDESZ lett. LISTÁS VÁLASZTÁS Komló Szabad Demokraták Szövet­sége 24,70% (3 mandátum), Honismereti és Városszépítő .Egyesület, Komló 15,30% (2), Magyar Demokrata Fórum 17,45% (2), Magyar Szocialis­ta Párt 16,01% (2), Fiatal De­mokraták Szövetsége 12,35% (2), Kereszténydemokrata Nép­párt 6,27% (1), Magyar Szo­cialista Munkáspárt 7,94 % (1). FIDESZ), Bártfai István (SZDSZ-FIDESZ), Grain Fe­renc (MDF), Majer Árpád (független). Pécs Dr. Kummer László (SZDSZ- FIDESZ), dr. Debreczeni László (MDF-FKgP-KDNP), Fónai János (MDF-FKgP- KDNP), Koósz Margit (SZDSZ- FIDESZ), dr. Antalné Úz Éva (SZDSZ-FIDESZ), Helmrich Fe­renc (MDF-FKgP-KDNP), Til- lai Aurél (MDF-FKgP-KDNP), Balogh József (FIDESZ­SZDSZ); Papp Béla (SZDSZ- FIDESZ), Révész Mária (MDF- FKqP-KDNP), De Blasio An­tonio (FIDESZ-SZDSZ), Bősze András (FIDESZ), Siska Imre (SZDSZ-FIDESZ), Péter Pál (SZDSZ-FIDESZ). Perényi Jó­zsef (MDF-FKgP-KDNP), dr. Kincsei Károly (SZDSZ­FIDESZ), dr. Csordás Gábor (SZDSZ-FIDESZ), dr. Barth Andrea (FIDESZ-SZDSZ), Beck- né dr. Bors Erika (SZDSZ), Körömi Attila (FIDESZ­SZDSZ). Siklós Kistót Ferenc (FKgP), Vetró Dezső (SZDSZ), Krebsz János (MDF), Mayer Ferenc (MDF), dr. Szepesvári Zsolt (függet­len). Mehrina István (függet­len). Kóródiné Vörös Ilona (S7DSZ). Horváth László (FKaP). Bakó Pál (fügaetlen), Pávics János (horvát, függet­len). Szigetvár Dr. Fekete István (FIDESZ), Karsai András (ASZ), Tóth Károly (SZDSZ-FIDESZ), Dará­zsi Mátyás (SZDSZ—ASZ), Mes­ter József (MDF-FKgP-KDNP), Pichler Imre (MDF-FKgP- KDNP), Tamási Péter (MDF- FKgP-KDNP), Balogh János (FKgP-MDF-KDNP), Grasics József (ASZ-SZDSZ), Vass László (független). Mohács Szabad Demokraták Szövet­sége 35,08% (4), Magyar De­mokrata Fórum 20,06% (2), Német 8,68% (1), Független Kisgazda, Földmunkás és Pol­gári Párt 13,59% (1), Keresz­ténydemokrata Néppárt 9,03% (1) , Fiatal Demokraták Szövet­sége 13,56% (1). Pécs MDF-FKgP-KDNP 36,23% (9), Fiatal Demokraták Szö­vetsége 28,83% (7), Szabad Demokraták Szövetsége 21,52% (5), MSZP-DEMISZ 9,46% (2), Magyar Szocialista Munkáspárt 3,96% (1). Siklós Magyar Demokrata Fórum 20,65% (2), Független Kisgaz­da, Földmunkás és Polgári Pórt 23,70% (2), Keresztény- demokrata Néppárt 19,13% (2) , Szabad Demokraták Szö­vetsége 16,34% (1), Fiatal De­mokraták Szövetsége 10,14% (1), Magyar Szocialista Párt 10,04% (1). Szigetvár MDF-FKgP-KDNP 42,99% (4), Szabad Demokraták Szö­vetsége 21,38% (2), Fiatal Demokraták Szövetsége 13,01% (1), Magyar Szocialis­ta Párt 13,28% (1), Agrárszö­vetség 9,34% (1). Ez a kettő fogalom mindig együtt jár, mondja a sláger- szöveg is, bizonyítéka pedig maga az élet. Esetünkben ép­pen a választások. A választások értékelésekor könnyű helyzetben van az új­ságíró. Köszörülheti a tollát a pártokon, és felmentheti a szavazni el nem ment embe­reket. Megdicsérheti a győ­zelmet, sikert elért pártokat és sanda pillantásokkal, jel­zőkkel illetheti azokat, akik nem törődtek jövendőjükkel és kihagyták a szavazás lehető­ségét. Ezekkel a lehetőségekkel ki­vételesen nem kívánok ' élni. Megjegyzéseimben inkább az­zal szeretnék foglalkozni, hogy most aztán mi lesz, mi lehet, mi van. Induljunk ki egy alaptény- ből. Vegyünk egy olyan városi választási kerületet, ahol ezer választópolgár tehette volna tiszteletét és öt jefölt közül keresgélhette volna azt, aki számára valamiért a legro­konszenvesebb. A második, most vasárnapi fordulóban gyakorlatilag elég fett volna, ha hatan mennek el e kita­lált körzetbe, hiszen így va­lamelyik jelölt megkaphatta volna a többséget, létszám- korlátozás pedig nem volt. 