Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-05 / 153. szám

1990. szeptember 5., szerda uj Dunántúli napló 7- Vállalkozások — Üzlet Ezekben a napokban készült el a vízmértékgyártó csarnok a Leier-Hoffmann-BCM Kft. Edison úti telepén Fotó: Lauter László Bemutatjuk Attika Építőipari Kft. KAMARAI BÖRZE Keres — kínál Magyarországra exportálna: Görögországból: arany ék­szerek: Catania 12-14 This- seos Str. 10562 Athens-Greece tlx: 225946 Catn Gr.; ingek, pólók, ruhaneműk: Eurotrade, Pantazopoulou 27, Eptalofos, Greece, fix: 4180 91, fax: 031/742931; sportcipők: Zita- Hellas ABE, 236 Sygron Ave, tlx: (21) 9327 Gr. Zita; gyü­mölcsök, paradicsompüré, olí­va olaj: I. Siatopoulos Empo- riki, Exagogiki Co, Solonos 17, Kolonaki 106 71 Athens, Greece; lakatok, biztonsági zárak: Costas Skiadas, 35 Tsimiski 11472 Athens-Greece, tlx: 210419, fax: 1-3249233. Izraelből: déli gyümölcsök, paradicsom, fagyasztott zöld­ség, gyümölcs: I. Gattegno Ltd. P. O. Box 308, Tel-Aviv 61002, tlx: 342157, 33745, 341178 IGATT IL. Koreából: szemüvegkeretek, napszemüve­gek: Dong SUH Trading Co., tlx: K—22341 Kosense-D KI Chong elnök. NSZK-ból: tépő­zárak: Gottlieb Binder GmbH, CO P. O. B. 1161, D-7038 Holzgerlingen, tlx: 72657/20, fax: 07031/483-79; famegmun­káló gépek: Samstag Masohi- nerthandels GmbH., Pf. 1630, 6233 Kelkheim (Ts., tel: 06195) 5011; modern ruházati cik­kek: Ama Agentur für Wer­bung, Maybachstrasse 6., 6904 Eppelheim, tlx: 461662, fax: 06221 765991; elektromos autóalkatrészek: SWF Auto­Electric, Pf. 1165, 8853 Wer- ding, tlx: 51617 SWFW D, fax: (09092) 603-113; húsipari gépek, csomagológépek, sze- letetők: hűtők: Lutterberg GmbH., Storchenweg 3., D— 3101 Nienhagen; műanyag lá­dák: Pac-Tec GmbH., Herr. Jürgen K. Trumpp, tlx: 952 288 pác d, fax: 05307/ 4561; fürdőszobai felszerelé­sek: D und S Sanitarprodukte GmbH., P. O. Box 1180, D­6905 Schriesheim. Magyarországról importálna: Ausztráliába: kézi és elektro­mos szerszámok: Jeff Hard­wick and Associates Pty. Ltd., P. O. Box 1342, Southport- 4215, Australia. Kanadába: gyermek- és csecsemőruházat: Alexco Universal Co. P. O. Box 1092, Windsor, Ontario, Canada N9A-6P4, tlx: 064- 77857, fax: 001-519 254-1533. A cég pontos neve: Attika Építőipari Kivitelezési és Vál­lalkozási Kft. 1989. október 1- jével alapították tizen - a Bázis Dél-dunántúli Építőipa­ri Vállalat dolgozói - össze­sen 3,4 millió forint törzstő­kével. Ma már ötvenheten vannak és ebből csak hárman tartoznak az improduktív ka­tegóriába. ügyvezető: Gáspár Márton és Fehér József. Gáspár Mártont még válla­lati dolgozó korában bemutat­tuk, ő volt a Kamara Színház, a Palatínus Szálló, a Lenau- ház és két évig a Pécsi Nem­zeti Színház rekonstrukciós munkáinak művezetője. Aztán úgy döntöttek, megpróbálják önállóan. — Nem hiányzik a rekonst­rukcióval kapcsolatos begya­korlott munka? — De igen - válaszol Gás­pár Márton. — Már csak azért is, mert az alapító kőművese­inkkel együtt dolgoztunk a re­konstrukciós munkákon. A ha­sonló feladatokért folyó ver­senytárgyalásokon - azóta - viszont kifogásként azt hoz­zák fel velünk szem­ben, hogy nincs múltunk ilyen feladatokban. Cégként valóban nincs, de egyébként? Kft.