Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-05 / 153. szám
8 űj Dunántúli napló 1990. szeptember 5., »erdő A környezetvédelem és a panelkorszak vége Való igaz, hogy a város környezetvédelmi szempontból katasztrofális helyzetben van. A FIDESZ álláspontja szerint van lehetőség néhány olyan intézkedésre, melyek végrehajtása nem pénzkérdés vagy ha mégis, olyan kevés pénzbe kerül, hogy az amúgy is filléres gondokkal küzdő városgazdálkodás számláját észrevehetően nem terhelné meg. Ha a polgárok jelentős szerephez juttatnak minket az önkormányzatban, akkor ezen intézkedések meghozatalával kezdjük a munkát. Megengedhetetlen az a merényletsorozat, melyet a gépjárművek követnek el naponta dobhártyáink és légzőszerveink ellen. Sajnos, a városban működő vállalatok nem sok gondot fordítanak a környezet védelmére - vagy ha mégis, erre egy-két kivétellel semmi jel nem mutat. Az új önkormányzat rá fogja szorítani mind a vállalatokat, mind a tömeg- közlekedés más résztvevőit a humánus és környezetcentrikus gondolkodásmódra. Korlátozni kívánjuk a túl zajos gépjárművek mozgásterét és közlekedési idejét a város határain belül. A városi közterület-felügyelők feladata Pécs környezetvédelme lesz. Építészeti szempontból nézve a város jövőjét, a FIDESZ álláspontja az, hogy a panelkorszaknak véget kell és véget is fogunk vetni. Szintén a környezetvédelemhez tartozik, de sok pénzébe fog a városnak kerülni'a parkolási gondok enyhítése. Mivel ez nagyon sokrétű probléma, a belváros forgalomkorlátozásáról, a mára már lehetetlenné vált közlekedési helyzet azonnali megoldásáa egy későbbi cikkben szeretnénk kifejteni a FIDESZ elképzeléseit. Hogy mi garantálja az elképzeléseink végrehajthatóságát? Mind saját szakértői bázisunk, mind a bécsi ÖKO- INSTITUT szakértőgárdája, akikkel még a nyár elején közvetett módon felvettük a kapcsololatot és megkeresésünkre pozitívan reagáltak, valamint az, hogy mi is itt élünk, és érdekünk egy kényelmes, tiszta város létrehozása. Bősze András FIDESZ Pártélet Szombati lapunkban közöltük a koalíciós pártok önkormányzati képviselőjelöltjeinek a névsorát. A pécsi 1-es körzet jelöltjének pontos neve, foglaf- kozása: Stump! István agrármérnök. * Szigetvári és környékbeli tagjainknak Szigetváron, a Felszabadulás téri volt pórtház- ban minden kedden és pénteken de. 9-12-ig, mohácsi és Mohács környéki tagjainknak pedig a mohácsi Pártok Házában péntekenként du. 15.30- tól 18 óráig tartunk félfogadást. Ax MPFSZ Az MMOSz közleménye Kérjük mindazon bajtórsa- kat, akiket a sztálini diktatúra idején kényszer katonai munkára vittek, kárpótlásuk intézése végett nevüket, lakcímüket, szolgálati helyüket és idejüket, valamint volt PF. számukat az alábbi hivatalos címre postán mielőbb juttassák el: Kalmár Tibor elnök, 7400 Kaposvár, Kossuth L. u. 57., 1/7. Augusztus 9-én megtartott közgyűlésen a Magyar Munkaszolgálatosok Országos Szövetsége titkos szavazással, 2 ellenszavazattal Kalmár Tibort választotta meg elnöknek. Egyidejűleg megválasztotta az elnökséget is. A szövetség nevében a továbbiakban eljárni kizárólag a megválasztott és az elnök által megbízólevéllel ellátott tisztségviselők joga. Nyomatékosan felhívjuk a bajtársak figyelmét, hogy semmilyen személyi adatukat saját érdekükben másnak ne szolgáltassák ki. A Magyar Munkaszolgálatosok Országos Szövetsége elnöksége Érték- és lélektani válság A megoldás fele jelenkori magyar társadalom számos feszültséggel terheli meg tagjait. A lélektani válság szorosan összefügg a megoldatlan értékválsággal. Nehéz eldönteni, vajon a tartós pszichés válság okozza-e az értékválságot, gvagy az értékválsóg-e a lélektani kiváltója. Nem is elsősorban a konfliktust, válságot kiváltó tény, kudorc, veszteség, megszégyenülés, ikiszolgáltatottság valóságos súlya szabályozza a válreak- ciót, hanem az az élmény, ahogyan a kellemetlen helyzetet a lakosság átéli. Emberi