'Nos, többen mentek el. A részvételi arányoknak megfe­lelően példánkban így is elég volt az ezer lakosból akár nyolcvannak is a vöksa ahhoz, hogy valaki képviselje a kör­zetet az adott önkormányzati testületben. Hagyjuk is abba ezt a szá­molgatást, mert tévútra visz. Megítélésem szerint ugyanis nem az a lényeg, hogy hány ember bizalmát vívta ki a megválasztott, főként akkor nem, ha többen eleve úgy Kiábrándultságról, politikától való elfordulásról, közönyről, az ígéreteket be nem váltó és a gazdasági helyzetet tovább bonyolító, késlekedő magyar ügyekről ír a világsajtó a vá­lasztások kapcsán. Az egyik legszélsőségesebb véleményt a tekintélyes angol napilap, a The Guardian fogalmazza meg: Antall József miniszter­elnök, aki múlt héten Bourne- mouth-ban, a konzervatív párt- értekezleten az egyik vezető kelet-európai reformerként me­leg fogadtatásban sütkérezett, fokozódó kiábrándultsággal néz szembe odahaza ... A szovjet lapokban megjelent TASZSZ-vélemény visszafogot­tabb. A tudósító szerint azért is maradtak távol az emberek a választásoktól Magyarorszá­gon, mert különösebb izga­lomra amúgysem volt okuk. Több más, jelentős hírforrás megfogalmazza, hogy az em­berek csalódtak valamennyi politikai párt eddigi műkö­désében. A rövid nemzetközi áttekin­tés után talán érdemes idézni néhány nagy párt vezetőinek véleményéből is: „Az MDF elismeri a vá­lasztások eredményét. Nem mutogatunk negatív kampány­ra: nem mutogatunk szóróla­pokra, amelyek az esemény méltóságát is sértették. Min­döntöttek, hogy az ő bizal­mukat ugyan nem vívja ki senki. Sokkal inkább, hogy mit tesz majd a „kiválasz­tott" a jövőben abban a tes­tületben. Itt jön a legnagyobb csa­var. A választópolgárok sze­rint nem sokat tehet. Erre szavaztak azok, akik nem sza­vaztak. A választópolgárok többsége tehát továbbra sem bízik a testületesdiben, to­vábbra sem bízik abban, hogy a tanács helyett önkormány­zattá avanzsált helyi gyüleke­zet valamit tenni tudna, vala­mi mást tehetne. A választó- polgárok javarésze úgy dön­tött, hogy hagyja a dagadt ruhát másra. Úgy döntött, hogy, mit nekem önkormány­zat: van elég bajom a napi élet hercehurcáiban. A választópolgárnak ez a lehetőség megadatott és élt vele. Mint ahogy megadatott az is, hogy elmenjen, és be„- dobja szavazatát a kopott ur­nába. Ezzel is éltünk sokan. És most várunk. Az idő te­lik, az önkormányzatok dönté­seket hoznak majd. Döntése­iknek sokszor örülünk akkoron és sokszor elutasítjuk a véle­ményüket. Ha örülünk, elgon­dolkozhatunk: azért tényleg ez más, ha bánkódunk, verhetjük akár a mellünket is: no, ugye, milyen jó, hogy én másra sza­vaztam, már akkor megmond­tam, vagy milyen jó, hogy el sem mentem. A helyi testületek pedig dol­goznak folyamatosan. Egy 'idő után, sőt, talán azonnal tudo­másul veszik, hogy tevékenysé­güket nem a holdon, még csak nem is Amerikában, ha­nem itt, Európa földrajzi köze­petáján, kishazánkban végzik. Itt. Most. Ne veszítsék el a den erőnkkel azon leszünk, hogy a budapesti közgyűlés­ben megmutassuk, hogyan mű­ködik egy felelős ellenzéki erő . . .” (Lezsák Sándor, MDF) „Boldog vagyok, elsősorban annak örülök, hogy a szabad­elvű, szociál liberális eszmevi­lág vonzónak bizonyult a vá­lasztók többségének. Most már talán meg lehet valósí­tani azokat a dolgokat, ame­lyekről eddig csak beszél­tünk . . ." (Demszky Gábor, SZDSZ). „A hét végén nem történt semmi különösebb, csak mű­ködött a demokrácia . . ." (Or­bán Viktor, FIDESZ). „A városokban elért ered­mények további elemzést igé­nyelnek, s ezekből -, remél­hetőleg -, mind a párt buda­pesti, mind az országos ve­zetőség levonja majd a ta- nulságokat. . ." (Oláh Sándor, Független Kisgazdapárt). „Az Antall-kormány meg­kezdheti a visszavonulást, ez a választás egyik fő tanulsá­ga .. (Thürmer Gyula, MSZMP). „Az állampolgárok az ön- kormányzati választásokon le­adott szavazatukkal az utóbbi hetek, hónapok szélsőséges politikai jelenségeire mondtak nemet, s ez a társadalom jó­zanságát dicséri . . ." (Jánosi György, MSZP). Az ország mintegy 3000 te­lepülésén megválasztottuk az új önkormányzatokat. Ahol már az első forduló sikeres volt, talán már a képViselő- testületék alakuló ülésén is túl vannak, másutt erre még csaik ezután kerül sor. Min­denesetre ezekben a napok­ban egy országos méretű ta­nulási folyamat indul el, amelynek során mind az új önkormányzatok képviselőinek, mind az állampolgárok mil­lióinak meg kell ismerkedniük az öbkormányzati törvény ha­tályba lépésével megteremtő­dő új intézményekkel és lehe­tőségekkel. Dr. Furcht Pállal, a BM önkormányzati főosztá- yának helyettes vezetőjével beszélgettünk az önkormány­zatok első várható lépéseiről. — Országszerte megválasz­tották a képviselőtestületek tagjait, a 10 000-nél kevesebb lakosú településeken pedig közvetlen módon a polgár- mestereket is. Az önkormány­zati törvény alapján 15 na­pon belül meg kell tartani az alakuló üléseket. Ahol már von polgármester, ott ő hívja össze, ám mindenképpen se­gítséget nyújt az előkészítés­ben a még hivatalban lévő vb-titkár. Az alakuló ülést a legidősebb képviselő vezeti, mint korelnök. Már az első alkalommal több fontos kér­désben kell dönteni. Az 5000- rtél kevesebb lakosú helyeken például ekkor határozza meg a testület, hogy a polgármes­ter főállású lesz vagy társa­dalmi megbízatásban végzi feladatát, illetve hogy mennyi fizetést kap. A korelnök előtt tesz esküt a polgármester, és ezt követően átveheti az ülés vezetését. Célszerű már ekkor kiírni a pályázatot a jegyző személyére — melyet ingyene­sen közzéteszünk a Belügyi Közlönyben —, és érdemes fel­állítani egy bizottságot is a szervezeti és működési sza­bályzat tervezetének elkészíté­sére. A községekben válasz­tani kell három tagot - elek­tort —, akik egy körzetenként összehívott ülésen kijelölik a megyei közgyűlés küldötteit. — Az alakuló ülés megszer­vezésén kívül melyek a legsür­getőbb teendők? — Szántba kell venni a kö­zeljövő feladatait, ezek közül talán a legfontosabb a tele­pülés helyzetének áttekintése, mit is örököltek egyáltalán. Feltétlenül meg kell ismerked­ni az év hátralévő részének pénzügyi lehetőségeivel. Az önkormányzati választást megelőzően mintegy 600 kö­zös tanácsunk volt, és ezek­hez mintegy 1500 nem szék­hely társközség kapcsolódott. Most minden községben ön­álló képviselőtestület jött lét­re, és saját polgármestert vá­lasztottak maguknak. Az igaz­gatási feladatok megoldása azonban a jövőben sem tör­ténik minden községben ön­állóan. Lehetőség von orra, hogy az 1000 lakosnál kisebb települések a velük szomszé­dos községekkel úgynevezett körjegyzőségeket alakítsanak. Ez természetesen nem csorbít­ja az egyes települések ön­állóságát, sőt ha tudnak és akarnak, saját jegyzőt is tart­hatnak. Az előző megoldás egyik előnye, hogy a körjegy­ző fizetését a központi költ­ségvetés fedezi. Ennek előké­szítése azonban nagyon ké­nyes dolog, jó, ha a polgár- mesterek egyeztető megbeszé­lést tortának, ahol saját tes­tületek álláspontját képviselve megegyeznek o körjegyzőség székhelyéről és arról, hogy mely községek tartoznak majd hozzá. Ezt követően az érin­tett testületek együttes ülésen köthetik meg a végleges meg­állapodást. Elképzelhetők a társulásnak további formái: le­het csupán egyes igazgatási ügyekben összefogni, vagy né­hány intézményt közösen mű­ködtetni.