Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-01 / 149. szám

1990. szeptember 1., siombot

aj Dunántúli napló

7

Ércbányászok

Közetjövesztésre készülődnek a vájvégen a bányászok

is csx aknamélyítök?

Á remény is egyre csökken

Kft.-k alakultak - Együtt sírhatnak a bányavállalatokkal - Újabb elbocsátások

A kas 8 méter/secundum sebességgel szinte zuhan lefelé. Nem kell teljes másfél perc, hogy a napszintről közel hétszáz méter mélyre, a föld gyomrába repítse utasait. Vida lános bányamérnökkel a Mecseki Ércbányászati Vállalat IV. üzemének hetedik szintjén szádunk ki az aknából, innen személyszállító lifttel közelítjük meg fiatal kalauzunk föld alatti „birodalmát”, a hatodik szintet. Ennek a területnek ő a körletvezetője. Neki feladata, ami nekünk ritkán megadatott lehetőség, munka közben felkeresni a vágatokban, vájvé- geken dolgozó csapatokat.

Elhagyva a liftet övező világosságot, szinte átmenet nélkül lépünk bele a bánya sötétjébe. Nyugat felé haladunk a szint fő-szállitóvóaatán. Az elvétve szembejövőket már messziről jelzi az imbolygó bányászlámpa fénye. Bár arcokat nem látunk, mindenkivel „Jó szerencsét!” váltunk.- Ennél jobbat — jeayzi meq valaki, válaszolva a bányászköszöntésre. Hogy pontosan mire is gondolt, már nem tudhatjuk meg, lámpájának fénvkévéie már jóval mögöttünk imbolyog.

Egy iobb oldali mellékvágatból halliuk az első igazi munkazait. A szint feletti kőzetben felkutatott érclencséket egy emelkedő vágattal közelítette meg a 13-as csaoat. A tömör homlokfalnak háromszor két izmos kar feszíti neki egyszerre a fúrókat, a Perm- kori üledékben leqyezőszerűen szaporodnak a lyukak. 43 lesz belőlük.

Műszak végén robbantunk - jelenti körletvezetőjének Szabó István csapatvezető vájár. Bár a munkaidőnek még a fele sem járt le, az embereken már nyomot hagyott a fáradtság. Nehéz munka ez. Egy-egy biztositó iv súlya 75- 80 kilogramm, az idő múlásával nehézségük hatványozódik. A három fúró zaja talán egy régi szövőgyáréhoz hasonlítható. A hőmérséklet 26 fok, az oxigén viszont lényegesen kevesebb, mint a napszinten. Az állandó huzat ugyan kellemesen hűsíti az emberek izzadt tagjait, kitartó „harapdálása” azonban előbb-utóbb kikezdi a védtelen ízületeket. A sugárzásnak és a szilikózist okozó pornak még csak árulkodó jele sincs.

A szusszanásnyi pihenőt kihasználva Dombi László, föld alatti operátor lép a homlokfalhoz, hogy érc után kutatva műszerének érzékelő csápjával végigtapogassa. A lyukak kai megszabdalt tömb aljához érve cinkos mosollyal néz körletvezetőjére. A kő kiváló minőségű, első osztályú ércet rejt.

A következő munkahelyen nem termelés, hanem fenntartási munka folyik. Fleischmann Zsolt szakvezető vájár és két társa a nyomás alatt összezsugorodott fő-szóllítóvágat ki- szélesítésén és újrabiztositásán fáradozik. Kikerülve a beom- lasztott vágatrészt, az egyik kerülő vágatban a bányászlámpánál erősebb fények jönnek felénk. Az erősödő zaj is azt sejteti, hogy nem csupán ember közeledik. A 13,5 tonnás gumikerekű hidraulikus szállítógép nyergében Kozma János gépkezelő ül. Kollégájával, Kovács Zoltánnal gépeiket irányítva, mint két vakondok furakodnak a vágatok sötétjébe. Az egyenként 2,5 tonna terhet bíró kanalakból az egyik percben még egy döntőgaratba ömlik a lerobbantott kőzet, a következőben pedig már a hozott anyagot veszik ki belőle egy másik munkahelyen.

Továbbhaladva egy föld alatti robbanóanyag-raktár mellett vezet el az utunk. Katonás rendben sorakoznak külön a gyutacsok, a kezelésbiztos és az érzékeny robbanóanyagok. Itt Mátyás Józsel raktárvezető a gazda. Neki is, mint a legtöbb uránbányásznak, nem csak egy képesítése van. Ha keff, robbant. Most azonban itt van rá szükség. Ki kell adnia a robbanóanyagot és gondoskodnia kell az utánpótlásról. A hatodik szinten naponta átlag 50-75 kilogramm paxit és 3-400 kilogramm Ando robbanószer fogy.

A 22-esek munkáját Illés Zsolt csapatvezető vájár irányítja. Újító hajtást készítenek a megkutatott érclencsék felé,

útjukat fémtámmal és fasüveggel biztosítják. Csorog a víz Rádi Allréd szakvezető vájárról és Nagy Róbertról, aki állítása szerint a legerősebb csillés. A csapat negyedik tagja Lehoczki Zoltán bányamérnök, aki most beosztott

aknászként tevékenykedik. A fiatalember közvetlen testközelből ismer meg minden munkafolyamatot. A folyamatos tapasztalatszerzés feltétele a generációváltásnak.

A szint legnyugatibb munkahelye felé tartunk. Az út

hosszú, többször váltunk vágatot, a huzat most a hátunkat

éri. Ha nem lenne kalauzunk,

talán soha nem keverednénk ki a sötét labirintusból.

— Csak idő kérdése, hogy a tájékozódás ne jelentsen gondot az idelent dolgozóknak - mondja Vida János. — A vágatok elhelyezkedése azonban csak egy töredéke a mi térképünknek. Nekem, mint körlet- vezetőnek, ismernem kell a szint összes jellemző adatát is, csakúgy, mint az embereket,

akikkel együtt dolgozom. Nem csak a nevüket, de családi, sőt, anyagi helyzetüket és lelki állapotukat is, hiszen az emberek minden gondja hatással van figyelmükre, teljesítőképességükre.

Elérjük utolsó tervezett munkahelyünket. A szint nyugati végében négyen - Gulyás Gábor szakvezető vájár, Danó Sándor segédvájár, Kratkovszky Sándor csillés és Szentgyörgy- völgyi Józsel vájár - 56 fokos dőlésszögű, mintegy 10 méter hosszú feltörést készít a felkutatott érc irányába. Felfelé kell fúrni, a biztosítás, ha lehet, még nagyobb odafigyelést igényel. Az egyik legnehezebb és legveszélyesebb munkafolyamat ez.

A kas 8 méter/secundum sebességgel száguld velünk fölfelé. Alattunk hat csillében a napi produktum egy része. A nyers köveken nem látszik emberi munkának a nyoma. A látszat csal.

Lévén, hogy a Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzete fennállása óta elsősorban a két nagy bányavállalat - a szénbánya és az uránbánya — beruházásainak kivitelezője volt, így sorsa összefonódott ezekkel. Ha jól ment a bányáknak, akkor érkeztek a megrendelések, ha nem, akkor a Bányászati Aknamélyi- tő dolgozóinak is kevesebb lett a munkájuk. Az elmúlt esztendőben főleg az utóbbi megállapítás az igaz, ami azt jelenti, hogy nem igazán örömteli a hangulat a vállalatnál. Nagy István a mecseki körzet aknavezetője úgy jellemezte a mostani állapotot, hogy a cégük vegetál. S hogy értsem igazán a helyzetüket, elmondta, ösz- szesen 160 ember foglalkozik jelenleg azzal, amit klasszikus aknamélyítésnek lehet nevezni. A ’80-as évek elején ez a szám elérte az.ezret...- összesen három komplett csapatunk dolgozik, az egyik a Veszprémi Szénbányák ba- linkai bányaüzemében, ahol egy 500 méter mély aknát mélyítünk. Ezt a munkát jövő év tavaszáig befejezzük, de hogy a szereléshez lesz-e pénze a beruházóknak, s ha igen, akkor mi kapjuk-e a megbízást, egyelőre bizonytalan. Egy csapatunk itt, a Mecseki Szénbányák vasasi üzemében tovább mélyíti az egyik aknát, a harmadik csapatunk pedig szintén ezen a területen ehhez az aknához kapcsolódó munkát végez, a rakodót alakítja ki. Hogy jövőre kapunk-e megrendeléseket, az bizonytalan.

Az augusztus eleji statisztika szerint a vállalat fizikai dolgozóinak létszáma 273 fő volt. Ezzel kapcsolatban Nagy István elmondta, hogy közülük sajnos sokan egészségkárosodottak, jó néhányon pedig éppen azért, mert évek óta nincs speciális aknamélyitő-képzés, nemigen tudják a szakmát. Ez csak azért érdekes, mert ha valamilyen csoda folytán rendbe jönnének a mecseki bányavállalatok dolgai, s ismét özönlenének a megrendelések az aknamélyítőhöz, egyszerűen képtelenek lennének ezeknek eleget tenni.- Persze, azért nem fájno a fejem annyira - jegyezte meg az aknavezető —, mert valamilyen megoldást találnánk, de az az igazság, hogy ez nem olyan szakma, amit néhány hónap alatt meg lehet tanulni. S félő, hogy ha majd - reményeim szerint a nem oly távoli jövőben - ismét szükség lesz például vágatok építésére, egyszerűen nem lesznek hozzá szakemberek. Mi most ott tartunk - higgye el, nem könnyű ezt megtenni, de rákényszerülünk -, hogy rövid időn belül kénytelenek leszünk negyven embert elbocsátani.

Igyekeznek talpon maradni, az ország több részén vállalnak mélyépítési munkákat, de csak akkor tudnak versenyben maradni, ha a föld alá kell bújni. Például a közelmúltban fejezték be a Sárvári Cukorgyár ipari vízcsatornájának korszerűsítését, de dolgoznak az Orosházi Síküveggyárban, valamint Pécsett, ahol pincekutatásban, üregmegerősités- ben, aláfalazásokban vesznek részt.

A cég egyik jól menő részlege, a hőlégballon-gyártás április elsejétől különvált, pontosabban nem tartozik a vállalat mecseki körzetéhez: amerikai—magyar korlátolt felelősségű társaságként működik. A közelmúltban megalakult a Stonex Kft. — magyar- német—osztrák vegyesvállalot, melyben az Aknamélyitő Vállalat részesedése 41 százalék -, terméskő feldolgozására. A két cég létrejötte nem oldja meg a többletmunkaerő lekötését - például a Stonex mindössze 14 embert foglalkoztat —, de a mecseki körzet korszerű pécsi telephelyét mindenesetre hasznosítani tudják.

Milyen lesz a jövő? - Nagy István nem mer jóslásba bocsátkozni, hisz még az is bizonytalan, hogyan alakul a budapesti székhelyű vállalat sorsa. Az pedig nem kevésbé függ attól, lesz-e, s ha igen, milyen mértékben bányászkodás Magyarországon.

R. N.

Kaszás Endre

A feltörés biztosításához készítik elő a vastag akácgerendákat a 6-os szinten

Läufer László felvételei

Közéniekii

Halálozás

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, anyós, nagymama és dédi,

OZV. VARRÓ ISTVANNÉ kozármislenyi (volt Varró-malmi) lakos, életének 89. évében, csendesen elhunyt. Temetése szeptember 1-jén, szombaton 16 órakor lesz a kozármislenyi (kozári) temetőben. A gyászoló család.

Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett édesapánk,

DOMBAY JANOS

augusztus 25-én váratlanul elhunyt. Temetése szeptember 4-én 13.30 órakor lesz a pécsi központi temetőben. Gyászoló fia, leánya és vője.- Baranya megye az idei OMÉK-on az Alpok-Adria Munkaközösség közös kiállításán ezúttal „Falusi kismesterségekkel” mutatkozik be. Fényképeiken és termékeikkel szerepelnek: Soós Pálné szapor- cai szövőasszony és Sárdi János nagynyárádi kékfestő népi iparművészek. valamint Lajtman , József pécsi kádármester. A megye borászatát Polgár Zoltán villányi borai képviselik.

Vásárcsarnok: burgonya 12—16,

sárgarépa, petrezselyem cs. 20—25, zeller db 5—10, hagyma 20—25, fejeskáposzta 45—50, kelkáposzta 30—40, karfiol 50—60, karalábé 20, paradicsom 12—25, paprika 25—50, uborka 40—60, fözőtök 25, zöldbab 60, gomba 120—170, savanyúkáposzta 40, alma 30—50, körte 30- 50, őszibarack 30—70, szilva 30—40, mák 80—100, szőlő 40—90, görögdinnye 15—20, sárgadinnye 40, dióbél 300, szárazbvib 80—120, cékla 20, fokhagyma 80—120, zöld tengeri db 4—8, lencse 100, padlizsánt 80, pattiszon 20, cseresznyepaprika 80— 100, tojás db 4,50—5, füge db 4—7, fekete szeder 50—60, fejtett bab 100—120, kapor cs. 5, torma 100 forint.

Áramszünet lesz szeptember 1-jén és 2-án 7—19 óráig István-aknán és Rücker-aknán.

A Modul Bútorház megkezdi újszerű szekrénysorok, kárpit garnitúrák és századfordulói ebédlők, kiegészítő kisbútorok felvásárlását. — Modul Bútorház, Pécs, Szalai András u. 15. (x)

A kereskedők Nyugdíjas klubja (Pécs, Alajos u. 2/2.) szeptember 3-án 15 órakor szeretettel várja klubtagságát és tisztelettel meghívja a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmában dolgozott nyugdíjas társait.

Jazz-balett, balett tanfolyam indul 6—12 éves gyermekeknek szeptember 10-én és 12-én a Petőfi Sándor Művelődési Házban, Pécs, Alajos u. 2/2. Érdeklődni: szeptember 3-tól a 14-075-ös telefonszámon, vagy személyesen a művelődési házban lehet.

Gyermek fül-orr-gégészeti magánrendelőmet a Pécs, Farkas u. 1.

III. emeletén (Zsolnay-patika mellett) szeptember 1-jén megnyitom. Telefon: 72/27-627. Dr. Schifter

Péter.

A DOZSO balettiskolájában Bárt- fai Márta tanárnő növendékei részére a tanítás szeptember 6-án kezdődik a szokott órabeosztás szerint.

Évnyitó a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskolában szeptember 6-án, csütörtökön elöképzösök és első osztályosok részére 18 órakor, magasabb osztályosok részére 19 órakor a Liszt Teremben.

Áramszünet lesz szeptember 5-töl szeptember 7-ig, naponta 7—15 óráig Kozármislenyben, a Toldi u. és Kinizsi utcában.

Áramszünet lesz szeptember 4-én 7—15 óráig Pécsújhegyen, a Deák Ferenc utcában és az Arasz utcában.

Diplomaosztás a Jurisics Általános Iskolában

Arany- és gyémántdiplomák, valamint egy rubindiploma ünnepélyes átadására került sor tegnap délután Pécsett, a Jurisics Miklós Általános Iskola tanévnyitó ünnepségén. A hagyományos ünnepségnek ezúttal a vakok és gyengén- látók oktatását is megkezdő iskolában került sor, ahol Pa kút s Tomásné igazgató ünnepi beszéde után Mezei Józsel, a városi tanács művelődési osztályának vezetője huszonkét idős pedagógusnak adott át aranydiplomát. Czilra Ferenc, Ferenczy László, Fóti Béláné, Kőszegi Lajos, Nagy Sándor, Orsós Lászlóné, Pallós Károlyné, özv. Péterlly Lászlóné, Schwoy Ferenc, Tantó Istvánná, dr. Tóth Gyuláné gyémántdiplomában, Pavlicsek János rubin diplomában részesült.

Fotó: Horváth Norbert