társadalom, közösség, elképzelhetetlen problémák, konfliktusok nélkül, hiszen ezek a fejlődés motorjai. Ám korántsem mindegy az, ahogyan a lelki és az érték- konfliktusokat az emberek egymás között megoldják. Nagy remény van arra nézve, hogy egy - remélhetőleg - egészséges társadalmi változás közepette, amikor a régi vezetői gárda alkalmatlan tagjai végre lehetőséget kaptak arrg, hogy eredménytelennek bizonyult ténykedésüket befejezzék, és a helyükbe értelmes, erkölcsileg és szakmailag is korrekt vezetők kerülnek, változások álljanak be az emberek egymás közti viszonyában, s a kapcsolati konfliktusok megoldódása az értékválság meghaladásában is segítsen bennünket. A társadalom lélektani és értékválsága gyógyítható. Vajon mit szándékozik ezért tenni a lakosság, az önkormányzatok és a pártok? A kérdésre hamorosan megkapjuk a választ. De mr lesz ennek a válasznak a tartalma? Megváltozhatnak-e városunk intézményei úgy, hogy ugyanabban az intézményben a vezetői székekbe más, esetleg még jobban is képzett új vezetőgárda ül be? A rendszerváltás eme ázsiai típusú modelljében nem hiszek. Ahhoz, hogy tényleges változások történjenek, új intézményi struktúráknak is meg kell jelenniük a társadalomban. A társadalmi válság leküzdése gyors változásokat hozhat városunk életében is. Ám a hazai lendületes változások nemcsak reményteljes, de visszatetsző lolyamatokat is elindítottak a kulturális, tudományos, politikai és gazdasági életben. Noha a változások szükségességét magam is hőn óhajtottam volt, azok ütemezésével, átgondoltságával, formájával nem tudók mindenben azonosulni. Aggódom amiatt, nehogy megismétlődjék a magyarországi történelem huszadik századi válságos időszakainak testet-lelket nyomorító üldözési szindrómája, aggódom a nehezen felhalmozott szellemi értékekért, városunk kulturális életének jövőjéért. Mindannyiunknak tudomásul kell vennünk, ha tetszik, ha nem, hogy az elmúlt negyven év is része a magyar- országi történelemnek, és az elkövetett baklövések is hozzátartoznak ehhez az országhoz. Ha a történelmi tényeket letagadjuk, elferdítjük, a hozzájuk kapcsolódó élményeinket elfojtjuk, vagy éppen idealizáljuk, s helyette a hozzávaló érzelmi viszonyunkat helyezzük előtérbe, attól a tények még megmaradnak, és hatásaikkal a továbbiakban is számolnunk kell, mert azok ott élnek a pszichés természetével történelmi tényként élő ember tudatában. Hibás lenne eddigi történelmünk megtagadásával reagálnunk jelenünk társadalmi nehézségeire. Negatív élményeink tagadásával, a kényszerűen elszenvedett kudarcok kiváltotta indulatok diszfunkcionális levezetésével nem juthatunk előre. Meg kell tanulnunk negatív tapasztalatainkkal, élményeinkkel úgy együttélnünk, hogy azok ne bántó konfliktusként éljenek bennünk. Úgy kell tudnunk visszaintegrálni ezen élményeinket énünkben, hogy azok feldolgozotton, pozitív hajtóerővé váljanak jelenünk és jövőnk alakításában. így nem áldozatai leszünk saját múltunknak, hanem abból tanulni tudunk, s a korábbi hibák meghaladására, kreatív megoldásokat kereső alkalmazkodásra leszünk képesek. indannyiunknak be kell látnunk, a régi politikai rendszer vezetőinek és az újdonsült politikusoknak is, hogy az emberi létezés alap- principiuma a múlt, a jelen és a jövő egyidejű jelenléte gondolkodásunkban. Ezek integrációja tesz képessé minket arra, hogy megéljük létezésünk teljességét, még okkor is, ha akár a múlt, akár a jelen, akár a jövő képe aktuálisan bizonytalan is. Az emb:r olyan lény, akinek a múltjával és a jövőjével egyaránt a jelenében kell megbirkóznia. Ezáltal éli igazán tudatosan a saját létét, és lesz képes sorsa alakítására. Határhelyzetekben, amikoron is választásokra kényszerül, ennek tudatában hozhat csak reális döntéseket, és nem esik abba a csapdába, hogy korábbi elfojtott és éppen emiatt nem tudatosult feszültségei és konfliktusai társadalmi szinten jelenjenek meg újabb döntéseiben. A társadalmi fejlődés ugyanis, okárcsak a személyiség- fejlődés, különböző kritikus periódusokon keresztül zajlik. Életünkben lolyamatosan vállalnunk kell önmagunk azonosságát abban a társadalmi keretben, amelyben létezünk. Ugyanakkor azonban fel kell ismernünk azokat a változásokat is, amelyek önmagunkban- a bennünket körülvevő társadalmi környezet hatására is- történnek. Éppen e változások tudatosításával, énünk új- rastruktúrálásával vagyunk képesek arra, hogy múltunk ne lenyegetésként, önmagunk meghaladása ne önmagunk elvesztése katasztrólaélményével terhelje identitásunkat. Ennek alapján tudjuk vállalni igazából énünket a maga fejlődésében, folyamatosságában, felismerve önmagunkban őzt a lehetőséget, hogy képesek vagyunk énünk megtalálására, a változásra, képesek vagyunk arra, hogy megbirkózzunk mindazokkal a kihívásokkal, amik előttünk állnak a jelenlegi társadalmi életben. ogy ki alkalmas arra, hogy a városi önkormányzatban és egyéb intézményeinkben vezető pozíciókat töltsön be, azt nem az indulatoknak és a politikai szüklátókörüségnek kell eldöntenie. Ismét csak kettévágnánk a társadalmat, ha azokat az embereket, akik vezetői állásokat töltöttek be a régi rendszerben és jó szakemberek (mert számosán vannak ilyenek is közöttük), amiatt ejtenénk, mert - úgymond - ők tették tönkre az országot. Súlyos politikai baklövés lenne, ha az új politikai pártok vezetői nem vennék észre, hogy a magyarországi társadalmi-gazdasági fejlődést egy lényegesen nagyobb integrativ rendszer, mégpedig a mindenkori európai politikai, gazdasági és katonai erőviszonyok rendszerének történelmi állapota, egyen- súlyi helyzete szerint kell elemezni. Előreléphetünk-e azáltal, hogy löldbe döngöljük az ún. kommunistákat, ahogy ezt egyesek a higgadt politikai elemzést, a bölcs történelmi előrelátást, s a keresztény etikai hagyományokat nélkülöző vehemens, a demagógiától és a populista kiszólásoktól hemzsegő nyilatkozatai sugallják? Előreléphetünk-e azáltal, hogy egy kisebbséget sarokba szorítunk, megalázunk, megbé- lyegzünk, üldözünk, mert mi magunk tehetetlenek vagyunk súlyos társadalmi problémáink megoldásában? Nos, a kérdést mindenki saját magának a saját lelkiismerete szerint válaszolja meg. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy az etikátlan magatartás lelett szemet hunyjunk, és a társadalmi megbékélés jelszavának kritikában hangoztatásával a korábbi politikai rendszer korifeusainak hatalmi visszaéléseiről ne vegyünk tudomást. Ezt mindenképpen meg kell tennie egy önmagára valamit is adó és saját jelenkori történelmi identitását megalapozni, múltját megérteni és tisztába tenni akaró társadalomnak. Csak éppen az nem mindegy, hogyan fog megtörténni ezeknek az embereknek a megnevezése. Mert a bírálatnak, az elszámoltatásnak minden esetben igen konkrétnak, tárgyszerűnek, világosnak, törvényszerüek, és nem a gyűlölettől, a törlesztéstől áthatottnak kell lennie. árosunk, Pécs, kétezer éves szellemi múlttal bír. Ez az örökség mást üzen nekem, mint a mindenáron való átgondolatlan, kapkodó változtatni akarás. Országunk leiemelkedését, az európai értékek hazai elterjesztését, a jogállam megteremtését, ifjúságunk hatékonyabb nevelését a lakosság hatalmas többsége akarja és támogatja is. Ám ezeket a célokat csak a türelem, az együttműködés, az együttérzés, az áldozatvállalás eszközeivel, személyes példaadásunkkal lehet elérni. Ehhez méltóan, ezzel az emelkedettséggel rendezzük végre közös dolgainkat, társadalmi problémáinkat a váróiban, a régióban és az országban. Dr. Vadas Gyula MDF Előre nézzünk, ne hátra! Pécsi Zöld Kör Evek óta küszködik a magyar társadalom egy reális jövőkép kialakításával. A többpártrendszer megszületése törvényszerűen magával hozta, hogy különböző elképzelések formálódnak ki. Abban a magyar közélet szinte valameny- nyi résztvevője egyetért, hogy legfőbb célkitűzésünk egy működőképes, korszerű gazdasági szervezetet felmutató ország kialakítása. A konkrét tartalmakon azonban valamennyi politikai erő mást és mást ért. A tulajdonviszonyok és a szerkezetátalakítás folyamatában nem mindegy, mire helyezzük a hangsúlyokat. A Szocialista Párt fő célja, hogy ebben az elkerülhetetlenül szükséges, az egész társadalmat megrendítő és átformáló folyamatban elsősorban a legkiszolgáltatottabb rétegek, a .kétkezi dolgozók, a kényszerűségből új egzisztenciát teremtők mellé álljon. Véleményünk szerint az átalakulási folyamatban érintettek két csoportra oszthatók. Vannak, akik megfelelő előfeltételek biztosításával aktívan bevonhatók sorsuk alakításába, számukra elsősorban az eszköz- rendszert kell megteremteni az új pályára álláshoz. A korábbi kormányzat meg is tette ehhez az első lépéseket, az akkor biztosított anyagi eszközök kimerülésével azonban ezek a lehetőségek megszűntek. Mindenképpen végig kell gondolni, hogy a kényszerűen felszabaduló munkaerő miképp foghat bele önálló vállalkozásokba vagy hogyan képezheti át magát piacképesebb szakmára. A Szocialista Párt továbbra is szorgalmazza a vállalkozni kívánók valamilyen formában történő anyagi támogatását. Ugyancsak megoldást jelenthet a munkanélküliség alacsony szinten tartásában az, hogy meghosszabbítjuk a fiatalok tanulmányi idejét, például szélesre tárjuk az egyetemek, főiskolák kapuit. Nyilvánvaló azonban, hogy ennek számos oktatáspolitikai és szociálpolitikai vetülete van, melyet következetesen át kell gondolni. Ebben különösen megfontoltan kell döntenie majd az újonnan felálló pécsi helyi szerveknek, hiszen városunk az ország egyik legfontosabb oktatási centruma, ,s egyben püspöki székhely. A külön-külön indokolható és jogos törekvések az egyház és az oktatásügy részéről csak kölcsönös kompromisszumok útján hozhatnak megfelelő eredményt. Az átalakulási folyamatban vannak olyan rétegek is, amelyek nem képesek aktívan viszonyulni a történésekhez, ezek elsősorban a nagycsaládosok és a nyugdíjasok. Számukra a szociális juttatások rendszere az egyetlen lehetséges fogódzó. Ezért a Szocialista Párt célul tűzi ki azt, hogy elérje a nyugdíjak és a korábban már bevezetett szociális juttatások - pl. gyes, gyed, családi pótlék - érték- állóságát. E törekvésében számít valamennyi érdekvédelmi és szakmai szervezetre is. Természetesen a fenti sorok nem merítik ki valamennyi elképzelésünket, csak jelezni szeretnénk, mik azok a hangsúlyok, melyeket legfontosabbnak tartunk az átalakulási folyamatban. A helyi célkitűzések formálódásában ezek az elvek irányítanak bennünket. Az MSZP városi elnöksége Napról napra kapjuk a jelzéseket a rohamosan növekvő környezeti ártalmakról és azoknak kihatásairól. A prognózisok már jelzik, hogy elértük a tűrhetőségi határt, bizonyos területeken azt már túl is léptük. Ha nem cselekszünk sürgősen, a folyamatokat már nem tudjuk visszafordítani. A Pécsi Zöld Kör önkéntes tagjai tehetségükhöz mérten közreműködnek a katasztrófa megállításában. Nem vagyunk hatóság, sem hatalomért küzdő párt, előítéletek nélkül, tudományos adatokra támaszkodva próbáljuk végezni mun- kórikat. Nem kívánunk csatá- rozni senkivel, segítséget akarunk adni közreműködésünkkel. Keressük azokat a.gazda- sági, politikai államhatalmi és egyéb egységeket, amelyek érdekeltek a helyes vagy helytelen környezeti gazdálkodásban. A munkánkkal kapcsolatosan azonban anyagi, pénzbeli és egyéb problémáink vannak. Nem várhatjuk el, hogy minden költséget tagjaink viseljék és saját zsebükből fedezzék azokat. Bármilyen segítséget hálásan megköszönünk és ígérjük, hogy azokat a cél érdekében használjuk fel. Tagjaink munkájukat továbbra is önzetlenül végzik és a nyújtott segítségek reális felhasználásának ellenőrzésére lehetőséget adunk. Címünk: Bérezés Viktória titkár, Pécs 15. Szigeti út 124. Pf.: 35. 7615. Számlaszámúnk: Országos Kereskedelmi Hitel Bank Rt. Pécsi Fiók. 242 88888 92159. Mecénásokat keresünk
