Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-17 / 195. szám
\ IO aj Dunántúli napló 1990. október 17., szerda Kevésbé sújtotta megyénkben a rendkívüli aszály a cukorrépát. Az átlagos mennyiség mellett valamivel édesebb a korábbi évieknél. Félidejéhez ért a betakarítás, felvételünk a bogádi tsz földjén készült. Fotó: Proksza László I Növényvédelmi tanácsadó Syíimölcsfák telepítése A termőhely kiválasztását követően meg kell határozni a növények tenyészterület-igé- nyét. Egy sűrű telepítés esetén nagy esélyt adunk a kórokozók, kártevők felszaporodásának, egyben megnehezítjük a talaj- és növényvédelmi munkák végzését is, valamint az érést és a normális fejlődést is gátoljuk. A várható legnagyobb koronaátmérőnél kisebbre méretezett sor- és tőtávolságnál a gyümölcsfák fény felé törekednek, felnyurgulnak, a korona belső része felkapaszkodik. Ebből adódik, hogy az alsó korona- és termőrészek elszáradnak. Telepítésnél vegyük figyelembe a jellemző szélirányt is, megakadályozva ezzel az állományban a kedvezőtlenül magas páratartalmú mikroklíma kialakulását. Javasolt telepítési sor- és tőtávolsógok: Alma- vadalanyon,- 10x10 m M-IV alanyon, 7,5x4,5 m M-IX alanyon, 6x3 m M—26 alanyon, 4x3 m (sövény) M-106 alanyon, 3,5x2,5 m (sövény) Körte- vadkörte alanyon, 10,5x5,5 m birsalanyon, 4x3 m (sövény) egyéb körtemagoncak, 4,5x3,5 m Sirs- birsálanyon, 6x3 m Cseresznye- vadcseresznye alanyon, 10x6,5 m saj meggy, 9x5 m Meggy- sajmeggy - vadmeggy, 9x5 m termőkaros orsónál, 7x4 m sövénynél, 4,5x3,5 m Őszibarack- ikeserűmandula őszibarackmagonc, 4x4 m Kajszi — vadkajszi, 9x5 m myrobalán, 5x5 m (sövény) Szilva- myrobalán, 9x5 m magról kelt szilva (bokorfák), 5x6 m Dió térigénye 80-100 m2 Mogyoró térigénye 15-25 m2 Mandula térigénye 20-24 m2 Szamóca 0,8 cm sortáv, 20-25 cm tőtáv, sűrű telepítésnél, 40x25 cm Málna kordonos termesztésnél, 150x70 cm karós telepítésnél, 100x100 cm Ribizke piros ribizke, 1,5x1 m fekete ribizke, 2,5x1,5 m Köszméte házikertben, 1,5x1,5 m Czigány Csaba A Baranya Megyei Adófelügyelőség tájékoztatója w Általános forgalmi adó Az adózónak bejelentési kötelezettségével egyidejűleg nyilatkoznia kell arról is, hogy az általános forgalmi adó törvény szabályai szerinti adó- mentességet választja, termékét, szolgáltatását kizárólag tárgyi adómentes tevékenységhez értékesíti, illetve az adómegállapítás különleges módját kívánja alkalmazni vagy kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végez. Ezt a nyilatkozatot a vállalkozóknak az adószám kérésekor kell megtenniük, mivel az adóhatóság az-adószamot is ettől függően tudja megállapítani. így a vállalkozóknak tevékenységük megkezdése előtt tájékozódniuk kell az általános forgalmi adótörvény ide vonatkozó szabályairól is — és ebben kíván e cikk segítséget nyújtani. Az általános forgalmi adó alapelve, hogy minden tevékenység eredményét, az értékesítést egységesen adóztatja. Ennek ellenére igen szűk körben meghatározott értékesítésekre tárgyi adómentességet állapít meg, továbbá alanyi adómentesség választásának lehetőségét is biztosítja. A tárgyi adómentességeket különböző megfontolások alapján határozzák meg. Az Ilyen mentességeket indokolják például szociális, kulturális, tudományos, egészségügyi, pénzügyi, stb. megfontolások, amelyek mint társadalmi közös fogyasztást sem akarnak adóval terhelni. Ebben az esetben az adómentesség akkor is fennáll, ha az adómentes szolgáltatást nemcsak belföldi, magyar állampolgár részére, hanem külföldi személy részére nyújtják. Ha az adózó - választása szerint - minden terméket vagy szolgáltatást más adóalany általános forgalmi adó alól mentes szolgáltatásához értékesíti, adómentesség Iránti kérelmét az adóévet megelőző év december 31-ig kell az adóhatósághoz benyújtania - az adómentességet Ilyen esetben az adóhatóság az adóévre engedélyezi. (A kérelemben mellékelni