Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-01 / 149. szám

IO aj Dunántúli napló 1990. szeptember 1., szómból Keszthelyről jő hírek keltek szárnyra „Tekintetében ott van a béke” Beszélgetős a NobebdíJ Bizottság tagjával Alfred Nobel svéd kémikus, a dinamit föltalálójo végrendele­tében, kb. 50 millió koronára rúgó vagyonának kamatjairól úgy intézkedett, hogy az összeg öt részre osztva, évenként jutalom- díjként adassék olyan kiválóságoknak, akik valami maradandót alkottak fizikában, kémiában, orvostudományban és irodalom­ban, illetve nagy erőfeszítéseket tettek a békéért. A dijat min­den évben december 10-én, a tudós halálának évfordulóján adják át Stockholmban. Csodás Ciklámen önálló nemesítő intézetet tar­tanak fenn.- A mi élelmezésünkben mekkora szerepe van a bur­gonyának?- A 'biológiailag szükséges burgonyafogyasztás 'hetven- nyolcvan 'kilogramm lenne évente személyenként. Nyuga­ton ekörül mozog. Támogatá­sokkal, egyebeikkel igyeksze­nek ezt tartani.- Miért csak most léptek ki a piacra a Ciklámennel?- Pór éve csak a termelők­nek állt volna érdekükben, hogy egy Ijófajta megjelenjen. Oe itt senki sem törődött az árutermelőkkel. Magyarorszá­gon egy öncélú vetőmag-sza­még o Ciklámennél is szebb. Hat másik fajtánk angol faj­takísérletben vesz részt. A faj­talistára vételi esélyeink nem rosszák!- A Ciklámen külföldön is - hódíthat? — Nyugat felé nem, mert ott nem kedvelik a rózsahéjú faj­tát. De az jó 'lenne, ha a Szovjetunióba bekerülne, mert az óriási piac: hétmillió hek­tár burgonyára nincs náluk biológiai alap! Ráadásul o Cikláment gyökérrontó fonál­férges talajba is el lehet ül­tetni, mert ennek is ellenáll, sőt kipusztítja a nematódát. Ukrajna talajai nagyrészt ne- matódafertőzöttek. Csehszlová­kiában és Jugoszláviáiban már Táptalajokon az új burgonyafajták Horváth Barna felvételei porító rendszer működ'ik, s az a néhány üzem megtalálja a számítását. A ‘jelenlegi újjá­alakulás! időszakban fogéko­nyabb a gazdaság, ezért je­lentkezünk most a Ciklámen­nel .. . — Milyen a Ciklámen?- Nagyon szép. Ha virág­zik, olyan, mint egy virágos­kert. A virág színe miatt kap­ta a Ciklámen nevet. A gu­mó 'héja is sötét rózsaszínű, sima, belül fehér húsú. Peru­iból, a burgonya őshazájából származó vad fajokból neme­sítettük, ezért virusellenólló.- Az osztálynak volt már eredményes nemesítése? — A Ciklámenen kívül még két fajtánk túl van a minő­sítésen, az Őszi rózsa és a Sarolta. Azért a Ciklámennel indultunk, mert ez jól megkü­lönböztethető a holland faj­táktól, tehát hamar kiderül, hogy valóban mit tud. Magyar fajtaminősitésen további hét fajtánk van, úgy tűnik, jövőre ismét elfogadnak egyet, ez kísérleti termelésben van a Ciklámen. — Végül is a Ciklámen több mint húsz év óta az első si­keresnek Ígérkező magyar faj­ta? — Igen. A nagyközönség a hónap végén nyíló mezőgaz­dasági és élelmiszeripari kiál­lításon, az OMÉK-en ismer­kedhet meg a Ciklámennel, meg lehet majd kóstolni a Cik­lámenből készült burgonya- szirmot, és venni is lehet a kábái termelőszövetkezet által termelt, Hajdúkincs márkanév­vel forgalmazott, válogatott, osztályozott, kemény kartondo­bozba csomagolt burgonyából. Ez utóbbi ötlettel már a 'bel­városi extraüzleteket célozzuk. Kiváncsiak vagyunk a fogad­tatásra. A világon mindenhol Így megy be a burgonya a nagyvárosokba: tisztán, dobo­zolton. — Az önök intézetének mi­lyen a hire a világban? — Nem rossz. Hároméven­ként rendezik meg a burgo­Horváth Sándor, a burgonya- kutatási osztály vezetője nyakutaták konferenciáját, sok a személyes ismerős. A leg­utóbbi — idén júliusban Skó­ciáiban tartott - konferencián nem tudtam részt venni, mert a minisztériumnak nem volt pénze, a. saját kutatási keret terhére mehettünk volna, csak olyan szegények vagyunk, egy részvétel pedig hatvan—nyolc­vanezer forintba került, in­kább úgy 'határoztunk, meg­vesszük a konferenciaköny­vet . . . Külföldről sokan vállal­ták volna a költségtérítést, de nem koldulunk. Az intézet udvarán burgo­nyakombájn állt. öt nyugat­európai cég összeállt arra, hogy a farmergazdasági bur­gonyatermesztést legépesitse. A farmerkombájnt, valamint egy vetőgépet ettől a német- holland vállalkozástól kapta az intézet. Cserébe mindössze annyit kértek a gépeket adók, hogy szakmai reklámként hasz­nálhassák: a kombájnt és a vetögépet a Keszthelyi Agrár- tudományi Egyetem burgonya- kutatási osztálya berni nősítet­te. Arra a kérdésemre, hogy ha nem kapták volna a gé­peket, hogyan vetnék-szednék a burgonyát, rövid választ kaptam: kézzel... Mig a kom­bájn mellett elmélkedtünk a keszthelyiek külföldi megitélte- téséről, begördült egy pótko­csis teherautó, telis-tele Cik­lámennel. — Jó ránézni? — Jó hát! Nekünk négymil­lió forintot kell kitermelnünk Ciklámenből, hogy meglegyen az osztály működési pénze. Ugyanis amit az intézet támo­gatásként kap, azt az össze­get öt éve állapították meg, azóta egyharmadát éri. Ahogy ez az érték fogy, úgy kell mind többet előállítani saját fajta­fenntartásból. Ez nem is rossz: rákényszeríti az intézetet arra, hogy kilépjen a kutatás bur­kából . . . L. Cs. K. Tanulj, gyerek! - De hogyan? Ingemar Stahl, közgazdász- professzor, aki a Stockholmi Egyetemen tanít, tagja a No- bel-dijat odaítélő bizottság­nak. Vele készült az alábbi interjú.- Hogyan választanak ki egy-egy embert, hisz rengeteg érdemes tudós működik a vi­lágban?- Valóban, rengeteg kiváló szakember van Washingtontól Moszkváig, Stockholmtól Jo­hannesburgig, de mégis kevés olyan, akiknek a munkássága alapvetően befolyásolná a tu­domány vagy az irodalom to­vábbi alakulását. Manapság persze már nehezebb olyan látványos felfedezéseket elérni, mint amilyeneket annak ide­jén Röntgen, Marconi, Curie vagy Pavlov tett, hisz a tudo­mány rendkívül bonyolult és szerteágazó lett. De épp ezért a nagy elődök nyomán to­vábbhaladva, minden kis rész­felfedezés is felmérhetetlenül sokat jelenthet, arról a hát­térről nem is beszélve, hogy mennyivel több energia, mun­ka, tanulás kell napjainkban oz ilyesmihez, mint régebben. És természetesen pénz. Mig száz éve házi laboratóriumok­ban is lehetett jelentős ered­ményeket elérni, ma elképesz­tő anyagi bázis szükségeltetik a minimális előrelépéshez, de még a puszta szintentartáshoz is. Ezért aztán meg is billent egy kissé a díjazottak mérle­ge nemzetiségük szerint, mert mig a 60-as évek közepéig jobbára európai tudósok kap­ták a Nobel-dijat, az ütóbbi 20—25 évben majdnem minden jelentős eredményt az Egyesült Államokban, illetve még újab­bon Japánban értek el. Maga a kiválasztás jelölés­sel történik. Jelölőlapokat kül­dünk ki az egyes szakágak 80-100 legjelesebb képviselő­jének, aztán az ö ajánlataik olapján alakul ki oz a 8—10 fős mezőny, akik komolyan számba jöhetnek.- Ez nagyon körültekintőnek hangzik, mégis úgy tűnik, visszatekintve, hogy például az irodalmi dij esetében néha nem jál ítéltek: olyanok kap­legfőbb törekvése minden szülőnek és pedagógusnak hogy a gyermekek minél jobb eredményeket érjenek el a ta nulásban. Az otthoni eredme nyes munkának azonban több feltétele van. Az alapvetőek <özé tartozik a nyugodt, de us családi légkör. Idegesítő zaklatott környezetben nehéz Ivárni a gyermektől a rendes tanulást. Az eredményesség szempontjából legalább ennyi- e jelentős oz a szemlélet is, amely a tanulás fontossága -ál kapcsolatban uralkodik a saládban. Fontos továbbá, hogy a gyet mek rendszeresen tanuljon ott­hon, de az sem mellékes, hogy mikor tanul és mennyit A hosszú és fárasztó iskolai nap •után nem helyes azonnal megkezdeni o munkát. Kell egy kis kikapcsolódás: játék, mozgás, szívesen vállalt ön­kéntes tevékenység (hőbb', barkácsolás, zenehallgatás), amely más jellegű, mint az is­tak dijat, akikről ma már sem­mit sem tudunk, pl. Momm­sen, Björnson, Heyse, mások viszont, akik valóban megér­demelték volna, mint Proust, nem.