Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-23 / 171. szám
...de mit jegyez meg a beszélgetésből a csuklyás patkány? Spilák Klára pécsi bemutatkozás előtt Spilák Klára: Akkor vagyok boldog, ha játszom ... Fotó: Szundi György Vajon mit jegyez imeg a ■beszélgetésünkből? Itt kuksol előttünk, a dohányzóasztalon egy ■ ötliteres befőttes- üvegben, a faforgács tetején. — Most kaptam — telik meg mosollyal Spilák Klára arca, ahogy a fotelbe ereszkedik, szépívű Iá bait kissé maga alá (húzva. — ...de hiába, van otthon kutyánk-macskánk — teszi hozzá, simítva egyet az üveg oldalán —, édesanyám látni sem akarta... — Pécsett az első, egyébként pedig a negyedik évadát kezdi, ha jól tudom. És akik még nem látták, ismerhetik kellemes szinkronhangjáról. — Nem tartok még a negyedik évadomnál, csak tavaly előtt végeztem, próza tanszakon. A főiskola után Miskolcon próbálkoztam. De két hét múlva kikötöttem Madaras Józsefnél, és megcsináltuk a József Attila-filmet. Nagy hatással volt rám Madaras, és a szerepet iis nagyon szerettem. Én voltam az összes nő József Attila életében.- Miért mondott búcsút Miskolcnak? — Egy férfi 'nyitott ajtót abban a lakásban, amit béreltem volna: mondván, hogy ők úgy döntöttek, hogy ez így nagyon praktikus lesz . . . Egy évet töltöttem a József Attila Színházban, ahol játszottam Shakespeore-lkomé- diában, angol musicalben, magyar darabban. Vállaltam ■szinkronszerepet filmekben is. A Stallone-fifmben, A bosz- szú börtönében és a Heves jegesben.- Ennyi a dióhéjnyi élet? — Édesapám, Spilák Ferenc az elmúlt (rendszerben kereskedelmi miniszterhelyettes volt, akit nem tudtak kikezdeni. De a József Attila Színházban a főrendező átfogta a vállamat, és azt mondta, lám, egy bolsi-gye- rek is milyen tehetséges lehet. Nem először, és félek, nem utoljára csalódtam az emberekben- emiatt. — Mi hozta Pécsre? — Az, hogy 'itt főszerepekre számíthatok. Itt színházszag van. A József Attilában nem volt színház-szag, és én szeretek játszani! Tetszik a város, és úgy érzem, a kollégáim is szeretnek. — Az Amit a lakáj látott című lohn Orton-darabban, amiben főszerepet vállalt, minden a szex körül forog. — Nemcsak én leszék nékivetkőzve, de fiúk (is egy szál gatyá'ban masíroznak majd ebben a Feydeau-hoz hasonlítható, sodróén vidám komédiában, amelyben egyébként egyetlen olyan szó nem hangzik el, ami durván utalna a szexre! Szeretem ezt a zenés-táncos szerepet is, de ha néni lehetnék színész, szívesen tanítanék, egy kicsit ahhoz hasonlóan, ahogy a színház, például Rómeó és Júlia szenvedélyes szerelme tanít. Mert mintha a szenvedélyek kiveszték volna’, nem tudunk egymásért küzdeni, és ha megvágjuk a kezünket, elájulunk. — ... és a szegény csuklyás patkánnyal mi lesz? — Kénytelen vágyóik visszaadni a baiettos fiúnak, akitől kaptam. Bóka Róbert Jubileumi kiállítás nyílt Baján Fél évszázad optikája - művészetben Az ötvenedik születésnapja alkalmából gyűjteményes kiállítása nyílt pénteken Baján, a Türr István Múzeumban Kovács Lászlónak. Az Eötvös József Tanítóképző Főiskola tanára a pedagógusképzés mellett két művészeti ág bűvkörében él: ez a festészet és a fotózás. Egy korábbi beszélgetésünkkor önmagát nem nevezte művésznek, egyszerűen csak any- nyit mondott: fotográfus vagyok. Csak akkor értettem meg mondandójának lényegét, amikor végignéztem azon képeit, melyeket az évek során a nagybaracskai szociofotó táborban készített. Ott valóban nem volt művészieskedés: csak a magyar falu és az ott élő ember — feketén, fehéren. Festményei mór -tartalmában több témát érintenek: Tokaj, Erdély, hajósi pincesor, Baja, Szeremle, és persze az elmaradhatatlan Duna, a víziélet. Kovács László a jubileumi gyűjteményes kiállításán összesen 35 festményt és 57 fotót mutat be eddigi munkásságából — október 11-ig, Baján. Kovács Zoltán Szobrok szoborrá dermedés előtt Pierre Székely kőóriása az Uil-z-udvarra kerül Schaár Erzsébet szobrai egyelőre még ládákban, darabokban Olyan világ következik, hogy a pénzről se az urak, se a szegények nem beszélnek majd. Szép világ lesz, nem tudjuk majd, ki kinek lesz a kegyeltje, s a kultúra pedig hol ettől, hol tattól riadozva, ennél is szemérmesebben hallgat. Pedig elhallgatni azt sem lehet, hogy például Pécs város idegenforgalmáért — általában a hazánkba áramló valuta meghatározó hányadáért! - elsőként ennek a városnak a kulturális vonzereje, múzeumi kínálata, látnivalói felelnek döntően! A hegyvidék, a történelmi városrészek vonzása elképzelhetetlen a törökkori emlékek, a Zsolnay örökség, Csontváry, Vasarely, Martvn vagy a Modern Képtár kínálata nélkül! Ezért is kérdeztünk rá, és azt a választ kaotuk, hogy véqre Schaár Erzsébetnek, a nemzetközi hírű antifasiszta szobrász- művésznek a szoborkompozícióié is a KÓDtalan utcában felénített házba kerül. Botrányt könnyű kavarni a kunyeráláshoz szoktatott kultúra körül, mondván: a saját lehetőségein lassan túlnövő megyei múzeum „juhhodályra szórja a pénzt, a bőrünkre költekezik". A hosszú távú közgazdasági egyenleg igazát tekintve pedig nem a ház mellett kardoskodók, a hívők, hanem a szegénységünk mondta ki az utolsó szót mindig, mondja dr. Újvári lenő, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója —, a háj mégis elkészült. A Dohány Sándor keramikusművész nevéhez kötődő kft. pedig már az utolsó simításokat végzi a szobrokon, a finomabb formákat öntik ki, majd Cserniczki Mária művészeti szaktanácsadósával tervezik meg és állítják fel a szoboregyüttest. Mi a Luzernben kiállított nagysikerű változatot láthatjuk viszont, a karácsonyi ünnepek idejére tervezett nyitás után. Felébrednek jó féléves Csipkerózsika álmukból a Francia- országban élő magyar származású nagy szobrász, Pierre Székely fóliába csomagolt szobrai is. A városnak ajándékozott kőszobrok — köztük egy 4,5 méter magas, tíz tonnás szürkegránit monstrum - kerülnek elő a múzeumi raktárak mélyéről: kiállítótermük a kék ég és a Schaár-házzal csaknem szemben levő Uitz-udvar lesz. Arról, hogy a hely alkal- mas-e erre, ez idáig folyt a vita a múzeum és az Országos Műemléki Felügyelőség között, és most a városi tanács Fotó: Szundi György műszaki osztályának engedélyét várják, hogy hozzákezdjenek az udvar előkészítéséhez. A művésszel kötött szerződés szerint március 15-ig kell a szobroknak a nagyközönség elé kerülniük. Azaz van idő. Míg csak újabb vitás kérdés nem akad, a kultúra mindegyre patópálosan kezelt kérdései körül. B. R. A Karolina- völgy egykor volt tenger Őshüllő lábnyomok a külfejtésben Újabb háromujjú őshüllő láblenyomatokra bukkantak Pécsett, a vasasi és a Karolina- völgyi külfejtésben. A nyomatok majdnem tenyérnagyok és koruk 180-200 millió évre datálható, a liász-korban élt ősgyík „emlékei" ezek. Több mint egy tucatnyi került elő a külfejtési bányaművelés közben az agyagpalás részeken. A szürkésfeketés kőzetben szépen mutatnak a nyomok, érzékelhető, hogy miként is lépkedtek, haladtak előre a mai szemmel nézve óriási gyíkok, amelyek elsősorban a sekély, tengerparti részeket kedvelték. A leletek azt is bizonyítják, hogy ezen a tájon abban a korban tenger hullámzott, annak is partvidéki része húzódott meg. A bányageológusok jól tudják, hogy a mai Misina ősröge legalább négyszer került tenger alá, ennyiszer el is apadt róla a tengervíz. Két év óta rendszeresen bukkannak ősi lábnyomokra a munkások. Tulajdonképpen az egykori tengerparti iszap kövese- dett meg, s így őrizte meg a láblenyomatokat, amelyekből kért a Nemzeti Múzeum, a Természettudományi Múzeum, a Földtani Intézet és a szeptember 1-jétől működő komlói természettudományi gyűjtemény. Ez utóbbi gyűjtemény Pécsett, a volt pártbizottság épületének egy részében kap helyet, vezetésével a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Fazekas Imre biológus-tanárt bízta meg. Az új közgyűjtemény gyűjtőköre a geológia, az őslénytan, a növénytan és az állattan területére terjed ki, aminek a nagysága legalább 9000 hektár. A lelkes tanár tíz éven át fáradozott, hogy a gyűjtemény hivatalos elismerést nyerjen. A gyűjtemény, vagyis a múzeum fő feladata lesz az oktatási intézmények segítése, a komlói önkormányzat környezetvédelmi, ökológiai intézkedéseinek az előkészítése. Cs. J. Keszthelyi mozaik Radio mellett... A Parlamentben felemlítik a gyatra közbiztonsági állapotokat, a lapok, a rádió és a tévé híradásai nap mint nap utalnak különböző bűncselekményekre, bár ezek csak töredékei a napi és országos adatoknak. Az újságolvasó már csak átfutja a lapok rendőrségi rovatait, és riadtan gondol arra, mikor feszítik fel lakása ajtaját, vagy mikor vágják fejbe esti hazatérőben, hogy kiforgassák zsebeit és még örülhet, ha ép bőrrel megússza. De már nem is kell újságot olvasni ahhoz, hogy a „mindennapi bűncselekményekről" értesülhessünk. Elég, ha reggel a buszmegállóban az ember jobban odafigyel: „Itt, ebben az Ifjúság- úti bérház kilencedik emeletén betörtek egy lakásba tegrül. Talán egy banda, amelyik végigrabolja a környéket..." Beérek a munkahelyemre, kollégám mondja, unokabóty- ja meghívta gyükési szőlőjébe szüretre. Mondom neki, félig viccelve, Gyükés a rossz borairól híres, kár egy fürtöt is leszedni. Ám kollégám folytatja: ........ Már akinek. Mert el őbb üzent, hogy az éjjel a mintegy ezernégyszögölnyi szőlőnek több mint felét lecsupálták, elvitték...!” Ez már szervezett banda műve, hiszen, ha csak felét is lopták el, több órai munkát igényel a nagy rablási akció és a termést — nyilván -, autóval, vagy autókkal szállították el. A barátomnak — két éve — negyven szilvafáját csupasz- tottók le egyetlen éjszaka, pedig a szilváskert bent van a faluban, több kert és családiház közé ékelve. Ez is egy a szőlőt vagy szilvát, kik rakják zsákba, ki áll oda kocsijával, ki vagy kikből áll az „őrség" és meghatározzák az „akció" időpontját. Aztán a többi már megy magától. A lebukás veszélye hatodrendű lehetőség. Erre nem is gondolnak. Minek is? Szőlőről lévén szó, hallom a rádiónyilatkozatból, hogy az utóbbi húsz év alatt huszonhatezer hektárnyi területtel Tolvajok, borok, egyebek... banda vagy esetleg családi vállalkozás műve volt, nem kevés „élőmunka" ráfordítással. Ha valaki egyszer megírja a rablók és tolvajok természetrajzát, bizonyára külön fejezetet nyit elképesztő bátorságuknak: gondosan kiszemelik a területet — alapos megfigyelések révén —, vagy éppen a lakásokat, kiválasztják a banda tagjait, elkészítik a pontos beosztást; kik szedik csökkent a hazai szőlészet. Erről jut eszembe, a hatvanas évek elején kormányprogram írta elő a szőlő és gyümölcsrekonstrukciót: huszonötezer hektárnyi új telepítéssel számoltak, remélve a magyar bor iránti külföldi keresletet. Hogy mi lett a tervből, nem tudom, lehet, hogy a többi program sorsára jutott. De az biztos, hogy a világpiacon nem nagyon büszkélkedhettünk borainkkal, hiszen gyakran értékesítési gondokkal küszködtek borkombinátjaink. Néha annyi borunk termett, hogy a szüret idejére nem volt elegendő tároló edény és fillérekért árusították a mustot a jónépnek. Az idén a remélt hatmiflió hektoliter helyett talán négy és fél millió hektó borunk lesz, ám tavalyról is maradt annyi, hogy némely borgazdaság ismét értékesítési és tárolási gondok elé néz. Ám éppen a közelmúltban ismét megemelték a borok kiskereskedelmi órát, némely fajtát dühítően merészen, harminc- negyven forinttal. Ki érti ezt? Mint ahogy azt sem értem, miért óhajtja a Magyar Posta felemelni a telefonbeszélgetések díját? Főleg ilyen nevetséges indokkal, miszerint „ . .. ebben az évben annyi mindennek felment az ára, csak éppen a telefoné nem . ..” Hát tessék csak. Lélegzetet szabad venni? Ingyen? Szeptember utolsó hetében nemcsak az égbolt szürkül egyre korábban, már túl vagyunk az őszi napéjegyenlőségen. A zalai Balaton-parton gyérül a kulturális választék. Még néhány hangverseny, egy rangos bál, és vége a meghosszabbított üdülési idénynek is. Hétfőn a szombathelyi ének- együttes koncertje várja a hallgatóságot este 8 órakor a Festetics-kastély Tükör-termében. Szerdán az evangélikus templomban, Zaszkaliczky Tamás orgonaestje 19 órakor kezdődik, pénteken viszont ismét a kastély lesz a helyszín: a Camerata Bonn ad koncertet. A Balatoni Ősz ’90 rendezvénysorozat szombat esti záróbálján is szerepel a németországi együttes a Festetics-kastély ban. Sz. Cs. vasamapi sióréti*# kinyitni okapuít a $ehaár-hái nap a déli (!) órákban...!” — „Tegnap délben? Hiszen a Veres Péter utcában is feltörtek egy lakást, szintén dél kö-