kell a szolgáltatás igénybe vevőjének — pl. egészségügyi intézmények — az Igazolását arról, hogy az adóalany értékesítése az adómentes szolgá itatáshoz kapcsolódik.) Megszűnik az engedélyezett adómentesség attól az időponttól, amikor az adóalany először értékesít nem kizárólag adómentes szolgáltatáshoz. Az alanyi adómentességet egészen más megfontoláson indokolják. Az általános forgalmi adóval kapcsolatos nyilvántartási, adminisztrációs feladatok meghatározott forgalmi, bevételi értékhatár alatt aránytalanul, nagy terhet jelentenek az adóalany részére. Ezen a törvény által meghatározott bevételi összeghatár alatt sem kötelező az alanyi adómentesség, hanem a vállalkozó szabadon dönthet, illetve választhat, hogy az adómentesség helyett az adófizetést, és ezzel a felszámított és kifizetett forgalmi adó levonását, visszaigénylését választja. Ebben az esetben természetesen könyvvezetése is változik, nem Illetik meg az adminisztrációs könnyítések. E megfontolások alapján a törvény a vendéglátóipari (SZTJ 507- 51, 52) és bolti kiskereskedelmi (SZTJ 507—4-ből) értékesítés esetén — ha az előző évi és a várható tárgyévi árbevétel — az évi 1 000 000,— Ft-ot, egyéb értékesítési tevékenység a 300 000,- Ft-ot áila- n ította meg bevételi értékhatárként. Ez a bevételi értékhatár az előző évi és a tárgyévi várható bevételhez kötődik, mint kettős feltétel. Az az adóalany, aki tevékenységét év közben kezdi meg, akkor vá- laszthatia az alanyi adómen- tesséaet, ha az értékesítés várható ellenértéke a fenti összeghatárok alatt marad. (Pl.: eay kisiparos március 1-ién kezdi el a tevékenységét és havi bevétele 20 000,- Ft, választhatja az alanyi adómentességet, mivel évi várható árbevétel 10 hónapra 200 000,— Ft. a törvény által megállapított 300 000.- Ft-os értékhatár alatt marad.) A bolti kiskereskedelmi, a vendéglátóipari és eqyéb értékesítést egyaránt végző adóalany akkor választhatja az adómentességet, ha az összes értékesítés évenként számított ellenértéke nem haladja meg az 1 000 000,- Ft-ot. Amennyiben az adóalanyaz adómentességre ioqosító értékhatárt év közben túlléni, úay ezen idŐDonttól kezdve általános forgalmi adó fizetésére, visszaiqénylésére jogosult. Az adófizetési kötelezett- séq annak az értékhatárnak a teljes számlaértéke utón keletkezik először, amellyel az adóalany az adómentes értékhatárt túllépi. A változást az adóalany 15 napon belül köteles az adóhatóságnak befizetni. Mind a tárgyi, mind pedig az alanvi adómentességgel kapcsolatban men kell jeavez- ni, bogy az adóalany ilyen esetben az elvégzett tevékenységről kiállított számláiban általános forgalmi adót nem számíthat fel. de a vásárlásait. beszerzéseit terhelő, az általa előzetesen kifizetett for- qalmi adót sem igényelheti vissza. Ha az adóalany a választott adó mentességével a következő adóévben nem kíván élni, ezt a szándékát leaké- sőbb a változást megelőző év utolsó napjáig köteles az adóhatóságnál bejelenteni. Az általános ^forgalmi adó törvény meghatározott körben, illetve meghatározott éves forgalmi értékhatáron belül lehetőséget ad az adóalanynak, hogy az adómegállapítósnak az általánostól eltérő módját választhassa. Az adózásnak ez a módja az adó megállapításával, nyilvántartásával és bevallásával összefüggő kötelezettségei tekintetében bizonyos kedvezményeket biztosít. (E köbben a bolti kiskereskedelmi és a vend ég látói pari értékesítést emelném ki részletesebben.) A bolti kiskereskedelmi értékesítés esetén (SZTJ 507-4- ből) az adóalany jogosult arra, hogy a fizetendő adót — az általános szabályoktól eltérően — az értékesítési célú termékbeszerzéseit terhelő, előzetesen felszámított adó kulcsainak a megoszlása, illetve átlaga alapján állapítsa sa meg. Az az adóalany, aki általános forqalmi adófizetési kötelezettségének ezzel a módszerrel kíván eleget tenni, a fizetendő forgalmi adót kétféleképpen számíthatja ki, de mindkét esetben a számítást a számviteli szabályoknak megfelelően a tárgyév elejétől kezdve göngyölítve kell elvégezni. * Az egyik számítási mód: a fizetendő adó megállapítás az értékesítési célú termékbeszerzéseit terhelő, előzetesen felszámított adó kulcsainak részarányában. A másik számítási mód: az átlagadókulcs szerinti adózás (ha az értékesítési célú termékbeszerzéseit terhelő előzetesen felszámított adó összegét nem kulcsonként tartja nyilván). (Mindkét számítási módra vonatkozó részletes szabályokat az általános forqalmi adóról szóló 1989. évi XL. tv. II. fejezete 37—38. §-ai, valamint a törvény melléklete tartalmazza.) A vendéglátóipari értékesítés (SZTJ 507-51-52) esetén az adóalany jogosult a fizetendő adót az értékesítés ellenértéke alapján a tv. által meghatározott üzletek és %- os adókulcs szerint megállapítani. (Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az értékesítés ellenértékébe tartozik az előfizetéses ételforgalom.) (Az általános forgalmi adó törvény 39. § tartalmazza a részletes szabályozást.) A bolti kiskereskedelmi, vendéglátóipari értékesítés esetén az adóalany köteles bejelenteni, ha az adózás különleges módját választotta. Ettől a választástól a választás évét követő 2 naptári év elteltével térhet el. Ezt követően, ha az adóalany, továbbra is az adó- megállapítás e különleges módját választja, a bejelentési kötelezettségének ismételten eleget kell tennie, ezzel az említett időszak újra kezdődik. Amennyiben az adómegállapítás különleges módját választotta az adózó, és az ennek feltételéül szabott összeghatárt túllépte, ezt az adóbevallás benyújtásakor köteles bejelenteni. Az általános forgalmi adó törvény fent említett rendelkezésein kívül az adóigazgatási eljárásról szóló 129/1989. (XII. 20.) MT. rendelet és a végrehajtásáról rendelkező 44/1989. (XII. 20.) PM rendelet ‘is tartalmaz előírásokat az általános forgalmi adó bejelentésének egyes szabályairól. Dr. Fényes Éva csoportvezető Lopakodó szavaink Tollseprű Ügy hírlik, hogy a haditechnika újabb vívmányaként lopakodó névvel olyan új repülőgépet találtak fel, amely mindenféle ellenőrzést kijátszva, észrevétlenül lopódzik az ellenséges terület fölé, s végzi romboló munkáját. Sajnos nyelvi területen is mind gyakrabban bukkanunk olyan szavakra, amelyek ellenőrizhetetlenül surranunk be szókészletünkbe, s oda befészkelve magukat, anyanyelvűnket rombolva, hovatovább mindennapi szóhasználatunk részeivé válnak. A bő választékból csak néhányat ragadunk ki. A parlamenti csatározások közepette söprésre hegyeztem a toliamat amikor az egyik honatya szófűzései közben is említette az ombudsman-intézményt. Hiányos anyanyelvi ismereteimet nem akartam felfedni, s ezért sokáig fogalmam sem volt arról, hogy mi is az az ombudsman. Az egyik sajtótermékből viszont megtudtam, hogy az ombudsma- nok képviselik azokat a nemzetiségi és etnikai kisebbségeket, amelyeknek (parlamenti szóhasználat szerint: akiknek) sem listán, sem egyéni kerületben nincs képviselőjük. A „szóvivő" szóval szépen lehetett volna helyettesíteni ezt a hozzánk csábított szót. Megborzadok akkor is, valahányszor a menedzser szót hallom — többféle változataiban. Újságból idézem: menedzserképző iskolaközpont Pécsett: jól menedzseli magát, stb. Szótáraink is számolnak már vele, megjegyezve, hogy így kell elválasztani: me-ne- dzsel. Nos, ezt a belopakodott szót is könnyen helyettesíthetnénk az üzletkötő, üzletember szóval. Régebben inkább csak a versenyistálló vezetőjét, majd az előadóművészek és a sportolók vendégszerepléseit szervező üzletembert értették e fogalmon, ma pedig már a nagyobb üzleti vállalkozások megszervezésével és irányításával foglalkozó gazdasági szakembert is így nevezik. Az előbb említettekhez hasonló, de némileg erősebb tartalmú fogalom: a manipulálás, a manipulál ige. E latin eredetű szóval a gyanús tevékenységet, a mesterkedést, a fondorlatot jelezzük. A politikában: aki a közvéleményt a tömegtájékoztatási eszközök útján, a kívánt módon befolyásolja. A választások során többször hivatkoztak a kampánymunka fontosságára. E franciából átvett szóból ma mást akarunk kifejezni, mint a régebbi időben, amikor még katonai szak- kifejezésként a hadműveletek összességének jelzésére használták. Ma általában valamely rövid időtartamú -munka fokozott lendületű, alkalmi feladatú gyors megoldását nevezzük kampánynak. A kampányszerűség viszont rosszalló értelemben is használható. A nagy lendülettel megkezdett, de aztán ellanyhuló tevékenységet értjük rajta. Ilyen volt például a szavazás is. Ennek során kedvelt szavunkká vált a latin eredetű voksolás. Volt, aki szavazott, volt, aki voksolt, és sokan voltak, akik egyiket sem mívelték. Tóth István dr. n falu egészsége és a jövő század Tapasztalatok Koreából Ahhoz, hogy a következő század egészségesebb legyen a jelenleginél, bizonyára már most el kell kezdeni a tervezést, mert az talán elősegíti, hogy még a XX. században is történjen jelentős előrelépés a környezetvédelem, a m i nőség i él e lm i sze rg a zdá Iko - dás, az egészségügyi ellátás területén. A Koreai Köztársaság Pusan városában a Nemzetközi Falu- és Mezőgazdaság Egészségügyi Társaság nemrégiben kerekasztal-beszélgetést rendezett, melynek témája a XXI. század falusi lakosságának egészségügyi alapellátása volt. Japánból, Kínából, Indiából, Thaiföldről és Magyarországról utaztak szakemberek a megbeszélésre. Pécsről a nemzetközi társaság elnöke, dr. Tényi Jenő egyetemi tanár és a társaság európai irodájának képviselője, dr. Buda József docens. — Az országok fejlettségétől függően jelentkeztek egymástól eltérő problémák, de közös tennivalók, gondok is - ösze- gezte a tanácskozás tapasztalatait dr. Tényi Jenő. — A közös vonások legfontosabbika a környezetvédelem mind sürgetőbb feladatainak elvégzése, s ehhez tartozik szorosan, hogy minél inkább közelítsünk a vegyszer-, a sugárzás és egyéb szennyeződésektől mentes élelmiszertermelés, élelmiszeripar felé. Ezek nélkül az orvosi ellátás magára marad és nem lehet igazán eredményes. Abban is megegyező álláspont alakult ki, hogy az egészségügyi alapellátás színvonalát kell növelni. Persze ez egészen másképpen néz ki Indiában, .mint Japánban vagy Koreában. Japánban például olyan szűrőbuszok járják a vidéket, amilyen felszereltséggel nálunk nagy gyógyintézetek sem rendelkeznek. Koreában egy komplex szűrővizsgálat valóban átfogó képet ad egy-egy ember egészségügyi állapotáról, kezdve az ultrahangos vizsgálatoktól a legkülönfélébb fizikális és laborvizsgálatokig. Az eredményeket részletesen megbeszélik az illetővel, s ellátják a szükséges tanácsokkal vagy kezelésekkel. — Milyen általános feladatok adódnak még? — A jövőben sokkal inkább kell számítani a falvak, a települések közösségeire, mint eddig tettük. Ebben a gazdag országok is megegyeztek, hiszen csak közösen lehet eredményeket elérni az egészségügyben is. Az önsegítő csoportok jelentősége egyre növekszik. — Magyarországra vonatkozóan szűrtek le valamilyen tapasztalatot? — Igen, s ez megegyezik a jelenlegi törekvésekkel is, nevezetesen a kétpólusú egészségügy kialakításának gondolatával. Igen nagy szerep hárul a helyi önkormányzatokra, amelyek eldönthetik, hogy például az alapellátás mely részén kell javítani a felszereltséget, melyik az a terület, amelyik a leginkább hiányzik a faluból. A WHO tapasztalatai is ennek a fajta szerkezetnek a hasznosságát támasztják alá. A Nemzetközi Falu- és Mezőgazdasági Egészségügyi Társaság elhatározta, hogy újabb szakosztályokat alakít, bevonva a munkába az állatorvosokat, a mezőgazdászokat és még több terület szakértőit. A jövőre Peking ben megtartandó XI. világkongresszuson már ők is kifejthetik véleményüket.