- Mi a helyzet az egyesí­tett községekkel? — Ezek ma nem önálló köz­ségek, mert csatolták vagy egyesítették őket szomszédos községekkel, városokkal. Ez­zel megszűnt önállóságuk, te­lepülésrészekké váltak, nevü­ket is elveszítve. Döntő több­ségüknél harmonikus volt a fejlődés, így az ott élő polgá­roknak nem okoz gondot az egyesülés. Ahol viszont mo is kényesnek érzik az egyesítést, és vissza kívánják önállóságu­kat, az új önkormányzati tör­vény erre is lehetőséget ad. Esetükben helyi népszavazás rendelhető el, ha a jogsza'- bályban rögzített megfelelő számú polgár kéri ezt, és a település eleget tud tenni az önálló községgé válás alap­vető tárgyi feltételeinek. A szétváláson kívül van megoldás arra is, hogy a sa­játságos érdekeket képviselő területek úgynevezett telepü­lésrészi önkormányzatot kap­janak. Ez esetben a képvise­lőtestület jógákat és az eh­hez járó anyagiakat bocsáthat a településrészi önkormányzat rende Ikezésére.- Hogy alakul át a volt ta­nácsok belső szervezete? — Az önkormányzati törvény a belső szervezet kiépítését valóban saját ügynek tekinti, ezért csupán kevés jogszabály rendelkezik erről. Többek kö­zött ezt a belső szervezeti fel­építést kell például rögzíteni a testület által megszövege­zett szervezeti és működési szobáyzatbam. Ennek elkészí­téséhez egyébként a Belügy­minisztérium módszertani se­gédanyagot készített, ami azonban semmiképpen nem te­kinthető olyan mintának, amelybe egyszerűen csak be kell helyettesíteni a település sajátosságait. A tanácsi szervezet helyébe egységes polgármesteri hivatal lép, amelyet a polgármester irányít és a jegyző vezet. Vé­gig kell gondolniuk a testüle­teknek, hogy akarnak-e al­polgármestert, bár egy ilyen funkcióra — akár társadalmi megbízatásban — szüksége le­het a legkisebb községnek is, hiszen bármikor felmerülhet, hogy a polgármestert helyet­tesíteni kell. Nyugat-Európá- ban bevett szokás, hogy a legerősebb párt adja a pol­gármestert, míg a második helyre szorult párté az alpol­gármesteri szék. Ahogy a méretek növeked­nek, egyre sokoldalúbb belső szervezetben kell gondolkodni. Ezt a célt szolgálják a bi­zottságok, amelyek közül egyet mindenütt kötelező létrehozni, ez pedig a pénzügyi ellenőr­ző bizottság. Bizottság alakít­ható bármely terület felügye­letére, összefogására, melynek élén tanácsnak — egy, e fel­adattal megbízott képviselő — áll. A bizottságok alkalmasak arra is, hogy az egyes téma­körökben érintett intézmények, helyi társadalmi szervezetek és állampolgárok széles köre be­vonható legyen a döntésekbe. A bizottságokban ugyanis nemcsak testületi tagok ve­hetnek részt, a kikötés csu­pán annyi, hogy a képvise­lőknek kell többségben len­niük. Körülbelül az év végéig ér­demes a belső szervezeti fel­építésen gondolkodni, ugyanis ma még nem dönthető el sok minden. Meg kell ugyanis még születnie több olyan jog- szabálynak, amely meghatá­rozza majd az összes örikor- mányzati és államigazgatási feladatot és hatáskört. L. László János Az összeállítást Bozsik László készítette Sorrendek Összeállításunkból kiderült, hogy az egyéni választóke­rületekben megválasztott je­lölteken kívül a városokban a pártlistákra adott szava­zatok alapján is kerülnek emberek az önkormányzati testületbe. A törvény értelmében a listákról a korábban már is­mertté vált jelöltek a beje­lentés, azaz a lista sorrend­jében kerülhetnek a testü­letbe. Tehát, ha tegyük fel, az egyik párt valamelyik vá­rosban hétlistás mandátu­mot szerzett, akkor a fistán szereplő első hét lesz az önkormányzat tagja. Ter­mészetesen, ha valamelyi­küket egyéni választókerület­ben megválasztották, akkor automatikusan a következő helyen lévő lép a helyébe. (A pártlisták alapján kép­viselővé választott emberek névsorát lapunk a napok­ban, városonként közli.) A listákra adott szavazatok megoszlása türelmüket! (-«ik) Vélemények innen-onnan Halasztott az ország, a varosok A jó és a rossz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents