Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-01 / 149. szám

6 új Dunántúli napló 1990. szeptember 1., szombat litcaről utcára Új bankház a belvárosban 'Befejezés előtt a pécsi új banképület a Kossuth Lajos utcában Fotó: Proksza László F ordul az autóbusz a város felé, s ilyenkor nap mint nap látom a gyermekhadat a túloldalon, ahol a pirosnál megáll a Har­kány felől jövő járművek so­ra. Meglódul a gyerekhad, belőlük majd minden kocsira jut egy, és bőszült sietséggel esnek neki a 'kocsik ablakai­nak, a tisztának éppúgy, mint a po rra I belépettnek. Kéret­lenül, persze. Az autósaik pe­dig — kell, nem kell, tetszik, nem tetszik — hagyják és — fizetnek. Ki-ki a vénmérséklete szerint. Lehet, az erre jövők­nek már be is kell ikalkulól- niok az itt adandó baksist a gépkocsi egyre emelkedő fenntartási költségeibe. Veszélyes „‘mesterségre” vállalkoztak a gyerekek, ép­ségüket kockáztatják a né- sány forintért. Rá vannak szorulva? — kérdeztem volna habozás nélkül még pár éve. Ma nem kérdezem, kijelen­tem. Rá vannak szorulva. El­bizonytalanodom. Hátha még­sem rászorultságból, hanem inkább vagányságból teszik, a zsebpénz kiegészítése vé­gett?... Megkérdezem tehát: nem lehetne kevésbé életve­szélyes módját találni a pénz­keresetnek? Nem, én nem arra gondolok, hanem a tisz­tességes módra. * Néhány Ihét óta egy kis plakátocska bosszant fel, va­lahányszor elmegyek egy-egy példánya mellett. Nem a kö­zölt információval van bajom, csupán egyetlen szavával. Aminek az Írásmódja éppoly makacsul tartja magát, mint szóban (és sajnos újabban már írásban is, mint leg­utóbb szóvótettem) a „Szo- tiáné". A jeles építészről van szó, aki egykoron megújította a pécsi székesegyházat, aki számtalan nagyszerű építésze­ti alkotással gazdagította ha­zánkat, s akinek a nevét két pécsi oktatási intézmény is vi­seli. Igen. Pollack Mihályról van szó. Nincs félreértés: Pollackról. És nem Pollach- ról, amint a plakáton olvas­tam, és olvashatni gyakran másutt is. Pedig megérdemel­né Pollack, hogy jól tudjuk a nevét. ír A jeles pécsi közintézmény­től ölelt ún. dísztéren vezet át az utóm. Mit is látok? Előbb felemlíteném, hogy egyszer már elgondolkodtam e rovatban azon, hogy vajon miért nem tudnak egy ilyen kiemelt helyen olyan aszfalt- burkolatot csinálni, amelyről nem olvasható le hosszú évek múltán is, hogy mely ponton volt a sörszünet, az ebédidő, a műszakvég, esetleg az anyagra várakozás. Mert eze­ken a helyeken különböző irányokba fordultán ott van­nak azok a bizonyos „elvá­gások". Az ember azt hihet­ne, ihogy a felületbe appli­kált kőlapmintázatok olyan célt is szolgálnak, ihogy az általuk lehatárolt területré­szeken egységes és megszakí­tatlan legyen a felület. iDe- hát ehhez szervezésre lenne szükség, az pedig szemláto­mást nincs. Viszont az van - és ez az, amit láttam —, hogy a „telepitett” hézagokban mindenütt dúsan, a nagy szá­razság ellenére iharagoszölden terem a gaz. Hát így van ez, kérem . . . * v A Kossuth Lajos utcában a 21-es számú házat beállvá­nyozták. E íházról Madas a neves könyvében 1695-ből keltezi az első fellelt adatot. Egy egyemeletes és egy föld­szintes ház tulajdonoso Mel- bis Pál volt. Fontos az az év­szám: kilenc évvel vagyunk a város török alóli felszabadu­lása után. Nagy a valószínű­sége tehát annak, ihogy a ház középkori alapokra épült, s talán a felmenő falakban is ott rejtőzik a pécsi közép­kor egy szeletkéje. Ez irány­ban vallatja most a házat a falkutató régész, Sonkoly Ká­roly, s e tevékenység az elő­futára egy újabb belvárosi ház korhű megújulásának, amire már oly sok szép pél­da van éppen itt a Kossuth Lajos utcában. Ezek láttán az ember már elhiszi: a sokáig csak szavakban létezett bel­városi rehabilitáció Íme a valóságban lis létezik. De miért említem most ezt a ter­vezett felújítást? Nos, vagy két éve egy tudományos elő­adás kapcsán közöltünk egy századforduló körüli képet e házról, ami merőben más épületet mutatott a mostani­nál. A régiről ugyanis min­den díszt — nem egyedi eset!- eltávolítottak. Vajon vissza­nyeri-e azt a képét a ház, vagy ha a középkori múlt in­dokolja, ahhoz igaziták-e? A ház legfeltűnőbb jellegzetes­sége azonban az, hogy azon található a néhány megma­radt többévszázados ívelt ka­pukeret egyike, ami mögött ma kirakat és üzlet van. Va­jon elképzelhető-e, hogy a kapukeret ismét kapubejárat kerete gyanánt szolgáljon? * A magyar bankvilág kezd olyan színes lenni, mint haj­danán, a nagy államosítás előtt. A régi bankáknak meg­volt a magúk székháza, egy­mással versengtek azok dí- szességével, pompázatosságá- val, aminek a legfőbb célja — gondolom — az ügyfél bi­zalmának a megnyerése le­hetett. Nyilván nagyobb biza­lommal fordult az ügyfél a gazdagságot mutató, ezzel a pénzzel való jó gazdálkodást sugalló pénzintézethez, ahol minden csillogott, villogott, nemes anyagokból készült a berendezés, a falakat meny- nyezetig faragott faburkolat díszítette. Nem véletlen, hogy a régi bankok jórésze belső­építészeti remékmű volt. És ezek többségét — sajnos — szétverték, s csupán néhány hírmondó maradt, ezeknek a csodájára lehet járni ma is. A „poraiból megélemedett" bankszakma eddig kevéssel dicsekedhetett, a sokszínű pénzvilág feltámasztása mel­lett kevés ideje és energiája maradt a pénz díszes szen­télyeinek a megteremtésére. Pécsett most készül el az első új bankház, a Magyar Hitel­bank Rt. otthona a Kossuth Lajos utcában, vagyis a Nagy Flórián utca 1—3. sz. telken. Tiszteletreméltó küllemű épü­let, kiválóan illeszkedik a megújuló Kossuth Lajos utca képébe, a tervező — Köves Autók között d harkányi úton Fotó: Proksza László Emil Ybl-díjas építész utolsó munkája ez, amit András fia fejezett be - érdeme, hogy belülről sakkal nagyobbnak hat, mint kívülről, azaz az aránylag kis területen, a ma­gasság kötöttsége mellett is mindent el tudott helyezni. Igényes munkatársakat, ipar­művészeket vett maga mellé — Soós Klára 'belsőépítész. Kertészti Ágnes üvegművész, Bicsár Vendel ötvösművész. Illa Gyula szobrász, Honti Márta textilművész, Detki Rita kertépítő (mert a falatnyi ud­varon még kert is van) és Lehoczky János, a pécsi La- jos-arannyal ékesített díszkapu készítője —, s e közös mun­kából az Építőipari Szövetke­zet kivitelezésében született meg az új bankház. Nem hi­valkodó, de az alkalmazott nemes anyagok itt is elérik a kellő hatást. Bizalmat kelte­nek. Hársfai István Az Antall-k ormány első 100 napja A Magyar Köztársaság Miniszter- elnökségének Sajtóirodája pénteken eljuttatta az MTI-4iez a kormány első 100 napjának r&vi-d áttekinté­sét. A szabad választásokkal Ma­gyarországon nem kormányváltozás, hanem rendszerváltozás történt. Történelmi feladat, hogy az elnyo­mó és általános leromlást okozó államot polgárainak boldogulást adó hazává építsük át. Példát­lan nehézségeink ellenére biztató, hogy törekvéseink egybeesnek a nemzet ébredő tettvágyával és a környező országokban, sőt az egész világon zajló folyamatokkal. A koalíciós kormány az első idő­szakra hármas célt tűzött maga elé. El akarta végezni a kormány­zati irányítás szervezeti, működési rendjének átalakítását; a nemzet­közi kapcsolatok új alapokra he­lyezését, továbbá a gazdasági vál­ság csillapítását és a vállalkozások élénkítését. I. I. Békés átmenettel új demokra­tikus kormányzat. A kormányzati munka folyamatos és hatékony működésének fenntar­tása mellett végre kellett hajtani azokat a szervezeti és személyi változásokat, amelyek képessé te­szik az államigazgatást arra, hogy hitelesen és hatékonyan vigye vég­be a politikai és gazdasági rend­szerváltozást. Az új kormányzati struktúra lét­rehozása érdekében tett legjelen­tősebb lépések: Az ország kormányozhatóságának érdekében a koalíciós pártok az ellenzékkel együttműködve úgy mó­dosították az alkotmányt, hogy csak azoknak a kérdéseiknek az eldöntéséhez kelljen kétharmados többség, amelyeknek a demokrá­cia szempontjából garanciális jelen­tőségük van. Az így letisztult jogi helyzetben az Országgyűlés meg­választotta a Magyar Köztársaság elnökét. Átalakult a kormány szeikezete: megszűnt néhány —, a régi rend­szert szimbolizáló —, minisztérium és főhatóság, például az Orszá­gos Tervhivatal, a miniszterelnök­helyettesi beosztások stb., és a kor feladataihoz igazodó minisztériu­mok szerveződtek. Elkészültek a minisztériumok új hatáskörének megállapításához szük­séges, törvénymódosító javaslatok. A minisztériumok irányítása új alapokra került a felelős miniszter, a politikai államtitkár, a közigaz­gatási államtitkár, valamint a he­lyettes államtitkárok kinevezésével. A tárca nélküli miniszterek és a miniszterelnökséghez tartozó állam­titkárok lehetővé teszik az ijgyek gyors, rugalmas kezelését és a tár­cákhoz nem tartozó 'ügyek kor­mányszintű kezelését, így például a parlamenti képviselethez nem kellő mértékben jutott kisebbsé­gek érdekvédelmét. A Belügyminisztérium a cégi rendőrminisztériumból a közigazga­tás minisztériumává alakult át. A biztonsági szolgálatok közvetlen felügyelete kikerült a miniszterel­nök alól, és megkezdődött az ala­pos átszervezésük. Folyik a honvédség átépítése, csökkent a létszám és a polgárság óhajával egyetértésben, a sorka­tonai szolgálat ideje. Egyúttal ha­tékonyabbá vált a kiképzés és erő­södött a katonák és tisztek nemzeti kötődése, megszűnt a politikai tiszt, a komisszár intézménye. A zajos politikai viták ellenére, a kormányzatnak sikerült elérnie, hogy szeptember 30-án, megtör­ténhessék a valóban demokratikus helyi önkormányzatok megválasztá­sa, és ezzel befejeződhessék a politikai rendszerváltozás. Természetesen a változás csak akkor lehet hiteles, ha együtt jár szükséges mértékű személycserékkel is. Jelenleg 132 helyettes államtit­kárnál magasabb rangú köztisztvi­selője van az országnak, közülük 38-an viseltek az előző kormány alatt vezető hivatalt, 94-en teljesen újak. A kormányzat az oktatást a vál­ságból való kitörési pontnak tekin­ti, ámde a szükséges intézkedések —, valóban hatékony iskolarendszer kidolgozása, új szellemű pedagó­gusképzés, új tankönyvek írása, pénzügyi alapok előteremtése, stb. — 100 nap alatt nem hozhatóak meg. A munkanélküliség súlyos gondja nyomasztja a kormányzatot is. Készül a szociális háló, meg­történt a minimálbér meghatározá­sa, folyik a foglalkoztatási alap fel töltése. A kormány véglegesen leállítot­ta a nagymarosi építkezést, nem vett részt a bősi műveletekben, és szilárdan eltökélt nemzeti kin­csünk, természeti erőforrásaink vé­delmében. Nem csehszlovák bel- ügynek, hanem nemzetközi kérdés­nek tekinti a bősi építkezést. Tisztázza az egyházak működésé­hez szükséges vagyontárgyak visz- szaadásának elveit, ami távolról sem jelenti az összes volt egyházi tulajdon visszaállítását. II. Új külpolitikai orientáció. A kormányzatnak a külpolitika új elveinek megállapításánál egymás­nak ellentmondó szempontokat kel­lett mérlegelnie. Miközben meg­szüntette a korábbi egyoldalúsá­gokat, helyreállítva az ország füg­getlenségét és szuverenitását, ki­építette az ország jövője szem­pontjából meghatározó nyugat- európai és közös piaci kapcsola­tokat, úgy járt el, hogy ne ve­szélyeztesse a Szovjetunióval meg­kötött csapatkivonási egyezmény végrehajtását és az új európai biztonsági rendszer kialakítását célzó tárgyalásokat. A kormány a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének moszkvai ülésén egyértelműen kifejezésre juttatta Magyarország kilépési szándékát a katonai szervezetből, hangsúlyoz­va azt, hogy ezen döntésünk nem irányul egyetlen VSZ-tagország el­len sem, és kifejezte hosszú távú politikai és gazdasági érdekeltsé­günket a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatokban. Az új magyar kormány minőségi­leg más alapokra helyezte a veze­tő nyugat-európai hatalmakkal, kormányokkal fennálló kapcsolatot. Ezt segítette, hogy a kormánykoa­líció pártjai ugyanazoknak a nem­zetközi pártszövetségeknek a tag­jai, mint a legtöbb nyugat-európai kormányzó párt. Nyilvánvalóan a közös eszmei alapok és politikai nézetek az együttműködés más szintjeit nyitják meg Magyarország számára a gazdasági vagy éppen a biztonságpolitikai együttműködés területén. A kormányfő brüsszeli tárgyalása során memorandumot nyújtott át az EGK soros elnöké­nek, ami reális lehetőséget nyújt,, hogy kétoldalú társulási szerződés jöjjön létre 1992 elején a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között. Ez a szerződés, valamint az EFTA-val aláirt szándéknyilatko­zat szerint megkötendő szerződések kedvező feltételeket teremtenek az európai gazdasági vérkeringésbe való bekapcsolódásunkhoz. Magyar kormányfő elsőként tett hivatalos látogatást a N/^TO szék- házában. A kelet-európai államok közül elsőként jeleztük, hogy a NATO mellett diplomáciai össze­kötőirodát nyitunk. A magyar kor­mány 48 órán belül csatlakozott az Irak ellen elrendelt Biztonsági Tanács szankciókhoz. A nyugat-euró­pai országok fogadókészségét jelzi, hogy az elmúlt hónapokban tíz or­szág szüntette meg a vízumköte­lezettséget polgárainkkal szemben. A kormány megkülönböztetett fi­gyelmet szentel a szomszéd orszá­gokhoz fűződő viszony folyamatos javításának. Az ötoldali (Ausztria, Olaszország, Csehszlovákia, Jugo­szlávia — Szlovénia, Horvátország —, Magyarország) együttműködés keretében máris gyakorlati ered­ményeket értünk el a közös infra­struktúra-fejlesztési és környezetvé­delmi programokban. Szembe kell néznünk a KGST-ál- lomok válságából eredő súlyos problémákkal is. A KGST-kereskede- lem radikális csökkenése és az iraki gazdasági embargó súlyos terheket jelent gazdaságunknak. A gazdasági gyorsprogram kere­tében megkezdődött a magántu­lajdonra épülő piacgazdaságot ki­alakító folyamatok beindítása. Ah­hoz, hogy a jövő év elején fordu­latot lehessen elérni, a piacgazda­ságra történő áttérésben, több té­ren már az idén haladást kell el­érni. A Kárpótlási Hivatal fölállításá­val orvosolni kívánja az „állam" által okozott sebeket, de tudja, hogy teljes igazságtételre lehetőség sem anyagi, sem jogi értelemben nincs. A munkanélküliség valóban nö­vekvő, de az állami szektor gyors fogyását még alapvetően ellensú­lyozni tudja a magánszektor bővü­lése. Részben az a kormány poli­tikája, hogy minden eszközzel erő­síti a magánvállalkozást, a vegyes­vállalatokat, a pénzintézeteket és minden új vállalkozást — részben pedig az ennek ellenére minden bizonnyal növekvő munkanélkülisé­get egy szociális védőhálóval csil­lapítja. Feltöltjük a Foglalkoztatási Alapot, és kialakítjuk a védőháló többi elemét is. A szegénység a legkeserübb örökséget és kockázatot jelenti az új kormánynak. A legszegényebb csoport életszínvonala ugyan nem romlik, de a középrétegekből na­gyobb csoportoknak vezet lefele a jövedelem-pozíciója. A tömeges sze­génységet egy új népjóléti prog­rammal próbáljuk megelőzni. Min­denekelőtt a nyugdíjasok és a több .szempontból hátrányos hely­zetű csoportok további leszakadását fogjuk szociálpolitikai eszközökkel megállítani. A vállalkozásélénkítő eszközök arra lesznek képesek, hogy a kereső szegények munkahe­lyet, jobban fizető és biztosabb munkahelyet találjanak. A pénzügyi fegyelem helyreállí­tása érdekében a kormány prog­ramot dolgozott ki a sorbanállá- sok kezelésére, így megkezdte clearing-körök szervezését több ke­reskedelmi bank bevonásával, a sorbanállás megfigyelését, a leg­nagyobb adósok listájának össze­állítását, új típusú váltó bevezeté­sével kapcsolatos jogszabály ki­dolgozását, Állami Leszámítoló In­tézet felállítását stb. Mintegy 100 vállalat működik tartósan vesztesé­gesen, ebből mintegy 40—50 válla­lat tartozik a legnagyobb sorbán- álló vállalatok közé. Augusztusban elindult az első 7 vállalat elleni felszámolási eljárás, amelyet szep­temberben újabb csődeljárási cso­mag követ. A kormány a privatizációs folya­mat több éves időszaka alatt is köteles gondoskodni arról, hogy az egyelőre állami tulajdonban mara­dó vállalatok nyugodt körülmények között termelhessenek. Fenntartja azt a szándékát, hogy a fennmaradó állami vállalatoknál a vállalati tanács, vagy közgyűlés által történő irányítási rendszert megszünteti. Ennek a rendelkezés­(Folytatás az 1. oldalról) veti a ház szavazógépezete, akár a plénumon, akár a bi­zottságokban is hangzik az el. Akad nem egy szocialista párti képviselő, aki alig vesz részt a frakció munkájában, s Horn Gyula név szerint is említette dr. Ormos Máriát, akit alig-alig látni a Parla­mentben, vagy Nyers Rezsőt, aki még nem vett részt a vi­tában, azaz nem szólalt fel egyszer sem. Hozzátette: hol­nap - vasárnap — a Szocia­lista Párt vezetősége többek között erről is szót vált azon az ülésen, ahol a párt sorait kívánják rendezni, s valószí­nűleg több képviselőtől meg­kérdik majd, nem óhajtja-e mandátumát átadni másnak? Nem a száz nap elteltének oká'n, de keményen bírálta a kormányt a Szocialista Párt elnöke. Leszögezte: egyetlen kormány sem tudott volna még kétszer száz nap alatt többet tenni, de bizonyos tendenciák arra utalnak, hogy egyre több dilettantizmussal és hozzá- nemértéssel vetetik észre ma­gukat. Bírálta a kormány dzsentroid törekvéseit, azokat nek a kizárólagos célja az volt, hogy az átmeneti időre is lehe­tővé váljék az elmúlt rendszerben politikai megfontolásból kinevezett gazdasági vezetők lecserélése. A kormány összeállította azoknak a vállalatoknak a körét, amelyek az utóbbi 3 évben társasági hal­mazzá alakultak át, megtartva egy kislétszámú állami vagyonközpontot, és felkérte az Állami Vagyonügy­nökség igazgatótanácsát, hogy in­dítsa meg e vállalati kör állam- igazgatási irányítás alá vonását és állami befektető társasági formá­ba való átalakítását. Szeptemberben a kormány nyilvá­nosságra hozza a gazdaság álla­potát hitelesen elemző teljes körű jelentését (Fehér Könyv), valamint a 3 éves kormányprogramot. A Magyar Köztársaság Miniszterelnökségének Sajtóirodája a lépéseit, melyeket a piac- gazdaság megteremtése felé tesz, s bizonyos külpolitikai megnyilvánulásait, hangsú­lyozva: időnként teljesen fe­lesleges, kétértelmű, szomszé­dainkat irritáló nyilatkozatok­kal veteti észre magát. Az igaz, hogy kapcsolatainkat új alapokra kell helyezni, de a jószomszédi viszony kiépítése — megőrzése mellett. Végül a baloldal megosz­tottsága került terítékre. Horn Gyula hangsúlyozta, bár igaz az, hogy a Szocialista Párt olyan lesz, amivé a tagság teszi, szükséges bizonyos nem­zetközi pártkapcsolatok kiépí­tése is a valódi talpra állás­hoz. Kijelentette: folynak a kapcsolatfelvétel munkálatai például a Német Szocialista Párttal. A hazai baloldalról megemlítette, hogy addig a Magyarországi Szociáldemok­rata Párttal nincs értelme a párbeszédnek, amíg hangos belviszályokkal küzd, az MSZMP jelenlegi vezetésével- Thürmer Gyula nyilatkoza­tait nem tudják elfoqadni - pedig nem fognak szóba állni. K. F. A párt olyan lesz, amilyenné tesszük

Next

/
Thumbnails
Contents