- Szinte közhely, hogy a jó irodalomról úgy ötven évvel a megírása után derül ki, hogy tényleg jó-e, megállja-e a helyét az időben. Az írónak azonban nincs ilyen hosszú élete, sajnos. A bizottságnak azt kell mérlegelnie, hogy az adott pillanatban ki látszik a legihletettebbnek, örökérvényű­nek és eszerint dönt. Termé­szetes, hogy akkor még nem lehet megmondani egy re­gényről vagy költői életműről, hogy egyszer majd a világ minden iskolájában kötelező olvasmány lesz-e vagy sem, mig egy Fleming vagy Ein- tein esetében rögtön nyilván­való lett, hogy művük azontúl már hozzátartozik az emberi­ség kultúrájához. Mindamel­lett, ha megnézi, ott van a Nobel-díjasok sorában Mae­terlinck, Thomas Mann, T. S. Eliot, Joyce, Faulkner — szóval szerintem kevés olyan XX. századi nagyság van, aki ki­maradt volna.- És mi a helyzet az ún. Béke Nobel-dijjal? Gondolom, itt a „legrázósabb" a hely­zet...- Nézze, a politika csak politika marad. Tele taktiká­zással, ilyen vagy olyan szeny- nyes ügyletekkel. Ezt a dijat hivatalosan ugyan nem mi ad­juk, de azért van belelátásunk a dolgokba. Én nem mondom, Ihogy el kéne törölni, de a magam részéről nem adnám ki aktív politikusnak, mint ahogy azt sokszor, pl, Szadat és Begin vagy Walesa eseté­ben tették. Nem egyszer be­bizonyosodott már, hogy a béke érdekében tett cseleke­detek nagyon rossz irányba tudnak fordulni. Calcuttái Te­réz anya, látja, ő volt a jó választás. Ha valaki ránéz az arcára, a tekintetében ott van a béke. Ezt politikusokról rit­kábbnál ritkábban lehet csak elmondani. kólái tanulás. Egy-másfél órás kikapcsolódás után azonban hozzá kell kezdeni a tanulás­hoz, nem szabad azt a késő esti órákra hagyni Vannak ugyan hívei az esti tanulás­nak (nagyobb a csend, a le­fekvés után jobban megma­rad a tanulóban a tanult lec­ke), de mégsem volna helyes ezt szokássá tenni. A kisgye­rek ugyanis nagyon elfárad estére, olyankor nehezebben tanul, és gyakran nem tud utána elaludni. Mert hat az ún. perszeveráció, a félálom­ban való továbbtanulás törvé-. nye. Akaratlanul a lecke jár az eszében. S a késő estébe nyúló tanulás után megrövidül az alvási idő. Pedig így is sokszor 2—3 órával alszanak kevesebbet a gyermekek, mint amennyi szükséges volna a ötven éve háromszor annyi burgonyát ettek Magyarorszá­gon, mint most: az akkori sze­mélyenkénti fogyasztás évi százötven kilogramm volt, je­lenleg alig ötven. Az Amerikai Egyesült Álla- mökban erelőtt húsz éve roha­mosan csökkenni kezdett a burgonyafogyasztás. Az állam óriási propagandával és a fel­dolgozás serkentésével megál- litottc a folyamatot. Ma már a burgonya nyolcvan szzóza- lékát vagy pürépor vagy elő­sütött, fagyasztott hasábburgo­nya, vagy chips (hidegen fo­gyasztható, sós, sütött rágcsál­nivaló), vagy egyéb konyha-, illetve étkezéskész formában lehet megvásárolni. Nemrégiben Keszthelyről is jó ’hírek 'keltek szárnyra. * Dr. Horváth Sándor, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem burgonya'kutatási osz­tályának vezetője egy történe­tet mond el.- Az Egyesült Államokban diákok elvállalták, hogy három hónapokon keresztül semmi mást nem esznék, csak bur- gonyakészitményt folyadék­ként kizárólag vizet isznak. A három hónap elteltével sem­miféle hiánybetegség nem je­lentkezett. Majd összekapcsol­ták a burgonyáét napi né­hány deciliter tejjel. A kí­sérlet egy éve alatt a vállal­kozó diákok szervezetében min­denféle vitaminból, ásványi anyagból optimum volt. Mond­jon még egy 'hasonló táplálé­kot, amin ennyi ideig el lehet élni! Amerikában meg egymás után épülnek a cbips-üzemek. A burgonyaszirmot többnyire 'hámozás nélkül készítik el, csupán mossák, dörzsölik a héjat, mert rájöttek arra, hogy a ihéj háromszor—ötször bio- aktívabb, mint a búzakorpa. Nekünk is csak Így szabadna sütni, mindjárt nem lenne any- nyi emésztési és bélbetegség­ben szenvedő. Aki megszokta az izét héjastól, annak utána üresnek tűnik hómozottan!- Ez a fogyasztói oldal, önök, a kutatók, új fajták lét­rehozói a másik oldal. Oe van egy közbenső réteg: a terme­lőké.- A vetőanyag eddig kor­látot szabott a termelésnek. Ma az ország burgonya-vetés­területének harminc—negyven százalékára jut csak elfogad­ható minőségű vetőgumó, a többire még közepes minősé­gű sem. A burgonya hektá­ronkénti termésátlaga ezért ti­zennyolc tonna. Az általunk nemesített új fajta, a Ciklá­men törzselitje három évig ga­rantáltan adja a harminc fö­lötti tonnát.- Burgonyanemesitéssel csak önök foglalkoznak az ország­ban?- A Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem keretein belül működő burgonyakutatási osz­tály az állam 'kutatóintézete. Más országokban, ahol na­gyobb téma a burgonya, ott fejlődésükhöz. Ezért másnap az iskolában fáradtak lesznek, nem tudnak megfelelően li- gyelni, nem értik meg a ta­nultakat, és nem tudnak mire támaszkodni az otthoni tanu­lásban. Ebből az ördögi kör­ből azután nehéz kilépni. Arra a kérdésre, hogy meny­nyit tanuljon otthon a gyer­mek, elég nehéz választ ad­ni, tán azt: amennyi szüksé­ges az eredményekhez. Álta­lában kisebb iskolás, napkö­zis tanuló esetében az aján­lott idő napi fél vagy egy óra, a nagyobbaknál legföl­jebb 2-3 óra. Ez az iskolai órákkal együtt így is annyi, mint a felnőtt átlagos mun­kaideje. Vitatott kérdés, hogy han­gosan vagy csendben tanul­jon-e a gyermek. Pszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a szöveg hangos olvasása ese­tén jobb a tanulás eredmé­nye. Mégsem javasolható a hangosan tanulás több okbó1. Ugyanis, ha napközis vagy kollégista lesz majd a kisdiák, ott nem tudják neki biztosíta­ni a hangos tanuláshoz a kü­lön helyiséget, s ha már fel­nőttként dolgozik, ott is in­kább csendben, mások zava­rása nélkül végzendő munká­ra van szükség. Bizonyos tan­tárgyak — idegen nyelv, ének vagy magyarból a vers tanu­lása - esetén azonban szük­séges a hangos tanulás. És jó, ha a lecke ellenőrzése, fel­mondása is hangosan történik, mert a mai iskolában különö­sen nagy szükség van a gyer­mekek beszédkészségének a fejlesztésre. Sok az írásbeli, a teszt, a feladatlap, kevés a beszélgetés, a szóbeli közié.,, az élő szó. Az otthoni tanulás legfőbb elve az értelmes tanulás le­gyen! Bármilyen életkorú ta­nulóról van is szó, ne mecha­nikusan tanuljon, ne magol­jon! Iskolában és otthon szok­tassuk rá, hogy amit olvas, tanul, azt értse meg, így a szavak jelentését, a szabályok, törvények lényegét fogja fel. Ha a tankönyv, munkafüzet elolvasása után nem érti meg a feladatot, akkor nézze meg az előbbi leckéket. Keresse meg lexikonból, más könyvből vagy forduljon segítségért a szülőhöz, a pedagógushoz, de ne tanuljon értelmetlenül. Ez­zel nem az olykor szükséges szó szerinti tanulás ellen szó­lunk, hiszen egy törvényt, sza­bályt nem mindig lehet a sa­ját szavainkkal elmondani pontosan vagy a verset is betű szerint, pontosan keil megtanulni. A szó szerinti ta­nulás esetén is alapfeltétel a megértés, a tanuló értse meg a szöveget, s utána ismételje többször, pontosan. Ajánlatos azonban korán, már az első osztályokban elkezdeni a saját szavakkal, kifejezésekkel való fogalmazást, felelést. Még egy -eszélyröl szólunk. A jobb tanulóknál, a gyo'S felfogóképességűeknél gyakran előfordul, hogy már egyszeri elolvasás után úgy érzik, hogy ők már tudják a leckét. Ám ez többnyire nem elég, mert nem lesz így tartós az isme­ret. A tapasztalatok szerint a két-három elolvasást követően, a felmondás Után válhat szi­lárddá a tanítási anyag, és erre később is támaszkodhat a tanuló. Dr. Szeléndi Gábor főiskolai tanár

Next

/
Thumbnails
Contents