-ként is erősségünk az átalakítás, akár az új épület megépítése. Az alapozástól a gépészeten át a tetőig, de akár a belső berendezésig is mindent vállalnak, akár kulcs­rakész átadással, generálkivi­telezőként is. Megrendelőik legnagyobb megelégedésére adták át az egerági 6 tantermes iskolát, újították fel a kátolyi 2 tan­termes iskolát és a pedagógus szolgálati lakást, elnyerték a megbízatást az erzsébeti ál­talános iskola felújítására és bővítésére tetőszint ráépítés­sel. — Megcéloztuk a falusi is­kolaprogramot - mondják -, de nem csak abban vagyunk otthon. Gyorsleltár a majd egyéves szakmai múltjukból - immár önálló cégként: a Leier—Hoff- man-BCM Rt. vízmértékgyár­tó csarnoka, a POTE Mikro­biológiai Intézet átalakítása, építenek családi házat. Kivite­lezési és vállalkozási profilju­kat igazolja, hogy egy nyu- gatnémet-osztrák-magyar kft. alvállalkozójaként 27 emberük dolgozik az NSZK-ban, ahová rövidesen újabb 40 ember ki­küldésére nyílik lehetőségük. Ugye, a nyugatnémet munkál­tatókat nem kell külön bemu­tatni? Külföldi szakvásárok Grazi vásár, október 1-2. 2-án délután a Steier kamará­ban üzleti találkozó. A vállal­kozók és vállalati szakembe­rek részére szervezi a szakmai utat a kamara. Jelentkezést még korlátozott számiban el­fogadnak, a jelentkezéssel együtt üzleti érdeklődést is kér német nyelven a Dél-du­nántúli Gazdasági Kamara. * A jugoszláviai Cetjében (Szlovénia) kisipari kiállítást rendeznek szeptember 7-16. között. A hagyományos vásá­ron több ezer kisipari kiállító vesz részt (még Kanadából és Japánból is). Tanácskoznak a vásáron az Alpok-Adria Kö­zösség Kamaráinak kis- és középüzemi .munkacsoportjai a térség nemzetközi kapcsolatai­nak fejlesztéséről. * Az olaszországi Pordenoné- ben, a nemzetközi kézműves kiállításon önálló csarnokkal vesz részt a kamara. A kiállí­táson mérsékelt árakon mód van textil- és sporttermékek, divat- és optikai cikkek, gyógy­növények, játékok, lakberen­dezési tárgyak, továbbá bár­milyen piacképes kézművester­mékek kiállítására. Előzetes jelentkezés a kamaránál vagy az ipartestületéknél. Nyomda magánkézben Amikor azt tudakolom, ho­gyan is talált egymásra a két vállalkozó, Fournes úr nevetve mondja: „Azt én is szeretném végre tudni!” Figyelmesen néz Hotter úrra, várva a történe­tet. Most már ráérnek be­szélgetni, hisz az üzlet bein­dult: a gépek próbaüzeme befejeződött, megy már a termelés. Hogy a német-magyar kö­zös vállalat megalakult, az Hotter József pécsi könyvkötő iparos 1987. decemberi felszó­lalásának eredménye: a nem­zetközi vállalkozói konferencián (Budapesten) felvetette: „Miért tabu a nyomda, miért nem lehet magánkézben? Számta­lan vállalat rendelkezik sok­szorosítógépekkel, szinte fel­ügyelet nélkül. Ha az állam ellenőrizni akar, a privát nyom­dai vállalkozásnál teheti azt a legkönnyebben!”- Ajánlottam, hogy enge­délyezzék a magánvállalkozói nyomdatevékenységet, mert ez az országnak jelentős devizát is hozna — mondja Hotter Jó­zsef. — Grazból azonnal kap­tam egy ajánlatot prospektus- készítésre, de nem volt mivel. Tavaly ősszel jelentkezett ná­lam egy müncheni közvetítő, aki annak idején ott volt a budapesti konferencián, és közölte, hogy lenne egy német partner a nyomdához. Ez év januárjában a szabá­lyozás is lehetővé teszi, hogy Magyarországon ismét lehes­sen magánkézben nyomda. Mint ahogy volt is azelőtt, például éppen Hotteréknak. A pécsi Minerva Nyomda 1944- ig működött. Közel fél évszá­zad szünet után a Minerva Nyomda ismét üzemel.- Éppen akkor jött el hoz­zám a müncheni közvetítő, amikor hirdetni akartam kü­lönböző magyar újságokban, hogy nyomdához társat kere­sek — veszi át a szót Heiner Fournes. — Ügy vélem, négy­öt éven belül Magyarországon is ugyanolyan piaci viszonyok alakulnak ki, mint amilyenek nálunk, a Szövetségi Köztár­saságban már megvannak. Az új Minerva Nyomda ugyanott van, ahol a régi volt: a pécsi Kossuth Lajos utca, a főutca közepetáján. A Hot- ter-kötészet természetesen mű­ködik, csak kissé átrendező­dött a terep: a földszinten a légyzümmögésnyi zajú nyomda­gépek, a kötő-fűző, a gyors­másoló, az emeleten pedig a névjegynyomó és a kötészeti gépek kaptak helyet. Meg­csodálom a japán falemezre (!) magasfényű fóliával nyo­mott névjegyet, belekukucská­lok az AustriaLotto kulcsköny­vébe (tízezer példányban ké­szül), megnézem a gyufafel­iratozást. Ropoli Zoltántól, a nyomda szakmai vezetőjétől (aki egyben a közös vállalat tulajdonosainak egyike) meg­tudom, hogy itt a munkaidőt a megrendelés határozza meg. Ha kell műszaknyújtással, má­sodik-harmadik műszakkal tel­jesítik a határidőt. Gyorsan, szépen, olcsón — ez a hár­mas cél. (Már jön külföldről is a megrendelés, például Né­metországból egy négyezer példányos keménykötetes könyvre.)- Egészen eddig félkarúnak éreztem magam, kiszolgáltatva a nyomdáknak - jelenti ki iHotter József. — Most a két tevékenységet összekapcsolom, mert hát össze is tartozik! Aki egy szakdolgozatot legépeltet, egy példányban, elkészítjük a másolatokat és bekötjük, vagy /a kézirat idejön, s a kész könyv megy ki. A gyorsaság természetes követelmény egy ilyen vállalkozásnál:' a név­jegynyomást vagy a szakdol­gozatkötést olyan rövid idő alatt elvégezzük, hogy a nyom- dával-kötészettel egy udvarból nyíló Líceum sörözőben meg lehet várni. L. Cs. K. Rovatszerkesztő: MURÁNYI LÁSZLÓ A piac minősítsen, ne a politika Vezéráldozatok Az elmúlt időszak egyik legizgalmasabb kérdése volt, hogy az új kormány meg- egyezik-e a vállalati me­nedzsmenttel vagy megütkö­zik velük. A kérdés a gaz­daság egyik kulcskérdése. Részint azért, mert kétség­kívül még mindig vannak a vállalatok élén a piacgaz­daság követelményeinek megfelelni pem tudó veze­tők. Részben azért, mert a vállalati szerkezetből adó­dóan igen erős vállalati lob­by érdekérvényesítési képes­ségéről számos tapasztala­tunk van: ezen érdekcsopor­tok nem egyszer torpedózták meg a progresszív kormány­zati szándékokat, s tennék ezt nyilvánvalóan a jövőben is. De a gazdasági szem­pontok mellett vannak poli­tikaiak is. Az emberek igen nagy része ugyanis egyelőre nem érzi a rendszerváltást, s annak lényegét sokan ép­pen abban keresik, hogy a saját környezetükben mi lesz a vezetők sorsa. A me­nedzsment sorsán így az is le­mérhető, mire vállalkozik a kormány. Enged-e a nem egy esetben demogógiával is terhes nyomásnak, s „le­váltja” a vállalati vezetést, vagy a gazdasági racionali­tást szem előtt tartva elindul egy olyan úton, amely egy ésszerűbb vállalati szerkeze­tet, s a vállalatok élén a szaktudásuk alapján kiválo­gatott vezetőket eredményez, függetlenül azok pártállami múltjától. A kérdés a legutóbbi na­pokban nyilvánosságot ka­pott intézkedések nyomán el­dőlni látszik. Bár a nyilatko­zatok nem győzik hangsú­lyozni, hogy egyetlen mérce lesz, a szaktudás, a vállalati tanácsok majd az igazgatók újjáválasztásának módjáról született rendelkezés ezt ko­rántsem garantálja. Sőt, a szeptember 15-ig lebonyolí­tandó választások több szempontból problematiku­sak. Problematikus már a vál­lalati tanácsok összetétele is. Hiába vannak ott ugyanis a dolgozók képviselői, ha továbbra is részt vesznek a vállalati tanácsban a kine­vezett tagok, s rajtuk kívül ott lesz az államigazgatás képviselője is, aki a kor­mány szempontjait érvénye­síti majd. Arról tehát ilyen arányok mellett nincs szó, hogy valóban demokratiku­san, a dolgozók -véleményére támaszkodva válasszák meg — erősítsék meg vagy váltsák le — a vállalatok vezetőit. Ahhoz ugyanis legalább még egy dolog kellene: ele­gendő idő a felkészülésre. Csakhogy tart még a meleg, a dolgozók jó része szabad­ságon van. S mire mindenki együtt lesz, felelős, alapos felké­szülésre már csak egy-két hét marad. Kétséges, mire elég ennyi idő. Igencsak problematikus az is, hogy a vállalati tanács- és az igazgatóválasztások időben egybeesnek a hely- hatósági választásokkal. Ilyenformán pedig aligha kerülhető el, hogy a kétféle kampány egybemosódjon, s hogy Így a vállalati élet pártharcok színterévé váljon. Ilyenformán viszont úgy tűnik, a szakmai szempon­toknak nem igazán marad helyük a vezetők kiválasztá­sában: arra éppúgy politikai szempontok alapján kerül sor, mint hajdan a pártál­lamban. Ha nem is adunk hitelt azoknak a pletykák­nak, amelyek szerint egyes pártok vezérigazgatói posz­tokat ígérgetnek híveiknek, attól a gyakran megfogal­mazott követelménytől, hogy a piac minősítse a me­nedzsmentet, ne pedig a po­litika, úgy tűnik, egyre tá­volabb kerülünk. Holott az elmúlt évek óva­tos lépései a piacgazdaság irányába egyebek között az­zal az igen kedvező tapasz­talattal is járt, hogy a piac jó hatással van a vezetésre. Egyrészt az elmúlt évtized­ben, márcsak az igazi nagy iparbárók egy részének ki­öregedésével is megindult egy erőteljes átalakulás a vállalati vezetők körében. A párttagkönyvért vezető állást kapott igazgatók helyett jól képzett, s mindinkább alkal­mazkodni, a piaci viszonyok között is gazdálkodni képes emberek kerültek sok helyen az első számú vezető helyé­re. S a vállalati átalakulá­sok során is folytatódott ez a szelekció — ha a párt­állami vezetők egy része va­lóban át is mentette magát, a stafétabotot egy újabb nemzedék vette át, akiknek kisöprése aligha használna a gazdaság további fejlő­désének. Ésszerűbb lenne tehát to­vábbra is a piacra bízni el­sősorban a vezetők megmé­retését - ehhez azonban azt kellene vállalni, hogy a kormány erőteljesebb lépé­seket tesz a piacgazdaság irányába. Egyelőre azonban nem ez, hanem ennek ép­pen fordítottja érzékelhető: az elmúlt időszak számos intézkedése a centralizációt erősíti. Egyelőre nem indult meg a vállalatok privatizá­lása, nem történtek határo­zott lépések gazdaságtalan, fizetőképtelen vállalatok fel­számolására — a nyilvános­ságra hozott listán például igazi nagy hal nincs, hanem főleg középvállalatok vannak — nem kezdődött meg a me­rev nagyvállalati szerkezet szétbontása. Mindebből viszont az kö­vetkezik, hogy a gazdaságot nehezítő nagyvállalati szer­kezet lényegében nem vál­tozik, csak az abban szere­pet játszó személyek változ­tatására vannak meg a le­hetőségek, s arra is elsőd­legesen politikai, nem pedig gazdasági, piaci szempon­tok alapján. Végső soron tehát a vezetőcserék nem a gazdasági hatékonyságot ja­vító lépésként, hanem első­sorban közérzetjavító politi­kai intézkedésként fognak megvalósulni. Aminek azon­ban túlságosan nagy az ára. (MTI-Press) Kozma Judit /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents